Népszabadság, 2003. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-01 / 27. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2003. FEBRUÁR SZOMBAT Nastase: Tegyük félre a sérelmeket Magyar-román kormányfői találkozó az RMDSZ kongresszusán Minden eddiginél nagyobb támogatást ígért a határon túli magyarságnak Medgyessy Péter tegnap Szatmárnémetiben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusán. A miniszterelnök tárgyalt Nastase román kormányfővel is. _________KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL_________ Medgyessy Péter kormányfő és Kovács László külügyminiszter Szatmárnémetibe érkezésüket követően előbb az RMDSZ vezetőivel folytatott megbeszélést. Ebbe később Bugár Bélát, a szlovákiai MKP elnökét és Kasza Józsefet, a szerbiai RMDSZ elnökét is bevonták. Az RMDSZ vezetői azt kérték, a státustörvény módosításakor biztosítsák a lehetőségét annak, hogy az oktatási támogatást személyek is megkaphassák az intézményekkel párhuzamosan, hiszen ez tavaly Romániában már működött. A Markó Bélával, Bugár Bélával és Kasza Józseffel folytatott - kis-MÁÉRT- szerű - tárgyalást követően Medgyessy elmondta: megegyeztek abban, hogy a módosított státustörvény előkészített tervezete további szakértői munkát igényel. A határon túli magyar szervezetekkel is egyeztetett változatot a kormány február második felében terjeszti majd a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) elé. Arról is tárgyaltak, hogyan lehet mielőbb működőképessé tenni a kedvezményeket a határon túlra eljuttató alapítványokat. Medgyessy Péter négyszemközt tárgyalt Adrian Nastase román kormányfővel, amelyen értesülésünk szerint nem esett szó a kedvezménytörvényről. Ezután Nastase pártelnöki minőségében Kovács Lászlóval együtt aláírta a Magyar Szocialista Párt és a Romániában kormányon lévő Szociáldemokrata Párt együttműködési megállapodását. Nastase közölte: magyar kollégájával megállapodtak abban, hogy a Budapest- Bukarest autópálya megépítése végett közös levéllel fordulnak az Európai Unióhoz támogatásért. Nastase köszönetet mondott a magyar kormánynak a NATO- és EU-integráció során nyújtott támogatásért, s az MSZP-nek az SZDP támogatásáért a Szocialista Internacionálé teljes jogú tagsága elnyerésében. Úgy vélte, a két kormányfő jelenléte az RMDSZ kongresszusán annak a fontos szerepnek az elismerése, amelyet a szövetség a romániai politikai életben játszik. A Népszabadság kérdésére Nastase elmondta: a román-magyar kapcsolatok folyamatosan bővülnek, Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere ma Romániának. Ezért a román kormány következő ülésén felülvizsgálja a magyar befektetőket is hátrányosan érintő, százezer eurós minimális beruházáshoz kötött tartós vízumok kiadását szabályozó törvényt. Emlékeztetett rá, hogy ilyen szabályozás Magyarországon is van, 15 ezer eurós összeghatárral. Nastase jelezte: kormánya nem zárkózik el a Romániában érvényben levő összeghatár csökkentésétől. A két kormányfő a magyar és román pártvezetők jelenlétében délután a helyi művelődési központban kezdte meg munkáját az RMDSZ kongresszusa. Köszöntőbeszédében a magyar miniszterelnök rámutatott: az anyaországnak az eddiginél nagyobb segítséget kell nyújtania a határon túli magyarságnak, hangsúlyosan a magyar fiatalságnak az anyanyelv, a magyar kultúra ápolására, arra, hogy a szülőföldjén boldoguljon, prosperáljon. Fontos, hogy a fiataloknak iskolájuk, egyetemük legyen, hogy járhassák a világot, s hogy kényszert érezzenek arra, hogy a szülőföldre mindig visszatérjenek - mondta. A kormányfő az RMDSZ egysége megőrzésének fontosságát és a magyar-román egymásrautaltság tényét hangsúlyozta. Megköszönte Nastase kormányfőnek, hogy eljött az RMDSZ- fórumra, majd hozzátette: - Az, hogy én eljöttem, természetes dolog. ^Nastaseudvözlőbeszédében kijelentette: új korszak kezdetét jelenti a román és a magyar kormányfő jelenlétében ülésező kongresszus. Arra biztatott, hogy a történelmrUéfe4 filek £ tagtörtént mindkét nép a jövőre összpontosítson. Úgy vélte, Románia ma az e unikumok békés együttélésének modellje. Köszönetet mondott az RMDSZ-nek a parlamenti támogatásért is. Gyümölcsözőnek nevezte az elmúlt két évet, amikor az RMDSZ következetes politikája és támogatása révén Románia egész sor bel- és külpolitikai eredményt ért el. Leszögezte ugyanakkor: kormánya egyéni, és nem kollektív jogokat kíván biztosítani a kisebbségeknek. A román kormányfő magyarul kívánt jó munkát és sok sikert a kongresszusnak. Kovács László kijelentette: a határon túli magyarság támogatását „nem a hangerő, hanem az eredmény minősíti”, s ezt nem lehet a szomszédságpolitikától és az EU-integrációtól elválasztani. A magyar kormány csak olyan ígéreteket tesz, amelyeket teljesíteni is tud. Leszögezte: a kedvezménytörvény csak akkor ér célt, ha a szomszédos országok segítik alkalmazását, és ha nem kelt feszültségeket. Nagy tapsot kapott Dávid Ibolya MDF-elnök, aki a nemzetről és az ezzel kapcsolatos történelmi felelősségről szólt. Németh Zsolt Fidesz-alelnök a magyar kormányt hevesen bírálta beszédében. Kijelentette: a státustörvény módosítása elfogadhatatlan, a kormány „antistátustörvényt” készít. Tibori Szabó Zoltán Medgyessy Péter és Adrian Nastase Szatmárnémetiben FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS Kongresszusi beszámolójában Markó Béla arra a kérdésre keresett választ, hogy a közösség miképpen válhat európaivá úgy, hogy továbbra is erdélyi és magyar maradjon. A szövetségi elnök leltárt készített azokról a változásokról, amelyeket az RMDSZ-nek a parlamentben, az önkormányzatokban, az oktatásban, a művelődésben, a nyelvhasználatban, a gazdaságban és a restitúció terén sikerült elérnie. Vizsgálta a magyar-román és a magyar-magyar kapcsolatok alakulását. Úgy vélte, az RMDSZ olyan modellt teremtett, amelyet ma már Szlovákiában és Szerbiában is alkalmaznak. Az RMDSZ belső ellenzékének számító Reform Tömörülés vezetői - platformjuk korább döntése ellenére - megjelentek a kongresszuson. Közölték viszont, hogy elhatárolódnak attól a vezetőségi szándéktól, hogy az RMDSZ-t homogén és centralizált párttá alakítsák, a belső pluralizmust megszüntessék, és a szövetséget letérítsék az önrendelkezés útjáról. Távirati Stílusban ANTONIO VITORINO, az EU „kormányának” bel- és igazságügyért felelős portugál tagja az első jelentkező a NATO-főtitkár posztjára. A brit Robertson decemberben távozik, az utódot a nyár végén választják ki. (Brüsszeli tudósítónktól) MERÉNYLET VÉGZETT tizennyolc emberrel a dél-afganisztáni Kandahar közelében, amikor pokolgép romba döntött egy hidat. Az áldozatok egy buszon utaztak, és csak ketten élték túl a robbantást. A hatóságok a tálib ellenállókat és az al- Kaida tagjait gyanúsítják. A robbantás célpontja a híd közelében állomásozó afgán katonai egység lehetett. (MTI) CSAKNEM KÉTSZÁZMILLIÓ dolláros segéllyel vette rá Kim De Dzsung dél-koreai elnök Phenjant a 2000-ben tartott csúcstalálkozóra - állítja a szöuli ellenzék. Az összeget a kormány közeli Hyundai-csoport utalta át, majd a részleteket a kormány titkosította. Az elnök szerint a Hyundai észak-koreai beruházásokba fektetett be. (AP) Idézőjelmmi : „A nyolcak levele gyógyíthatatlan sebet ejtett az európai külpolitikán. ” Felipe González volt szocialista kormányfő Visszaesőben az EU-támogatottság Budapesten tart konferenciát a Freedom House A biztos szavazókat tekintve immár nem a magyar, hanem a lengyel közvélemény pártolja leginkább az Európai Unióhoz való csatlakozást a szűkebben vett Közép-Európában. Egy három országot átfogó közvélemény-kutatási együttműködés januári adatai szerint - amelyhez a magyarországi felmérést a Tárki végezte el - a lengyeleknél a lakosságnak 74, nálunk 71, míg Csehországban 66 százaléka szavazna igennel a leendő népszavazáson. A hangsúlyozottan a biztos szavazókra vonatkozó számokat árnyalja, hogy a lengyeleknél gondot okoz a törvényben meghatározott részvételi küszöb - ami 50 százalék -, hiszen a felmérés szerint körülbelül ennyien tervezik, hogy elmennek szavazni. (Magyarországon 63 százalék ez az arány, viszont nincs törvényi küszöb.) Nem mi vagyunk már a térségi listavezetők, az adatsorok szerint hazánkban visszaesőben van a támogatottság - jelentette ki tegnap Stumpf István politológus, volt kancelláriaminiszter a Freedom House kétnapos budapesti konferenciáján, hozzátéve: az EU-tagsághoz kapcsolódó félelmek a felmérés szerint főként nem a kulturális identitás elvesztésére, hanem olyan gyakorlati szempontokra vonatkoznak, mint például a földárak, a fizetések vagy a személyi jövedelemadó. A Freedom House amerikai alapítású, részben washingtoni kormánypénzből, részben magánalapítványok révén fenntartott nonprofit szervezet, amely több mint hat évtizede hivatott segíteni világszerte a demokratikus átalakulást. Nyolc éve Budapesten is létrehoztak egy közhasznú társaságot. Mostani konferenciájuknak (Hidak az új kelet-nyugati választóvonalon címmel) az EU és a NATO bővítése mellett az is aktualitást ad, hogy az egykori „keleti blokk” 27 országában végzett felmérésük szerint a „szakadék” egyre mélyül Kelet-Közép-Európa és (a balti államok kivételével) az egykori szovjet tagköztársaságok között. Vannak azonban új választóvonalak is, mégpedig már a NATO-n és az EU-n belül - lásd például Irak ügyét. Ezzel kapcsolatos felvetésünkre Mart Laar, Észtország előző, konzervatív miniszterelnöke azt felelte: ez a választóvonal nem a keleti bővítés nyomán alakult ki, s a két szervezet régi tagországait osztja meg. Sz. L. L. Az Európai Unió megállapodott Törökországgal az EU-csatlakozás folyamatának további menetrendjéről. Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa tegnap a tárgyalások után elmondta: a megállapodásban rögzítették, milyen előfeltételek teljesítését várják Törökországtól 2004 végéig. Yasar Yakis török külügyminiszter megerősítette, hogy Ankara a reformok gyorsításával még ez év vége előtt teljesíteni akarja a csatlakozási tárgyalások kezdetének előfeltételeit. Az EU koppenhágai csúcstalálkozóján arról döntöttek, hogy 2004 végén megvizsgálják az előrehaladást, s ezt követően kezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. (dpa) Mit mond, doktor úr? Az egészségügy privatizációja körül újból felizzott a vita. Szakszervezeti tüntetéssel fenyegetnek, ami rokonszenv-demonstráció volna és tiltakozás valamiféle titkos igazságtalanság ellen. A viszonválaszt már nem idézem. Már ennyitől is úgy érezheti magát az ember, mint amikor behívja a főorvos, aki azt mondja, a biopszia dönti el, hogy malignus vagy delignus. Kéri a következőt. Valami ilyenkor azt súgja, hogy itt élet vagy halál kérdéséről van szó, ami eseti kezeléssel mindenesetre nem megoldható. Privatizálják az egészségügyet. Olyan lesz ez, mint a gyáraké? Az, kinek a munkahelye elvesztését, kinek végre normális fizetést hozott, vagyis hát kockázatok és mellékhatások voltak bőven, bár hatás is. Vagy inkább olyan, mint a lakásprivatizáció, amivel első körben mindenki azt hihette, hogy jól járt? Kevés a kapaszkodónk. Egyfelől az egészségügy nagy részét csendben már privatizálták is, de feltehetően kevesen gondolhatják úgy, hogy egészen más volt a körzeti orvosnál négy órát várni arra a két percre és a receptre, mint ugyanezt a háziorvos várójában tenni. Másfelől az egészségügyi törvény már most is lehetővé teszi, hogy például a kórházak, rendelők tulajdonosai, elsősorban az önkormányzatok úgy tegyenek eleget ellátási kötelezettségüknek, ahogy tudnak. Ha kell, magánvállalkozások bevonásával. Mégis, most várhatók a nagy változások. Íródnak a receptek, csak éppen nem a civilek nyelvén. Nem idegen ez a helyzet az egészségügy világától. Mindazonáltal a beteg kíváncsi, szeretne valamit megérteni. Ha utánalapoz, megérezheti, mi a baj, hiszen az előző és a mostani kormány szerint is 1200-1500 milliárd forintra volna szükség ahhoz, hogy az egészségügy legalább a méltatlan helyzetektől megszabaduljon. A kórelőzményeket számba véve most tekintsünk el attól, hogy ebből az Orbán-kormány mennyit adott oda, de az biztos, hogy a mostani kabinet se mer 600 milliárdosnál nagyobbat álmodni. Pénz viszont kell. Lehet kérni hitelbe, akkor kamatot kell fizetni. Lehet szerezni tőkét, az pedig hasznot kér. Az egészségpolitikusok ez utóbbi receptet írják fel. Ha magánvállalkozónak adják ki például a diagnosztikai vagy a laboratóriumi munkákat, akkor az megveszi a méregdrága gépeket, és a mi pénzünket forgató egészségbiztosító csak a szolgáltatást vásárolja tőle. Nyilván profittal terhelve, de így legalább hozzájutunk ahhoz, amit ezek a berendezések tudnak. Ma is így megy már sok helyen. Ez eddig nem hangzik ijesztően. A rendelő- vagy kórház-privatizáció már inkább. Márpedig ez is elképzelhető. Az előző és a mostani kormány szerint is. Ettől azért az ember már belelapul a székbe. Azt gondolhatja, ahol vállalkozó működtet valamit, akár kórházat is, onnan, aki nem tud fizetni, kívül rekedhet. Ez súlyosan hangzik, még akkor is, ha emlékeztet a mai valóságra, amelyben mindenkinek ugyanaz jár, de kapcsolattal, pénzzel ugyanazabb. De ez még sincs rendszerré szervezve. A privatizációval sem volna. Ott sem szedhetnének belépőt a kórház kapujában. Üzlet, netán kölcsönös haszon abból származhatna, ha ugyanazt valaki olcsóbban tudja adni, mint a mostani működtetők. Ha például harmadára csökkenti az alkalmazottak vagy a vizsgálatok vagy az épületek számát. Ettől tart igazán a szakma. A beteget viszont ellátásból kirekeszteni nem lehet. De például angliai tapasztalat szerint - privatizáció után előfordulhat, hogy ha nem életmentésről van szó, megnőnek a sorok. Számunkra nehéz elképzelni, hogy még ehhez képest is, de előfordulhat. Mi szükség akkor erre? Ahogy latinul, úgy persze csehül se nagyon tudunk, de attól tény, ott immár évtizede a miénkhez hasonló nagyságú nemzeti jövedelemből arányosan kétszer annyit költenek egészségügyre, mint nálunk. És náluk a munkaképes korosztályokban évente egy kisvárosnyival kevesebb ember hal meg. Bizonyára nemcsak a pénz hiányzik, de az biztos, hogy hiába írják a receptet, ha nincs miből kiváltani. Nagy N. Péter Bajok Ligája Ez így nem mehet tovább, sokallt be úgy három éve Demján Sándor, hogy azzal a lendülettel eldöntse, ismét szerepet vállal a magyar labdarúgásban. Azért ismét, mert korábban már dolgozott elnökségi tagként az MLSZ-ben, ám a nyolcvanas évek közepén - a bundabotránytól csömört kapva - távozott. Tán sosem tér vissza, ha nem játszik gól nélküli döntetlent a magyar válogatott Liechtensteinben. De azt játszott, és ezért a hivatásos alszövetség elnökeként meghirdette a Magyar futball újra szép lesz, méltó régi, nagy híréhez fedőnevű akciót. Tette mindezt a hazai labdarúgás anyagi, erkölcsi és színvonalbeli ellehetetlenülésének mélypontján, a 24. óra utolsó perceiben, évszám szerint 2000 tavaszán. A tervek olyan szépek voltak, hogy azokkal szembesülve elalélt az ember. Rend, fegyelem, erkölcs; e három szót hímezte zászlajára Demján. Bárhol dolgozott korábban, nyilvánvalóan megértették, mire gondolt, ellenkező esetben nevéhez manapság aligha kapcsolódna eposzi jelzőként a sikeres szó, akár a bagolyszemű Pallasz Athénééhoz. Elképzelései túlzás nélkül lelkesítőek voltak; az ötletgazda mindössze azzal nem számolt, hogy - a megszokottól eltérően - ezúttal ingoványos talajon kell építkeznie. „Profittermelő futballistákra van szükség, akik visszacsalogatják a nézőket a lelátókra” - vélekedett. Az alkalmazottakat (értsd: a labdarúgót, az edzőt, a masszőrt, a gondnokot) meg kell fizetni, s akkor majd követelni is lehet tőlük; alkalmasint ez meríthette ki a rend kategóriáját. A fegyelmet szükség esetén milliós büntetésekkel akarta kikényszeríteni az elnök, az erkölcsi minimum pedig abban merült (volna) ki, hogy a bundázásért örökös eltiltást gondolt megtorlásul. A negyedik, ki nem mondott kulcsszó a pénz volt. Vastag bukszát senkinek nem ígért, másfajta áldozatot azonban vállalt: a magyar futball felélesztését szolgáló monstre akcióhoz felajánlotta Muszbek Mihály vezette elitcsapatát, amely számos területen bizonyított már. A biztos anyagi hátteret tehetős magyar cégek megnyerésével kívánta megteremteni, amelyek kedvező feltételekkel fektethettek (volna) a futballvállalkozásokba: ha megszépülnek a stadionok, és a lelátókról eltűnnek az oda nem valók, ráadásul emelkedik a színvonal is, akkor a multik majd egymásnak adják a kilincset. Nem adják, ez mára kiderült. Demján grandiózus terveiből szinte semmi sem valósult meg, ennek nyilvánvaló jele, hogy kedvencét, Muszbeket az ősszel kivonta az első vonalból. A hivatalos indoklás szerint a ligaigazgató a rend, fegyelem, erkölcs szentháromság tekintetében teljesítette küldetését, most, úgymond, következhet a szakma. Nem számít, hogy lepukkant stadionok riasztják a háromezres átlagot; ahol belekezdtek a felújításba, ott lelátótorzók emlékeztetnek a menet közbeni anyagi ellehetetlenülésre; a beléptetőrendszerek megvásárlásának ügyét a rendőrség vizsgálja. Nincs jelentősége, hogy a tévécsatornák nem tülekednek ajánlataikkal, hogy a tizenkét első osztályú klubból legfeljebb négyben-ötben számíthatnak a jövő hónapban is fizetésre, kettőnél ellenben már a fehér zászló kitűzésére készülnek. Nem fontos, hogy szinte naponta érkeznek hírek játékos kontra klub keresetekről, több tízmilliós adósságokról, csőd közeli helyzetről, kilátástalanságról. (Az erkölcsi megtisztulásról meg csak annyit, hogy kérdéses, a liga tett-e feljelentést az őszi tippmixügy, vagyis két, szerfölött gyanús bajnoki mérkőzés végeredménye, illetve a vonatkozó fogadások kapcsán. Az illetékes tisztviselő mindenesetre hallani sem akar az ezt firtató újságírói kérdésekről.) Muszbek visszavonulásakor várható volt, hogy Demján is beismeri, az életmentő beavatkozás nem sikerült. Az elnök azonban nem szólalt meg. „Abban a pillanatban tekintem befejezettnek a munkámat, amikor a Népstadion környékén megjelennek a jegyüzérek” - nyilatkozta két és fél éve Demján Sándor. Akkor jó poén volt, ma viccnek is rossz. Jakab József 3