Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)

1878-06-30 / 26. szám

rendszer rosz, egyoldalú, s erről a nép legnagyobb része meg van győződve ; mert hisz szomorúbb tapasztalatokat Európa államainak egy népe sem tett, mint tette a magyar nép; tán egyetlen nép sem nézte oly birkatürelemmel a politikai és gazdászati garázdálkodást, mint nézi ezt a magyar nép; azon nép, mely szorgalmával, véres verejtékével tartja fenn az államot és társadalmat; azon államot, a melyből egy talpalatnyi sem az övé; azon társadalmat, a mely őt szolgálatainak elismeréseül a maga köréből kitagadja. A magyar nép türelme és közönye a vele már évek hosszú során az elkövetett igazságtalanságokkal szemben valóban csodálatraméltó, s kezdik már csodálni azok is, akik azt társadalmi állásuknál fogva eddig félig-meddig helyeselték, így a „Függ. Hirl." 2-ik száma elitéli a magyar nép közönyét és figyelmeztet ezen közönynek a népre magára háromolható súlyos következményeire. Nevezett lap ezeket írja : „A rémitő baj az, hogy a nép szivéből kiölték a hitet és bizalmat, s ma hideg közöny egykedvű részvétlenség, a közügyek iránti valóságos undor, mi a nép szivébe fészkelte magát. Azt mondja: a sok szép ígéretnek terhek, adók és végrehajtások elviselhetlen szaporodása lett vége. Szidja a kormányt és képviselőjét, epedve sóhajt az 1867-ik előtti állapotért, mikor nem nyúzták le a bőrét, volt olcsóbb, gyorsabb és jobb igazságszolgáltatás, szóval: meg lehetett élni; ma a palócz így sóhajt fel: de uram ! már holtig sem élünk meg!" Vezérczikke végén pedig a következőket írja: „Bármily érzékenyen érintsen a sok csalódás, legyen bár fcsüggesztő és leverő politikai és anyagi helyzeünk, a közöny és lemondás azt csak súlyosbíthatja, a „nem bánom-féle" okoskodással a nép egyszer azon veszi magát észre, hogy róla nélküle haároznak, akkor aztán felriadni késő lesz. Úgy is sokat feladott már jogaiból, mert mikor az alkotmányos világban a választási jogot lehetőleg kiterjesztik, nálunk ugyancsak pogányul megszorították. Vigyázzon a nép, a megyei és városi teremből már félig kiszorították; ha közönyével nem hagy fel, egyszer csak arra ébred, hogy mindenből kicseppentették. Néhány százezer nemes ezredéven át, tömérdek viszály és szerencsétlenség közt megbírta védeni az alkotmányt s most a népek milliói azt gyáván feladhatnák? nem, az lehetetlen! Nép rázd le izmos vállaidról az erőszakoskodás súlyát, nevess szemeibe a hivatalos tekintélyeknek, tipord lábaid alá a vesztegetőket, hisz az ő átkozott forintjaik fejében kell most milliókat fizetned. Lépj ki tartózkodó helyzetedből büszkén, öntudatosan, ne hagyd lelkedet a közöny ingoványába elsüllyedni, hanem érdeklődjél a haza kérdései iránt, vegy részt a közügyekben, melyek magánügyeid is, inkább járj el hibásan s tévesen, mint sehogy, mert ez politikai halál. Nem szabad azon jogokat, melyek kivívásáért az egész nemzet szenvedett, s ezren meg ezren elvérzettek, rideg közönynyel sírba taszítani, mert számon kérik azt az utódok. Vigyázz, hogy az unokák átka s a történelem megvetése ne érjen. Ha látod, hogy érdekeid ellen szervezkednek, ne rettenj vissza a fényes fegyvercsörtetőktöl s meg ne add magad, hanem vedd fel az odadobott keztyűt, s fogadd el a harczott. Mihelyt erődet megismered, egyezhetlen vagy. Sorsod még kezedben van, ha jól felfogott érdekeidet megvéded, létjogod lesz a szabad nemzetek közt, a közöny földönfutóvá tehet." A dolgozó néposztály bezzeg már rég észrevehette volna azt, hogy róla nélküle határoznak az eddigi osztályparlamentben, amelyben eddig csak a szabadalmazott osztály érdekeit képviselték; ahol eddig csak a népámítás politikáját űzték ; ahol csak a népre támaszkodva, a nép ellen működtek. E nép pedig bizony nem érdemelte meg azt, hogy ily mostohán bánjanak vele azok, akik rovására élősködnek, a kik verejtékéből bíznak meg. A nép pedig dobja le magáról a saját létét és jövőjét aláásó közönyt, mert a népet éri legnagyobbrészt a szemrehányás, hogy anyagi nyomorban és politikai függőségben szenved. Jöjjön erejének öntudatára és követelje az őt megillető polgári és politikai jogait; ismerje fel hatalmát és ébredjen azon öntudatra, hogy ő az, mely a legnagyobb terheket viseli, mely a legnagyobb kötelezettségeket teljesíti az állam irányában ; követelje tehát ezzel szemben megélhetését, polgári és politikai jogainak egyenes gyakorlását, követelje az általános és egyenes választási jogot. Magyarország csak akkor lesz boldog, ha minden egyes lakosa élvezi annak alkotmányszerűleg is biztosított jogait és szabadságát, ha a jogegyenlőség elvét érvényesíti úgy, hogy az országnak minden egyes lakosa egyenlő mértékben vehessen részt vitális érdekeinek megóvásában, azaz érvényesíttessék törvényileg a nép általi törvényhozás elve. TRECZA. Szeresd felebarátod, mint tennmagad. (Folytatás.) Végtére az állam, mint legilletékesebb apa, átveszi a gyermeknevelést is, 1—16 éves koráig kivétel nélkül mind a két nemet, természetes hogy elkülönítve, kiki a maga nemebeli tanerejével, hogy ezek közt se hiányozzon a verseny, melyet egyenlő tanítás, koszt, ruha, az intézetbeni elszállásolás csak elősegíti. Ezen intézetek elláttatnak terjedelmes kertekkel, melyben a növendékek a konyha, gyümölcs és virágkertészetben prakticre és alaposan begyakoroltatnak; a többi theoretikus tanulmányok közt kiváló figyelem fordíttatik szinte kivétel nélkül a duplakönyvvezetés begyakorlására, mert ez az államgazdászat vezetésének alapja, kell hogy ezt mindenki értse, mert ezen alapszik a közbizalom, miután az egyén általa képesítve van, az év végén a nyilvánosság előtt megjelenő zárszámlát saját tehetségével annak rendes vezetését végig tekinteni, s nem a hittel, hanem tudatával magának megnyugvást szerezni. Az ily egyöntetű nevelés aztán megengedi, hogy a nők is vállalkozhatnak az állam bármely hivatalára és vele a férfiaktól a függetlenségüket is elérendik, föl lesznek mentve ama megalázó helyzettől, hogy minden hozzájárulásuk nélkül férjeikkel emelkednek és buknak, sőt ellenkezőleg, e függetlenségük mint védpajzsul szolgál nekik örök időkre tiszta jellemüket és erkölcsüket megőrizni. Így 16 éves korában mind a két nem, kivévén azokat, kik a tudományok mély búvárlatára szentelik magukat, mindenki pályázhat tehetségének és hajlamának legjobban megfelelő foglalkozásra; bármely foglalkozás sem helyeztetik a másik fölé, miután egyik ép oly nélkülözhetlen, mint a másik, azért az ily elismerése a munka hasznosságának és nemességének fogja megszülni a valódi szakegyéneket. Kell-e mondanom, hogy az átokkal terhelt rang- és osztálykülönbség megszűntével már az intézetben egygyé forr a testvérisülés, melyet jövőre nem lesz képes sem rágalom, sem erőszak többé fölbontani, annál inkább sem, miután a világ minden gonoszságának legmélyebb gyökere, az öröklési jog el volna törölve s vele az eszeveszett egymás becsmérlése is. És miután a szerelem, a legnemesebb tevékenységnek is főrugója, lehet-e a mai spekuláczió alapján kötött házasságokat az akkor valódi szerelmen alapuló házasságokhoz hasonlítani ? Bizony nem! . . . Azért az ily állam nem fogja azt a hibát sem elkövetni, melyet ma a világ minden népei követnek. Magamról tudom ezt legjobban megítélni. Minden anyaszentegyház azt tanítja, hogy az isten az embert szabad akaratra bocsátá. Ez azt bizonyítja, hogy épen az anyák a képzelhető legroszabb nevelők, mert mihelyt gyermekük megszületett, azonnal rátukmálják a maguk vallását, melyet gyermeke sem nem ért, sem nem kért tőle. Íme itt áll a majom szeretet mellett elsősorban a szülői zsarnokság, mint egy gunyul az isteni szabadakarat rendelete ellen. Lehet e a hibásan kezdett nevelésnek folytatását és végét hibátlannak képzelni ? bizony nem ! — Ezt láttuk első képletemben a hatalom és vallás keletkezténél, az elsőnél a durva erőszakot, a másiknál a ravasz képmutatást, mindkettőnél az önzés és hiúság ördögének cskráját lerakni, melynek A nyomor súlyát tovább nem birta viselni Goldschmied Ignácz napszámos, és hetvenhat éve daczára felakasztá magát. Egy öreg asszony, a felesége, siratja a boldogtalant és a saját, most még elhagyatottabb életét. A német szocziáldemokraták választási programmja e hó 20-án adatott ki, a főbb pontokat tartalmazza: A kormány le akarja verni a szocziáldemokrácziát, kivételes törvényeket akar alkotni a munkásmozgalmak ellen, új és nagy adókat akar megszavaztatni, föltétlenül meg akarja újitani a két év alatt letelő vaskatonai rendszert, szigorúbbá tenni következményei vért fagyasztó betűkkel vannak a történelemben feljegyezve. Hogy ezzel minő oroszlányrészszel járulnak hozzá az anyák is, csak egy példát hozok erre. Egy anya 6 éves leányát elvezette az aranyműveshez, hogy pár függőt vegyen részére, ezzel persze a hiúság ördöge már zsenge korában oltatik bele, de füle nem lévén kifúrva, az aranyműves a hegyes eszközével akará ezen operácziót végrehajtani, mely ellen a gyermek erélyesen protestált, s hogy semmiféle függőkért az ő vérét nem engedi ontani; mivel az anya azzal vélte c sitíthatni, hogy az istenke is akarja, hogy a leányok függőt viseljenek, mire a 6 éves gyermek imigyt válaszolt: „ha az istenke akarta volna, hogy függőt viseljek, akkor teremtett volna nékem lyukas fület". — Elemi iskoláinkban épen igy ficzamitják ki azon boldogtalanok józan eszét, kiket sorsuk egy nyomorteljes életen végigbotorkálásra kárhoztatott Milyen megtorlást érdemelnének azok, kiknek érdekében történik ez igy ? Az általam képzelt államapát a józan ész ily gyalázatos eltörpítésével bizony nem lehetne vádolni, sőt ellenkezőleg, az egyöntetű nevelésnél egy irányban fejleszthetné, már amennyire a veleszületett talentum ezt az egyénnel megengedné és csak ezután és csupán szabad akaratára bizná az egyénnek, mint egyéni ügyet, azok vallásához csatlakozni, amelyik eszének legjobban megfelel ha egyáltalában ennek szükségét érezné. Kérem, az utczasöprés, istáló- és árnyékszéktisztítás foglalkozása nem hogy nem megalázó, sőt ellenkezőleg, miután a trágya előkészítése a földművelésben kiszámíthatlan fontos szerepe van és ennek tudatával a kisebb tehetségnek, kiknek Társadalmi szemle.