Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)
1876-05-28 / 22. szám
22 szám. Egyes szám ára 5 kr. IV. évfolyam Munkás Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap, A magyarországi munkások közlönye. Idegtelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob- utcza 67. 87. A hová mi 11 - en pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények , legolcsóbban számittatnak. Budapest, 1876. május 28-án. Előfizetési feltételek. Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben megjelent, valamint a malt év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Az egész 1876-ik évre 2 frt 40 kr. Félévre, „ 20 „ Negyedévre. . . . „ 60 „ Egy hóra , „ 20 „ A magyar bankkérdés és a socialisták. III. Valamint minden államnak, úgy Magyarországnak is elvitázhatlan azon joga, hogy önállólag bankot alapítson magának. A kormány e jogot igénybe is akarja venni, sőt kénytelen ez eltökélésre, mivel hát az országban forgalomban levő értékjegyek (papírpénz) egy külországi magántársulatnak (a békcsi „Nemzeti Bank"-nak) fizetési utalványai és a privilégium vagyis szabadalom, melylyel ezen bank az osztrák kormány részéről bir, a jövő 1877-iki évben lejár, azaz: az „Osztrák Nemzeti Bank" papirjegyeinek törvényes forgalmi joga 1877-ben megszűnik, ha a szabadalom előbb meg nem újíttatnék. Maga a magyar kormány a mai viszonyok súlya alatt sem nem képes, sem nem akar az ország saját vagyonából egy állami bankot létesíteni ; de a belföldi kapitalisták osztálya sem „takarított"meg eddig annyit,hogy fém fedezettel fölruházott jegybank alapításához foghatna, de még a külföldi nagy kapitalisták sem akarják magukat arra adni, mikép millióikat egy erkölcsileg annyira megromlott és annyira eladósodott országban könnyelműleg kockáztassák. A kormánynak tehát egyéb nem maradt hátra, mint hogy savanyu almán vásitva fordta az önálló s független magyar nemzeti bankérti rajongását — füstbe meneszsze, dacára a nagyszerű agitációnak, melyet ily bank fölállítása érdekében országszerte ténylegesítenek. Valóban fenhangon szóló bizonyíték az országot kormányozó „nemzeti szabadelvű" nagypolgári kormánynak „állambölcsességére" nézve, hogy épen ugyanazon férfiak, kik ezt az agitációt erőnek erejével rendezték meg azon időben, midőn ellenzéki kisebbségben valának s ez ebbeli eszményükért a kedélyeket a fanatizmusig fölvillanyozták,és most , most, midőn egykori nemzeti bank eszményük valósítltatására a hatalmat kezükbenbírják, most önmaguk előtt is az ország előtt is kénytelenek tehetetlenségüket bevallani és tündöklő eszményük kudarcát leleplezni. És mifélék voltak nagypolgári tényezőink bank „eszményei"? A kormány egyezkedni akart a nemzeti bankkal akképen, hogy ennek részvényesei mint szabadalmazott magán-banktársulat egy-egy egyenjogú és szervezetű önálló s független és saját fémalappal bíró bankot alapítanak Budapesten és Bécsben, minthogy pedig jegyeit e bank tán csak egyharmadáig biztosítaná fémértékkel, mind a többi jegyek azonban fedezet nélkül maradnának, tehát a kormány egy kölcsönös szerződési viszonyba akart lépni, úgy hogy mindkét országos banknak papírjegyei részére a kényszer árfolyam biztosíttatnék, t. i. hogy a fedezetlen jegyek mindkét országban ugyan» egy értékkel birjanak, mint a fémértékkel biró bankjegyek. (A fémérték hiánya miatt kényszerárfolyamú, tehát beválthatlan jegyek veszélyességét kimutattuk a múlt cikkünkben.) Ezen szerződési (kartell ) javaslatot azért kellett alapul vennie a kormánynak, mivel a magyarok kötelezték magukat az osztrákok háromezer millió forintnyi államadósságuk törlesztéséhez évenként 33 millió forinttal járulni, mely adósságot a bécsi kormány a monarchia népei szabadságának elnyomására az utóbbi évtizedek alatt a kapitalistáknál csinált , és ezen járulékot csak az osztrákok által is valódinak elismert értékben kell lefizetni. Ezen bankjavaslatot azonban sem a bécsi kormány, sem a bécsi bank el nem fogadta, hanem újat javasolt, ugyanis: a bécsi bank részvényesei Budapesten és Bécsben egy-egy jegybankot fölállítanak, de közös fémalappal s közös állami ellenőrzettel; tehát nem két „önálló," nem két „független" bankot, hanem egy közöst, melynek legfelsőbb igazgatósága Bécsben székel; továbbá: ezen bank által kibocsátandó jegyeknek csak egy harmada esik a budapesti bank és fiókjainak használatára. Eszerint nem Magyarország hitelszükséglete, hanem a bécsi bankigazgatók véleménye és kegye képezik a nálunk szükségelt jegymennyiség mértékét .... És ezen nyomorúságos banktervezetet az „erős" magyar kormány elég gyönge volt — elfogadni! A tőkepénzes polgárság és nemzeti demokraták „bank eszményét" (tér szűke miatt) jövő számunkban fogjuk vázlatozni. Kdi. Az apácákról. (Folytatás.) Midőn Magdolna egy este nem volt czellájában, hanem egyetlen barátnéja, Crescentia szolbájában találák őt, e miatt másnap forma szerint vezeklésre ítélték őt, s még ezzel sem elégedtek be, s sok más büntetésen kivül rangvesztésre ítélték s apácából szolgáló testvérré degradálták. Azután meg vigyázatlanságában egy levelet irt szüleinek, melyben rémitő helyzetét fedte, s a legsürgősb segítségüket kérte. A levél azonban feltartatott s helyette kényszeritették egy másikat irni, melyet páter Olympius diktált tollába. A kolostori titkok szándékozott kifecsegéséért ismét kemény korbácsolást kapott s négy hétre a toronyba zárták, hol csupán csak kenyéren és vizen élt. Helyzete még roszabbra fordult, midőn a fejedelemnő elhalálozása után fő ellensége a perjelnő foglalá el e helyet. Hiába kérte Magdolna a fekete fátyol isméti felvehetését, neki tovább is mit szolgáló test»*— sk a kunyhában kelle dolgoznia. Minden kis mulasztásért vesszőt kapott itt, s midőn egyszer pünkösd napján egy ólomból öntött s vagy ötven font nehéz-égű , rentjeiket" — mert igen nehéz volt neki —elejte, ugy hogy az széttört, ezért Olympiustól mint szántszándékos vallás szentségtelenité a nagy vezeklésre ítéltetett, s a refektorium melletti börtönben keményen megkorbácsoltatott. Ez időben meglátogatta őt néhány rokona, kikkel azonban csak a rácsozaton át beszélhetett. Itt is hallgatóztak utána, s beszédjéért elvetemedett szajkának nevezték őt. Avilág utáni forrgás már most mindig hatalmas lett Magdolnánál, úgy, hogy futásra gondolt. Ez sikerült volna is neki annyiban, hogy szabadra jutott, később azonban megcsípték, s kénytelen volt a kolostorba visszatérni, bár egy főpap, kihez pártfogásért esett, mindent elkövetett érte. Pater Olympius mindig újabb büntetésekre ingelté a fejedelemnőt iránta, s Magdolnát végre határozatlan idejű fogságra ítélték. Midőn azonban be akarák zárni, kétségbeeséss«! »adta mncra ugy hogy egy ferencrendi szolga testvárt kelle segítségül hivni. Ez elentállásért a főnöknő többek jelenlétében a tömlöcben egy kéve zsúpra fektette s ismét keményen megvesszőztette. Midőn egyszerMagdolna tömlőjét kijavították, egy másikba kellett áthelyezni, hol Christina, egy másik apácatestvér már tizenhárom évig ült. Ez szegény már csak csupa csont- és bőrré úszott össze, a veréstől megbénultak tagjai, és közel volt a tébolyodottsághoz. Ünnepeken Magdolnát az úrvacsora vételére a templomba eresztették, s havonkint egyszer páter Olympiusnál gyómnia kelle. Ez a semmirekellő még mindg nem tudá őt felejteni, s ismét buja ajánlataival ostromlá őt; de a leány segítségért kiabált, s a páter tetteté magát, mintha csak a "szent fenyítést" akarná rajta alkalmazni. Hogy felhevült képzelmét csak valamennyire is lehűtse, parancsolt neki a szent ember, hogy vetkőzzék le, Magdolna hívására azonban épen néhány apácatestvér nyitott a szobába, s így abban maradt a dolog. A "'-- » »' ' ' " ' '