Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)
1878-01-13 / 2. szám
sem tudunk. Hogy kitől vagy kiktől jutott e kacsa alkalmasint elsősorban a helyben megjelenő kőnyomatú lapba, azt ugyan bizonyosan nem tudjuk; annyit azonban gyanítunk, hogy a policzás-szoczialisták keze van ismét működésben. — Határtalan szemtelenség kell hozzá, ilyen tendencziózus híreket világgá bocsátani. Hogy milyen czélt akartak ezzel elérni, azt sokáig nem kell találgatni. Azon előjátéknak, hogy e lapok szerkesztő-bizottsága az államrendőrség által kihallgattatott a húsvéti ünnepekre egybehívandó szoczialista kongresszus ügyében, folytatását akarják előidézni. No, ehez nem kell nagy erőmegfeszítés, hisz a reakczió magasan lobogtatja indult zászlaját, s a reakczió nem válogatja sokáig az eszközöket áldozatainak kézrekerítésére. Hogy a reakczió czélt érjen, azállamrendőrség apparátusának nagyobbítását vették már tettleg czélba. Ugyanis 80, azaz nyolcvan „titkos rendőrrel" szaporította Tisza Kálmán a budapesti policzáj-készüléket. Hogy azoknak nagyobb része III. Napóleon-féle fehér blouse-osok, azaz „policzáj-szoczialisták" lesznek, az kétséget sem szenved, hisz ezzel Tisza vagy Jekelfalussy csak szaporította azon ármádiát, amely dús állami honoráriumért, bármily eszközök igénybe vételével kezükbe szolgáltassa az általuk kívánt áldozatokat. S a roppant állami kötelességek alatt nyögő alsóbb, dolgozó néposztály még fel sem szólal azon túlcsigázott igazságtalanság ellen, hogy kiszivattyúzott véréből tartatik fen egy ily roppant költséges rendőrapparátus. De hát ha majd ez is meg fogja sokallani az ellene elkövetett s még folyton elkövetendő visszaéléseket ?! A bűntények és azok okai. Napról napra van alkalmunk a sajtóban olvasni, hogy Budapest és környékén a közbiztonság mindinkább veszélyesebbé válik. A durvaság nőttön nő s a bűntények száma mind nagyobbá, azok módja mind veszélyesebbé kezd lenni, a polgárok élet- és vagyonbiztonsága folyton veszélyben forog. Daczára annak, hogy a fegyházak túl vannak tömve, még százakra rúg azok száma, kik vizsgálati fogságban vannak, várva megbüntetésüket. Az államügyészek okmányhalmazokkal vannak körülvéve a még tárgyalandó vizsgálati ügyeknek ; a rendőrség szinte alig ismeri ki magát sok teendője miatt s a nyárspolgároknak ezen állapotok láttára ég felé áll hajuk minden egyes szála. Az újságírók — a közvélemény csinálói — jajgatnak a roppant mennyiségű bűntény fölött s a rendőri apparátus nagyobbitását sürgetik a társadalmi rend érdekében. A jóllakott és gondolatnélküli nyárspolgárság kórusban kiabálnak az ilyen dolgok hallása után: „Köszönöm neked istenem, hogy nem vagyok olyan, mint amazok." Ők egészen komolyan azon képzelődésben élnek, hogy sokkal erkölcösebbek mint más emberek, mivel ők még direkt nem loptak sohasem. De sohasem jut sem nekik, sem az újságíróknak eszükbe, a bűntények okai felett elgondolkozni, daczára annak, hogy ezen ok oly közel fekszik. Már az magába véve is feltűnő tény, hogy most, a legnagyobb gazdászati nyomor közepette, a tulajdon elleni bűntények száma még egyszer akkora, mint a jobb időkben, s elegendő volna annak bebizonyítására azt felhozni, hogy a bűntett nem az egyénnek, mint inkább a társadalmi berendezésnek róható fel bűnül. A jelenlegi társadalmi rendetlenség, mely a gazdászat terén az egyest ellenségképen állítja szemben az összességgel és a lét miatti harczot saját veszélyére, csak saját erejére utalva viselteti, egyedüli oka a bűnténynek. Ez már számtalan esetben lett bebizonyítva. Tény először az, hogy a bűntények száma rosz időkben, midőn az üzlet pang és a nép legnagyobb része éhezni kénytelen, nagyobb mérveket ölt, jobb viszonyok beálltával ép oly mérvben apad. Tény másodsor az, hogy nagyobb városokban, hol tudvalevőleg a nyomor a legnagyobb, a bűntények legtöbb esetei fordulnak elő. Harmadszor, hogy a női nemnél sokkal kevesebb számban fordulnak elő bűntényesetek, mivel a lét miatti harczban nem vesz annyira részt s a létgond legnagyobb terhét helyette a férfiak viselik, s mivel a nyomorban szenvedő leányok inkább a prosztitucziónak, mintsem a lopás stb. bűnének adják át magukat. — Negyedszer tekntetbe kell venni azon körülményt, hogy a bűntények legnagyobb része a 20 és 40 közötti életkorban követtetnek el, tehát oly korban esnek, amidőn az ember saját esisztenciáját törekszik megalapítani. Az összes bűntények 80 százaléka szegénység okából követtetnek el, s ezek főleg a tulajdon ellen vannak irányulva. A még fenmaradó 20 perczent bízvást két részre osztva, azt lehetne mondani, az egyik rész azon osztályhoz tartozik, mely szellemi korlátoltság, a másik pedig ahoz, mely túlizgatottságból vagy pedig szenvedélyből követnek el bűntetteket. Az utolsó részhez tartoznak a gazdag csalók és zsiványok. A legroszabb társadalmi korok,melyek a büntények legnagyobb részét idézik elő,az éhség, a tudatlanság, a nyomor és a mindennemű szolgaiság. A tömeg nyomora és tudatlansága pedig az embernek ember által való kizsákmányolásának kifolyása. Természetes, hogy a jelenleg uralkodó kóros rendszere a termelésnek meg kell szűnni és ezt oly rendszerrel kell helyettesíteni, amely által a dolgozó osztálynak a zsákmányolása meg lenne szüntetve. Ezen rendszer pedig a szoczialisztikus társulási munka. A társadalmi kórokhoz az egyéni kór egészben hasonlít. Ennek forrása vagy a betegnek esztelen életmódja vagy pedig a ragály. A forrást be kell dugni azáltal, hogy az embert természetszerű viszonyba hozzák, ami ismét csak egy rendezett, azaz szoczialisztikus gazdászati rendszerben lehetséges. Azt találjuk tehát, hogy az egyéni kórt figyelembe véve, nem más, mint egy társadalmi kór. E szerint a bűntények ellen nem használ sem jajgatás, sem fogház-, sem halálbüntetés; a jelenlegi táradalmi állapotokban gyökerezik, s az onnan ki nem irtható. A bűntények majd csak az osztályállammal, az esztelen állapotokkal egyetemben fognak eltűnni. El fognak tünni a bűntények, ha azok okait, egyrészt a nyomort és szolgaiságot, másrészt pedig a túlságot és az önkényuralmat meg fogják szüntetni. Társadalmi szemle: 132.134.889 forint deficit eredménye az 1876. évi államháztartási zárszámadásnak. Az összes bevétel az előirányzott 225.424,683 frt helyett csak 210.666,497 frt 23 kr. volt, tehát 14.800,000 forinttal kevesebb. A kiadások azonban többre rúgtak, mert az előirányzott 238.168,324 frt helyett 243.501,386 frtot adtak ki, tehát 5.200 000 frttal többet. A deficzit 12.743,641 frttal volt előirányozva, a valóságos deficzit azonban 19.844,000 frtnyi roppant összeggel több. — Hogy az ilyen gazdálkodásnál az adócsavart — mely az alsóbb népet már amúgy is agyonnyomja — mélyebbre fogják ismét szorítani, magától értetődik. De ép oly természetes az is, hogy ezen gazdálkodásnak csak akkor lesz vége, ha az ország jelenlegi vezéreit bársonyszékeikről lebuktatják, s ha a nép maga veszi kezébe ügyeinek rendezését. Ennek előföltétele azonban az általános választási jog. — Tisza Kálmán fél! — Mint hiteles forrásból értesülünk — a kormány a titkos rendőrök létszámát legújabban 80 spiczlivel szaporította. — Ezen „Tisza alirtek" — mint az „E." hallja — nagyon jó fizetést húznak. A legkisebb fizetés havonkint 80 frt. Ide nincsenek beleszámítva azon szép mellékjövedelmek, amelyek ezen tiszteletre méltó állással járnak. Titkos rendőrségi apparátusunk tehát már van, csak az a kérdés, hogy mi dolguk lesz a spiczliknek ? Hát mi dolga volt például III. Napóleon titkos rendőreinek ? Ha unatkoztak, vagy nem volt alkalom, magukat éles szaglásuk, hosszú fülük által kitüntetni, csináltak maguk maguknak össszeeesküvéseket, lázadásokat. Jekelfalussyéknak is lesz tán annyi eszük mint volt Napoleon rendőrfőnökeinek. — De gondolják meg azt az illetők, hogy e rendszer Napóleont előbb-utóbb szept. 14-ikéhez vezette. A Verhovay Gyula ügyében folytatott vizsgálatról egy szakférfi a következő megjegyzéseket küldte be az „Egyetértés"-hez : „Én a magyar büntető eljárás törvényes gykorlatából, de az ez iránt tényleg fenálló miniszteri rendeletből is azt tanultam, hogy ahol a vádlott vizsgálati fogságban van, ott a vizsgálatnak — hogy úgy mondjam — soron kívüli gyorsasággal kell végeztetnie, miután a bíróságnak abzolute nem áll jogában a vádlottakat illetékes ítélet nélkül szabad tetszése szerint bizonytalan és hosszú időkig vizsgálati fogságban tartani, s ekként felmentés esetén visszavonhatlan brutális erőszakot, elítéltetés esetén pedig az ítéleten túl terjedő büntetést gyakorolna A vizsgálati fogság csakis addig tarthat törvény és jog szerint, ameddig az érdemleges ítélet meghozásának útjában álló akadályok emberileg lehető gyorsasággal elhárittatnak. Ezen kétségbe nem vonható helyességű elv azt hozná magával, hogy a Verhovay elleni ügy vizsgálatával legalább egy vizsgáló biró kizárólag foglalkozzék s az netaláni mulasztásaiért és ekként a vádlottnak ok nélkül okozott szenvedésekért felelőségre is vonható legyen. Azonban Folman vizsgáló biró úr a „láz adás" ügyén kivül még vagy 50—60 vizsgálati ügygyel s köztük apró-cseprű tolvajlási, komplikált csalási, vétkes bukási stb ügyekkel is foglalkozik, úgy, hogy figyelmét és idejét föltehető legjobb akarat mellett is a Verhovay ügynek csak melleleg szentelheti, netáni rosz akarat esetén pedig felelősségre abzolute nem volna vonható, miután a mulasztást, huzavonát stb. egyébb ügyekkel alaposan kimentheti. De egyébként is szokatlan a föltétlenül helytelenítendő az ezen ügyben most jelzett eljárás Ott ugyanis, ahol esetleg tumultuózus jeleneteket kell bűnügyi vizsgálat által feldebníteni, ahol tehát esetleg 100 és 100 egyén hallgatandó ki, ott a vizsgáló bíró, ha egyébb ügyekkel is foglalkozik, képtelen a filumot biztosan vezetni, s a vizsgálat minden részletét minden kihallgatandó egyénnel szemközt emlékezetében tartani s nyomban felhasználni. Bármily ügyes vizsgálóbíró legyen bár Fo 11 man például, lehetetlen, hogy vizsgálata ily körülmények közt lehető gyorsan érjen véget, s másrészről lehetetlen, hogy az minden irányban hézagtalan legyen. Ha így folyik a vizsgálat, annyi biztosan előre mondható, hogy a végtárgyalás ismételten és soknemű hézagot sok irányban fog napfényre hozni, s ezzel az érdemleges ítélet meghozása ismét hónapokkal fog elhalasztatni. Erre pedig törvényes indok fen nem forog. Sőt igenis az ellenkezője." A decz. 16-ki „lázadás"-t Helfy Ignácz interpelláczió tárgyává fogja tenni a képviselőház legközelebbi ülésén. Erélyesen meg fogja támadni a kormányt, akkori részben ismeretes, részben még a nyilvánosság előtt ismeretlen magaviselete miatt. A fővárosi közigazgatási bizottság szombati rendkívüli közgyűlésén nagyot roppantott a Tisza Kálmán-féle osztrák-magyar instituciókban. E szerint a fővárosi közigazgatási bizottság többsége elfogadta a Királyi Pál által beterjesztett indítványt, amely a fennálló szervezetet tartatlannak nyilatkoztatja ki és felkéri a bel-