Népszabadság, 2001. augusztus (59. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-01 / 178. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁS­P­O­NT 2001. AUGUSZTUS 1., SZERDA 3 Autópályatervek Romániában Bukarest az észak-erdélyi helyett az Arad-Déva vonalat támogatja KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Orbán Viktor szombati, marosvásárhe­lyi javaslata nyomán előtérbe kerültek a romániai autópálya-építési programok. A magyar kormányfő közös építésű, Észak-Erdélyt átszelő pályát ajánlott ro­mán kollégájának. Az ötlet fogadtatása azonban meglehetősen vegyes érzelme­ket váltott ki. A Romániában jogszabályba foglalt program tartalmazza az autópályák építé­si tervét. Az erről szóló 71. számú tör­vényt a román parlament 1996-ban fo­gadta el, azt követően, hogy 1994-ben a krétai nemzetközi konferencia jelölte ki a IV. és a IX. páneurópai közlekedési fo­lyosókat. A kijelölt nyomvonalat az 1997-es helsinki páneurópai közlekedési konferencia rögzítette, eszerint az első 800 kilométer hosszú romániai autópá­lyának a Nagylak-Déva-Nagyszeben- Ramnicu Valcea-Pitesti-Bukarest- Cons­tanta vonalon kell haladnia. A fenti útvonalat több nyugat-európai ország is támogatja, hiszen alapvető ér­dek, hogy minél rövidebb útvonalon le­hessen eljutni a fekete-tengeri Constanta kikötőbe, amely Európa egyik legna­gyobb kapacitású tengeri kapuja. Ez a nyomvonal abból a szempontból is elő­nyös, hogy belőle a 96 kilométeres Pitesti-Bukarest, illetve a 17 kilométeres Fetesti-Cernavoda közötti szakasz - te­hát összesen 113 kilométer - már elké­szült. A Pitesti-Bukarest útszakasz reha­bilitációját az Európai Fejlesztési és Újjá­építési Bank (EBRD) 53 millió dollárral, a román kormány pedig 44 millió dollár­ral finanszírozta, s a munkálatokat az olasz Federici Astaldi Todini konzorcium tavaly szeptemberre végezte el. A korábbi kormányok a romániai autó­pálya-program megvalósítását rendre el­halasztották. Idén májusban kezdték csak meg a Bukarest-Konstanca szakasz épí­tését, amelyet 869 milliárd lejért (8,7 mil­liárd forint) az olasz Italtrade cég végez, s amelynek első 26,5 kilométeres szaka­szával (Bukarest-Fundulea) 2002 végére kell elkészülni. A Fundulea—Lehliu kö­zötti részre kiírt tendert a török Yuksel cég nyerte, amelynek 36 hónap alatt, 1390 milliárd lejért (13,9 milliárd forint) kell elvégeznie a munkát. A finanszírozást az Európai Beruházá­si Banktól (EBB) felvett hitelekből, ISPA-forrásokból, illetve a román költ­ségvetésből fedezik. Az EBB 1999-ben összesen 210 millió eurós hitelt folyósí­tott Romániának a Bukarest-Fetesti sza­kasz elkészítésére, 2000-ben pedig az EU, az ISPA-program keretében a Bukarest-Cernavoda útszakasz 4-es és 5- ös szakaszára a szükséges 95,6 millió euróból 71,7 millió eurót utalt ki. Ezek­nek a finanszírozásoknak köszönhetően a Bukarestet Constantával összekötő 220 kilométeres autópálya 2005 decemberére elkészülhet. A román parlament által elfogadott program távlatilag tartalmazza egy má­sik autópálya tervét is, amely az Ártánd- Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó nyomvonalon haladna. Ennek hossza 600 kilométer lenne, s megépítéséért nem csupán a Székelyföld és Észak-Erdély magyarságának gyorsabb elérésében ér­dekelt magyarországiak, de erdélyi ma­gyar és román parlamenti képviselők is látványosan lobbiznak. Ennek a nyomvonalnak egy részét ké­pezné a Bukarest-Ploesti közötti 60 kilo­méteres szakasz, amelynek megépítésére Adrian Nastase román kormányfő már áprilisban ígéretet tett, s amelynek mun­kálatai jövőre kezdődhetnének el. Tibori Szabó Zoltán ROMÁN AUTÓPÁLYATERVEK Magyarország adott esetben kész részt venni egy Erdélyen áthaladó autópálya építésében — erősítette meg hét végi kijelentését Orbán Viktor, tegnap a kor­mányülést követően. „A koncessziós munkáknak kialakult nemzetközi gya­korlatuk van, ezzel a kérdéssel a magyar-román vegyes bizottság gazdasági albizottsága szeptemberben foglalkozik” - közölte a kormányfő. A Pénzügy­minisztériumban közölték: eddig nem foglalkoztak azzal, miként vehet részt a magyar állam a román sztrádaépítésben. Azt mondták: ezzel kapcsolatban a Magyar Fejlesztési Banknál érdeklődjünk. A hazai autópálya-építések finan­szírozásával megbízott pénzintézet illetékesei azonban tegnap munkatársaink számára elérhetetleneknek bizonyultak. Javaslat biológiai fegyverek ellen Tóth Tibor nagykövet újabb tárgyalásokat kezdett Újabb tárgyalásokkal talán meg le­hetne menteni azt a jegyzőkönyvet, amely az 1972-ben aláírt biológiai fegyvertilalmi megállapodást hívatott megerősíteni. Tóth Tibor nagykövet, a Genfben folytatott eddigi tárgyalások vezetője lapunknak elmondta: a jegy­zőkönyvet 51 állam támogatja, az Egyesült Államok viszont elutasítja. A helyzet áthidalására Tóth kompro­misszumos javaslatot terjesztett elő - de ez egyelőre nem segített. MUNKATÁRSUNKTÓL komoly nehézségekkel találták magukat szembe a biológiai fegyverek tilalmáról szóló szerződés megerősítéséről folyó tárgyalások résztvevői. Az Egyesült Ál­lamok ugyanis nem hajlandó elfogadni azt a jegyzőkönyvet, amelyet a tárgyalá­son részt vevő mintegy ötven ország kép­viselői állítottak össze. A hat és fél éve tartó genfi tárgyalássorozatot a tervek szerint az év végén le kellene zárni. Az országok képviselői eredetileg azzal a céllal ületek tárgyalóasztalhoz, hogy jegyzőkönyvben erősítik meg az 1972-es, a biológiai fegyverek tilalmáról szóló szerződést, amelyet 143 állam ratifikált. Az utóbbi hat és fél évben a jegyző­könyv 70-80 százalékában sikerült meg­állapodni, ám további 1400 ponton nincs egyetértés. A résztvevők közül 51 ország elfogadná a jegyzőkönyvet, néhány ál­lam, így Kína, Irán, Oroszország további tárgyalási alapnak tartja, az Egyesült Ál­lamok azonban visszautasítja. A helyzet áthidalására a tárgyalások elnöke, Tóth Tibor nagykövet kompromisszumos ja­vaslatcsomagot terjesztett elő. A magyar tárgyalásvezető lapunknak elmondta: javaslata 90-95 százalékban azokat az elemeket tartalmazza, ame­lyekben a tárgyalók egyetértettek. Mint mondta, csak a nyitott kérdésekre próbált olyan áthidaló javaslatokat tenni, ame­lyek az arany középutat jelenthetnék. Ter­vezete- a jegyzőkönyv szellemével össz­hangban - egyebek mellett indítványozza egyes létesítmények - mindenekelőtt biovédelmi és gyógyszeripari biotechno­lógiai üzemek - tevékenységének beje­lentését, illetve az objektumok látogatá­sának (ellenőrzésének) engedélyezését. Ez utóbbira abban az esetben kerülne sor, ha felmerülne a biológiai fegyverek tilal­máról szóló szerződések megszegésének gyanúja. Az Egyesült Államok jelezte: elfogad­hatatlannak tartja az eddigi tárgyalásokon alkalmazott általános megközelítési mó­dot és az elért eredményeket is. Tóth kije­lentette: Washington szerint a jegyző­könyv azt az illúziót kelti, hogy elejét ve­heti olyan erőfeszítéseknek, amelyek a biotechnológia katonai célú alkalmazásá­ra irányulnak. Az amerikaiak azzal érvel­nek, hogy lehetőség van a rendszabályok kijátszására. Tóth közben konzultációkat kezdett, amelyek keretében igyekszik kideríteni a tárgyalásban részt vevő országok további szándékát. A megoldás sokak szerint a tárgyalások folytatása, a határidők módo­sítása lehet. Tóth Tibor FOTÓ: MTI/AP - DONALD STAMPFLI Amerikai bírálat az Antonescu-szobor miatt A romániai romaellenes diszkriminá­ciót, az antiszemita jelenségeket és Antonescu fasiszta háborús vezér kul­tuszát bírálják Washingtonban. A kongresszus Helsinki Bizottsága (re­publikánus) abból az alkalomból adott ki nyilatkozatot, hogy Románia lett az EBESZ idei soros elnöke. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az elnökség idejét Románia arra hasz­nálhatná, hogy folytassa a gazdasági és politikai reformokat, tovább integrálód­jék a nyugati intézményekhez - szögezi le a dokumentum, amelyet Cristopher Smith New Jersey republikánus képvise­lője, az USA Helsinki Bizottságának társelnöke jegyez. A politikus részletes listát közöl azokról az aggasztó romániai politikai jelenségéről, amelyekkel Bu­karestnek elsősorban kellene foglalkoz­nia. Első helyen emlékeztet arra, hogy Romániában feléledt az antiszemitizmus, s ennek egyik jele az erősödő Antones­­cu-kultusz. A román hadsereg egy tábor­noka részt vett a legutóbbi Antonescu­­szobor felavatásán, és ezzel ötre nőtt a marsallnak emelt emlékművek száma. Megemlíti, hogy Iliescu elnök szerint Antonescu továbbra is háborús bűnösnek számít, s elvárható az emlékművek eltá­volítása közterületekről. Romániában legalább kétmillió roma él, az EBESZ-országokban ez a legnépe­sebb roma közösség. A washingtoni ér­tékelés szerint állandó a cigányok rend­őri zaklatása, a munkahelyeken, az okta­tásban és lakóhelyeken érvényesülő hát­rányos megkülönböztetés. Smith aggasztónak nevezi a román sajtó helyzetét, különösen azt, hogy to­vábbra is érvényben vannak a büntető törvénykönyvnek azok a paragrafusai, amelyek börtönnel fenyegetnek az álla­mi személyiségek megsértéséért. Az ér­tékelés utal a washingtoni külügyminisz­térium legutóbbi jelentésére is, amely szerint Románia a nemzetközi emberke­reskedelem egyik „fő szállítója”. Miklós Gábor Aki tudja, nem mondja Igazán édes az a kormánypárti sugalmazás, hogy az MSZP vezetői azért vannak a magyar légierő birtokában levő MiG harci gépek - köztudottan költségkímélő - felújítása mellett, mert anyagi érdekeltség fűzi őket a munkát elvégző orosz-német konzorciumhoz. Két oknál fogva édes ez. Az egyik, hogy a felújításra vonatkozó szándéknyilatkozatot a múlt év szeptemberében nem a MSZP, hanem a kisgazda vezetésű honvédelmi minisztérium írta alá. Tehát ez akkor és ott kormányzati (torgyáni?) szándék volt, ha idővel félresöpörték is. A másik ok négy tucat fideszes képviselőnek abban az igyekezetében keresendő (vö. Selmeczi-botrány), hogy az F-16-osok eladásában érdekelt Lockheed Martin cég egyik ve­zetőjét ültettessék a budapesti amerikai nagyköveti székbe. Azaz: „első fokon” új gépek vásárlása helyett a magyar kormány döntött a meglevők felújítása mellett, de az esetleges ,későbbi vásárlás dolgában sem az MSZP, hanem a kormány vezető ereje lobbizott (nyilván minden anyagi érdekeltség nélkül), éspedig egy a­merikai konszern javára és egy brit­svéd (BAe/Saab) ellenében. De a kérdés előélete ennél is színesebb. Könnyű az emlékezetbe idéz­ni Peter Tufonak, az USA volt budapesti nagykövetének nagyon kevéssé diplomatikus kirohanását annak a hírnek a hallatán, hogy mi végül is „el­ső fokon” a MiG-jeinket akarjuk modernizálni. Holott tudni illik például, hogy a lengyelek korszerűsítik - és további tíz évig rendszerben akarják tartani - orosz gépekből álló flottájukat, s úgy írtak ki tendert új gépek vásárlására, hogy egy „vegyes géppark” (át­meneti) kiépítése mellett törtek lándzsát. Medgyessy Péter, szocialista miniszterelnök-jelölt ehhez hasonló modellt szorgalmaz Magyarország­nak is, ami, ha politikailag óhajtanám értelmezni, némi párhuzamosságot sejtet a jobbközép lengyel és a balközép magyar gondolkodás között. Na most ez nem jó minálunk, mert minden MiG-(orosz-német) rekon­strukciónak „szocialista szaga” van. Ámde kéretik nem szem elől tévesz­teni, hogy azt legalább tudjuk (repülőgépügyben legalábbis), mit akar a - nem döntési helyzetben levő - szocialista ellenzék, azt viszont nem, hogy mit akar a kormány? Azt aztán végképp nem. Márpedig döntő szava ne­ki lesz. Volt ugyebár ez­ a múlt évi szándéknyilatkozat. Aztán jött a fene­­nagy amerikai nyomás, és mindenki elkönyvelte, hogy nem svéd Gripeneket, hanem amerikai F-16-osokat fogunk végül vásárolni. („Döntés jövő héten”...) Mi történt erre? Hosszabb szünet után megint felbukkantak a kigolyózottnak tetsző svédek, legutóbb pedig, általános elszörnyedésre a törökök is, mondván, nekik is van nélkülözhető, hasz­nált F-16-osuk egy pár darab, miért ne vennénk tőlük (olcsóbban, mint az amerikaiaktól). Az egész téma amorf masszává „fejlődött” idővel, azt se tudjuk, hogy komoly-e a versenytárgyalás, amit a HM az érdekeltekkel folytat? (És mennyi pénz van? Prága és Varsó pontosan megmondta.) Mellesleg: a cseheknél és a lengyeleknél sincs minden rendben, bár ezt nem vigaszként mondom. Előbbieknél a svéd-brit konzorcium látszik nyerőnek, de az amerikaiak (Rumsfeld védelmi miniszter közbenjárásá­val) ki akarják cselezni őket. Utóbbiaknál a koncepció világos, de az új gépek beszerzését, pontosabban a jelölt kiválasztását egy olyan rendszer­hez kötik, hogy a vásárló a vételár legalább felét hazai termékek szállítá­sával egyenlíthesse ki. Ez történetesen a cseheknél is szempont, és én - laikusként - úgy látom, hogy ha a verseny tisztességes, akkor költség­szempontból csakis a svédek lehetnek a nyerők. (Amerikai oldalon az ál­lam az eladó, az meg vásárlóként nagyon gyönge pozícióban van.) Lehet, hogy emiatt „játszik” nálunk megint a BAe/Saab? Ki tudja? Aki tudja, nem mondja. Mindenesetre jó volna előbb-utóbb megtudni, mi körül fo­lyik Budapesten a „vakerálás”? Vajon ez volna az átlátható politizálás? Aczél Endre Empátiásdi Az igazságügy-miniszter az óbudai polgármester homofób akciója kap­csán ismét szembeszállt az igazságszolgáltatással: jogszerűnek minősí­tette azt, ami a bíróság szerint nem az. Ha lehet az igazságnál valami nép­szerűbbet is szolgáltatni, akkor nyilván azt kell. A népszerűségi listán jobb helyen áll a miniszter asszony, mint a jog és az igazság. A TV 2 Naplójának betelefonálói is megszavazták a Sziget életébe való törvény­telen beavatkozást. Meg Kádárnak is a szobrot. A szobrot sokkal többen és sokkal nagyobb többséggel. Ha ez a nép szava, az pedig az Istené, ak­kor Kádár-szobrot kell áhítani a melegsátor helyére. Kádár alatt nem volt olyan, hogy a melegeknek (vagy hidegeknek) au­tonóm egyesületük, nyilvánosságuk, kezdeményezési lehetőségük legyen, hogy a polgárt megvédje a bíróság az óbudai tanácselnökkel vagy párttit­kárral szemben, hogy a Népszabadság publicistája félelem nélkül leírhas­sa, hogy több ok van a félelemre, mint valaha... Rend volt és csend volt. Csend volt a félelem körül. S mivel csend volt, nem tudtuk, mitől kell félni, mitől nem. A Kádár-korszak derekán tejfölösképű kamaszként a pesti éjszakában tett első felfedező útjaim egyikén leszólított egy férfi. Jeges rémület fogott el, elrohantam még a környékről is, mintha a baltás gyilkossal találkoztam volna. Pedig baltás se volt, gyilkos se volt, csak próbálkozott, mint ép a lányoknál. Természetes volt számomra, hogy azok a lányok, akiket sikertelenül szólítok le, nem rohannak le a térkép­ről, nem rémülnek meg tőlem, nem feltételezik rólam automatikusan, hogy a visszautasításra erőszakkal válaszolok. De nem volt természetes, hogy adott esetben én is olyan természetesen és félelem nélkül utasítsam vissza a hozzám közeledőket, mint ahogy engem utasítanak vissza. Nem viselkedhettem természetesen, mert, a melegek létezése nem volt szá­momra természetes tény. Nem voltam rá felkészülve, hogy tényleg létez­nek, mert a homoszexualitás éppoly természetesen hiányzott a nyilvános­ságból, amilyen természetesen a heteroszexualitás benne volt. Okkal fél az, akitől oktalanul félnek. A melegeknek annyi okuk van a félelemre, amennyire félnek tőlük. Annyira veszélyeztetettek, amennyire veszélyesnek tekintik őket. Az én irracionális reakcióm abban az ember­ben, aki leszólított, nyilván megerősítette, hogy van oka félni, hiszen akik félnek tőle, arra törekednek, hogy megszüntessék félelmük okát. Ezen a héten a Szigeten a melegszervezetek sátrában a szerepjátékok során nem melegesdit játszanak, ahogy azt beteges lapok beteges szerzői sugallják, hanem empátiásdit. Nem szexuális, hanem társadalmi szerep­játékról van szó. Társasági helyzetek felidézéséről. Aki egy szerepjáték során fölveszi egy melegségét fölfedező fiatalember szerepét, nem a fér­fiak iránti vágyon keresztül fogja átélni a melegek gondjait, mert arra nem képes, hanem azt fogja elképzelni, milyen lenne, ha az ő vágyai szá­mítanának természetellenesnek. Ha neki kellene élete végéig lemondania a lányok szerelméről, és elfogadnia a fiúkét, amitől borzad, ahhoz, hogy normális embernek tekintsék, ne vessék meg, ne vessék ki. A melegsátor programjai közül nem a melegség hívei és ellenzői csapnak össze, hanem azok, akik, ahogy a programban is áll, „érzékenyíteni” akarnak, azokkal, akik érzéketleníteni. A megértő, nyitott, szelíd és empatikus társadalom hívei a zárt, erőszakos, preskriptív társadalom híveivel. A sátor programjainak nagyobb része nem is a melegségről szól, ha­nem az erőszakról. Arról, amit a családon belül és kívül gyerekek, nők és „mások” elszenvednek. Ez az összekapcsolódás természetes. Az is ter­mészetes, hogy ugyanazok a politikai erők ugyanarra a tömegre támasz­kodva lépnek fel a melegsátor programjai ellen, akik néhány évvel ezelőtt az egyik legocsmányabb bűntény, a nemi erőszak családon belüli legali­tása mellett érveltek. Az ő jogérzékük szerint két szerelmes és hűséges férfinak nincs joga törvényesíteni a kapcsolatát, de a hites férjeknek jo­gukban áll megerőszakolni a hites feleségüket. Révész Sándor

Next