Népszava, 1882 (10. évfolyam, 1–53. sz.)
1882-03-26 / 13. szám
20. évfolyamscl. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dob-utcza 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. 13. szám.. Budapest, 1392. márczius 2©-á.n.. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre. . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . — » 60 „ Egy hóra . . . » 20 „ TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jövő számával új negyedévi előfizetés kezdődik. A „Népszava" a dolgozó nép lapja, szellemi tápláléka, azonban bármely osztályhoz tartozók is, kik korszerűleg gondolkodni képesek, a szabad eszmék s tiszta erkölcsök barátai vagy legalább tisztelői, élvezettel olvashatják lapunkat, egyrészt mivel abban reájuk többé kevésbé új eszméket, új nézeteket találnak; másrészt a közleményeket átrostáljuk és ezt is megválogatjuk; és elkövetünk minden lehetőt, hogy lapunk az olvasó tetszését megnyerje. Jelszavunk: egyenlő jog, egyenlő kötelezettség! Célunk a közjólét megvalósítása által a munkásosztály kizsákmányolását megszüntetni és általában a program munk pontjainak gyakorlati érvényesítésére törekedni. Valamint eddig nem engedtük magunkat küzdelmeinkben a szabadságért a rabszolgaság ellen, a jogért a hatalom ellen, az igazságért a hazugság ellen és a valódi tudományért a vakhit ellen semmiféle befolyás által eltántoríttatni,úgyszintén a jövőben is szilárdul fogunk ragaszkodni kimondott elveinkhez. Ahol a nép igaztalan elnyomása, üldözése miatt kell szót emelnünk: tenni fogjuk azt erélyesen, férfiasan. Hol a közromlottság gyászintézeit kell ostorozni, azt tenni fogjuk kímélet nélkül. Ahol a társadalmi bajokat kell orvosolni, gyógyszereink gyökeresek lesznek. Ahol jogokért, elvekért kell küzdeni: küzdünk lelkesülten, rettenthetlenül, önfeláldozással. Hogy azonban minél nagyobb sikerrel működhessünk, arra megkívántatik, miszerint lapunkat előfizetéseik által mindazok támogassák, kik többre becsülik a szabadságot az elnyomatásnál, a jogegyenlőséget a rabszolgaságnál, a testvériségea zsarnokságnál. Ámde akkor lehet a „Népszava" valóban a nép szava, ha az előfizetők száma legalább is a tízezeret meghaladta. Erkölcsi kötelessége tehát minden elvrokonnak, elvtársunknak mentül több előfizetőt gyűjteni, hogy törekvéseink könynyíttessenek és szavunk ne legyen a pusztában kiáltó szava! Előfizetési díjak. Évenként 2.40 kr. Félévenként 1.20 „ Évnegyedenként —.60 „ Havonként —.20 „ bérmentes házba küldéssel. Előfizetésekre legajánlatosabb a postautalvány használata. A szerkesztőég és kiadóhivatal. (Budapest, VII., külső dob utcza 33.) A javíthatlanok. Egy kolbásztapintó deszkán sem vagdaltak annyit, mint a mi minisztereinken. A „Borsszem Jankó" és „Bolond Istók" alig győzik már életezekkel, annyira nem fog rajtuk a tűvel való csiklandozás. Verhovay a miniszterelnököt egyik czikkében, még akkor, midőn az „Egyetértés" munkatársa volt, a posványban élő érzéketlen bőrű, vértezett testével mindent lerázó szarvorruval hasonlította össze, egyszer hitványnak, máskor nyomorultnak nevezte. Németh Albert képviselő talán még továbbment a Pilátusal tett hasonlatossággal, midőn azt mondotta több száz képviselő és talán még több karzatbeli hallgató előtt, hogy 7 esztendeig hazudott, hogy 6 esztendeig csaljon és a sajtó e valóban halálos sértést szétvitte egész Magyarorazban, sőt az még német, franczia és angol fordításban is kiment a külföldre is Mindenki azt, hitte, sőt meg volt arról győződve, hogy Tisza Kálmán, kit a világ gavallérnak tartott, ezért gavalléros elégtételt fog követelni Németh Alberttől. Dehogy követelt. Elment, mind mondják a királyhoz, mint iskolás gyerek a tanárhoz és elpanaszolta, hogy az a goromba Bérezi ezt meg amazt mondotta neki. Talán azt várta Tisza Kálmán, hogy majd azt mondják neki az udvarnál : Önnek ezért meg kell verekedni? Bizonyosan nem és zsebre tette, amit neki az egész ország és Európa színe előtt mondott egy képviselő mint miniszternek. Alig múlik el egy nap, hogy ellene és az egész többi minisztérium ellen nem a legépületesebb dolgokat mondanák a lapok, hogy ne látná őket a közönség vagy saját alakjukban vagy különbféle állatokéban az életlapokban. És az, ami eddig a parlamentáris életben hallatlan, még a miniszteri párthoz tartozó képviselők is megtámadják őket és azokat, kik legközvetetlenebbül tartoznak hozzájuk s alárendeltjeik. Példa erre legújabban Rohonczy Gedeon. És ebben az egész minisztériumban egy sincs, kit a képviselőházban vagy a lapokban meg ne támadtak volna, kivévén legfeljebb azt a két minisztert, akiről a világ azt sem tudja, hogy mi tulajdonképen az ő feladatuk, kivévén azt, hogy miniszteri fizetésüket huzák, mint a király melletti miniszter és a horvátországi miniszter. Ezek igen jó sinecurak. Ki tudja hány ezer család könye szárad azokon a bankjegyeken, melyeket ők évenként a sok ezer eladott párnából, derakaljból és egyébb szegény ember ingóságból elköltenek. Nem régen egy czikket olvastunk egy ellenzéki lapban, melyben a honvédelmi miniszter van megtámadva azért, hogy a képviselőknek azt mondta, hogy a honvédségnek vannak műszaki csapatai, van egészségügyi osztálya, táborkara, szekerészete, vannak utászai stb. és ez a lap kisütötte, hogy biz abból semmi sincs s igy rá épp ugy illik az, amit Németh Albert Tisza Kálmánnak szemébe mondott. Van még egy miniszter, a kitszimoniával vádolnak szóval és a sajtóban. De nekünk magunknak is volt és van még mindig panaszunk egy miniszter ellen. Ez a miniszter Pauler Tivadar az igazságügyi miniszter. Panaszunk van ellene azért, mert az ő alárendeltjei azt teszik amit nekik tenni tetszik és ő maga elég gyenge bevallani, hogy a dolgon nem segíthet. Igen sokszor szóllaltunk föl azon égbekiáltó igazságtalanság ellen, mely párttagunkon Frankel León elkövettetett már akkor, midőn öt másodfélévi börtönre ítélték. Valamennyi lap mindig azt mondja, hogy meghajlik az esküdtszéki ítélet előtt. Mi erre nézve megkülönböztetéssel élünk. Mi is jónak, helyesnek tartjuk az esküdtszéki intézményt, de ezzel még nem mondjuk ki, hogy az nálunk is ugyanolyan mint külföldön, jelesül Francziaországban, Angliában vagy mint még egyszer Muszkaországban is mutatkozott. Az intézmény maga jó, de nem ugyanazt lehet mondani az egyénekről is. Magyarországban, hol a bourgeois még a világképzettség azon alantas fokán áll, hogy a szoczialistákról, a szoczializmus irányáról és czéljáról legtávolabb fogalma sincs, az esküdtek minden szoczialistára rá fogják mondani a bűnöst, míg egy más embert ugyan azért a cselekvésért föl fognak menteni. Így történt ez Frankelnél is, ki egyidejűleg közlött ugyan egy czikket több más ellenzéki és nem ellenzéki lappal. Ha ma a „Népszava" Lyubibratics levelét az „Egyetértésihez közlené, ki tudja nem pörölnék e be, mig a „Hon", a „Pesti Napló" azt szabadon hozták. Panaszunk Pauler Tivadar ellen az, hogy megengedi, hogy Frankel Leónál különbséget tegyenek közte és más államfoglyok közt, hogy mig másokhoz mindenki bemehet s velök órákig tanuk nélkül társaloghat, Frankel Leóval senki sem szólhat csak két porkoláb jelenlétében és legfeljebb egy félóráig vagy csak egy óranegyedig is. Ellenben e börtönigazgató órákig van nála és untatja őt beszélgetéseivel. Talán oly szellemesnek tartja magát Vargha úr, hogy azt hiszi, miszerint Frankel élvezetet talál a vele való társalgásban, vagy pedig megakarja téríteni öt szoczialistából pecsovicsnak ? Mi sokkal jobban ismerjük és becsüljük Frankel Leót, semhogy föltehetnék rólla, hogy őt egy Vargha János bölcsessége el tudná tántorítani azon elvektől, melyeket ő már kora fiatalsága óta mindig vall. De lehet, hogy ezeknek az apró bosszantásoknak más czélja is van, Frankel Leót szellemileg és lelkileg megtörni. Ez sem volna példa nélküli eset. Wesselényi Miklós a börtönben megvakult, Lovassy László megörült, Böszörményi László meghalt. Lépések létettek, hogy ezeknek az apró bosszantásoknak véget vessen a miniszter, kihez e tárgyban interpelláczió fog intéztetni a képviselőházban. Kíváncsiak vagyunk arra, várjon ott is azt fogja e mondani Pauler Tivadar, amit egyik kérelmezőnek mondott, ki azt szorgalmazta nálla, hogy parancsoljon Varghára, hogy ez ne nehezítse meg a Frankel Leóvali szórhatást, ne kínozza őt azzal, hogy egész éjjel lámpát kell égetni czellájában és erre szemei érdekében ellenzőt se szabadjon rátenni, és azt válaszolta, hogy Vargha úr a börtönben diktátor, kinek ő a miniszter nem parancsolhat. -A.Z -as törvényelsről. n. Most is meg van parancsolva a pihenő nap, a vasárnap tartása. De valóban nem pihenő nap. A gazdag, kinek minden nap pihenő nap, go~