Népszabadság, 2001. április (59. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-02 / 77. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ 3 Az EU kitart Kiotó mellett Washingtontól környezetvédelmi együttműködést várnak Amerika nélkül is érvénybe lépteti a klímavédelmi világegyezményt az Európai Unió, de nem ellenlépéseket tervez, hanem párbeszédet szorgalmaz Washingtonnal. Az EU környezetvédelmi miniszterei elfogadtak egy új természetvédelmi programot is. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kiotó nem halott - utasította vissza a japán városban aláírt világegyezményre vonatkozó amerikai kijelentést az Európai Unió környezetvédelmi minisztereinek tanácsa. Az északi sarkkörön 150 kilométerrel túl, a svédországi Kirunában tartott tanácskozáson Kjell Larsson, az elnöklő Svédország miniszt _____________tere kijelentette: az EU tagállamai teljes egyetértésben fenn akarják tartani a kiotói jegyzőkönyvet, amely 2010-re 5,2 százalékkal csökkentené a szén-dioxid globális kibocsátását. A CO2-t"tartják az üvegházhatás, így a feltételezett általános melegedés fő okának, s az USA egymaga a légkörbe kerülő szén-dioxid egynegyedének forrása. Az EU ma küldöttséget küld Washingtonba, hogy a Bush-kormányt rávegye az egyezménybe való visszalépésre. Ha nem sikerül, akkor az unió negyven országból álló egységfrontot akar létrehozni. Az EU ugyanis eltökélte, hogy akkor is ratifikálják, és érvénybe léptetik a jegyzőkönyvet, ha az USA végképp hátat fordít neki. Ugyanakkor még mindig remélik, hogy George W. Bush elnök meggondolja magát, hiszen Amerika szinte példátlan módon egyedül maradt a kérdésben. Az Európa-Amerika párbeszéd érdekében az unió semmilyen gazdasági vagy politikai ellenlépést nem tervez Washingtonnal szemben, és elítélés helyett inkább aggodalmát hangoztatja. A miniszterek általában is megerősítették eltökéltségüket a természetvédelemre. Kelet- és Közép-Európa országai, különösen az uniós tagjelöltek, több pénzt kapnak erre a célra. A miniszterek javasolták a közös agrárpolitika módosítását - az intenzív fejlesztés helyett a háztáji, környezetbarát, hagyományosabb mezőgazdaságot kell támogatni. Füzes Oszkár Szlovákia: nem lesz magyar többségű megye POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Ha a Dzurinda-kabinet elfogadja a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) módosítójavaslatait, akkor a magyar képviselők támogatják a közigazgatási reform kormánybiztosa által kidolgozott tizenkét megyés másodfokú önkormányzati modellt - minimális szavazattöbbséggel így döntött szombati rendkívüli ülésén a magyar párt országos tanácsa. A hosszas, olykor személyeskedő vita végén a többség Bugár Béla pártelnök érveit fogadta el, aki rámutatott: Szlovákiában nincs politikai akarat az általuk indítványozott Révkomárom megye létrehozásához, mert valamennyi koalíciós partner élesen ellenzi ezt, és többen közülük az ország területi egységének veszélyeztetéseként értékelik a javaslatot. (Egy ilyen megyében a szlovákiai magyarok arányszáma meghaladná az ötven százalékot.) Duray Miklós - az MKP ügyvezető alelnöke - a Népszabadságnak viszont azt hangsúlyozta: a döntéssel a párt saját programjával fordul szembe, mert beletörődik abba, hogy a történelmi tájegységek - Nyugat-Szlovákiában a Csallóköz és a Mátyusföld, Kelet-Szlovákiában pedig a Bodrogköz és az Ung-vidék szétdaraboltsága megmarad, hiszen ezek a régiók ezután sem fognak egy közigazgatási egységbe tartozni. Az alelnök támogatói közül néhányan követelték, hogy a magyar párt azonnal lépjen ki a kormánykoalícióból, ám erről a javaslatról szombaton nem szavaztak. Szilvássy József Távirati Stílusban FESZÜLTSÉGET KELT Kína és Tajvan viszonyában a dalai láma jelenlegi tajpeji látogatása. A Nobel-díjas tibeti vallási vezető tíznapos, formailag egyházi vizitet tesz Tajvanon, ám Peking politikai összeesküvésre gyanakszik. A dalai láma várhatóan találkozik Csen Suj-pien elnökkel is. (Pekingi tudósítónktól) AGGODALMÁT FEJEZTE KI az USA pekingi nagykövetsége annak a vasárnapi légi incidensnek a kapcsán, amelyben két kínai vadászgép a Dél-kínai-tenger légterében rárepült a csendesóceáni amerikai parancsnokság haditengerészetének egyik felderítőgépére. A sérült amerikai gép, amely Okinaváról szállt fel 24 fős személyzetével, kényszerleszállást hajtott végre Kína Hainan szigetén. Peking Washingtont hibáztatja, személyi sérülésről nem érkezett jelentés. (Pekingi tudósítónktól) ELHALASZTJÁK brit sajtóértesülések szerint a száj-, és körömfájásjárvány miatt a május 3-ra tervezett, angliai és walesi helyhatósági választásokat. A brit parlamenti választásokat is későbbre tervezik. A miniszterelnöki hivatal nem erősítette meg az erről szóló híreket. (MTI) Idézőjel 55 „Telefonon beszélünk Istennel.” A Vatikáni Rádió adótornyainak káros sugárzása ellen tüntetők, arra utalva: olyan erős az elektromágneses emisszió, hogy a telefonban is hallják a műsorokat. Az izraeli szélsőjobb kibombázná Arafatot HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Jasszer Arafat palesztin vezető gázai házának bombázását javasolta Rehavam Zvi izraeli idegenforgalmi miniszter. A politikus, aki a Nemzeti Egység szélsőjobboldali párt vezetője, és nyíltan annak a híve, hogy űzzék el az összes arabot Izraelből, a legújabb palesztin merényletekre válaszul javasolta vasárnap kollégáinak Arafat házának bombázását. Az AFP jelentése szerint a palesztin vezető lakhelye némreg megrongálódott a múlt héten, amikor az izraeli légierő testőrségének negyedeit támadta a gázai övezetben. Mint tel-avivi tudósítónk írta, Ariél Saron izraeli miniszterelnök a hét végén elutasította a legújabb, egyiptomi-jordániai béketervet. A hét végén hét palesztin vesztette életét az összetűzésekben. Hebron palesztin negyede elleni éjjeli támadás fotó: reuters- wayefhashlamoun Elhalasztották a döntést az RMDSZ-parlament megújításáról KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Újabb két évvel halasztotta el szombati, marosvásárhelyi ülésén a romániai magyarság kisparlamentjének megújulásáról nyolc éve húzódó döntést az RMDSZ vezető testülete, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Az SZKT előtt elmondott beszámolójában Markó Béla RMDSZ-elnök megállapította: a tavalyi választások után a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával (RTDP) kötött parlamenti támogatási megállapodásnak pozitív és negatív eredményei egyaránt vannak. Elmondta: a két párt egyeztetésén eredménynek tekintették a helyi közigazgatási és az ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény elfogadását, a román kormányfő március 15-i üzenetét, s hogy a központi hivatalokban a magyar tisztségviselők megőrizték posztjaikat. Elégedetlenséget szült azonban több magyar vezető eltávolítása helyi és megyei szintről. Ezt a folyamatot közös megegyezéssel leállítják, s az eddigi hátrányos döntéseket orvosolják. Markó Béla hangsúlyozta: figyelmeztették a kormánypártot, hogy az annak soraiban egyre erősödő nacionalista retorika a két párt közti együttműködést kockáztatja. Üdvözölte ugyanakkor a magyarországi státustörvény tervezetének megszületését, s azt a romániai magyarság számára fontos, javára szóló, szülőföldön maradását segítő jogszabálynak minősítette. A feladatok közé a szövetségi elnök az egyházi és közösségi ingatlanok viszszaszolgáltatásának előbbre vitelét, a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemeken az állami magyar oktatás megerősítését, valamint az egész napos magyar rádió- és tévéadás létrehozását sorolja. Tibori Szabó Zoltán Móricsák Simicskó államtitkár jó tanítvány, sőt bizonyos tekintetben máris túlszárnyalta főnökét. Demeter titokminiszter ugyanis néhány hete - hasonló helyzetben - még csak sejteni engedte, hogy a zámolyi romákat valójában a KGB vitte autóbuszos turistaútra Strasbourgba. Simicskó viszont az egyenes beszéd híve. Ő nem lacafacázik, nyíltan kimondja: ha az Amnesty International rendőri brutalitást vél észlelni nálunk, akkor e mögött csakis „ellenérdekelt titkosszolgálatok akciója” állhat. Persze bejelentésének drámaiságát csökkenti az a körülmény, hogy egy hete ugyanő anarchista offenzívát prognosztizált a Hősök terére. Akkor még jót mulattunk a fideszes hivatalnok csalafintaságán, amellyel megpróbálta távol tartani az embereket egy szakszervezeti rendezvénytől. A mostani repríz már kevésbé szórakoztató. Simicskó titkosszolgálati működése lassan inkább Mórickáéra kezd hasonlítani, akinek, ugye, mindenről ugyanaz jutott eszébe. Csakhogy a viccek Mórickája gyerek volt, Simicskó István viszont mégiscsak egy olyan intézmény második számú vezetője, amelyet komoly országokban a lehető legkomolyabban szokott venni a közvélemény. Nálunk nem egészen ez a helyzet - a titkosszolgálati vezetők cselekedetei és nyilatkozatai újabban vicclapok hasábjait színesítik. Kezdődött mindez azzal, hogy Demeter elődje pénzt adatott a fideszes lehallgatási ügyben egy olyan kazettáért, amely kizárólag a pártjának lehetett fontos. Kövér távozása óta pedig végképp egyértelmű lehet a közvélemény számára, hogy nálunk a titkosszolgálatok élén tényleg civilek állnak. Pontosabban: amatőrök, akik büntetlenül fantáziálhatnak anarchistákról, KGB-ről, Balaton fedőnevű lejárató akciókról. Jó, elhisszük: Demetereknek nem tetszik az emberjogi szervezet Magyarországgal kapcsolatos kampánya. De ezt az akciót bizonyos titkosszolgálatokkal összefüggésbe hozni azért mégiscsak nevetséges. Olyan otromba inszinuáció, hogy emiatt aztán az Orbán-kormány még az Amnesty által feladott magas labdát sem képes igazán leütni. Pedig, amit a szervezet előbb Hollandiában, most pedig Szlovéniában megengedett magának, az kifejezetten öngól az Amnesty szempontjából. Egy végig nem gondolt részlet miatt egy egész konstrukció inog meg. Mert egy dolog, hogy a szervezetnek nem tetszik, ha Magyarországon a rendőrök olykor akkor is ülnek, ha a delikvens nem szolgál rá a „testi kényszerre”. S megint más az, milyen módon ad hangot nemtetszésének az Amnesty. Hitelt érdemlően-e, avagy úgy, mint ahogy most teszi, amikor még a táncdalénekes budapesti rendőr is kioktathatja az emberi jogok viszonylagosságáról. Az állítólagos magyar rendőr beszakadt körmének kiplakatírozásával ugyanis éppúgy, mint a foghíjas kisfiú fotójának terjesztésével az Amnesty azoknak tett szolgálatot nálunk, akikkel szemben fel kívánt lépni. És ez baj. Mert ezek után még nehezebb lesz azoknak a szervezeteknek a dolga, amelyek a rendőri túlkapások ellen lépnek fel. Egy pozitívuma mégis lehet Magyarországon az Amnesty baklövésének. A jelek szerint ugyanis az országimázsközpont az Amnestybotrány kapcsán kezd eljátszani azzal a gondolattal, hogy az intézmény nemzetközi vizekre merészkedik. Tóth István Zoltán most mintha azon morfondírozna, hogy ha már egyszer a kormány létrehozott egy ilyen hivatalt, és derekasan ki is stafírozta költségvetési pénzekkel - akkor ennek talán nem kizárólag az kormányimázs hazai csiszolgatására kellene erőit összpontosítani, hanem lehetne némi dolga külföldön is. Mi bennszülöttek imázsügyekben amúgy is tudjuk, amit tudunk. Külföldön viszont esetleg tényleg az ország javára lehetne hasznosítani azokat a milliárdokat, amelyeket eddig Tóthék miniszterelnöki kolbásztöltések dokumentálására vagy petárdák durrogtatására költöttek el. Persze, ha az imázsosok külső vizekre eveznének, azzal azért tisztában kell lenniük: egy kolbásztöltő verseny képeivel sokra nem fognak menni. Merthogy ez még minket sem érdekel olyan nagyon. Igaz, ezt nyilván ők is tudják, mégis csinálják. Ugyanazzal a rejtélyes mosollyal az ajkukon, mint amilyet Simicskóén látunk, amikor anarchistákról és ilyen-olyan titkosszolgálatokról regél nekünk. Kis Tibor Ki ítélkezzék Milosevics fölött? Dusán Mihajlovics, az új Szerbia rendőrminisztere sietett közölni, hogy Mitosevics őrizetbe vétele nincs összefüggésben a hágai Nemzetközi Törvényszék vádindítányával. Ami a sugalmazás szintjén annyit jelent, hogy a diktátor nem azért került rács mögé, mert ki akarnák adni Hágának. Nem is akarják. Ha Vojiszlav Kostunica elnökön múlik, nem is fogják. Ő már egy politikailag teljesen jelentéktelen boszniai szerb martalóc minapi kiadását is jogellenesnek minősítette, habár nem állta útját a bíróság elrendelte procedúrának. Tény, hogy a jugoszláv alkotmány tiltja jugoszláv állampolgárok kiadását harmadik országoknak. De az alaptörvény módosítható — a kérdés csak az, megvan-e a szándék hozzá? A „kérdések kérdése” azonban nem ez. Hiba leragadni olyan apróságoknál, hogy mit tilt vagy mit enged a jugoszláv alkotmány, vagy hogy elegendő akarat van-e az új vezetésben Milosevics kiszolgáltatásához. A „kérdések kérdése” az, hogy kinek van elsőbbségi joga a bebörtönzött diktátor felelősségre vonásához? A hágai Nemzetközi Törvényszéknek, amelyik Milosevicsben a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk főfő felelősét, az emberiség ellen elkövetett bűntettek elkövetőjét, soviniszta bandák felfegyverzőjét, koncentrációs táborok üzemeltetőjét látja? Avagy magának a jugoszláv igazságszolgáltatásnak, amely nem annyira - sőt a legkevésbé sem - a horvátországi, boszniai és koszovói etnikai tisztogatások és az őket kísérő rémtettek után nyomoz, hanem azt szeretné megtudni, hogy Milosevics és klánja mit lopott el a jugoszláv (szerb) néptől? A vizsgálóbíró arról kívánja faggatni a bukott diktátort, hogy mit emelt ki az államkasszából; hogy rendőrsége miként működött közre a közvagyon lecsupaszításában; hogy bukása előtt mennyi aranyat csempészett ki az országból; hogy mivel, mennyivel járult hozzá családja gazdasági impériumának kiépítéséhez; hogy miként tett hamis bevallást anyagi helyzetéről; hogy miként jutott hozzá fillérekért az ottani diplomataellátó jóvoltából a villájához; hogy mi köze van azokhoz a politikai merényletekhez, amelyek uralkodásának utolsó két évét kísérték; hogy miként hamisít(tat)ott választási eredményeket stb.? Egy szó, mint száz, a szerbek maguk szeretnének ítéletet mondani Szlobodan Milosevics fölött. Ehhez az akarathoz képest kissé sterilnek tűnik az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek „nürnbergi típusú” gondolkodása. Az atlanti vidékeken az emberek nem élnek havi 100 dollárból vagy annál is kevesebből, megengedhetik maguknak, hogy Milosevicsben az emberiség ellen elkövetett bűnök megtestesítőjét lássák elsősorban és ,a morál magasságából ítélkezzenek fölötte, holott ő alapjában nem más, mint egy hajdan virágzó ország lerongyolója, lezüllesztője, kirablója, rút nacionalista diétára fogója, és nagyon helyes, ha mindenekelőtt azt kérdezik meg tőle és bűntársaitól, vajon miféle forrásokból táplálkozott az ő egyéni meggazdagodásuk, miközben Jugoszlávia mint közület, amelyre állítólag az életüket tették fel, szinte menthetetlenül elnyomorodott. Mindezt számba véve is: akkor, amikor Milosevicset letartóztatták, az új Jugoszlávia vezetői számoltak azzal, hogy március 31-én lejár az amerikai kongresszus ultimátuma, s ha nem „lépnek” valamit, ami a hágai törvényszékkel való együttműködésnek minősül, búcsút mondhatnak minimum 50 millió dollárnak. A diktátornak nem túszai ugyan többé, de a pénznek igen. Ennyi „határidős kompromisszumot” kellett tenniük, még ha mérhetetlenül irritálja is őket, hogy ebben az értelemben korlátozottan szuverének. Aczél Endre