Népszabadság, 2000. április (58. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-01 / 77. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2000. ÁPRILIS 1., SZOMBAT 3 Sok a kapu, de nincs elég nyitva Az osztrákok buszterminál építését sürgetik Hegyeshalomnál Ausztria elégedett a határátkelés üte­mével, mi nem vagyunk azok. A ma­gyar belügyminiszter szerint nem a bevezetett regisztráció okoz néha tu­multust, hanem az, hogy kevés sávot nyitnak. Az osztrák illetékes szerint az átkelőnél elegendő az osztrák csendőr. BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nickelsdorfi-hegyeshalmi határátkelő személyautó-forgalmának időnkénti le­lassulását osztrák részről a magyar el­lenőrzés tavaly bevezetett szigorításá­nak rovására írják. Oskar Strohmayer ezredes, a központi csendőrparancsnok­ság vezetője az osztrákok hatáskörébe tartozó ellenőrzésnél - az ausztriai be­léptetésnél - nem tapasztalt különösebb rendellenességet. A Népszabadság bécsi tudósítójának nyilatkozva cáfolta, hogy a határellenőr­zést ellátó csendőrségnek létszámgond­jai lennének. A nickelsdorfi az egyetlen határátkelő, ahol még mindig a csendőr­ség ellenőrzi az útleveleket, máshol a vámőrség vette át ezt a szolgálatot. Száztíz fős az itteni csapat, és ez megfe­lelő szervezéssel elegendő - teszi hozzá. A munkáltató, a belügyminisztérium minden munkaidő-, illetve túlóra elő­írást betart, így nem fél a szakszerveze­tek esetleges fellépésétől sem. Strohmayer ezredes, aki évek óta ugyan­ebben a funkcióban felelős a határ menti szolgálatért, dicséri a magyar Belügymi­nisztériummal kialakult jó együttműkö­dést. A közelgő húsvéti, majd nyári for­galomnövekedést egyedül úgy lehet az utazóközönség számára elviselhetővé tenni, ha a helyszínen szolgálatot teljesí­tők mindig az igényeknek megfelelő számú kaput nyitnak meg. Ehhez oszt­rák részről mindig lesz megfelelő lét­szám - ígéri. Az országcsoportok szerin­ti külön sávok létesítését szinte lehetet­len a gyakorlatban megvalósítani, mert az autósok nem hajlandók tudomásul venni a sávbeosztást, s inkább azt a sort választják, amely a legrövidebb, vagy a leggyorsabban halad. Ez ellen semmi­lyen adminisztratív intézkedés nem hat — teszi hozzá. Úgy véli, valamit javítana a helyze­ten, ha végre létrejönne a magyar olda­lon az a buszterminál, amelyről osztrák kezdeményezésre már két éve megvan az elvi megállapodás. Nem érti, mi az akadálya a terv megvalósulásának. Az építkezés 12 millió schillinges költségét Ausztria fedezné, s az üzemeltetést is át­vállalná, ám eddig a magyar részről ille­tékes Pézügyminisztérium még nem ad­ta meg a hozzájárulást. A bécsi pénzügyminisztériumi állam­titkár szóvivője lapunknak elmondta, a lassúbb áthaladás Schengen „ára”, rá­adásul a vámosoknak sok munkát ad a cigaretta- és kábítószer-csempészet nem szűnő áradata. Szászi Júlia Mától automata segíti az útlevélkezelést Az automata útlevél-leolvasó rendszer mai üzembe állításával és munkaszervezési változásokkal jelentősen gyorsul a hegyeshalmi határátkelés - mondta tegnap Pin­tér Sándor belügyminiszter, aki a mosonmagyaróvári önkormányzat nyílt levelének hatására terepszemlét tartott a határon, és találkozott Ernst Strasser osztrák belügy­miniszterrel is. Pintér Sándor sajtótájékoztatóján elmondta: az országban eddig 14 helyen állították munkába azt az automata leolvasórendszert, mely öt-tíz másodperc alatt biztonságosan ellenőrizni tud egy úti okmányt. Az év első felében várhatóan minden határállomáson ez a berendezés váltja fel a manuális útlevélkezelést. A mi­niszter megjegyezte: az utóbbi időben háromszor annyi körözött személyt fogtak el a magyar határokon, mint korábban. Pintér Sándor szólt arról is, hogy az oszt­rák-magyar államközi egyezmény alapján naponta ingázó munkavállalók és a ve­gyesvállalatoknál dolgozók átjárását megkönnyítik. Tervezik, hogy számukra a ké­sőbbiekben külön sávot is nyitnak Hegyeshalomnál - jelentette győri tudósítónk. Három ciánper van folyamatban KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Dávid Ibolya magyar igazságügy-mi­niszter pénteken, romániai látogatásá­nak befejeztekor a Népszabadságnak el­mondta: a tiszai környezetszennyezéssel kapcsolatban három peres eljárás van folyamatban. Az egyiket, az előzetes bizonyítási el­járást a Pesti Központi Kerületi Bírósá­gon indították. Ebben már született bíró­sági döntés, mégpedig az, amely a szó­ban forgó eljárást elrendelte. E per során a bíróság legfontosabb feladata a bizo­nyítékok begyűjtése, mert azok Magyar­­ország szempontjából minden más per­hez rendkívül fontosak. A másik a nagybányai Aurul Rt. anya­­vállalatával, az Esmeralda céggel kap­csolatos eljárás. Az ausztrál cég öncsőd típusú eljárást jelentett ugyanis be, ame­lyet a múlt héten, kedden tárgyaltak Ausztráliában. Ausztrál ügyvédi irodát bíztak meg azzal, hogy a magyar érde­keket képviselje, és tudassa, hogy bár a kár összege még nem pontosan ismert, az Esmeraldával szemben jelentős ma­gyar kárigények léteznek.­­ A harmadik ügy, hogy februári ro­mániai látogatásomkor kérésünkre a ro­mán hatóságok megindították az ismeret­len tettes elleni büntetőeljárást. De ahhoz, hogy ebben a büntetőeljárásban polgárjo­gi igényt érvényesítsen, vagy pedig pol­gári pert indítson, a magyar félnek sokkal több adatra van szüksége. Ezeknek a be­szerzése azonban a román félnek is időbe telik, s ezért eddig a kért dokumentumok­nak Magyarország csak egy részét kapta meg - pontosított a miniszter, aki egy hó­nappal ezelőtt Bukarestben kilátásba he­lyezte: Magyarország „egy-két napon be­lül” pert indít az Aurul ellen. Tibori Szabó Zoltán Cseh-lengyel katonai együttműködés Cseh-lengyel kormányközi bizottságot állítanak fel a két ország közötti hadiipari együttműködés fejlesztése érdekében - jelentették be tegnap a két állam Krakkó­ban tanácskozó védelmi és külügymi­niszterei. Csehország és Lengyelország a hadfelszerelési tárgyak javításában, a ku­tatásban és a gyártásban is együtt kíván működni - közölte Vladimír Vetchy. A cseh védelmi miniszter a lehetséges kö­zös programok között említette a radar­­rendszerek építését, páncélozott szállító járművek, az L-159-es cseh harci repülő­gépek és a T-72-es harckocsik korszerű­sítését. Janusz Onyszkiewicz lengyel nemzetvédelmi miniszter szerint nagyon fontos a légtérellenőrzés közös program­ja, azaz olyan radarrendszerek kiépítése a két országban, amely lehetővé teszi ezek együttműködését - írja az MTI. „Virtuális békefal” Párizsban PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Harminckét nyelven, a többi között ma­gyarul és tizenhárom ábécé szerinti írás­módban olvasható a „béke” szó a leg­újabb párizsi látványosságon. A Fal a békéért elnevezésű alkotást az Eiffel-to­­rony közelében, a Mars-mező szélén csütörtök este Jacques Chirac köztársa­sági elnök jelenlétében adták át. A Clara Halter francia képzőművész kez­deményezésére született, üvegből, fából és rozsdamentes acélból készült szabad­téri látványosság Jean-Michel Wilmotte műve. - A békéről sokat beszélnek, de keve­set tesznek érte. Azzal, hogy az emberek üzenetet küldenek, úgy érzem, már tör­ténik valami - hangoztatta Clara Halter. A művész elmondta, hogy a párizsi Fal a békéért alapötletét a jeruzsálemi Sirató­fal adta. A két fal azonban egy lényeges dologban különbözik egymástól. Míg Jeruzsálemben csak személyesen, a kö­vek repedései közé rejtve lehet elhelyez­ni egy üzenetet, addig a Szajna partjára már elsősorban az információs társada­lom kommunikációs eszköze, az internet (http://www.murpourdelapaix.com) viszi el az akár mobiltelefonról is elküldhető személyes gondolatokat. A műalkotásra harminc képernyőt szereltek fel, a láto­gatók ezeken olvashatják a világ külön­böző tájairól beérkező elektronikus üze­neteket. A nem mindennapi vállalkozást a Cartier Modern Művészeti Alapítvány, valamint több távközlési és divatcég tá­mogatta. Dési András Tiberi, Párizs polgármestere és Chirac francia államfő felavatja a falat FOTÓ: MTI/AP - LAURENT REBOURS • T Örvény „Senki sem tudja, ki számít határon kívüli magyarnak.” A közlés, amely e lapban jelent meg, kegyes csalás. A „határon kívüli” megszorítás nyu­godtan mellőzhető. A kérdés az, ki számít magyarnak. Akárhol éljen is. Ezt a státustörvénynek kellene hamarosan rögzítenie. Érdekes lesz. Éspedig azért, mert a státusra (hogy ti. „magyarnak” számít-e valaki) pá­lyázni kell. Vagy azzal, hogy magyarnak vallja magát, vagy azzal, hogy „bizonyos fokon” beszéli a magyar nyelvet. Vagy mindkettővel­­ ez a könnyebb. Ha a pályázat eredményes, annak haszna lesz. Anyagiakban mérhető. A státustörvénynek rendelkeznie kell mindama előnyökről, amelyeket a határon túli magyarok élvezhetnek. Ha nem tenné, értelmet­lenné válna. Az egész törvény az előnyökről szól majd. Ennek szól az alábbi kommentár. Gyarló emberek vagyunk. Mutassa­nak nekem olyan románt, aki nem hajlandó adott esetben magyarnak val­lani magát csak azért, hogy a honi nyomorúságból elmenekülve munkát vállalhasson nálunk vagy ingyen elmehessen egy múzeumba, esetleg megnézni a koronát. (Plusz spórolás , plusz hamburger) Szíveskedjék mindenki levetni a maga romantikus képzeteit. Nincs olyan, hogy büsz­kén vállalom az idegenségemet Magyarországon, még ha pénzbe kerül is. Kevés ugyanis a pénzem. Ha nekem azt mondták volna hajdanán, hogy ha bevallom az egyetlen német nagymamámat, akkor az NSZK-ban ingyen jutok ehhez vagy ahhoz a lehetőséghez, megtettem volna. Na most, Romániában vagy Szlovákiában elég nagy tömegben lelhe­tők fel olyan állampolgárok, akik (a német meg az izraeli mintából indu­lok ki) fel tudnak mutatni egy-egy magyar felmenőt. Lehet, hogy ezt ed­dig eltitkolták, de ha haszon származik belőle, büszkélkedni fognak vele. Magyarnak vallják magukat, és még csak levegőt se vesznek. Minálunk néhányan úgy képzelik, hiábavalóan, mert majd az RMDSZ meg a SZMK vagy VMSZ megmondják, hogy eddig semmi köze sem volt az il­letőnek a magyarsághoz. Remek, de bajos. Bajos ilyen jogosítványt adni a határon túli magyarok szervezeteinek. Mert ha „kétségek” merülnek föl, akkor majd az illetők „hálásak lesznek” e szervezetek funkcionáriu­sainak, hogy számukra kedvező döntést hozzanak. Láttunk már ilyet. Profán és cinikus, ha nem épp blaszfém érvelés, mondhatják erre önök. Igen, az, mert a probléma ilyen. A státustörvény alkotóit le fogja rántani a dilemmák örvénye. Főként, ha a nyelvről van szó. Tucatjával ismerek olyan, „fajilag” kifogásolhatatlan, másod- vagy harmadgenerációs ma­gyarokat, akik nem vagy alig-alig értik a felmenőik nyelvét; igaz, már a szüleik se igen értették. (És tucatjával olyan szlovákokat, románokat, szerbeket, akik anyanyelvi fokon beszélnek magyarul. De maradjunk az előbbieknél.) Ők készek „magyar származásúnak” vallani magukat, fő­ként olyan helyeken (például Amerikában), ahol ebből se hátrány, se előny nem származik. Sőt még arra is készek, hogy megtanulják az elfe­ledett ősök nyelvét - ezt például a lengyelek magas fokon gyakorolják. Az ilyeneket - általában nyugatiak lévén - nem a haszonszerzés vezeti, hanem a romantikus gyökérkeresés. De kiböktem, hogy éppenséggel vezetheti. Ha például egy kifogástala­nul magyar származású, ámde magyarul alig beszélő tengerentúli magyar (ő is határon túli, nemde?) a maga középiskolai végzettségével, de cége erős támogatásával állást akar itthon vállalni egy olyan poszton, ahová számos, felsőfokú végzettséggel bíró magyarországi magyar is jelentkez­ne, akkor a hatóságunk - a státustörvény bevezetése után - mit is tenne? Alkalmazná a külföldiekre vonatkozó előírást, amely az illetőt­­ ma még - diszkvalifikálná? Vagy magyarnak tekintené, és szemet hunyna a dip­lomahiány fölött? De fölösleges e kacifántos példa, hiszen elég egy zseb­­szerződés, ha majd a legalizáláson múlik a földdarab - irány a hivatal a státuspapírokért! Csak figyelmeztetni akarom a jogalkotót, hogy millió buktató, rés, szakadék van ebben az ügyben. Hangsúlyozni szeretném: állampolgársá­gi, útlevél-juttatási, letelepedési előnyök nélkül semmit sem ér az egész. Ha ezek nincsenek, semmi sincs. Aki magyarnak érzi, gondolja, vallja magát, jöjjön ide, települjön le, kapjon állampolgárságot, útlevelet, indulási segélyt. Van itt elég hely. Egyébiránt pedig a magyar állam ne tegyen különbséget a romániai ro­mán és a romániai magyar között, mert akkor - mint az EU bölcsei meg­mondták nekünk - egy szép nap arra ébred, hogy a román hatalom is származás szerint fog különbséget tenni a román állampolgárok között, s majd arra hivatkozik, hogy ez jogszerű reváns. Aczél Endre Hajlam Most már szinte biztos, hogy rövidesen áttörés következik be a korrupció elleni harcban, miért pont abban ne következne be, ugye, a hatásmecha­nizmus alighanem hasonló lesz, mint a szervezett bűnözés esetében, ami­kor is Pintér Sándor puszta látványától összecsinálta magát a maffia szí­­ne-java, és lélekszakadva menekült kifele az országból, kisebb dugót okozva Hegyeshalomnál; már csak a nyilvánvalóan SZDSZ-es befolyás alatt álló BBC von le téves következtetéseket a szórványos leszámolá­sokból és az éjszakai szórakozóhelyeket megtöltő­hatatlan, arannyal bő­ven futtatott, szétnerobotozott testű fiatalemberek láttán. A rendőri korrupcióra pedig a következőképpen méretik döntő csapás: a BM-kórházban készült pszichológiai tesztekkel jól letesztelik a rend­őröket, hajlamosak-e a korrupcióra. Nyilván életszerűbbnél életszerűbb szituációkban teszik majd próbára a rendőröket. 1. Ön egy vidéki kisváros rendőrkapitánya. A kapitányság felújítását finanszírozó alapítvány elnöke egy közismert, ámbátor büntetett előéletű nagyvállalkozó lesz, aki ásványvíz- és körömlakklemosó-nagykereske­­delemből három hét alatt százmilliárdos magánvagyonra tett szert. A) Felújíttatja a kapitányságot, se szó, se beszéd, a szépségverseny helyi döntőjében pedig a közismert nagyvállalkozó mellett foglal helyet, majd együtt távoznak az öltözők irányába, egy centrumos zacskó kokainnal. B) Közös CD-t ad ki a vállalkozóval, gyerekműsorokban lépnek fel, egyidejűleg építkezni kezd a város főterén, valamint a Balaton partján. C) Visszautasít mindenféle segítséget, és továbbra is Riga­ 4-es segéd­motorkerékpárján jár dolgozni reggelente, havi bruttó harminchatezerért. 2. Közúti ellenőrzésen lefülel egy közveszélyes trabantost, akinek hiányzik a bal hátsó sárvédő gumija, és kérésre nem tudja bemutatni az elsősegélydobozát. Mit mond? A) Nézze, ha följelentem, ötven évre el­veszik a jogosítványát, és mindenféle megalázó pszichológiai teszteken kell majd részt vennie, ahol unatkozó negyvenes doktornők szórakoznak majd a nemi életén. Vagy rendezhetjük itt a helyszínen. B) Száguldo­zunk? Száguldozunk? Sárvédőnk meg sehol? Ej­ej. A bírság összege csak ezrekben mérhető. C) Szálljon ki! Kezeket a kocsira! Lábakat szét! Figyelmeztetem: jogában áll hallgatni... Vélhetően egyébként azokat a rendőröket fogják leginkább hajlamtesztelni, akik ez utóbbi szituációval találkoznak gyakran. Ki lesz húzva a probléma méregfoga, hogy egy BM-kompatibilis nyelvi lele­ménnyel éljünk. Nem az alulfizetettség, az össztársadalmi hagyomány­­rendszer meg a reménytelen bürokrácia sűrű katyvaszából nő ki a korrup­ció, nem, hanem­ hajlamból. (Megjegyzem, ha hasonló elvek alapján vizsgálnák az erőszakos nemi közösülés vagy a könnyű testi sértés bűn­­cselekményeket is, jó páran bajban volnának.) A hajlamvizsgálat azért is felettébb hasznos dolognak ígérkezik, mert annak semmiféle munkajogi vagy egyéb következménye nem lehet. Ha mégis, akkor sem volna nagy baj, ezt a vizsgálatot is alulfizetett BM-dol­­gozók csinálják, egy ötezres a köpenyzsebbe, aztán mehetünk tovább. Uj Péter

Next