Népszabadság, 2000. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-01 / 26. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. FEBRUÁR 1., KEDD 3 A Dér Standard a Fidesz arculatváltásáról HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Stílusváltást is jelezhet a kormányfői és a Fidesz - MPP elnöki tisztségének szétválasztása - állapítja meg tegnapi számában a Dér Standard. A liberális bécsi lap szerint a lépés egyik oka a párt népszerűségi mutatóinak folyama­tos csökkenése lehet. A vezető kor­mánypárt a olyan agresszív vezetési stí­lust követ, amit sokan nem tudnak elfo­gadni. A lap szerint Kövér Lászlóra, a Fidesz - MPP új elnökére - aki a politi­kai ellenfeleit öv alatt is támadja, és al­kalomadtán nem riadt vissza attól, hogy a titkosszolgálatokat saját célra vesse be - most az a feladat vár, hogy rendbe szedje a pártot. Kulcskérdésnek tartja az új, békésebb stílus kialakítását a Neue Zürcher Zeitung is. A svájci lap úgy véli: míg a Fidesz - MPP a választási harcban nyugodt, konstruktív, csak saját céljaival foglalko­zó párt benyomását keltette, ez a kép idő­közben teljesen megváltozott. A Neue Zürcher Zeitung ugyanakkor hangsú­lyozza, hogy mind a gazdaság alakulása, mind a kormány külpolitikai teljesítmé­nye jó bizonyítványt állít ki Magyaror­szágról. A szerző szerint a Fidesz - MPP kormányra jutása előtt napvilágot látott borúlátó jóslatok többnyire nem váltak be: az ország jó viszonyban van szomszé­daival és kiállta a jugoszláviai NATO- bombázások próbáját is. A Külügynél a külgazdaság EU-integráció: hatpárti egyeztetés A külgazdasági terület átszervezése szerkezeti korszerűsítést jelent, a pár­huzamosságok kiküszöbölését célozza, és lehetővé teszi, hogy a magyar diplo­máciai testület homogénebbé váljon - hangzott el azon a tájékoztatón, ame­lyet az átalakításban érintett két tárca képviselői tartottak. A külügyminisz­ter a parlamenti pártok képviselőivel folytatott találkozóján a rendszeres kapcsolattartást szorgalmazta. Mától a Külügyminisztérium (KüM) állományába tartozik az eddig a Gazdasá­gi Minisztérium (GM) részeként működő külgazdasági blokk. Balás Péter helyet­tes államtitkár, aki eddig is felügyelte a területet, a jövőben négy főosztály mun­káját irányítja majd. Mint elmondta: a ha­tékonyságot célzó átszervezés a jelenleg 108 fős személyi állomány több mint 10 százalékos leépítésével is jár. Az 1997-ben létrehozott ITD Hungary (Magyar Befektetési és Kereskedelem­fejlesztési Kht.) a két tárca közös fel­ügyelete alá kerül. Megosztják a külgaz­dasági terület két alaptevékenységét is: a kereskedelemfejlesztés első számú fele­lőse a KÜM, a beruházásösztönzése a GM lesz. A külügyi tárca irányítása alá kerül a genfi magyar WTO-képviselet és a párizsi OECD-misszió mellett a moszkvai kereskedelmi képviselet is; ez utóbbi átszervezésének részleteit jelen­leg egyeztetik. Mint Herman János kül­ügyi államtitkár elmondta: törekszenek a felesleges párhuzamosságok és a merev feladatmegosztás kiküszöbölésére. Ez többek közt azt jelenti: lehetőség szerint a külgazdasági attasék is foglalkozzanak állomáshelyükön a vállalati export előse­gítésével és beruházásösztönzéssel. Hónig Péter, a gazdasági tárca állam­titkára utalt arra, hogy a magyar export 70 százalékát a hazánkban megtelepedett multinacionális vállalatok bonyolítják. A fennmaradó volumen jelenti csak az álla­mi szerepvállalás mozgásterét, így a ke­reskedelmi szolgálatok tevékenységi le­hetősége behatárolt. Kérdésre válaszolva Hónig elmondta: a GM összesen mint­egy 400 millió Ft-ot ad át a KüM-nek új feladatai ellátására; az ITD Hungary költségvetése egyelőre változatlan. A tájékoztatón Martonyi János kül­ügyminiszter bejelentette: rendszeres hat­párti egyeztetést kezdeményezett az európai integrációval kapcsolatos felada­tokról. Ennek első találkozóját tegnap meg is tartották, noha frakcióvezetői szinten (ahogy a meghívás szólt) csak Csurka István képviselte pártját, a MIÉP- et. Az MSZP küldöttje, Szanyi Tibor la­punknak elmondta: a „hatpárti informális csoport” egyeztetése örvendetes, azon­ban nem helyettesíti a szocialisták által kezdeményezett (ám a parlamentben el­utasított) integrációs nagytanács felállítá­sát. Ez utóbbi szerepe ugyanis az volna, hogy biztosítsa a nemzeti konszenzust az integráció alapkérdéseiben, azaz a tárca ne a kormányálláspontot, hanem a közös véleményt tárja például a munkavállaló­kat és a munkáltatókat is magába foglaló Európai Integrációs Tanács elé. Sz. L. L. Fontos a kormányzati részvétel - mondta Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovákiai magyarság jogainak szem­pontjából pozitív lépésnek számít a Ma­gyar Koalíció Pártjának (MKP) kor­mányzati szerepvállalása - közölte Ko­lozsváron, romániai látogatásának utolsó állomásán Csáky Pál szlovákiai minisz­terelnök-helyettes. Úgy vélte, hogy az MKP koalícióra lépését követően a szlovákiai ma­gyarság helyzete sok te­kintetben javult. Visszahe­lyezték tisztségükbe a Meciar-kormányzat idején önkényesen leváltott isko­laigazgatókat, növelték a tanintézmények autonó­miáját, elfogadták a ki­sebbségi nyelvek védel­méről szóló jogszabályt, fejlesztették a szlo­vák-magyar határ menti együttműködést, szerző­dést kötöttek Budapesttel a Párkány-Esz­­tergom közötti híd felújításáról, és újjáé­pítik a kassai magyar színházat. Csáky szerint a magyar felsőoktatás helyzete Szlovákiában rosszabb, mint Romániában. A pozsonyi kormány prog­ramjában önálló magyar felsőoktatási in­tézmény létesítése nem szerepel ugyan, de a magyar pedagógusképzésre szlovák költségvetési forrásokból a nyitrai egye­temen önálló kart szeretnének létrehozni. A készülő magyar státustörvényről nyilatkozva Csáky kifejtette: „Nagyon helyes, ha Magyarország gondot fordít arra, hogy a romániai vagy szlovákiai magyarok ne érezzék ma­gukat idegennek az anya­országban.” Ugyanakkor úgy vélte, ez bonyolult kérdés, amelynek megva­lósítása felől - főképp a külföldi szlovákok hely­zetéről szóló hasonló po­zsonyi jogszabály ismere­tében - kétségei vannak. Szerintem az nem járható út, hogy bárki számára et­nikai alapon próbáljanak különböző formális jogo­kat biztosítani — mondta. A cigányság helyzetét elemezve rámutatott: az egész Európát érintő problémára egysé­ges megoldást nem lehet kidolgozni. A különböző országok lakosai ugyanis egy­mástól eltérő módon ítélik meg a kérdést. A szlovák kormány például az EU pénz­ügyi támogatásával reméli a kidolgozott programok végrehajtását. Csáky Pál Európa 2020: jövőkép kétségekkel Göncz Árpád köztársasági elnök törvény­­szerűnek és elkerülhetetlennek nevezte Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz, az Európa 2020 elnevezésű konferencia tegnapi megnyitóján. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezt a folyamatot sok aggodalom kíséri. Jelen pillanatban éppen a szomszédunkban fél­nek, a magyar munkaerő beáramlásától, holott a határ mentén szükségük van arra - fogalmazott. A globalizáció hatásairól szólva kifejtette: az egypólusú világrend erősíteni fogja az európai identitást, s az egységes Európa létrejöttével az egyetlen pólus várhatóan megduplázódik. Michael Lake, az Európai Bizottság budapesti delegációjának vezetője elis­merését fejezte ki a kelet-közép-európai államoknak, hogy tíz évvel a vasfüggöny lebontása után eljutottak az uniós belépés küszöbére. Brüsszel tudatában van, hogy a politikai stabilitást elősegíti a gazdasági prosperitás, ezért ösztönzi a vállalkozáso­kat, és csökkenti a bürokráciát. A konferencián felszólalt Ján Figel szlovák külügyi államtitkár, aki hangsú­lyozta: egy olyan egységes Európa a cél, amely a régiók és az állampolgárok Euró­pája. Ezért a határon átnyúló együttmű­ködés, a regionális fejlesztés az a terület, ahol a tagjelölt országok a legjobban hoz­zá tudnak járulni az egységes Európához. M. J. _________FIÁTTÉR_________ Ki kap vissza földet Romániában? Az utóbbi napokban egyre gyakoribbak a román sajtóban azok a cikkek, ame­lyek kifogásolják, hogy az új jogszabály segítségével a magyarok Erdélyben földhöz jutnak. A nacionalista hang­vételéről ismert Cotidianul például „szent szemtelenségnek” tartja, hogy a jogszabály külföldön élő kedvezménye­zettjeinek eligazítása végett az RMDSZ Budapesten tájékoztatási irodát nyitott. A lap nagy veszélynek ítéli, hogy „a ma­gyarok ismét tulajdonosok lesznek Er­délyben”, miután szerinte az ott néhány évszázada működő telekkönyvi intéz­mény mindig a magyarok kezében volt, így az a román tulajdonosok kilétét ille­tően meglehetősen hiányos. Az országos kartográfiai, geodéziai és telekkönyvi hivatal elnöke azt hangsú­lyozta, hogy bár 1918-ig Erdélyben a legtöbb földterület magyarok birtokában volt, az első világháborút követően „sok román nemzetiségű személy is kapott földet Erdélyben”, főként katonák és ha­diözvegyek, akikről azonban „pontos ki­mutatás nem készült”. A hivatali elnök hanyagsággal vádolta a törvény kezde­ményezőjét, és kifejtette: nem hinné, hogy fél évszázad múltán a jelenlegi ha­talom azt akarná, hogy „ezen a területen földtulajdonuk szerint a románok ki­sebbségbe kerüljenek”. Mindamellett a restitúciós törvény vi­lágosan megfogalmazza: valamennyi volt tulajdonos, illetve azok örökösei visszakaphatják elkobozott földjeiket és erdőiket. A január 12-én életbe lépett új földtörvény értelmében mezőgazdasági termőföldekre és erdőkre családonként 50 hektárig lehet visszaállítani mindazok tulajdonjogát, akiket tulajdonuktól a kommunista rendszer bármilyen módon megfosztott. Elkobozott föld- és erdőtu­lajdonaik visszaállítását azon román ál­lampolgárok is kérhetik, akik jelenleg külföldön élnek, illetve kettős állampol­gárok. Tibori Szabó Zoltán Érdeklődők a budapesti RMDSZ-irodában KOVÁCS BENCE FELVÉTELE Palacsintaevés, tor, cseresznyézés Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a Fidesz azért választotta szét a párt­­elnöki/miniszterelnöki posztot, mert Orbán Viktor „le akarta passzolni” Torgyán Józsefet Kövér Lászlónak. Ám minthogy Kövér sietett bejelente­ni: Orbán illetékessége pártügyekben megszűnik, következésképp ő lesz az, aki a kisgazdapárt elnökével pártügyekben tárgyalni fog, mégis azt kell mondanom: ez is benne volt a kalapban. Torgyán pedig, amint ez elvárha­tó volt tőle, meglehetősen indignálódva fogadta az új pártelnök bejelenté­sét, úgy is mint a pozíciójának leértékelése tárgyában tett legfrissebb fideszes erőfeszítést. Kerek perec megmondta: nem tárgyal Kövérrel, mint ahogyan Orbánon kívül eddig sem tárgyalt senkivel a Fideszből. A kisgazda vezér tüntetően berendezkedett az Orbán Viktorral való sze­mélyes ügyintézésre - azaz a megfelelő kormánymechanizmusok mellő­zésére, sőt bojkottálására - minden olyan ügyben, ahol vita támadt a két párt között. Tegyük hozzá azonban: ezek kormányzati viták voltak, és ál­talában a kisgazda illetékességet érintették. Van azonban néhány idő­szerűen akut­ ügy, amelyik a legjobb indulattal sem minősíthető kor­mányzatinak. Az egyik a képviselő-jelölés, a másik a köztársasági elnök jelölése. Mindkettő a pártok - ilyenformán, már ami a Fideszt illeti, Kövér - illetékességébe tartozik. Előbbi magától értetődik, ráadásul elvileg a te­rületi-helyi választmányoké a döntő szó; utóbbi ekképpen vagyon leírva a koalíciós szerződésben. Más szóval Torgyán e kérdésekben aligha tudja megkerülni Kövért - ha csak nem kreál holnap a kisgazda apparátus élére egy ügyvezető alelnököt, s akkor majd az ül le a Fidesz elnökével. Egyébként Torgyán József valószínűleg nem kalkulál rosszul, ha úgy gondolja, hogy a miniszterelnöknek elege van a kényszerű partnerség dik­tátumaiból, és vissza akarja szorítani „azt az embert, akinek a pozícióját köszönheti”. Elég volt­­ még Kövér megválasztása előtt - rápillantania a kormányzati ügyekben tótumfaktumnak tekinthető Stumpf István „re­formtervezetére”, és megértenie, hogy ő bizony a politikacsinálás legfon­tosabbnak szánt centrumából, az úgynevezett kormánykabinetből (Dávid Ibolyával együtt) kimarad, és legfeljebb a gazdasági kabinetben számíta­nak rá, holott „a gazdaság”, mint olyan, őt a legcsekélyebb mértékben sem érdekli, főként nem Matolcsy György felügyelete alatt. Pillanatnyilag a dolgok úgy festenek, hogy Stumpf reformjaiból nem lesz semmi, azaz a többszörösen sértett kisgazda és MDF-es vezér jajsza­va eljutott Orbánig. De ebből komolyabb következtetéseket nem volna he­lyes levonni. Legfeljebb azon mereng el a jámbor halandó, hogy mi végre volt Stumpf (nyilván Orbán egyetértését bíró) nagy igyekezete, miért om­lott össze az egész reformstratégia három másodperc alatt, holott ennek előtte a szakértők jó alaposan kielemezték már az egész akció mögöttesét, célját és értelmét. Miért kell ilyen komolytalanságokkal egy komoly kor­mánynak a saját tekintélyét rombolnia? De felejtsük ezt el. Inkább vessük pillantásunkat a kicsinyes bosszúk jól látható szövevényére. Az MDF önállósodik: a Fidesz „lekapcsol” róla két államtitkárt, akár késői kompenzációként a székesfehérvári pótválasztás megcsáklyázásáért. Ugyanez az MDF most megkaphatja a Fidesz támo­gatását a fehérgyarmati pótválasztáson, noha ott - lévén Torgyán szűkebb pátriájáról, „saját megyéjéről” szó - az FKGP is jelöltet állít. Torgyántól „elveszik” Bábolnát, majd megpróbálják megalázni a kormánykabinetek összeállításánál - erre Pepó áthelyezi Aradi Csabát. És mindennek tetejé­be: Torgyán „megüzeni” Kövérnek, hogy a Fidesz neki nem partner, ha­nem legyőzendő ellenfél, ergo kettejük között nincs helye az együttműkö­désnek. Mire Kövér: „nem erőszak a palacsintaevés”. Az önérdek persze minden érdekeltnek azt diktálja, hogy igenis egye­nek egy tálból palacsintát (ha már disznótorra nem jut). Ilyenformán azért a fölgerjesztett indulatok múltával lesz közös cseresznyézés, ugyanabból a tálból. Nekem csak azzal van gondom, hogy az a „pofa be!” stílus, ame­lyet a hozzám hasonló, csak névleg független közírók Kövér Lászlónak tulajdonítanak, nem biztos, hogy produktív lesz a pártközi viszonyokban. A Fidesz elnöke, amúgy értékalapon, gyorsan azonosította pártját a nemzettel. Az otthon melegét kínálta mindenkinek, aki konzervatív, ke­reszténydemokrata, továbbá nemzeti-liberális értékeket vall. Lényegében kisajátított minden jobboldali értéket, s tette ezt tényleg roppant „otthono­san”, mert pártja a hajdani MDF kincsestárából az évek során amúgy is mindent kicsért, lett légyen szó nemzeti karakterről, történelemről, kultú­ráról, kereszténységről, bármi egyébről. Újabban már a MIÉP szlogenjei­re vetett szemet. „Ideológiailag” itt egy talpalatnyi föld se maradt senki­nek. Most a politika következik. Aczél Endre A széki csér magányossága A magyar nemzeti érdekek kizárólagos képviseletére koncesszióval ren­delkező koalíció a múlt héten végre eltakarította útjából legádázabb el­lenfelét, a szakállas hortobágyi természetvédőt, Aradi Csabát, aki bead­ta derekát, elhatárolódott az érte demonstrálóktól és elfogadta új állását, amely szemmel láthatóan neki lett kreálva: ő lesz a Természetvédelmi Világörökség Programirodájának első embere. Lassan fél éve sürögnek azon minisztériumi osztályok, bizottságok, pártsejtek, hogy összehozzanak néhány igazolható vádpontot a Hortobá­gyi Nemzeti Park igazgatója ellen. A Pepó Pál miniszter utasítása alap­ján elővezetett nyári őrző-védő-kommandós felfüggesztési cirkusz totá­lis botrányba fulladt, majd apróbb koalíciós huzavona is keletkezett a körül, hogy Pepó ugyanolyan amatőr módon, ahogyan az egész ügyet kezelte, megpróbálta átnyomni saját csődjét egy fideszes államtitkárra. A koalíciós béke érdekében az államtitkárnak kellett mennie, a minisz­ter maradt, az év végi kormányátalakítás üzenete annyi volt, hogy a mi­niszterelnök elégedett a környezetvédelmi tárca vezetőjének intellektuá­lis és szakmai teljesítményével, amely még a legjóindulatúbb megfigye­lők szerint is negatív tartományban mozog. A koalíciós béke azonban mindennél fontosabb. Jöhetett Torgyán Jó­zsef, hogy hű emberét kimentse. Mármost a torgyáni karrier szerves része, hogy a kisgazdavezér szemrebbenés nélkül, olyan vehemenciával képes a legnagyobb blődséget is elővezetni, sőt apróbb kivárás után akár a konk­rét blődség ellenkezőjét is, mintha legalábbis tényleg rajta múlna vala­mennyi nemzeti sorskérdés. A politikus az „évszázad bűnügye” munka­címmel keverte újra az Aradi-botrányt, azóta ismét vizsgálat nyomozást követ, nyomozás pedig vizsgálatot, nincs Hortobágyon széki csér, kormos szerző, amelyik ne találkozott volna vizsgálóval, nyomozóval, ellenőrrel. Persze egyelőre se évszázad, se bűnügy, igaz, megszoktuk már. Én még arra is emlékszem, amikor negyvenezer hongkongit telepített Csepelre. Aradinak viszont mennie kellett. Illetve menve maradnia. Második nekifutásra az akció sikerült. Szépen, csöndben, ügyesen. Minisztere ép­pen külföldön volt, de beosztottjai - Pepó szavaival élve - biztosították a munkavégzés folyamatosságát. Arra továbbra sem derült fény, hogy mi a valódi oka e makacs „araditlanításnak”, lehet, hogy egy közhasznú­ként aposztrofált, de nagyon nem közhasznú társaság, vagy talán egy ré­gi kócsag- és kárókatona-ügyi dinasztia káderjelöltje melegít valahol si­keréhes kis csapatával. Mindegy. Minden mindegy. A felelős magyar kormány feje szemérmesen elfordul: mi köze hozzá? Ez nem az ő tárcája. Aradi sem küzd tovább. A fegyelmitől a bűnügyön át eljutott a programirodáig. Ennél rosszabbul is járhatott volna. Meglátják, a Környezetszennyezési, Pénzeltüntetési és Fradifüvesítési Minisztérium még sok kellemes percet szerez nekünk. Uj Péter

Next