Népszabadság, 2011. március (69. évfolyam, 50-75. szám)
2011-03-01 / 50. szám
www.nol.hu A rokkantnyugdíj nélkül sem lesz munka A kormány várhatóan százezer rokkantnyugdíjast szeretne visszaterelni a munkaerőpiacra. Ehhez egyes információk szerint olyan tesztet kell majd kitölteniük, amely azt méri fel, ki milyen munkavégzésre alkalmas. Ónody-Molnár Dóra „Már idén hozzá kell nyúlni a rokkantnyugdíjas-ellátáshoz, és a 400 ezer rokkantnyugdíjas felét ki kell küldeni a rendszerből.” Ezt mondta Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. közgazdásza lapunknak tavaly ősszel. A szakértő szavaira kormánykörökben is adnak, így nem meglepő, hogy a kormány a költségvetés kiadási oldalán tervezett szigorító intézkedéseivel érinteni fogja a rokkantnyugdíjasok körét. Igaz, úgy tudjuk, nem a Heim által kívánatosnak tartott kétszázezres körben, egyelőre csak százezer megváltozott munkaképességű reintegrációjával számolnak. A Heim Péter által emlegetett kétszázezres tömeg, amelyet „ki kell küldeni a rendszerből”, a kevésbé súlyos rokkantnyugdíjasok csoportjához tartozik, és munkaképes korú. (Az ő esetükben 237,4 milliárdot folyósít az állam nyugdíjellátás formájában.) Sokszor előkerült, hogy a rendszer komoly lehetőséget adott a munkanélküliség elkerülésére, a biztos rokkantellátás vonzóbbnak bizonyult, mint a bizonytalan szociális ellátások. Épp ezért a rokkantsági ellátásokhoz való hozzáférést az előző kormányok is folyamatosan szigorították, legutóbb 2008-ban, amikor az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát szolgáló intézkedések közt átalakították a rendszert. A köznyelvben „rokkantügyi” reformnak becézett intézkedések már rövid távon is érzékelhető változást hoztak: hónapról hónapra kevesebben jelentkeztek be az ellátásba. A Policy Agenda elemzése szerint ugyanis 2004-ben 76 ezer fő lépett be a rendszerbe, de 2009 végére ez a szám 49 ezerre csökkent. 2010-ben ez a tendencia a világgazdasági válság és a nyugdíjkorhatár emelése miatt megtört. A munkaképes korú rokkantak esetében a szakemberek arra figyelmeztetnek: azzal, hogyha a kormány elveszi az ellátást, még nem teremt munkalehetőségeket. Kulcskérdés, hogy az érintettek milyen képzettségűek, és egyáltalán, képezhetőek-e még. A Kossuth rádió hírei szerint a kormány „átfogó, többórás vizsgálatot, szinte mindenre kiterjedő fizikai és szellemi tesztet” írna elő annak felmérésére, hogy a rokkantsági ellátásban részesülők milyen munkakör betöltésére alkalmasak. Köves Balázs, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének alelnöke lapunknak azt mondta: számításaik szerint a megváltozott munkaképességűek 60-70 százaléka munkaképes, de csak 10 százaléka végez valamilyen munkát, ez az unió régi tagállamaiban 30-50 százalék. Köves úgy véli, alig találni olyan jelentkezőt, aki szívesen otthagyná a rokkantnyugdíjrendszert. „A cégek egy tavalyi jogszabálynak köszönhetően versenyeznek a rehabosokért, de nincs elég jelentkező a helyeket feltölteni”, mondja. Ezzel arra utalt, hogy a foglalkoztatási törvény szerint minden húsz főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadó legalább öt százalékban köteles megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni. Ha ezt nem teszi, rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, melynek 2010. évi összege egy főre 964 ezer 500 forint. Megkérdeztünk egy háziorvost, mennyire látja esélyesnek visszaintegrálni a munkaerőpiacra százezer rokkantnyugdíjast. A másfél évtizede praktizáló doktor jól ismeri a helyzetet. Szerinte nem a kilátástalanságtól menekülés hajtja a betegeket a rokkantellátás rendszerébe. Van egy szívinfarktus után kezelt beteg, alvadásgátlót szed, pacemakere van. Nem a megélhetésének biztonságát kéne veszélyeztetni, hanem inkább a betegségével foglalkozni - mondta, hozzátéve: szerinte a rokkantak valóban betegek, a saját praxisában sikeres rehabilitációt nem látott. A kormány „átfogó, többórás vizsgálatot, szinte mindenre kiterjedő fizikai és szellemi tesztet” írna elő annak felmérésére, hogy a rokkantsági ellátásban részesülők milyen munkakör betöltésére alkalmasak Fotó: Kurucz Árpád Jönnek az egészségügyi adók? Nemcsak az egészségügyi kiadásokon nyesne, hanem az azokat fedező bevételeket is növelné a kormány - áll a lapunk birtokába került elemzésben. A kormány sorvezetőjét készítő Századvég Gazdaságkutató Zrt. tanulmánya új adónemek kivetésével számol. Danó Anna Meglehetősen szórnak a becslések arra vonatkozóan, mekkora összeg hiányzik évente az egészségügyi ellátórendszer működéséhez: alsó hangon 95 milliárd, a pesszimistábbak - vagy racionálisabbak? - 180 milliárd forintról beszélnek. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. szakértői szerint ezt a pénzt a jövedéki és egyéb adókból lehetne pótolni. Érveik szerint a jövedéki adóból évente körülbelül 850 milliárd forintot szed be az állam, ez csaknem akkora összeg, mint amennyivel az Egészségbiztosítási Alapot (E-Alap) az állam (600-700 milliárd) kiegészíti. Ráadásul ezen adóbevételek 30 százaléka a dohánytermékek, 10 százaléka az alkohol eladása után folyik be az államkaszába, tehát olyan termékek után fizetik meg az emberek, amelyek közvetve károsítják az egészségüket. A szakértők szerint indokolt tehát, hogy ezen termékek fogyasztói az átlag fölött járuljanak hozzá az egészségügyi kiadásokhoz - ahogy azt Orbán Viktor is bejelentette már az Országgyűlésben, igaz, az egészségkárosító termékek körét nem említve. A WHO adatai szerint az alacsony és közepes jövedelmű országokban a cigaretta, illetve az alkohol árának tízszázalékos növelése hat százalékkal csökkentette a fogyasztást. A Századvég elemzői az alkohol árában lévő húszszázalékos jövedéki adót negyven százalékra emelnék. A Századvég elemzői letették a voksukat az úgynevezett a hamburgeradó mellett, vagyis bizonyos egészségtelen ételekre, italokra pluszterheket vetnének ki. Azt állítják, hogy azokban az országokban, ahol eddig bevezették a hamburgeradót a zsíros, túl sós vagy cukorban bőséges élelmiszerekre, nemcsak az állam bevételei nőttek, hanem az emberek táplálkozási szokásai is kedvezően változtak. Javaslatuknak van olyan eleme is, amely az extrém sportok művelőit érintené. Ha emiatt történne velük baleset, akkor a kórházi ellátásuk csak alapszolgáltatásokra, az életmentésre szorítkozna, az egyéb szükséges terápiákért fizetniük kellene külön biztosítás vagy egyéb magánfinanszírozás formájában. Vannak olyan elképzelések, hogy hasonló módon kellene eljárni az ittasan vagy biztonsági öv nélkül vezetőkkel kapcsolatban is. A címkézett adókon kívül a Századvég elemzői az egészségbiztosítási járulék emelését éppúgy felvetették, mint a tételes egészségügyi hozzájárulás ismételt bevezetését. Ez utóbbit tavaly januárban törölte el a kormány. Bevezetése mellett az szól, hogy az állami egészségügyi szolgáltatásokat elvben azonos mértékben veheti igénybe bárki, így indokolható, hogy legyen a hozzájárulásnak fix összegű része is. A Századvég szerint az eltörölt 1950 forintos havi díj helyett 2500-4500 forintosra lenne szükség. NÉPSZABADSÁG • 2011. MÁRCIUS 1., KEDD Magyarország • 3 Most Matolcsyé a szó, hiszen a miniszterelnök a csomagbontás kényes és hálátlan feladatával „jobbkezét” bízta meg, szorítsa meg az az embereket. Ez Bokros Lajos óta bevett gyakorlat. A „jobbkéz” szorítása Kriván Bence krivanb@nepszabadsag.hu Felfokozott várakozás előzi meg Matolcsy György mai kitárulkozását, a nemzetgazdasági miniszter bejelentését a strukturális reformokról. A hírzárlat eddig jól működött, a kormányzati kommunikációból a négy összetevőről és a remélt megtakarítások összegéről lehetett csak információkat felcsipegetni. Igaz, azokat sem elsősorban idehaza, hanem külföldi fórumokon hintették el a kormány reprezentánsai. Most tehát Matolcsyé a szó, hiszen a miniszterelnök a csomagbontás kényes és hálátlan feladatával „jobbkezét” bízta meg, szorítsa meg az az embereket. Ez Bokros Lajos óta bevett gyakorlat. Matolcsy készséggel eleget fog tenni a felkérésnek. Csak találgatni lehet azonban, hogy a csomag elemeinek felsorolásával vagy az ahhoz vezető út, azaz az előző nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának ostorozásával, a felelősök kipellengérezésével tölt-e el több időt. Ettől nem tekinthet el, a bűnbakkeresés ma a színjáték kötelező eleme. A nyitányon már túl vagyunk, a balliberális kormányok idején elszabadított adósságlavina felelőseinek megnevezésére és akár a jogi felelősségre vonás feltételeinek megteremtésére is sebtében létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság lassan megkezdheti működését. Figyelemelterelő hadműveletnek, a sajtónak odadobott csontnak elmegy ez is, lesz, aki mélyre hajolva fel is veszi. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy ha mindezen túljut a szónok, olyasmiről kell beszélnie, ami fontos: az újjászervezéssé nemesített megszorításokra ugyanis szükség van. Az állam eladósodott, túl sok terhet cipel a vállán. Közös érdek könnyíteni rajta. Kérdés, hogy az érintettek mit szólnak ehhez. Mert nem lehet úgy segíteni az államon, hogy azzal valaki ne kerülne nehezebb helyzetbe. A rokkantnyugdíjasok hétszázezres táborát mivel tudja meggyőzni a kormány, hogy érdemes visszatérniük a munka világába? A járandóságok megvonása, csökkentése eddig felmerülhetett ugyan, hogy aztán rögtön cáfolni is lehessen. Ugyanez a helyzet a közösségi közlekedés támogatásával. Itt magának a kormányfőnek jutott a hálás feladat, hogy csípőből visszaverje a nyugdíjaskedvezmény megvonásáról felröppent híreket. De a jó öreg veszteséges szárnyvonalak is maradnak. Az sem tudható, hogy a munkanélküliségi ellátás mértékének vagy időtartamának drasztikus csökkentése mennyit hozhat a konyhára, miközben erős fenntartásokkal kell fogadni, hogy aki keres, az talál is munkát magának. Legfeljebb nem ízlésének, képzettségének megfelelőt. Tény, hogy az álláskeresés keserves időszaka egy év alatt két hónappal hosszabbodott meg, és az is, hogy a kampányszlogen kiüresedett, az egymillió új munkahely megteremtésében már maga a kormány sem bízhat. Beiktatása óta 13 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak és hétezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Ha ők depresszióba süllyednek, mennének talán gyógyszerért, de ott is keserű pirula vár rájuk. A gyógyszerkassza megszellőztetett százmilliárd forintos megkurtítása az ő terheiket is növelné. Sőt Matolcsyék fűnyírója még a közoktatás felé is tesz majd egy kanyart. S hogy pontosan mit vág le az új adók és elvonások sora - hamburgeradó bevezetése, zöldadók emelése, ekominimum rögzítése -, illetve mindez mit hoz az állami konyhára, az nem feltétlenül ma derül ki. De a farbával már elő kell rukkolni. Nekem is van egy RMDSZ-oldalról jövő sugallatom: ha fél éven belül nem lesznek érezhető gazdasági változások Romániában, akkor a koalícióban kicsi kisebbséget alkotó RMDSZ dezertál. Kisebbségben Aczél Endre aczele@imail.eol.hu Ilyen „nyalást” is ritkán lehet látni. Különösen, hogy egy nagyon kicsi párt a kedvezményezettje. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség hétvégi, nagyváradi kongresszusán Emil Boc miniszterelnökkel (egyszersmind koalíciós partnerrel) az élen felvonult a romániai politika valamennyi számottevő szereplője, lett légyen kormányoldali, ellenzéki vagy akár parlamenten kívüli. Látszott ugyanakkor, hogy a kétharmados magyar hatalom nem tud mit kezdeni az általa „nemszeretem” kategóriába sorolt RMDSZ felértékelődésével. Ha tudott volna, nem Pelczné dr. Gáll Ildikót küldi Nagyváradra, hogy aztán ő kategorikus imperatívuszokban „osszon észt a nemzettestvéreknek”, ami finoman szólva se váltott ki jó visszhangot. Már csak az üzenete miatt se: tessék besorolni Orbán mögé, akkor lesz támogatás. Ellenkező esetben nem. Válasz: nem tartunk igényt a tanácsaitokra. A „nyalás” egyébként abban manifesztálódott, hogy Boc miniszterelnök ki nem fogyott a szóból az RMDSZ kormányzati érdemeit méltatva. De ez még hagyján. Bocnál messze feltűnőbbek voltak az RMDSZ parlamenti ellenfelei, a szocdemek és a nemzeti liberálisok, akik nem átallották dicsérni a „korrekt” magyar pártot, mondván, hogy annak jobb helye volna az ő oldalukon, mint a Basescu elnök által támogatott demokrata kormánypárt oldalán. Ami akár úgy is lehet. Ez ugyan nem a személyes szimpátiaosztogatás helye, de a szocdem Bonta és a liberális Crin Antonescu - mint ellenzék - akkora tapsot kapott a kongresszustól, amekkorát a szövetséges Boc egyáltalán nem. Halk sugallat: az RMDSZ-ben alighanem megvan a készség arra, hogy „lovat váltson”. A kérdés csak az, mikor. És ez a kérdés fogas. Jövőre választás lesz, azt a koalíció felmondásával előre lehetne hozni. De a koalíció a Basescu-Boc-féle társulattal egyelőre biztonságot nyújt, egy választás kimeneteléről pedig semmit nem lehet tudni. E ponton azonban nekem is van egy RMDSZ-oldalról jövő sugallatom: ha fél éven belül nem lesznek érezhető gazdasági változások Romániában, akkor a koalícióban kicsi kisebbséget alkotó RMDSZ dezertál. Hivatalos határidő nincs, de a nagyváradi elnökválasztó kongresszus olyan határozatot fogadott el, hogy még az idén - gyakorlatilag a választások előtt egy évvel - neki kell látni adó- és járulékreformoknak. Mert ha nem... Az RMDSZ a román politikában nem megkerülhető. Olyan a polarizáció, hogy a pillanatnyi aritmetika szerint csak vele lehet kormányozni, nélküle nem. Ez az eltávozott elnök (de még miniszterelnök-helyettes) Markó Béla nagy érdeme. Az az ember, akit a kongresszus a helyére megválasztott Kelemen Hunor az ő jelöltje volt, ilyenformán a folytonosság fennmarad. Meg nem értem, hogy egy ilyen politikai teljesítmény után Orbánék miért utálják az RMDSZ-t, minek küldözgetnek feléje ultimátumokat? Miért támogattak Kelemennel szemben egy olyan embert, akit a végső szavazásban a küldötteknek még tíz százaléka sem támogatott, legfeljebb Tőkés. Miért gondolták azt, hogy a kedvezményes honosítás után a romániai magyarság rokonszenve olyan fokon fordul a Fidesz felé, hogy az ő emberét, Olosz Gergelyt választják az RMDSZ elnökének? Tévedni emberi dolog, de mint tudjuk, néha több, mint bűn, hiba.