Népszabadság, 2007. augusztus (65. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-01 / 178. szám

www.nol.hu A váci polgármester elnézést kért­­ és marad Trágár kijelentése miatt le­mondásra szólította fel Vác szocialista polgármesterét a jobboldali ellenzék. Bóth Já­nos nem mond le. Hírösszefoglalónk Bóth János váci polgármestert, az MSZP parlamenti képviselőjét - mint arról szombaton beszámol­tunk - felbőszítette, hogy az iskola nélkül maradt csörögi roma gyere­kek ügyében feljelentést tett egy jogvédő alapítvány. Az egyik ön­­kormányzati bizottsági ülés után bekapcsolva maradt a magnó, és rögzítette a polgármester indula­tos szavait. A hangfelvétel szerint akkor fog beindulni a „csörögi gyerekek esetleges felvétele Vác­­ra, hogy ha ez az alapítvány elő­ször is bocsánatot kér a képviselő­testülettől, és megköszönik az ed­digi tevékenységet, ha nem, akkor pedig Csörög felejtse el Vácot, és húzzanak a büdös francba!” A polgármester utóbb azzal vé­dekezett, hogy kijelentését nem a nyilvánosságnak szánta, és elné­zést kért, amiért „ilyen nyelvi esz­közöket használt”. A helyi ellenzéket ez nem ha­totta meg: a Jobboldali Összefogás Frakció tegnap lemondásra szólí­totta föl a polgármestert. A jobbol­dal szerint a „húzzanak a büdös francba” kitétel felháborodást vál­tott ki, a szocialista politikus lejá­ratta a várost, és ezzel alkalmat­lanná vált posztjára. Az ellenzék állítása szerint a polgármester már két évvel ez­előtt ahhoz a feltételhez kötötte a csörögi kisiskolások befogadását, ha a község eláll a váciak kommu­nális hulladékát befogadó szemét­telep bezárásától. A jobboldali frakció ezt elfogadhatatlan eljárás­nak, a gyerekek jogaival visszaélő zsarolásnak minősítette. Molnár Lajos, Vác alpolgármes­tere a Roma Sajtóközpontnak nyilat­kozva tagadta, hogy a település ta­valy azzal a kikötéssel vállalta volna át a roma gyerekeket, hogy ne szűn­jön meg a csörögi hulladéklerakó. Bóth János polgármester az MTI- vel azt közölte: nem kíván lemonda­ni, és az alapítvány feljelentését to­vábbra is alaptalannak tartja. Hisz - hangsúlyozta - épp ő járt el annak érdekében, hogy legyenek pluszfor­rások a csörögi iskolagondok meg­oldására. Az ellene felhozott jobbol­dali vádakat a polgármester politi­kai indíttatásúaknak nevezte. Közben tárgyalások folynak ar­ról, hogy a Sződtől öt éve külön­vált Csörögön is épüljön iskola. Valószínű, hogy a roma gyerekek addig Sződön tanulhatnak, abban a bezárásra ítélt épületben, amelyet most a tervek szerint mégis felújí­tanak. Megfeddték a tábornokot Béndek József határőr karrierje véget ért? Fekete Gy. Attila Miután az Igazságügyi és Rendé­szeti Minisztérium felső vezetése két hete „megfeddte” az m1 Kék fény című műsorában tett nyilatko­zatáért, a tárcánál ma már szinte tényként kezelik, hogy Béndek Jó­zsef altábornagy, a ma még önálló Határőrség országos parancsnoka a rendőrség és a határőrség integrá­ciója után biztosan nem lesz az új szervezet parancsnokhelyettese. Úgy tudjuk, már keresik az 51 éves tábornok új „munkahelyét”; ha a közszolgálatban marad, akkor nagy valószínűséggel konzulként vagy attaséként szolgálhat tovább, de az sem kizárt, hogy korkedvezmén­­nyel nyugdíjazzák. A Népszava kedden úgy idézte föl a tábornoknak a Kék fényben tett nyilatkozatát, hogy Béndek sze­rint a Határőrség állománya több­ségében negatív érzésekkel fogadja a testület beolvasztását a rendőr­ségbe. A Határőrség ugyanis - foly­tatta - nagyságrendekkel jobb álla­potban van, mint az utóbbi időben erősen megtépázott tekintélyű és hatékonyságú rendőrség. Úgy tudjuk, ez a mondat háborí­totta fel a minisztérium vezetőit olyannyira, hogy zárt ajtók mögött Takács Albert miniszter meg is kér­dezte Béndeket: „hogyan képzeli el a jövőjét”. A tábornok állítólag mindössze azt válaszolta: ajánlja­nak neki valamit. A Népszabadság érdeklődésére az éppen szabadságát töltő Béndek József azt mondta: nem foglalkozik az üggyel. Rengeteg dolga van, s ő pontosan tudja, mit mondott a sajtó­ban egy hét után felemlegetett nyi­latkozatában; nála a kazetta, amely az első szótól az utolsóig tartalmaz­za az inkriminált beszélgetést. Béndek József­Fotó: Kovács Bence Fegyelmi vizsgálat a biciklis futár feljelentése miatt Munkatársunktól Fegyelmi vizsgálat indul a VI. ke­rületi rendőrkapitányságon a múlt szerdán szolgálatot teljesítő ügyeletvezető ellen. Az eljárás kezdeményezője szerint nem megfelelően „kezel­te” ugyanis az ismert múlt keddi incidense után a kapitányságon Vadász Jánost feljelenteni kívánó biciklista ügyét - erősítette meg a Népszabadság értesülését Jármy Tibor, a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság szóvivője. A biciklis futár, aki múlt ked­den a Kodály körönd közelében összetűzésbe keveredett Vadász János volt államtitkárral, szerdán akart feljelentést tenni a VI. kerü­leti kapitányságon. Nem tudta azonban megmondani az autó rendszámát, amelynek a sofőrjé­vel konfliktusba keveredett - ezért az ügyeletes „elküldte”. Jármy lapunknak azt mondta: az ügyeletes hibája, bár késedel­met okozott, a nyomozást érdem­ben nem befolyásolja, a feljelen­tővel szembeni nem megfelelő bánásmódnak azonban ennek el­lenére lesznek következményei. Tüntetés az OEP-nél A daganatos gyerekeket szállító magán-mentőszolgálat közfinanszírozásáért tüntettek tegnap az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztárnál (OEP) szülők és civil szervezetek. A Beteg Gyermekekért Alapítvány három éve szállít olyan, daganatos betegségben szenvedő gyermekeket, akik betegségük miatt nem utazhatnak tömegközlekedési eszközökön. A szervezettel kötött finanszírozási szerződést ugyanakkor az OEP felbontotta, az alapítvány adótartozására hivatkozva. Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2007. AUGUSZTUS 1., SZERDA Magyarország • 3 y. Az ember bízik és reménykedik. Hátha ez azt jelen­ti, hogy ha sokára is, de valahol még­is lehetséges vé­get vetni egy val­lásháborúnak. Belfast és Bászra Miklós Gábor miklosg@nepszabadsag.hu Tegnap este - így tervezték - nem játszották el a csapatkivonulás­hoz illő katonai ceremóniákat Észak-Írországban. Pedig harminc­­nyolc év után a brit hadsereg végleg visszavonult kaszárnyáiba, felhagyott a békefenntartással, a két helyi vallási-etnikai közösség közötti béketeremtéssel. Az ulsteri politikát, rendteremtést és -fenn­tartást végképp visszaadta az ulsterieknek. Erőfeszítéseiket mos­tanság az iraki Bászra környékére összepontosítják amúgy is. És itt csak egy helyi politikai ügyre emlékeztetek: a belfasti kor­mányt most az idős Ian Paisley lelkész vezeti, aki annak idején a katolikus, republikánus írek legelszántabb ellenfele volt. Vele azo­nos jogú helyettese pedig az ír Köztársasági Hadsereg brit börtönt viselt veteránja. Az ember bízik és reménykedik. Hátha ez azt je­lenti, hogy ha sokára is, de valahol mégis lehetséges véget vetni egy vallásháborúnak. Hiszen befejeződött egykor a harmincéves háború is! A brit hadsereg műveleteiben 301 embert ölt meg, leg­alább a felének semmi köze nem volt semmilyen félkatonai szerve­zethez. Az elmúlt 38 évben 763 katona halt meg Észak-Írországban, sokan közülük fegyvertelenül, a szolgálat után pihenés idején. Képtelenség a - remélhetőleg - végképp lecsengő északír konflik­tusról, vallásháborúról úgy gondolkodni, hogy ne jusson eszünkbe mindaz, ami Irakban történik. Korábban pedig volt­ Jugoszláviá­­ban, Libanonban. Nem igaz tehát az állítás, miszerint csak a kelet népei élnek tudatilag ma is a vallások, vallási doktrínák bűvöleté­ben, és indítanak egymás ellen újabb és újabb vallásháborúkat. Lám, a civilizált brit szigeteken éppen csak befejeződik, miközben a Balkánon még szinte érezni a háború parazsának forróságát. Észak-Írország még nem szabadul meg a vallásinak nevezett há­borúskodástól. A nemrég megakadályozott merényletek mögötti erőket hasonló ideológiák és gyűlöletek mozgatják, mint egykor az ulsteri kocsmákban gyülekező terroristákat. A különbség azonban félelmetes: az IRA katolikus „katonái” és a protestáns különítmé­nyesek is helyi érdekeket képviseltek, helyi gyűlöleteket fogalmaz­tak terrorra. Gyakorlatilag önmagukra voltak utalva, a katolikusok kaptak ugyan pénzt az amerikai nemzettársaktól, fegyvert pedig - sokszor szovjet megbízásból - a terrort támogató közel-keleti kor­mányoktól - ám ellentétben a maiakkal csak a maguk helyi ügyei­ben léptek fel. A mai gyilkosok, terroristák viszont egy globális franchise részeként működnek - helyileg. A régi terrorista kijelölte célpontjait, áldozatait - sokszor vallásilag különböztette meg őket. A mostaniak számára bármely metrószerelvény utasainak halmaza alkalmas az elpusztításra. A hit parancsát értelmezik így. A vallás univerzális eszméi - jóság és kegyelem - vezérlik őket. Nem gúnyo­lódom, tessék csak elolvasni a dzsihadisták búcsúleveleit! Semmi okunk hát arra, hogy ünnepeljük a brit katonák vissza­vonulását kaszárnyáikba. Könnyen lehet még dolguk épp elég. Akár Európában, akár hazai földön is. A helyzet tehát továbbra is rossz, harminc év rövid is lehet. Marad hát az óva­tosság, és minden­ki megbecsülése, aki dolgozni akar. Ha külföldi és nem vegytiszta az alkalmazása, akkor is. Tyúklépésben Római Róbert romair@nepszabadsag.hu A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézete felmérte a külföl­diek illegális foglalkoztatását Magyarországon, és arra a nem kifeje­zetten váratlan következtetésre jutott, hogy a gondot nem a „beszivárgók” jelentik, hanem általában a feketemunka, ennek leg­főbb forrása pedig a munkára telepített adó- és bérterhek nagysága. Akár előrelépésnek is tekinthetnénk, hogy ma már nincs vita, az adórendszer is gerjeszti a féllegális és illegális munkavállalást, ezen keresztül oka a közterhek egyenlőtlen elosztásának, éppígy az ország romló versenyképességének és az államháztartás hiá­nyának. Az egyébként a költségvetésnek járó adóbevételekből ugyanis sok-sok százmilliárd forint (a kormány szerint ezer-, más szakértők szerint legalább háromezermilliárd) hiányzik emiatt. Legalább ennyire közhelyszámba megy, amit a kutatás készítői sem felejtettek el megjegyezni: jó volna - érdemben - csökkenteni a legális foglalkoztatás terheit, ám ez az államkassza hiányára te­kintettel most lehetetlen. A deficit pedig mindaddig stabilan ve­lünk marad, ameddig az adórendszer ennyire taszító. Marad hát a sajátos modell. Európa több reformkormánya a tár­sadalmi viszonyok átrendezését, a gazdaság dinamizálását az adó­rendszer átalakításával kezdte, mi apró lépésekkel haladunk előre. Nem is teljesen eredménytelenül, hisz az ellenőrzések szigorítása hozott már valamit. Hogyne hozott volna, amikor egy éve még a „semmiért” is járt az ingyenes orvosi ellátás, csúszópénzért a rok­kantnyugdíj, épülhetett társasház - papíron - munkaerő nélkül. Elindult tehát valami. Többen fizetnek járulékot, több a legális alkalmazott. Ha a kivételes mértékű adókerülés legfőbb oka a rossz adómorál és a vállalkozók nyerészkedése, akkor jó úton já­runk. A szigor eredménye hosszabb távon több adóbevétel lesz, ami idővel megteremti a lehetőségét, hogy az adó- és járulékter­hek mérséklődjenek. Legfeljebb a vállalkozó profitja apad. Ám, ha a bérterhek meghaladják a vállalkozások többségének gazdasági erejét, a szigorra­­ érdemi adócsökkentés híján­­ kétféle választ adhatnak a cégek: aki tudja, a végsőkig kijátssza a törvényt. Aki nem tudja, csődbe megy. Jó esetben csak néhány alkalmazott­ját küldi csődbe. Mindez több „valódi” munkanélkülit, az államnak pedig nagyobb szociális kiadásokat jelent. Több bevételt alig. Mondhatnánk, „szociális piacgazdaságot” építünk, nincs itt probléma: ott van „ideának” a svéd modell. A svéd polgár sokat fi­zet, de igen sokat is kap az államtól, a gazdaság pedig elbírja az óri­ási bérterheket. Sőt: egykedvűen dübörög. Való igaz, a svéd Ericssonnak nem jelent komolyabb hátrányt a világpiacon az ország adórendszere, különösen, hogy számos tá­voli, olcsóbb bérű helyen is dolgoztat. De ne tévedjünk: még Svéd­országban is éleződő vitatéma a „túlzott” adóterhelés. Ennek tulaj­donítják ugyanis, hogy a „tradicionális” svéd multik mellett alig je­lennek meg új hazai kis- és középvállalkozások. Svédországban az évszázados előny adhat még időt arra, hogy választ adjanak a globális gazdaság kihívásaira, köztük a nemzetközi adóversenyre, a multik mobilitására. Ott elég apró lé­pésekkel haladni előre. Évszázados hátrányt tyúklépésben ledol­gozni legalábbis nehezebb. Igaz, az sem veszélytelen, amikor egy aléb­i hajlamos tyúk ro­hanni kezd. Marad hát az óvatosság, és mindenki megbecsülése, aki dolgozni akar. Ha külföldi és nem vegytiszta az alkalmazása, akkor is. Ennie akkor is kell, a boltból meg begurul az áfa a közkasszába. Kicsi pénz, tyúklépésben jön, de a miénk.

Next