Népszabadság, 2016. október (74. évfolyam, 231-237. szám)
2016-10-04 / 233. szám
KULTÚRA EGY ŐRÜLT NAPLÓJA 2016. október 4., kedd | NÉPSZABADSÁG Gogol Egy őrült naplója című művét Keresztes Tamás játssza Bodó Viktor rendezésében a Jurányi Házban este 8-kor. Határ a csillagos ég TEHETSÉGGONDOZÁS Külföldi versenyek, méregdrága hangszerek, szervezési nehézségekhogyan finanszírozzák karrierjüket a kiemelkedő zenei tehetségek és szüleik? CSEPELYI ADRIENN Rozsonits Ildikó négy és fél éves volt, amikor szülei kíváncsiságból vettek neki egy furulyát. A kislány magától kezdett játszani a hangszeren. A zenetanár megállapította: ösztönös tehetsége van a zenéhez. Zongorázni kezdett, a XIII. kerületi zeneiskolában egy év alatt végezte el a hangszeres előkészítő első két évfolyamát. Később a Kodály Zoltán Zeneiskolába került. Első versenyét, a 2014-es Farkas Ferenc Zongoraversenyt és annak szakmai különdíját is megnyerte, ahogyan a XIV. Országos Zongoraversenyen is elhozta az aranyat és a különdíjat. Most tízéves, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rendkívüli tehetségek gondozására létrejött előkészítő tagozatán Eckhardt Gábor és Marczi Mariann növendéke. Korengedménnyel vették fel. Édesapja azt mondja: komoly szervezést igényel az életük. Heti háromszor 60 perc főtárgy, kétszer 45 perc szolfézs az akadémiai penzum, ez csak úgy megy, hogy Ildikó magántanuló: szerdán és pénteken iskolában van, a többi napon csak néhány tanórát tud látogatni. A magántanulói státusz jóváhagyása igazgatói hatáskör, ki kell azonban kérni a gyámhivatal és a Gyermekjóléti Szolgálat szakvéleményét. Ildikó a hét végén második helyezett lett a Danubia Nemzetközi Zenei Versenyen - mivel korosztályából kiemelkedik, egy kategóriával idősebbek között indult. A kislánynak a Nemzeti Tehetség Program segít a hangszervásárlásban, a költséges külföldi versenyek finanszírozására alapítványokhoz pályáztak. Pálfalvi Tamás salgótarjáni trombitaművész a zeneművészeti szakközépiskola után az amerikai Bard College, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Boldoczki Gábor növendéke. Megnyerte az Országos Trombitaversenyt, az Amerikai Egyetemi Trombitaverseny döntőse, az International Chicago Brass különdíjasa. Négyszer játszott a Carnegie Hallban. Első, Agitato című szólólemezét a Fanny Mendelssohn-ösztöndíjnak köszönhetően készíthette el, a Zeneakadémia Karrierirodájának támogatottja. Az Adams hangszergyártó cég szponzoráltja. „Egy átlagos család számára a karrierkezdet ösztöndíjak nélkül kivitelezhetetlen - mondja a művész. - Én már a konzervatóriumban pályáztam az Új Európa Alapítványnál, amelynek támogatása nélkül nem hiszem, hogy megvehettem volna a hangszert, amelyen tíz évig játszottam.” Az alapítvány kérdésünkre elmondta: az utóbbi tíz évben 190 egyéni támogatottjuk volt, sokukat éveken át segítették. Pályázni hangszervásárlásra és utazási költségek térítésére lehet. Művészettudomány kategóriában évente 230-350-en pályáznak, 70-80-at tudnak támogatni. Pálfalvi kiemeli a Zeneakadémia Baráti Körét is, amelynek segítségével az egyetem hallgatói külföldi versenyekre járhatnak. Évente kétszer lehet pályázni támogatásra, amellett egyes bankok is különítenek el pénzt ilyen célokra. A külföldi ösztöndíjakat az egyes intézmények hirdetik meg. „Utána kell járni, de megéri - mondja a trombitaművész. - Én úgy tanultam Amerikában, hogy minden költségemet térítették. Csak a tandíj mintegy 50 ezer dollár lett volna...” A trombitaművész szerint a versenyek a kapcsolatépítés miatt is fontosak: ha nívós hangversenytermekben zenél, jó eséllyel figyel fel rá egy-egy menedzser vagy hangszergyártó cég. Ezzel ért egyet Kállai Arna hegedűművész, akinek versenyeredményeit felsorolni egy oldal is kevés lenne. Világhírű „kollégája”, Itzhak Perlman tanácsára felvételizett a világ legrangosabb zenei intézmények egyikébe, a New York-i Juilliardra. „Tizenhét évesen jelentkeztem a Perlman Music Program hathetes nyári kurzusára, s a videóm alapján kiválasztottak. A kurzuson nagyzenekarral muzsikáltunk, kamarazenéltünk és koncertlehetőséget is kaptunk.” Kállai játszott már a Carnegie Hallban, fellépett a New York-i Filharmonikusokkal és Perlman oldalán is. Négy évig játszhatott egy 1721-es Guarneri hegedűn a Juilliard Ritka Hangszerek Kollekciójának jóvoltából, most egy XVIII. századi Testőre hangszeren muzsikál. Ilyesmit képtelenség volna magántőkéből megoldani: az effajta hegedűk dollármilliókba kerülnek. Általában bankok, alapítványok tulajdonában vannak, ők pedig kölcsönadják azokat a művészeknek. Jó hegedűt akár egy padláson lelt hagyaték is rejthet, vásárláskor azonban - akárcsak a karrier tekintetében - határ a csillagos ég. Pálfalvi Tamás trombitaművész a karrierjét ösztöndíjak nélkül elképzelhetetlennek tartja A tízéves zongorista Rozsonits Ildikó magántanuló lett zenei tanulmányai miatt Kállai Ernő hegedűművészt videofelvétele alapján választották a világhírű intézménybe LAPSZÉL Helyreigazítás Hétfői lapunkban tévesen írtuk az október 2-án, kilencvenkét esztendősen elhunyt Sir Neville Marriner karmester nevét. A Stuttgarti Opera a legjobb A legrangosabb operaszaklap, a német Opernwelt megválasztotta az elmúlt szezon legjobb operaházát, produkcióit és művészeit. A Jossi Wider intendáns vezette Stuttgarti Operaház társulatát a többek között ritkán játszott darabokat és ősbemutatókat tartalmazó programjáért illeti dicséret. A berlini magazin minden évad végén 50 európai és amerikai kritikust kér fel, hogy válasszák meg a lezárult szezon legjobb operaházát, produkcióit és művészeit. Fidelio Képzőművészeti filmek Tizennyolc ország 61 versenyfilmje látható október 12. és 15. között a nemzetközi képzőművészeti filmfesztiválon Szolnokon. A 17 Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválra 57 országból csaknem ezer alkotást neveztek. A versenyprogramban olyan rendezők filmjei szerepelnek, mint Jankovics Marcell, Osskó Judit, Gyulai Líviusz, Kroó András és Zajti Gábor. Indulni olyan 2013. január elseje után készült filmekkel lehetett, amelyek képzőművészeti alkotások filmes eszközökkel történő bemutatására, újraértelmezésére vállalkoznak, illetve egy vagy több képzőművész (művészeti csoport) életéről, annak egyes szakaszairól készültek. MTI OPERA Kodály a mennybe megy FÁY MIKLÓS Azt kérdi egy amerikai úr a szünetben, hogy ami az előbb elhangzott, amit a közönség a zenészekkel együtt énekelt, az a Himnusz volt? Nem, nem a Himnusz, csak majdnem, az A csitári hegyek alatt szólt pódiumon és nézőtéren Pál István Szalonna felhívására. Előtte a banda játszott, bő fél órát zenéltek, és még egy hang sem szólt Kodályról, mégis szünet van. Csodálatos élmény, de felveti azt a kérdést, hogy vajon nem nyerte-e Kodály túl magát az elmúlt évtizedekben? Hatni tud-e a Székely fonó, ha nem arról van szó, hogy ünneplős zeneműként van becsempészve a közönség tudatába, ha nincs abban semmi döbbenetes, ha az Operában eredeti formájában játszanak népzenét, legfeljebb a prímás a helyszín tiszteletére nem veszi le a zakóját? A válasz az, hogy most semmi baj nincsen. A Székely fonó ebben a változatban operaként funkcionál, és nem népművészeti gálaként. Ehhez kellett a lengyel stáb, Michal Znaniecki rendező, Magdalena Dabrowska jelmeztervező és Bogumil Palewicz animációtervező. Olyanok, akiknek nem lehet a szemére hányni, hogy de kérem, ez nem székely népviselet. Tényleg nem az, a látvány kicsit inkább szlávos, kicsit mesei. Nyilván nagyobb a különbség, mint amikor Kodály a székely népdalok közé felvidékieket is becsempészett, felteszem, Trianon következményeként, de a cél is más: az a kérdés, hogy otthon maradhat-e a mű az operaházban, vagy jobb helyet találhat magának a koncertteremben. Most otthon van. Otthon attól, hogy története lett, haláltól halál utánig tart. Elmegyek, elmegyek, énekli a legelején a kérő, aki most nem kérő, hanem férj, halálos betegen fekszik a szobában. Elmegy, mert meghal, eltemetik, megsiratják, még az életet is tovább löködi a Háziasszony Gál Erika, amikor próbálja a Kirákottymesével csitítani a gyermekét. Haladunk előre és haladunk vissza, a hatalmas, színpadi tükörkeretben nézi magát a gyászoló nő, és a boldog önmagát látja, a fehér ruhásat. A két szerep a Háziasszony és a Fiatal lány eggyé válik, Rost Andrea az utóbbiként a vidám múlt, Gál Erika a sötét jelen. Ami a hangokat illeti, Rost nem éppen vidám jelen, élesedett a hangja, van enyhe visítás jellege. Még mindig kellemesebb élmény, mint Ulbrich Andrea szörnyű élet-halál harca A legény anyjaként. A zenéhez kreált cselekmény zökkenőmentesen halad hátra és előre, Görög Ilona balladája boldog befejezést nyer, megfogják a mániát, de rögtön el is veszik feleségül. Úgy látszik, ennyit változott a világ: ha egy fiatalembernek tetszik, egy lány, nem biztos, hogy katasztrófa lesz belőle. Nem is a hátrafelé haladás az igazi meglepetés, hanem az előre: a háziasszony neveli gyermekét, majd meghal ő is. De ez a történet nem itt ér véget, hiszen óriási finálé vár még ránk. Talán itt érezni a zenei megvalósításban a hiányt, eksztázist nem hallani, pedig a színpadon a mennyország nyílik meg, egymásra talál férj és asszony, pontosabban férjek és asszonyok, a boldog és boldogtalan állapotok, ifjak és az élettől főbe kólintották. Új népmesei befejezést látunk: máig is élnek, pedig meghaltak. Ahogy Kodály. Ahogy a Székely fonó. KODÁLY ZOLTÁN: SZÉKELY FONÓ Magyar Állami Operaház © Kiss Erika és Rácz Rita a Székely fonóban FOTÓ: MTI - kallós bea Új tűzfalak A spanyol SPOR és a francia KORSE közös alkotása díszíti a Nagydiófa utca 12. épületének 230 négyzetméteres tűzfalát. A Színes Város Budapest fesztivál kérésére a két művész az olimpia, ezzel összefüggésben a városfejlesztés, a város és a víz kapcsolata témáját dolgozta fel a görög istenek világát ötvözve a jelen rajzfilmes képi világgal. Két lengyel street art művész, Michal „Sepe” Wrega és alkotótársa, Daniel „Charme” Kalinowski pedig az Üllői úton, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem parkolójában festett meg egy 240 nm nagyságú tűzfalat. Ők azzal a gondolattal játszanak el, hogy milyen lenne, ha akvárium lenne a város. H. K. Olimpia, utcai művészek alkotásán FOTÓ: FARKAS ANDRÁS