Népszabadság, 2000. február (58. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-01 / 26. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. FEBRUÁR 1., KEDD 3 A Dér Standard a Fidesz arculatváltásáról HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Stílusváltást is jelezhet a kormányfői és a Fidesz - MPP elnöki tisztségének szétválasztása - állapítja meg tegnapi számában a Dér Standard. A liberális bécsi lap szerint a lépés egyik oka a párt népszerűségi mutatóinak folyamatos csökkenése lehet. A vezető kormánypárt a olyan agresszív vezetési stílust követ, amit sokan nem tudnak elfogadni. A lap szerint Kövér Lászlóra, a Fidesz - MPP új elnökére - aki a politikai ellenfeleit öv alatt is támadja, és alkalomadtán nem riadt vissza attól, hogy a titkosszolgálatokat saját célra vesse be - most az a feladat vár, hogy rendbe szedje a pártot. Kulcskérdésnek tartja az új, békésebb stílus kialakítását a Neue Zürcher Zeitung is. A svájci lap úgy véli: míg a Fidesz - MPP a választási harcban nyugodt, konstruktív, csak saját céljaival foglalkozó párt benyomását keltette, ez a kép időközben teljesen megváltozott. A Neue Zürcher Zeitung ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mind a gazdaság alakulása, mind a kormány külpolitikai teljesítménye jó bizonyítványt állít ki Magyarországról. A szerző szerint a Fidesz - MPP kormányra jutása előtt napvilágot látott borúlátó jóslatok többnyire nem váltak be: az ország jó viszonyban van szomszédaival és kiállta a jugoszláviai NATO- bombázások próbáját is. A Külügynél a külgazdaság EU-integráció: hatpárti egyeztetés A külgazdasági terület átszervezése szerkezeti korszerűsítést jelent, a párhuzamosságok kiküszöbölését célozza, és lehetővé teszi, hogy a magyar diplomáciai testület homogénebbé váljon - hangzott el azon a tájékoztatón, amelyet az átalakításban érintett két tárca képviselői tartottak. A külügyminiszter a parlamenti pártok képviselőivel folytatott találkozóján a rendszeres kapcsolattartást szorgalmazta. Mától a Külügyminisztérium (KüM) állományába tartozik az eddig a Gazdasági Minisztérium (GM) részeként működő külgazdasági blokk. Balás Péter helyettes államtitkár, aki eddig is felügyelte a területet, a jövőben négy főosztály munkáját irányítja majd. Mint elmondta: a hatékonyságot célzó átszervezés a jelenleg 108 fős személyi állomány több mint 10 százalékos leépítésével is jár. Az 1997-ben létrehozott ITD Hungary (Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) a két tárca közös felügyelete alá kerül. Megosztják a külgazdasági terület két alaptevékenységét is: a kereskedelemfejlesztés első számú felelőse a KÜM, a beruházásösztönzése a GM lesz. A külügyi tárca irányítása alá kerül a genfi magyar WTO-képviselet és a párizsi OECD-misszió mellett a moszkvai kereskedelmi képviselet is; ez utóbbi átszervezésének részleteit jelenleg egyeztetik. Mint Herman János külügyi államtitkár elmondta: törekszenek a felesleges párhuzamosságok és a merev feladatmegosztás kiküszöbölésére. Ez többek közt azt jelenti: lehetőség szerint a külgazdasági attasék is foglalkozzanak állomáshelyükön a vállalati export elősegítésével és beruházásösztönzéssel. Hónig Péter, a gazdasági tárca államtitkára utalt arra, hogy a magyar export 70 százalékát a hazánkban megtelepedett multinacionális vállalatok bonyolítják. A fennmaradó volumen jelenti csak az állami szerepvállalás mozgásterét, így a kereskedelmi szolgálatok tevékenységi lehetősége behatárolt. Kérdésre válaszolva Hónig elmondta: a GM összesen mintegy 400 millió Ft-ot ad át a KüM-nek új feladatai ellátására; az ITD Hungary költségvetése egyelőre változatlan. A tájékoztatón Martonyi János külügyminiszter bejelentette: rendszeres hatpárti egyeztetést kezdeményezett az európai integrációval kapcsolatos feladatokról. Ennek első találkozóját tegnap meg is tartották, noha frakcióvezetői szinten (ahogy a meghívás szólt) csak Csurka István képviselte pártját, a MIÉP- et. Az MSZP küldöttje, Szanyi Tibor lapunknak elmondta: a „hatpárti informális csoport” egyeztetése örvendetes, azonban nem helyettesíti a szocialisták által kezdeményezett (ám a parlamentben elutasított) integrációs nagytanács felállítását. Ez utóbbi szerepe ugyanis az volna, hogy biztosítsa a nemzeti konszenzust az integráció alapkérdéseiben, azaz a tárca ne a kormányálláspontot, hanem a közös véleményt tárja például a munkavállalókat és a munkáltatókat is magába foglaló Európai Integrációs Tanács elé. Sz. L. L. Fontos a kormányzati részvétel - mondta Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovákiai magyarság jogainak szempontjából pozitív lépésnek számít a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kormányzati szerepvállalása - közölte Kolozsváron, romániai látogatásának utolsó állomásán Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes. Úgy vélte, hogy az MKP koalícióra lépését követően a szlovákiai magyarság helyzete sok tekintetben javult. Visszahelyezték tisztségükbe a Meciar-kormányzat idején önkényesen leváltott iskolaigazgatókat, növelték a tanintézmények autonómiáját, elfogadták a kisebbségi nyelvek védelméről szóló jogszabályt, fejlesztették a szlovák-magyar határ menti együttműködést, szerződést kötöttek Budapesttel a Párkány-Esztergom közötti híd felújításáról, és újjáépítik a kassai magyar színházat. Csáky szerint a magyar felsőoktatás helyzete Szlovákiában rosszabb, mint Romániában. A pozsonyi kormány programjában önálló magyar felsőoktatási intézmény létesítése nem szerepel ugyan, de a magyar pedagógusképzésre szlovák költségvetési forrásokból a nyitrai egyetemen önálló kart szeretnének létrehozni. A készülő magyar státustörvényről nyilatkozva Csáky kifejtette: „Nagyon helyes, ha Magyarország gondot fordít arra, hogy a romániai vagy szlovákiai magyarok ne érezzék magukat idegennek az anyaországban.” Ugyanakkor úgy vélte, ez bonyolult kérdés, amelynek megvalósítása felől - főképp a külföldi szlovákok helyzetéről szóló hasonló pozsonyi jogszabály ismeretében - kétségei vannak. Szerintem az nem járható út, hogy bárki számára etnikai alapon próbáljanak különböző formális jogokat biztosítani — mondta. A cigányság helyzetét elemezve rámutatott: az egész Európát érintő problémára egységes megoldást nem lehet kidolgozni. A különböző országok lakosai ugyanis egymástól eltérő módon ítélik meg a kérdést. A szlovák kormány például az EU pénzügyi támogatásával reméli a kidolgozott programok végrehajtását. Csáky Pál Európa 2020: jövőkép kétségekkel Göncz Árpád köztársasági elnök törvényszerűnek és elkerülhetetlennek nevezte Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz, az Európa 2020 elnevezésű konferencia tegnapi megnyitóján. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezt a folyamatot sok aggodalom kíséri. Jelen pillanatban éppen a szomszédunkban félnek, a magyar munkaerő beáramlásától, holott a határ mentén szükségük van arra - fogalmazott. A globalizáció hatásairól szólva kifejtette: az egypólusú világrend erősíteni fogja az európai identitást, s az egységes Európa létrejöttével az egyetlen pólus várhatóan megduplázódik. Michael Lake, az Európai Bizottság budapesti delegációjának vezetője elismerését fejezte ki a kelet-közép-európai államoknak, hogy tíz évvel a vasfüggöny lebontása után eljutottak az uniós belépés küszöbére. Brüsszel tudatában van, hogy a politikai stabilitást elősegíti a gazdasági prosperitás, ezért ösztönzi a vállalkozásokat, és csökkenti a bürokráciát. A konferencián felszólalt Ján Figel szlovák külügyi államtitkár, aki hangsúlyozta: egy olyan egységes Európa a cél, amely a régiók és az állampolgárok Európája. Ezért a határon átnyúló együttműködés, a regionális fejlesztés az a terület, ahol a tagjelölt országok a legjobban hozzá tudnak járulni az egységes Európához. M. J. _________FIÁTTÉR_________ Ki kap vissza földet Romániában? Az utóbbi napokban egyre gyakoribbak a román sajtóban azok a cikkek, amelyek kifogásolják, hogy az új jogszabály segítségével a magyarok Erdélyben földhöz jutnak. A nacionalista hangvételéről ismert Cotidianul például „szent szemtelenségnek” tartja, hogy a jogszabály külföldön élő kedvezményezettjeinek eligazítása végett az RMDSZ Budapesten tájékoztatási irodát nyitott. A lap nagy veszélynek ítéli, hogy „a magyarok ismét tulajdonosok lesznek Erdélyben”, miután szerinte az ott néhány évszázada működő telekkönyvi intézmény mindig a magyarok kezében volt, így az a román tulajdonosok kilétét illetően meglehetősen hiányos. Az országos kartográfiai, geodéziai és telekkönyvi hivatal elnöke azt hangsúlyozta, hogy bár 1918-ig Erdélyben a legtöbb földterület magyarok birtokában volt, az első világháborút követően „sok román nemzetiségű személy is kapott földet Erdélyben”, főként katonák és hadiözvegyek, akikről azonban „pontos kimutatás nem készült”. A hivatali elnök hanyagsággal vádolta a törvény kezdeményezőjét, és kifejtette: nem hinné, hogy fél évszázad múltán a jelenlegi hatalom azt akarná, hogy „ezen a területen földtulajdonuk szerint a románok kisebbségbe kerüljenek”. Mindamellett a restitúciós törvény világosan megfogalmazza: valamennyi volt tulajdonos, illetve azok örökösei visszakaphatják elkobozott földjeiket és erdőiket. A január 12-én életbe lépett új földtörvény értelmében mezőgazdasági termőföldekre és erdőkre családonként 50 hektárig lehet visszaállítani mindazok tulajdonjogát, akiket tulajdonuktól a kommunista rendszer bármilyen módon megfosztott. Elkobozott föld- és erdőtulajdonaik visszaállítását azon román állampolgárok is kérhetik, akik jelenleg külföldön élnek, illetve kettős állampolgárok. Tibori Szabó Zoltán Érdeklődők a budapesti RMDSZ-irodában KOVÁCS BENCE FELVÉTELE Palacsintaevés, tor, cseresznyézés Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a Fidesz azért választotta szét a pártelnöki/miniszterelnöki posztot, mert Orbán Viktor „le akarta passzolni” Torgyán Józsefet Kövér Lászlónak. Ám minthogy Kövér sietett bejelenteni: Orbán illetékessége pártügyekben megszűnik, következésképp ő lesz az, aki a kisgazdapárt elnökével pártügyekben tárgyalni fog, mégis azt kell mondanom: ez is benne volt a kalapban. Torgyán pedig, amint ez elvárható volt tőle, meglehetősen indignálódva fogadta az új pártelnök bejelentését, úgy is mint a pozíciójának leértékelése tárgyában tett legfrissebb fideszes erőfeszítést. Kerek perec megmondta: nem tárgyal Kövérrel, mint ahogyan Orbánon kívül eddig sem tárgyalt senkivel a Fideszből. A kisgazda vezér tüntetően berendezkedett az Orbán Viktorral való személyes ügyintézésre - azaz a megfelelő kormánymechanizmusok mellőzésére, sőt bojkottálására - minden olyan ügyben, ahol vita támadt a két párt között. Tegyük hozzá azonban: ezek kormányzati viták voltak, és általában a kisgazda illetékességet érintették. Van azonban néhány időszerűen akut ügy, amelyik a legjobb indulattal sem minősíthető kormányzatinak. Az egyik a képviselő-jelölés, a másik a köztársasági elnök jelölése. Mindkettő a pártok - ilyenformán, már ami a Fideszt illeti, Kövér - illetékességébe tartozik. Előbbi magától értetődik, ráadásul elvileg a területi-helyi választmányoké a döntő szó; utóbbi ekképpen vagyon leírva a koalíciós szerződésben. Más szóval Torgyán e kérdésekben aligha tudja megkerülni Kövért - ha csak nem kreál holnap a kisgazda apparátus élére egy ügyvezető alelnököt, s akkor majd az ül le a Fidesz elnökével. Egyébként Torgyán József valószínűleg nem kalkulál rosszul, ha úgy gondolja, hogy a miniszterelnöknek elege van a kényszerű partnerség diktátumaiból, és vissza akarja szorítani „azt az embert, akinek a pozícióját köszönheti”. Elég volt még Kövér megválasztása előtt - rápillantania a kormányzati ügyekben tótumfaktumnak tekinthető Stumpf István „reformtervezetére”, és megértenie, hogy ő bizony a politikacsinálás legfontosabbnak szánt centrumából, az úgynevezett kormánykabinetből (Dávid Ibolyával együtt) kimarad, és legfeljebb a gazdasági kabinetben számítanak rá, holott „a gazdaság”, mint olyan, őt a legcsekélyebb mértékben sem érdekli, főként nem Matolcsy György felügyelete alatt. Pillanatnyilag a dolgok úgy festenek, hogy Stumpf reformjaiból nem lesz semmi, azaz a többszörösen sértett kisgazda és MDF-es vezér jajszava eljutott Orbánig. De ebből komolyabb következtetéseket nem volna helyes levonni. Legfeljebb azon mereng el a jámbor halandó, hogy mi végre volt Stumpf (nyilván Orbán egyetértését bíró) nagy igyekezete, miért omlott össze az egész reformstratégia három másodperc alatt, holott ennek előtte a szakértők jó alaposan kielemezték már az egész akció mögöttesét, célját és értelmét. Miért kell ilyen komolytalanságokkal egy komoly kormánynak a saját tekintélyét rombolnia? De felejtsük ezt el. Inkább vessük pillantásunkat a kicsinyes bosszúk jól látható szövevényére. Az MDF önállósodik: a Fidesz „lekapcsol” róla két államtitkárt, akár késői kompenzációként a székesfehérvári pótválasztás megcsáklyázásáért. Ugyanez az MDF most megkaphatja a Fidesz támogatását a fehérgyarmati pótválasztáson, noha ott - lévén Torgyán szűkebb pátriájáról, „saját megyéjéről” szó - az FKGP is jelöltet állít. Torgyántól „elveszik” Bábolnát, majd megpróbálják megalázni a kormánykabinetek összeállításánál - erre Pepó áthelyezi Aradi Csabát. És mindennek tetejébe: Torgyán „megüzeni” Kövérnek, hogy a Fidesz neki nem partner, hanem legyőzendő ellenfél, ergo kettejük között nincs helye az együttműködésnek. Mire Kövér: „nem erőszak a palacsintaevés”. Az önérdek persze minden érdekeltnek azt diktálja, hogy igenis egyenek egy tálból palacsintát (ha már disznótorra nem jut). Ilyenformán azért a fölgerjesztett indulatok múltával lesz közös cseresznyézés, ugyanabból a tálból. Nekem csak azzal van gondom, hogy az a „pofa be!” stílus, amelyet a hozzám hasonló, csak névleg független közírók Kövér Lászlónak tulajdonítanak, nem biztos, hogy produktív lesz a pártközi viszonyokban. A Fidesz elnöke, amúgy értékalapon, gyorsan azonosította pártját a nemzettel. Az otthon melegét kínálta mindenkinek, aki konzervatív, kereszténydemokrata, továbbá nemzeti-liberális értékeket vall. Lényegében kisajátított minden jobboldali értéket, s tette ezt tényleg roppant „otthonosan”, mert pártja a hajdani MDF kincsestárából az évek során amúgy is mindent kicsért, lett légyen szó nemzeti karakterről, történelemről, kultúráról, kereszténységről, bármi egyébről. Újabban már a MIÉP szlogenjeire vetett szemet. „Ideológiailag” itt egy talpalatnyi föld se maradt senkinek. Most a politika következik. Aczél Endre A széki csér magányossága A magyar nemzeti érdekek kizárólagos képviseletére koncesszióval rendelkező koalíció a múlt héten végre eltakarította útjából legádázabb ellenfelét, a szakállas hortobágyi természetvédőt, Aradi Csabát, aki beadta derekát, elhatárolódott az érte demonstrálóktól és elfogadta új állását, amely szemmel láthatóan neki lett kreálva: ő lesz a Természetvédelmi Világörökség Programirodájának első embere. Lassan fél éve sürögnek azon minisztériumi osztályok, bizottságok, pártsejtek, hogy összehozzanak néhány igazolható vádpontot a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója ellen. A Pepó Pál miniszter utasítása alapján elővezetett nyári őrző-védő-kommandós felfüggesztési cirkusz totális botrányba fulladt, majd apróbb koalíciós huzavona is keletkezett a körül, hogy Pepó ugyanolyan amatőr módon, ahogyan az egész ügyet kezelte, megpróbálta átnyomni saját csődjét egy fideszes államtitkárra. A koalíciós béke érdekében az államtitkárnak kellett mennie, a miniszter maradt, az év végi kormányátalakítás üzenete annyi volt, hogy a miniszterelnök elégedett a környezetvédelmi tárca vezetőjének intellektuális és szakmai teljesítményével, amely még a legjóindulatúbb megfigyelők szerint is negatív tartományban mozog. A koalíciós béke azonban mindennél fontosabb. Jöhetett Torgyán József, hogy hű emberét kimentse. Mármost a torgyáni karrier szerves része, hogy a kisgazdavezér szemrebbenés nélkül, olyan vehemenciával képes a legnagyobb blődséget is elővezetni, sőt apróbb kivárás után akár a konkrét blődség ellenkezőjét is, mintha legalábbis tényleg rajta múlna valamennyi nemzeti sorskérdés. A politikus az „évszázad bűnügye” munkacímmel keverte újra az Aradi-botrányt, azóta ismét vizsgálat nyomozást követ, nyomozás pedig vizsgálatot, nincs Hortobágyon széki csér, kormos szerző, amelyik ne találkozott volna vizsgálóval, nyomozóval, ellenőrrel. Persze egyelőre se évszázad, se bűnügy, igaz, megszoktuk már. Én még arra is emlékszem, amikor negyvenezer hongkongit telepített Csepelre. Aradinak viszont mennie kellett. Illetve menve maradnia. Második nekifutásra az akció sikerült. Szépen, csöndben, ügyesen. Minisztere éppen külföldön volt, de beosztottjai - Pepó szavaival élve - biztosították a munkavégzés folyamatosságát. Arra továbbra sem derült fény, hogy mi a valódi oka e makacs „araditlanításnak”, lehet, hogy egy közhasznúként aposztrofált, de nagyon nem közhasznú társaság, vagy talán egy régi kócsag- és kárókatona-ügyi dinasztia káderjelöltje melegít valahol sikeréhes kis csapatával. Mindegy. Minden mindegy. A felelős magyar kormány feje szemérmesen elfordul: mi köze hozzá? Ez nem az ő tárcája. Aradi sem küzd tovább. A fegyelmitől a bűnügyön át eljutott a programirodáig. Ennél rosszabbul is járhatott volna. Meglátják, a Környezetszennyezési, Pénzeltüntetési és Fradifüvesítési Minisztérium még sok kellemes percet szerez nekünk. Uj Péter