Népszava, 1891 (19. évfolyam, 1–52. sz.)

1891-01-01 / 1. szám

ama mMM 1 * * * Előfizetési dijak: Egész évre 2 frt 40 kr. Fél évre 1 frt 20 kr. Negyed évre 60 kr. Egy hóra 20 kr. portamentes megküldéssel. Egyúttal kénytelen vagyunk mindazokat felkérni, kik hát­ralékukat mind ez ideig nem egyenlítették ki, hogy sziveskedje­— Hah, ki az! sikolt az énekesnő. — Olympia, isteni Olympia! Én vagyok . . . Imre ! suttogta a férfi. — Gróf Gömöry, hogy merte ezt tenni ? Távozzék rögtön ! A gróf szemei ragyogtak a szenvedélytől. — Miért oly bőszült, szép Olympia ? S csakugyan fel volt bőszülve, izgatottan dobbantott lá­bacskájával a szőnyeggel borított padlón. — Hagyjon el! Rögtön! kiáltott a haragos istennő. A gróf forró lehelletével érintette arczát, mintha elkábí­tani akarta volna; a kéjvágy tüze áradt­ reá. — Erény — a bukás után ? Ön meglep engem szende Olympiám! E legújabb szeszély pompásan illik önnek. Azt hiszem azonban, hogy felgyógyulásának ünnepére . . . Olympia nem hagyta kibeszélni a ledér gunyolodót; erélyesen vissza­lökte, a szomszéd szobába sietett s itt bezárkózott. Egy pillanatra bámulva állt meg a gróf, aztán affektáltan nevetett s kijózanodva lépdelt ki a szobából. — Gyönyörű ördöngösség! Remélhetőleg holnapra elmúlik ez erény-roham — mormoga a gróf fogai közt s haladt lefelé a lépcsőkön. — Egy erényes művésznő! Ha, ha, ha! .. . II. A kis esküdtszéki terem a rendes közönséggel volt tele: hirlaptudósitók, faczér szolgálók, kiváncsi nők az alsóbb nép­osztályból, köztük néhány detektív, két vagy három elegánsan öltözött nő . . . A magas ablakokon egy derült szeptemberi reggel világos­sága szűrődött át, a­nélkül azonban, hogy a termet teljesen megvilágította volna. A teremben komor hangulat uralkodott Most megjelennek a birák, s mindjárt utánna az esküdtek, a védő s utoljára a vádlott. Egy egyszerűen, de takarosan öltö­zött szolgáló volt. Zokogva ült le s eltakarta arczát zsebkendő­jével. Az ügy bagatellszerü rövidséggel tárgyaltatott. A vád Az állam beavatkozása a közgazdasági életbe. Az »Egyetértés» deczember hó 27-én megjelent számában a fenti czím alatt figyelemreméltó czikket találunk, a­mely első pillanatra elárulja, hogy az nem a redukczióban készült, mert az ilyen megfigyelési tehetségre valló közlemény igen ritka nem csak az »Egyetértésiben, hanem a burzsoázia többi lapjaiban is. A czikk írója kétségtelenül figyelemmel kíséri a társadalomban végbemenő bomlási folyamot, látja a közgazdasági átalakulásokat, melyek szerint az anyagi vagyon és ezzel kapcsolatban a politikai hatalom összes eszközeivel együtt mindjobban kevesek kezébe kerül s amig ez a proc­esszus végbemegy, addig a nép nagy tö­mege mindjobban elszegényedik, nyomorba kerül s hiányt szen­ved a legszükségesebb életfeltételekben is. Ezt észrevenni, ugyan nem kell nagy megfigyelő tehetség, de annál nagyobb igazságszeretet és elfogulatlanság annak be­ismerésére. A burzsoázia azonban nem fogja azt önként beismerni, hi­szen az ő legjobb világrendszerét képezi a mai társadalmi ala­kulás, émoly kevéssé fogja ezt beismerni burzsoázia sajtója, mert annak nem szabad a köznép szemeit kinyitnia. Amit tehát a kor­mány beavatkozásával tesz, az a vaskényszer kifolyása, mert látja a veszélyt, mely az ő osztályát fenyegeti legjobban akkor, mikor az egyéni vagyon felhalmozásában, milliók ekszisztenc­iá­jának tönkretevésével és ugyanannyinak kizsákmányolásával a legboldogabbnak véli magát. Levezető csatornákat keres az ural­kodó osztály, mert tudja, hogy az általa teremtett helyzet legjob­ban őt fenyegeti, tudja azt is, hogy a rohamos átalakulás más feltételeket követel a gazdasági és politikai intézmények tovább­fejlődésére. A­mit pedig az uralkodó osztály meghagyásából a kormány tesz és amit szocziálreformnak neveznek, annak a mai alakjában nagyon kevés gyakorlati czélja van. A kisipar emelésére az egyik­másik irányban akc­iót látunk kifejteni a kormány részéről, a­ki azonban a gazdasági viszonyokat és a kapitalista termelés fel­tételeit ismeri, az előtt tisztán áll azon akéziók sikertelensége, mivel az egyik másik szakmában egy maroknyi kisiparos érde­keinek fejlesztése vagy felkarolása, még nem emeli magát a kis­ipart. A szabad kereskedelem és a szabad ipar kulturális feltéte­lek az állam fejlődésére, tehát természetes szükségletek, annak további terjedése felszívja a kisipart egész gazdasági jelentősé­gében és bérmunkásra változtatja át a kisiparost. A reformtörek­vések azon a téren mindig sikertelenek fognak maradni. A mun­kások helyzetének javítására kezdeményezett törvényhozás még gyermekgyilkosság volt, tehát nem valami »szenzácziós« bűn­ügy, hanem csak olyan, mely a nagyvárosban nem szokatlan. A védő, egy fiatal ember, ki nyilván nevet akart szerezni magának, buzgalommal védelmezte a vádlottat. Beszédjét jól betanulta s a szónoklat művészetének minden szabályát felhasz­nálta, hogy a vádlottat megmentse. Jogi érvek nagy halmazával igyekezett bebizonyítani, hogy a vád gyenge alapon nyugszik s hogy az ügyész úr bizonyítékai nagyon ingadozók. Még csak a gondatlanságból származó emberölés­­ ről sem lehet beszélni, hanem inkább feltételezni kell azt, hogy a gyermek halva szü­letett; a törvényszéki orvosok sem voltak ezzel tisztában s ab­solut biztossággal nincs konstatálva, hogy a gyermek, mely mint korai szülött, aligha brit életképességgel, egyáltalán élt-e. Kéri tehát, hogy az orvosi fakultás véleménye keressék ki. Hi­vatkozott aztán a vádlott jó hirére, melyben gazdája s összes ismerősei előtt áll, jellegezte a cselédnyomort, a női munkások­szenvedéseit s nehéz munkáját általában s a vádlottnál különö­sen, kinek eddigi élete minden boldogságról s a lét legszerényebb élvezeteiről való lemondásból állott. Elmondta, hogy mily ve­szélyeknek vannak a nagyvárosi cselédek kitéve. Szóval, ügye­sen igyekezett a vádlottaő részére rokonszenvet kelteni s néhány hatásos frázist mondott el a vádlott naiv, bizalmas sze­relméről lelketlen csábítója iránt, ki egy gazdag háziúrnak fia volt. Végül így szólt: Azért kérem, hogy a vádlott terhére rótt bűn a leg­enyhébb felfogással ítéltessék meg, mert a jelenkor társadalmi viszonyai épúgy okai a bűnnek, mint e szegény, elcsábított nő, a­ki különben a kiállott lelki furdalások s őszinte megbánása által részben legalább eléggé bűnhődött már. Az aggodalom, hogy gyermekét nem tarthatja el, a nyomortól való félelem oly tett elkövetésére késztette őt, melyet a gyermek életképtelen szervezete csakhamar feleslegessé tett volna. Mivel tehát véden­czem a modern viszonyok szánalmas áldozata, kérem önöket­­, esküdt uraim, hogy jog helyett kegyelmet gyakoroljanak, hogy a társadalmi egyenlőség ne maradjon üres rögeszme. Ezzel önök­nem vétkeznek sem az erkölcsök dogmái, sem az igazság elvei ellen. Avagy a társadalom erkölcsi szabályai alól csak az előkelő A­VI - 3 ha­va léptünk be a/, újévbe, elvárjuk elvtársainktól is, hogy lelkesedéssel és buzgó odaadásal fognak velünk küzdeni az újévben is a munkásosztály megváltása érdekében, a munka elvitazhatatlan jogaiért. Felhívás előfizetésre! A „Népszava" jelen számával XIX-ik évfolyamát kezdi meg. Megnagyobbított alakban indul meg az újévben, hogy töb­bet, változatossabbat nyújthasson olvasóinak. Ugyanilyen alak­ban jelenik meg az „Arbeiterpresse" (előbb­i Arbeiter-Wochen-Chronik) testvérlapunk, a magyarországi szocziáldemo­kráczia németnyelvű közlönye is. Elvtársak! Lapjaitok megnagyobbítása maradandóan csak úgy állhat, fenn, ha az előfizetők, ha a lappártolók száma is megfelelően emelkedik; terjeszszétek tehát Magyarország mun­kássága körében a pártlapokat! Egy gyárból, egy műhelyből, egy munkásnak lakásából se hiányozzék a »Népszava» és az »Arbeiterpresse«! Minden vendéglőben és kávéház­ban, melyben megfordultok, követeljétek, hogy a »Népszava« és az »Arbeiterpresse» tartassék. Gyűjtsetek folyton elő­fizetőket lapjaitokra; gondoskodjatok, hogy mindig beszél­hessünk új tömegekhez, hogy szavaink minél szélesebb körökbe hatoljanak el s gondoskodjatok végre arról, hogy lapjaitok a mezőgazdasági proletárok, a földmives mun­kások közt is elterjedjenek! Elvtársak! Kötelességteknek tekintsétek a pártlapok ter­jesztését; ez alól ne vonja ki magát senki, a­kinek szívén fek­szik elveink terjesztése. Bizonyítsátok be, hogy méltó bajtársai vagytok más országok öntudatos munkásainak! Mi pedig a pártlapokat lehetőleg fejleszteni és tökélesíteni fogjuk továbbra is. Ezentúl is törekedni fogunk, hogy népsze­rűen itt vezérczikkeinkben a közgazdaság minden ágá­ból oktatást s felvilágosítást nyújtsunk, s a napi kérdéseket elveink és érdekeink szempontjából megvilágítsuk. A társa­dalmi szemlében a bel- és külföld érdekes eseményeit fogjuk közölni, a »tőke és munka« rovatban ismertetni fogjuk a bárhol felmerülő bérmozgalmakat; az »egyleti tu­dó­s­í­t­ás­o­k« hírt fognak adni a szakegyesületek működésé­ről, a »gyárak és műhelyek« s­­a gyárfel­ügy­elő« rovataink tartalmassá tételére pedig elvtársainkat kérjük fel, hogy az igazságnak megfelelő s aláírással ellátott tu­dósításokat küldjenek be. Fel tehát elvtársak! Mindenki teljesítse kötelességét! Üdvözlettel a­­Népszava szerkesztősége. nek tartozásaikat m­i­e­l­ő­b­b lefizetni. Kérjük továbbá az elő­fizetések mielőbbi megújítását, hogy a lapok szétküldésében aka­dály ne merüljön fel. A „Népszava" és az „ Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadóhivatala. Az agitaczionális alap javára befolyt: Schurischitz József — .20, Csincsak György —.20 Györi Anna! —.20 K.Weinberger — .10, Yankó —.15, K­irály Frigyes Ferdinand —.44, a megmaradt Jevésbflyekek -.16, csavargok ellen —.60 összesen 2 frt 05 kr.

Next