Népszabadság, 2003. december (61. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-01 / 279. szám

! 2003. DECEMBER 1., HÉTFŐ www.nepszabadsag.hu LXL. 279/1. SZÁM, 22 OLDAL, 92 FORINT ORSZÁGOS NAPILAP ■ CÉLKERESZTBEN A POSTÁS ■ FELSZÁMOLÁSRA VÁRÓ NYOMORTELEPEK ■ TÍZSZERES ÁR A LOTTÓÖTÖSÉRT 18. OLDAL ­ ■ HÉT VÉGI BEVÁSÁRLÁS EGY ÁRUHÁZLÁNCBAN (blokkok száma alapján) 25 000 hétvége aranyvasárnap NÉPSZABADSÁG-grafika 1 9 "770237 377015 03279 FÓKUSZ Venni vagy nem venni A világ egyre több országában tarta­nak a karácsonyi vásárlási láz előtt „Ne vásárolj semmit!" napot. Az idén a mostani hétvégén rendezték meg a nem fogyasztás ünnepét. Magyaror­szágon - a korábbi évekhez hasonló­an - mérsékelt érdeklődés mellett, s nemcsak azért, mert éppen advent el­ső hétvégéjén kezdik a kereskedők a vásári évadot. Régiónkban az embe­rek általában nem értik az egészet. Annyi év után, amikor nem volt mit vagy nem volt miből vásárolni, miért kellene önként lemondani a legnép­szerűbb téli „tömegsportról"? A Ne vásárolj semmit!-nap (Buy Nothing Day) ötlete az észt szárma­zású, kanadai Kalle Lasntól szárma­zik. A főállásban vásárlás helyett fo­gyasztói tudatosságra ösztönző­nek­ lámokat gyártó úr ötlete nyomán elő­ször Észak-Amerikában, majd az egész világon elterjedt a mozgalom. Az észak-amerikai start nem vélet­len: egy ottani polgár ötször annyit fogyaszt, mint egy mexikói, tízszer annyit, mint egy kínai és harminc­szor annyit, mint egy indiai. Vagyis, ha mindenki annyit vásárolna és fo­gyasztana, mint az amerikaiak, a Föld lakosságának eltartásához pon­tosan öt Földre volna szükség. Nyu­­gat-Európában ugyanez az arány „csak" háromszoros. A ne vásárolj semmit­-napnak ter­mészetesen nem az az üzenete, hogy az emberek ne­ menjenek boltba, hi­szen attól azonnal fejre állna a világ­­gazdaság. A világszerte akciózó zöl­dek azt szeretnék elérni, hogy ne ve­gyünk meg mindent, amit a reklá­mok ránk beszélnek, hanem vásárol­junk kicsit megfontoltabban és tuda­tosabban. És - ami talán még fonto­sabb - ne a vásárlás legyen a karácso­nyi készülődés lényege. Szó, ami szó, a magyar vásárlókra ráfér a figyelmeztetés. Évről évre a karácsonyi ajándéknak szánt áruk negyedét viszik vissza a boltokba az ünnepek után, ami aligha a megfon­toltságra utal. A tavalyi hatezermilli­árdos kiskereskedelmi forgalomból jó 700 milliárd jutott decemberre, az­az egy hónap alatt másfél hónapnyit vásároltunk. Igaz, néhány iparág ép­pen ebből él. A játékoknak a három­negyede, a díszcsomagolások fele, a nyakkendők bő harmada az utolsó hónapban talál gazdára. Az idén Budapesten, illetve Nyír­egyházán rendeztek be vásároljs­­napi megmozdulásokat. A főváros­ban az egyik zöldszervezet oktatóhá­zában cserebere börzét tartott, így va­lóban vásárlás nélkül lehetett besze­rezni a majdani karácsonyi ajándéko­kat. Nyíregyházán egy asztalon mu­tatták be a vásárlásmentes ajándéköt­leteket. A legelmésebb megoldás az időutalvány volt: egy papír, amelyre az elfoglalt apuka ráírja, hogy a kará­csonyi szünetben mennyi időt fog családi programokra, játékra áldozni. H. M. ­ Megkapták a beosztást Lisszabon­ban tegnap elkészítették a jö­vő évi, portugáliai labdarúgó Európa­­bajnokság csoportbeosztását. A legki­­egyensúlyozottabnak a D jelű négyes tetszik, ebben kaptak helyet a csehek, a németek és a hollandok. A kvartett kü­lön érdekessége számunkra, hogy ide­került a „magyar" selejtezőcsoportból - na meg az azt követő pótkvalifikációs párharcból - bombameglepetésre to­vábblépő lett válogatott is. Az Eb első játéknapja június 12. lesz, a döntőt július 4-én rendezik. A csoport: Portugália, Görögország, Spanyolország, Oroszország. B csoport: Franciaország, Anglia, Svájc, Horvátország. C csoport: Svédország, Bulgária, Dánia, Olaszország. D csoport: Csehország, Lettország, Németország, Hollandia. Részletek a 21. OLDALON Három nagy figura a sorsoláson: a brazil Pelé és a portugál Eusebio között a kabalaalak Folytatódik a forintpánik? A Magyar Nemzeti Bank (MNB) mone­táris tanácsa a ma délelőtti rendes ülésén még aligha összegezheti a hatását annak a váratlan pénteki háromszázalékos alapkamat-emelésnek, amelynek célja a szerinte inflációgerjesztő forintgyengü­lés megakadályozása volt. Elemzők szerint azonban néhány nap alatt kiderülhet: elcsendesül-e a valuta­piac, avagy folytatódik a külföldi befek­tetők spekulációja a további kamateme­lések kierőszakolására. Szerintük utób­bira nagyobb az esély, mert a spekuláci­ót valójában az MNB indította el a ka­matemelési várakozások gerjesztésével. S ez további spekulációra ösztönözheti a külföldi befektetőket. Kérdés az is, ho­gyan értékelik majd a friss adatokat. Kedden teszi közzé a Pénzügyminiszté­rium a költségvetés novemberi számait, a Központi Statisztikai Hivatal pedig a harmadik negyedév növekedési és beru­házási adatait. A szakértők nagyjából egyetértenek annak megítélésében, hogy az MNB- nek pénteken már nem volt más válasz­tása, mint a kamatemelés, ám a helyzet nem fajult volna idáig, ha meggyőzőbb a költségvetési politika, ha hiteles a jegybank, s nem folytat a háttérben, de mégis jól láthatóan politikai csatákat a kormánnyal. A költségvetés elfogadása és a javulni látszó gazdasági mutatók fényében ezt a válsághelyzetet szerin­tük csak a kamatcsökkentési várako­zások ébresztése, lényegében egy telje­sen újragondolt monetáris politika old­hatja fel. B. M. A közigazgatás korszerűsítése: a kormány még próbálkozik Nem lesz meg a kétharmados támogatás a kormány kötelező kistérségi társulásokra vonat­kozó elképzeléséhez. A kabi­net mégis benyújtja a törvény­­javaslatot, de alternatív prog­ramot is készít. A kormány még karácsony előtt újabb al­kotmánymódosítást terjeszt a parlament elé - értesült lapunk. A közigazgatás kor­szerűsítési programjának részeként a ka­binet legkésőbb a következő év derekától kötelező kistérségi társulásokat hozna létre. Ezek a településektől - egyes ké­sőbb meghatározandó - önkormányzati feladatokat vennének át. Az alaptörvény mellett ehhez módosítani kellene az ön­­kormányzati törvényt. Arra az esetre, ha ez nem sikerül, törvényjavaslat készült a többcélú kistérségi társulásokról is. A kormány-előterjesztés szerint a kis­térségek jobb színvonalon biztosíthatnák a kisebb településeken kellő hatékony­sággal el nem látható közszolgáltatáso­kat. A koncepcióval a hét települési ön­­kormányzati szövetség közül hat egyet­ért, míg a Gémesi György MDF-es képvise­lő vezette Magyar Önkormányzatok Szö­vetsége (MÖSZ) elutasítja, mert állás­pontja szerint az elképzelés a települési autonómia csorbításával jár. A MÖSZ úgy véli, előbb azt is tisztázni kellene, hogy mely kötelező önkormányzati fel­adatokat delegálnák a kistérségekhez. Ez egybecseng a nagyobbik ellenzéki párt álláspontjával, amelynek önkormányzati szakértői már a korábbi politikai egyezte­tések során egyértelművé tették: ebben a formájában nem támogatják a javaslatot. A belügyminiszter azonban azon az állás­ponton van, hogy az ellenzéknek magya­rázatot kell majd adnia arra, miért he­lyezkedik szembe a helyhatóságok és a szakmai közvélemény által széles körben kedvezően fogadott koncepcióval. A kormány elképzelései szerint össze­sen 168 kistérségi társulás alakulna - ezek területi lehatárolásáról a kabinet a közelmúltban már döntött is -, és részben önkormányzati közszolgáltatási funkció­kat látnának el, ugyanakkor átvennék a jelenlegi területfejlesztési tanácsok fel­adatait, és ide koncentrálnák a nagyobb szaktudást igénylő államigazgatási ha­tásköröket is. Ehhez a központi költség­­vetésből normatív támogatás járna. A társuláshoz kerülhetnének például a közoktatási vagy egészségügyi alapellá­tással, a hulladékgazdálkodással kapcso­latos feladatok. A kistérségi társulás élén tanács állna, amelynek valamennyi érin­tett polgármester tagja lenne, meghatáro­zó befolyásra azonban egyikük sem te­hetne szert. Jelenleg is több helyütt folyik e tárgy­ban modellkísérlet, hogy a gyakorlatban is igazolják a rendszer működőképessé­gét. Ám úgy tűnik, a kétharmados törvé­nyeket a parlament elutasítja, ezért ké­szenlétben áll egy másik variáció is. Eb­ben a kötelező társulások helyébe az ön­kéntes kistérségi modell lép, mivel beve­zetéséhez nincs szükség minősített több­séget igénylő törvények benyújtására. Az önkéntes modellben nem járna kötele­zően a költségvetési norma, és nem volna kötelező a társulásoknak bizonyos szol­gáltatásokat átvállalniuk. Az ehhez szük­séges jogszabályok előkészítéséhez a mo­dellkísérletek tapasztalatai már rendelke­zésre állnak majd. LENCSÉS KÁROLY gv „Három párt” az MSZP-ben Szili úttévesztésről, Szekeres az MSZP új jóléti küldetéséről, Gyurcsány a jóléti rendszer­­váltás igazságtalanságairól szólt a reformkori mozgalom kezdetének 15. évfordulóján tartott szegedi tanácskozáson. A kormány sok jó szót nem kapott. MUNKATÁRSAINKTÓL Az egykori MSZMP átalakulásában kulcsszerepet játszó reformkörök mai alapítványa és a Táncsics Mihály Alapít­vány a hét végén tanácskozást rendezett Szegeden „Újabb tizenöt év küszöbén - társadalmi adósságaink" címmel. Géczi József országgyűlési képviselő, a tizenöt éve, 1988 novemberében indult reform­kori mozgalom egyik alapítója beveze­tőjében megállapította: van okuk büsz­kének lenni arra a szerepre, amelyet a pártállam lebontásában, a vértelen rendszerváltozásban játszottak. Ugyan­akkor előre kell nézni: kitömi a kétpár­­tiság csapdájából, amely mára leszűkíti a politikai mozgásteret, és kárt okoz az országnak. „Három... folytatás a 4. OLDALON Koporsóban a berlini oktatás Csatába indultak a hét végén a berlini diákok, akik hetek óta állóháborút vív­nak a városvezetéssel. A szenátus ugyanis döntött: csökkenti a három nagy egyetem költségeit, és bevezeti a tandíjat, mert képtelen finanszírozni a most már átlagban 17 (!) félévig húzódó diplomaszerzést. Válaszul szombaton tízezer egyetemista és oktató vonult vé­gig az Unter den Lindenen, koporsóba fektetve a berlini oktatásügyet. A tilta­kozók a város különböző pontjain tábo­roznak, és nyilvános órákat tartanak: a legnépszerűbb helyszín eddig az Alexanderplatz volt, de a legjobb ötlet­nek a Reichstag kupolája bizonyult. Úgy tartottak itt órát, hogy tiltakozásuk lehallatsszon a parlamenti ülésterembe. A konzervatív ellenzék (CDU) tüzeli a tüntetőket, és emlékeztet: az 1968-as di­áklázadások is így kezdődtek. Riportunk a 2. OLDALON ­ Almatermesztés: nem segített a sok milliárd Ez az év sem múlt el az almatermelők demonstrációja nélkül. A gazdálkodók a rendszerváltás óta immár sokadszor az idén is kevesellték az alma átvételi árát, így most is a kormányból igyekez­tek némi pénzt kipréselni, hogy tevé­kenységük jövedelmező legyen. A nyo­másgyakorlás eddig rendre eredmény­re vezetett, hiszen bármelyik párt volt is hatalmon, egyik sem vállalta a fele­lősséget az ország szegényebb felében élő almatermesztők tönkremeneteléért. Mindig jutott kisebb-nagyobb, per­sze évente mindannyiszor milliárdos összeg az ágazat gondjainak tüneti ke­zelésére, ám a problémák végleges megoldására már nem futotta. Így az­tán, mint azt az idei megmozdulás is mutatja, ablakon kidobott pénznek te­kinthető az a 15 milliárd forint, amelyet az agrártárca 1993 óta a magyar almás­kertekre fordított. Pedig ebből a pénz­ből, ha okosan költik el, az ország sze­gényebb felében található, gyenge mi­nőségű termést hozó 25-26 ezer hektár­nyi ültetvény felén ma már jól eladható árut termelhetnének a gazdák. Részletek a 13. OLDALON Minőségi igény nélkül nem megy

Next