Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)

1874-10-25 / 43. szám

fc 43. szám. (4. jegy) Egyes szám­ú ár. ára II. évifolyam. A magyarországi munkások közlönye. Administratió és kiadóhivatal : 3 dob-utcza 67. sz. a hova minden reklamácziók intézendők. Előfizetési ár : N­eg­y­e­d e­v r­e 60 kr. — Szerkesztőségi iroda: rákosárok-utcza 9. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények : legolcsóbban számittatnak és az administráuzióban 3 Dobsiuicza 67. sz. a. elfogadtatnak.­­ Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. I a—————— • 1 ——— I I­I . , I I I Budapest, október 25-án 1874. Л­Са vasárnap f. hó 25-én délután fél 3 órakor a Beleznay-kertben tartatik a következő napirenddel : 1) Általános munkásügyek. 2) A sajtó. Budapest október 30. A munkások igyekezetei mennyire érvényesítettek és elleneinktől hogy vétetnek föl? Az első kérdésre a munkások legtöbb köve­teléseinek előszámlálása által adhatunk legin­kább feleletet, milyen a következmény a socziális kérdés közös foglalkozásának a munkások és­­ olyan férfiak közt, kik őszintén törekedtek a munkásoknak segíteni mind­azt elérni, melyet jog szerint követelhetnek. Hogy ezer ember munkájának tiszta jöve­delme csakis egyesnek van javára, akul mint a munkások tehetetlenségét hoztuk fel, a pénz hiá­­­nya miatt hogy a munkát magunk felvállalhas­suk és a mai vállalkozók azaz a kapitalisták állásának előnyeit magunk élvezzük. Azért igazságos a főkövetelés, ha a munkások ter­ménytársulatának törvényszerű meg­könnyítését követeljük, de nem csak ezen kön­nyítést, hanem az állami hitelt és a termény­tár­sulatoknak állami jótállását is. Államsegély, államsegély a munkásoknak, mily rettentő szavak a birtokosok füleinek. Midőn a " börze-szédelgést, nagybani tolvajságot — mely önromlottsága miatt maga alatt összedőlt — is­mét lábra állítani kelletett, akkor magánosoknak hirtelen volt itt az államsegély ;ha vasutakat kell építeni, az állami jótállás önmagától érthető, de a munkásokat államsegélylyel támogatni, hogy állapotjuk javuljon, ez ellőttük rettentőnek tűnik fel. Persze, mert ha nekünk munkásoknak van az egyedüli haszon, nem marad nekik egyéb hátra, mint munkásokká lenni, és az rettentő egy gondolat. Általában a munkásosztály megkímélését az államban elérni máskép lehetetlen, mint igye­kezetünk által oda hatni, a munkásoktól a­­jogot el nem vonni, hogy az államéletben, a törvény­hozásban, minden testületben, mely az általános­ság javának előmozdításában fáradoztak, részt vegyenek. Ezen jog, valamennyi állampolgárok egyenlő, általános választási jogából áll. A munkások többi követeléseit illetőleg em­lítjük meg a kötelezett, ingyeniskola-oktatást, egy megszabott munkaidő bevezetését a gyárakban a gyermek­munka megszüntetését, és a nők munkájának kevésbítését, minden indirekt adó megszüntetését, egy közvetlen, a valódi jöve­delemből leszármazott adó a direkt jövedelmi adó fölállítását ; az állandó sereg megszüntetését és helyébe népvédelem fölállítását ; az egyháznak el­választását ez államtól és az iskola elválasztá­sát az egyháztól. Ezek legfőbb követelményeink az államtól és a mai társadalomtól melyeket a végből inté­zünk hozzá, hogy czélunkat, a munkások egyen­jogúsítását a társadalom többi osztályával és anyagi helyzetük megjavítását, elérhessük. Oly jogtalanok ezen követelmények, oly ret­tentők-e, mint elleneinktől a világ elé állíttatnak ? Ha követelményeinkkel előállunk csaknem az egész társadalom ellenünk van ; ha a munkások elnyomatása forog kérdésben, az azelőtt legna­gyobb viszályban levő osztályok oly egyetér.

Next