Népszabadság, 2006. november (64. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-02 / 256. szám
Szélsőségesek hálózata „Mi van abban, hogy felhívott a Tomcát?! Máskor is felhívott!” Az MTV székházának ostroma után szélsőjobboldali szerveztek egyfajta „hálózatot” hoztak létre, amely kapcsolatot keresett és talált parlamenti pártokhoz, ismert politikai szervezetekhez. Jogi tanácsadójuk az egykori Orbán-kormány tagja volt, egy ismert rendbontó pedig kapcsolatban állt egy ellenzéki képviselővel. Fekete Gy. Attila Miközben a legnagyobb ellenzéki párt részéről egyre hevesebb támadások érik a kormányt és a kormányfőt, a rendőrséget azzal a váddal, hogy provokációjuk eredményeként robbant ki a szeptember 18-án kezdődött zavargássorozat, s a rendőrség október 23-án szándékosan „tolta rá” a rendbontókat a Fidesz Astoriánál tartott békés megemlékezésének résztvevőire. Szilvásy György szerint a tények ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A kancelláriaminiszter kedden, az Országgyűlés rendészeti, nemzetbiztonsági és emberjogi bizottságainak éjszakába nyúló együttes ülésén titkosszolgálati forrásokra utalva arról tájékoztatta a képviselőket, hogy az MTV székházának szeptember 18-i ostroma után, „szélsőjobboldali szervezetek, amelyek korábban önállóan dolgoztak, egyfajta hálózatot hoztak létre. Ez a hálózat radikális és kevésbé agresszív, a békés tüntetéseket szervezők és akár a fegyverhasználatig is elmenő csoportokat foglalt magába. A kancelláriaminiszter a zárt ülésen részletekbe menően számolt be arról, hogy miként folynak össze a törvénytelen eszközöket használó csoportok a legálisan tiltakozókkal, s milyen információáramlás van a kettő között. Szilvásy tájékoztatása szerint a szélsőségesek hálózata kapcsolatot keresett és talált parlamenti és parlamenten kívüli pártokkal: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, a Lelkiismeret ’88 csoporttal és a kuruc.info internetes portál körével, emellett kapcsolatot találtak a Magyarok Világszövetsége egyes tisztségviselőivel, a MIÉP-pel, a Jobbikkal, a Magosz egyes vezetőivel, s felvette a kapcsolatot egyes helyi fideszes szervezetekkel is. A zavargások résztvevőinek - a kancelláriaminiszter közlése szerint - az Orbán-komány egyik tagja adott jogi tanácsokat, az egyik közismert rendbontó pedig, aki ellen eljárás is indult, többször beszélt egy ellenzéki képviselővel. A miniszter közölte: a hálózat szervezkedése még ma is tart, ezért mindenki kellő körültekintéssel vegyen részt az elkövetkező napok esetleges be nem jelentett demonstrációin. Szilvásy György, csakúgy, mint az előtte felszólaló Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve a bizottságokat később tájékoztató mindegyik rendőri vezető határozottan leszögezte: nem a rendőrség tolta rá a rendzavarokat a Fidesz rendezvényén részt vevőkre. Éppen ellenkezőleg: a rendőrség mindent megtett annak érdekében, hogy kettéválassza a két tömeget. A rendbontók azonban rövid időn belül két helyen is áttörték a rendőrkordont, ezért megálltak, s megvárták, amíg az Astoriánál összegyűlt tömeg azon része, amelyik nem kívánt közösséget vállalni a kődobálókkal, elvonul. A kormány képviselői leszögezték: a rendőrség folyamatosan tájékoztatta a Fidesz szervezőit az Astoria közelében zajló eseményekről. A titkosszolgálat lehallgatta a rendzavarások két feltételezett irányítójának telefonbeszélgetését: a felvételen állítólag az egyik szervező sajnálkozva állapítja meg, hogy „hiába csaljuk a rendőröket az Astoria felé, nem mozdulnak”. A kormány és a rendőrség képviselői leszögezték: az október 23-i rendőri intézkedés jogszerű, szakszerű és arányos volt. A tévétársaságok és magánszemélyek felvételein látható rendőri túlkapásokat pedig ki kell vizsgálni, indokolt esetben felelősségre kell vonni, ami az ügyészség joga és kötelessége. Az ellenzék visszautasította, gyalázatos hazugságnak minősítette Szilvásy György állítását, s követelte: a miniszter tárja a bizottság elé állítólagos „egyértelmű bizonyítékait”. Szilvásy erre csak zárt ülésen volt hajlandó. Közel félórás, személyeskedéstől és bekiabálásoktól sem mentes vita után kétórás zárt ülés következett, amelynek végén Kövér László (Fidesz) a parlament folyosóján várakozó újságíróknak azt mondta: kipukkadt a lufi. Bebizonyosodott: azért ragaszkodtak a kormánypártok a zárt ülés elrendeléséhez, hogy ne derüljön ki, hogy alaptalan vádjaikat semmivel nem tudják alátámasztani, s az ellenzéki párt, illetve annak hírbe hozott tagjai ne reagálhassanak a támadásra. Simicskó István, a nemzetbiztonsági bizottság KDNP-s elnöke úgy ítélte meg, hogy az elhangzottak nem indokolták a zárt ülés elrendelését. (Mivel minősített adatokról volt szó, nem volt mód nyílt ülésen ismertetni azokat - reagált a kijelentésre a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok szóvivője az MTI-nek. Hozzátette: a haladéktalan tájékoztatás fontos volt. Nem kellett sokat várni a kontra-sajtótájékoztatóra sem. Vadai Ágnes (MSZP) úgy ítélte meg: a kancelláriaminiszter tételesen bizonyította állításait. Az illetékesek egyébként vizsgálják annak lehetőségét, hogy a zárt ülésen elhangzottak egy részét nyilvánosságra hozzák. Miután az újságírók visszamehettek a tanácsterembe, a Népszabadság munkatársa fültanúja volt néhány ellenzéki képviselő beszélgetésének. Egyikük - az emberjogi bizottság fideszes tagja - felháborodottan kérdezte társait: „Mi van abban, hogy felhívott a Tomcat?! - alias Polgár Tamás, a szélsőséges akcióiról,, elhíresült blogger (a szerk.), Máskor is felhívott!” Deutsch-Für Tamás (Fidesz), aki egyik bizottságnak sem tagja, bizonyító erejű fotóval érkezett. Az interneten napok óta keringő felvétellel (amelyen rohamrendőrök láthatók, amint „Igen, Elkúrtad, Böszme” feliratú pólót húznak egyenruhájukra, és egymást fotózzák) a képviselő azt akarta igazolni, hogy a tüntetők közé rendőr provokátorok keveredtek. A rendőrök mellett ugyanis szerinte olyan fideszes sálak láthatók egy asztalon - mondta -, amilyet csak a rendőrség készít, a Fidesz nem. Később kiderült, hogy a fénykép október 12. óta elérhető a világhálón, azaz aligha lehet köze október 23-hoz. Később az ellenzéki honatyák videofelvételek sorával igazolták, hogy számtalan esetben a rendőrök ártatlan embereket bántalmaztak, illetve egy földön fekvő emberbe egymás után több rohamrendőr is belerúg. Egy ellenzéki képviselő feltette a kuruczinfo kérdését: voltak-e magyarul nem beszélő (azaz héberül beszélő) rendőrök a karhatalmisták között? Egy másik azt firtatta az „őrjöngő rendőrterror” láttán: kaptak-e alkoholt vagy más szert a rendőrök bevetés előtt; igaz-e, hogy október 23-i teljesítményükért százezer forintos jutalmat osztottak szét közöttük? Az ellenzékiek összességében úgy ítélték meg: a kormányoldal meg akarja félemlíteni azokat, akik meggyőződésből részt vennének a békés kormányellenes tüntetéseken. A kormányoldal felszólalói ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy a rendbontók politikai pártok, személyiségek közvetett vagy közvetlen támogatásával tették tönkre a budapestiek ünnepét. Bár mindkét oldalon volt egykét képviselő, aki megpróbálta kimozdítani a vitát a holtpontról, kevéssel éjfél előtt a három bizottság együttes ülése úgy fejezte be az illetékesek meghallgatását, hogy a képviselők semmiben sem állapodtak meg. Az esetleges folytatásról is csak azután döntenek, hogy értékelik a kialakult helyzetet, az elhangzottakat. A miniszterek és rendőri vezetők is cáfolták, hogy a rendőrök tolták a tömeget az Astoriához Fotó: MTI - Kovács Attila • Ellentmondó információk láttak napvilágot az utóbbi napokban Vértesaljai László jezsuita pap és a rendőrök október 23-i incidenséről. A pap több orgánumnak is azt állította, hogy összeverték a rendőrök. Tegnap az Index arról számolt be, hogy munkatársai szemtanúi voltak Vértesaljai és a rendőrök összetűzésének, szerintük mindössze annyi történt, hogy ketten lábon rúgták a papot, mert a tömegoszlatás megkezdésekor nem tett eleget a rendőrök felszólításának. A pap az internetes újságnak elismerte, hogy Semjén Zsolt, a KDNP elnöke retorikai túlzásokba esett, amikor félholtra verését emlegette, de hangsúlyozta: kétszer is bántalmazták őt a rendőrök. NÉPSZABADSÁG • 2006. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 3 A jövő évi költségvetés arról szól, ami ma van: átláthatóan és kétséget kizáróan mutatja be, ha mindazt a szolgáltatást akarjuk, amit az állam ma nyújt, akkor az ennyibe kerül. Könyökvédő Várkonyi Iván varkonyit@nepszabadsag.hu Jó kis unalmas költségvetést nyújtott be a kormány - se felültervezett bevételek, sem pedig irreálisan alacsonyra becsült kiadások. A megszorítások is maradtak annak, aminek lehetett várni - nincs mit csodálkozni azon, hogy az inflációtól elmarad a nyugdíjak emelkedése, hogy a reálbérek csökkennek, a közalkalmazottak kisebb bérre számíthatnak. Legfeljebb a vendéglátósok és a kereskedők tüntethetnek amiatt, hogy havi 2901 forintos tv üzemben tartási díjat kell fizetniük - a többit tudtuk eddig is. Trükk sincs - legalábbis most nem látszik semmi, vagy nagyon megtanulták a mutatványokat a Pénzügyminisztériumban, vagy nagyon megtapasztalták, hogy nem tudnak bűvészkedni, hát felvették a könyökvédőt, és nem próbálkoznak tovább. Nem túl kellemes persze, hogy azt kell elismerni: a kormány végzi a dolgát, és körülbelül olyan költségvetést nyújt be, mint amilyet elvárnak tőle. Ez csak nálunk eredmény, ahol öt éve nem sikerült olyan büdzsét összehozni, ami ne bukott volna meg fél évkor. Ott tartunk, ahol a nyáron csak ennek már van a számok nyelvére, kiadásokra és bevételekre lefordított, milliárd forintokban is megfogalmazott papíralapú dokumentuma. Tudjuk, hogy ekkora kiadásokat, ennyi nyugdíjat, ilyen mértékű szociális támogatásokat, „ingyenes” egészségügyi ellátást hogyan lehet finanszírozni. Ma az állami kiadások több mint a fele, hétezermilliárd forint megy el a jóléti juttatásokra - a többi az, amit fejlesztésekre, közbiztonságra, honvédelemre, az állam működtetésére költünk, és persze még ezermilliárdot a korábbi költekezés finanszírozására is, kamatok formájában. Ha mindazt a szolgáltatást akarjuk, amit az állam ma nyújt, akkor az ennyibe kerül. Ezeket a szolgáltatásokat jövőre nem korlátozza érdemben semmi reformok még csak tervek szintjén, jövő évi hatásuk nulla. Egy szűk esztendő van arra, hogy eldöntsük: akarjuk-e így magunknak ezeket a szolgáltatásokat? Ha igen, akkor ez az adófizetési mérték ahhoz nem lesz elég, hogy csökkentsük a hiányt, és bevezessük az eurót. Ahhoz még pár száz milliárd forintot be kell szednie az államnak - illetve többet, hiszen a magasabb teher versenyképtelenebb gazdaságot és lelépő multikat jelent. Ha hajlandóak vagyunk egy-két juttatásról lemondani, fizetni az orvosnál, többet adni a gyógyszerért, tandíjat leróni és megelégedni az alacsonyabb családi pótlékkal - maradnak a cégek, jönnek a befektetők, és talán még csökkenhet is az adónk. És kár volna azt hinni, hogy ez ügyben van választás, hogy kimaradhatunk az euróból. Nincs erőnk kivételnek lenni. A pénz beszél, könyökvédős könyvelők mondják meg, mi legyen. Az önkormányzati választásokon a választók nem azt jelezték, hogy elégedetlenek a politikai elit mai felállásával vagy struktúrájával, hanem ismét mechanikusan átlendült az inga, vagyis a Fideszben és környékén tovább bízhatnak benne, ha egyszer az inga és a parlamenti választások szinkronba kerülnek, Orbánnal is lehet nyerni. Fáklyásmenet Krajczár Gyula krajcargy@nepszabadsag.hu Rég nem hallottam Orbán Viktort ennyit kommunistázni, posztkommunistázni, így azt kell hinnem, újabb píárterméket dobnak a Győzike és Akárki által megdolgozott piacra. Wermer András annak idején azt mondta, a politikát ugyanúgy kell eladni, mint a mosóport, s szorgalmas diákok kerültek ki a keze alól, hogy azokat ne is említsem, akik az ablak alatt hallgatóztak. Ami azonban nálunk még a parlamenti választások kampányában kialakult, az még Wermer álmait is meghaladta. Az egész inkább emlékeztetett egy marketingkonferenciára, mint valóságos piacra. A konferencián ugyanis nincs többről szó, mint hogy melyik reklámfilm, kampány milyen hatékony. A piacon azonban nem elég egy húzós fogkrémreklám, muszáj, hogy fizikai értelemben is legyen fogkrémje a cégnek. Gyurcsány fogkrém nélkül is nyert, s Orbán mostani mozgása azt tanúsítja, vereségét pusztán a rossz reklámanyag kontójára írja. Próbálkozik hát ezzel a kommunista dologgal. Plusz próbálkozik a brutális rendőrtámadással, s Szijjártóval jól összemosatja ezt az egészet egymondatnyi szabadsággal és demokráciával. Vajon ki lehet a „célcsoportja” ennek a szellemileg roppantul gázos kampánynak? Ha a közvélemény-kutatásokat nézzük, a Fidesznek olyan előnye van, amilyen nemegyszer volt már Magyarországon az ellenzéknek, amikor a kormány éppen nem a jóléti rendszerváltással volt elfoglalva. Vagyis semmi extra, ezt a különbséget valószínűleg a parlamenti ülésteremben is hozni lehetett volna. Ráadásul bármilyen elfajulási lehetőség alakult ki a kedélyesen kaotikus események során, Orbán végül mindig egy demokratikus pozícióban végezte, rendre azt sugallva, hogy végső soron nem az utcán akar nyerni. A tettek ügyében jelenleg is ott tartunk, hogy népszavazással, külföldi fórumokon való intervenciókkal, vagyis demokratikus eszközökkel akarja ellehetetleníteni elleneit. Az nyilvánvaló a számára, hogy amíg a kormánytöbbségen nem tud porlasztani, addig a kormányon sem tud. Ennek a többségnek a lelkére, a gondolataira és az egzisztenciájára ebben az időben nem lehetett nagyobb csapást mérni, mint hogy alaposan megverték őket az önkormányzati választásokon. Lehet erről bárkinek bármi a véleménye, a többség továbbra is érintetlen. S ha azokat a közvélemény-kutatásokat nézzük, amelyek az utcai eseményekről vagy a népszavazási kezdeményezésről szólnak, azt látjuk, hogy nemcsak a parlamenti többséghez, de annak társadalmi bázisához sem tudott Orbán komolyabban hozzányúlni. Minden arra utal, hogy a szélsőséges akcionizmus, a politizálás nem hétköznapi módszerei csupán saját táborának kézben tartására irányulnak. Miután egymás után két választást is elveszített, nem lenne logikátlan, ha valakiben felvetődne, hogy más vezetővel is lehetne próbálkozni. Mert szép dolog a több tízezres nagygyűlés, szép a forró győzelmi dínomdánom, de alkalmanként egy-egy győzelem is javíthatna a hangulaton. Orbán mintha nem tenne mást, csak dinamikus mozgással megpróbálja megakadályozni, hogy a fenti logika akár részlegesen is eluralkodjon a táborában. Egy olyan folyamatnak vagyunk a szemtanúi, amelyben napról napra bebizonyosodik, hogy a jobboldalon nincs még egy olyan ember, mint Orbán Viktor. Ő vonzza a tömegeket, ő csinálta a rendszerváltást, s az ’56- os forradalom vezetésében is csak az akadályozta meg, hogy még nem élt. S valójában nem is gondolkodik rosszul. Az önkormányzati választásokon a választók nem azt jelezték, hogy elégedetlenek a politikai elit mai felállásával vagy struktúrájával, hanem ismét mechanikusan átlendült az inga, vagyis a Fideszben és környékén tovább bízhatnak benne, ha egyszer az inga és a parlamenti választások szinkronba kerülnek, Orbánnal is lehet nyerni. Addig meg szerveznek aláírásgyűjtést meg fáklyásmenetet.