Népszava, 1891 (19. évfolyam, 1–52. sz.)
1891-01-01 / 1. szám
ama mMM 1 * * * Előfizetési dijak: Egész évre 2 frt 40 kr. Fél évre 1 frt 20 kr. Negyed évre 60 kr. Egy hóra 20 kr. portamentes megküldéssel. Egyúttal kénytelen vagyunk mindazokat felkérni, kik hátralékukat mind ez ideig nem egyenlítették ki, hogy sziveskedje— Hah, ki az! sikolt az énekesnő. — Olympia, isteni Olympia! Én vagyok . . . Imre ! suttogta a férfi. — Gróf Gömöry, hogy merte ezt tenni ? Távozzék rögtön ! A gróf szemei ragyogtak a szenvedélytől. — Miért oly bőszült, szép Olympia ? S csakugyan fel volt bőszülve, izgatottan dobbantott lábacskájával a szőnyeggel borított padlón. — Hagyjon el! Rögtön! kiáltott a haragos istennő. A gróf forró lehelletével érintette arczát, mintha elkábítani akarta volna; a kéjvágy tüze áradt reá. — Erény — a bukás után ? Ön meglep engem szende Olympiám! E legújabb szeszély pompásan illik önnek. Azt hiszem azonban, hogy felgyógyulásának ünnepére . . . Olympia nem hagyta kibeszélni a ledér gunyolodót; erélyesen visszalökte, a szomszéd szobába sietett s itt bezárkózott. Egy pillanatra bámulva állt meg a gróf, aztán affektáltan nevetett s kijózanodva lépdelt ki a szobából. — Gyönyörű ördöngösség! Remélhetőleg holnapra elmúlik ez erény-roham — mormoga a gróf fogai közt s haladt lefelé a lépcsőkön. — Egy erényes művésznő! Ha, ha, ha! .. . II. A kis esküdtszéki terem a rendes közönséggel volt tele: hirlaptudósitók, faczér szolgálók, kiváncsi nők az alsóbb néposztályból, köztük néhány detektív, két vagy három elegánsan öltözött nő . . . A magas ablakokon egy derült szeptemberi reggel világossága szűrődött át, anélkül azonban, hogy a termet teljesen megvilágította volna. A teremben komor hangulat uralkodott Most megjelennek a birák, s mindjárt utánna az esküdtek, a védő s utoljára a vádlott. Egy egyszerűen, de takarosan öltözött szolgáló volt. Zokogva ült le s eltakarta arczát zsebkendőjével. Az ügy bagatellszerü rövidséggel tárgyaltatott. A vád Az állam beavatkozása a közgazdasági életbe. Az »Egyetértés» deczember hó 27-én megjelent számában a fenti czím alatt figyelemreméltó czikket találunk, amely első pillanatra elárulja, hogy az nem a redukczióban készült, mert az ilyen megfigyelési tehetségre valló közlemény igen ritka nem csak az »Egyetértésiben, hanem a burzsoázia többi lapjaiban is. A czikk írója kétségtelenül figyelemmel kíséri a társadalomban végbemenő bomlási folyamot, látja a közgazdasági átalakulásokat, melyek szerint az anyagi vagyon és ezzel kapcsolatban a politikai hatalom összes eszközeivel együtt mindjobban kevesek kezébe kerül s amig ez a processzus végbemegy, addig a nép nagy tömege mindjobban elszegényedik, nyomorba kerül s hiányt szenved a legszükségesebb életfeltételekben is. Ezt észrevenni, ugyan nem kell nagy megfigyelő tehetség, de annál nagyobb igazságszeretet és elfogulatlanság annak beismerésére. A burzsoázia azonban nem fogja azt önként beismerni, hiszen az ő legjobb világrendszerét képezi a mai társadalmi alakulás, émoly kevéssé fogja ezt beismerni burzsoázia sajtója, mert annak nem szabad a köznép szemeit kinyitnia. Amit tehát a kormány beavatkozásával tesz, az a vaskényszer kifolyása, mert látja a veszélyt, mely az ő osztályát fenyegeti legjobban akkor, mikor az egyéni vagyon felhalmozásában, milliók ekszisztenciájának tönkretevésével és ugyanannyinak kizsákmányolásával a legboldogabbnak véli magát. Levezető csatornákat keres az uralkodó osztály, mert tudja, hogy az általa teremtett helyzet legjobban őt fenyegeti, tudja azt is, hogy a rohamos átalakulás más feltételeket követel a gazdasági és politikai intézmények továbbfejlődésére. Amit pedig az uralkodó osztály meghagyásából a kormány tesz és amit szocziálreformnak neveznek, annak a mai alakjában nagyon kevés gyakorlati czélja van. A kisipar emelésére az egyikmásik irányban akciót látunk kifejteni a kormány részéről, aki azonban a gazdasági viszonyokat és a kapitalista termelés feltételeit ismeri, az előtt tisztán áll azon akéziók sikertelensége, mivel az egyik másik szakmában egy maroknyi kisiparos érdekeinek fejlesztése vagy felkarolása, még nem emeli magát a kisipart. A szabad kereskedelem és a szabad ipar kulturális feltételek az állam fejlődésére, tehát természetes szükségletek, annak további terjedése felszívja a kisipart egész gazdasági jelentőségében és bérmunkásra változtatja át a kisiparost. A reformtörekvések azon a téren mindig sikertelenek fognak maradni. A munkások helyzetének javítására kezdeményezett törvényhozás még gyermekgyilkosság volt, tehát nem valami »szenzácziós« bűnügy, hanem csak olyan, mely a nagyvárosban nem szokatlan. A védő, egy fiatal ember, ki nyilván nevet akart szerezni magának, buzgalommal védelmezte a vádlottat. Beszédjét jól betanulta s a szónoklat művészetének minden szabályát felhasználta, hogy a vádlottat megmentse. Jogi érvek nagy halmazával igyekezett bebizonyítani, hogy a vád gyenge alapon nyugszik s hogy az ügyész úr bizonyítékai nagyon ingadozók. Még csak a gondatlanságból származó emberölés ről sem lehet beszélni, hanem inkább feltételezni kell azt, hogy a gyermek halva született; a törvényszéki orvosok sem voltak ezzel tisztában s absolut biztossággal nincs konstatálva, hogy a gyermek, mely mint korai szülött, aligha brit életképességgel, egyáltalán élt-e. Kéri tehát, hogy az orvosi fakultás véleménye keressék ki. Hivatkozott aztán a vádlott jó hirére, melyben gazdája s összes ismerősei előtt áll, jellegezte a cselédnyomort, a női munkásokszenvedéseit s nehéz munkáját általában s a vádlottnál különösen, kinek eddigi élete minden boldogságról s a lét legszerényebb élvezeteiről való lemondásból állott. Elmondta, hogy mily veszélyeknek vannak a nagyvárosi cselédek kitéve. Szóval, ügyesen igyekezett a vádlottaő részére rokonszenvet kelteni s néhány hatásos frázist mondott el a vádlott naiv, bizalmas szerelméről lelketlen csábítója iránt, ki egy gazdag háziúrnak fia volt. Végül így szólt: Azért kérem, hogy a vádlott terhére rótt bűn a legenyhébb felfogással ítéltessék meg, mert a jelenkor társadalmi viszonyai épúgy okai a bűnnek, mint e szegény, elcsábított nő, aki különben a kiállott lelki furdalások s őszinte megbánása által részben legalább eléggé bűnhődött már. Az aggodalom, hogy gyermekét nem tarthatja el, a nyomortól való félelem oly tett elkövetésére késztette őt, melyet a gyermek életképtelen szervezete csakhamar feleslegessé tett volna. Mivel tehát védenczem a modern viszonyok szánalmas áldozata, kérem önöket, esküdt uraim, hogy jog helyett kegyelmet gyakoroljanak, hogy a társadalmi egyenlőség ne maradjon üres rögeszme. Ezzel önöknem vétkeznek sem az erkölcsök dogmái, sem az igazság elvei ellen. Avagy a társadalom erkölcsi szabályai alól csak az előkelő AVI - 3 hava léptünk be a/, újévbe, elvárjuk elvtársainktól is, hogy lelkesedéssel és buzgó odaadásal fognak velünk küzdeni az újévben is a munkásosztály megváltása érdekében, a munka elvitazhatatlan jogaiért. Felhívás előfizetésre! A „Népszava" jelen számával XIX-ik évfolyamát kezdi meg. Megnagyobbított alakban indul meg az újévben, hogy többet, változatossabbat nyújthasson olvasóinak. Ugyanilyen alakban jelenik meg az „Arbeiterpresse" (előbbi Arbeiter-Wochen-Chronik) testvérlapunk, a magyarországi szocziáldemokráczia németnyelvű közlönye is. Elvtársak! Lapjaitok megnagyobbítása maradandóan csak úgy állhat, fenn, ha az előfizetők, ha a lappártolók száma is megfelelően emelkedik; terjeszszétek tehát Magyarország munkássága körében a pártlapokat! Egy gyárból, egy műhelyből, egy munkásnak lakásából se hiányozzék a »Népszava» és az »Arbeiterpresse«! Minden vendéglőben és kávéházban, melyben megfordultok, követeljétek, hogy a »Népszava« és az »Arbeiterpresse» tartassék. Gyűjtsetek folyton előfizetőket lapjaitokra; gondoskodjatok, hogy mindig beszélhessünk új tömegekhez, hogy szavaink minél szélesebb körökbe hatoljanak el s gondoskodjatok végre arról, hogy lapjaitok a mezőgazdasági proletárok, a földmives munkások közt is elterjedjenek! Elvtársak! Kötelességteknek tekintsétek a pártlapok terjesztését; ez alól ne vonja ki magát senki, akinek szívén fekszik elveink terjesztése. Bizonyítsátok be, hogy méltó bajtársai vagytok más országok öntudatos munkásainak! Mi pedig a pártlapokat lehetőleg fejleszteni és tökélesíteni fogjuk továbbra is. Ezentúl is törekedni fogunk, hogy népszerűen itt vezérczikkeinkben a közgazdaság minden ágából oktatást s felvilágosítást nyújtsunk, s a napi kérdéseket elveink és érdekeink szempontjából megvilágítsuk. A társadalmi szemlében a bel- és külföld érdekes eseményeit fogjuk közölni, a »tőke és munka« rovatban ismertetni fogjuk a bárhol felmerülő bérmozgalmakat; az »egyleti tudósítások« hírt fognak adni a szakegyesületek működéséről, a »gyárak és műhelyek« sa gyárfelügyelő« rovataink tartalmassá tételére pedig elvtársainkat kérjük fel, hogy az igazságnak megfelelő s aláírással ellátott tudósításokat küldjenek be. Fel tehát elvtársak! Mindenki teljesítse kötelességét! Üdvözlettel aNépszava szerkesztősége. nek tartozásaikat mielőbb lefizetni. Kérjük továbbá az előfizetések mielőbbi megújítását, hogy a lapok szétküldésében akadály ne merüljön fel. A „Népszava" és az „ Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadóhivatala. Az agitaczionális alap javára befolyt: Schurischitz József — .20, Csincsak György —.20 Györi Anna! —.20 K.Weinberger — .10, Yankó —.15, Király Frigyes Ferdinand —.44, a megmaradt Jevésbflyekek -.16, csavargok ellen —.60 összesen 2 frt 05 kr.