Népszabadság, 2001. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-29 / 278. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK 3 Orbán elutasító levele Nastasénak A román kormányfő megkérdőjelezi a státustörvény alkalmazását Folytatás az 1. oldalról Nastase kijelentette: „hiába sietett” az RMDSZ a szóban forgó testületek létrehozásával, azoknak „semmilyen feladatuk nem lesz”. A román kormányfő értetlenségének adott hangot azzal a szereppel kapcsolatban is, amelyet az RMDSZ ebben a folyamatban magára vállalt. Mint mondta: nem világos számára, hogy a szövetség a magyarigazolványok kiadására vagy pedig a jogosultság ellenőrzésére hozta létre a testületeket. Még mindig nem jegyezték be azt a szlovákiai ajánló szervezetet, amely Szövetség a Közös Célokért néven a jogi személyek társulásaként alakult meg az elmúlt héten - közölte pozsonyi tudósítónk érdeklődésére Mézer Rudolf. Az MKP, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (Csemadok), valamint a felvidéki magyar pedagógusok, a szülők és a cserkészek egyesületének vezetői által létrehozott testület elnöke abban reménykedik, hogy ezt a jogi aktust e hét végéig elvégzik, és akkor megkezdődhet a szervezet tizenegy délszlovákiai irodájának műszaki felszerelése és a harminc főállású munkatárs kiválasztása. dán Chlebo pozsonyi külügyi államtitkár lapunknak elmondta: szigorúan ellenőrzik majd, hogy a jogi személyek tevékenysége összhangban lesz-e a jóváhagyott alapszabállyal. Székelyföldi vádak és cáfolatok Az RMDSZ és a román kormánypárt kapcsolata az utóbbi napokban meglehetősen feszültté vált. A kormánypárt vezető politikusai, a titkosszolgálatok vezetője, illetve az államfő azt állították, hogy az állam már képtelen ellenőrizni a székely megyéket, ahol a románokat etnikai alapon súlyos megkülönböztetések érik. Emiatt kedden a parlamentben hat magyar képviselő a belügyminiszter és a titkosszolgálat igazgatójának lemondását követelte. Miután az RMDSZ képviselői hétfőn a parlamentben az utóbbi egy évben első alkalommal szavaztak a kormány ellen, keddi videokonferenciáján Nastase már cáfolta belügyminiszterének és pártja több prominens tagjának korábbi megállapításait. A kormányfő a Székelyföld ellen felhozott vádakat álproblémának minősítette, és közölte: a székely megyékben sem történt több törvénysértés, mint az ország bármelyik másik közigazgatási egységében. Egyben felszólította a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI), hogy ha a törvénysértésekről konkrét információkkal rendelkezik, azokat - jogorvoslat végett - mielőbb juttassa el az ügyészséghez. Párkányi plakett két elnöknek A Mária Valéria híd újjáépítésében szerzett érdemeik elismeréseként Göncz Árpádnak és Michal Kovácnak tegnap emlékplakettet adott át Ján Oravec párkányi polgármester. A volt magyar államfő az ünnepség után lapunknak elmondta, hogy a helybéliekkel beszélgetve most ugyanazt a felszabadult örömet érezte, amelyet néhány éve az Ipoly menti szalka-letkési határátkelő megnyitásán tapasztalt. - Jóleső érzéssel hallgattam a tájékoztatót a határon átívelő Ister-Granum kisrégió munkahelyteremtő terveiről és arról is, hogy a térségben belátható időn belül még egy hidat szeretnének építeni - tette hozzá Göncz. A szlovák exállamfő pozsonyi tudósítónk kérdésére válaszolva a józan ész győzelmének nevezte a híd újjáépítését, amelyet a Meciar-kabinet köztudottan igyekezett megakadályozni. Michal Kovác és Göncz Árpád Párkányban FOTÓ: SZABÓ BARNABÁS Az újvidéki Duna-meder tisztítása tavasszal kezdődik? Jövő év elején megkezdődhet a felkészülés a Duna-meder megtisztítására Újvidéknél. A nemzetközi pályázatot a munkálatok kivitelezésére a Duna Bizottság írja ki, várhatóan még az év végéig, de legkésőbb 2002 első hónapjaiban. Értesülésünk szerint a tenderkiírásról december 4-én egyeztet a testület. Közben az újvidéki városi hatóságok úgy döntöttek, hogy decembertől hetente kétszer megnyitják a pontonhidat a Dunán. MUNKATÁRSUNKTÓL Többszöri halasztás után talán 2002 elején kezdődhetnek az előkészületek az 1999-ben lerombolt három újvidéki Duna-híd maradványinak eltávolítására a folyómederből. A tenderkiírás után - amelyre esetleg már az év végén vagy jövő év elején sor kerül - várhatóan kora tavasszal indulhat a medertisztítás. A nemzetközi hajóforgalmat - amely a NATO légicsapásai óta nem állt helyre - a hídroncsok mellett a Duna fenekén heverő fel nem robbant bombák és rakéták is veszélyeztetik. A meder megtisztításáról készült, az Európai Unió által korábban elfogadott osztrák-magyar tanulmány fél évet irányoz elő a folyómeder megtisztítására Újvidéknél. A munkálatok befejezése után a nemzetközi hajóforgalom azonban még nem indulhat meg - a medertisztítás után ugyanis újjá kell építeni a még használhatatlan Szabadság hidat. A három lebombázott újvidéki híd közül a jugoszlávok kettőt már helyreállítottak, a Szabadság híd azonban még romokban hever. A Duna Bizottság reményei szerint jövőre teljesen helyreállhat a hajóforgalom a folyón. Értesülésünk szerint a testület december 4-én Budapesten egyeztetést tart a medertisztítási tender kiírásáról. Az összeg (26 millió euró), amelybe a hídroncsok és a fel nem robbant töltetek eltávolítása kerül, már megvan. A pénz 85 százalékát az EU, a fennmaradó részt a Duna menti és más országok állják. A Szabadság híd újjáépítésének költségei egyelőre ismeretlenek, az első becslések szerint a munkálatok 40 millió euróba kerülhetnek. Bár a hídépítési megbízás - miként a medertisztítás is - nemzetközi tenderen nyerhető el, jó eséllyel pályázhat a Hídépítő Rt. és a Ganz Acélszerkezet Vállalat, amely egy jugoszláv céggel építette fel a Szabadság hidat, húsz évvel ezelőtt. A NATO-hadműveletek befejezése után Újvidéknél egy pontonhidat is létesítettek, amely két éve működik, részben helyettesítve a hiányzó harmadikat. A jugoszláv hatóságok korábban bizonyos időközönként - horribilis illeték ellenében - megnyitották a pontonhidat az arra merészkedő hajók előtt. Az utóbbi időben hetente ismételték meg a műveletet lényegesen kevesebb pénzért (a szállított áru tonnájaként egy márkát kellett fizetni). Az újvidéki városi hatóságok legutóbbi döntése értelmében decembertől már kétszer nyitják meg a pontonhidat, csökkentett díjért (0,8 márkát kell fizetni tonnánként). Az újvidéki városvezetés abban érdekelt, hogy a Szabadság hidat mielőbb újjáépítsék. Amíg erre nem kerül sor, nem szívesen egyeznek bele a pontonhíd elbontásába, jóllehet a hajóktól beszedett pénz nagy része Belgrád kasszájába kerül. Szocintern-program a terrorizmus ellen MUNKATÁRSUNKTÓL A terrorizmus elleni harc kapott kiemelt szerepet a Szocialista Internacionálé tanácsának hét eleji ülésén Santo Domingóban. A több mint 140 pártot tömörítő nemzetközi szervezet tanácskozásán néhány állam- és kormányfő is jelen volt. Megbízták Horn Gyulát a terrorizmussal összefüggő kérdésekben egy kelet-közép-európai konferencia megszervezésével. Horn, a szervezet alelnöke felszólalásában kiemelte: a terrorizmus elleni harc biztosan hosszabb lesz, mint ameddig a két világháború tartott. Hosszú évek óta először érzékelhető széles körű közösségvállalás az Egyesült Államokkal. Fontos ugyanakkor, hogy az USA nyitott legyen nemzetközi partnereinek igényei iránt. „Eljön az idő, amikor az ENSZ megnevezi a terrorizmust támogató államokat, azokat blokád alá vonja, elszigeteli, és ha kell, kirekeszti őket a világszervezetből” - közölte. A terrorizmus elleni harc új megvilágításba helyezi a globalizáció, a szegénység, az elmaradottság, az ideológiák, a vallások és kultúrák problémáit. Kezelésük szinte mindenütt súlyos belpolitikai kihívásokat is jelent. Mindez összekapcsolódik a szélsőséges nézetekkel és törekvésekkel szembeni fellépéssel is. Egyedül a Szocialista Internacionálénak van átfogó stratégiája ezekben a világot foglalkoztató, nagy kérdésekben. A globalizációval kapcsolatos stratégia egyedülálló a nemzetközi szervezetek körében — fogalmazott Horn Gyula. A Szocialista Internacionálé tanácsa cselekvési programot fogadott el a terrorizmus elleni harc kérdéseiben. Egy elmaradt beszámolóról Előttünk három papír komoly, fontos mondatokkal, paragrafusokkal, hivatkozásokkal. Az egyiken egy törvény részlete, a másikon a felelős miniszter bizottság előtti nyilatkozata, a harmadikon pedig a legnagyobb ellenzéki párt képviselőinek a miniszterelnökhöz írt sorai. Az árkusokra rótt érvek egyszerű dilemmát járnak körül: be kellene-e számolnia az ország egyik legnagyobb hivatala, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetőjének a parlament előtt arról, mi történt mostanában a magyar agrárágazatban. Ne higgyük, hogy könnyű a válasz. Az 1997-ben elfogadott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, ma is hatályos törvény betűje úgy szól, hogy a kormány „a földművelésügyi miniszter útján jelentésben évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a megtett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatás felhasználásáról. A jelentés elfogadásáról az Országgyűlés a következő évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtását megelőzően határoz.” Ez nagyjából egyértelműnek látszik, hiszen ott van benne, hogy évente, meg hogy a képviselőknek a beszámolóról döntést kell hozniuk. A miniszter viszont azt mondja, hogy a törvény a költségvetés elfogadásához kapcsolja az egész beszámolósdit, azt pedig tavaly kétévesként fogadta el az országgyűlési többség, így a jelentés plenáris cincálásának sok értelme nincs. A mezőgazdaság ügyeiről amúgy is folyamatosan szó esik manapság a T. Házban - gondoljunk csak a családi gazdaságok tervbe vett kedvezményeire, a készülő új birtokszabályozásra vagy a földalapra -, tehát nyugi-nyugi, tessék ezekben szakmázgatni, vagy éppen politizálgatni, kedves ellenzékiek, van itt dolog más is elég. Ám a túloldalt ez nem hatja meg, törvénysértést emleget, a miniszterelnök közbenjárását kéri: bár azt sem értik, miért nem lesz a törvénynek megfelelően nyílt színi vita a mezőgazdaság folyamatairól, legalább a tárca hivatalos jelentését megkaphassák a képviselők - merthogy a szocialista agrárpolitikusok szerint még ehhez sem járult hozzá a miniszter. (Ráadásul maga a beszámoló már szeptemberben elkészült, az arra kijelölt szervezet, az Agrárgazdasági Tanács el is fogadta - csak éppen kényelmetlen tények vannak benne, ami persze már ismét egy másik probléma.) Ez tehát a pillanatnyi állás. Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy néhány általánosan egyértelműnek gondolt szónak - ilyen például a „hetente” vagy az „évente” - politikai hovatartozástól függően tökéletesen eltérő lehet a jelentése. Az sem különösen új ma már, hogy bár törvény kötelezi határozatra az Országgyűlést, a törvényhozás papjai könnyedén túllépnek e kötelességen. Ilyen ország, ilyen jogállam, iyen demokrácia. Az viszont már tényleg kétségbeejtő, hogy a jelek szerint évtizede nincs olyan felelős politikus, aki megértené: a mezőgazdaság képtelen kormányciklusokhoz, éppen aktuális politikai értelmezésekhez, nagy hirtelen összeütött új és még újabb birtokpolitikai koncepciókhoz igazodni. A bonyolult szabályok szerint működő agrárvilág (több százezer, másba fogni igazából képtelen falusi polgár) nem trafik, amit egyik pillanatról a másikra ki lehet nyitni, be lehet zárni vagy át lehet alakítani. Az EU-ban egyébként hatéves ágazati szabályozás működik. Hosszú, küzdelmes viták, kemény egyeztetések után alakul ki az a rend, amire csak vágyakozva tekint a hazai termelő. A döntéseket politikusok hozták, akik nem sajnálták erre az időt, és persze a pénzt sem. Nálunk agrárügyekre egyikből sem jut elég. Mellesleg tavaly, ha megkésve is, de volt a magyar parlamentben agrárbeszámoló. Nagyjából két és fél munkanap kellett az elfogadásához. Tamás Gábor Kettős igazságtalanság Semleges, tiszta jogi szakvéleményt kérnek. Amint elhangzik az ügyvéd neve, tudni való, mit fog mondani. Azt is mondja. Kollégája is. Az ellenkezőjét. Koordinátái szerint. Makrogazdasági adatok értelmezése a feladat. A gazdaságkutató intézet neve alapján kis hibaszázalékkal megjósolható, hogy felülírja-e a kormányzat számításait vagy alátámasztja-e. Pártok népszerűségét mérő közvélemény-kutatók tévedési iránya kiszámítható. Megoldás-e, hogy eredményeiket átlagoljuk? A szegénység csökken az országban, ha egy bizonyos kutatóintézet adatai szerint tájékozódunk, súlyosbodik, ha egy másik csoport véleményét fogadjuk el. Három és fél éve egyértelműen ez a tendencia. Nem változik viszont az, amit a szociálpolitika legtekintélyesebb szakembere, Ferge Zsuzsa úgy fogalmazott, hogy biztosat, valóságosat alig tudhatunk. Politikától független pénz ugyanis alig-alig van a kutatásra. De ezen belül: él-e még az esélye annak, hogy a valóság iránti elkötelezettség alapján tévednek azok, akiket feltételezett pártatlanságuk miatt kérdeznek? Alig felmérhető (belső) erők (is) hathatnak ez ellen egy országban, ahol lassan már meg lehet becsülni, hogy egy közfigyelem övezte ügyben miként foglal állást az ügyészség, hogyan ítél az elsőfokú bíróság, s mit mond majd a legfelsőbb bírói testület. Szinte minden kérdésre létezik legalább két, hivatalból hiteles, de egymásnak ellentmondó válasz, Így aztán a kettő közé szorult igazságkereső végképp nehezen döntheti el, hogy például jó-e a minimálbéremelés (vállalkozói szövetségek szerint aknamező, kormány szerint ajándékcsomag), vagy jogos-e a tűzoltók követelése, megfelelő helyen kanyarodik-e az M3-as, kinyitható-e a Petőfi család kriptája, meghalnake betegek traumatológusok kezei között, akik még élhetnének, vagy csak verbális „ribillió” képzelt áldozatai. Kinek Jézus Krisztus az objektív igazság, kinek a tudatunktól függetlenül létező valóság, de nem törnék ilyen nagyra, nem ezt hiányolom a vitákból. Nem a végső tételt, amelynek kimondásával vége lenne a vitának. Hiszen lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szerint lehetetlenség ma talapzatra állítható igazságokat találni. De ennél kevesebbel is beérhetnénk. A szubjektív igazság hitelével. Megnyugtató volna már az is, ha nem lehetne elkedvetlenedve előre bemondani a végeredményt, mihelyt megtudjuk, ki adja nevét egy véleményhez. Nem mi fedezzük fel a szavak kiürülésének jelenségét. A nyugat-európai értelmiség egy része régóta úgy látja, hogy ma már inkább a nyelv kreálja a valóságot, mint fordítva, miközben különféle hatalmi pozíciókból néhány ember kontrollálja a nyelvet. Ami viszont őket szolgálja. Ne csodálkozzunk hát, mondják, ha nem boldogulunk a nyelvvel, a véleményekkel, a szavakkal. Mi még csodálkozunk. Itt a szavak, ha kiürülnek, tán több veszik, mint máshol. A gondolkodásnak, amit szolgálniuk kell, szűkebb térben kell megoldásokat találnia. A tettek, melyek a gondolatokból következnek, szélsőségesebbek lehetnek. A programozottnak tetsző ügyvédi nyilatkozatok után valaki szabadságát veszítheti. A kiürülő szavak miatt Nyugat- Európában is a hatalomban lévők jutnak könnyen uralható cselekvési térhez, nálunk is. A két helyzet azonban nem azonos. Itt nagyobb a tét. Ennek ellenére most ott tartunk, hogy a szavak úgy helyezkednek el a szánkban, mint a rágógumi. Amiben az a jó, hogy az evés élményét adja, anélkül, hogy a gyomrunk telne. De adódhat helyzet, amelyben a szervezetnek táplálékra is szüksége lesz. Amikor a szavakat a valósághoz kell illeszteni. Meglehet, addig is fordított nyelvtörvényt lehetne alkotni. E szerint fontos kérdésekben minden hazai szöveget idegen nyelven is öszsze kellene foglalni. Úgy talán kevésbé tudnánk elbújni a szavak mögé. Használhatnánk erre mondjuk az orvosi latint. Máig operálni lehet vele. Nagy N. Péter