Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-01 / 126. szám
I Interjú VILÁG Franciaország képes marad az elrettentésre Nem jön szóba, hogy francia katonák Irakba menjenek - jelentette ki lapunknak Michele Alliot-Marie asszony, francia védelmi miniszter. A konzervatív politikus ma Budapesten tárgyal magyar kollégájával. Kis Tibor párizsi tudósítónk szervezi-e Franciaország, hogy a hidegháború idején kialakított csapásmérő erejét a XXI. század fenyegetéseihez igazítja? - Elrettentési koncepciónk lényegi elemeit a köztársasági elnök 2001-ben megerősítette. Olyan környezethez adaptáltuk ezt, amelyet a tömegpusztító fegyverek elterjedése jellemez. Franciaország nem ismer „kijelölt" ellenfelet, mégsem zárja ki egy ellene irányuló nagyszabású fenyegetés lehetőségét - ami például egy tömegpusztító eszközök birtokába jutott állam felől jöhet. Azok az államok, amelyeknek megvannak az eszközeik tömegpusztító - különösen vegyi vagy biológiai - fegyverek gyártásához, reális veszélyeket okozhatnak. Franciaországnak képesnek kell maradnia ezen országok elrettentésére. A hidegháború lezárásából eredő tapasztalatokat levontuk, nukleáris elrettentő kapacitásunkat pedig a változásokhoz igazítottuk - oly módon, hogy ez biztonságunk lényegi alapja marad. - Milyen szerepet játszhat Franciaország Irakban az ENSZ égisze alatt, miután az ország visszanyeri szuverenitását? - A jelenlegi helyzetből a kiutat az jelentheti, ha Irak ügyeinek intézését egy legitim iraki kormányra ruházzák át. A szuverenitás hiteles átadásához pedig szükséges, hogy az iraki kormány irányíthassa a gazdaságot, az igazságszolgáltatást, hatásköre legyen a belbiztonsági ügyek felett és beleszólhasson a többnemzetiségű erő által folytatott akciókba. Csak e feltétellel lehetséges a feszültség lecsillapítása, Irak újjáépítése. A megoldás elsősorban nem katonai. Ez az oka, hogy francia katonák Irakba küldése nem merül fel. Ha a politikai feltételek teljesülnek majd, részt vállalunk Irak politikai-gazdasági újjáépítésében, például az új iraki biztonsági erők kiképzésével. Megjegyzem azonban, hogy Franciaországnak szándékában áll részt venni az iraki adósságállomány csökkentésében, és bekapcsolódni az iraki gazdaság fejlesztési programjaiba. Hogyan látja az európai gyors reagálású erők létrehozását, milyen francia-magyar együttműködésre lát lehetőséget? - Egyik fő célunk a gyors reagálás képességének megteremtése. Ez lehetővé teszi, hogy mi, európaiak is részt vegyünk a biztonság és stabilitás kialakításában - nemcsak a földrészünkön, hanem a világban másutt is. Ebből a szempontból példaértékű az az akció, amelyet az EU tavaly a Kongói Demokratikus Köztársaságban, az ENSZ felügyeletével hajtott végre.A katonai művelet párizsi vezérkarában egy magyar tiszt is vezető beosztást kapott. - A szerk.) Úgy gondolom, hogy erős jelzés a magyar kormány elképzelése, amelynek értelmében részt vállal az EU égisze alatt létrejövő harcászati csoportok létrehozásában. Azt kívánjuk, hogy a szóban forgó csoportok 2007-ig, hozzávetőleg 1500 fős álloománnyal megalakuljanak, és adott esetben két hét leforgása alatt bevethetők legyenek, valamint rendelkezzenek megfelelő stratégiai szállítási eszközökkel. • Nem jelent-e önnek hátrányt vagy sajátos gondokat ebben a „férfiszakmában", hogy nőként kell helytállnia a miniszteri poszton? Vagy az ön számára ennek nincs jelentősége? Ez nem annyira lényeges dolog. A katonai világ mélységesen humánus. Az alapvető és mindenki által elismert értékelések a szakmai felkészültség, a szolgálat iránti elkötelezettség, a bátorság, a felelősség, a tisztelet és a nyitottság számít. E tulajdonságok éppúgy tekinthetők nőiesnek, mint férfiasnak. Ezekben az értékekben a magam részéről teljes szívvel osztozom. Funkcióm nagyon közel áll a szívemhez, és minden energiámat, akaratomat e feladatnak szentelem. Michele Alliot-Marie: Fő célunk a gyors reagálás képességének megteremtése NATO-közgyűlés: vita a szovjet tankokról Szilvássy József pozsonyi tudósítónk A katonai beavatkozások legitimitása és az afganisztáni NATO-szerepvállalás a központi témája az észak-atlanti katonai szövetség Pozsonyban a múlt hét végén kezdődött parlamenti közgyűlésének. A zárt ajtók mögötti bizottsági ülésen Bert Konders holland jelentéstevő az iraki helyzet kapcsán közvetve bírálta az amerikaiak és szövetségeseik katonai fellépését. Kifejtette, hogy a haderő bevetése akár sorsdöntő is lehet a terrorista veszély elhárításában, ám az csak akkor lehet legitim, ha a döntéshozók megszerzik az ENSZ BT a jóváhagyását. Bírálóan szólt több felszólaló az afganisztáni NATO-misszióról is. Néhány tagállam, például Spanyolország, Portugália és Németország nem teljesítette ígéreteit, mert nem küldött kellő létszámú katonát. Ha a helyzet nem változik, a küldetésünk sikertelen lesz - szögezte le Donald Anderson, a brit parlament külügyi bizottságának elnöke. Tudósítóknak kifejtette: a pozsonyi tanácskozáson igyekeznek előkészíteni az egy hónap múlva Isztambulban sorra kerülő NATO-csúcsot, amelyen az afganisztáni kontingens létszámának növelését szeretnék elérni. A tanácskozás egyik színfoltja Vlagyimir Zsirinovszkij orosz szélsőséges politikus fellépése volt, aki arra szólította fel a szlovák és a cseh képviselőket, hogy ne feledkezzenek meg azokról a szovjet tankokról, amelyek felszabadították őket. Az ülést vezető Jozef Bánás szlovák honatya oroszul azt válaszolta neki, hogy az akkori hőstetteket nem feledik, de a hatvannyolcas katonai inváziót sem. Az előrejelzésekkel ellentétben eddig nem voltak rendzavarások a szlovákiai fővárosban. A vasárnapra hirdetett antiglobalista és NATO-ellenes megmozduláson mindössze tizenöt tüntető és néhány kapatos bőrfejű jelent meg. Ők - más balhé nem lévén - a jelen lévő újságírókat akarták bántalmazni. Rendőrök vigyázzák a pozsonyi tanácskozást Szigorúan ellenőrzött Normandia Kilencezer katona és tízezer rendőr vesz részt a szövetséges hatalmak normandiai partraszállásának 60. évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású hivatalos ünnepségek biztosításában. A francia hadsereg korszerű légvédelmi erőket - rakétákat, lokátorokat és Mirage vadászgépeket - telepített a rendezvények térségébe, mivel elsősorban tengeri és légi terrorakciótól lehet tartani. Az 1944. június 6-i D-day megünneplésére Jacques Chirac francia elnök meghívta az egykori szövetséges erők valamennyi országának a vezetőit. Összesen tizenhét állam- és kormányfő jelezte részvételét, köztük Bush amerikai elnök, Putyin orosz államfő, Erzsébet brit királynő és Blair brit miniszterelnök. A középeurópai országokból érkező vendégek között lesznek a lengyel, a cseh és a szlovák állam magas rangú képviselői. . A második világháború egyik sorsdöntő eseményének számító normandiai partraszállás jubileumát Párizs rendszeresen nagy pompával ünnepli meg - e megemlékezésekre ezúttal először kapott meghívást a német kancellár. Gerhard Schröder e meghívást kommentálva úgy fogalmazott: ez is mutatja, hogy a „második világháború valóban végérvényesen befejeződött". A tizenhét állam- és kormányfő a partraszállás napján a normandiai régió központjában, Caenban együtt vesz részt díszebéden, majd az egykori szövetségesi utánpótlási kikötőben, Arromanchesban jelen lesznek a központi megemlékezésen. Bush előző nap Párizsban külön is találkozik Chirac elnökkel. Tárgyalásaik központjában a várakozások szerint az iraki konfliktus áll majd, amely az elmúlt egy évben igen súlyos tehertételt jelentett a két ország kapcsolataiban. Párizs várakozásai szerint a látogatás elősegítheti a francia-amerikai viszony enyhülését. K. T. ÁLLÁSPONT 2004. JÚNIUS 1„ KEDD 3 Nagypályás Füzes Oszkár S zociális igazságosság nélkül nem épít, hanem rombol a globális szabadpiac. Az EU soros elnöke ezzel a mondattal összegezte Európa és Latin-Amerika csúcstalálkozóját. Az ötvennyolc ország abban is egyetérteni látszott, hogy újjá kell éleszteni az ENSZ-t, sőt, tisztességes, új világrendet kell teremteni, amelyben nem az észak-amerikai Egyesült Államok az egyetlen érdemi erőközpont. A két nagy régió stratégiai partnerséget fogadott egymásnak, készült is fél tucat újabb papír ennek tényleges formába öntéséről, együtt porosodnak majd a többivel a polcon. Amióta ugyanis nem lehet aranytól roskadozó vitorlásokon Európába hurcolni a Dél-Amerikában népirtással felszámolt kultúrák vagyonát, s a rabszolgákat újra eladni a világpiacon, azóta akadozik a két földrész együttműködése. A spanyol és portugál gyarmatosítás újvilági zabigyereke az USA hátsó udvaraként töltötte az elmúlt másfél évszázadot, és ez elég is ahhoz, hogy a zsigerértelmiségi jenkiellenesség némi alapot kreáljon Európa és Latin-Amerika egyetértéséhez. Más kérdés, hogy ez érdemben mire elég. A mexikói csúcson is kiderült, hogy a szavakon túli szempontok és érdekek nem az „el az USA-tól!" jelszó (Hugo Chavez venezuelai államfő találmánya) felé mutatnak. Ellenkezőleg. Az USA és Európa (benne Franciaország és Németország) között egy óra alatt több pénz mozog, mint Brüsszel és Mexikó között egy esztendőben. Szociális igazságosság ide vagy oda, Európának eszébe sincs engedni, hogy dél-amerikai agrárium szabadon versenyezzen az övével. Cserébe ad némi segélyt és hitelt az ottani szegénység enyhítésére - valójában arra, hogy egy picit kevesebb kábítószer és bevándorló érkezzen onnan. A többi távlati terv és jó tanács, az emberi jogoktól a világproblémák közös „kezeléséig". Ez utóbbi keretében a csúcs támogatta, hogy az ENSZ főtitkára körül alakuljon egy új, globális bajkezelő főbizottság, afféle szociális Biztonsági Tanács, tanácsadóként egyelőre. Aminek - ha jól értem - az volna az egyik dolga, hogy kidolgozza a „népközpontú fejlődés" világkoncepcióját. Valami olyan, ténylegesen működő mechanizmust, amely szociálisan is fenntarthatóvá, sőt élvezhetővé teszi a globalizációt, a fejlődést általában. Utópia vagy sem, majd kiderül, de az már biztos: történelmileg nagypályás mérkőzést jelez. A világ vezetőinek elsöprő többsége immár leszámolt azzal az illúzióval, hogy a liberalizált szabadpiac (egyébként nyilvánvaló) előnyei automatikusan „leszivárognak" a kisemberhez is, munkahelyek, jólétalapozó befektetések formájában. A guadalajarai csúcs - ha jól értem - arra fogadkozott, hogy e leszivárogtatásnak - ha már nincs automatája - valamiféle gépezetet szerkesszen. Eleinte legalább kézi hajtásút, ami erőltetetten, eseti erőfeszítésekkel, utóbb talán olajozottabban, az érdekeltség motorjától hajtva visz pénzt, munkát, kiemelkedési lehetőséget a dél-amerikaiaknak is. Ha Ázsiában nagyrészt sikerült, miért ne sikerülhetne Európa és az USA közös árvájának, Latin-Amerikának is. Aztán már csak Afrika van hátra, és hoppá, el is szaladt a huszonegyedik század. S ha sikerül, a fehér ember jóvátesz valamicskét abból a tengernyi bűnből, amit fél évezrede elkövetett minden óceánon - közben persze ő is jól jár. Sőt, mi is. Magyar kormányfő most először elnökölt egy uniós világpolitikai rendezvényen. Meglehet, tét nélküli, barátságos meccs volt, igazából gól sem esett - de nagy csapatban, nagy pályán játszhatunk immár. Innen megy Medgyessy - három hét múlva - Washingtonba. A tetovált arcú________ Tanács István Kekszport és mazsolát ettek a nagymágocsi nevelő gyilkosai a melléképület kamrájában, de a szerény hajnali reggeli ellenére nem enni indultak. Talán nem is kifejezetten gyilkolni. Valójában az igazgató kocsiját akarták megszerezni. A kocsihoz kulcs kellett, a kulcshoz a kocsi gazdája. Az éléskamrába csak azért mentek, hogy jobban teljen az idő - meg azért is, mert Gyulai Tamás iskolás korában sokszor járt a későbbi áldozat lakásán. Segédkezett a kerti partin, tudta, hol tartják az elemózsiát. Legelőször a szerszámoskamrát törtek fel, kivették a csákányt és a fejszét. Egy tapétakéssel elvágták a telefonvezetéket. A kést, amivel a nevelőjét szíven szúrta Gyulai, a konyhában találták. A kekszporhoz nem kellett. Azt is lehet gondolni, hogy készültek ölni - ezt majd eldöntik a büntetőjogászok. De talán nem volt határozott terv - inkább csak kellett volna egy kocsi. Később, mikor az igazgató már halott volt, Orosházán loptak egy Skodát. Gyulai Budapestre ment vele. Ott fogták el az utcán. Akárki megismerhette az arcán lévő tetoválásról. Vissza lehetett vonni a nyomravezetőnek kitűzött félmillió forintot. Gyulai nehéz eset volt: egy ideig családban élt, de kirabolta a nevelőanyját is. Az sokáig hezitált, hogy följelentse-e. Nem tudni, azért-e, mert félt a fiútól, vagy azért, mert a nevelése kudarcának érezte, ami történt. Utolsó intézeti éveiben a fiú összemelegedett egy kinti lánnyal. Gyereke született tőle, kiszökdösött hozzájuk, élt is vele egy ideig - de a románcnak aztán vége lett. Nagyon erős volt, mégis esendően gyönge. Az arcán lévő feltűnő tetoválás miatt bukott le mindjárt az elején - ha hidegvérű bűnözőnek készült volna, nem tétet az első pillantásra feltűnő ismertetőjelet az arcára. De hát gyöngébbnek bizonyult, mint a tinidivat vonzása, és hagyta egész életére megjelölni magát. Az áldozat, mondhatni, negyven gyerek apja volt. Nevelt gyerekeké, bár van sajátja is, meg az élettársának is vannak vér szerinti gyermekei. Azoknak is apja volt valamiként. Kemény ember, aki kevés dolgon csodálkozott az életben. Az volt a hivatása, hogy megpróbáljon embert faragni azokból a gyerekekből, akikből más nem akart. Ha valamelyik neveltje összetűzésbe került a törvénnyel, ment érte a rendőrségre. Ha valamelyik teherbe esett, kísérte abortuszra. Adott atyai jó tanácsot, kölcsönt, lelki segélyt, dorgálást - mikor mi kellett. Veszélyeztetett ember volt. Valahogy olyan, mint azok az öreg papok, akik a börtönbe járnak lelki gondozóként, örvendeznek, amikor úgy látják, egy bűnös lélek az igaz útra tért általuk, és nem átkozódnak, amikor valamely megátalkodott összeveri és kirabolja őket, mert már sokszor látta, hol tartják a pénzt. Talán jó, ha istenhívő az ilyen életet vállaló ember, de minden bizonnyal egy világi humanista is magára veheti a nehéz sorsra születettek keresztjét. Mi, akik jól-rosszul elkormányozzuk a magunk és a segítségünkre szoruló családtagjaink életét, nehezen képzeljük bele magunkat abba, hogy húsz-harminc nem vér szerinti gyermek sorsáról hozzunk döntéseket. Hogy a vér szerinti szülő, és olykor a nevelt gyerek akarata ellenére, de az utóbbi érdekében ne adjuk a kezébe például az intézeti évek során összegyűlt pénzt, hanem mondjuk szerény lakást segítsünk venni belőle. Hogy a hosszabb távú biztonság érdekében elvegyük egy másik, félig ismerős, félig idegen embertől a pillanat örömét. Lehet-e dönteni az ő érdekében helyette? Van, aki azt hiszi, létezik eredendő gonoszság, amely olykor valamilyen transzcendens akaratnak engedelmeskedve megnyilvánul az életben. Én úgy gondolom, talán inkább véletlenek, esetlegességek vannak - de mindegy is. A tanár bácsi nem támad fel. A tetovált gyilkos pedig beismerte tettét, de nem tanúsított megbánást.