Népszabadság, 2001. április (59. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-02 / 77. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ 3 Az EU kitart Kiotó mellett Washingtontól környezetvédelmi együttműködést várnak Amerika nélkül is érvénybe lépteti a klímavédelmi világegyezményt az Európai Unió, de nem ellenlépéseket tervez, hanem párbeszédet szorgal­maz Washingtonnal. Az EU környe­zetvédelmi miniszterei elfogadtak egy új természetvédelmi programot is. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kiotó nem halott - utasította vissza a ja­pán városban aláírt világegyezményre vonatkozó amerikai kijelentést az Euró­pai Unió környezetvédelmi miniszterei­nek tanácsa. Az északi sarkkörön 150 kilométerrel túl, a svédországi Kirunában tartott tanácskozáson Kjell Larsson, az elnöklő Svédország minisz­­t _____________­tere kijelentette: az EU tagállamai teljes egyetértésben fenn akarják tartani a kio­tói jegyzőkönyvet, amely 2010-re 5,2 százalékkal csökkentené a szén-dioxid globális kibocsátását. A CO2-t"tartják az üvegházhatás, így a feltételezett általá­nos melegedés fő okának, s az USA egy­maga a légkörbe kerülő szén-dioxid egynegyedének forrása. Az EU ma kül­döttséget küld Washingtonba, hogy a Bush-kormányt rávegye az egyezmény­be való visszalépésre. Ha nem sikerül, akkor az unió negyven országból álló egységfrontot akar létrehozni. Az EU ugyanis eltökélte, hogy akkor is ratifi­kálják, és érvénybe léptetik a jegyző­könyvet, ha az USA végképp hátat fordít neki. Ugyanakkor még mindig remélik, hogy George W. Bush elnök meggondol­ja magát, hiszen Amerika szinte példát­lan módon egyedül maradt a kérdésben. Az Európa-Amerika párbeszéd érdeké­ben az unió semmilyen gazdasági vagy politikai ellenlépést nem tervez Wa­shingtonnal szemben, és elítélés helyett inkább aggodalmát hangoztatja. A miniszterek általában is megerősí­tették eltökéltségüket a természetvéde­lemre. Kelet- és Közép-Európa országai, különösen az uniós tagjelöltek, több pénzt kapnak erre a célra. A miniszterek javasolták a közös agrárpolitika módosí­tását - az intenzív fejlesztés helyett a háztáji, környezetbarát, hagyományo­sabb mezőgazdaságot kell támogatni. Füzes Oszkár Szlovákia: nem lesz magyar többségű megye POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Ha a Dzurinda-kabinet elfogadja a Ma­gyar Koalíció Pártjának (MKP) módosí­tójavaslatait, akkor a magyar képviselők támogatják a közigazgatási reform kor­mánybiztosa által kidolgozott tizenkét megyés másodfokú önkormányzati mo­dellt - minimális szavazattöbbséggel így döntött szombati rendkívüli ülésén a ma­gyar párt országos tanácsa. A hosszas, olykor személyeskedő vita végén a többség Bugár Béla pártelnök érveit fogadta el, aki rámutatott: Szlová­kiában nincs politikai akarat az általuk indítványozott Révkomárom megye lét­rehozásához, mert valamennyi koalíciós partner élesen ellenzi ezt, és többen kö­zülük az ország területi egységének ve­szélyeztetéseként értékelik a javaslatot. (Egy ilyen megyében a szlovákiai ma­gyarok arányszáma meghaladná az öt­ven százalékot.) Duray Miklós - az MKP ügyvezető alelnöke - a Népszabadságnak viszont azt hangsúlyozta: a döntéssel a párt saját programjával fordul szembe, mert bele­törődik abba, hogy a történelmi tájegy­ségek - Nyugat-Szlovákiában a Csalló­köz és a Mátyusföld, Kelet-Szlovákiá­­ban pedig a Bodrogköz és az Ung-vidék­­ szétdaraboltsága megmarad, hiszen ezek a régiók ezután sem fognak egy közigazgatási egységbe tartozni. Az al­­elnök támogatói közül néhányan köve­telték, hogy a magyar párt azonnal lép­jen ki a kormánykoalícióból, ám erről a javaslatról szombaton nem szavaztak. Szilvássy József Távirati Stílusban FESZÜLTSÉGET KELT Kína és Taj­van viszonyában a dalai láma jelenlegi tajpeji látogatása. A Nobel-díjas tibeti vallási vezető tíznapos, formailag egyhá­zi vizitet tesz Tajvanon, ám Peking politi­kai összeesküvésre gyanakszik. A dalai láma várhatóan találkozik Csen Suj-pien elnökkel is. (Pekingi tudósítónktól) AGGODALMÁT FEJEZTE KI az USA pekingi nagykövetsége annak a va­sárnapi légi incidensnek a kapcsán, amelyben két kínai vadászgép a Dél-kí­­nai-tenger légterében rárepült a csendes­óceáni amerikai parancsnokság haditen­gerészetének egyik felderítőgépére. A sérült amerikai gép, amely Okinaváról szállt fel 24 fős személyzetével, kény­szerleszállást hajtott végre Kína Hainan szigetén. Peking Washingtont hibáztatja, személyi sérülésről nem érkezett jelen­tés. (Pekingi tudósítónktól) ELHALASZTJÁK brit sajtóértesülések szerint a száj-, és körömfájásjárvány miatt a május 3-ra tervezett, angliai és walesi helyhatósági választásokat. A brit parla­menti választásokat is későbbre tervezik. A miniszterelnöki hivatal nem erősítette meg az erről szóló híreket. (MTI) Idézőjel 55 „Telefonon beszélünk Istennel.” A Vatikáni Rádió adótornyainak káros sugárzása ellen tüntetők, arra utalva: olyan erős az elekt­romágneses emisszió, hogy a te­lefonban is hallják a műsorokat. Az izraeli szélsőjobb kibombázná Arafatot HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Jasszer Arafat palesztin vezető gázai há­zának bombázását javasolta Rehavam Zvi izraeli idegenforgalmi miniszter. A poli­tikus, aki a Nemzeti Egység szélsőjobb­­oldali párt vezetője, és nyíltan annak a hí­ve, hogy űzzék el az összes arabot Izrael­ből, a legújabb palesztin merényletekre válaszul javasolta vasárnap kollégáinak Arafat házának bombázását. Az AFP je­lentése szerint a palesztin vezető lakhelye némreg megrongálódott a múlt héten, amikor az izraeli légierő testőrségének negyedeit támadta a gázai övezetben. Mint tel-avivi tudósítónk írta, Ariél Saron izraeli miniszterelnök a hét végén elutasí­totta a legújabb, egyiptomi-jordániai bé­ketervet. A hét végén hét palesztin vesz­tette életét az összetűzésekben. Hebron palesztin negyede elleni éjjeli támadás fotó: reuters- wayefhashlamoun ­ Elhalasztották a döntést az RMDSZ-parlament megújításáról KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Újabb két évvel halasztotta el szombati, marosvásárhelyi ülésén a romániai ma­gyarság kisparlamentjének megújulásá­ról nyolc éve húzódó döntést az RMDSZ vezető testülete, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Az SZKT előtt elmondott beszámoló­jában Markó Béla RMDSZ-elnök meg­állapította: a tavalyi választások után a Romániai Társadalmi Demokrácia Párt­jával (RTDP) kötött parlamenti támoga­tási megállapodásnak pozitív és negatív eredményei egyaránt vannak. Elmond­ta: a két párt egyeztetésén eredménynek tekintették a helyi közigazgatási és az ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény elfogadását, a román kormány­fő március 15-i üzenetét, s hogy a köz­ponti hivatalokban a magyar tisztségvi­selők megőrizték posztjaikat. Elégedet­lenséget szült azonban több magyar ve­zető eltávolítása helyi és megyei szint­ről. Ezt a folyamatot közös megegye­zéssel leállítják, s az eddigi hátrányos döntéseket orvosolják. Markó Béla hangsúlyozta: figyelmeztették a kor­mánypártot, hogy az annak soraiban egyre erősödő nacionalista retorika a két párt közti együttműködést kockáz­tatja. Üdvözölte ugyanakkor a magyar­­országi státustörvény tervezetének megszületését, s azt a romániai magyar­ság számára fontos, javára szóló, szülő­földön maradását segítő jogszabálynak minősítette. A feladatok közé a szövetségi elnök az egyházi és közösségi ingatlanok visz­­szaszolgáltatásának előbbre vitelét, a kolozsvári és marosvásárhelyi egyete­meken az állami magyar oktatás meg­erősítését, valamint az egész napos ma­gyar rádió- és tévéadás létrehozását so­rolja. Tibori Szabó Zoltán Móricsák Simicskó államtitkár jó tanítvány, sőt bizonyos tekintetben máris túlszár­nyalta főnökét. Demeter titokminiszter ugyanis néhány hete - hasonló helyzetben - még csak sejteni engedte, hogy a zámolyi romákat valójá­ban a KGB vitte autóbuszos turistaútra Strasbourgba. Simicskó viszont az egyenes beszéd híve. Ő nem lacafacázik, nyíltan kimondja: ha az Amnesty International rendőri brutalitást vél észlelni nálunk, akkor e mögött csakis „ellenérdekelt titkosszolgálatok akciója” állhat. Persze be­jelentésének drámaiságát csökkenti az a körülmény, hogy egy hete ugyanő anarchista offenzívát prognosztizált a Hősök terére. Akkor még jót mulattunk a fideszes hivatalnok csalafintaságán, amellyel megpróbál­ta távol tartani az embereket egy szakszervezeti rendezvénytől. A mosta­ni repríz már kevésbé szórakoztató. Simicskó titkosszolgálati működése lassan inkább Mórickáéra kezd hasonlítani, akinek, ugye, mindenről ugyanaz jutott eszébe. Csakhogy a viccek Mórickája gyerek volt, Simic­skó István viszont mégiscsak egy olyan intézmény második számú veze­tője, amelyet komoly országokban a lehető legkomolyabban szokott ven­ni a közvélemény. Nálunk nem egészen ez a helyzet - a titkosszolgála­ti vezetők cselekedetei és nyilatkozatai újabban vicclapok hasábjait szí­nesítik. Kezdődött mindez azzal, hogy Demeter elődje pénzt adatott a fideszes lehallgatási ügyben egy olyan kazettáért, amely kizárólag a párt­jának lehetett fontos. Kövér távozása óta pedig végképp egyértelmű lehet a közvélemény számára, hogy nálunk a titkosszolgálatok élén tényleg ci­vilek állnak. Pontosabban: amatőrök, akik büntetlenül fantáziálhatnak anarchistákról, KGB-ről, Balaton fedőnevű lejárató akciókról. Jó, elhisszük: Demetereknek nem tetszik az emberjogi szervezet Ma­gyarországgal kapcsolatos kampánya. De ezt az akciót bizonyos titkos­­szolgálatokkal összefüggésbe hozni azért mégiscsak nevetséges. Olyan otromba inszinuáció, hogy emiatt aztán az Orbán-kormány még az Amnesty által feladott magas labdát sem képes igazán leütni. Pedig, amit a szervezet előbb Hollandiában, most pedig Szlovéniában megengedett magának, az kifejezetten öngól az Amnesty szempontjából. Egy végig nem gondolt részlet miatt egy egész konstrukció inog meg. Mert egy do­log, hogy a szervezetnek nem tetszik, ha Magyarországon a rendőrök oly­kor akkor is ülnek, ha a delikvens nem szolgál rá a „testi kényszerre”. S megint más az, milyen módon ad hangot nemtetszésének az Amnesty. Hi­telt érdemlően-e, avagy úgy, mint ahogy most teszi, amikor még a tánc­­dalénekes budapesti rendőr is kioktathatja az emberi jogok viszonylagos­ságáról. Az állítólagos magyar rendőr beszakadt körmének kiplakatírozásával ugyanis éppúgy, mint a foghíjas kisfiú fotójának ter­jesztésével az Amnesty azoknak tett szolgálatot nálunk, akikkel szemben fel kívánt lépni. És ez baj. Mert ezek után még nehezebb lesz azoknak a szervezeteknek a dolga, amelyek a rendőri túlkapások ellen lépnek fel. Egy pozitívuma mégis lehet Magyarországon az Amnesty baklö­vésének. A jelek szerint ugyanis az országimázsközpont az Amnesty­­botrány kapcsán kezd eljátszani azzal a gondolattal, hogy az intézmény nemzetközi vizekre merészkedik. Tóth István Zoltán most mintha azon morfondírozna, hogy­­ ha már egyszer a kormány létrehozott egy ilyen hivatalt, és derekasan ki is stafírozta költségvetési pénzekkel - akkor en­nek talán nem kizárólag az kormányimázs hazai csiszolgatására kellene erőit összpontosítani, hanem lehetne némi dolga külföldön is. Mi benn­szülöttek imázsügyekben amúgy is tudjuk, amit tudunk. Külföldön vi­szont esetleg tényleg az ország javára lehetne hasznosítani azokat a milli­­árdokat, amelyeket eddig Tóthék miniszterelnöki kolbásztöltések doku­mentálására vagy petárdák durrogtatására költöttek el. Persze, ha az imázsosok külső vizekre eveznének, azzal azért tisztá­ban kell lenniük: egy kolbásztöltő verseny képeivel sokra nem fognak menni. Merthogy ez még minket sem érdekel olyan nagyon. Igaz, ezt nyilván ők is tudják, mégis csinálják. Ugyanazzal a rejtélyes mosollyal az ajkukon, mint amilyet Simicskóén látunk, amikor anarchistákról és ilyen-olyan titkosszolgálatokról regél nekünk. Kis Tibor Ki ítélkezzék Milosevics fölött? Dusán Mihajlovics, az új Szerbia rendőrminisztere sietett közölni, hogy Mitosevics őrizetbe vétele nincs összefüggésben a hágai Nemzetközi Tör­vényszék vádindítányával. Ami a sugalmazás szintjén annyit jelent, hogy a diktátor nem azért került rács mögé, mert ki akarnák adni Hágának. Nem is akarják. Ha Vojiszlav Kostunica elnökön múlik, nem is fogják. Ő már egy politikailag teljesen jelentéktelen boszniai szerb martalóc mi­napi kiadását is jogellenesnek minősítette, habár nem állta útját a bíróság elrendelte procedúrának. Tény, hogy a jugoszláv alkotmány tiltja jugo­szláv állampolgárok kiadását harmadik országoknak. De az alaptörvény módosítható — a kérdés csak az, megvan-e a szándék hozzá? A „kérdések kérdése” azonban nem ez. Hiba leragadni olyan aprósá­goknál, hogy mit tilt vagy mit enged a jugoszláv alkotmány, vagy hogy elegendő akarat van-e az új vezetésben Milosevics kiszolgáltatásához. A „kérdések kérdése” az, hogy kinek van elsőbbségi joga a bebörtönzött diktátor felelősségre vonásához? A hágai Nemzetközi Törvényszéknek­­­, amelyik Milosevicsben a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk fő­fő felelősét, az emberiség ellen elkövetett bűntettek elkövetőjét, sovi­niszta bandák felfegyverzőjét, koncentrációs táborok üzemeltetőjét lát­ja? Avagy magának a jugoszláv igazságszolgáltatásnak, amely nem annyira - sőt a legkevésbé sem - a horvátországi, boszniai és koszovói etnikai tisztogatások és az őket kísérő rémtettek után nyomoz, hanem azt szeretné megtudni, hogy Milosevics és klánja mit lopott el a jugo­szláv (szerb) néptől? A vizsgálóbíró arról kívánja faggatni a bukott dik­tátort, hogy mit emelt ki az államkasszából; hogy rendőrsége miként működött közre a közvagyon lecsupaszításában; hogy bukása előtt men­nyi aranyat csempészett ki az országból; hogy mivel, mennyivel járult hozzá családja gazdasági impériumának kiépítéséhez; hogy miként tett hamis bevallást anyagi helyzetéről; hogy miként jutott hozzá fillérekért az ottani diplomataellátó jóvoltából a villájához; hogy mi köze van azokhoz a politikai merényletekhez, amelyek uralkodásának utolsó két évét kísérték; hogy miként hamisít(tat)ott választási eredményeket stb.? Egy szó, mint száz, a szerbek maguk szeretnének ítéletet mondani Szlobodan Milosevics fölött. Ehhez az akarathoz képest kissé sterilnek tűnik az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek „nürnbergi tí­pusú” gondolkodása. Az atlanti vidékeken az emberek nem élnek havi 100 dollárból vagy annál is kevesebből, megengedhetik maguknak, hogy Milosevicsben az emberiség ellen elkövetett bűnök megtestesítőjét lás­sák elsősorban és ,a morál magasságából ítélkezzenek fölötte, holott ő alapjában nem más, mint egy hajdan virágzó ország lerongyolója, lezül­­lesztője, kirablója, rút nacionalista diétára fogója, és nagyon helyes, ha mindenekelőtt azt kérdezik meg tőle és bűntársaitól, vajon miféle forrá­sokból táplálkozott az ő egyéni meggazdagodásuk, miközben Jugoszlá­via mint közület, amelyre állítólag az életüket tették fel, szinte menthetet­lenül elnyomorodott. Mindezt számba véve is: akkor, amikor Milosevicset letartóztatták, az új Jugoszlávia vezetői számoltak azzal, hogy március 31-én lejár az ame­rikai kongresszus ultimátuma, s ha nem „lépnek” valamit, ami a hágai törvényszékkel való együttműködésnek minősül, búcsút mondhatnak minimum 50 millió dollárnak. A diktátornak nem túszai ugyan többé, de a pénznek igen. Ennyi „határidős kompromisszumot” kellett tenniük, még ha mérhetetlenül irritálja is őket, hogy ebben az értelemben korláto­zottan szuverének. Aczél Endre

Next