Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)
1874-10-25 / 43. szám
fc 43. szám. (4. jegy) Egyes számú ár. ára II. évifolyam. A magyarországi munkások közlönye. Administratió és kiadóhivatal : 3 dob-utcza 67. sz. a hova minden reklamácziók intézendők. Előfizetési ár : Negyed ev re 60 kr. — Szerkesztőségi iroda: rákosárok-utcza 9. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények : legolcsóbban számittatnak és az administráuzióban 3 Dobsiuicza 67. sz. a. elfogadtatnak. Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. I a—————— • 1 ——— I II . , I I I Budapest, október 25-án 1874. ЛСа vasárnap f. hó 25-én délután fél 3 órakor a Beleznay-kertben tartatik a következő napirenddel : 1) Általános munkásügyek. 2) A sajtó. Budapest október 30. A munkások igyekezetei mennyire érvényesítettek és elleneinktől hogy vétetnek föl? Az első kérdésre a munkások legtöbb követeléseinek előszámlálása által adhatunk leginkább feleletet, milyen a következmény a socziális kérdés közös foglalkozásának a munkások és olyan férfiak közt, kik őszintén törekedtek a munkásoknak segíteni mindazt elérni, melyet jog szerint követelhetnek. Hogy ezer ember munkájának tiszta jövedelme csakis egyesnek van javára, akul mint a munkások tehetetlenségét hoztuk fel, a pénz hiánya miatt hogy a munkát magunk felvállalhassuk és a mai vállalkozók azaz a kapitalisták állásának előnyeit magunk élvezzük. Azért igazságos a főkövetelés, ha a munkások terménytársulatának törvényszerű megkönnyítését követeljük, de nem csak ezen könnyítést, hanem az állami hitelt és a terménytársulatoknak állami jótállását is. Államsegély, államsegély a munkásoknak, mily rettentő szavak a birtokosok füleinek. Midőn a " börze-szédelgést, nagybani tolvajságot — mely önromlottsága miatt maga alatt összedőlt — ismét lábra állítani kelletett, akkor magánosoknak hirtelen volt itt az államsegély ;ha vasutakat kell építeni, az állami jótállás önmagától érthető, de a munkásokat államsegélylyel támogatni, hogy állapotjuk javuljon, ez ellőttük rettentőnek tűnik fel. Persze, mert ha nekünk munkásoknak van az egyedüli haszon, nem marad nekik egyéb hátra, mint munkásokká lenni, és az rettentő egy gondolat. Általában a munkásosztály megkímélését az államban elérni máskép lehetetlen, mint igyekezetünk által oda hatni, a munkásoktól ajogot el nem vonni, hogy az államéletben, a törvényhozásban, minden testületben, mely az általánosság javának előmozdításában fáradoztak, részt vegyenek. Ezen jog, valamennyi állampolgárok egyenlő, általános választási jogából áll. A munkások többi követeléseit illetőleg említjük meg a kötelezett, ingyeniskola-oktatást, egy megszabott munkaidő bevezetését a gyárakban a gyermekmunka megszüntetését, és a nők munkájának kevésbítését, minden indirekt adó megszüntetését, egy közvetlen, a valódi jövedelemből leszármazott adó a direkt jövedelmi adó fölállítását ; az állandó sereg megszüntetését és helyébe népvédelem fölállítását ; az egyháznak elválasztását ez államtól és az iskola elválasztását az egyháztól. Ezek legfőbb követelményeink az államtól és a mai társadalomtól melyeket a végből intézünk hozzá, hogy czélunkat, a munkások egyenjogúsítását a társadalom többi osztályával és anyagi helyzetük megjavítását, elérhessük. Oly jogtalanok ezen követelmények, oly rettentők-e, mint elleneinktől a világ elé állíttatnak ? Ha követelményeinkkel előállunk csaknem az egész társadalom ellenünk van ; ha a munkások elnyomatása forog kérdésben, az azelőtt legnagyobb viszályban levő osztályok oly egyetér.