Népszabadság, 2003. július (61. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-01 / 151. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2003. JÚLIUS 1., KEDD 3 Fideszesek mennek Amerikába HORVÁTH GÁBOR WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNK A Magyar-Amerikai Koalíció nevű civil szervezet és az Egyesült Államok buda­pesti nagykövetségének szervezésében huszonkét fideszes képviselő júliusban három hetet tölt Washingtonban. A koa­líció sajtóközleménye szerint a képvise­lők többsége korábban kevéssé ismerte az Egyesült Államokat. A tanulmányút résztvevői - köztük Kövér László, Varga Mihály és Őry Csaba - most pótolhatják az elmaradtakat: napi két angolleckén vesznek részt, és amerikai családoknál fognak lakni. A magyar politikusok számára tájé­koztatókat szerveznek az amerikai pénzügyi és igazságügyi tárcánál, eze­ken a monetáris politikáról és a korrup­ció elleni harcról, illetve a közbeszerzés tisztaságáról lesz szó. A képviselőket várhatóan fogadják a külügyminisztéri­umban és a nemzetbiztonsági tanácsnál is, ezenkívül olyan nem kormányzati szerveknél, mint a rendkívül befolyásos, politikai kérdésekben inkább jobbra haj­ló Heritage Alapítvány és a centrista Brookings Intézet. A képviselők prog­ramja a budapesti amerikai misszión fe­jeződik be. A képviselőcsoport nagysága és a számukra kialakított program egyaránt eltér a szokványostól - tették hozzá a budapesti nagykövetségen. A képvise­lők egyébként csak a repülőjegyet fize­tik: a Magyar-Amerikai Koalíció szer­zett szállást és helyszínt a nyelvórák­nak, a többi költséget pedig az amerikai állam vállalta. Amerikai forrásokból úgy értesültünk, hogy ez a lehetőség nyitva áll a parlament többi frakciója számára is. A kezdeményezés az Országgyűlés gazdasági bizottságaiban dolgozó Fi­desz-képviselőktől származik. Kövér László jelenléte ugyanakkor arra utal, hogy az ellenzék megpróbálja javítani kapcsolatait az amerikai kormányzat­tal. A Fehér Ház 2001. szeptember 11. után neheztelt meg Orbán Viktorra, ami­ért nem volt hajlandó elítélni Csurka Ist­ván parlamentben tett kijelentéseit. Az akkori kormányfőt kezdeményezése el­lenére sem fogadta George W. Bush, hi­vatalos érvelés szerint azért, mert a vá­lasztás évében ezzel nem kívánt bavat­­kozni a magyar belügyekbe. Orbán a választási vereség óta kerülte a találko­zót Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövettel. A kapcsolatok egyik kulcskérdése most az, mi történik a taszári támasz­ponttal. Az amerikai katonai jelenlét egyik legfontosabb feltétele a kormány­képes pártok egyöntetű támogatása, ami a Fidesz esetében egyelőre nem vehető biztosra. Magyarigazolvány korona nélkül? Rolf Ekeus, az EBESZ nemzeti kisebbsé­gekkel foglalkozó főmegbízottja arról tá­jékozódott tegnap Budapesten, mit kí­ván tenni a magyar kormány a kedvez­ménytörvénnyel. Kovács László külügy­miniszter lapunknak elmondta: a jelek szerint sikerült meggyőznie a főbiztost, hogy a módosított kedvezménytörvény már összhangban van az európai nor­mákkal. A korábbi szövegből kivették a kifogásolt megfogalmazásokat. A külügyminiszter tájékoztatta Ekeust arról, hogy a múlt héten a ma­gyar kormány jegyzékben tett javaslatot valamennyi érintett szomszédjának a miniszteri szintű vegyes bizottsági ülés mielőbbi összehívására. Románia eseté­ben a tanácskozás július 18-án esedékes. A múlt heti strasbourgi vesszőfutásra vonatkozó kérdésünkre Kovács elmond­ta: a Jürgens-jelentés a magyar kedvez­ménytörvény korábbi változatát, a stá­tustörvényt ítélte el. A módosított válto­zatról már csak azért sem tudott véle­ményt mondani, mert azt a magyar par­lament a strasbourgi ülés előtt 36 órával fogadta el, annak szövegét az ET- képviselők nem ismerhették. Jürgens teátrális megnyilvánulása, a magyariga­zolvány felmutatása pedig inkább annak küllemét kifogásolta. Az útlevélre hason­lító okmányon ugyanis a magyar korona díszeleg, és némely szomszédunk ezt a motívumot Nagy-Magyarországra törté­nő utalásnak tekinti. A miniszter közölte, hogy a már kinyomtatott több százezer igazolványt semmiképpen sem kívánjuk visszavonni. Azok érvényességének le­jártával viszont érdemes megváltoztatni a küllemüket. SERES ATTILA TÁVIRATI STÍLUSBAN JÖNNEK A EUROFIGHTEREK Húsz év fejlesztés után szolgálatba áll­hatnak a Eurofighterek. Peter Struck német védelmi miniszter az első harci repülőgép átadásán „mérföldkőnek" ne­vezte az Eurofighterek hadrendbe állítá­sát. A harci gép fejlesztésében Németor­szág, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország vett részt. (MTI) IRAKI BÖRTÖNÁLLAPOTOK Az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezetnek bizonyítékai vannak arra, hogy az Egyesült Államok embertelen körülmények között tartja fogva Irakban foglyait. Az emberjogvé­dő szervezet szerint a rabok nem találkozhatnak sem családtagjaikkal, sem ügyvédeikkel. (MTI) ÚJSÁGÍRÓK LAOSZI BÍRÓSÁG ELŐTT Tizenöt év szabadságvesztésre ítélt egy la­oszi bíróság hétfőn két nyugati újságírót és amerikai állampolgárságú tolmácsu­kat. A laoszi rendőrség szerint a három férfi jelen volt, amikor a hmong törzs láza­dói meggyilkoltak egy laoszi őrt. (MTI) IDÉZŐJEL „Nincs okunk palsztinabbnak lennünk a palesztinoknál, és katolikusabbnak lennünk a pápánál." Pervez Musarraf pakisztáni elnök Izraelt támogató álláspontjáról Kételyek kísérik az olasz EU-elnökséget FÜZES OSZKÁR BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNK Nagy tervekkel és még nagyobb kéte­lyekkel veszi át ma Itália (Görögország­tól) az EU soros elnökségét. A következő fél évben szeretnék újraindítani az euró­pai gazdaságot (az infrastruktúra és a műszaki fejlesztés nagymérvű támogatá­sával), véglegesíteni az uniós alkot­mányt, bejáratni a közös külpolitika rendszerét, és kialakítani az új bevándor­lási politikát. Megkezdenék a közös ag­rárpolitika reformját is. Silvio Berlusconi olasz kormányfő - aki mától az EU soros elnöke - úgy véli, hogy „sikerre van ítélve". Ám Brüsszel­ben sokan arra emlékeznek, hogy kor­rupció miatt kis híján börtönre lett ítélve. Az európai politikai és adminisztratív elit nagy része bizalmatlan a kiszámítha­tatlanul, olykor gyerekesen és gorombán viselkedő Berlusconi iránt. (A magyar vezetők nem: Orbán Viktor után a jelek szerint Medgyessy Péter is jóban van ve­le.) Az új soros elnöknek rossz a viszo­nya európai kollégáinak zömével, és az Európai Bizottság elnökével is. Az utób­bi, a szintén olasz Romano Prodi politikai és személyes ellenlábasa is. Az olasz elnökséget nehezíti, hogy a brit-spanyol és a német-francia tábor kö­zött nyílt hatalmi harc dúl. Azt sem tudni, hogy a sokszor hebehurgyán megnyilat­kozó politikus hogyan elnököl majd az éles vitákban, és hogyan fog együttmű­ködni Prodival, így az olasz elnökség nagy kérdése nemcsak az lesz, hogy men­nyi valósul meg a nagyra törő tervekből, hanem az is: december végén csúcsszin­ten is működőképes marad-e az EU, vagy csak az önjáró apparátus működik majd. Cikkünk a 7. oldalon MÁTÓL OLASZ EU-ELNÖKSÉG Olaszország ma fél évre átveszi az EU soros elnökségét. Ezzel Silvio Berlusconi kormányfő napi kapcsolatba kerül személyes és politikai riválisával, Romano Prodival, az Európai Bizottság elnökével. I ROMANO PRODI I SILVIO BERLUSCONI 1939-ben született Scandianóban. 1936-ban született Milánóban. 1963-1999: A Bolognai Egyetem 1962-től üzletember, ingatlanfejlesztő, tanársegédje, majd tanára, a Trentói Egyetem professzora, valamint az amerikai Harvard Egyetem meghívott professzora, később (többek közt) több tévécsatorna és a vezető olasz könyvkiadó, valamint az AC Milan tulajdonosa lesz. 1995-től az Olajfa balközép koalíció vezetője. 1993-ban megalapítja a Forza Italia (Hajrá, Olaszország!) pártot és a Szabadságjogok 1996-1999: az olasz képviselőház tagja. Pólusa koalíciót. 1996-1998: miniszterelnök. 1994-ben miniszterelnök, de hét hónappal 1999 szeptemberétől az Európai később lemond. Bizottság elnöke. 2001-ben viszont megnyeri a parlamenti választásokat. Forrás: Európai Bizottság, olasz kormány REUTERS Több esély, mint eredmény Holnaptól Budapesten tárgyal az orosz külügyminiszter A kétoldalú viszonyban még mindig meglévő vitás ügyek tisztázása és az orosz kormányfő őszre tervezett, régóta esedékes magyarországi látogatásának előkészítése lesz a témája Igor Ivanov holnap kezdődő budapesti tárgyalásai­nak. A moszkvai diplomácia vezetője Szlovákiából érkezik Magyarországra: az orosz érdeklődés az utóbbi időben ál­talában megélénkült a közép-európai térség iránt. A tavaly nyári magyarországi kor­mányváltás és kiváltképp Medgyessy Pé­ter miniszterelnök decemberi moszkvai tárgyalásai után ígéretes fordulatot vett a magyar-orosz politikai együttműködés is. A várakozások azonban eddig csak részben teljesültek. Pedig a moszkvai magyar-orosz csúcstalálkozón a felek pontot tettek az államadóssági ügy végé­re, amivel komoly akadályt hárítottak el a gazdasági együttműködés útjából. Bu­dapest kinyilvánította fogadókészségét az orosz befektetések, közös vállalatok létesítése iránt. Orosz részről egyáltalán nem tarta­nak Magyarország és más közép-euró­pai államok EU-csatlakozásától, sőt in­tenzíven fejlesztik kapcsolataikat a „megnagyobbodó Európával". A nem­zetközi terrorizmus elleni közös harcban a NATO orosz megítélése kedvező irányba mozdult el. FARKAS JÓZSEF GYÖRGY Fegyverszünet ACZÉL ENDRE A Szentföldön egyelőre fegyverszünet van. Hogy meddig tart, megjósol­hatatlan. Már csak azért is, mert megállapodás nincsen róla. Mondhat­juk, ez egy egészen különleges fegyverszünet. A palesztin fél egyolda­lú bejelentést tett róla, az izraeli nyomban leszögezte: a Fatah, az Iszlám Dzsihád és a Hamasz feltételeihez (kikötéseihez) köze nincs, azokat el nem fogadta. Különben is, a zsidó állam csak a palesztin hatósággal (pontosabban: Mahmud Abbasz miniszterelnökkel) tárgyal, kötelezettséget is csak aziránt vállal, ha egyáltalán. Az meg Abbasz dolga, hogy megfékezze a radikális és kevésbé radikális, részben vagy egészben terrorista palesztin frakciókat. Papíron így festenek a dolgok. És mégis: létezik fegyverszünet. Izrael megkezdte a Gázai övezet katonai kiürítését, folytatás Betlehemben. A pa­lesztin autóforgalom előtt hétfő óta nyitva áll a terület gazdasági ütőerének számító főútvonal. Életszerű feltételezés, hogy e gesztusokat Izrael nem tet­te volna meg, ha a Hamasz és az Iszlám Dzsihád nem hirdet fegyverszüne­tet. Tudniillik a palesztin hatóságnak nincsen ereje ahhoz, hogy az öngyilkos terroristáknak ezeket a nevelőhelyeit erőszakkal semlegesítse. Ugyancsak életszerű feltételezés, hogy Condoleezza Rice-nak, Bush nemzetbiztonsági főtancsadójának villámlátogatása játszott némi szerepet Izrael engedékeny­ségében. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden elutasítás ellenére „rea­gáljon valamivel" a túloldal fegyverszüneti nyilatkozatára. De nemcsak izraeli oldalon látszik az a fajta kétarcúság, hogy egyfelől hangsúlyozom, semmi közöm a fegyvernyugváshoz, másfelől mégis úgy cselekszem, ahogyan az megköveteli. Feltűnő ugyanis, hogy a fegyverszü­net arab „feltételeit" se a Hamasz, se az Iszlám Dzsihád nem minősítette előfeltételnek, sőt határidőt se szabott a teljesítésükhöz. Azaz valójában el­lenszolgáltatás nélkül tompították le - átmenetileg - a fegyvereiket, amin nagyobbrészt az öngyilkos terroristák akcióba küldése értendő. Hogyan tovább? Két dolgot tudunk. Egyrészt, hogy az izraeli katonaság erősen figyelni fogja, képesek-e az őket felváltó palesztin rendőrök a bizton­ságra­­ a legkülönfélébb izraeli célpontok megóvására­­ ügyelni? Valóban megszűnnek-e az erőszakcselekmények és rájuk való uszítás, akár mint a palesztin folklór része? Másrészt, hogy a palesztin szervezetek „megnézik", történnek-e lépések az autonómiaterületre való behatolások, a célzott ki­végzések beszüntetése felé; szabadon bocsátják-e az izraeliek a gyanúsított és börtönbe zárt palesztinokat, s végül, de nem utolsósorban, feloldják-e Arafat de facto házi őrizetét? Csupa szép nagy falat. Mindkét fél úgy érezheti egy ponton, hogy csaló­dott a másikban, s akkor nem következhet más, mint a „visszatérés az egyes számú kockára", a játék elejére. Máris alapvető nézeteltérés van abban, hogy a béketerv értelmében megfékezni, avagy felszámolni kell-e a palesztin terror gócait, kiváltképp a nagyon erős Hamaszt? Izrael és az Egyesült Államok az utóbbi értelmezés mellett van, Bush elnök ezt a napnál is világosabbá tette. A történet körülbelül arról szól, hogy addig nincs béke, amíg a Hamasz létezik. De nem hogy a palesztinok, az Európai Unió se ért egyet ezzel a sommázat­­tal, lévén a Hamasz sok százezernyi palesztin szociális gondviselője (iskola- és kórházfenntartója) is egyben. Az ügyek kicsit bonyolultak. Élni hagyni TANÁCS ISTVÁN K­örülbelül 300 elbocsátott ember ütheti bottal 250-300 millió forint járandósága nyomát az egykori Békéscsabai Kötöttárugyár, később BCR Rt. felszámolása nyomán. A rendszerváltás idején még körülbelül 2000 bekötés dolgozó többsége az elbocsátása után sehol sem tudott elhelyez­kedni, de azok, akik a 2000 végén indult felszámolás előtt kerültek utcára, még megkapták, ami járt nekik. 2000 októbere óta az ötödik felszámoló ügyködik a romokon. A volt mun­kavállalók kérdéseire érdemi választ nem ad egyikük sem. A volt BCB ingat­lanvagyonát 550 millió forintra becsülték, amikor 2002 januárjában meghir­dették a cégközlönyben. Amit 384 millióért kínáltak, azt végül 55 millióért ad­ták el­­ mellette. Békéscsaba közepén egy hasonló telket 350 millióért vett meg egy barkácsáruház. Minden ingatlant nevetségesen alacsony áron adtak el az egymást váltó felszámolók - de az így befolyt kevés pénz sem került a munkavállalókhoz. A felszámoló Mininvest Rt. nem hajlandó válaszolni a dolgozóknak arra kérdésére, hogy hová lett a vételár. A bíróság a levélben fel­tett kérdésükre csak annyit válaszolt: majd a felszámolási zárómérlegből fog­nak értesítést kapni. Vagyis akkor, amikor már semmin sem lehet változtatni. A felszámolók a bérgarancia alapból, vagyis az adófizetők pénzéből is mint­egy 120 millió forintot igényeltek a végkielégítésekre. Ezt valószínűleg ki is fi­zették valakiknek - de senki nem tudja, hányan vannak azok, akik úgy szere­pelnek a listán, hogy megkapták a pénzüket, csak éppen ők nem tudnak róla. A BCB Rt. a kilencvenes évek második felében Sümeghy Csaba fideszes or­szággyűlési képviselő érdekkörébe tartozott a gyulai Giulio Rt.-vel együtt. 2000-ben Sümeghy eladta a könnyűipari cégeket Riczó Gyula budapesti üz­letembernek, akinek a tanácsadója idősebb Waschler Tamás volt. Ezt köve­tően a cégeket felszámolták, vagyonukat kiárusították. Elég találomra meg­nézni egy adásvételi szerződést: ugyan ki vette meg a BCB 47 millióra értékelt békési telepét 13 millióért? Egy leányfalui ingatlanforgalmazó cég, amelynek ügyvezetője és egyik tulajdonosa dr. Sümeghy Csaba. De nem ez az érdekes, hanem a magyar jogállam állapota. A felszámolás kezdete óta jövedelem nélkül vegetáló dolgozók pert akartak indítani, ám a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságtól nem kaptak költségmentességet: előre be kellett volna fizetniük 900 ezer forint perköltséget, amikor parizerre sem telik nekik. Levelet írtak Medgyessy Péternek, a Kehi vizsgálódott is va­lamit, de nem jutott semmire. Levelet írtak Lendvai Ildikónak, aki azt javallot­ta, saját érdekükben alakítsanak ki szoros kapcsolatot a felszámolóbiztossal. Felhívtam Kordás Lászlót, az MSZOSZ elnökhelyettesét, aki azt ajánlotta, forduljunk a Békés megyei képviseletük jogsegélyszolgálatához. Ott egy jo­gász közölte, az ő feladata nem terjed ki arra, hogy beletekintsen az iratokba, pláne hogy elutazzon Nyíregyházára a bíróságra, csak arra, hogy meghatáro­zott időben ott üljön az irodában. Karsai Zoltánná, a dolgozók egy csoportjá­nak szószólója a Felszámolók Országos Egyesülete szakmai etikai bizottságá­hoz fordult, hogy vizsgálják meg, etikusan jár-e el a BCE felszámolója. A leve­lüket a felszámolószakma erkölcsein őrködő bizottság elküldi a felszámoló Mininvest Rt.-hez válaszra. Időközben az MSZOSZ-nél azt tanácsolták a dol­gozóknak, hogy forduljanak a nyilvánossághoz. Ám ők már ezen is túl van­nak: a HVG-ben és a Népszabadságban egy-egy Pulitzer-díjas újságíró apró­ra föltárta a tényeket, hiába, hiszen utána sem történt semmi. Ebben a tekintetben az égvilágon semmi különbség nincs Orbán Viktor és Medgyessy Péter kurzusa között: a kirúgott Békés megyei munkavállalók észre sem vették, hogy a nemzeti kormányt fölváltotta a köztársaság kormá­nya. Pedig már nem is egzisztenciát, új munkahelyet, jövőképet, élhető életet akarnak, amit a rendszerváltozás ígért nekik, hanem csak annyit, hogy az új­kapitalizmus jogrendje szerint is járó nyomorúságos végkielégítésüket ne lop­ják el előlük. Szólni kéne a polgári jobboldalnak meg a polgári baloldalnak, hogy Európában az elitek nemcsak élnek, hanem másokat is hagynak élni.

Next