Népszabadság, 1992. november (50. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-13 / 268. szám
1992. november 13., péntek_____________NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT A KÖRNYEZETVÉDELMI BIZOTTSÁG DUNAKIÚTIRÓL Duzzasztás: mentőöv a Szigetköznek? Horváth József, a szigetközi térség köztársasági megbízottja ismertette csütörtökön az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságával a szlovák vízvisszatartással kapcsolatban kidolgozott kárcsökkentési elképzeléseket. Mint a köztársasági megbízott rámutatott polgári jogi és nemzetközi szempontból is kötelességünk a kárcsökkentés. A 100 milliárd forint nagyságrendű kár megtérítéséért sem lehetne fellépni, ha a magyar fél nem tesz semmit a kár enyhítéséért. Több kormánypárti képviselő, így Zsebők Lajos (MDF), Jávor Károly (MDF) is a brüsszeli magyar tárgyalási pozíciók gyengítésének nevezte a kárcsökkentési tervek közül azt a változatot, amely Dunakilitinél a Duna-mederben egy padozat építését irányozza elő. Ezzel a padozattal duzzasztanák vissza a vizet a Szigetközbe. Az ötlet szintjén kidolgozott javaslatból nem deríthető ki - mondották a képviselők -, hogy ez a megoldási forma a kárérték csökkentését szolgálja vagy a dunakiliti tározótér részleges feltöltését. Már eddig is ökológiai veszteségeket okozott a Szigetközben az, hogy a dunacsúni vízátadó zsilipnél hetek óta csak 200-300 köbméter víz érkezik másodpercenként. Ha viszont a szlovákok egyszer csak átadnak itt több ezer köbméter vizet, tisztázatlan, hogy a Dunakilitinél megépített padozat mennyire duzzasztja vissza a dunakiliti tározótérben ezt a vízmennyiséget - mutatott rá Zsebők Lajos. A duzzasztás eleve ellentétes a hivatalosan elfogadott magyar állásponttal - figyelmeztetett a képviselő. A kérdéskör alaposabb szakmai vitáját tartották ezért indokoltnak a hozzászóló képviselők. (MTI) Szembe kell szállni a szélsőségekkel (Munkatársunktól) A szélsőséges irányzatok elterjedése ellen az egyetlen lehetséges stratégia a konfrontáció - jelentette ki Nicolas Sárközy magyar származású francia politikus, a Chirac vezette RPR párt főtitkárhelyettese. A francia politikai „új hullám” egyik legnépszerűbb alakját tegnap fogadta Antall József. A Népszabadság érdeklődésére Sárközy a tegnapi sajtótalálkozón elmondta, a magyar kormányfő tájékoztatást adott a Jelcinnel folytatott tárgyalásokról, kisebbségi kérdésekről és Magyarország azon szándékáról, hogy mielőbb csatlakozzon az EK-hoz. A francia politikus átadta Antallnak Jacques Chirac baráti üzenetét, s egyben biztosította őt: Magyarországnak feltétlenül helye van az Európai Közösségben. Franciaországban is komoly veszélyt jelentenek a szélsőséges politikai irányzatok, például Le Pen Nemzeti Frontja. Mit tesznek a francia pártok e jelenségek elterjedése ellen? - A populizmus és a demagógia felerősödése az összes európai államot érinti. Ennek leküzdésére az egyetlen lehetséges stratégia a konfrontáció - hangsúlyozta Nicolas Sárközy. - Ami Le Pent illeti, úgy döntöttünk, felvesszük ellene a harcot. Azt hiszem, lehetünk szenvedélyesen ésszerűek is. • Ön az Európai Unió egyik fő támogatója. Figyelmeztető jel, hogy Franciaországban a maastrichti népszavazáson épp hogy csak nyert az „igen”. Mit kívánnak tenni Maastricht népszerűsítéséért? A demokrácia a többség győzelme, bármilyen kicsi is az a többség. Ám természetesen nem lehet lebecsülni a „nem”-ek nagy számát, ezért meg kell változtatnunk az új Európa felépítésének feltételeit. Akik egy szuperállamról álmodoztak, tagadva a nemzetek önállóságát, végérvényesen elvesztették a küzdelmet. Meg kell magyaráznunk az embereknek, hogy Európára még egy olyan nagy államnak is szüksége van, mint Franciaország. Az Európai Közösségnek ezenkívül nagylelkűnek kell lennie. Érdekében áll, hogy gyorsan kibővítse határait, mivel csak így biztosíthatja kontinensünk biztonságát. Pócs Balázs Amato-program: a szükséges rossz (Munkatársunktól) - Az olasz gazdaság súlyos válsága miatt szükséges az Amato-program, egyes részeit azonban az itáliai szakszervezetek elfogadhatatlannak tartják - nyilatkozta lapunknak Franco Franchi, az olasz UIL szakszervezeti központ szakértője, aki az MSZOSZ és az UIL tanácskozására érkezett Budapestre. - Milyen segítséget nyújthatnak a magyar szakszervezeteknek? - Az olasz szakszervezetek létrehoztak egy társadalmi és gazdasági kutatóközpontot. Először tanulmányozzuk a magyarországi viszonyokat, azután döntünk a konkrét lépésekről. Támogatni szeretnénk a szakszervezetek demokratikus fejlődését, s azt, hogy függetlenné váljanak minden társadalmi erőtől, így a kormánytól és a politikai pártoktól. - Mi a véleményük a rendkívül szigorú költségvetésről, az Amato-programról? - Az olasz gazdaság igen nehéz helyzetben van. A baj az, hogy a program a valóságban sokkal jobban sújtja a dolgozókat, mint a társadalom magasabb jövedelmű rétegeit. P. B. CARNOGURSKY: Bős ügyei jól alakulnak Vladimír Meciar kabinetje a bősi kérdésben megállta a helyét - jelentette ki Ján Carnogursky volt szlovák kormányfő, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, aki a kereszténydemokraták rendszeres csütörtöki sajtótájékoztatóján nyilatkozott a pozsonyi rádiónak. Carnogursky közvetlenül a választások előtt - még a nyáron - olyan kijelentést tett, hogy a Meciar-kabinet alkalmassága a bősi kérdés alakulásán áll, vagy bukik. A rádió a volt kormányfő mai véleménye felől érdeklődött. Carnogursky válasza szerint a Bőst érintő kérdések egészen jól alakulnak. Hozzá kell azonban tenni - mondotta -, hogy a jelenlegi szlovák kormány sem a Duna elterelésének, sem pedig az erőmű üzembe helyezésének ügyében nem hozott döntést. Minderre még a korábbi kormány tavalyi döntése értelmében került sor és a szlovák kormány most valójában a bősi kérdés teljes felelősségét a szövetségi kormányra hárította - jelentette ki a volt kormányfő. Szombaton Pozsonyból rendszeres hétvégi sétahajójáratot indítanak a bősi erőműhöz. Az első turistahajó utasainak kísérője Dominik Kocinger, az erőmű kormánybiztosa lesz. A Národná Obroda közlése szerint a rendszeres hétvégi sétahajójáratot a Blue Danube Travel nevű utazási iroda indítja. (MTI) A JELCIN-LÁTOGATÁS MOSZKVAI VISSZHANGJA Vége a politikai vargabetűknek (Moszkvai tudósítónktól) A moszkvai lapok jelentőségének megfelelően foglalkoztak Borisz Jelcin elnök budapesti látogatásával. Az eredmények, a megállapodások kerültek előtérbe a szerdán még a csapatkivonások utáni elszámolás és a kereskedelmi adósság kérdéseit meglehetősen negatív hangnemben tálaló Osztankino televízió híradóiban is. A reggeli lapok közül a Komszomolszkaja Pravda, az Izvesztyija és a Trud a híradások mellett kommentálták is az eseményt, megállapítva, hogy a látogatás új szakaszt nyitott a két ország kapcsolatainak történetében. A három lap közül a Komszomolszkaja Pravda kiemelte a csapatkivonások utáni kölcsönös követelésekről való lemondást jelentő úgynevezett nullamegoldást. Az Izvesztyija megállapította: az ellenzők, különösen a katonai vezetés köreiben azt remélték, hogy az ingatlanokért behajtható pénzösszegek segítik a hazatelepült alakulatok elhelyezését. A Komszomolszkaja Pravda Jelcin elnök gesztusát, a Nagy Imre sírján elhelyezett virágcsokrot így értékelte: „ez politikai nyilatkozatok sorozatával ér fel”. Hozzáfűzte: vége az elmúlt évek politikai és ideológiai vargabetűinek, a két ország a józan ész szavára hallgatva egymás felé fordult. M. Lengyel László Közös fellépés a kisebbségekért (Folytatás az 1. oldalról) - S ennek mi a praktikus haszna? - A nemzetközi együttműködés. E nyilatkozat révén lehetségessé vélik a két ország közös fellépése nemzetközi fórumokon a mi számunkra oly fontos kisebbségi kérdésekben. - A nyilatkozat mely megállapításait tekinti különösen fontosnak? - Rendkívül figyelemreméltónak érzem, hogy az okmány a szokásos emberjogi dimenzión túllép, és a probléma biztonságpolitikai aspektusáról sem feledkezik meg. Nem kevésbé lényeges, hogy a felek elismerik: a kisebbségek önálló szubjektumként kezdenek megjelenni a társadalmi életben. Ebből a szempontból különösen kiemelendő a nyilatkozat 5. pontja. Eszerint a felek tiszteletben tartják a kisebbségek jogát az önmeghatározásra, és megítélésük szerint demokratikus társadalomban ez magában foglalhat olyan lehetőséget, mint például a területi elvű autonómiáknak és a kisebbségi önigazgatás más formáinak létrehozása. Elismerik a kisebbségekhez tartozó embereknek azt a jogát is, hogy önálló szervezetek és egyesületek alapításával vegyenek részt a társadalmi életben - egyebek között az identitásuk megőrzésével összefüggő döntések meghozatalában és végrehajtásában is. Ez tulajonképpen a kisebbségek kollektív jogainak elismerését jelenti. S lényegében a kisebbségek belső önrendelkezése elvének elismerését. Ebben az értelemben a nyilatkozat tényleg úttörő vállakozásnak tekinthető a nemzetközi gyakorlatban. - Nem tartanak attól, hogy e megfogalmazások gyanakvást váltanak ki Ukrajnában, ahol nagyszámú magyar és orosz kisebbség él? - Nem érzékelem, hogy Oroszország és Ukrajna között feszültség volna e kérdésben. E dokumentum ott válthat ki ellenérzéseket, ahol nem ismerik el a kisebbségek kollektív jogait, s a kisebbségi szervezeteket nem tekintik az adott nemzetiségek legitim képviselőinek. Kis Tibor Surján: Nem vagyunk mintagyerekek (Folytatás az 1. oldalról) Szerte a Földön újulásra vágynak az emberek, ám egyszersmind félnek a kísérőjelenségektől. A külvilág abban érdekelt, hogy Kína átalakulása stabilitás közepette történjék meg. A magyar külpolitika jó volt 1990 előtt is, s ez folytatódik. Külpolitikai tevékenységünkben kiegyensúlyozottságra törekszünk, s ennek jele egyebek között, hogy a KDNP kapcsolatot teremt egy kommunista párttal. Rámutattam továbbá a szociális és a szocialista piacgazdaság - mely utóbbit Kína meghirdette - elvi kapcsolódásának lehetőségeire, anélkül, hogy össze akartam volna mosni a kettőt. Hosszú távon valószínűleg konvergáló folyamatokról van szó, de ezt ma bizonyossággal kijelenteni kuruzslás volna. Legfontosabb most az odafigyelés. Persze, olyasféle üzenet Magyarországra, hogy „ha ti így cselekedtetek volna 1989-ben, mint mi, akkor most nem kellene bajlódnotok a sok párttal”, hamis beállítás. Ha már 1989-et említette, szóba került-e a demokratikus mozgalom leverése és a megtorlás? Ez azért is érdekelne, mert 1956 kapcsán az Ön pártja otthon tevékeny a felelősségre vonás ügyében. Tárgyalási pontként ez a kérdés nem merült fel, de előelőkerült. Azt hiszem, a Tienanmen teret nem feledjük. De ez azt jelenti, hogy figyeljük, milyen irányba fordulnak a dolgok, vajon a politika kész-e olyan eszközöket alkalmazni, vagy kiiktatja azokat gyakorlatából. Egyébként úgy gondolom, más egy belpolitikai, s más a külpolitikai számonkérés. Utóbbi téren itt tapasztalhattak szünetet, melyet különben, ha nem is elsőként, de viszonylag korán egy kereszténydemokrata párt, jelesül az olasz tört meg. A politikai család, ahová a KDNP tartozik, tehát az Európai Demokratikus Unió, vezetői értekezlete a kínai kapcsolatok ápolásáról döntött. - Felvetette-e esetleg, hogy Peking engedjen betekintést az 1956-os és az utána következő időszak kínai dokumentumaiba? Hiszen azokból vélhetően tanulságos részletek derülnének ki például a szovjet bevonulás vagy a Nagy Imre-per nemzetközi hátteréről. - Valóban, sok ilyen célzás van a hazai irodalomban. De minthogy Jelcin elnök éppen a héten adott át dokumentumokat, azok megismerése sok mindent tisztázhat. A kínai vonal voltaképp másodlagos. Konkrétan nem vetettem fel ilyen kérést. - Nem találkozhatott a tiencsini katolikus püspökkel. Persze, Kína elsősorban buddhista, taoista, aztán iszlám ország. Bizonyára Ön is szembesült otthon nyomdafestéket kapott nézetekkel, melyek súlyos veszélyt látnak a keleti vallások terjedésében a magyarság jövőjére. Mi a véleménye e nézetekről? - Nem olvastam ilyen cikkeket. Ám úgy hiszem, minden népnek megvan a hagyományrendszere, melyen belül legjobban megtalálja vallási eszmevilágát. Szerte Európában találkozni valamiféle romanticizmussal a keleti vallások iránt. Azonban aligha Európát és Magyarországot érdemben érintő folyamatról van szó. De ha arról is lenne szó, vallásszabadságot hirdettünk, s nem tudom elképzelni, hogy ettől eltérjünk. Azt azonban, hogy a magyarságra nézve végveszéllyel járó folyamat tanúi lennénk, egyszerűen badarságnak tartom. Peking, november 12. Laczik Zoltán Egy vastag könyv új fejezete Minden vagy legalábbis szinte minden nyitott kérdés megoldódott, végre felhőtlenek a magyar-orosz kapcsolatok. Ehhez „mindössze” egy világrendszernek és egy szuperhatalomnak kellett összeomlania. Új fejezet kezdődik - de ez nem jelenti azt, hogy a könyv előző oldalain lévő bekezdéseket meg nem történtté lehetne tenni. Ami rossz és jó a fejekben felhalmozódott, az mind itt marad velünk. Boldogult apai nagyanyám soha ki nem ejtette száján azt a szót, hogy „szovjet”. Igaz, nem is mszkizott, neki mindig csak „muszka” maradt az orosz. Nem panaszkodott sem apám bőrbekecse, sem nagyapám elveszített megyeházi állása, sem a ház szebbik felébe költöztetett lakó, sem a szovjetrendszer áldozatául esett szőlő miatt, de ahogy azt , „muszkát” ejteni tudta. Anyai nagyszüleim - és persze anyám - életét viszont az mentette meg, hogy túl gyorsan zárult be a Budapest körüli szovjet gyűrű, őket már nem tudták a vidéki rokonság után küldeni. Az én orosz ismerőseim különben tőlem semmit el nem vettek, tőlük csak barátságot, némi irigységgel vegyes, szeretetteljes érdeklődést tapasztaltam. Pedig mennyivel egyszerűbb dolguk volt az angolszász nyelvterületen élőknek! Amerikában, Angliában sem a politikusok, sem a közemberek nyelve nem állt rá a „szovjetre”, ők végig „oroszozhattak”. Nem számított valami udvarias dolognak, de a moszkvai vendégek sem orroltak meg érte, legfeljebb a magukkal hozott tolmács fordította „félre”, Szovjetuniónak a Russia-t. Most már ennyit sem kell csalni, minden visszaállt a helyére. Oroszország most nemes, de elkerülhetetlen gesztussal magára vállalta a volt Szovjetunió adósságait, a honvédség működéséhez nélkülözhetetlen alkatrészeket ígért és támogatást a magyar kisebbségek helyzetének javításáért folytatott diplomáciai küzdelmekben. Magyarország tízmillió dollár értékű gyógyszert ad és egy kissé homályos ígéretet, hogy majd, és amennyire tud, segít lakásokat építeni a részben hazánkból kivont, hajléktalanul maradt katonáknak. (A plenáris ülés előtt véletlen tanúja voltam Gracsov védelmi miniszter dühös kirohanásának: egy moszkvai tévéssel veszekedve kétszázezer lakás nélküli katonáról, a már mindössze a hazafiságon és a tiszti becsületszón alapuló orosz hadseregről beszélt.) Borisz Jelcin Budapesten is megkövette a magyarokat, elzarándokolt a 301-es parcellába, és tisztelettel kérte, gondoskodjunk a fasizmus elleni harcban itt elesett honfitársai sírjairól, cserébe az ukrajnai hómezőkön maradt magyarok emlékhelyei is hasonló elbánásban részesülnek majd. Új fejezet kezdődik a gazdasági kapcsolatokban is - de a magyar üzletemberek minden meglévő nehézség ellenére kétségtelen előnyökkel startolnak az orosz piacokért folyó versenyfutásban: élnek a korábbi időkből származó emberi és üzleti kapcsolatok, megvan a nélkülözhetetlen tapasztalat, a helyismeret. Van mit ajánlanunk egymásnak és a józan számítás, a kölcsönös érdek előbb-utóbb úgyis elsöpörne minden, az együttműködésnek netán útjában álló gátat. Egyvalamit azonban nem szabad szem elől téveszteni. Oroszország a bolsevik forradalom előtt is nagyhatalom volt, annak bukása után is az marad. A demokrácia felé tartó, jó szándékú óriás persze kellemesebb partner, mint a korábbi volt, de ettől a tény még tény marad: nekünk kell jobban igyekeznünk, ha azt szeretnénk, hogy eljusson hozzá a hangunk. Jelcin budapesti útja jó kezdet, de nagyon kell igyekeznünk, hogy a folytatás igazolja a mostani reményeket. Ahhoz pedig, hogy a fejekben is minden letisztuljon és az érzelmek is megnyugodjanak, kellene még vagy negyedszázad nyugalom. Horváth Gábor Vörös farkinca Antiszociális a szociális törvény tervezete. Szociológusok, gyakorló szociális munkások jutottak minap a sokadik változatot vesézve erre a megállapításra. Jóformán minden egyes módosítás kurtítás is egyben, hangoztatták egybehangzóan, hozzátéve: a képviselők döntésére bízott mostani elképzelés helyett tisztességesebb lenne nem változtatni az ellátás meglévő, kialakult gyakorlatán. Ha nevén kellene nevezni mégis az olyannyira áhított s jelentős késéssel beterjesztett törvényt, az esetben a szakemberek szerint a szegénytörvény nevet érdemelhetné ki. Maga a beterjesztő államtitkár asszony is azt hangsúlyozta, hogy „a jelenlegi gazdasági helyzet nem teszi lehetővé bőkezű szociális ellátórendszer beindítását”. Ami legalábbis arra enged következtetni, hogy itt valójában nem szociális törvénykezésről van szó, hanem pusztán a mindenkori költségvetés járulékáról. S ennek megfelelően évről évre módosul majd a szociális törvény, attól függően, hogy mit bír el a büdzsé. Bár a törvénytervezet bevezetőjében - mint afféle előrehozott vörös farkinca - célként szerepel a szociális biztonság „megteremtése és megőrzése” - hivatkozva az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányára, az Európai Szociális Chartára és az alkotmányra -, ám ami ezután olvasható hatvanvalahány oldalon, az lényegében ennek a tagadása. Szakmai körök szerint az állam ezzel a társadalmi méretű krízist nagy ívben áthárítaná a megcsappant életterű önkormányzatokra és a családokra. A törvénytervezet szövegében időnként orwelli ördöngösséggel fogalmazódik meg ez az áthárítási technika, amelynek egyik gyöngyszeme az államtitkár asszony által hangsúlyozottan említett családközpontúság. Ezután ugyanis - fejtette ki - „a pénzbeni szociális ellátások esetében a családi jövedelmet vizsgálják”. Magyarán: visszajön a tartási kötelezettség. A tervezet szerint ezután „tartásra kötelezett az a közeli hozzátartozó (házastárs, élettárs, egyenesági rokon, örökbe fogadott, mostoha-, vagy nevelt gyerek, továbbá, örökbe fogadó mostoha-, vagy nevelőszülő), akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori összegének kétszeresét”. Nos, ez a fantasztikus megduplázott összeg ez idő szerint írd és mondd, kereken 12 ezer forint. Vagyis ha teszem azt a Szabolcsban tengődő négytagú (két szülő, két kiskorú eltartott) család által már-már elfelejtett, Zalaegerszegen állandó lakos anyós nyugdíja meghaladja ezt az összeget, az esetben a néni kötelezhető lesz távoli szerettei rendszeres támogatására. Ily módon - ha történetesen a szabolcsiak eddig nevelési segélyt kaptak a helyi önkormányzattól - a nagyi szociális hozzájárulása a háztartásukhoz automatikusan kiszorítja az egyik hátrányos helyzetű gyerek nevelési támogatását. Nem világos ugyan, hogy a törvény beterjesztői hogyan képzelik el a rejtett családi kapcsolatok felderítését, miként kísérik majd figyelemmel a családok jövedelmi viszonyainak alakulását. Mert elég, ha a családfő (aki addig, meglehet, az egyetlen kereső volt a vacsorázóasztal körül) az utcára kerül, s akkor már nem köteles támogatni a legkisebb özvegyi nyugdíj kétszeresétől jócskán elmaradó, egyedül élő édesanyját. Bürokrácia legyen a talpán, amelyik ezekben az ügyekben tapintatosan, és főleg a szociális biztonság megteremtését szolgálva eljár majd. Kertész Péter 3