Népszabadság, 2007. július (65. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-02 / 152. szám
2 • 2007. JÚLIUS 2., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG Magyarország www.nol.hu Dobbantó a léc előtt Gyurcsány Ferenc és Kóka János a megállapodásról, a békéről és a vitákról A késő kádárizmus maradványainak lebontásáról szól a koalíciós megállapodás kiegészítése Kóka János SZDSZ- elnök szerint, aki úgy véli, megelőző szándékkal is köttetett az új paktum: többé ne bombázhassák szét a frakciók a kormányszinten megkötött megállapodásokat. Gyurcsány Ferenc MSZP-elnök, miniszterelnök szemében a megállapodás egyfajta iránytű a koalíció számára: „hogy ne téveszthessük el az irányt”. Párhuzamos interjú a két koalíciós vezető „páros magányáról”. Nagy B. György, Nyusztay Máté - A koalíciós szerződés kiegészítése mit tükröz: tartós békét, vagy fegyverszünetet? Gyurcsány Ferenc: Nem volt háború, nem kell fegyverszünetről, békekötésről beszélnünk. Inkább úgy fogalmaznék, a koalíciós partnerek a kormányzás első évének végén dinamizálják az együttműködésüket, világos programot adnak a következő egy évre, magyarán: nem lassítunk, megyünk tovább. Kóka János: Tulajdonképpen a késő kádárizmus maradványainak lebontására törekszünk. Ezzel a rendszerváltás óta sokan próbálkoztak, de most - lebegő célpontok helyett - konkrét felelősökkel és határidőkkel ellátott menetrend készült. A kormányprogramban tavaly rögzítették céljaikat. Mi változott? Gy. F.: A kormányprogram kerete, célrendszere semmiképp. Egy évvel ezelőtt azonban a költségvetési egyensúly javításán, illetve az egészségügyi reform beindításán volt a hangsúly. Ma már mindkét ügy „pályán van”. Ebben a keretben érdemes volt egyértelműsíteni a célokat, hogy ne téveszthessük el az irányt, hogy még ne gondolja senki azt, hogy a koalíció lassítani fog, vagy hogy reformpolitikánk kifáradt, nincs más eleme. K. J.: A megállapodásban a koalíciós partnerek „megrendelését” foglaltuk írásba, világossá téve, hogy milyen eredményeket várunk a kormányzástól. A kormányprogram csak a célokat rögzítette, most hozzáadtuk a módszertant is. Egy éve a legtöbben még az összeomlástól tartottak... Gy. F. : (székéből kissé fölemelkedve módosít) ... Mármint annak rémképével fenyegettek! K. J.: Igen, az összeomlás rémképével fenyegettek. Szóval, most a stabilizáción túli kérdésekre igyekeztünk válaszokat adni. Az utóbbi hetekben számos fajsúlyos ügyben önök ketten megállapodtak, aztán a parlamentben mégis szétszavazták a kompromisszumos előterjesztéseket, például az árampiac liberalizációja ügyében. Mintha egyre több lenne a koalíciót megosztó téma, s egyre kevesebb az összekötő kapocs - a közös ellenségképet leszámítva. Gy. F. : Az állítás nem állja meg a helyét. Nem tudok olyan fontos kormányzati szándékról, ami ne teljesült volna. És egy soha nem látott intenzitású kormányzati év után is helyén van a koalíció valamennyi képviselője. K. J.: Azért én is árnyalnám a képet! Érzékeltem jelentős zavarokat a kormány és a kormánypártok között, melyek, ha tartóssá válnak, szétzilálhatták volna az együttműködés kereteit. A két héttel ezelőtti parlamenti szavazás (amikor is a szocialisták több ügyben a kormány, illetve az SZDSZ ellenében voksoltak -A szerk.) éppen azt mutatta meg, minek kell véget vetni. Ezért fontos, hogy a koalíciós szerződés kiegészítését a frakciók is aláírták. Vajon mi lehetett a szétszavazások oka? A miniszterelnök nem képes „fogni” a frakcióját, vagy a liberálisok nem egyeztetnek megfelelően? Gy. F. : A frakciókat nem utasítani kell, elvégre mi nem ostorok vagyunk. Kóka elnök úr könnyen mondja, hogy működési zavarok voltak (Kóka felé fordulva). Minőségileg más összetartani egy húszfős frakciót és egy alapvetően néppárti jellegű, százkilencven fős képviselőcsoportot. K. J.: Az árampiac-szavazás valaminek a tünete volt. Hogyha világosan látjuk a célokat és a részleteket, akkor ez nem fordul elő. A kormányprogram mindig általánosságokban beszél. Ha egy évvel ezelőtt a koalíciós megállapodásban előre tisztázzuk mondjuk a zöldenergia-támogatás számításának a képletét, akkor most nem tartanánk itt. Ez a mostani megállapodás tehát a megelőzést is szolgálja - megelőzendő a hasonló problémákat. És akkor én ezzel le is zártam az elmúlt hetek vitáit. Okozhatták-e a koalíciós viták elmérgesedését az új SZDSZ-elnök imázsépítési törekvései? Gy.F. : Az elmúlt hetek koalíciós vitáit jó vitáknak tartom, hiszen arról szóltak, hogyan lehet sikeresebben kormányozni, kontúrosabb politikát csinálni. K. J.: Az elmúlt időszakban egyetlen dolgot kellett bizonyítanom, nevezetesen azt, hogy a liberális párt a liberálisokhoz szól. Kóka János korábban jelezte, olyan papírt hajlandó csak aláírni, ami minden részletre kiterjed, magyarán: amiből nem lehet utólag kitáncolni... K. J.: Pontosítanék, én azt mondtam, hogy nem maradhatunk az általánosságok szintjén! Gy.F. : Vannak olyan részek, ahol a kormány munkatervénél is részletesebb a megállapodás. Az egészségügyet illetően csak a modellről tudtunk megállapodni, a részleteket tartalmazó törvényjavaslatokat szeptemberben nyújtjuk be. De vegyük például az egyik vesszőparipámat, a kis- és közepes vállalkozások támogatását. (Kóka János felé fordulva): Elnök úr ezt szintén szereti, az ő területe. Itt két oldalon át soroljuk a célokat, aztán csak annyit rögzítünk, hogy szeptember 30-ig egységes koncepciót fogunk letenni az asztalra. Szóval van ahol nagyon tömör a szöveg, szinte rendeletszintű szabályozási mélységben, pontos határidőkkel, másutt csak a koncepció és végső határidő szerepel. Ha az eddigi gyakorlatból indulunk ki, akkor fél évük maradt a kormányzásra, mivel azután kezdődik a kampányidőszak. Népszavazások, EP-választás, majd a parlamenti voksolás. Gy.F.: A népszavazási kérdések részben arról szólnak, hogy megállítsák a reformokat, és megbuktassák a kormányt. Erre mondom, hogy ebben máris megbukott a referendum. Ami a költségvetést illeti, három elemet építünk a tervezésbe, hogy ne futhasson el még egyszer a büdzsé. Az egyik a költségvetési tanács felállítása, a másik a nominális kiadási plafon rögzítése három évre előre, a harmadik pedig az elsődleges többlet megkövetelése a tervezésben. Ez a három együtt remélhetően hatékony eszköz arra, hogy egyensúlyi pályán maradhassunk, választások ide vagy oda. - Kóka úr, meddig marad gazdasági miniszter? (Gyurcsány fölnevet.) K. J.: (mosolyogva) Nincs napirenden a kérdés. Gy.F. : „Ez olyan jó, hogy én sem mondhattam volna jobban”.) Az egyház-finanszírozásról született megállapodás? Érvényben marad a vatikáni megállapodás? Gy. F. : (Elkomorodik, a válasz előtt nagy levegőt vesz.) A vatikáni szerződést nem felülvizsgálni, hanem betartani kell. A mai gyakorlat azonban egy sor ponton nagyvonalúbb, mint a vatikáni szerződés. Nem többet vagy kevesebbet kell adnunk, igazságosabbá kell tennünk a rendszert. K. J.: A szerződés megkötése óta történt egy s más. Megerősödtek a civil szervezetek, megváltoztak a közszolgáltatások is. Ez egy új helyzet, melyben - s ezt mi is elismerjük - vannak olyan közfeladatok, melyeket az egyházak képesek a legjobban ellátni. Minderről az egyházakkal fogunk tárgyalni, s csak utána lépni. - Az ügynökkérdés a megállapodás másik kritikus pontja. Egy munkacsoport tárgyalja meg, hogy a polgármester, az egyházi vagy a szakszervezeti vezető tulajdonképpen közszereplő-e. Ezt még sohasem sikerült keresztülvinni a parlamenten. Bármilyen megállapodást is kötöttek, mindig jött egy módosító indítvány... Ugyanez a helyzet az állambiztonsági iratok föltárásának civilesítésével is. Most mi változott? K. J.: (Jelzi, hogy erre először ő felelne.) Független testület alakul az irategyesítés teljeskörűségének vizsgálatára, a kutathatóság feltételeinek javítására, ami jelentős előrelépés. Erős egyetértés van a koalícióban, úgyhogy nem gondolom, hogy ezúttal módosító indítványokkal szét lehetne bombázni. Ebben a régóta húzódó meccsben ráadásul jelentős könnyítés, hogy időközben lecserélődtek az edzők... Gy.F. : ...És dobbantót is teszünk a léc elé. Szóval az ügynökkérdés egy történelmi-politikai-erkölcsi magasugrás. Sokszor nekifutottunk a lécnek, időnként elfutottunk előtte, máskor levertük. Majd újra összeszedtük magunkat, és nekifutottunk még egyszer. Ez tehát egy újabb kísérlet. Senki nem tudja garantálni a kimenetelét, mert ez azon kevés ügyek egyike, amelynek lényegéhez hozzátartozik, hogy egészen pontosan mi sem tudjuk, hogyan végződik. Kell százkilencvennégy szavazat, márpedig mi sem látunk át minden emberi, politikai motivációt ebben az ügyben. Ezért újra és újra neki kell futni. A koalíciós megállapodás kiegészítéséről készült dokumentum a Kóka János balján ülő Gyurcsány Ferenc kezében Fotó: Móricz Simon Pont került tegnap a koalíciós megállapodás kiegészítésének végére. A továbbra is közös útnak legalább 10 mérföldköve van az SZDSZ 10 pontos követeléslistája mentén. A pártfinanszírozástól az ügynökügyekig sok fontos ügyet felvonultató lajstrom tételeinek mindegyikében egyetért a két párt. Úgy tűnik, hogy a három legfontosabb, sok konfliktussal fenyegető kérdésben (adó, oktatás, egészségügy) is közös nevezőre jutottak - többé-kevésbé. Ám még valószínűleg lesznek koalíciós csetepaték, legalábbis ezt sejteti a megállapodás végére illesztett klauzula. E szerint a koalíciós pártok a megállapodásban előírt egyeztetéseket a megjelölt tárcák és politikusok irányításával belső műhelymunka keretében végzik, s ennek ideje alatt az adott kérdésekben kerülik a nyilvános pártpolitikai vitát. Ami például az adórendszer megváltoztatásának egyik tézisén, az ingatlanadó bevezetésén könnyen kirobbanhat. 2007 szeptemberének végéig Veres János pénzügyminiszternek elő kell készítenie az értékalapú ingatlanadóról rendelkező jogszabályt. Ez az új adófajta a szándékok szerint kiváltaná, átalakítaná az ingatlan birtoklásához és tulajdonoscseréjéhez kapcsolódó mai közterheket. Hiszen az adóreform jelszava az egyszerűsítés. Például a vállalkozóknak ma összesen 34 különböző számlán kell kötelezettségeiknek eleget tenni, a jövőben viszont ezt egy-két számlán is megtehetik. Tovább Az egészségbiztosításra vonatkozó tegnapi megállapodás több ponton a szocialisták elképzeléseit tükrözi, így például annak ellenére, hogy 5-8 állami többségű kötelező egészségbiztosítási pénztár kezdheti meg 2008 januárjától országosan az ügyfelek toborzását, marad egy nagy állami intézmény is, amely a járulékokat szétosztja. A biztosítók az alapcsomagot sem változtathatják meg, azaz a jövőben is azokat a szolgáltatásokat há összevonják az úgynevezett kisadókat is, többek között a munkaadói és a munkavállalói járulékot, a szakképzési, a rehabilitációs hozzájárulást. Az átkell nyújtaniuk és ugyanannyi pénzért, amelyek most is járnak mindenkinek. A pénztárak versengenek a biztosítottakért, de 2009 januárjától kitüntetett területi felelősségük lesz egy-egy régióban. Azaz aki addig nem választott pénztárat, azokról gondoskodniuk kell. A pénztárak többségi hányada köztulajdon marad, a kisebbségi hányadhoz jutó magánbiztosítók csak üzletrészük arányában vehetnek részt a döntésekben, annál nem láthatóság egyes kedvezmények lenyesését vagy kiskapuk bezárását is megköveteli - így szűkítik, átalakítják az szja-kedvezményeket, például a biztostnagyobb mértékben. Nem jutnak automatikus opciós joghoz sem, amellyel később megszerezhetnék a többséget. A megállapodás leszögezi azt is, hogy az előre nem látható kockázatok mérséklésére létrehozandó úgynevezett garanciaalapot is a pénztáraknak kell feltölteniük. Az állam nem finanszírozza a biztosítók esetleges veszteségeit. Jogszabály korlátozza az új biztosítók marketing- és egyéb működési költségeit is. (D. A. N.) tások után visszaigényelhető pénzek, vagy az őstermelői könnyítések esetében. A szintén vitásnak tűnő oktatásügyi kérdésekben a jelek szerint valóban megegyezett a két párt. Az SZDSZ - racionalizálási szándéktól hajtva - az oktatási szféra „nem tanító” alkalmazottainak egy részét „leépítette” volna, ám a szocialisták ezt nem engedték. A most tető alá hozott kompromisszum értelmében a kormány a közalkalmazotti törvény módosításával teremti meg annak lehetőségét, hogy az újonnan felvett, nem oktató foglalkoztatottakat a közalkalmazotti státustól eltérő formában is alkalmazhassák. (N. B. Gy.) Tízpontos koalíciós megállapodás