Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)

1878-01-13 / 2. szám

sem tudunk. Hogy kitől vagy kiktől jutott e kacsa alkalmasint első­sorban a helyben megjelenő kőnyomatú lapba, azt ugyan bizonyosan nem tudjuk; annyit azonban gyanítunk, hogy a policzás-szoczialisták keze van ismét működésben. — Határtalan szem­­telenség kell hozzá, ilyen tendencziózus híreket világgá bocsátani. Hogy milyen czélt akartak ezzel elérni, azt sokáig nem kell találgatni. Azon előjátéknak, hogy e lapok szerkesztő-bizottsága az államrendőrség által kihallgattatott a húsvéti ünnepekre egybehívandó szo­czialista­ kongresszus ügyében, folyta­­tását akarják előidézni. No, ehez nem kell nagy erőmegfeszítés, hisz a re­­akczió magasan lobogtatja indult zász­laját, s a reakczió nem válogatja sokáig az eszközöket áldozatainak kézrekeríté­sére. Hogy a reakczió czélt érjen, az­államrendőrség apparátusának nagyob­bítását vették már tettleg czélba. Ugyanis 80, azaz nyolc­van „titkos rendőrrel" szaporította Tisza Kál­­mán a budapesti policzáj-készüléket. Hogy azoknak nagyobb része III. Na­­póleon-féle fehér blouse-osok, azaz „p­oliczáj-szoczialist­ák" lesz­nek, az kétséget sem­ szenved, hisz ez­­zel Tisza vagy Jekelfalussy csak sza­­porította azon ármádiát, a­mely dús állami honoráriumért, bármily eszközök igénybe vételével kezükbe szolgáltassa az általuk kívánt áldozatokat. S a rop­pant állami kötelességek alatt nyögő alsóbb, dolgozó néposztály még fel sem szólal azon túlcsigázott igazság­­talanság ellen, hogy kiszivattyúzott véréből tartatik fen egy ily roppant költséges rendőrapparátus. De hát ha majd ez is meg fogja sokallani az el­­lene elkövetett s még folyton elköve­­tendő visszaéléseket ?! A bűntények és azok okai. Napról napra van alkalmunk a sajtóban olvasni, hogy Budapest és környékén a közbizton­ság mindinkább veszélyesebbé válik. A durvaság nőttön nő s a bűntények száma mind nagyobbá, azok módja mind veszélyesebbé kezd lenni, a polgárok élet- és vagyonbiztonsága folyton veszélyben forog. Daczára annak, hogy a fegyházak túl van­nak tömve, még százakra rúg azok száma, kik vizsgálati fogságban vannak, vá­rva megbünte­­tésüket. Az államügyészek o­kmányhalmazokkal van­nak körülvéve a még tárgyalandó vizsgálati ügyeknek ; a rendőrség szinte alig ismeri ki ma­­gát sok teendője miatt s a nyárspolgároknak ezen állapotok láttára ég felé áll hajuk minden egyes szála. Az újságírók — a közvélemény csinálói — jajgatnak a roppant mennyiségű bűntény fölött s a rendőri apparátus nagyobbitását sürgetik a tár­­sadalmi rend érdekében. A jóllakott és gondolat­nélküli nyárspolgárság kórusban kiabálnak az ilyen dolgok hallása után: „Köszönöm neked iste­nem, hogy nem vagyok olyan, mint amazok." Ők egészen komolyan azon képzelődésben élnek, hogy sokkal erkölcösebbek mint más emberek, mivel ők még direkt nem loptak sohasem. De sohasem jut sem nekik, sem a­z újságíróknak eszükbe, a bűntények okai felett elgondolkozni, daczára annak, hogy ezen ok oly közel fekszik. Már az magába véve is feltűnő tény, hogy most, a legnagyobb gazdászati nyomor köz­epette, a tulajdon elleni bűntények száma még egyszer akkora, mint a jobb időkben, s elegendő volna annak bebizonyítására azt felhozni, hogy a bűn­­tett nem az egyénnek, mint inkább a társadalmi berendezésnek róható fel bűnül. A jelenlegi társadalmi rendetlenség, mely a gazdászat terén az egyest ellenségképen állítja szemben az összességgel és a lét miatti harczot saját veszélyére, csak saját erejére utalva visel­teti, egyedüli oka a bűnténynek. Ez már számta­lan esetben lett bebizonyítva. Tény először az, hogy a bűntények száma rosz időkben, midőn az üzlet pang és a nép leg­nagyobb része éhezni kénytelen, nagyobb mérve­ket ölt, jobb viszonyok beálltával ép oly mérvben apad. Tény másods­or az, hogy nagyobb városok­ban, hol tudvalevőleg a nyomor a legnagyobb, a bűntények legtöbb esetei fordulnak elő. Har­madszor, hogy a női nemnél sokkal kevesebb számban fordulnak elő bűntényesetek, mivel a lét miatti harczban nem vesz annyira részt s a lét­­gond legnagyobb terhét helyette a férfiak viselik, s mivel a nyomorban szenvedő leányok inkább a prosztitucziónak, mintsem a lopás stb. bűnének adják át magukat. — Negyedszer tek­ntetbe kell venni azon körülményt, hogy a bűntények leg­nagyobb része a 20 és 40 közötti életkorban kö­­vettetnek el, tehát oly korban esnek, a­midőn az ember saját esisztenci­áját törekszik megalapítani. Az összes bűntények 80 százaléka szegény­ség okából követtetnek el, s ezek főleg a tulajdon ellen vannak irányulva. A még fenmaradó 20 perczent bízvást két részre osztva, azt lehetne mondani, az egyik rész azon osztályhoz tartozik, mely szellemi korlátoltság, a másik pedig ahoz, mely túlizgatottságból vagy pedig szenvedélyből követnek el bűntetteket. Az utolsó részhez tartoz­­nak a gazdag csalók és zsiványok. A legroszabb társadalmi korok,melyek a bün­­tények legnagyobb részét idézik elő,az éhség, a tu­datlanság, a nyomor és a mindennemű szolgaiság. A tömeg nyomora és tudatlansága pedig az em­bernek ember által való kizsákmányolásának ki­folyása. Természetes, hogy a jelenleg uralkodó kóros rendszere a termelésnek meg kell szűnni és ezt oly rendszerrel kell helyettesíteni, a­mely által a dolgozó osztálynak a zsákmányolása meg lenne szüntetve. Ezen rendszer pedig a szoczialisztikus társulási munka. A társadalmi kórokhoz az egyéni kór egészben hasonlít. Ennek forrása vagy a betegnek esztelen életmódja vagy pedig a ragály. A forrást be kell dugni azáltal, hogy az embert természetszerű viszonyba hozzák, a­mi ismét csak egy rendezett, azaz szoczialisztikus gazdászati rendszerben le­hetséges. Azt találjuk tehát, hogy az egyéni kórt figyelembe véve, nem más, mint egy társadalmi kór. E szerint a bűntények ellen nem használ sem jajgatás, sem fogház-, sem halálbüntetés; a jelenlegi tár­adalmi állapotokban gyökerezik, s az onnan ki nem irtható. A bűntények majd csak az osztályállammal, az esztelen állapotokkal egyetemben fognak eltűnni. El fognak tünni a bűntények, ha azok okait, egyrészt a nyomort és szolgaiságot, másrészt pedig a túlságot és az önkényuralmat meg fogják szüntetni. Társadalmi szemle: 1­32.134.889 forint defic­it ered­ménye az 1876. évi államháztartási zárszáma­­dásnak. Az összes bevétel az előirányzott 225.424,683 frt helyett csak 210.666,497 frt 23 kr. volt, tehát 14.800,000 forinttal kevesebb. A kiadások azonban többre rúgtak, mert az elő­­irányzott 238.168,324 frt helyett 243.501,386 frtot adtak ki, tehát 5.200 000 frttal többet. A deficzit 12.743,641 frttal volt előirányozva, a valóságos deficzit azonban 19.844,000 frtnyi roppant összeggel több. — Hogy az ilyen gaz­­dálkodásnál az adócsavart — mely az alsóbb né­­pet már amúgy is agyonnyomja — mélyebbre fogják ismét szorítani, magától értetődik. De ép oly természetes az is, hogy ezen gazdálkodásnak csak akkor lesz vége, ha az ország jelenlegi ve­­zéreit bársonyszékeikről lebuktatják, s ha a nép maga veszi kezébe ügyeinek rendezését. Ennek előföltét­ele azonban az általános választási jog. — Tisza Kálmán fél! — Mint hiteles forrásból értesülünk — a kormány a titkos rendőrök létszámát legújabban 80 spiczlivel szaporította. — Ezen „Tisza alirtek" — mint az „E." hallja — nagyon jó fizetést húznak. A legkisebb fizetés havonkint 80 frt. Ide nincsenek bele­számítva azon szép mellék­jövedelmek, a­melyek ezen tiszteletre méltó állással jár­nak. Titkos rendőrségi apparátusunk tehát már van, csak az a kérdés, hogy mi dolguk lesz a spiczliknek ? Hát mi dolga volt például III. Na­póleon titkos rendőreinek ? Ha unatkoztak, vagy nem volt alkalom, magukat éles szaglásuk, hosszú fülük által kitüntetni, csináltak maguk maguk­nak össszeeesküvéseket, lázadásokat. Jekelfalus­syéknak is lesz tán annyi eszük mint volt Napo­leon rendőrfőnökeinek. — De gondolják meg azt az illetők, hogy e rendszer Napóleont előbb-utóbb s­z­e­p­t. 14-i­kéhez vezette. A Verhovay Gyula ügyében folytatott vizsgálatról egy szakférfi a következő megjegyzé­seket küldte be az „Egyetértés"-hez : „Én a magyar büntető eljárás törvényes gykorlatából, de az ez iránt tényleg fenálló mi­niszteri rendeletből is azt tanultam, hogy a­hol a vádlott vizsgálati fogságban van, ott a vizsgálat­­nak — hogy úgy mondjam — soron kívüli gyor­­sasággal kell végeztetnie, miután a bíróságnak abzolute nem áll jogában a vádlottakat illetékes ítélet nélkül szabad tetszése szerint bizonytalan és hosszú időkig vizsgálati fogságban tartani, s ekként felmentés esetén visszavonhatlan brutális erőszakot, elítéltetés esetén pedig az ítéleten túl terjedő büntetést gyakorolna A vizsgálati fogság csakis addig tarthat törvény és jog szerint, a­meddig az érdemleges ítélet meg­hozásának útjában álló akadályok emberileg lehető gyorsasággal elhárittatnak. Ezen kétségbe nem vonható helyességű elv azt hozná magával, hogy a Verhovay elleni ügy vizsgálatával legalább egy vizsgáló biró kizárólag foglalkozzék s az netaláni mulasztá­saiért és ekként a vádlottnak ok nélkül okozott szenvedésekért felelős­égre is vonható legyen. Azonban Fol­­­man vizsgáló biró úr a „l­á­z a­d­á­s" ügyén kivül még vagy 50—60 vizs­gálati ügygyel s köztük apró-cseprű tolvajlási, komplikált csalási, vétkes bukási stb ügyekkel is foglalkozik, úgy, hogy figyelmét és idejét föl­tehető legjobb akarat mellett is a Verhovay ügynek csak melle­leg szentelheti, netáni rosz akarat esetén pedig felelősségre abzolute nem volna vonható, miután a mulasztást, huzavonát stb. egyébb ügyekkel alaposan kimentheti. De egyébként is szokatlan a föltétlenül helytelenítendő az ezen ügyben most jelzett el­­járás Ott ugyanis, a­hol esetleg tumultuózus jeleneteket kell bűnügyi vizsgálat által feldeb­­níteni, a­hol tehát esetleg 100 és 100 egyén hall­­gatandó ki, ott a vizsgáló bíró, ha egyébb ügyek­­kel is foglalkozik, képtelen a filumot biztosan vezetni, s a vizsgálat minden részletét minden kihallgatandó egyénnel szemközt emlékezetében tartani s nyomban felhasználni. Bármily ügyes vizsgálóbíró legyen bár F­o 11 m­a­n például, le­hetetlen, hogy vizsgálata ily körülmények közt lehető gyorsan érjen véget, s más­részről lehetetlen, hogy az minden irány­ban hé­zagtalan legyen. Ha így folyik a vizsgálat, annyi biztosan előre mondható, hogy a végtárgyalás ismételten és soknemű hézagot sok irányban fog napfényre hozni, s ezzel az érdemleges ítélet meghozása ismét hónapokkal fog elhalasztatni. Erre pedig törvényes indok fen nem forog. Sőt igenis az ellenkezője."­­ A decz. 16-ki „lázadás"-t Helfy Ignácz interpelláczió tárgyává fogja tenni a kép­viselőház legközelebbi ülésén. Erélyesen meg fogja támadni a kormányt, akkori részben isme­retes, részben még a nyilvánosság előtt is­meretlen magaviselete miatt.­­ A fővárosi közigazgatási bizottság szom­bati rendkívüli közgyűlésén nagyot roppantott a Tisza Kálmán-féle osztrák-magyar instituc­iók­ban. E szerint a fővárosi közigazgatási bizottság többsége elfogadta a K­i­r­á­l­y­i Pál által beter­jesztett indítványt, a­mely a fennálló szervezetet tart­atlannak nyilatkoztatja ki és felkéri a bel-

Next