Népszava naptár, 1939 (Budapest, 1938)

Kis kultúrtörténet

nak ítélni s valószínűleg a maxi­mális büntetést kapom. Ilyen­­ju­talmat kapok majd a munkámért, így ösztökélnek a további iro­dalmi munkásságra. Még abban sem reménykedhetem, hogy két héttel elhalasztják a tárgyalást. Ezekért az ostoba meghurcol­tatásokért csak az vígasztal, hogy más helyeken viszont rokonszenv­­vel találkoztam én is és a mun­kám is. Az Ön rokonszenvét, ba­rátom, az elsők közé helyezem, mert egyesek biztatása hízelgőbb nekem, mint amilyen megbélyegző a rendőrség üldözése. Úgy vélem, ha az egész francia közigazgatás összeülne, nem tudna olyan re­gényt írni, amely annyira tetszene Önnek, mint az enyém. Még a cellában is ezek a büszke gondo­latok élnek majd bennem. Ha művem értékes, ezt pedig joggal hihetem, úgy csak sajnál­hatom azokat az embereket, akik üldözik a könyvemet. Ez a re­gény, amelyet ők meg akarnak semmisíteni, később még a mai­nál is intenzívebb életet fog élni, és ebben nem kis része lesz azok­nak a sebeknek, amelyeket most kapott. (Jules Cloquet doktornak írott levele a Bovaryné inkriminá­­lása után, Párizs, 1857 január 23.) Kedves barátom, most hallottam, hogy perbe keve­redett a könyve miatt. Sőt, azt beszélik, hogy már régóta húzó­dik ez az ügy. Én nem tudok az egészről semmit, mert úgy élek itt, mintha legalább száz mér­­földnyire volnék Párizstól. Miért? Ki ellen vétkezett? Ta­lán a vallás ellen? Vagy talán az erkölcs ellen? Kapott már idé­zést? Mikor lesz a tárgyalás? Valóban új dolog: pert indí­tanak egy verskötetért! A hatósá­gok eddig nem törődtek a költé­szettel. Kimondhatatlanul felháborít ez az ügy. Kérem, írja meg a rész­leteket, ha nem unja túlságosan a dolgot, és fogadja baráti kézszo­rításomat. Flaubert. (Flaubert le­vele Baudelaireh­oz, 1857 augusz­tus 14. Péntek.) BÖRNE: Mit jelent napjaink­ban a sajtószabadság? Engedélyt, amelyet egy fogolynak adnak, hogy a börtön falain túl sétál­hasson. Luther nagyon jól tudta, miért vágja az ördög fejéhez a tinta­tartót. Az ördög valóban csak a tintától fél, elkergetni tehát csu­pán azzal lehet. (Jegyzetek.) HEBBEL: Megvetni a kort, amelyben élünk, annyit jelent, mint megvetni a kor hatalmas­ságait. Vannak művészek, akik úgy kí­vánják bizonyítani emelkedett szemléletüket, hogy kígyót-békát kiabálnak a tömegre. Ezek az urak úgy vélik, hogy a szellemet védik, holott valójában csak sa­ját zsebüket óvják. (Naplójegy­zetek.) Ludwig Börne 57

Next