Népszabadság, 2008. május (66. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-02 / 102. szám

www.nol.hu Baka András az államfő jelöltje a Legfelsőbb Bíróság élére Baka Andrást, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság egykori tagját jelöli a Legfelsőbb Bíró­ság élére Sólyom László köz­­társasági elnök. A parlamenti frakciók hétfőn alakítják ki ál­láspontjukat. Hírösszefoglalónk Sólyom László köztársasági elnök Baka Andrást jelöli a Legfelsőbb Bíróság Lomnici Zoltán főbíró mandátumának lejártával megüre­sedő elnöki posztjára. Baka András pályáját tudomá­nyos kutatóként kezdte a Magyar Tudományos Akadémia Állami és Jogtudományi Intézetében, majd a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság magyar bírája volt 1991 és 2008 közt. Sólyom László szerdán a pártok képviselőivel azt közölte, hogy je­lölését hosszú tájékozódás előzte meg. Először a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnökével, Lomnici Zol­tánnal találkozott február első napjaiban. Közölte vele, hogy más jelöltet keres a posztjára. Ezután az államfő találkozott az öt ítélő­tábla elnökével, majd a múlt héten fogadta a 19 megyei bíróság és a Fővárosi Bíróság elnökét. Sólyom László szerint ezeken a találkozókon rengeteg olyan szem­pont merült föl, amelyek alapján világossá vált számára, hogy mi­lyen igényeik és problémáik van­nak a bíróságoknak mind szerve­zeti téren, mind az ítélkezés tartal­mát és minőségét, illetve a bírói életpályát illetően. - Ezután tárgyaltam a jelölt úr­ral, ő ezekre a problémákra választ tud adni - mondta az államfő. A frakciók hétfőn alakítják ki álláspontjukat. Ezt Dávid Ibolya, az MDF elnöke közölte. Ez a pár­tok képviselőinek egyöntetű állás­pontja volt. Dávid Ibolya hozzátet­te, szeretnék figyelembe venni az Országos Igazságszolgáltatási Ta­nács ajánlását is. Baka András szerint a pártok jóindulatúan fogadták jelölését. - Alapintézményről van szó, és biztos vagyok abban, hogy a parla­menti erők meg tudnak egyezni a Legfelsőbb Bíróság elnökének sze­mélyéről, legyek az akár én, akár más - mondta Baka András. Kérdésre válaszolva kifejtette: a köztársasági elnökkel folytatott megbeszélésén nem került szóba, hogy az államfő jelöltjei mostaná­ban nem kapták meg a szükséges támogatást a parlamentben. - Az ál­lamfő és a pártok közötti viszony nem a jelöltre tartozik - tette hozzá. Azzal kapcsolatban, hogy mennyire van tisztában a magyar igazságszolgáltatás helyzetével, kifejtette: Strasbourgban három­ezer magyar ügyben ítélkezett. - A strasbourgi bíró nincs elszigetelve a magyar jogtól - szögezte le. Baka András 17 évig bíráskodott Strasbourgban Fotó: MTI Baka András Magyarország kritikus ponton? Stumpf: Számítani lehetett a robbanásra A 2006-os zavargások egyik oka, hogy a rendszerváltozás traumáját máig nem sikerült feldolgozni - állítja Pataki Fe­renc szociálpszichológus. Ma­gyarország a legvidámabb ba­rakkból a bevásárlóközpontok legszomorúbb országává vált. Lencsés Károly A rendszerváltozásig vezeti vissza a 2006. őszi tévéostromot, és az azt követő tüntetések, zavargások oka­it nemrég publikált dolgozatában Pataki Ferenc szociálpszichológus. Az akadémikus szerint nem sike­rült „mindennapi életformává ala­kítani a rendszerváltást vezérlő nagy eszméket”. A Visszapillantás 2006 őszére címet viselő tanul­mány megállapításait a Demos Ma­gyarország Alapítvány szervezésé­ben kerekasztal-beszélgetésen vi­tatták meg. (A tanulmány megtalál­ható a Demos.hu honlapon.) A retorikában megjelenő ag­resszió ágyazott meg a fizikai erő­szaknak - idézte moderátorként Desewffy Tibor szociológus, a Demos vezetője Patakit. „Rendszerváltó pótlékként” jel­lemezte a korábbi és a mostani po­litikai eseményeket Stumpf István politológus, az Orbán-kormány egykori minisztere, utalva rá, hogy a változásokból az emberek jó ré­sze kimaradt. Csalódottság és frusztráció tapasztalható, és erre az egyik válasz az orbáni polgári kö­rök megalakítása, a másik a Medgyessy-féle árokbetemető poli­tika volt, amelynek sajátossága a „mindenkit feljelentünk, aki szem­bejön”. Stumpf szerint a radikaliz­mus terjedése miatt mindenki szá­mított rá, hogy előbb-utóbb bekö­vetkezik a robbanás. Azt állítja, hogy a pártok koncentrációja és a választók tömbösödése helyett sze­rencsésebb lett volna, ha sok kis párt működik. Ormos viszont egzisztenciális deficitről beszélt. Franco diktatúrá­ja után a spanyolok elfogadták a de­mokratikus játékszabályokat - ma­gyarázta -, mert az egzisztenciáli­san nem okozott törést.­­ „Infantilis állapotban” voltak az emberek a rendszerváltozás kü­szöbén - hangoztatta Csepeli György szociálpszichológus. A pa­ternalista viszonyok közt élő or­szág reményei ütköztek a realitá­sokkal - tette hozzá -, így lettünk a legvidámabb barakkból a shopping centerek legszomorúbb országává. A rendszerváltozás ugyanis re­ménytelen helyzetbe hozta az alsó egymilliót, bebetonozta a felső tíz­ezret, míg a középosztály minden­napjai szorongással telnek. - Kritikus fordulóponthoz ér­keztünk, amikor a demokratikus társadalom önjavító mechanizmu­sainak működése válik lehetetlen­né - így jellemezte a helyzetet Pata­ki. Ráadásul az egyik oldal az utcai politizálás mellett tette le a voksát, ami felveti a kérdést: a populáris demokráciát vagy a parlamenti ke­reteket tekintjük alapértéknek? Stumpf nem ennyire pesszimis­ta, szerinte a pártokráciával szem­ben megkezdődött a civil társada­lom revitalizációs folyamata. Cse­peli szerint a gyógymód a „közép­osztályosodás” támogatása, mert anélkül nincs demokrácia. Pataki viszont úgy látja, a tét az, hogy ké­­pes-e a baloldal talpon maradni. A jobboldalnak óriási tartalékai van­nak - ilyen a vallási és a nemzeti tradíció­­, míg a baloldal elveszítet­te múltját és jövőjét, s beszorították „egy primitív pragmatizmusba”. Gyurcsány visszavonja Medgyessy megbízatását Munkatársunktól Gyurcsány Ferenc május 31-i hatál­­­lyal kezdeményezi Medgyessy Péter utazó nagyköveti megbízásának visszavonását. A miniszterelnök szerdán fogadta hivatalában előd­jét, és megköszönte a Magyaror­szág nemzetközi kapcsolatainak erősítéséért végzett tevékenységét. Daróczi Dávid kormányszóvivő a megbízás visszavonásának okáról ennél többet nem kívánt közölni. Medgyessy Péter az elmúlt idő­szakban több alkalommal is bírálta a kormány működését és Gyur­csány Ferenc tevékenységét. Né­hány hete azt nyilatkozta, hogy a kormányfő ma már „több konflik­tust és problémát okoz, mint amen­­­nyit megold, és ha ez igaz, akkor ennek a konzekvenciáit le kéne vonnia”. „Nagyon nehéz elképzelni, hogy ez a koalíció meg tudja nyerni a választásokat 2010-ben, függetle­nül attól, hogy Gyurcsány lesz a mi­niszterelnök vagy sem” - jelentette ki, hozzátéve: „az, hogy milyen ará­nyú lesz a másik oldal győzelme, at­tól függ, milyen szocialista minisz­terelnök lesz”. Az ellenzék sokat bírálta Medgyessyt feladatának költséges volta miatt. A kormányszóvivői iro­da két éve azt közölte, hogy 2005 év végéig 39 millió forintot költött az állam e célra. 2006-ra 29 millió fo­rintot hagytak jóvá a kiadásokra; ez fedezi két szakértő és egy titkárnő bérét, és az egyéb kiadásokat. Medgyessy Péter utazó nagyköveti munkájáért nem vett föl fizetést. Megpróbáltunk kérdéseket föl­tenni távozása kapcsán Medgyessy Péternek, de megkeresésünket el­hárította. NÉPSZABADSÁG • 2008. MÁJUS 2., PÉNTEK Magyarország • 3 Ettől még moráli­san elítélhetnénk a lejáratási kísérle­tet, ha elítélendő­nek tartanánk. De miért tartanánk annak? A törvény­telenséget, a rá­galmazást - azt igen! Közpénzt szórni haszon nél­kül - azt is. De a le­járatással kísérle­tezni - ez a pártok alaptevékenysége. És közérdek, hogy az legyen. Közér­dek, hogy a lejára­tásra alkalmas té­nyek nyilvánosság­ra kerüljenek. He­lyes, ha lejáratják azt, akit van mivel. Tele a bili Révész Sándor reveszs@nepszabadsag.hu Kövér László kilenc év múltán bevallotta, hogy Orbán Viktor ha­zudott. Azt mondja: pártja évek óta tisztában van vele, hogy tagja­it nemtelen eszközökkel erkölcsi-egzisztenciális értelemben is le akarják járatni, „erre vonatkozóan korábban is voltak gyanúk, de a héten nyilvánosságra került ügy az első, amely bizonyítottnak is tekinthető” (Magyar Nemzet, április 26.). Ha ez az első, akkor az eddigiek szerinte sem voltak azok, tehát Orbán hazudott, amikor 1999. május 3-án azt állította az Országgyűlésben: „bizonyítást nyert, hogy titkos és törvénytelen adatgyűjtések történtek” a Horn-kormány idején a Fidesz egész vezérkarának lejáratása vé­gett. Kövér persze már akkor is tudta, hogy ebből egy szó sem igaz, ezért jobb híján legalább arra akart valami bizonyítékot sze­rezni, hogy 1 db fideszes vezetőt magánszemélyek magánnyomo­zókkal figyeltettek. (Ami egyébként nem tilos, de még ennyi sem történt.) Ebből a célból Kövér a titkosszolgálatokat felügyelő mi­niszterként egy magáncégnek közpénzből megbízást adott, hogy vegyen meg egy titokban készült felvételt. Ezt a megbízást refe­renciamunkának nevezte, vagyis nem tartotta sem törvénytelen­nek, sem erkölcstelennek, hogy magáncégtől közpénzen a politi­kai ellenfelet kompromittáló anyagot rendeljen. A Magyar Nemzet által mérvadónak tekintett szakértő a követ­kezőképp határozta meg, hogy milyen eszközök törvénytelenek: „teljesen törvénytelen, hogy egy magánnyomozó cég operatív eszközöket (például lehallgatás, titkos beszélgetések rögzítése) alkalmazva figyeljen meg embereket...” (Magyar Nemzet, április 24.). Kövér ezek szerint törvénytelen eszközökkel készült anyag beszerzésére adott megbízást, és most is ilyen törvénytelen esz­közökkel előállított (Kapolyi László képviselő szavait tudta nélkül és törvényes felhatalmazás nélkül rögzítő) felvétel alapján tekinti bizonyítottnak a lejáratási kísérletet. A lejáratási kísérlet valóban bizonyítottnak tekinthető. Vilá­gos, hogy Keller László államtitkár és Kapolyi képviselő kapcso­latba került olyan emberekkel, akik jó pénzért lejáratásra alkal­mas anyagot ígértek a politikai ellenfél kulcsembereiről. Tör­vénytelen eszközök alkalmazására, közpénz fölhasználására, vagy ennek szándékára viszont (eddig legalábbis) nincs semmiféle bi­zonyíték. Mint ahogy akkor sem volt, amikor ezt maga Orbán ló­dította. (Kapolyi meg a saját zsebéből annyit fizet, amennyit akar, az ő megélhetésért nem aggódunk.) Nem állíthatjuk tehát, hogy Kapolyi és Keller elkövették volna azt, amit annak idején Kövér, aki ezt nem is tagadta és nem is szégyellte, mert önmagára és az övéire más normákat vonatkoztat. Ettől még morálisan elítélhetnénk a lejáratási kísérletet, ha el­ítélendőnek tartanánk. De miért tartanánk annak? A törvényte­lenséget, a rágalmazást - azt igen! Közpénzt szórni haszon nélkül - azt is. De a lejáratással kísérletezni - ez a pártok alaptevékeny­sége. És közérdek, hogy az legyen. Közérdek, hogy a lejáratásra alkalmas tények nyilvánosságra kerüljenek. Helyes, ha lejáratják azt, akit van mivel. A demokráciának az az egyik nagy előnye, hogy szabadon tevékenykednek benne ellenérdekű felek, akiknek érdekük leleplezni egymást, ezért a sötét ügyek feltárására na­gyobb az esély. Elég baj, hogy ez az előny nálunk nagyon kevéssé érvényesül. Rengetegen nyüzsögnek a magyar politikai életben, akiknek a vagyonosodására nem tudunk törvényes magyarázatot, erkölcsileg elfogadhatót pláne nem. Az pedig köztudott, hogy a pártok finanszírozására törvényes lehetőség egyszerűen nincs is. Tele vannak a bilik, és nem borul ki semmi! A köz morálját és pén­zét féltő polgárnak kötelessége bátorítani minden biliborítási kí­sérletet, függetlenül attól, hogy ki borít és kire! A közhasznú lejáratási kísérletek során az ellenérdekű felek a sajtó segítségével nagyon sok mindent rábizonyítottak már egy­másra, ami a jogerős ítélethez (sokszor rossz törvényeink és bíró­sági gyakorlatunk miatt) kevés, de a hétköznapi tisztesség normái szerint a lejáratódáshoz bőven elég. Lenne. Ha működnének ezek a normák. De ebben a végletes megosztottságban nem működnek. Ezek sem. Ha „rólunk” van szó, minden rágalom, amiről nincs jogerős ítélet. Ha ellenfeleinkről van szó, akkor az sem rágalom, ami nyilvánvalóan az. A Fidesz egykori szolnoki polgármestere, Várhegyi Attila még akkor is a párt finanszírozásáért felelős pártigazgató ma­radhatott, miután a szolnoki közpénzek hűtlen kezeléséért jog­erősen elítélték. „Megteheti-e egy párt pénztárnoka... hogy egy magánvállalkozás tulajdonában lévő, amolyan kölcsönjárművel közlekedik?” - kérdezte ezen a helyen Tamás Ervin 2003. szep­tember 5-én (Tesztautó), amikor kiderült, hogy Puch László a brókerügyben kulcsszerepet játszó Britton luxusautójával köz­lekedett. Eltelt fél évtized, és az illető egészen eddig pártpénz­tárnok maradt. Ha a „mieinket” kompromittálják titkos fölvételekkel, akkor sárba tiporják az emberi jogainkat, és a diktatúra sötét megfélem­lítő eszközeit vetik be ellenünk. Ha ellenfeleinket kompromittál­ják, akkor az igazság bajnokai világítanak be a sötét lelkű méreg­­keverők földalatti kamráiba. A lejáratási kísérlet csak akkor válik aljassá, ha lejáratásra al­kalmas anyag híján is folytatják. 1999-ben a Fidesz vezetői folytat­ták, 2003-ban Kapolyiék nem folytatták. Ez eddig rendben lenne. Ha az anyag híja valóban azt jelentené, hogy nincs anyag. És nem csupán azt, hogy a nyilvánosság számára nincs. Itt van ez a kedves Kékessy Dezső, az Orbán-kormány volt pá­rizsi nagykövete, aki rengeteg kompromittáló anyagot ígért az Or­bán családról, ha a Medgyessy-kormány hajlandó nem kívánatos­nak minősíteni egy személyes ellenségét. (Nem volt hajlandó.) Ezt is abból a felvételből tudjuk, melyet a Magyar Nemzet per­döntőnek tekint, de ezt a részletét elhallgatta. (A teljes felvétel az Indexen hallható.) Itt van ez a kedves Gubuznai úr, aki a rendszerváltásig a dik­tatúra titkosszolgálatát szolgálta, aztán egy brókercéget, ahon­nan százmilliók tűntek el (majd talán kiderül a büntetőperből, melyben Gubuznai a másodrendű vádlott, hogy miként). Onnan került a Simicska Lajos tiszta és megbízható kezeire bízott APEH-be tanácsadónak, hogy ott aztán százával töltse le illeték­telenül az adótitoknak minősülő dokumentumokat. A Magyar Narancs szerint „»nemcsak jobboldali megrendelésre dolgo­zott«, a Fidesz-kormány bukása után a másik oldal kegyeit is ke­reste.” Ez az értesüléseivel és dokumentumaival hegyen-völ­gyön házaló úr, miután Csányi Sándor megzsarolására veteme­dett, most előzetesben ül. Ahol ajánlatokat kaphat és tehet. Ezek szolgálhatják azokat, akiknek van okuk rettegni attól, amit Gubuznai tud, és szolgálhatnák a közt, amelyre tartozik, amitől politikai képviselői rettegnek. Reménykedjünk. De ne nagyon.

Next