Népszabadság, 2001. november (59. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-29 / 278. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK 3 Orbán elutasító levele Nastasénak A román kormányfő megkérdőjelezi a státustörvény alkalmazását Folytatás az 1. oldalról Nastase kijelentette: „hiába sietett” az RMDSZ a szóban forgó testületek létre­hozásával, azoknak „semmilyen felada­tuk nem lesz”. A román kormányfő értet­lenségének adott hangot azzal a szerep­pel kapcsolatban is, amelyet az RMDSZ ebben a folyamatban magára vállalt. Mint mondta: nem világos számára, hogy a szövetség a magyarigazolványok kiadására vagy pedig a jogosultság ellen­őrzésére hozta létre a testületeket. Még mindig nem jegyezték be azt a szlovákiai ajánló szervezetet, amely Szö­vetség a Közös Célokért néven a jogi személyek társulásaként alakult meg az elmúlt héten - közölte pozsonyi tudó­sítónk érdeklődésére Mézer Rudolf. Az MKP, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (Csemadok), valamint a felvidéki magyar pedagógu­sok, a szülők és a cserkészek egyesületé­nek vezetői által létrehozott testület elnö­ke abban reménykedik, hogy ezt a jogi aktust e hét végéig elvégzik, és akkor megkezdődhet a szervezet tizenegy dél­szlovákiai irodájának műszaki felszere­lése és a harminc főállású munkatárs ki­választása. dán Chlebo pozsonyi külügyi államtitkár lapunknak elmondta: szigo­rúan ellenőrzik majd, hogy a jogi szemé­lyek tevékenysége összhangban lesz-e a jóváhagyott alapszabállyal. Székelyföldi vádak és cáfolatok Az RMDSZ és a román kormánypárt kapcsolata az utóbbi napokban meglehetősen feszültté vált. A kormánypárt vezető politikusai, a titkosszolgálatok vezetője, illet­ve az államfő azt állították, hogy az állam már képtelen ellenőrizni a székely me­gyéket, ahol a románokat etnikai alapon súlyos megkülönböztetések érik. Emiatt kedden a parlamentben hat magyar képviselő a belügyminiszter és a titkosszolgálat igazgatójának lemondását követelte. Miután az RMDSZ képviselői hétfőn a parla­mentben az utóbbi egy évben első alkalommal szavaztak a kormány ellen, keddi videokonferenciáján Nastase már cáfolta belügyminiszterének és pártja több promi­nens tagjának korábbi megállapításait. A kormányfő a Székelyföld ellen felhozott vádakat álproblémának minősítette, és közölte: a székely megyékben sem történt több törvénysértés, mint az ország bármelyik másik közigazgatási egységében. Egyben felszólította a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI), hogy ha a törvénysérté­sekről konkrét információkkal rendelkezik, azokat - jogorvoslat végett - mielőbb juttassa el az ügyészséghez. Párkányi plakett két elnöknek A Mária Valéria híd újjáépítésében szerzett érdemeik elisme­réseként Göncz Árpádnak és Michal Kovácnak tegnap emlék­plakettet adott át Ján Oravec párkányi polgármester. A volt magyar államfő az ünnepség után lapunknak elmondta, hogy a helybéliekkel beszélgetve most ugyanazt a felszabadult örö­met érezte, amelyet néhány éve az Ipoly menti szalka-letkési határátkelő megnyitásán tapasztalt. - Jóleső érzéssel hallgat­tam a tájékoztatót a határon átívelő Ister-Granum kisrégió munkahelyteremtő terveiről és arról is, hogy a térségben be­látható időn belül még egy hidat szeretnének építeni - tette hozzá Göncz. A szlovák exállamfő pozsonyi tudósítónk kérdé­sére válaszolva a józan ész győzelmének nevezte a híd újjá­építését, amelyet a Meciar-kabinet köztudottan igyekezett megakadályozni. Michal Kovác és Göncz Árpád Párkányban FOTÓ: SZABÓ BARNABÁS Az újvidéki Duna-meder tisztítása tavasszal kezdődik? Jövő év elején megkezdődhet a felké­szülés a Duna-meder megtisztítására Újvidéknél. A nemzetközi pályázatot a munkálatok kivitelezésére a Duna Bizottság írja ki, várhatóan még az év­­ végéig, de legkésőbb 2002 első hónap­jaiban. Értesülésünk szerint a tender­­kiírásról december 4-én egyeztet a testület. Közben az újvidéki városi ha­tóságok úgy döntöttek, hogy decem­bertől hetente kétszer megnyitják a pontonhidat a Dunán. MUNKATÁRSUNKTÓL Többszöri halasztás után talán 2002 ele­jén kezdődhetnek az előkészületek az 1999-ben lerombolt három újvidéki Du­­na-híd maradványinak eltávolítására a folyómederből. A tenderkiírás után - amelyre esetleg már az év végén vagy jövő év elején sor kerül - várhatóan ko­ra tavasszal indulhat a medertisztítás. A nemzetközi hajóforgalmat - amely a NATO légicsapásai óta nem állt helyre - a hídroncsok mellett a Duna fenekén he­verő fel nem robbant bombák és rakéták is veszélyeztetik. A meder megtisztításáról készült, az Európai Unió által korábban elfogadott osztrák-magyar tanulmány fél évet irá­nyoz elő a folyómeder megtisztítására Újvidéknél. A munkálatok befejezése után a nemzetközi hajóforgalom azonban még nem indulhat meg - a medertisztítás után ugyanis újjá kell építeni a még hasz­nálhatatlan Szabadság hidat. A három le­bombázott újvidéki híd közül a jugoszlá­­vok kettőt már helyreállítottak, a Szabad­ság híd azonban még romokban hever. A Duna Bizottság reményei szerint jövőre teljesen helyreállhat a hajóforga­lom a folyón. Értesülésünk szerint a tes­tület december 4-én Budapesten egyez­tetést tart a medertisztítási tender kiírá­sáról. Az összeg (26 millió euró), amelybe a hídroncsok és a fel nem rob­bant töltetek eltávolítása kerül, már megvan. A pénz 85 százalékát az EU, a fennmaradó részt a Duna menti és más országok állják. A Szabadság híd újjá­építésének költségei egyelőre ismeretle­nek, az első becslések szerint a munká­latok 40 millió euróba kerülhetnek. Bár a hídépítési megbízás - miként a medertisztítás is - nemzetközi tenderen nyerhető el, jó eséllyel pályázhat a Híd­építő Rt. és a Ganz Acélszerkezet Válla­lat, amely egy jugoszláv céggel építette fel a Szabadság hidat, húsz évvel ez­előtt. A NATO-hadműveletek befejezé­se után Újvidéknél egy pontonhidat is létesítettek, amely két éve működik, részben helyettesítve a hiányzó harma­dikat. A jugoszláv hatóságok korábban bi­zonyos időközönként - horribilis illeték ellenében - megnyitották a pontonhidat az arra merészkedő hajók előtt. Az utób­bi időben hetente ismételték meg a mű­veletet lényegesen kevesebb pénzért (a szállított áru tonnájaként egy márkát kellett fizetni). Az újvidéki városi ható­ságok legutóbbi döntése értelmében de­cembertől már kétszer nyitják meg a pontonhidat, csökkentett díjért (0,8 már­kát kell fizetni tonnánként). Az újvidéki városvezetés abban érde­kelt, hogy a Szabadság hidat mielőbb új­jáépítsék. Amíg erre nem kerül sor, nem szívesen egyeznek bele a pontonhíd el­bontásába, jóllehet a hajóktól beszedett pénz nagy része Belgrád kasszájába ke­rül. Szocintern-program a terrorizmus ellen MUNKATÁRSUNKTÓL A terrorizmus elleni harc kapott kiemelt szerepet a Szocialista Internacionálé ta­nácsának hét eleji ülésén Santo Do­­mingóban. A több mint 140 pártot tömö­rítő nemzetközi szervezet tanácskozásán néhány állam- és kormányfő is jelen volt. Megbízták Horn Gyulát a terroriz­mussal összefüggő kérdésekben egy ke­­let-közép-európai konferencia megszer­vezésével. Horn, a szervezet alelnöke felszólalá­sában kiemelte: a terrorizmus elleni harc biztosan hosszabb lesz, mint amed­dig a két világháború tartott. Hosszú évek óta először érzékelhető széles körű közösségvállalás az Egyesült Államok­kal. Fontos ugyanakkor, hogy az USA nyitott legyen nemzetközi partnereinek igényei iránt. „Eljön az idő, amikor az ENSZ megnevezi a terrorizmust támo­gató államokat, azokat blokád alá vonja, elszigeteli, és ha kell, kirekeszti őket a világszervezetből” - közölte. A terrorizmus elleni harc új megvilá­gításba helyezi a globalizáció, a sze­génység, az elmaradottság, az ideológi­ák, a vallások és kultúrák problémáit. Kezelésük szinte mindenütt súlyos bel­politikai kihívásokat is jelent. Mindez összekapcsolódik a szélsőséges néze­tekkel és törekvésekkel szembeni fellé­péssel is. Egyedül a Szocialista Interna­­cionálénak van átfogó stratégiája ezek­ben a világot foglalkoztató, nagy kérdé­sekben. A globalizációval kapcsolatos stratégia egyedülálló a nemzetközi szer­vezetek körében — fogalmazott Horn Gyula. A Szocialista Internacionálé tanácsa cselekvési programot fogadott el a ter­rorizmus elleni harc kérdéseiben. Egy elmaradt beszámolóról Előttünk három papír­­ komoly, fontos mondatokkal, paragrafusokkal, hivatkozásokkal. Az egyiken egy törvény részlete, a másikon a felelős miniszter bizottság előtti nyilatkozata, a harmadikon pedig a legnagyobb ellenzéki párt képviselőinek a miniszterelnökhöz írt sorai. Az árkusokra rótt érvek egyszerű dilemmát járnak körül: be kellene-e számolnia az or­szág egyik legnagyobb hivatala, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetőjének a parlament előtt arról, mi történt mostanában a magyar agrárágazatban. Ne higgyük, hogy könnyű a válasz. Az 1997-ben elfogadott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, ma is hatályos törvény betűje úgy szól, hogy a kormány „a földművelésügyi miniszter útján jelentésben évente beszámol az Országgyűlésnek az ag­rárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyai­ról, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a megtett intézkedések­ről, valamint a költségvetési támogatás felhasználásáról. A jelentés elfo­gadásáról az Országgyűlés a következő évi központi költségvetésről szó­ló törvényjavaslat benyújtását megelőzően határoz.” Ez nagyjából egyér­telműnek látszik, hiszen ott van benne, hogy évente, meg hogy a képvi­selőknek a beszámolóról döntést kell hozniuk. A miniszter viszont azt mondja, hogy a törvény a költségvetés elfoga­dásához kapcsolja az egész beszámolósdit, azt pedig tavaly kétévesként fogadta el az országgyűlési többség, így a jelentés plenáris cincálásának sok értelme nincs. A mezőgazdaság ügyeiről amúgy is folyamatosan szó esik manapság a T. Házban - gondoljunk csak a családi gazdaságok terv­be vett kedvezményeire, a készülő új birtokszabályozásra vagy a föld­alapra -, tehát nyugi-nyugi, tessék ezekben szakmázgatni, vagy éppen politizálgatni, kedves ellenzékiek, van itt dolog más is elég. Ám a túloldalt ez nem hatja meg, törvénysértést emleget, a miniszter­­elnök közbenjárását kéri: bár azt sem értik, miért nem lesz a törvénynek megfelelően nyílt színi vita a mezőgazdaság folyamatairól, legalább a tárca hivatalos jelentését megkaphassák a képviselők - merthogy a szo­cialista agrárpolitikusok szerint még ehhez sem járult hozzá a miniszter. (Ráadásul maga a beszámoló már szeptemberben elkészült, az arra kije­lölt szervezet, az Agrárgazdasági Tanács el is fogadta - csak éppen ké­nyelmetlen tények vannak benne, ami persze már ismét egy másik prob­léma.) Ez tehát a pillanatnyi állás. Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy néhány általánosan egyértelmű­nek gondolt szónak - ilyen például a „hetente” vagy az „évente” - politi­kai hovatartozástól függően tökéletesen eltérő lehet a jelentése. Az sem különösen új ma már, hogy bár törvény kötelezi határozatra az Ország­­gyűlést, a törvényhozás papjai könnyedén túllépnek e kötelességen. Ilyen ország, ilyen jogállam, iyen demokrácia. Az viszont már tényleg kétségbeejtő, hogy a jelek szerint évtizede nincs olyan felelős politikus, aki megértené: a mezőgazdaság képtelen kormányciklusokhoz, éppen aktuális politikai értelmezésekhez, nagy hir­telen összeütött új és még újabb birtokpolitikai koncepciókhoz igazodni. A bonyolult szabályok szerint működő agrárvilág (több százezer, másba fogni igazából képtelen falusi polgár) nem trafik, amit egyik pillanatról a másikra ki lehet nyitni, be lehet zárni vagy át lehet alakítani. Az EU-ban egyébként hatéves ágazati szabályozás működik. Hosszú, küzdelmes viták, kemény egyeztetések után alakul ki az a rend, amire csak vágyakozva tekint a hazai termelő. A döntéseket politikusok hozták, akik nem sajnálták erre az időt, és persze a pénzt sem. Nálunk agrár­ügyekre egyikből sem jut elég. Mellesleg tavaly, ha megkésve is, de volt a magyar parlamentben ag­rárbeszámoló. Nagyjából két és fél munkanap kellett az elfogadásához. Tamás Gábor Kettős igazságtalanság Semleges, tiszta jogi szakvéleményt kérnek. Amint elhangzik az ügyvéd neve, tudni való, mit fog mondani. Azt is mondja. Kollégája is. Az ellen­kezőjét. Koordinátái szerint. Makrogazdasági adatok értelmezése a fel­adat. A gazdaságkutató intézet neve alapján kis hibaszázalékkal megjó­solható, hogy felülírja-e a kormányzat számításait vagy alátámasztja-e. Pártok népszerűségét mérő közvélemény-kutatók tévedési iránya kiszá­mítható. Megoldás-e, hogy eredményeiket átlagoljuk? A szegénység csökken az országban, ha egy bizonyos kutatóintézet adatai szerint tájékozódunk, súlyosbodik, ha egy másik csoport vélemé­nyét fogadjuk el. Három és fél éve egyértelműen ez a tendencia. Nem változik viszont az, amit a szociálpolitika legtekintélyesebb szakembere, Ferge Zsuzsa úgy fogalmazott, hogy biztosat, valóságosat alig tudhatunk. Politikától független pénz ugyanis alig-alig van a kutatásra. De ezen belül: él-e még az esélye annak, hogy a valóság iránti elköte­lezettség alapján tévednek azok, akiket feltételezett pártatlanságuk miatt kérdeznek? Alig felmérhető (belső) erők (is) hathatnak ez ellen egy országban, ahol lassan már meg lehet becsülni, hogy egy közfigyelem övezte ügy­ben miként foglal állást az ügyészség, hogyan ítél az elsőfokú bíróság, s mit mond majd a legfelsőbb bírói testület. Szinte minden kérdésre létezik legalább két, hivatalból hiteles, de egymásnak ellentmondó válasz, Így aztán a kettő közé­ szorult igazság­kereső végképp nehezen döntheti el, hogy például jó-e a minimálbér­emelés (vállalkozói szövetségek szerint aknamező, kormány szerint ajándékcsomag), vagy jogos-e a tűzoltók követelése, megfelelő helyen kanyarodik-e az M3-as, kinyitható-e a Petőfi család kriptája, meghalnak­­e betegek traumatológusok kezei között, akik még élhetnének, vagy csak verbális „ribillió” képzelt áldozatai. Kinek Jézus Krisztus az objektív igazság, kinek a tudatunktól függet­lenül létező valóság, de nem törnék ilyen nagyra, nem ezt hiányolom a vitákból. Nem a végső tételt, amelynek kimondásával vége lenne a vitá­nak. Hiszen lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szerint lehetetlenség ma talapzatra állítható igazságokat találni. De ennél kevesebbel is beér­hetnénk. A szubjektív igazság hitelével. Megnyugtató volna már az is, ha nem lehetne elkedvetlenedve előre bemondani a végeredményt, mihelyt megtudjuk, ki adja nevét egy véleményhez. Nem mi fedezzük fel a szavak kiürülésének jelenségét. A nyugat-euró­pai értelmiség egy része régóta úgy látja, hogy ma már inkább a nyelv kreálja a valóságot, mint fordítva, miközben különféle hatalmi pozíciók­ból néhány ember kontrollálja a nyelvet. Ami viszont őket szolgálja. Ne csodálkozzunk hát, mondják, ha nem boldogulunk a nyelvvel, a vélemé­nyekkel, a szavakkal. Mi még csodálkozunk. Itt a szavak, ha kiürülnek, tán több veszik, mint máshol. A gondolkodásnak, amit szolgálniuk kell, szűkebb térben kell megoldásokat találnia. A tettek, melyek a gondolatokból következnek, szélsőségesebbek lehetnek. A programozottnak tetsző ügyvédi nyilatko­zatok után valaki szabadságát veszítheti. A kiürülő szavak miatt Nyugat- Európában is a hatalomban lévők jutnak könnyen uralható cselekvési tér­hez, nálunk is. A két helyzet azonban nem azonos. Itt nagyobb a tét. Ennek ellenére most ott tartunk, hogy a szavak úgy helyezkednek el a szánkban, mint a rágógumi. Amiben az a jó, hogy az evés élményét adja, anélkül, hogy a gyomrunk telne. De adódhat helyzet, amelyben a szerve­zetnek táplálékra is szüksége lesz. Amikor a szavakat a valósághoz kell illeszteni. Meglehet, addig is fordított nyelvtörvényt lehetne alkotni. E szerint fontos kérdésekben minden hazai szöveget idegen nyelven is ösz­­sze kellene foglalni. Úgy talán kevésbé tudnánk elbújni a szavak mögé. Használhatnánk erre mondjuk az orvosi latint. Máig operálni lehet vele. Nagy N. Péter

Next