Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-01-04 / 1. szám

még magát a királyt is megsértenék, kinek jelszava: „viribus unitis." D­e ezen kormány férfiaknak furcsa logikájuk van. N­a valaki a király ezen jelszavára hivatkoznék, igen valószínű, hogy válaszul azt nyerné: „a­mi szabad Ju­piternek, nem szabad az ökörnek." Hogy mennyire hasonlít a jelenlegi kormány a régihez, arra a következő példát hozzuk fel: 1834-ben, mint fennebb említettük, Széchenyi a fiatalságnak örökké csak egyesülést prédikált. Mindnyájan ezt könnyű dolognak hitték, de nagyon csalatkoztak. Ők is, mint most a választásra jogosulatlanok, egyesületet akartak alapítani, de még alig fogtak belé, már­is az alapító tagok egyikének főnöke azt súgta fülébe, hogy ahhoz, hogy egyesületet alapítsanak, szükséges az alap­szabályok megírása és annak a királyi személynök ál­tali megerősítése és a szabályok kinyomatása, végre pe­dig az alapszabályoknak ugy kell szerkesztve lenniük, hogy a királyi személynök és a nádor ezekben semmi­­félét ne találhasson, mi a fennálló törvényekbe ütkö­zik. Az ifjak nem biztak magukban s az általuk szer­kesztett alapszabályokat Deák Ferencznek, kit még akkoron neki neveztek az ország bölcsének, csak a sza­badelvű párt vezérének, elvitték, hogy arra nézve vé­leményét megmondja, mire Deák maga szerkesztette az ifjak számára az egyesületi alapszabályokat. Ezután ezen alapszabályokat ki akarták nyomatni és elvitték a czenzorhoz, ez pedig a kéziratot pár nap múlva a kö­vetkező kázirattal adta vissza: „A jelen kézirat az alál­irott illetőségéhez nem tartozván, nem nyomathatik ki." A czenzortól a fiatal emberek a királyi személynökhez fellebbeztek s egy 3 tagból álló küldöttséget indí­tottak hozzá a végből, hogy az alapszabályokat szente­sítse és kinyomatni engedje. Az egylet kitűzött és kije­lölt czélja volt a „kölcsönös mivelődés és finomabb tár­salgás terjesztése." Ezen czél tehát tüzetesen és vilá­gosan ki volt mondva, mint a választásra nem jogosul­tak alapszabályaiban is ki vannak az eszközök, melyeket czélja elérésére fel akar használni. A királyi személynök ép ugy megtagadta az alapszabályok szentesítését, mint azt most Tisza Kálmán teszi. Ő az ifjak szónoka neki azt mondá búcsúzáskor : „Ha éjjeli tivornyázásra, bor­délybeli orgiák tartására, játékbarlangok megnyitására akarnak egyletet alapítani, akkor exczellencziátok leg­feljebb azt mondanák, mulassanak a fiuk, forrják ki magukat, de kölcsönös művelődésre, finomabb társal­gásra egyesülni, azt megtiltják." — Most is azt mond­hatnók : los mismos perros con otros collares. (ugyan­azon ebek más nyaklánczcval) Úgy látszik, hogy azon tantárgyak közt, melye­ket az iskolákban és a czukor-utczai növeldében tanítot­tak, nemcsak a logika, hanem a történelem is igen el volt hanyagolva, különben Tisza Kálmán legalább zo­nzmákkal és" rabalisztik­ával élt volna az interpellá­czióra adott válaszában. De mi ott még zofizmákat és rabulisztikát sem fedezünk fel, hanem látunk igazság­talan gyanúsításokat. Azt hinné az ember, hogy mun­kásaink közt Bakuninok, Pianorik, Passanantek, Hö­delek, Nobilingok, Sandok, Fieschik lappanganak, kik egyebet nem tesznek, hanem pirotechnikát tanulnak, alá fogják aknázni az országházat, a szentgyörgy-téri miniszterelnöki palotát, hogy azokat felrobbantsák. Egy másik Orfila toxikológiáját tanulmányozza, egy harmadik czéllövésben gyakorolja magát, egy negyedik Chinába utazik, hogy a késdobás művészetét tanulja meg. Nagyon ajánljuk ezen hipochonder államférfiak­nak Moliére „képzelt beteg" czímű vígjátéka látogatá­sát, hogy kijózanodjanak nevetséges félelmükből. De hol marad a logika ? Nem gondolják-e meg ezen urak, hogy egyesületeket, melyek tagjai nyilvá­nos helyeken szóknak, felolvasásokat tartanak, lapokat szerkesztenek és ezekben kimondják kivonataikat, sok­kal könnyebb ellenőrizni, mint titkos társulatokat és titkos nyomdákat, melyek lázító kiáltványokat bocsá­tanak közre, melyek maguk közt titkos rendőrséget szerveznek? Tanulmányozzák csak a velenczei tizek ta­nácsának, a jezsuita rendnek, a mult századbeli roze­krucziátusok, a philadelphusok, a régibb időbeli sza­badkőmivesek, a fronde, a tugendbund, az ir white fellow-k, Mazziai forradalmi rendőrsége, az 1863-dik lengyel nemzeti bizottság, a londoni internaczionale, a Marianne, az olasz carbonaria, a vesztfáliai Vehme szervezését, gondolják meg, mi mindenféle bajokat okoztak mindezen titkos társulatok a királyoknak és kormányoknak. Valóban csodálkozunk ezen urak vakságán, azon­ban aligha nem találjuk el, honnét származik. Magyar­országban annyira elterjedt magasabb körökben a Bis­marck-kultusz, hogy kormányférfiaink mindent, mit ő tesz, szentnek, tökéletesnek tartanak. De még ő is innen van azon határon, melyet Solon­a nagyon is szerencsés királynak kijelölt, ki csak a máglyán ismerte be a nagy görög bölcs szavai igazságát. Még Bismarckra is rákerülhet a sor, ő sem végezte be életpályáját és egy porosz miniszternek a parlamentben tett azon nyilat­kozata, hogy a szoczialisztikus izgatás Németországban most nagyobb mérvben folyik, mint ezelőtt, oda mutat, hogy a nyílt gyűlések, a hírlapok nem oly veszedelme­sek, mint a titkos szövetség. Akar-e tehát a miniszter­elnök úr azáltal, hogy a szavazattal nem bíroktól meg­tagadja az egyesülési szabadságot, talajt teremteni tit­kos szövetkezésekre ? Gondolja ezt meg jól s emlékez­zek meg azon latin mondatra: „nitimur in veti­tum." KRÓNIKA. HÍREK.­ ­ A „frakkos bandá"-ról a „Függetlenség" a következőket írja: „Egy banda ez, mely keztyűs kézzel, de annál nagyobb raffineriával lopja ki a közön­ség zsebéből a pénzt, rendszeresen szervezett társulat, melynek még a sajtóban is voltak orgazdái, kiknek név­jegyzékét megtalálták a megszökött igazgató iratai között. Ben van e névjegyzékben, melyik szerkesztő mennyit kapott a reklamált válfogadásával, mennyit hallgatási díj gyanánt készpénzben. Egy lopásra ala­kult nyilvános czimboraság ez, melyre a nagyrabecsü­lés bámuló kifejezésével tekint fel a közönséges min­dennapi gonosztevő. Egy felbomlásnak indult társada­lom minden előjeleit látni itt, sim­ítgató, leplezgető kor­mányzással, mely se nem akarja, se nem meri az igaz­ságszolgáltatás erejét éreztetni a sikkasztókkal és tol­vajokkal. A főbűnöst hagyják szökni, hogy a többi sza­badon járhasson. Ott állunk, hogy nálunk a becsület lesz bűn, bűn pedig szabad iparág kormányzási oltalom alatt. — Ki nem tudja, hogy ez Végh Ignácz czimbo­ráira vonatkozik ? — A munkások napszámos része érdekében, mint hírlik, illetékes körökben dicséretes mozgalom indult meg. A különféle iparossegéd-telepek példájára „napszámos-telepet" akarnak létesíteni. Tekintve a napszámosok viszonyait különösen a fővárosban, a­hol mind a munkás, mind a munkaadó érzi a rendszertelen­ség okozta hiányokat. Erre valóban szükség van. Az olyan szigorú hideg időben, mint a mostani, ott csava­rog étlen-szomjan a szegény napszámos a dunaparton, várva a dolgot, míg másfelől a munkaadók sopánkod­nak, hogy honnan vegyenek hirtelen napszámosokat. A napszámos-telep, mely egyszersmind melegedőszoba is volna s megóvná a munkásokat attól, hogy kocsmákban legyenek kénytelenek lebzselni, hódolva a pálinka ör­dögének. Ha valakinek munkásra van szüksége, ide­fordulhatna s viszont a munkakereső. A munkás cse­kély dijat fizethetne a telep pénztárába s a telepek fel­ügyelőségei egyszersmind felügyeletet gyakorolhatnának a munkások fölött, a rendőrség figyelmébe ajánlván az eltolonczozni való dologkerülőket. Kivánjuk, hogy e szép és hasznos gondolat megtestesüljön. P „Klitt­ka" czím alatt a „Független Hírlap" kü­lön rovatot nyitott, e rovatban minden munkakereső­ és minden munkaadó-olvasó érdekét díjtalanul karolja fel azzal, hogy hirdetését ingyen adja. A kérdezőskö­désnél elég a számra hivatkozni és a fennebbi lap ki­adó­hivatala készségesen és díjtalanul ad minden fel­világosítást. A munkakeresők hálája a 1. szerkesztőség legszebb jutalma dicséretes szándékáért. — Bismarck keze Svájczban. A „Független­ség" baráti kézből a következő tudósítást vette Svájcz­ból: A német birodalmi kanczellár nem elégszik meg azzal, hogy Németországban a kis ostromállapotot még egy évre meghosszabbította, hogy számtalan német és külföldi lapot megvásárol, hanem már a megvásárol­ható kormányokét is megszerzi magának segédekül a szocziáldemokráczia üldözésére, így jelesül a svájczi szövetségtanács is czinkosává lett és olyan rendeleteket ad ki, melyekből kitűnik, hogy mindenkit, kiről fel­teheti, hogy a szocziáldemokrácziával rokonszenvez, ki akar Svájczból űzni, így jelesül minden oly munkás, ki 10 napig munka nélkül van, a határon kitolonczozta­tik. A svájcziak Bismarck herczeg küldönczei által a szocziáldemokraták ellen bujtogattatnak, sőt már né­mely szocziáldemokrata főnökre rá is gyújtották házát. Ezek igen dicséretes állapotok egy köztársaságben. Az egész Svájcz csak ugy hemzseg a sok Bismarck-féle kémtől és küldöncztől. Ez is mind a Francziaországtól kizsarolt 5 milliárdból telik. — Éhség Porosz-Sziléziában. Egy ratibori le­vél igen szomorú képét adja a porosz-sziléziai állapo­toknak, hol az inség irtóztató mérvben uralkodik, ki­vált a lengyel katholikusok közt. A porosz kormány még eddig legkevesebbet sem tett az inség enyhítésére és mindeddig csak magánosok igyekeznek a természet csapása ellen küzdeni. Ez is arra mutat, mennyire el­lensége Bismarck herczeg mindazoknak, kiket nem tart maga embereinek, jelesül a katholikusoknak és lengye­leknek, mert tudni való, hogy a kormány többi tagja csak akkor tesz valamit, ha ő parancsolja, s akkor nem tesz semmit, ha ő tiltja. Különösen Ratibor, Kosel, Rybnik, Pless, Gleiwitz és Lublinika kerületekben igen nagy az inség, mintegy 97 négyszög mértföldnyi területen 400 ezer lakos közt 85 ezer az inség áldozata. Ezen vidéken a fagy és az éhség már számtalan ember életébe került.­­ Észak-Sziléziában már burgonya sincs. A nagyobb városok kölcsönöket vettek fel, hogy az ínségen enyhítsenek, jelesül Ratibor egy millió 600 ezer, Pless 621 ezer és Rybnik 840 ezer márkát vettek fel. A kormányla­­ok nagy hűhóval jelentik Vil­mos császár nagylelkűségét, ő ugyanis azon 400 ezer márkát, melyet múlt június hóban alattvalói az arany­menyegző alkalmával neki jótékony intézetek alapítá­sára ajándékoztak, az ínségesek javára utalványozta. Ez éppen annyi, mint mikor valaki nem a bal, hanem a jobb zsebéből adja ki a pénzt és nagy kérdés, miképp vannak megelégedve azok, kik a pénzt adták, hogy azt a császár más czélra fordítja, mint arra, mire ők szán­ták. A nagylelkűséget csak akkor látnák, ha magán­pénztárából adta volna a 400 ezer márkát, vagy pedig, ha a másra fordított pénzt később a magáéból pótolná. Újságok, kormányok megvesztegetésére a porosz kor­mánynak elég pénze van, de nem saját szűkölködő alattvalói nyomora enyhítésére. Elvtársainkhoz! Budapesti elvtársainkat értesítjük ezen­nel, hogy e lapok kiadói ma vasárnap, 1880. január 4-én, este 7 órakor a VII. keré nyár-utczában lévő, a „fekete bakhoz" czimzett Guntscher­­Albert vendéglőjében gyű­lnek össze, s felkérjük elv­társainkat, hogy mozgalmunk érdekében mi­nél számosabban vagyunk, annál hatásosabb működésünk. A kiadók. A nemválasztók egylete küldöttségileg fogja köszönetét kifejezni Miklós Ist­ván országgy. képviselő úrnak az országgyűlésen ezen egylet alapszabályai érdekében tett interpellácziójáért. A küldöttség vasárnap, 1880. év január 4-én dél­után 3 órakor a VII. ker., nyár-utcza, „a fekete bakhoz,, czímzett pártbeli helyiségünkből fog elindlni. Elvtársaink és barátaink felkéretnek a pártbeli helyiségünkben idejekor­án minél számosabban megje­lenni, hogy a küldöttség tömeges kiséret mellett tehesse meg kötelességét a köszönetünkre magát érdemessé tett képviselő úr előtt. Ott legyen tehát mindenki! &gr Megjelent **«• a „K­rónika" kiadásában az 1880. évre szóló „MAGYAR MUNKÁS - NAPTÁR" III. évfolyama válogatott és érdekes tartalommal, melyhez elismert irók hozzájárultak. Tartalma nevezetesen a következő: A kalen­dárium­ rész, magában foglalja naptárunk czimképének magyarázatát, a szocziáldemokraták alapelveit és törekvé­seit, a görög-, zsidó- és mohamedánok évszámlálását, a természeti évszakokat és fogyatkozásokat, a törvénykezési szünnapokat, az iz­raelita ünnepeket, a hold járását és vál­tozását, valamint a tapasztalás szerinti időjárásnak jelzé­sét. Az olvasmányok: Az államfelbomlás első stádiuma, irta S.s. — forradalmak történelméhez, irta K­á­s­z­o­nyi Dániel — Politikai apróságok, irta Damon. — „ Munka és becsület", (disztichon) irta Csorba Géza. — A nok hivatása és a gyermeknevelés, irta egy nő' — „A csü­ggedőhöz" (költemény) Csukási Józseftől.— A vallás?, Dr. Büchner Lajos (az ember állása a termé­szetben) czirol művéből. — Egy kivégzett nihilista utolsó level­e a Szt.-Pétervárott megjelenő „Föld és szabadság" czimü nihilisztikus hírlapból.) — Miként kívánják a szo­czialisták az államformát átalakítani? (programmpontok). „Misera plebs contribueus" költemény Petőfi Sándortól. — Boldogság és hosszú élet, (tanulságos közlemény). — Különfélék, (e rovat alatt érdekes apró közleményeket ho­zunk). — Iparosmozgalmunk és a II. iparos-kongresszus', irta Szabó Sándor. — Statisztik­ai rovatunk a követke­zőt tartalmazza: 1) Caesárok sorsa, 2) Az élet tartamáról, 3) Államformák. — Továbbá: Hasznos tudnivalók. Ta­lálmányok, felfedezések és meghonosítások. Posta- és táv­irda-ügy. Létez­ő munkás-egyletek­­a fővárosban és a vi­déken.­­ — A budapesti ált. munkás-betegsegélyző-és rokkantpénztár része, melyben a rokkant-segélyezés módo­zatai ismertetnek és végül nevezetesebb orszá­gi vásárok és egyéb hasznos közlemények. Naptárunk 16 oldallal többet tartalmaz az 1879. évinél, de mindemellett nem emeljük fel az árát. A megszer­zési feltételek a következők : eg­yes példányok 25 kr., postaküldéssel 30 kr., tíz pél­dány után két tisztelet példány nyúj­tazik. A csomagos vagy több példánybani szétküldés a megrendelő költsé­gén történik, s általában csakis az árak előleges be­küldése, vagy postai utánvét mellett eszközöltetik. Megrendelések a „Krónika" kiadó­hivatalába, Budapest, VII., dob-nteza 67. sz. a. intézendők. kapható és megrendelhető kiadó­ hivatalun­kban az INTI S­Y­L­L­A­B­I­S. Szózat a népbolondítókhoz és a néphez Ára­t ki. E rendkívüli ér­dekes, a n­é­p­z­s­a­r­o­l­ó­k ellen inté­zett röpirat Németország, Amerika, Svájcz és Ausztriában eddig közel kétszázezer példányban kelt el. felelős szerkesztő : Hilter Tamás. )

Next