Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-01-07 / 1. szám
Előfizetési föltételek. Az egész 1877-ik évre 2 frt 40 kr. Félévre, 1 „ 20 „ Negyedévre. .... „ 60 ,, Egy hóra . » 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben, valamint a mult év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik 1. év január 1-jétől kezdve lapjainkra folytonosan előfizetnek és a kiadóság nyugtája mellett havonta tiz krajczárnyi segélyt nyújtanak azok fentartására és emelésére , három egymásután következő hónap lefolyta után a társkiadóságba és az ebből folyó jogokba részesítjük. A „Munkás-Neti-Krónika" és az „ Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadói. Lapunk pártoló tagjait meghívjuk az 1877. évi január hó 8-án (hétfőn) esti 8 órára egy tanácskozás megtartása czéljából a dolomicza 67. szám alatti házban levő vendéglőbe megjelenni. A nyugta előmutatandó. — Mindazok, kik az eszközölt segélyezési járulékért nyugtáikat még nem kapták meg, e lapok kiadó-hivatalánál (dobuteza 67. az udvarban jobbra) megkaphatják. Ugyanott a jelentkező pártoló tagok előjegyeztetnek. A kiadó-(szerkesztő-) bizottság. A nemzetiségi kérdés. (Egy szerb elvtárstól ) A szerb-török háború az egész hivatalos és nem hivatalos világot a legnagyobb izgatottságba hozta. Minden államnak, minden kormánynak sajátos érdekei vannak, melyek egymás mellett átvonulva, nem jöhet közöttök egyetértés létre. A magyar államhatalom azt hiszi, hogy nem állhat Magyarország érdekében egy délszláv birodalomnak felvirágoztatása. Oroszország valamit „annektálni" akar és pártfogolása alatt délszláv államokat létesíteni, melyek nekik adott esetekben Ausztria-Magyarország ellen szolgáljanak . Anglia, a törspolgárság eme klasszikus földje egyrészt a status quot (jelenlegi állapot) akarja fentartani, másrészt a felkelő tartományokban a „belügyi autonómiát"; a horvátok szerény kivásdalma pedig egy hatalmas birodalom, Nagy-Horvátország, Herczegovina és Boszniával, létesítése ; a bolgároknak sem volna valami nagy ellenvetésök egy nagy bolgár birodalom létesülése ellen; a szerbek, — mint a leghatalmasabb délszláv népfaj — sem akarnak a többiek mögött maradni és he óhajok egy nagy szerb birodalom, a mint az 500 évvel ezelőtt Dusán czár alatt volt és csak egy jövendő Dusán személye miatt vannak még zavarban. Miután, Nikicza vagy egy orosz ékszertoli vaj (ez alatt egy ismert orosz herczeg értetik) legyen-e az. A szerb nemzeti párt a horvátokat és bolgárokat szeretné nemzeti uralma alá juttatni, de ezek a maguk részéről ellenkező czéloknak hódolnak és mindegyike a másik felett akarna uralkodni. Ebből látható, hogy a szláv fajok egymás között sincsenek egy véleményben. De a bonyodalmak szemlélésénél tisztán láthatjuk a nemzeti elv semmiségét; nem képes egy organikus egészet létesíteni. Egyesülés helyett szétdarabolást és összemarczangolást hoz elő, s a kinek valóban szivén fekszik a Kelet (Magyarországot is ide értve) népeinek java, annak ez elvet el kell dobni és a nép valódi javának írtját választani. A különféle nemzetiségek egyrészt a nemzeti pártoktól félre vezettetve, egy nemzetiségi „önállóság" után törekednek, azon vérmes reménynyel táplálva magukat, hogy ezáltal anyagi jólétük biztosítva leend; másrészt a magyar nemzet „uralkodó" vezérférfiai jóllakatják a szegény népet frázisokkal, hogy azt annál sikeresebben nyúzhassák s ez saját osztályhelyzetét is félreismerve, kizsákmányolóik hívására mindenüvé követik őket. A nemzetiségek gyűlölik s nyomoraik okozóinak tekintik egymást, az urak pedig örvendenek ezen, az összes nép munkájának gyümölcsét zsebükbe rakva, s nem is tekintik azt, váljon a termelvény hazabeli vagy más nemzetiségeké. Hisz az urak előítélet nélküliek, de a népnek kell, hogy előítélettel legyen eltelve, különben más dolgokkal is foglalkoznék, mint pl. Karácsonyi gróf miért van 80 ezer hold föld birtokában, míg munkásai éhezni kénytelenek? A különféle nemzetiségek épúgy, mint az itt „uralkodó" törzs nagyon is hamar belátná, hogy semmi oka sincs egymást gyűlölni, mert a valóságban egyformán le vannak nyomva és érdekeik összhangban vannak egymással: egyenlő kötelességeik vannak, de jogaik nincsenek. A legkülönfélébb nemzetiségű munkások között a legnagyobb egyenlőség uralkodik. A haza — reaktionárius értelemben — a népeknél elveszíti majd a fogalmat és az egyes nemzetiségek boldogságukat nem fogják pld. egy Mileticsben feltalálni vélni, hanem egyesülten jobb állapotok után fognak törekedni. Nem nemzetiségekbe fogják aztán a népeket osztani, hanem munkásokba és kizsákmányolókba, eltekintve a nemzetiségtől. Az urak már régóta nemzetköziek, sőt a mai társadalom talapzata, a rendőrség, is nemzetközi. Miért ne követnék hát a munkások is uraik eme példáját. Ez időnek el kell érkeznie. Mert ez a nemzetiségi gyűlölet, mely Magyarországot marczangolja és a zsarnokságot előtérbe szorítja, nem természetes, hanem erőltetett gyűlölet, melynek idővel el kell vesznie. Ily állapotokat csakis a szoczializmus hozhat létre, csak ez mentheti meg Magyarországot, ez tarthatja fenn területi épségét. A szerbek Szerbiával, az románok Romániával akarnak egyesülve lenni, a horvátok is önálló birodalmat óhajtanak, sőt az erdélyi szászok és tótok között is mindinkább tért nyer a magyarok elleni nemzetiségi gyűlölet. Szláv törzsektől körülövezve és belsejében szétkorbácsolva, Magyarországnak okvetlen el kell sülyedni, azaz a jelen államszervezet teljesen desorganizálva lesz. A hazát a néppel meg kell kedveltetni. Ha a nép anyagi helyzete jó — a politikai szabadság ennek okvetlen következménye —, akkor egyetlen nemzetiség sem fog sóhajtozva más állam felé tekinteni, akkor még gondolni sem fog senki hazája szétforgácsolására, s ha valaki mégis e gondolatra vetemednék egyszerűen ki fogna nevettetni. Ha a népnek politikai szabadság engedtetnék, ezt a mai társadalom körében is el lehetne érni. A Svájczban németek, francziák és olaszok laknak és megélnek békésen egymás mellett. Ily viszonynak Magyarországon is uralkodóvá kell lenni, ha azt nem akarják, hogy hosszabb vagy rövidebb idő elmúltával a nemzetiségek zűrzavaros osztozkodás után törekedjenek. Ezt a kulturális feladatot csak a szoczialisztikus párt — mert csak ez képes arra — vállalhatja magára. A nemzetiségi gyűlöletnek el kell veszni, mert valódi érdekellentét a különféle nemzetiségek között nem létezik. E tény öntudatára Magyarország népei majd csak rájönnek, de nekünk kötelességünkben áll ennek minél előbb érvényt szerezni. Akkor az egyik nemzetiség szegényei nem fogják a másik nemzetiség regényeiben ellenségeket látni, hanem természetes szövetségeseket, sőt a különféle nemzetiségi pártok egy párttá, a kizsákmányolók pártjává fog alakulni, mert a különféle nemzetiségi pártok között valójában nem létezik elvi ellentét, ha csak azt nem veszszük tekintetbe, hogy az egyik az iLU0Z 1. §zán. Egyes szám ára 5 kr. V. évfolyam Munkás Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye.llegjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob utcza 07. sz., a hova minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények , legolcsóbban számittatnak. Budapest, 1877. január 7-én.