Népszabadság, 2003. július (61. évfolyam, 151-177. szám)
2003-07-01 / 151. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2003. JÚLIUS 1., KEDD 3 Fideszesek mennek Amerikába HORVÁTH GÁBOR WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNK A Magyar-Amerikai Koalíció nevű civil szervezet és az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének szervezésében huszonkét fideszes képviselő júliusban három hetet tölt Washingtonban. A koalíció sajtóközleménye szerint a képviselők többsége korábban kevéssé ismerte az Egyesült Államokat. A tanulmányút résztvevői - köztük Kövér László, Varga Mihály és Őry Csaba - most pótolhatják az elmaradtakat: napi két angolleckén vesznek részt, és amerikai családoknál fognak lakni. A magyar politikusok számára tájékoztatókat szerveznek az amerikai pénzügyi és igazságügyi tárcánál, ezeken a monetáris politikáról és a korrupció elleni harcról, illetve a közbeszerzés tisztaságáról lesz szó. A képviselőket várhatóan fogadják a külügyminisztériumban és a nemzetbiztonsági tanácsnál is, ezenkívül olyan nem kormányzati szerveknél, mint a rendkívül befolyásos, politikai kérdésekben inkább jobbra hajló Heritage Alapítvány és a centrista Brookings Intézet. A képviselők programja a budapesti amerikai misszión fejeződik be. A képviselőcsoport nagysága és a számukra kialakított program egyaránt eltér a szokványostól - tették hozzá a budapesti nagykövetségen. A képviselők egyébként csak a repülőjegyet fizetik: a Magyar-Amerikai Koalíció szerzett szállást és helyszínt a nyelvóráknak, a többi költséget pedig az amerikai állam vállalta. Amerikai forrásokból úgy értesültünk, hogy ez a lehetőség nyitva áll a parlament többi frakciója számára is. A kezdeményezés az Országgyűlés gazdasági bizottságaiban dolgozó Fidesz-képviselőktől származik. Kövér László jelenléte ugyanakkor arra utal, hogy az ellenzék megpróbálja javítani kapcsolatait az amerikai kormányzattal. A Fehér Ház 2001. szeptember 11. után neheztelt meg Orbán Viktorra, amiért nem volt hajlandó elítélni Csurka István parlamentben tett kijelentéseit. Az akkori kormányfőt kezdeményezése ellenére sem fogadta George W. Bush, hivatalos érvelés szerint azért, mert a választás évében ezzel nem kívánt bavatkozni a magyar belügyekbe. Orbán a választási vereség óta kerülte a találkozót Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövettel. A kapcsolatok egyik kulcskérdése most az, mi történik a taszári támaszponttal. Az amerikai katonai jelenlét egyik legfontosabb feltétele a kormányképes pártok egyöntetű támogatása, ami a Fidesz esetében egyelőre nem vehető biztosra. Magyarigazolvány korona nélkül? Rolf Ekeus, az EBESZ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főmegbízottja arról tájékozódott tegnap Budapesten, mit kíván tenni a magyar kormány a kedvezménytörvénnyel. Kovács László külügyminiszter lapunknak elmondta: a jelek szerint sikerült meggyőznie a főbiztost, hogy a módosított kedvezménytörvény már összhangban van az európai normákkal. A korábbi szövegből kivették a kifogásolt megfogalmazásokat. A külügyminiszter tájékoztatta Ekeust arról, hogy a múlt héten a magyar kormány jegyzékben tett javaslatot valamennyi érintett szomszédjának a miniszteri szintű vegyes bizottsági ülés mielőbbi összehívására. Románia esetében a tanácskozás július 18-án esedékes. A múlt heti strasbourgi vesszőfutásra vonatkozó kérdésünkre Kovács elmondta: a Jürgens-jelentés a magyar kedvezménytörvény korábbi változatát, a státustörvényt ítélte el. A módosított változatról már csak azért sem tudott véleményt mondani, mert azt a magyar parlament a strasbourgi ülés előtt 36 órával fogadta el, annak szövegét az ET- képviselők nem ismerhették. Jürgens teátrális megnyilvánulása, a magyarigazolvány felmutatása pedig inkább annak küllemét kifogásolta. Az útlevélre hasonlító okmányon ugyanis a magyar korona díszeleg, és némely szomszédunk ezt a motívumot Nagy-Magyarországra történő utalásnak tekinti. A miniszter közölte, hogy a már kinyomtatott több százezer igazolványt semmiképpen sem kívánjuk visszavonni. Azok érvényességének lejártával viszont érdemes megváltoztatni a küllemüket. SERES ATTILA TÁVIRATI STÍLUSBAN JÖNNEK A EUROFIGHTEREK Húsz év fejlesztés után szolgálatba állhatnak a Eurofighterek. Peter Struck német védelmi miniszter az első harci repülőgép átadásán „mérföldkőnek" nevezte az Eurofighterek hadrendbe állítását. A harci gép fejlesztésében Németország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország vett részt. (MTI) IRAKI BÖRTÖNÁLLAPOTOK Az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezetnek bizonyítékai vannak arra, hogy az Egyesült Államok embertelen körülmények között tartja fogva Irakban foglyait. Az emberjogvédő szervezet szerint a rabok nem találkozhatnak sem családtagjaikkal, sem ügyvédeikkel. (MTI) ÚJSÁGÍRÓK LAOSZI BÍRÓSÁG ELŐTT Tizenöt év szabadságvesztésre ítélt egy laoszi bíróság hétfőn két nyugati újságírót és amerikai állampolgárságú tolmácsukat. A laoszi rendőrség szerint a három férfi jelen volt, amikor a hmong törzs lázadói meggyilkoltak egy laoszi őrt. (MTI) IDÉZŐJEL „Nincs okunk palsztinabbnak lennünk a palesztinoknál, és katolikusabbnak lennünk a pápánál." Pervez Musarraf pakisztáni elnök Izraelt támogató álláspontjáról Kételyek kísérik az olasz EU-elnökséget FÜZES OSZKÁR BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNK Nagy tervekkel és még nagyobb kételyekkel veszi át ma Itália (Görögországtól) az EU soros elnökségét. A következő fél évben szeretnék újraindítani az európai gazdaságot (az infrastruktúra és a műszaki fejlesztés nagymérvű támogatásával), véglegesíteni az uniós alkotmányt, bejáratni a közös külpolitika rendszerét, és kialakítani az új bevándorlási politikát. Megkezdenék a közös agrárpolitika reformját is. Silvio Berlusconi olasz kormányfő - aki mától az EU soros elnöke - úgy véli, hogy „sikerre van ítélve". Ám Brüsszelben sokan arra emlékeznek, hogy korrupció miatt kis híján börtönre lett ítélve. Az európai politikai és adminisztratív elit nagy része bizalmatlan a kiszámíthatatlanul, olykor gyerekesen és gorombán viselkedő Berlusconi iránt. (A magyar vezetők nem: Orbán Viktor után a jelek szerint Medgyessy Péter is jóban van vele.) Az új soros elnöknek rossz a viszonya európai kollégáinak zömével, és az Európai Bizottság elnökével is. Az utóbbi, a szintén olasz Romano Prodi politikai és személyes ellenlábasa is. Az olasz elnökséget nehezíti, hogy a brit-spanyol és a német-francia tábor között nyílt hatalmi harc dúl. Azt sem tudni, hogy a sokszor hebehurgyán megnyilatkozó politikus hogyan elnököl majd az éles vitákban, és hogyan fog együttműködni Prodival, így az olasz elnökség nagy kérdése nemcsak az lesz, hogy mennyi valósul meg a nagyra törő tervekből, hanem az is: december végén csúcsszinten is működőképes marad-e az EU, vagy csak az önjáró apparátus működik majd. Cikkünk a 7. oldalon MÁTÓL OLASZ EU-ELNÖKSÉG Olaszország ma fél évre átveszi az EU soros elnökségét. Ezzel Silvio Berlusconi kormányfő napi kapcsolatba kerül személyes és politikai riválisával, Romano Prodival, az Európai Bizottság elnökével. I ROMANO PRODI I SILVIO BERLUSCONI 1939-ben született Scandianóban. 1936-ban született Milánóban. 1963-1999: A Bolognai Egyetem 1962-től üzletember, ingatlanfejlesztő, tanársegédje, majd tanára, a Trentói Egyetem professzora, valamint az amerikai Harvard Egyetem meghívott professzora, később (többek közt) több tévécsatorna és a vezető olasz könyvkiadó, valamint az AC Milan tulajdonosa lesz. 1995-től az Olajfa balközép koalíció vezetője. 1993-ban megalapítja a Forza Italia (Hajrá, Olaszország!) pártot és a Szabadságjogok 1996-1999: az olasz képviselőház tagja. Pólusa koalíciót. 1996-1998: miniszterelnök. 1994-ben miniszterelnök, de hét hónappal 1999 szeptemberétől az Európai később lemond. Bizottság elnöke. 2001-ben viszont megnyeri a parlamenti választásokat. Forrás: Európai Bizottság, olasz kormány REUTERS Több esély, mint eredmény Holnaptól Budapesten tárgyal az orosz külügyminiszter A kétoldalú viszonyban még mindig meglévő vitás ügyek tisztázása és az orosz kormányfő őszre tervezett, régóta esedékes magyarországi látogatásának előkészítése lesz a témája Igor Ivanov holnap kezdődő budapesti tárgyalásainak. A moszkvai diplomácia vezetője Szlovákiából érkezik Magyarországra: az orosz érdeklődés az utóbbi időben általában megélénkült a közép-európai térség iránt. A tavaly nyári magyarországi kormányváltás és kiváltképp Medgyessy Péter miniszterelnök decemberi moszkvai tárgyalásai után ígéretes fordulatot vett a magyar-orosz politikai együttműködés is. A várakozások azonban eddig csak részben teljesültek. Pedig a moszkvai magyar-orosz csúcstalálkozón a felek pontot tettek az államadóssági ügy végére, amivel komoly akadályt hárítottak el a gazdasági együttműködés útjából. Budapest kinyilvánította fogadókészségét az orosz befektetések, közös vállalatok létesítése iránt. Orosz részről egyáltalán nem tartanak Magyarország és más közép-európai államok EU-csatlakozásától, sőt intenzíven fejlesztik kapcsolataikat a „megnagyobbodó Európával". A nemzetközi terrorizmus elleni közös harcban a NATO orosz megítélése kedvező irányba mozdult el. FARKAS JÓZSEF GYÖRGY Fegyverszünet ACZÉL ENDRE A Szentföldön egyelőre fegyverszünet van. Hogy meddig tart, megjósolhatatlan. Már csak azért is, mert megállapodás nincsen róla. Mondhatjuk, ez egy egészen különleges fegyverszünet. A palesztin fél egyoldalú bejelentést tett róla, az izraeli nyomban leszögezte: a Fatah, az Iszlám Dzsihád és a Hamasz feltételeihez (kikötéseihez) köze nincs, azokat el nem fogadta. Különben is, a zsidó állam csak a palesztin hatósággal (pontosabban: Mahmud Abbasz miniszterelnökkel) tárgyal, kötelezettséget is csak aziránt vállal, ha egyáltalán. Az meg Abbasz dolga, hogy megfékezze a radikális és kevésbé radikális, részben vagy egészben terrorista palesztin frakciókat. Papíron így festenek a dolgok. És mégis: létezik fegyverszünet. Izrael megkezdte a Gázai övezet katonai kiürítését, folytatás Betlehemben. A palesztin autóforgalom előtt hétfő óta nyitva áll a terület gazdasági ütőerének számító főútvonal. Életszerű feltételezés, hogy e gesztusokat Izrael nem tette volna meg, ha a Hamasz és az Iszlám Dzsihád nem hirdet fegyverszünetet. Tudniillik a palesztin hatóságnak nincsen ereje ahhoz, hogy az öngyilkos terroristáknak ezeket a nevelőhelyeit erőszakkal semlegesítse. Ugyancsak életszerű feltételezés, hogy Condoleezza Rice-nak, Bush nemzetbiztonsági főtancsadójának villámlátogatása játszott némi szerepet Izrael engedékenységében. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden elutasítás ellenére „reagáljon valamivel" a túloldal fegyverszüneti nyilatkozatára. De nemcsak izraeli oldalon látszik az a fajta kétarcúság, hogy egyfelől hangsúlyozom, semmi közöm a fegyvernyugváshoz, másfelől mégis úgy cselekszem, ahogyan az megköveteli. Feltűnő ugyanis, hogy a fegyverszünet arab „feltételeit" se a Hamasz, se az Iszlám Dzsihád nem minősítette előfeltételnek, sőt határidőt se szabott a teljesítésükhöz. Azaz valójában ellenszolgáltatás nélkül tompították le - átmenetileg - a fegyvereiket, amin nagyobbrészt az öngyilkos terroristák akcióba küldése értendő. Hogyan tovább? Két dolgot tudunk. Egyrészt, hogy az izraeli katonaság erősen figyelni fogja, képesek-e az őket felváltó palesztin rendőrök a biztonságra a legkülönfélébb izraeli célpontok megóvására ügyelni? Valóban megszűnnek-e az erőszakcselekmények és rájuk való uszítás, akár mint a palesztin folklór része? Másrészt, hogy a palesztin szervezetek „megnézik", történnek-e lépések az autonómiaterületre való behatolások, a célzott kivégzések beszüntetése felé; szabadon bocsátják-e az izraeliek a gyanúsított és börtönbe zárt palesztinokat, s végül, de nem utolsósorban, feloldják-e Arafat de facto házi őrizetét? Csupa szép nagy falat. Mindkét fél úgy érezheti egy ponton, hogy csalódott a másikban, s akkor nem következhet más, mint a „visszatérés az egyes számú kockára", a játék elejére. Máris alapvető nézeteltérés van abban, hogy a béketerv értelmében megfékezni, avagy felszámolni kell-e a palesztin terror gócait, kiváltképp a nagyon erős Hamaszt? Izrael és az Egyesült Államok az utóbbi értelmezés mellett van, Bush elnök ezt a napnál is világosabbá tette. A történet körülbelül arról szól, hogy addig nincs béke, amíg a Hamasz létezik. De nem hogy a palesztinok, az Európai Unió se ért egyet ezzel a sommázattal, lévén a Hamasz sok százezernyi palesztin szociális gondviselője (iskola- és kórházfenntartója) is egyben. Az ügyek kicsit bonyolultak. Élni hagyni TANÁCS ISTVÁN Körülbelül 300 elbocsátott ember ütheti bottal 250-300 millió forint járandósága nyomát az egykori Békéscsabai Kötöttárugyár, később BCR Rt. felszámolása nyomán. A rendszerváltás idején még körülbelül 2000 bekötés dolgozó többsége az elbocsátása után sehol sem tudott elhelyezkedni, de azok, akik a 2000 végén indult felszámolás előtt kerültek utcára, még megkapták, ami járt nekik. 2000 októbere óta az ötödik felszámoló ügyködik a romokon. A volt munkavállalók kérdéseire érdemi választ nem ad egyikük sem. A volt BCB ingatlanvagyonát 550 millió forintra becsülték, amikor 2002 januárjában meghirdették a cégközlönyben. Amit 384 millióért kínáltak, azt végül 55 millióért adták el mellette. Békéscsaba közepén egy hasonló telket 350 millióért vett meg egy barkácsáruház. Minden ingatlant nevetségesen alacsony áron adtak el az egymást váltó felszámolók - de az így befolyt kevés pénz sem került a munkavállalókhoz. A felszámoló Mininvest Rt. nem hajlandó válaszolni a dolgozóknak arra kérdésére, hogy hová lett a vételár. A bíróság a levélben feltett kérdésükre csak annyit válaszolt: majd a felszámolási zárómérlegből fognak értesítést kapni. Vagyis akkor, amikor már semmin sem lehet változtatni. A felszámolók a bérgarancia alapból, vagyis az adófizetők pénzéből is mintegy 120 millió forintot igényeltek a végkielégítésekre. Ezt valószínűleg ki is fizették valakiknek - de senki nem tudja, hányan vannak azok, akik úgy szerepelnek a listán, hogy megkapták a pénzüket, csak éppen ők nem tudnak róla. A BCB Rt. a kilencvenes évek második felében Sümeghy Csaba fideszes országgyűlési képviselő érdekkörébe tartozott a gyulai Giulio Rt.-vel együtt. 2000-ben Sümeghy eladta a könnyűipari cégeket Riczó Gyula budapesti üzletembernek, akinek a tanácsadója idősebb Waschler Tamás volt. Ezt követően a cégeket felszámolták, vagyonukat kiárusították. Elég találomra megnézni egy adásvételi szerződést: ugyan ki vette meg a BCB 47 millióra értékelt békési telepét 13 millióért? Egy leányfalui ingatlanforgalmazó cég, amelynek ügyvezetője és egyik tulajdonosa dr. Sümeghy Csaba. De nem ez az érdekes, hanem a magyar jogállam állapota. A felszámolás kezdete óta jövedelem nélkül vegetáló dolgozók pert akartak indítani, ám a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságtól nem kaptak költségmentességet: előre be kellett volna fizetniük 900 ezer forint perköltséget, amikor parizerre sem telik nekik. Levelet írtak Medgyessy Péternek, a Kehi vizsgálódott is valamit, de nem jutott semmire. Levelet írtak Lendvai Ildikónak, aki azt javallotta, saját érdekükben alakítsanak ki szoros kapcsolatot a felszámolóbiztossal. Felhívtam Kordás Lászlót, az MSZOSZ elnökhelyettesét, aki azt ajánlotta, forduljunk a Békés megyei képviseletük jogsegélyszolgálatához. Ott egy jogász közölte, az ő feladata nem terjed ki arra, hogy beletekintsen az iratokba, pláne hogy elutazzon Nyíregyházára a bíróságra, csak arra, hogy meghatározott időben ott üljön az irodában. Karsai Zoltánná, a dolgozók egy csoportjának szószólója a Felszámolók Országos Egyesülete szakmai etikai bizottságához fordult, hogy vizsgálják meg, etikusan jár-e el a BCE felszámolója. A levelüket a felszámolószakma erkölcsein őrködő bizottság elküldi a felszámoló Mininvest Rt.-hez válaszra. Időközben az MSZOSZ-nél azt tanácsolták a dolgozóknak, hogy forduljanak a nyilvánossághoz. Ám ők már ezen is túl vannak: a HVG-ben és a Népszabadságban egy-egy Pulitzer-díjas újságíró apróra föltárta a tényeket, hiába, hiszen utána sem történt semmi. Ebben a tekintetben az égvilágon semmi különbség nincs Orbán Viktor és Medgyessy Péter kurzusa között: a kirúgott Békés megyei munkavállalók észre sem vették, hogy a nemzeti kormányt fölváltotta a köztársaság kormánya. Pedig már nem is egzisztenciát, új munkahelyet, jövőképet, élhető életet akarnak, amit a rendszerváltozás ígért nekik, hanem csak annyit, hogy az újkapitalizmus jogrendje szerint is járó nyomorúságos végkielégítésüket ne lopják el előlük. Szólni kéne a polgári jobboldalnak meg a polgári baloldalnak, hogy Európában az elitek nemcsak élnek, hanem másokat is hagynak élni.