Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)

1875-05-30 / 22. szám

22. Bz.Ám. Esyg. szám ara 70 kr. III. évfolyam Munkás Heti Krónika. .argiucausis gárdauzati neplap. A magyarországi munkások közlönye. Szerkesztőség és kudóróvatal: 3 dobntcza 67 sz. a nova milulm. pénzküldemény intézendő. Előfizetési ár: Negyedévre »10 kr. Egy hóra 40 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények megolcsobban számittatnak és az administráczióban elfogadtatnak. Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. ” 1871. május 26-a. Négy éve van már, hogy a párisi munkás- forradalom és a kommün legyőzetett. Ezrei a résztvevőkneka statistika eddigelé még biztosan meg nem határozta Angol szemtanuk szerint 40.000 re tehető azok száma) halállal sújtottak. Ezrei pedig részben a börtönökben szenvednek, részben számkivettettek féjkaledoniába, vagy jobban mondva a száraz guillotin-ra. Vayennébe. Ezrei és ismét ezrei a családoknak idegen földön mint száműzöttek barangolnak. De még mai napig sem csillapodott a bourgeoisok boszaja Még mindig elfogatás fenyegeti a résztvevőket. Igen, egész Európában más nézet ütötte fel magát, mely mindjárt az első pillanatra a mozgalom résztvevőit követte és melynek bosszuló hangjai meg nem szűntek. Az ember nem látta a csupa füst és a „Petroleum" től a napot mely Párisban oly rettenetes hirnevet vivott ki magénak. Megtámadtak minket, és az állítólagos szövetségeseket a munkás mozgalom szónokait, mint bűnrészeseket megbüntették, és minden ok nélkül a börtönökbe vetették. Az eszmélet el volt veszve. A veszély megszűnt s a bűnös-, vagy bűntelennek még csak ezután kellett münhödnie. A szegénység volt egyedül az, melynek a vétség tulajdonitatott és mely bűnhődött, mint egy jelen számunkban a Parisban elhalt német socialista nejének HISZ Sibila levelében olvashatjuk. Igazán a franczia hatalmasok hiába keresik a történelemben hasonmásukat. Jogosnak merészli magát ezen minden systémát átélt tömeg nevezni, mely mai nap elég szemtelen magának a franczia köztársasági kormány czímet tulajdonítani. De mit értek el a kommün bajozosok a számos gyilkolásokkal? Épen az ellenkezőt! A felkonczolt és száműzött testvérek és gyermek áldozatai véres betűkkel vésték sziveikbe atyáik tönkre tett ügyét, mely a visszamaradtak elméiben eltörülhetlen jegyet hagy hátra — azon napig — midőn a megalázott eszme újra lelkesedni fog. És mit akart ezen bűnös kommün ? Utaljuk olvasóinkat a tárczánkban Arnould Arthur a párisi kommün tagjától megjelent történeti elbeszélésre : , Páris és a kommün' Nem képesek felfogni ' eszménk nagyságát s ez által káros befolyással hatnak férjeikre, kik annélkül több erővel bírnának. Ezer esetet tudnánk felmutatni, melyben a férj neje által a mozgalomtól távoltartatott és még tartatni fog. És mi az oka, hogy ez igy van? Egyedül az önszeretet, az egoismus, mely a nőknél otthonos. S ha vesszük a nőknek is érdekükben fekszik, hogy más állapotok jöjjenek létre, — hogy a nő is tulajdonképem hivatását tudhassa s végre, hogy a nő is méltó helyét elfoglalhassa. A socialismus az, mely, a nők jövő állapotáról itt is már előre gondoskodott. A socialismus az ember éltepárjában nem szükségleteinek cselédjét vagy hajlamának és kívánságának rabszolgáját látja, hanem mint egyenlő teremtménynek az ő állását megmutatja A socialismus, nem úgy értelmezi a nők egyenlőségét, mint a szabadelvű nőemancipátorok, kiknél a nőknek egyrészt házi állatok módjára dolgozni kell, másrészt a szabadságot megkapják, melynél fogva a nő a férjtől a hatalmasak hálójába mehet, hanem, hogy a nők egy nemesebb feladatra hivatvák, és hogy a nő nem egyenlően férjével teherviselésre van utalva, vagy hogy a nő férjének ellen konkurrense legyen. A nőemancipátorok szédelgései előttünk ismeretesek. A nőknek a socialisták által egy nemesebb és emberhez illő állás van biztosítva. Nemsokára többet fogunk a nők állásáról írni, most még csak annyit: „Asszonyok, ne feledkezzetek meg hivatástukról, iparkodjatok nem csak férjeiteket ösztönözni, hanem gyermekeitekben is a magot elültetni, hogy ők is a magas eszme nyomán egykori életfeladatukat felfoghassák. Gondoljátok meg, hogy férjeitek visszatartása által nem egyedül a magatok sorsát rosszabbítjátok meg, hanem gyermekeitek jobb jövőjét is leromboljátok. Olvassátok az alábbi sorait egy valódi nőnek és látni fogjátok a nagyságot és hősiességet melylyel az megszállva volt. Szállna meg a tisziveiteket is e lelkesedés, melyre elmondhatnék: „Vannak még nők a világon, kik érdeknélküli odaadással birnak." A nem rég Párisban elhalt Ilesz német socialista neje a „Volksstaat"nak a következő sorokat küldte közlés végett, melyet mi, jóllehet az egyedül a németországi társakat illeti mint bennünket is érdeklőt nem hagyhatjuk érintetlenül. Ez hangzik: Német socialisták, férjemnek barátai! Lapjaitokban, valamint szeretett férjem koporsójánál a kedves halott iránt szavakban és írásban kifejezett mély részvéteitekért el nem mulaszthatom köszönetemet nyilvánítani s azon tanúsított rokonszenvért, mely nekem egyedül álló nőnek oly jól esik. A sociáldemokraták aggastyánjának neveztétek őt és igazán, mert ő e szép nevet, a szó teljes értelmében megérdemelte, azt nem tudhatja jobban senki más, mint én, ki 35 évet töltve oldala mellett, szive minden átérveréseit követhettem. Ti benne egy gondolkozót és harczost, én pedig egy jó és hű férjet vesztettem el, ki nekem panaszra okot soha nem adott, ki soha fájdalomról vagy testi szenvedésről nem panaszkodott, ki nekem az ő balesete és szenvedései között is vigasztalóm volt- Igen, én büszke vagyok reá, hogy ezen férfi neje valék, azon férfié, ki szünet nélkül az emberi jogért harczolt. Az emberi jogot szavakkal, írásban és tett által védeni, sokszor volt szerencsém tapasztalni. 1871- ben, az utolsó nagy párisi munkásmozgalomban láttam a szabadság embereit és férjem barátait örömmel a harczba vonulni, és későbben e nemesekből egyeseket mint csonkult halottakat láttam ismét. Amit valaha vad kegyetlenség véghez vihetett, soha sem volt kegyetlenebb, mint ellenfelei vérébem fetrengésekor — a kommün napjai alatt. Azon napokban, midőn kívánságunknak nyugalom nélküli czélelérése leromboltatott, midőn szegénynek lenni halállal büntettetett, akkor szükséges volt férjemnek minden tudománya és beszédtehetsége engem meggyőzni az- A mi asszonyaink többé kevésbbé egoisták s ennek folytán ellenkező állást foglalnak el a mi törekvésüknben. Budapest, május 30-án 1875. LAPUNK ELÁRUSZTÁSI HELYEI Terézváros: Pollay dohánytözs, dobutcza 63. Brunner dohánytőzs, királyutcza 52. Brichta papirkereskedése, királyutcza 46. Kurzweil József, gyárutcza 19. Kaplan Mari, az osztr. állampálya dohánytőzsében. Kaufthal dohánytözs, vácziut (London-szálloda. La . pert dohánytözs, vácziut, (kereskedelmi akadéria.) Steiner dohánytőzs, királyutcza és vácziut sarkán. Maybaum, dohánytözs, országút, (Orczy-ház.) Nagy dohánytőzs, kerepesi út, a nemz. színházzal szemben. Józsefváros: Fektor dohánytözs, Berger vendéglője, Tömőutcza 29. Belváros: Bricht, dohánytőzs, mészárosutcza 8. Ferenc zsíros : Biedermann kiskereskedése, kétnyulutcza 22. Benedek lottó, malomutcza 38. Brozman kereskedése, üllőiút 35. Százház : Morvay kiskereskedése, Buda : Fischer, dohánytözs, viziváros, főutcza 211. Arad : Schrodt Lajos, Péterutcza 9. Eszék: Frölich György fehecváros, németuteza 384. Pécs : Schmiedl Ede, fatér 2. Lugos: Kratochvil vendéglője a fehér farkashoz. Pozsony: Schwartz Nándor, nagy rostélyutcza 57. Pancsova : Lancsárevics Demeter, a „Copa Marie«-féle házban. Szigetvár: Welz Károly. Temesvár: Belváros: Wollal Ferencz vendéglője az arany horgonyhoz. Gyárváros : Vendéglő a három krumplihoz. Józsefváros: „Horgony"-vendéglő. Versecz : Lem Kosta, Kudritzi utcza. Fejér templom: Pollak István, Wunder könyvnyomdájában.