Népszava, 1883 (11. évfolyam, 1–52. sz.)

1883-09-16 / 37. szám

Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dok­utem 33. H*. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. 1883. 37. szám. Hirdetések jutányosan számíttatnak. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Budapest, szeptember b.6­­.-á.n. 17 .­­­fi Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre ... 1 , 20 „ Negyedévre. . — * 60 „ Egy hóra , „ — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Testvériség. Mint a két előbbi czikkünkben, a szabad­ságról és az egyenlőségről mo­­dott­uk, hogy az egyik és a másik is a testvériségtől föltételez­tetik és csak akkor állhat be, ha ez utóbbi uralkodik a társadalomban, úgy most arról akarunk szólani, előbb kelljen-e behozni a szabadságot és egyenlőséget és azután a test­vériséget, vagy pedig megfordítva. Vélemé­nyünk szerint az utóbbinak kell elébb tör­ténni, mert a testvériség előfeltétele az egyen­lőségnek és csak az egyenlőség biztosíthatja a szabadságot. Mit értünk a testvériség alatt? Semmit egyebet, mint, Krisztus azon tanár­, mely sze­­zint „szeressük felebarátainkat, mint önma­gunkat." Börne ugyan erre azt a megjegyzést teszi, hogy sokan önmagukat sem szeretik. Ezt úgy kell érteni, hogy sokan úgy élnek, hogy magukat megrontják, midőn egészségü­ket nem kímélik, vagyonukat elpazarolják, nem akarnak tanulni, szóval mindent tesznek, mi ártalmas magukra nézve és mit sem tesz­nek, mi rájuk nézve hasznos volna. Az ilyen emberek példáját csakugyan nem kell követni. Ámde vannak sokan, még­pedig a leg­könnyelműbb emberek azok, kik csupa barát­ságból és mások iránti szeretetből rontják meg magukat, noha ezekről sem lehet mon­dani, hogy valóban emberbarátok, ők ugyanis csak azok iránt lágyszívűek, kik legközelebb állanak hozzájuk, a­kikkel rokonszenveznek. Ez még nem a valóságos testvériség. A testvériség alatt még a testvéri szere­tetet sem lehet érteni, mert igen sok testvér van, ki egymást nem szereti, sőt gyűlöli is, testvérek egymás közt veszekednek. A fivér nővérénél nejét, a nővér fivérénél gyermekét, férjét sokkal jobban szereti s ha bölcsészeti­leg vizsgáljuk a dolgot, ezt nagyon természe­tesnek találjuk. Ha a testvérek egymást nem szeretik, ez onnét van, mert szüntelen érintkeznek egy­mással, viszály pedig csak oly személyek közt állhat be, a­melyek egymással érintkeznek Azonfelül az örökösödésnél fogva is beál köztük a viszály. Lássuk ezt példa által il­lusztrálva. Egy apának tegyük föl 100 ezer forint vagyona van s ez 5 — 6000 forint ka­matot hoz évenkint. Ha egyetlen gyermeke van, ez ezzel a jövedelemmel beérheti. De születik egy másik gyermeke, ez már a tőké­nek s igy a jövedelemnek is felét elveszi az elsőszülöttől, ha 3 gyermek van, akkor már két harmadát veszti el az elsőszülött s igy tovább, ugy hogy ha tiz gyermek van, a tőke és a jövedelem mindig csökken s már a gyer­mekek alig élhetnek meg a jövedelemből, mely egy tizedrészre olvadt le. Továbbá miért nem szeretheti a fivér a nővért annyira, mint egy idegen nőt és a nő­vér fivérét mint idegen férfiút ? Azért, mert ezeknek egymást nem is szabad azon módon szeretniük, mint idegen különféle nemű sze­mélyek. Miért nem lehet a fivér nővérének férj és ez az ő neje? Erre nézve három érvet hoz­unk föl. Az első, melyet Mózes a maga szemei előtt tartott és a melyből kiindult, az volt mert az akkori zsidó nép nagyon parázna lévén, a testvéreknek több alkalmuk volt egy­mással bujálkodni és a bujálkodik által"el­satnyulni, igy tehát Mózes föltalálta e vérfer­tőztetés bűnét és megtiltotta a házasságokat testvérek közt. A másik ok a természetbúvá­rok által találtatott föl. Ezek ugyanis azt tapasztalták, hogy a fajok elsilányulnak a közösülés által s utódaik mindinkább elfajul­nak szellemileg épp ugy, mint testileg. Mi ezt az okot ugyan nem tartjuk egészen helyesnek és számtalan példa az ellenkezőt bizonyítja. A fajok elsatnyulnak akkor is, ha nincs úgy­nevezett keresztezés és némelykor elfajulnak akkor is, ha az apa és az anya egyaránt egész­séges és minden testi és szellemi szépségek­kel és jó tulajdonságokkal bír. Végre pedig vannak egész nemzetek, hol a testvérek közti károsulás nincs tiltva és ezek még sem fajul­nak el. A harmadik ok végre az, hogy egy család, a­hol több a gyermek, csak úgy tart­hatja fenn magát vagyoni egyensúlyban, ha a fiuk idegen gazdabb nőket vesznek hitvesül, a nők gazdag férjeket kapnak. De erre azt is ehetne mondani, hogy ha a testvérek egymás­sal lépnének házasságra, akkor a vagyon még­sem apadna le annyira. Mindazonáltal a nem testvérek közti há­zasságnak legnagyobb előnye az, hogy a test­vériség az emberek közt a társadalomban még inkább terjesztetik, mert ezáltal rokonságok származnak s igy kiszélesittetik az ember­szeretet. Ez azonban nem elég, mert az embersze­retet még mindig nagyon szük keretben mo­zog és még nagyon távol áll Krisztus azon tanától, hogy : szeresd felebarátodat, mint ön­magadat. Hogy a testvériség az emberek közt nem ár terjedni, annak igen sokféle oka van. Ezek az okok a különböző kormányformákban, jele­sül a monarchiák és arisztokracziák létezésé­ben keresendők. A monarchiák és arisztokra­cziák csak úgy tarthatják fenn magukat, ha a népet egymás ellen bujtogatják, azért a mo­narchiák jelszava a „divede et impera" (ossz szét és parancsolj). Ha az emberek egyesül­nének és mindenki ereje öntudatával bírna, akkor meg nem szenvedné azt, hogy egyes ember, ha buta, gyáva, rossz akaratú, zsarnok kegyetlen, milliók fölött uralkodjék. Ez az egyes maga körül szolgákat teremt, hadsere­geket tart, ezekkel elnyomja a népet. A katona gyűlöli a polgárit, a nemes lenézi a pórt, a gazdag zsarolja és kizsákmányolja a szegényt. És igy lettek kasztok, lett arisztokraczia, hier­archia, büreaukraczia, militarizmus és átalán véve osztályok. A királyok csak azáltal tarthatják fenn hatalmukat, hogy nemzetiségek és vallásfele­kezetek léteznek. Mennél több nemzetiség van egy államban, annál könnyebben tartja fenn ott magát a monarchikus rendszer. Azok a nemzetek, ahol csak egy nyelv van, ahol csak egy vallásfelekezet létezik, sokkal előbb haj­landók a köztársasági rendszer behozatalára, mint azok, ahol sok a nemzetiség, a vallásfele­kezet és a kaszt. Erre nézve legfeljebb Német­ország szolgálhat kivételül, mely természeté­nél és nevelésénél­ fogva szolgalelkű és ha már egész Európában behozatnék a köztársa­ági kormányforma, Németország volna az utolsó, a­mely azt elfogadná. Hazánk Magyarország e tekintetben l­egszerencsétlenebb, mert nem létezik széles e­­földön egyetlen egy állam sem, ahol aránylag kis területen oly sokféle nemzetiség és vallás­felekezet volna együtt. És még a főfajok is egymástól el vannak választva, a tót és a rusznyák ugyan egy nyelvet használ, de a római és görög katholikusság egymástól el­választja őket. Igy van ez a délszlávok közt is, hol a horvát az óhitű ráczczal soha sem ég kezet fogni. A horvát butább is, gyávább is a rácznál, de valamivel erkölcsösebb. A rácz kibékülne a magyarral s már ki is békült volna, ha Eötvös József 1861-ben egy igen oktalan czikkel el nem idegeníti őket. A hor­vát minden butasága mellett még is sokkal gőgösebb a rácznál és gőgjének az oka épen az ő butasága. Ép oly kevés testvériséget ta­lálunk az oláhoknál, erdélyi szászoknál és a többi nemzetiségeknél, de nem tagadhatjuk azt sem, hogy a magyar is kevésbé testvéries érzelmű a nem magyarok irányában, mint kellene lenni, mert a magyar legkevésbé fogja föl a szocziáldemokráczia elveit, a magyar ellenszegül az elnyomásnak, de maga, ha csak szerét teheti, elnyomna más nemzetiségeket. Jelesül a református felekezetű magyarok közt találjuk ez uralkodásra való vágyat, mely ép ugy a nem magyar nemzetiségek, mint más vallásfelekezetüek ellen irányul. Oly megyékben, ahol a reformátusok több­ségben vannak, ott ugyan katholikus nem jut hivatalhoz. A­mi a testvériséget keresztény és zsidó közt illeti, ez a törvény szerint úgy­szólván meg volna állapítva, de tényleg, kivált a leg­újabb idők óta nem létezik, erről tanúskodnak a szűnni nem akaró zsidóüldözések, más rész­ről pedig a kormány esztelen eljárása által még növeli, a zsidók panaszkodnak a keresz­tények ellen, hogy ezek őket üldözik, ezek pedig azt a sérelmet hozzák föl, hogy a kor­mány és annak közegei a keresztényeket üldözik a zsidók kedvéért. Bizonyos az, hogy itt mind a két részről követtetik el a hiba, mely soha sem fog megszűnni, valamint nem szűnhet meg se Muszkaországban, sem sem­miféle oly államban sem, ahol a közigazga­tási rendszer oly hiányos, mint itt is, Muszka­országban is. Mindezeknél fogva igyekezzünk a test­vériséget a szó legszorosabb értelmében megállapítani, és ez éppen a szocziáldemokrá­czia föladata, melyet ha meg tudott oldani, akkor az egyenlőség és szabadság magától be fog állani. Legyünk emberszeretők, elnézek felebarátaink iránt, értsük meg egymást és fogjuk föl a szocziáldemokráczia alapelveit. De mi tagadás benne, a legtöbb szocziáldemo­krata, vagyis inkább azok, akik szocziálde­mokratéknak nevezik magukat, nem valóban azok. Vannak a szocziáldemokrácziában olya­nok, kik felebarátaikat egymás ellen bujto­gatják, egymást följelentik, mindenütt kéme­ket látnak és legtöbbször történik az, hogy valamint a tolvaj az első, ki elkiáltja magát, fogjátok el a tolvajt, úgy a szoczialisták közt is találkoznak álc­ázott­ kémek, kik mindenkit .

Next