Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-09-23 / 38. szám

38. szám. V. étfolyam Munkás-Heti-Krónika Társadalmi és gazdássau céplac. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: doboteza 67. sz., a hova minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Eirdetmények : legolcsóbban számittatnak. Budapest, 1877. szeptember 23-án. Előfizetési föltételek. Az egész 1877-ik évre . . 2 frt. 40 kr. Félévre . . . . 1 „ 20 „ Negyedévre . . . . „ 60 „ egy bóra 20 » Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben, valamint a mult év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Gent, szept. 14. Frankel Leó a párisi kommün volt tagja,, a szoczialisták világkongresszusának elnöke, a magyarországi szoczialisták küldötte, most vitetett számos kiséret mellett a rendőrfőnökséghez. Nagy az izgatottság Gentben. A szoczializmus a tengeren túl Említettük már mi is, hogy az északamerikai óriási köztársaságban a szoczializmus csekély vagy semmi befolyással sem volt a közélet alakítására nézve. A tömegek érintetlenül maradtak a szoczialisztikus agitácziótól és azon valóban nagyszerű erölködés — melyet egy nagyon kicsi szám fejtett ki áldozatkészséggel — sem bírta őket tespedettségükből felrázni. A külbefolyás eredménytelensége mint mindig, úgy most is keserű gyümölcsöt termett; lerombolta a bizalmat a szoczialisztikus eszme kevés hirdetőjnél és belső zavarokat idézett elő. Mindez mint egy varázsütésre megváltozott, mióta a nagy vasúti mozgalom keletkezett s a tőke és munka közötti harcz munkamegtagadás képében oly óriási mérveket öltött. Az aluszékonyság és semmittevés elhagyta az amerikai munkást. Azon öntudat mintegy átvillanyozta elméjüket, hogy a munkások mint osztály érezzék magukat, mint osztály szervezkedjenek és mint osztály működjenek, ha sanyarú helyzetükből ki akarnak menekülni. S valóban azon sanyarú helyzet, melyben az amerikai munkások vannak, borzalmas a szó teljes értelmében. Ennek nem egyedül az üzletpangás az oka, mely a tengeren innen és túl dühöng ; nem a szédelgés évei és a Krach következményei, melyek most a proletariátus vállaira gördíttetnek. A telhetetlen tőkepénzes ezerszámra hozza be a kulit, és helyre állítja ismét a vérfolyamok által eltörült rabszolgaságot. A kuli igavonó állatként dolgozik a legnyomorultabb bérért, mely mellett csakis a kuli képes megélni. A A kikötővárosokban számtalan ezer chinai proletariátus érkezik s a megélhetést meg sem közelítő bért áldásnak tekinti, mert hisz ezzel sokkal jobban járnak, mint a „meny birodalmában". Ezen kettős verseny közepette és a rosz gazdászati viszonyok egész súlyát érezve, az amerikai proletáriátus, — mely nélkülözése és nyomora daczára az ódon társadalmi rendszert kénytelen fentartani — a mesebeli Atlasz óriáshoz hasonlít, ki az ó görög monda szerint az egész égboltozatot volt kénytelen vállain tartani. Az erős Herkules, mely majd elérkezend, vállairól a terhet levenni, a szoczializmusban fog megtestesülni. Ezt az amerikai munkások amerikai gyorsasággal fogták fel. A nagy strike, mely a társadalmat alaposzlopaiban rázkódtatta meg, megmutatta azon óriási hasadást, melyet a mai társadalmi rend aligha lesz képes valamiképen összeragasztani. Azon gyorsasággal, mely az amerikait annyira jellemzi, vált az amerikai szoczializmus egy szilárd párttá; ezelőtt 6 — 8 héttel pedig ennek még csak kezdetét sem tapasztalták. Pártlapok, egyletek, társulatok gombamódra nőnek egy éjen át. A tömegek rohanva rohannak azon helyekre, hol a társadalmi rendszer új tanát hirdetik, s hol a szoczializmus fogalma eddig ismeretlen volt, minden körben, minden helyiségben beszélik meg, miként alakítassanak át a munkaeszközök társadalmi vagyonná, a bérrendszer megszüntetését, a hivatalnokok egyenes választását, nyolczórai munkaidőt, valamennyi bánya, vasút, távírda, csatorna stb. az állam általi kezelését, s megbeszélik, megvitatják mindazt, amit a szoczializmus még magában foglal. Hogy a mozgalom nem szalmatűz, kiviláglik abból is, hogy már nagyon sok „szakpolitikus" — így nevezik azon politikai bérenczeket, kik a politikával üzérkednek — csak úgy hemzseg az új párt körül, s a munkások tetszésére mindent elkövetnek. „Demokraták" és „republikánusok" versenyeznek a munkások iránti hízelgésben. Programmokat állítanak fel, melyeknek „munkásbarát" színezetük van. Itt kell, hogy tűnjék ki a munkásmozgalom életképessége. De ha a mozgalom megint a régi csalók és népámítók kezébe kerül, a művelődés fejlődése évtizedekkel hátra dobatik. Nem vagyunk optimisták, s hideg vérrel fogunk a jövő elé nézni. Örömünket fejezzük ki amerikai testvéreink választási eredményei felett, s a tengereken át üdvözletünket küldjük. Frankel Leó kiutasittatása Belgiumból. — Eredeti tudósítás. — I.ent, szept. 14. 1877. A magyarhoni szoczialisták küldötte a genti általános szocziádéima látogatását lista-kongresszuson után egy rendőrbiztos kapta, ki őt udvariasan a rendőrfőnökséghez hivta meg ma 8 órára. Hogy nem lehetett arról szó, őt Gent városa nevében üdvözölni, már abból is kitűnt, hogy tudtul adták neki, miszerint ha a kellő időben nem jelentkeznék az illető helyen, ellene elfogaítási parancs fog kiadatni. Frankel esti 7 órakor, kisérve a küldöttek legnagyobb részétől, elment a rendőr-főnökséghez, s előtte a következő kiutasitási rendelet olvastatott fel: „Ili, Gent város polgármestere, — indíttatva azon körülmény által, mely szerint a közrend főnöke felsőbb helyről egy sörgönyt, kapván, mely elrendeli, hogy Frankel Leó urnak a kormány nevében egy kényzer-útlevél állíttassák ki az ország közvetlen (immédiatement) elhagyására, — kiállítottuk Frankel Leó úr számára a jelen okmányt és felkérjük Gent városát még ma este elhagyni. Gent, 1877. szeptember 14. Gróf Ke r k h ow, polgármester." A rendőrfőnök a kormánytól kapott sürgönyt is felolvasta Frankel úrnak, melyben az foglaltatik, hogy azon esetben, ha Frankel Leó ugyanaznap este el nem utaznék, őt el kell fogni. A rendőrfőnök nem akarta többé Frankel Leót szállodájába bocsátani; megígérte, hogy úti málháját ő maga fogja elhozatni és őt a vaspályához kikisértetni. Frankel határozottan tiltakozott az ilyen eljárás ellen. „Ha ön nekem éjnek idején állít ki kényszerútlevelet, — mondja Frankel — lehetetlen a várost este elhagynom. Arra sem vagyok hajlandó, hogy úti málhámat más hozza el, vagy valaki a vasúthoz kísérjen ki. Ön oly okmányt állított ki számomra, amelyben fölkéretem az ország elhagyására, s ön mint fogolylyal akar velem elbánni? Tiltakozom az ilyen eljárás ellen ! Ha ön mint fogolylyal akar velem elbánni, úgy előbb el kell fogatnia, de ilyen esetben előbb kell, hogy elfogatási parancsa legyen." Ezen fellépés és egy demonstrátiótól való félelem a rendőrfőnököt arra indította, hogy más hangon beszéljen. „Ha becsületszavát adja, hogy Gent városát holnap reggel elhagyja, — szólt a rendőrfőnök — úgy azon veszélylyel, hogy ezáltal önmagamnak