Népszava, 1883 (11. évfolyam, 1–52. sz.)
1883-01-14 / 2. szám
ZJCI. évfolyam. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal köleó dob-utcza 33. *«. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. 1883. TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Budapest, jaivu.ár nió 14-én. •Ij 2. szám. Előfizetés: Egész évre . . . frt. 40 kr. Félévre. . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . . 60 . Egy hóra . . —. 20 . Egyes példány ára 5 kr. Előzetéseket minden postahivatal elfogad. Ma vasárnap, 1883. január hó 14-én, délután fél 3 órakor MiefrCT&Z-n tartatik a BUZALKA-féle tánczteremben (VII. ker., akáczfa utcza 13. sz.) Napirend: Az országgyűlésen legközelebb felvetett szoczialisztikus eszmék és az általános választási jog megbeszélése. Az elvtársak számos és pontos megjelenésre kéretnek. A rendzavarás ellen gondoskodva van. (A gyűlés után a párttagok összejövetele a törzshelyiségben, Király-utcza.)Az egrsz teeii vák. A garázda banda. Nem első ízben történt, hogy egy pár házsártoskodó garázda emberből álló banda megzavarta a közhasznú czélokból összehívott gyűléseket. Az, amely folyó év január 1én a Járosai-féle sörcsarnokban megakadályoztatta egy népgyűlés tart hatását, és amely alig áll többől, mint tíz-tizenkét emberből és magát radikálisnak nevezi, hirhedt arról, hogy egyébhez nem ért, mint zavarokat előidézni. Miért ellenségei ezek a vizeszű emberek a magyarországi általános munkáspártnak ? Körülbelül csak oly okokat tudnának erre nézve fölhozni, mint, az aleppói arabok és enezik, midőn Bem török azt kérdezé, miért gyűlölik és üldözik az ottani keresztényeket, vagy mint ott nevezik, ezeket a maronitákat? Válaszuk az volt, hogy azért, mivel először a maroniták gazdagabbak és jobb üzleteket csinálnak, mint a mohamedánok, másodszor azért, mert sárga papucsokat viselnek, mire csak a mohamedánoknak van joguk, harmadszor, mert kevesebbet költenek családjuk fenntartására, mivel a keresztény vallás a sok nejűséget tiltja és igy kevesebb embert kell eltartaztaniok, és még több eféle esztelen és indokolatlan okokat hoztak föl, hogy kegyetlenkedéseiket igazolják. Így van ez ezekkel az emberekkel is. Gyűlölnek, mert nem fogadjuk be társaságunkba, gyűlölnek, mert senki róluk máskép nem szól, mint úgy, hogy őket korhelyeknek, izgágáknak, átalán véve haszontalan, félig bolond, félig pedig hitvány garázda embereknek tartja, kik csak azért, lármáznak, mert, azt várják, hogy a kormány nekik be fogja tömni szájukat. Előfordult már oly eset is, midőn a mi pártunkból egy szónok azt kérdé: szükséges e a szabadság, jogaink kiszélesítése és ezen emberek a gyűlésben azt ordították: „az nem igaz, nekünk az nem kell." Hát most mondja meg valaki, minő emberek azok, kik czégévül kiteszik a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget és a szabadság alatt a szabad botránycsinálást, az egyenlőség alatt a cselszövényeket, a testvériség alatt az irigységet, kajánságot űzik egy párt ellen, mely tudja, mit akar, mely bizonyos czélra törekszik, de nem folyamodik oly eszközökhöz, amelyek nem méltók egy higgadtan gondolkodó emberhez ? Lapunk akkor, midőn legelősztve merült föl a kérdés, minő állást foglaljon el a magyarországi általános munkáspárt, miután az országgyűlésen Apponyi Albert gróf képviselő azon beszédet tartotta, melyben szocziális olajról és arról szólott, hogy a gyengébbet védeni kell az erősebb ellen, egy czikket hozott ezen czím alatt: „A danauszok", melyben kimondottuk nézeteinket afölött, mit lehet vagyis inkább nem lehet remélni akár a képviselőháztól, akár a mágnásoktól és mi egyénileg nem sok reményt, fektettünk ezen népgyűlés sikerébe. Mintha sejtettük volna, hogy ott oly botrány fog történni, mint, az volt, mely január elsején csakugyan szinre is lett hozva. És e sejtelmünk valósult is. Midort a Járosai féle sörcsarnokba beléptünk, megpillantottuk ezt, a számmal csekély garázda bandát és mint a madarat a tolláról, úgy ismertünk rájuk kalapjaikról, többen közülök úgynevezett kalabriai kalapokat viseltek, hosszú bozontos, piszkos szökeségű, szöszke hajú, ágynélküli koponyáikon, csak ruházataik szennyessége volt hasonló lelkületük szennyességéhez. Láttuk, mint dugdossák össze fejüket, mint torzul el képük kárörömtől, hogy a gyűlést megzavarhatják. Tudtuk előre, mi fog következni és sejtelmeinkben nem csalódtunk. Miután a gyűlés megkezdődött és megalakulni akartunk, legelébb is az elnökválasztás került szóba. A garázda banda egy nevet hangoztatott és a gyűlés rendezői elég legálisan szavazás alá bocsátották az elnök választásának kérdését. A nagy többség dr. Csillag Zsigmond mellett nyilatkozott, a napirend ki lett mondva és Kürschner Jakab mint előadó magyar nyelven kezdett szólani, de alig mondott kevés szót, midőn a garázda banda félbeszakasztotta őt azzal az éktelen orditozással, hogy elnököt kell választani holott az már meg volt választva. Kürschner több izben megkisérlette beszédét folytatni, de a botránycsinálók túlordították őt, ugy hogy szóhoz sem juthatott, mig végre az elnök a gyűlést föloszlatta és a jelenlevő hatósági közeg, Batiz városkapitány úr is kijelentette, hogy miután az elnök a gyűlést, föloszlatta, mindenki renjen haza, mert különben kiürítteti a termet, mire azután a gyűlést rendezők és az egész párt, mely azért jött oda, hogy a napirendhez szóljon, ott hagyta a botrány színhelyét. Most már azon kérdés merül föl, mit tegyenek a higgadtabban gondolkozók ezen garázda banda ellen, hogy ha ugyanezen vagy más a munkások érdekében fölvetendő kérdésekről népgyűléseken akarnak tanácskozni? A tanácskozmányi teremnek vagy bármely más helyiségnek népgyűléseknél nyitva kell maradni mindenki előtt, ki abban a népgyűlésben részt akar venni. De lehet-e remélni, hogy ezentúlra békében fogunk vitatkozhatni, ha ez a banda, ez a törpe kisebbség a többséget ismét meg akarja zavarni és minket terrorizálni? Ha a nyers erőszak ellen, melyet ez a banda ellenünk használ, mi is azon erőszakkal élnék, erre az önvédelmi jognál fogva szabadságunkban állana felelni. Ez azután gyakorlatilag illusztrálná az ezen garázda banda által kitűzött prograramot, az anarchiát. Mi lapunkban gyakran szólottunk arról, hogy az emberiségnek arra kell törekedni s a népnevelés által oda jutni, hogy az emberek annyira neveltessenek, hogy magukat kormányozhassák és ne legyen szükség se kormányra, se törvényekre, mert minden ember belátandja, hogy a jó ép úgy mint a rossz magában viseli a jutalom magvát. Vannak már most is egyes emberek, kik nem azért vétenek a fennálló törvények ellen, mert jutalmat várnak, vagy rettegnek a büntetéstől, hanem mivel lelkük megnyugvását találják abban, ha senkinek nem ártanak, ha a Groot, Hugo által kimondott természet törvényéhez alkalmazkodnak, mely szerint: ne tegyünk semmit, amit nem akarunk, hogy mások ellenünk cselekedjenek. És ezen értelemben törvény mindig fog létezni mint léteznek törvények a mindenségben, melyek soha sem fognak megváltoztathatni. Ha ezt az aranykort el akarjuk érni, akkor mindaddig, míg minden egyes ember ezt föl nem bírja fogni, engedelmeskedjünk az irott törvényeknek, aki a czélt akarja, annak az ahhoz vezető eszközöket is kell akarni. Ha azt az aranykort el akarjuk érni, mely, ha irott törvények nélküli társadalmat anarchiának akarunk nevezni, akkor még mi is sokkal inkább vagyunk anarchisták, mint ez a garázda banda, mely még nincsen tisztában magával, mit akar. A rendetlenség még nem anarchia, és ők valóságban nem azt a békés anarchiát, hanem cháoszt akarnak. Hilutra, a Át