Népszabadság, 2008. május (66. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-02 / 102. szám
www.nol.hu Baka András az államfő jelöltje a Legfelsőbb Bíróság élére Baka Andrást, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság egykori tagját jelöli a Legfelsőbb Bíróság élére Sólyom László köztársasági elnök. A parlamenti frakciók hétfőn alakítják ki álláspontjukat. Hírösszefoglalónk Sólyom László köztársasági elnök Baka Andrást jelöli a Legfelsőbb Bíróság Lomnici Zoltán főbíró mandátumának lejártával megüresedő elnöki posztjára. Baka András pályáját tudományos kutatóként kezdte a Magyar Tudományos Akadémia Állami és Jogtudományi Intézetében, majd a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság magyar bírája volt 1991 és 2008 közt. Sólyom László szerdán a pártok képviselőivel azt közölte, hogy jelölését hosszú tájékozódás előzte meg. Először a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnökével, Lomnici Zoltánnal találkozott február első napjaiban. Közölte vele, hogy más jelöltet keres a posztjára. Ezután az államfő találkozott az öt ítélőtábla elnökével, majd a múlt héten fogadta a 19 megyei bíróság és a Fővárosi Bíróság elnökét. Sólyom László szerint ezeken a találkozókon rengeteg olyan szempont merült föl, amelyek alapján világossá vált számára, hogy milyen igényeik és problémáik vannak a bíróságoknak mind szervezeti téren, mind az ítélkezés tartalmát és minőségét, illetve a bírói életpályát illetően. - Ezután tárgyaltam a jelölt úrral, ő ezekre a problémákra választ tud adni - mondta az államfő. A frakciók hétfőn alakítják ki álláspontjukat. Ezt Dávid Ibolya, az MDF elnöke közölte. Ez a pártok képviselőinek egyöntetű álláspontja volt. Dávid Ibolya hozzátette, szeretnék figyelembe venni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ajánlását is. Baka András szerint a pártok jóindulatúan fogadták jelölését. - Alapintézményről van szó, és biztos vagyok abban, hogy a parlamenti erők meg tudnak egyezni a Legfelsőbb Bíróság elnökének személyéről, legyek az akár én, akár más - mondta Baka András. Kérdésre válaszolva kifejtette: a köztársasági elnökkel folytatott megbeszélésén nem került szóba, hogy az államfő jelöltjei mostanában nem kapták meg a szükséges támogatást a parlamentben. - Az államfő és a pártok közötti viszony nem a jelöltre tartozik - tette hozzá. Azzal kapcsolatban, hogy mennyire van tisztában a magyar igazságszolgáltatás helyzetével, kifejtette: Strasbourgban háromezer magyar ügyben ítélkezett. - A strasbourgi bíró nincs elszigetelve a magyar jogtól - szögezte le. Baka András 17 évig bíráskodott Strasbourgban Fotó: MTI Baka András Magyarország kritikus ponton? Stumpf: Számítani lehetett a robbanásra A 2006-os zavargások egyik oka, hogy a rendszerváltozás traumáját máig nem sikerült feldolgozni - állítja Pataki Ferenc szociálpszichológus. Magyarország a legvidámabb barakkból a bevásárlóközpontok legszomorúbb országává vált. Lencsés Károly A rendszerváltozásig vezeti vissza a 2006. őszi tévéostromot, és az azt követő tüntetések, zavargások okait nemrég publikált dolgozatában Pataki Ferenc szociálpszichológus. Az akadémikus szerint nem sikerült „mindennapi életformává alakítani a rendszerváltást vezérlő nagy eszméket”. A Visszapillantás 2006 őszére címet viselő tanulmány megállapításait a Demos Magyarország Alapítvány szervezésében kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg. (A tanulmány megtalálható a Demos.hu honlapon.) A retorikában megjelenő agresszió ágyazott meg a fizikai erőszaknak - idézte moderátorként Desewffy Tibor szociológus, a Demos vezetője Patakit. „Rendszerváltó pótlékként” jellemezte a korábbi és a mostani politikai eseményeket Stumpf István politológus, az Orbán-kormány egykori minisztere, utalva rá, hogy a változásokból az emberek jó része kimaradt. Csalódottság és frusztráció tapasztalható, és erre az egyik válasz az orbáni polgári körök megalakítása, a másik a Medgyessy-féle árokbetemető politika volt, amelynek sajátossága a „mindenkit feljelentünk, aki szembejön”. Stumpf szerint a radikalizmus terjedése miatt mindenki számított rá, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a robbanás. Azt állítja, hogy a pártok koncentrációja és a választók tömbösödése helyett szerencsésebb lett volna, ha sok kis párt működik. Ormos viszont egzisztenciális deficitről beszélt. Franco diktatúrája után a spanyolok elfogadták a demokratikus játékszabályokat - magyarázta -, mert az egzisztenciálisan nem okozott törést. „Infantilis állapotban” voltak az emberek a rendszerváltozás küszöbén - hangoztatta Csepeli György szociálpszichológus. A paternalista viszonyok közt élő ország reményei ütköztek a realitásokkal - tette hozzá -, így lettünk a legvidámabb barakkból a shopping centerek legszomorúbb országává. A rendszerváltozás ugyanis reménytelen helyzetbe hozta az alsó egymilliót, bebetonozta a felső tízezret, míg a középosztály mindennapjai szorongással telnek. - Kritikus fordulóponthoz érkeztünk, amikor a demokratikus társadalom önjavító mechanizmusainak működése válik lehetetlenné - így jellemezte a helyzetet Pataki. Ráadásul az egyik oldal az utcai politizálás mellett tette le a voksát, ami felveti a kérdést: a populáris demokráciát vagy a parlamenti kereteket tekintjük alapértéknek? Stumpf nem ennyire pesszimista, szerinte a pártokráciával szemben megkezdődött a civil társadalom revitalizációs folyamata. Csepeli szerint a gyógymód a „középosztályosodás” támogatása, mert anélkül nincs demokrácia. Pataki viszont úgy látja, a tét az, hogy képes-e a baloldal talpon maradni. A jobboldalnak óriási tartalékai vannak - ilyen a vallási és a nemzeti tradíció, míg a baloldal elveszítette múltját és jövőjét, s beszorították „egy primitív pragmatizmusba”. Gyurcsány visszavonja Medgyessy megbízatását Munkatársunktól Gyurcsány Ferenc május 31-i hatállyal kezdeményezi Medgyessy Péter utazó nagyköveti megbízásának visszavonását. A miniszterelnök szerdán fogadta hivatalában elődjét, és megköszönte a Magyarország nemzetközi kapcsolatainak erősítéséért végzett tevékenységét. Daróczi Dávid kormányszóvivő a megbízás visszavonásának okáról ennél többet nem kívánt közölni. Medgyessy Péter az elmúlt időszakban több alkalommal is bírálta a kormány működését és Gyurcsány Ferenc tevékenységét. Néhány hete azt nyilatkozta, hogy a kormányfő ma már „több konfliktust és problémát okoz, mint amennyit megold, és ha ez igaz, akkor ennek a konzekvenciáit le kéne vonnia”. „Nagyon nehéz elképzelni, hogy ez a koalíció meg tudja nyerni a választásokat 2010-ben, függetlenül attól, hogy Gyurcsány lesz a miniszterelnök vagy sem” - jelentette ki, hozzátéve: „az, hogy milyen arányú lesz a másik oldal győzelme, attól függ, milyen szocialista miniszterelnök lesz”. Az ellenzék sokat bírálta Medgyessyt feladatának költséges volta miatt. A kormányszóvivői iroda két éve azt közölte, hogy 2005 év végéig 39 millió forintot költött az állam e célra. 2006-ra 29 millió forintot hagytak jóvá a kiadásokra; ez fedezi két szakértő és egy titkárnő bérét, és az egyéb kiadásokat. Medgyessy Péter utazó nagyköveti munkájáért nem vett föl fizetést. Megpróbáltunk kérdéseket föltenni távozása kapcsán Medgyessy Péternek, de megkeresésünket elhárította. NÉPSZABADSÁG • 2008. MÁJUS 2., PÉNTEK Magyarország • 3 Ettől még morálisan elítélhetnénk a lejáratási kísérletet, ha elítélendőnek tartanánk. De miért tartanánk annak? A törvénytelenséget, a rágalmazást - azt igen! Közpénzt szórni haszon nélkül - azt is. De a lejáratással kísérletezni - ez a pártok alaptevékenysége. És közérdek, hogy az legyen. Közérdek, hogy a lejáratásra alkalmas tények nyilvánosságra kerüljenek. Helyes, ha lejáratják azt, akit van mivel. Tele a bili Révész Sándor reveszs@nepszabadsag.hu Kövér László kilenc év múltán bevallotta, hogy Orbán Viktor hazudott. Azt mondja: pártja évek óta tisztában van vele, hogy tagjait nemtelen eszközökkel erkölcsi-egzisztenciális értelemben is le akarják járatni, „erre vonatkozóan korábban is voltak gyanúk, de a héten nyilvánosságra került ügy az első, amely bizonyítottnak is tekinthető” (Magyar Nemzet, április 26.). Ha ez az első, akkor az eddigiek szerinte sem voltak azok, tehát Orbán hazudott, amikor 1999. május 3-án azt állította az Országgyűlésben: „bizonyítást nyert, hogy titkos és törvénytelen adatgyűjtések történtek” a Horn-kormány idején a Fidesz egész vezérkarának lejáratása végett. Kövér persze már akkor is tudta, hogy ebből egy szó sem igaz, ezért jobb híján legalább arra akart valami bizonyítékot szerezni, hogy 1 db fideszes vezetőt magánszemélyek magánnyomozókkal figyeltettek. (Ami egyébként nem tilos, de még ennyi sem történt.) Ebből a célból Kövér a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterként egy magáncégnek közpénzből megbízást adott, hogy vegyen meg egy titokban készült felvételt. Ezt a megbízást referenciamunkának nevezte, vagyis nem tartotta sem törvénytelennek, sem erkölcstelennek, hogy magáncégtől közpénzen a politikai ellenfelet kompromittáló anyagot rendeljen. A Magyar Nemzet által mérvadónak tekintett szakértő a következőképp határozta meg, hogy milyen eszközök törvénytelenek: „teljesen törvénytelen, hogy egy magánnyomozó cég operatív eszközöket (például lehallgatás, titkos beszélgetések rögzítése) alkalmazva figyeljen meg embereket...” (Magyar Nemzet, április 24.). Kövér ezek szerint törvénytelen eszközökkel készült anyag beszerzésére adott megbízást, és most is ilyen törvénytelen eszközökkel előállított (Kapolyi László képviselő szavait tudta nélkül és törvényes felhatalmazás nélkül rögzítő) felvétel alapján tekinti bizonyítottnak a lejáratási kísérletet. A lejáratási kísérlet valóban bizonyítottnak tekinthető. Világos, hogy Keller László államtitkár és Kapolyi képviselő kapcsolatba került olyan emberekkel, akik jó pénzért lejáratásra alkalmas anyagot ígértek a politikai ellenfél kulcsembereiről. Törvénytelen eszközök alkalmazására, közpénz fölhasználására, vagy ennek szándékára viszont (eddig legalábbis) nincs semmiféle bizonyíték. Mint ahogy akkor sem volt, amikor ezt maga Orbán lódította. (Kapolyi meg a saját zsebéből annyit fizet, amennyit akar, az ő megélhetésért nem aggódunk.) Nem állíthatjuk tehát, hogy Kapolyi és Keller elkövették volna azt, amit annak idején Kövér, aki ezt nem is tagadta és nem is szégyellte, mert önmagára és az övéire más normákat vonatkoztat. Ettől még morálisan elítélhetnénk a lejáratási kísérletet, ha elítélendőnek tartanánk. De miért tartanánk annak? A törvénytelenséget, a rágalmazást - azt igen! Közpénzt szórni haszon nélkül - azt is. De a lejáratással kísérletezni - ez a pártok alaptevékenysége. És közérdek, hogy az legyen. Közérdek, hogy a lejáratásra alkalmas tények nyilvánosságra kerüljenek. Helyes, ha lejáratják azt, akit van mivel. A demokráciának az az egyik nagy előnye, hogy szabadon tevékenykednek benne ellenérdekű felek, akiknek érdekük leleplezni egymást, ezért a sötét ügyek feltárására nagyobb az esély. Elég baj, hogy ez az előny nálunk nagyon kevéssé érvényesül. Rengetegen nyüzsögnek a magyar politikai életben, akiknek a vagyonosodására nem tudunk törvényes magyarázatot, erkölcsileg elfogadhatót pláne nem. Az pedig köztudott, hogy a pártok finanszírozására törvényes lehetőség egyszerűen nincs is. Tele vannak a bilik, és nem borul ki semmi! A köz morálját és pénzét féltő polgárnak kötelessége bátorítani minden biliborítási kísérletet, függetlenül attól, hogy ki borít és kire! A közhasznú lejáratási kísérletek során az ellenérdekű felek a sajtó segítségével nagyon sok mindent rábizonyítottak már egymásra, ami a jogerős ítélethez (sokszor rossz törvényeink és bírósági gyakorlatunk miatt) kevés, de a hétköznapi tisztesség normái szerint a lejáratódáshoz bőven elég. Lenne. Ha működnének ezek a normák. De ebben a végletes megosztottságban nem működnek. Ezek sem. Ha „rólunk” van szó, minden rágalom, amiről nincs jogerős ítélet. Ha ellenfeleinkről van szó, akkor az sem rágalom, ami nyilvánvalóan az. A Fidesz egykori szolnoki polgármestere, Várhegyi Attila még akkor is a párt finanszírozásáért felelős pártigazgató maradhatott, miután a szolnoki közpénzek hűtlen kezeléséért jogerősen elítélték. „Megteheti-e egy párt pénztárnoka... hogy egy magánvállalkozás tulajdonában lévő, amolyan kölcsönjárművel közlekedik?” - kérdezte ezen a helyen Tamás Ervin 2003. szeptember 5-én (Tesztautó), amikor kiderült, hogy Puch László a brókerügyben kulcsszerepet játszó Britton luxusautójával közlekedett. Eltelt fél évtized, és az illető egészen eddig pártpénztárnok maradt. Ha a „mieinket” kompromittálják titkos fölvételekkel, akkor sárba tiporják az emberi jogainkat, és a diktatúra sötét megfélemlítő eszközeit vetik be ellenünk. Ha ellenfeleinket kompromittálják, akkor az igazság bajnokai világítanak be a sötét lelkű méregkeverők földalatti kamráiba. A lejáratási kísérlet csak akkor válik aljassá, ha lejáratásra alkalmas anyag híján is folytatják. 1999-ben a Fidesz vezetői folytatták, 2003-ban Kapolyiék nem folytatták. Ez eddig rendben lenne. Ha az anyag híja valóban azt jelentené, hogy nincs anyag. És nem csupán azt, hogy a nyilvánosság számára nincs. Itt van ez a kedves Kékessy Dezső, az Orbán-kormány volt párizsi nagykövete, aki rengeteg kompromittáló anyagot ígért az Orbán családról, ha a Medgyessy-kormány hajlandó nem kívánatosnak minősíteni egy személyes ellenségét. (Nem volt hajlandó.) Ezt is abból a felvételből tudjuk, melyet a Magyar Nemzet perdöntőnek tekint, de ezt a részletét elhallgatta. (A teljes felvétel az Indexen hallható.) Itt van ez a kedves Gubuznai úr, aki a rendszerváltásig a diktatúra titkosszolgálatát szolgálta, aztán egy brókercéget, ahonnan százmilliók tűntek el (majd talán kiderül a büntetőperből, melyben Gubuznai a másodrendű vádlott, hogy miként). Onnan került a Simicska Lajos tiszta és megbízható kezeire bízott APEH-be tanácsadónak, hogy ott aztán százával töltse le illetéktelenül az adótitoknak minősülő dokumentumokat. A Magyar Narancs szerint „»nemcsak jobboldali megrendelésre dolgozott«, a Fidesz-kormány bukása után a másik oldal kegyeit is kereste.” Ez az értesüléseivel és dokumentumaival hegyen-völgyön házaló úr, miután Csányi Sándor megzsarolására vetemedett, most előzetesben ül. Ahol ajánlatokat kaphat és tehet. Ezek szolgálhatják azokat, akiknek van okuk rettegni attól, amit Gubuznai tud, és szolgálhatnák a közt, amelyre tartozik, amitől politikai képviselői rettegnek. Reménykedjünk. De ne nagyon.