Népszabadság, 2001. augusztus (59. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-01 / 178. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2001. AUGUSZTUS 1., SZERDA 3 Autópályatervek Romániában Bukarest az észak-erdélyi helyett az Arad-Déva vonalat támogatja KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Orbán Viktor szombati, marosvásárhelyi javaslata nyomán előtérbe kerültek a romániai autópálya-építési programok. A magyar kormányfő közös építésű, Észak-Erdélyt átszelő pályát ajánlott román kollégájának. Az ötlet fogadtatása azonban meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki. A Romániában jogszabályba foglalt program tartalmazza az autópályák építési tervét. Az erről szóló 71. számú törvényt a román parlament 1996-ban fogadta el, azt követően, hogy 1994-ben a krétai nemzetközi konferencia jelölte ki a IV. és a IX. páneurópai közlekedési folyosókat. A kijelölt nyomvonalat az 1997-es helsinki páneurópai közlekedési konferencia rögzítette, eszerint az első 800 kilométer hosszú romániai autópályának a Nagylak-Déva-Nagyszeben- Ramnicu Valcea-Pitesti-Bukarest- Constanta vonalon kell haladnia. A fenti útvonalat több nyugat-európai ország is támogatja, hiszen alapvető érdek, hogy minél rövidebb útvonalon lehessen eljutni a fekete-tengeri Constanta kikötőbe, amely Európa egyik legnagyobb kapacitású tengeri kapuja. Ez a nyomvonal abból a szempontból is előnyös, hogy belőle a 96 kilométeres Pitesti-Bukarest, illetve a 17 kilométeres Fetesti-Cernavoda közötti szakasz - tehát összesen 113 kilométer - már elkészült. A Pitesti-Bukarest útszakasz rehabilitációját az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) 53 millió dollárral, a román kormány pedig 44 millió dollárral finanszírozta, s a munkálatokat az olasz Federici Astaldi Todini konzorcium tavaly szeptemberre végezte el. A korábbi kormányok a romániai autópálya-program megvalósítását rendre elhalasztották. Idén májusban kezdték csak meg a Bukarest-Konstanca szakasz építését, amelyet 869 milliárd lejért (8,7 milliárd forint) az olasz Italtrade cég végez, s amelynek első 26,5 kilométeres szakaszával (Bukarest-Fundulea) 2002 végére kell elkészülni. A Fundulea—Lehliu közötti részre kiírt tendert a török Yuksel cég nyerte, amelynek 36 hónap alatt, 1390 milliárd lejért (13,9 milliárd forint) kell elvégeznie a munkát. A finanszírozást az Európai Beruházási Banktól (EBB) felvett hitelekből, ISPA-forrásokból, illetve a román költségvetésből fedezik. Az EBB 1999-ben összesen 210 millió eurós hitelt folyósított Romániának a Bukarest-Fetesti szakasz elkészítésére, 2000-ben pedig az EU, az ISPA-program keretében a Bukarest-Cernavoda útszakasz 4-es és 5- ös szakaszára a szükséges 95,6 millió euróból 71,7 millió eurót utalt ki. Ezeknek a finanszírozásoknak köszönhetően a Bukarestet Constantával összekötő 220 kilométeres autópálya 2005 decemberére elkészülhet. A román parlament által elfogadott program távlatilag tartalmazza egy másik autópálya tervét is, amely az Ártánd- Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó nyomvonalon haladna. Ennek hossza 600 kilométer lenne, s megépítéséért nem csupán a Székelyföld és Észak-Erdély magyarságának gyorsabb elérésében érdekelt magyarországiak, de erdélyi magyar és román parlamenti képviselők is látványosan lobbiznak. Ennek a nyomvonalnak egy részét képezné a Bukarest-Ploesti közötti 60 kilométeres szakasz, amelynek megépítésére Adrian Nastase román kormányfő már áprilisban ígéretet tett, s amelynek munkálatai jövőre kezdődhetnének el. Tibori Szabó Zoltán ROMÁN AUTÓPÁLYATERVEK Magyarország adott esetben kész részt venni egy Erdélyen áthaladó autópálya építésében — erősítette meg hét végi kijelentését Orbán Viktor, tegnap a kormányülést követően. „A koncessziós munkáknak kialakult nemzetközi gyakorlatuk van, ezzel a kérdéssel a magyar-román vegyes bizottság gazdasági albizottsága szeptemberben foglalkozik” - közölte a kormányfő. A Pénzügyminisztériumban közölték: eddig nem foglalkoztak azzal, miként vehet részt a magyar állam a román sztrádaépítésben. Azt mondták: ezzel kapcsolatban a Magyar Fejlesztési Banknál érdeklődjünk. A hazai autópálya-építések finanszírozásával megbízott pénzintézet illetékesei azonban tegnap munkatársaink számára elérhetetleneknek bizonyultak. Javaslat biológiai fegyverek ellen Tóth Tibor nagykövet újabb tárgyalásokat kezdett Újabb tárgyalásokkal talán meg lehetne menteni azt a jegyzőkönyvet, amely az 1972-ben aláírt biológiai fegyvertilalmi megállapodást hívatott megerősíteni. Tóth Tibor nagykövet, a Genfben folytatott eddigi tárgyalások vezetője lapunknak elmondta: a jegyzőkönyvet 51 állam támogatja, az Egyesült Államok viszont elutasítja. A helyzet áthidalására Tóth kompromisszumos javaslatot terjesztett elő - de ez egyelőre nem segített. MUNKATÁRSUNKTÓL komoly nehézségekkel találták magukat szembe a biológiai fegyverek tilalmáról szóló szerződés megerősítéséről folyó tárgyalások résztvevői. Az Egyesült Államok ugyanis nem hajlandó elfogadni azt a jegyzőkönyvet, amelyet a tárgyaláson részt vevő mintegy ötven ország képviselői állítottak össze. A hat és fél éve tartó genfi tárgyalássorozatot a tervek szerint az év végén le kellene zárni. Az országok képviselői eredetileg azzal a céllal ületek tárgyalóasztalhoz, hogy jegyzőkönyvben erősítik meg az 1972-es, a biológiai fegyverek tilalmáról szóló szerződést, amelyet 143 állam ratifikált. Az utóbbi hat és fél évben a jegyzőkönyv 70-80 százalékában sikerült megállapodni, ám további 1400 ponton nincs egyetértés. A résztvevők közül 51 ország elfogadná a jegyzőkönyvet, néhány állam, így Kína, Irán, Oroszország további tárgyalási alapnak tartja, az Egyesült Államok azonban visszautasítja. A helyzet áthidalására a tárgyalások elnöke, Tóth Tibor nagykövet kompromisszumos javaslatcsomagot terjesztett elő. A magyar tárgyalásvezető lapunknak elmondta: javaslata 90-95 százalékban azokat az elemeket tartalmazza, amelyekben a tárgyalók egyetértettek. Mint mondta, csak a nyitott kérdésekre próbált olyan áthidaló javaslatokat tenni, amelyek az arany középutat jelenthetnék. Tervezete- a jegyzőkönyv szellemével összhangban - egyebek mellett indítványozza egyes létesítmények - mindenekelőtt biovédelmi és gyógyszeripari biotechnológiai üzemek - tevékenységének bejelentését, illetve az objektumok látogatásának (ellenőrzésének) engedélyezését. Ez utóbbira abban az esetben kerülne sor, ha felmerülne a biológiai fegyverek tilalmáról szóló szerződések megszegésének gyanúja. Az Egyesült Államok jelezte: elfogadhatatlannak tartja az eddigi tárgyalásokon alkalmazott általános megközelítési módot és az elért eredményeket is. Tóth kijelentette: Washington szerint a jegyzőkönyv azt az illúziót kelti, hogy elejét veheti olyan erőfeszítéseknek, amelyek a biotechnológia katonai célú alkalmazására irányulnak. Az amerikaiak azzal érvelnek, hogy lehetőség van a rendszabályok kijátszására. Tóth közben konzultációkat kezdett, amelyek keretében igyekszik kideríteni a tárgyalásban részt vevő országok további szándékát. A megoldás sokak szerint a tárgyalások folytatása, a határidők módosítása lehet. Tóth Tibor FOTÓ: MTI/AP - DONALD STAMPFLI Amerikai bírálat az Antonescu-szobor miatt A romániai romaellenes diszkriminációt, az antiszemita jelenségeket és Antonescu fasiszta háborús vezér kultuszát bírálják Washingtonban. A kongresszus Helsinki Bizottsága (republikánus) abból az alkalomból adott ki nyilatkozatot, hogy Románia lett az EBESZ idei soros elnöke. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az elnökség idejét Románia arra használhatná, hogy folytassa a gazdasági és politikai reformokat, tovább integrálódjék a nyugati intézményekhez - szögezi le a dokumentum, amelyet Cristopher Smith New Jersey republikánus képviselője, az USA Helsinki Bizottságának társelnöke jegyez. A politikus részletes listát közöl azokról az aggasztó romániai politikai jelenségéről, amelyekkel Bukarestnek elsősorban kellene foglalkoznia. Első helyen emlékeztet arra, hogy Romániában feléledt az antiszemitizmus, s ennek egyik jele az erősödő Antonescu-kultusz. A román hadsereg egy tábornoka részt vett a legutóbbi Antonescuszobor felavatásán, és ezzel ötre nőtt a marsallnak emelt emlékművek száma. Megemlíti, hogy Iliescu elnök szerint Antonescu továbbra is háborús bűnösnek számít, s elvárható az emlékművek eltávolítása közterületekről. Romániában legalább kétmillió roma él, az EBESZ-országokban ez a legnépesebb roma közösség. A washingtoni értékelés szerint állandó a cigányok rendőri zaklatása, a munkahelyeken, az oktatásban és lakóhelyeken érvényesülő hátrányos megkülönböztetés. Smith aggasztónak nevezi a román sajtó helyzetét, különösen azt, hogy továbbra is érvényben vannak a büntető törvénykönyvnek azok a paragrafusai, amelyek börtönnel fenyegetnek az állami személyiségek megsértéséért. Az értékelés utal a washingtoni külügyminisztérium legutóbbi jelentésére is, amely szerint Románia a nemzetközi emberkereskedelem egyik „fő szállítója”. Miklós Gábor Aki tudja, nem mondja Igazán édes az a kormánypárti sugalmazás, hogy az MSZP vezetői azért vannak a magyar légierő birtokában levő MiG harci gépek - köztudottan költségkímélő - felújítása mellett, mert anyagi érdekeltség fűzi őket a munkát elvégző orosz-német konzorciumhoz. Két oknál fogva édes ez. Az egyik, hogy a felújításra vonatkozó szándéknyilatkozatot a múlt év szeptemberében nem a MSZP, hanem a kisgazda vezetésű honvédelmi minisztérium írta alá. Tehát ez akkor és ott kormányzati (torgyáni?) szándék volt, ha idővel félresöpörték is. A másik ok négy tucat fideszes képviselőnek abban az igyekezetében keresendő (vö. Selmeczi-botrány), hogy az F-16-osok eladásában érdekelt Lockheed Martin cég egyik vezetőjét ültettessék a budapesti amerikai nagyköveti székbe. Azaz: „első fokon” új gépek vásárlása helyett a magyar kormány döntött a meglevők felújítása mellett, de az esetleges ,későbbi vásárlás dolgában sem az MSZP, hanem a kormány vezető ereje lobbizott (nyilván minden anyagi érdekeltség nélkül), éspedig egy amerikai konszern javára és egy britsvéd (BAe/Saab) ellenében. De a kérdés előélete ennél is színesebb. Könnyű az emlékezetbe idézni Peter Tufonak, az USA volt budapesti nagykövetének nagyon kevéssé diplomatikus kirohanását annak a hírnek a hallatán, hogy mi végül is „első fokon” a MiG-jeinket akarjuk modernizálni. Holott tudni illik például, hogy a lengyelek korszerűsítik - és további tíz évig rendszerben akarják tartani - orosz gépekből álló flottájukat, s úgy írtak ki tendert új gépek vásárlására, hogy egy „vegyes géppark” (átmeneti) kiépítése mellett törtek lándzsát. Medgyessy Péter, szocialista miniszterelnök-jelölt ehhez hasonló modellt szorgalmaz Magyarországnak is, ami, ha politikailag óhajtanám értelmezni, némi párhuzamosságot sejtet a jobbközép lengyel és a balközép magyar gondolkodás között. Na most ez nem jó minálunk, mert minden MiG-(orosz-német) rekonstrukciónak „szocialista szaga” van. Ámde kéretik nem szem elől téveszteni, hogy azt legalább tudjuk (repülőgépügyben legalábbis), mit akar a - nem döntési helyzetben levő - szocialista ellenzék, azt viszont nem, hogy mit akar a kormány? Azt aztán végképp nem. Márpedig döntő szava neki lesz. Volt ugyebár ez a múlt évi szándéknyilatkozat. Aztán jött a fenenagy amerikai nyomás, és mindenki elkönyvelte, hogy nem svéd Gripeneket, hanem amerikai F-16-osokat fogunk végül vásárolni. („Döntés jövő héten”...) Mi történt erre? Hosszabb szünet után megint felbukkantak a kigolyózottnak tetsző svédek, legutóbb pedig, általános elszörnyedésre a törökök is, mondván, nekik is van nélkülözhető, használt F-16-osuk egy pár darab, miért ne vennénk tőlük (olcsóbban, mint az amerikaiaktól). Az egész téma amorf masszává „fejlődött” idővel, azt se tudjuk, hogy komoly-e a versenytárgyalás, amit a HM az érdekeltekkel folytat? (És mennyi pénz van? Prága és Varsó pontosan megmondta.) Mellesleg: a cseheknél és a lengyeleknél sincs minden rendben, bár ezt nem vigaszként mondom. Előbbieknél a svéd-brit konzorcium látszik nyerőnek, de az amerikaiak (Rumsfeld védelmi miniszter közbenjárásával) ki akarják cselezni őket. Utóbbiaknál a koncepció világos, de az új gépek beszerzését, pontosabban a jelölt kiválasztását egy olyan rendszerhez kötik, hogy a vásárló a vételár legalább felét hazai termékek szállításával egyenlíthesse ki. Ez történetesen a cseheknél is szempont, és én - laikusként - úgy látom, hogy ha a verseny tisztességes, akkor költségszempontból csakis a svédek lehetnek a nyerők. (Amerikai oldalon az állam az eladó, az meg vásárlóként nagyon gyönge pozícióban van.) Lehet, hogy emiatt „játszik” nálunk megint a BAe/Saab? Ki tudja? Aki tudja, nem mondja. Mindenesetre jó volna előbb-utóbb megtudni, mi körül folyik Budapesten a „vakerálás”? Vajon ez volna az átlátható politizálás? Aczél Endre Empátiásdi Az igazságügy-miniszter az óbudai polgármester homofób akciója kapcsán ismét szembeszállt az igazságszolgáltatással: jogszerűnek minősítette azt, ami a bíróság szerint nem az. Ha lehet az igazságnál valami népszerűbbet is szolgáltatni, akkor nyilván azt kell. A népszerűségi listán jobb helyen áll a miniszter asszony, mint a jog és az igazság. A TV 2 Naplójának betelefonálói is megszavazták a Sziget életébe való törvénytelen beavatkozást. Meg Kádárnak is a szobrot. A szobrot sokkal többen és sokkal nagyobb többséggel. Ha ez a nép szava, az pedig az Istené, akkor Kádár-szobrot kell áhítani a melegsátor helyére. Kádár alatt nem volt olyan, hogy a melegeknek (vagy hidegeknek) autonóm egyesületük, nyilvánosságuk, kezdeményezési lehetőségük legyen, hogy a polgárt megvédje a bíróság az óbudai tanácselnökkel vagy párttitkárral szemben, hogy a Népszabadság publicistája félelem nélkül leírhassa, hogy több ok van a félelemre, mint valaha... Rend volt és csend volt. Csend volt a félelem körül. S mivel csend volt, nem tudtuk, mitől kell félni, mitől nem. A Kádár-korszak derekán tejfölösképű kamaszként a pesti éjszakában tett első felfedező útjaim egyikén leszólított egy férfi. Jeges rémület fogott el, elrohantam még a környékről is, mintha a baltás gyilkossal találkoztam volna. Pedig baltás se volt, gyilkos se volt, csak próbálkozott, mint ép a lányoknál. Természetes volt számomra, hogy azok a lányok, akiket sikertelenül szólítok le, nem rohannak le a térképről, nem rémülnek meg tőlem, nem feltételezik rólam automatikusan, hogy a visszautasításra erőszakkal válaszolok. De nem volt természetes, hogy adott esetben én is olyan természetesen és félelem nélkül utasítsam vissza a hozzám közeledőket, mint ahogy engem utasítanak vissza. Nem viselkedhettem természetesen, mert, a melegek létezése nem volt számomra természetes tény. Nem voltam rá felkészülve, hogy tényleg léteznek, mert a homoszexualitás éppoly természetesen hiányzott a nyilvánosságból, amilyen természetesen a heteroszexualitás benne volt. Okkal fél az, akitől oktalanul félnek. A melegeknek annyi okuk van a félelemre, amennyire félnek tőlük. Annyira veszélyeztetettek, amennyire veszélyesnek tekintik őket. Az én irracionális reakcióm abban az emberben, aki leszólított, nyilván megerősítette, hogy van oka félni, hiszen akik félnek tőle, arra törekednek, hogy megszüntessék félelmük okát. Ezen a héten a Szigeten a melegszervezetek sátrában a szerepjátékok során nem melegesdit játszanak, ahogy azt beteges lapok beteges szerzői sugallják, hanem empátiásdit. Nem szexuális, hanem társadalmi szerepjátékról van szó. Társasági helyzetek felidézéséről. Aki egy szerepjáték során fölveszi egy melegségét fölfedező fiatalember szerepét, nem a férfiak iránti vágyon keresztül fogja átélni a melegek gondjait, mert arra nem képes, hanem azt fogja elképzelni, milyen lenne, ha az ő vágyai számítanának természetellenesnek. Ha neki kellene élete végéig lemondania a lányok szerelméről, és elfogadnia a fiúkét, amitől borzad, ahhoz, hogy normális embernek tekintsék, ne vessék meg, ne vessék ki. A melegsátor programjai közül nem a melegség hívei és ellenzői csapnak össze, hanem azok, akik, ahogy a programban is áll, „érzékenyíteni” akarnak, azokkal, akik érzéketleníteni. A megértő, nyitott, szelíd és empatikus társadalom hívei a zárt, erőszakos, preskriptív társadalom híveivel. A sátor programjainak nagyobb része nem is a melegségről szól, hanem az erőszakról. Arról, amit a családon belül és kívül gyerekek, nők és „mások” elszenvednek. Ez az összekapcsolódás természetes. Az is természetes, hogy ugyanazok a politikai erők ugyanarra a tömegre támaszkodva lépnek fel a melegsátor programjai ellen, akik néhány évvel ezelőtt az egyik legocsmányabb bűntény, a nemi erőszak családon belüli legalitása mellett érveltek. Az ő jogérzékük szerint két szerelmes és hűséges férfinak nincs joga törvényesíteni a kapcsolatát, de a hites férjeknek jogukban áll megerőszakolni a hites feleségüket. Révész Sándor