Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)
1880-01-04 / 1. szám
még magát a királyt is megsértenék, kinek jelszava: „viribus unitis." De ezen kormány férfiaknak furcsa logikájuk van. Na valaki a király ezen jelszavára hivatkoznék, igen valószínű, hogy válaszul azt nyerné: „ami szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek." Hogy mennyire hasonlít a jelenlegi kormány a régihez, arra a következő példát hozzuk fel: 1834-ben, mint fennebb említettük, Széchenyi a fiatalságnak örökké csak egyesülést prédikált. Mindnyájan ezt könnyű dolognak hitték, de nagyon csalatkoztak. Ők is, mint most a választásra jogosulatlanok, egyesületet akartak alapítani, de még alig fogtak belé, máris az alapító tagok egyikének főnöke azt súgta fülébe, hogy ahhoz, hogy egyesületet alapítsanak, szükséges az alapszabályok megírása és annak a királyi személynök általi megerősítése és a szabályok kinyomatása, végre pedig az alapszabályoknak ugy kell szerkesztve lenniük, hogy a királyi személynök és a nádor ezekben semmifélét ne találhasson, mi a fennálló törvényekbe ütközik. Az ifjak nem biztak magukban s az általuk szerkesztett alapszabályokat Deák Ferencznek, kit még akkoron neki neveztek az ország bölcsének, csak a szabadelvű párt vezérének, elvitték, hogy arra nézve véleményét megmondja, mire Deák maga szerkesztette az ifjak számára az egyesületi alapszabályokat. Ezután ezen alapszabályokat ki akarták nyomatni és elvitték a czenzorhoz, ez pedig a kéziratot pár nap múlva a következő kázirattal adta vissza: „A jelen kézirat az alálirott illetőségéhez nem tartozván, nem nyomathatik ki." A czenzortól a fiatal emberek a királyi személynökhez fellebbeztek s egy 3 tagból álló küldöttséget indítottak hozzá a végből, hogy az alapszabályokat szentesítse és kinyomatni engedje. Az egylet kitűzött és kijelölt czélja volt a „kölcsönös mivelődés és finomabb társalgás terjesztése." Ezen czél tehát tüzetesen és világosan ki volt mondva, mint a választásra nem jogosultak alapszabályaiban is ki vannak az eszközök, melyeket czélja elérésére fel akar használni. A királyi személynök ép ugy megtagadta az alapszabályok szentesítését, mint azt most Tisza Kálmán teszi. Ő az ifjak szónoka neki azt mondá búcsúzáskor : „Ha éjjeli tivornyázásra, bordélybeli orgiák tartására, játékbarlangok megnyitására akarnak egyletet alapítani, akkor exczellencziátok legfeljebb azt mondanák, mulassanak a fiuk, forrják ki magukat, de kölcsönös művelődésre, finomabb társalgásra egyesülni, azt megtiltják." — Most is azt mondhatnók : los mismos perros con otros collares. (ugyanazon ebek más nyaklánczcval) Úgy látszik, hogy azon tantárgyak közt, melyeket az iskolákban és a czukor-utczai növeldében tanítottak, nemcsak a logika, hanem a történelem is igen el volt hanyagolva, különben Tisza Kálmán legalább zonzmákkal és" rabalisztikával élt volna az interpelláczióra adott válaszában. De mi ott még zofizmákat és rabulisztikát sem fedezünk fel, hanem látunk igazságtalan gyanúsításokat. Azt hinné az ember, hogy munkásaink közt Bakuninok, Pianorik, Passanantek, Hödelek, Nobilingok, Sandok, Fieschik lappanganak, kik egyebet nem tesznek, hanem pirotechnikát tanulnak, alá fogják aknázni az országházat, a szentgyörgy-téri miniszterelnöki palotát, hogy azokat felrobbantsák. Egy másik Orfila toxikológiáját tanulmányozza, egy harmadik czéllövésben gyakorolja magát, egy negyedik Chinába utazik, hogy a késdobás művészetét tanulja meg. Nagyon ajánljuk ezen hipochonder államférfiaknak Moliére „képzelt beteg" czímű vígjátéka látogatását, hogy kijózanodjanak nevetséges félelmükből. De hol marad a logika ? Nem gondolják-e meg ezen urak, hogy egyesületeket, melyek tagjai nyilvános helyeken szóknak, felolvasásokat tartanak, lapokat szerkesztenek és ezekben kimondják kivonataikat, sokkal könnyebb ellenőrizni, mint titkos társulatokat és titkos nyomdákat, melyek lázító kiáltványokat bocsátanak közre, melyek maguk közt titkos rendőrséget szerveznek? Tanulmányozzák csak a velenczei tizek tanácsának, a jezsuita rendnek, a mult századbeli rozekrucziátusok, a philadelphusok, a régibb időbeli szabadkőmivesek, a fronde, a tugendbund, az ir white fellow-k, Mazziai forradalmi rendőrsége, az 1863-dik lengyel nemzeti bizottság, a londoni internaczionale, a Marianne, az olasz carbonaria, a vesztfáliai Vehme szervezését, gondolják meg, mi mindenféle bajokat okoztak mindezen titkos társulatok a királyoknak és kormányoknak. Valóban csodálkozunk ezen urak vakságán, azonban aligha nem találjuk el, honnét származik. Magyarországban annyira elterjedt magasabb körökben a Bismarck-kultusz, hogy kormányférfiaink mindent, mit ő tesz, szentnek, tökéletesnek tartanak. De még ő is innen van azon határon, melyet Solona nagyon is szerencsés királynak kijelölt, ki csak a máglyán ismerte be a nagy görög bölcs szavai igazságát. Még Bismarckra is rákerülhet a sor, ő sem végezte be életpályáját és egy porosz miniszternek a parlamentben tett azon nyilatkozata, hogy a szoczialisztikus izgatás Németországban most nagyobb mérvben folyik, mint ezelőtt, oda mutat, hogy a nyílt gyűlések, a hírlapok nem oly veszedelmesek, mint a titkos szövetség. Akar-e tehát a miniszterelnök úr azáltal, hogy a szavazattal nem bíroktól megtagadja az egyesülési szabadságot, talajt teremteni titkos szövetkezésekre ? Gondolja ezt meg jól s emlékezzek meg azon latin mondatra: „nitimur in vetitum." KRÓNIKA. HÍREK. A „frakkos bandá"-ról a „Függetlenség" a következőket írja: „Egy banda ez, mely keztyűs kézzel, de annál nagyobb raffineriával lopja ki a közönség zsebéből a pénzt, rendszeresen szervezett társulat, melynek még a sajtóban is voltak orgazdái, kiknek névjegyzékét megtalálták a megszökött igazgató iratai között. Ben van e névjegyzékben, melyik szerkesztő mennyit kapott a reklamált válfogadásával, mennyit hallgatási díj gyanánt készpénzben. Egy lopásra alakult nyilvános czimboraság ez, melyre a nagyrabecsülés bámuló kifejezésével tekint fel a közönséges mindennapi gonosztevő. Egy felbomlásnak indult társadalom minden előjeleit látni itt, simítgató, leplezgető kormányzással, mely se nem akarja, se nem meri az igazságszolgáltatás erejét éreztetni a sikkasztókkal és tolvajokkal. A főbűnöst hagyják szökni, hogy a többi szabadon járhasson. Ott állunk, hogy nálunk a becsület lesz bűn, bűn pedig szabad iparág kormányzási oltalom alatt. — Ki nem tudja, hogy ez Végh Ignácz czimboráira vonatkozik ? — A munkások napszámos része érdekében, mint hírlik, illetékes körökben dicséretes mozgalom indult meg. A különféle iparossegéd-telepek példájára „napszámos-telepet" akarnak létesíteni. Tekintve a napszámosok viszonyait különösen a fővárosban, ahol mind a munkás, mind a munkaadó érzi a rendszertelenség okozta hiányokat. Erre valóban szükség van. Az olyan szigorú hideg időben, mint a mostani, ott csavarog étlen-szomjan a szegény napszámos a dunaparton, várva a dolgot, míg másfelől a munkaadók sopánkodnak, hogy honnan vegyenek hirtelen napszámosokat. A napszámos-telep, mely egyszersmind melegedőszoba is volna s megóvná a munkásokat attól, hogy kocsmákban legyenek kénytelenek lebzselni, hódolva a pálinka ördögének. Ha valakinek munkásra van szüksége, idefordulhatna s viszont a munkakereső. A munkás csekély dijat fizethetne a telep pénztárába s a telepek felügyelőségei egyszersmind felügyeletet gyakorolhatnának a munkások fölött, a rendőrség figyelmébe ajánlván az eltolonczozni való dologkerülőket. Kivánjuk, hogy e szép és hasznos gondolat megtestesüljön. P „Klittka" czím alatt a „Független Hírlap" külön rovatot nyitott, e rovatban minden munkakereső és minden munkaadó-olvasó érdekét díjtalanul karolja fel azzal, hogy hirdetését ingyen adja. A kérdezősködésnél elég a számra hivatkozni és a fennebbi lap kiadóhivatala készségesen és díjtalanul ad minden felvilágosítást. A munkakeresők hálája a 1. szerkesztőség legszebb jutalma dicséretes szándékáért. — Bismarck keze Svájczban. A „Függetlenség" baráti kézből a következő tudósítást vette Svájczból: A német birodalmi kanczellár nem elégszik meg azzal, hogy Németországban a kis ostromállapotot még egy évre meghosszabbította, hogy számtalan német és külföldi lapot megvásárol, hanem már a megvásárolható kormányokét is megszerzi magának segédekül a szocziáldemokráczia üldözésére, így jelesül a svájczi szövetségtanács is czinkosává lett és olyan rendeleteket ad ki, melyekből kitűnik, hogy mindenkit, kiről felteheti, hogy a szocziáldemokrácziával rokonszenvez, ki akar Svájczból űzni, így jelesül minden oly munkás, ki 10 napig munka nélkül van, a határon kitolonczoztatik. A svájcziak Bismarck herczeg küldönczei által a szocziáldemokraták ellen bujtogattatnak, sőt már némely szocziáldemokrata főnökre rá is gyújtották házát. Ezek igen dicséretes állapotok egy köztársaságben. Az egész Svájcz csak ugy hemzseg a sok Bismarck-féle kémtől és küldöncztől. Ez is mind a Francziaországtól kizsarolt 5 milliárdból telik. — Éhség Porosz-Sziléziában. Egy ratibori levél igen szomorú képét adja a porosz-sziléziai állapotoknak, hol az inség irtóztató mérvben uralkodik, kivált a lengyel katholikusok közt. A porosz kormány még eddig legkevesebbet sem tett az inség enyhítésére és mindeddig csak magánosok igyekeznek a természet csapása ellen küzdeni. Ez is arra mutat, mennyire ellensége Bismarck herczeg mindazoknak, kiket nem tart maga embereinek, jelesül a katholikusoknak és lengyeleknek, mert tudni való, hogy a kormány többi tagja csak akkor tesz valamit, ha ő parancsolja, s akkor nem tesz semmit, ha ő tiltja. Különösen Ratibor, Kosel, Rybnik, Pless, Gleiwitz és Lublinika kerületekben igen nagy az inség, mintegy 97 négyszög mértföldnyi területen 400 ezer lakos közt 85 ezer az inség áldozata. Ezen vidéken a fagy és az éhség már számtalan ember életébe került. Észak-Sziléziában már burgonya sincs. A nagyobb városok kölcsönöket vettek fel, hogy az ínségen enyhítsenek, jelesül Ratibor egy millió 600 ezer, Pless 621 ezer és Rybnik 840 ezer márkát vettek fel. A kormánylaok nagy hűhóval jelentik Vilmos császár nagylelkűségét, ő ugyanis azon 400 ezer márkát, melyet múlt június hóban alattvalói az aranymenyegző alkalmával neki jótékony intézetek alapítására ajándékoztak, az ínségesek javára utalványozta. Ez éppen annyi, mint mikor valaki nem a bal, hanem a jobb zsebéből adja ki a pénzt és nagy kérdés, miképp vannak megelégedve azok, kik a pénzt adták, hogy azt a császár más czélra fordítja, mint arra, mire ők szánták. A nagylelkűséget csak akkor látnák, ha magánpénztárából adta volna a 400 ezer márkát, vagy pedig, ha a másra fordított pénzt később a magáéból pótolná. Újságok, kormányok megvesztegetésére a porosz kormánynak elég pénze van, de nem saját szűkölködő alattvalói nyomora enyhítésére. Elvtársainkhoz! Budapesti elvtársainkat értesítjük ezennel, hogy e lapok kiadói ma vasárnap, 1880. január 4-én, este 7 órakor a VII. keré nyár-utczában lévő, a „fekete bakhoz" czimzett GuntscherAlbert vendéglőjében gyűlnek össze, s felkérjük elvtársainkat, hogy mozgalmunk érdekében minél számosabban vagyunk, annál hatásosabb működésünk. A kiadók. A nemválasztók egylete küldöttségileg fogja köszönetét kifejezni Miklós István országgy. képviselő úrnak az országgyűlésen ezen egylet alapszabályai érdekében tett interpellácziójáért. A küldöttség vasárnap, 1880. év január 4-én délután 3 órakor a VII. ker., nyár-utcza, „a fekete bakhoz,, czímzett pártbeli helyiségünkből fog elindlni. Elvtársaink és barátaink felkéretnek a pártbeli helyiségünkben idejekorán minél számosabban megjelenni, hogy a küldöttség tömeges kiséret mellett tehesse meg kötelességét a köszönetünkre magát érdemessé tett képviselő úr előtt. Ott legyen tehát mindenki! &gr Megjelent **«• a „Krónika" kiadásában az 1880. évre szóló „MAGYAR MUNKÁS - NAPTÁR" III. évfolyama válogatott és érdekes tartalommal, melyhez elismert irók hozzájárultak. Tartalma nevezetesen a következő: A kalendárium rész, magában foglalja naptárunk czimképének magyarázatát, a szocziáldemokraták alapelveit és törekvéseit, a görög-, zsidó- és mohamedánok évszámlálását, a természeti évszakokat és fogyatkozásokat, a törvénykezési szünnapokat, az izraelita ünnepeket, a hold járását és változását, valamint a tapasztalás szerinti időjárásnak jelzését. Az olvasmányok: Az államfelbomlás első stádiuma, irta S.s. — forradalmak történelméhez, irta Kászonyi Dániel — Politikai apróságok, irta Damon. — „ Munka és becsület", (disztichon) irta Csorba Géza. — A nok hivatása és a gyermeknevelés, irta egy nő' — „A csüggedőhöz" (költemény) Csukási Józseftől.— A vallás?, Dr. Büchner Lajos (az ember állása a természetben) czirol művéből. — Egy kivégzett nihilista utolsó levele a Szt.-Pétervárott megjelenő „Föld és szabadság" czimü nihilisztikus hírlapból.) — Miként kívánják a szoczialisták az államformát átalakítani? (programmpontok). „Misera plebs contribueus" költemény Petőfi Sándortól. — Boldogság és hosszú élet, (tanulságos közlemény). — Különfélék, (e rovat alatt érdekes apró közleményeket hozunk). — Iparosmozgalmunk és a II. iparos-kongresszus', irta Szabó Sándor. — Statisztikai rovatunk a következőt tartalmazza: 1) Caesárok sorsa, 2) Az élet tartamáról, 3) Államformák. — Továbbá: Hasznos tudnivalók. Találmányok, felfedezések és meghonosítások. Posta- és távirda-ügy. Létező munkás-egyleteka fővárosban és a vidéken. — A budapesti ált. munkás-betegsegélyző-és rokkantpénztár része, melyben a rokkant-segélyezés módozatai ismertetnek és végül nevezetesebb országi vásárok és egyéb hasznos közlemények. Naptárunk 16 oldallal többet tartalmaz az 1879. évinél, de mindemellett nem emeljük fel az árát. A megszerzési feltételek a következők : egyes példányok 25 kr., postaküldéssel 30 kr., tíz példány után két tisztelet példány nyújtazik. A csomagos vagy több példánybani szétküldés a megrendelő költségén történik, s általában csakis az árak előleges beküldése, vagy postai utánvét mellett eszközöltetik. Megrendelések a „Krónika" kiadóhivatalába, Budapest, VII., dob-nteza 67. sz. a. intézendők. kapható és megrendelhető kiadó hivatalunkban az INTI SYLLABIS. Szózat a népbolondítókhoz és a néphez Árat ki. E rendkívüli érdekes, a népzsarolók ellen intézett röpirat Németország, Amerika, Svájcz és Ausztriában eddig közel kétszázezer példányban kelt el. felelős szerkesztő : Hilter Tamás. )