Népszava, 1883 (11. évfolyam, 1–52. sz.)
1883-09-16 / 37. szám
Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dokutem 33. H*. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. 1883. 37. szám. Hirdetések jutányosan számíttatnak. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Budapest, szeptember b.6.-á.n. 17 .fi Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre ... 1 , 20 „ Negyedévre. . — * 60 „ Egy hóra , „ — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Testvériség. Mint a két előbbi czikkünkben, a szabadságról és az egyenlőségről modottuk, hogy az egyik és a másik is a testvériségtől föltételeztetik és csak akkor állhat be, ha ez utóbbi uralkodik a társadalomban, úgy most arról akarunk szólani, előbb kelljen-e behozni a szabadságot és egyenlőséget és azután a testvériséget, vagy pedig megfordítva. Véleményünk szerint az utóbbinak kell elébb történni, mert a testvériség előfeltétele az egyenlőségnek és csak az egyenlőség biztosíthatja a szabadságot. Mit értünk a testvériség alatt? Semmit egyebet, mint, Krisztus azon tanár, mely szezint „szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat." Börne ugyan erre azt a megjegyzést teszi, hogy sokan önmagukat sem szeretik. Ezt úgy kell érteni, hogy sokan úgy élnek, hogy magukat megrontják, midőn egészségüket nem kímélik, vagyonukat elpazarolják, nem akarnak tanulni, szóval mindent tesznek, mi ártalmas magukra nézve és mit sem tesznek, mi rájuk nézve hasznos volna. Az ilyen emberek példáját csakugyan nem kell követni. Ámde vannak sokan, mégpedig a legkönnyelműbb emberek azok, kik csupa barátságból és mások iránti szeretetből rontják meg magukat, noha ezekről sem lehet mondani, hogy valóban emberbarátok, ők ugyanis csak azok iránt lágyszívűek, kik legközelebb állanak hozzájuk, akikkel rokonszenveznek. Ez még nem a valóságos testvériség. A testvériség alatt még a testvéri szeretetet sem lehet érteni, mert igen sok testvér van, ki egymást nem szereti, sőt gyűlöli is, testvérek egymás közt veszekednek. A fivér nővérénél nejét, a nővér fivérénél gyermekét, férjét sokkal jobban szereti s ha bölcsészetileg vizsgáljuk a dolgot, ezt nagyon természetesnek találjuk. Ha a testvérek egymást nem szeretik, ez onnét van, mert szüntelen érintkeznek egymással, viszály pedig csak oly személyek közt állhat be, amelyek egymással érintkeznek Azonfelül az örökösödésnél fogva is beál köztük a viszály. Lássuk ezt példa által illusztrálva. Egy apának tegyük föl 100 ezer forint vagyona van s ez 5 — 6000 forint kamatot hoz évenkint. Ha egyetlen gyermeke van, ez ezzel a jövedelemmel beérheti. De születik egy másik gyermeke, ez már a tőkének s igy a jövedelemnek is felét elveszi az elsőszülöttől, ha 3 gyermek van, akkor már két harmadát veszti el az elsőszülött s igy tovább, ugy hogy ha tiz gyermek van, a tőke és a jövedelem mindig csökken s már a gyermekek alig élhetnek meg a jövedelemből, mely egy tizedrészre olvadt le. Továbbá miért nem szeretheti a fivér a nővért annyira, mint egy idegen nőt és a nővér fivérét mint idegen férfiút ? Azért, mert ezeknek egymást nem is szabad azon módon szeretniük, mint idegen különféle nemű személyek. Miért nem lehet a fivér nővérének férj és ez az ő neje? Erre nézve három érvet hozunk föl. Az első, melyet Mózes a maga szemei előtt tartott és a melyből kiindult, az volt mert az akkori zsidó nép nagyon parázna lévén, a testvéreknek több alkalmuk volt egymással bujálkodni és a bujálkodik által"elsatnyulni, igy tehát Mózes föltalálta e vérfertőztetés bűnét és megtiltotta a házasságokat testvérek közt. A másik ok a természetbúvárok által találtatott föl. Ezek ugyanis azt tapasztalták, hogy a fajok elsilányulnak a közösülés által s utódaik mindinkább elfajulnak szellemileg épp ugy, mint testileg. Mi ezt az okot ugyan nem tartjuk egészen helyesnek és számtalan példa az ellenkezőt bizonyítja. A fajok elsatnyulnak akkor is, ha nincs úgynevezett keresztezés és némelykor elfajulnak akkor is, ha az apa és az anya egyaránt egészséges és minden testi és szellemi szépségekkel és jó tulajdonságokkal bír. Végre pedig vannak egész nemzetek, hol a testvérek közti károsulás nincs tiltva és ezek még sem fajulnak el. A harmadik ok végre az, hogy egy család, ahol több a gyermek, csak úgy tarthatja fenn magát vagyoni egyensúlyban, ha a fiuk idegen gazdabb nőket vesznek hitvesül, a nők gazdag férjeket kapnak. De erre azt is ehetne mondani, hogy ha a testvérek egymással lépnének házasságra, akkor a vagyon mégsem apadna le annyira. Mindazonáltal a nem testvérek közti házasságnak legnagyobb előnye az, hogy a testvériség az emberek közt a társadalomban még inkább terjesztetik, mert ezáltal rokonságok származnak s igy kiszélesittetik az emberszeretet. Ez azonban nem elég, mert az emberszeretet még mindig nagyon szük keretben mozog és még nagyon távol áll Krisztus azon tanától, hogy : szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Hogy a testvériség az emberek közt nem ár terjedni, annak igen sokféle oka van. Ezek az okok a különböző kormányformákban, jelesül a monarchiák és arisztokracziák létezésében keresendők. A monarchiák és arisztokracziák csak úgy tarthatják fenn magukat, ha a népet egymás ellen bujtogatják, azért a monarchiák jelszava a „divede et impera" (ossz szét és parancsolj). Ha az emberek egyesülnének és mindenki ereje öntudatával bírna, akkor meg nem szenvedné azt, hogy egyes ember, ha buta, gyáva, rossz akaratú, zsarnok kegyetlen, milliók fölött uralkodjék. Ez az egyes maga körül szolgákat teremt, hadseregeket tart, ezekkel elnyomja a népet. A katona gyűlöli a polgárit, a nemes lenézi a pórt, a gazdag zsarolja és kizsákmányolja a szegényt. És igy lettek kasztok, lett arisztokraczia, hierarchia, büreaukraczia, militarizmus és átalán véve osztályok. A királyok csak azáltal tarthatják fenn hatalmukat, hogy nemzetiségek és vallásfelekezetek léteznek. Mennél több nemzetiség van egy államban, annál könnyebben tartja fenn ott magát a monarchikus rendszer. Azok a nemzetek, ahol csak egy nyelv van, ahol csak egy vallásfelekezet létezik, sokkal előbb hajlandók a köztársasági rendszer behozatalára, mint azok, ahol sok a nemzetiség, a vallásfelekezet és a kaszt. Erre nézve legfeljebb Németország szolgálhat kivételül, mely természeténél és nevelésénél fogva szolgalelkű és ha már egész Európában behozatnék a köztársaági kormányforma, Németország volna az utolsó, amely azt elfogadná. Hazánk Magyarország e tekintetben legszerencsétlenebb, mert nem létezik széles eföldön egyetlen egy állam sem, ahol aránylag kis területen oly sokféle nemzetiség és vallásfelekezet volna együtt. És még a főfajok is egymástól el vannak választva, a tót és a rusznyák ugyan egy nyelvet használ, de a római és görög katholikusság egymástól elválasztja őket. Igy van ez a délszlávok közt is, hol a horvát az óhitű ráczczal soha sem ég kezet fogni. A horvát butább is, gyávább is a rácznál, de valamivel erkölcsösebb. A rácz kibékülne a magyarral s már ki is békült volna, ha Eötvös József 1861-ben egy igen oktalan czikkel el nem idegeníti őket. A horvát minden butasága mellett még is sokkal gőgösebb a rácznál és gőgjének az oka épen az ő butasága. Ép oly kevés testvériséget találunk az oláhoknál, erdélyi szászoknál és a többi nemzetiségeknél, de nem tagadhatjuk azt sem, hogy a magyar is kevésbé testvéries érzelmű a nem magyarok irányában, mint kellene lenni, mert a magyar legkevésbé fogja föl a szocziáldemokráczia elveit, a magyar ellenszegül az elnyomásnak, de maga, ha csak szerét teheti, elnyomna más nemzetiségeket. Jelesül a református felekezetű magyarok közt találjuk ez uralkodásra való vágyat, mely ép ugy a nem magyar nemzetiségek, mint más vallásfelekezetüek ellen irányul. Oly megyékben, ahol a reformátusok többségben vannak, ott ugyan katholikus nem jut hivatalhoz. Ami a testvériséget keresztény és zsidó közt illeti, ez a törvény szerint úgyszólván meg volna állapítva, de tényleg, kivált a legújabb idők óta nem létezik, erről tanúskodnak a szűnni nem akaró zsidóüldözések, más részről pedig a kormány esztelen eljárása által még növeli, a zsidók panaszkodnak a keresztények ellen, hogy ezek őket üldözik, ezek pedig azt a sérelmet hozzák föl, hogy a kormány és annak közegei a keresztényeket üldözik a zsidók kedvéért. Bizonyos az, hogy itt mind a két részről követtetik el a hiba, mely soha sem fog megszűnni, valamint nem szűnhet meg se Muszkaországban, sem semmiféle oly államban sem, ahol a közigazgatási rendszer oly hiányos, mint itt is, Muszkaországban is. Mindezeknél fogva igyekezzünk a testvériséget a szó legszorosabb értelmében megállapítani, és ez éppen a szocziáldemokráczia föladata, melyet ha meg tudott oldani, akkor az egyenlőség és szabadság magától be fog állani. Legyünk emberszeretők, elnézek felebarátaink iránt, értsük meg egymást és fogjuk föl a szocziáldemokráczia alapelveit. De mi tagadás benne, a legtöbb szocziáldemokrata, vagyis inkább azok, akik szocziáldemokratéknak nevezik magukat, nem valóban azok. Vannak a szocziáldemokrácziában olyanok, kik felebarátaikat egymás ellen bujtogatják, egymást följelentik, mindenütt kémeket látnak és legtöbbször történik az, hogy valamint a tolvaj az első, ki elkiáltja magát, fogjátok el a tolvajt, úgy a szoczialisták közt is találkoznak álcázott kémek, kik mindenkit .