Népszava, 1891 (19. évfolyam, 1–52. sz.)

1891-10-09 / 41. szám

19. évfolyam. Budapest, 1891. október 9. 41. szám. NÉPSZAVA A munkásnép érdekeit képviselő közlöny. postai megküldéssel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. k., Kemnitzer­ utca« 6­ Németország számára . Negyedévre 1.30 kr. A posta-szerződéshez tart I­eréz­ikörut sarkany­tozó országok részére : Negyedévre 2 franc. y^J*®}^ szerkesztővel értekezni lehet: Hétköznapokbon 6—8 óráig este, ünnep- és va Egyes szám­ára a kr. sáralapokon délelőtt 8—10 óráig. Előfizetési­ díj: Magyarország és Ausztria számára: Egész évre 2.40 kr. — Félévre 1.20 kr. — Negyedévre 60 kr. — Egy hóra 20 kr. Megjelenik minden pénteken. Munkások! Elvtársak! Terjesszétek lapjaitokat! Önkéntes adakozások pártczélokra: Dolak J. —.20. Újévnapja —.20, B. R. —.10., Langer Fer. —.20, Budapesti kőfaragók 5.—, Szucsányi I. —.12, Újvidéki elvtársak 3.—, Tarok­ nyeremény —.10, Dr. Z. —.35, N.­Becskereki elvtársak 5.—, Wér Otto, Budapest 1.—, Verseczi elvtársak 2.—, összesen 17 frt 24 kr. ^ A két nemzet. Disraeli, az angol államférfiú, költő és szocziálpoliti­kus, „Sybil" czimű­ híres regényének ilyen alczímet adott: „or the­­two Nations" — a­mi magyarul annyit tesz: „vagy a két nemzet." De ezalatt nem nemzetiségi elvek sze­rinti két nemzetet értett, melyek csak a nemzetiségi izgatók, a demagógok és az ignoránsok számára léteznek, minthogy — legfeljebb a czigányokat kivéve, nincs többé Európá­ban tiszta, vegyületlen nemzetiség, — hanem olyan nemzete­ket értett, melyek legmagasabb kulturális értelemben, a poli­tikai-szocziális együ­vétartozás, az osztály- és érdekközösség értelmében foghatók fel. „A két nemzet"­­gy értendő: a gaz­dagok nemzete és a szegények nemzete, — a kapita­listák nemzete és a munkások nemzete, — a vagyo­nosok nemzete és a proletárság nemzete. Disraeli, a népnek ilyen módon való elválasztásakor, midőn tú­l. két nemzetre osztotta, csakis saját hazáját, Angolországot tartotta szem előtt, hol az osztályelválás már 50 évvel ezelőtt, mikor a regény megjelent, már teljesen befejezett tény volt, holott a többi, gazdaságilag kevésbé kifejlődött államokban az osz­tályelválás akkoriban leginkább még csak a kezdetlegesség stádiumában volt, de még egy államban sem érte volt el fej­lődésének tetőpontját. Ma azonban a fejlődési folyamat min­den kulturállamban annyira haladott már, hogy az osztály­elválás mint teljesen befejezett tény áll előttünk, noha nem tagadható, hogy itt-ott még némi ködfátyolkép és a közép­korbeli kispolgárság maradványai a kevésbé gyakorolt szem előtt még alkalmasak eltakarni a tátongó űrt. A föld összes kultúrnépei két nemzetre oszlanak; a két nemzet ugyanazonos a föld összes kultúrnépei közt, de az érdekeik különbsége, az ellentét köztük oly nagy, hogy ezek mellett a nyelv, faj és vallás különbsége semmivé zsugorodik össze. Az osztály ellentét túlhaladja és homályossá tesz minden egyéb ellentétet. Előtte eltűnik minden egyéb különbség. A franczia burzsoá érzékében és gondolkozásában hasonlít a némethez és az angol burzsoához épúgy, mint egyik tojás a másikhoz. Ugyancsak ez áll az összes országok munkásai­ról, kik egy szívvel, egy lélekkel egyenlően szenvednek, egyenlő dolgok után törekednek; gyűlöletü­k, szeretetük, czél­juk ugyanazonos,­­ az érzelmek és a gondolkozás egyenlők, olyannyira, hogy a fajbeli rokonság soha, még csak megkö­zelítőleg sem teremthette volna meg jobban. A két nemzet közt természetesen külö­nbség áll fenn e tekintetben. A vagyonosok, az uralkodók, a kapita­listák, a vállalkozók nemzete nem volt képes az érdek-és osztályközösséget nemzetközi társadalmi rendszer alapjára fektetni,­­ a másik nemzet azonban megtette. A különb­ség oka a két nemzet lényeg-különbözőségében rejlik. A va­gyonosok és uralkodók nemzetét az arany utáni hajsza eltereli az eszménytől és­­ ezzel a hajszával kapcsolatos verseny­harcz akadályozza őt az ész- és tervszerű együttműködésben. A másik nemzetet, ,t. i. a munkások és proletárokét ellenben, az elnyomatás közössége, az érdekközösség felismerésére és az együttműködés nélkülözhetlenségére bízta. Innen van, hogy az a kép, a­mit a két nemzet ez idő szerint mutat, olyannyira különbözik egymástól. ott, a vagyonosok és uralkodók nemzeténél szánalomra­méltó elneveszettség és tervszerűtlenség vehető észre. Gazda­sági és politikai téren a gachis universeil, — az álta­lános kapkodás, a­mit ifjabb Dumas Sándor már évtizedekkel­­ezelőtt, mint a mai állami és társadalmi rendszer signaturáját jelzett. Képtelen ez a nemzet a legegyszerűbb társadalmi problémákat megoldani­­ a legveszettebb gazdasági zűrzavar­ban elszédülve, tévelyegve, — a jelenen, önönmagán kétségbe­esve, a minden logikát, minden észszerűséget nélkülöző nyers és durva ha­talom szalmaszálaiba kapaszkodva, — áll a vagyono­sok és uralkodók nemzete tehetetlenül, a vasmarka dilemma előtt: általános háború vagy általános bukás Nem talál más lehetőséget arra, hogy e borzasztó kételyből megmene­küljön, minthogy tehetetlenségében egyesíti mind a ket­t­ő­t és ezzel fenyegeti az emberi társadalmat, hogy letaszítja abba az örvénybe, melyből az általános háború és az álta­lános bukás bámészkodik ránk. Mindenütt tehetetlenség és zsibbadás, — jámbor óhajok, képtelenség — szép szavak, rút cselekmények, — felkiáltó ellenmondás szavak és tettek közt — békebiztositékok, háborúra való készülődések — czivili­záczió-mázolás és visszaesés a legvadabb, legéktelenebb bar­bárságba. Mennyire különbözik ettől a színjátéktól a másik nem­zet,­­ a munkások és proletárok nemzete. Két évvel ezelőtt Párisban, alig két hónappal ezelőtt Brüsszelben gyűltek össze e nemzet képviselői nemzetközi tanácskozásra, a­hol egyesültek is. Egység a gondolkodásban és értelemben, szolidaritás, egyenlőség az érdekekben, egyet­értés a czél és eszközök tekintetében — tiszta fogalmak, czél­tudatosság, eltökéltség és egyértelműség. Nem merült fel kérdés, a­mely fölött meg nem egyeztek volna. A­mi nem kellett, az közös megállapodással mellőztetett, a­mi pedig czélraveze­tőnek találtatott, arra nézve az egyesítés szilárd, széttéphetlen kötelékké vált. Ha ez a nemzet dönthetne az országok és népek sorsa felett,­­ akkor a háború veszély sötét felhői egy pillanat alatt szétoszlanának, a politikai és gazdasági hadiállapot megszűnne és az emberiség békében élhetne az emberiség jó­létének, az emberi nem ápolásának. De ennyire még nem jutottunk. Nagyon jól van azonban, hogy a vagyonosok és uralkodók nemzete oly kézzelfoghatólag, oly világosan igazolta be mindenki előtt," h­ogy képtelen a vi­lág fölött uralkodni és képtelen rendezett állapotokat teremteni. MYC /A/. Elvtársak! H©feledkezzetek meg az agfitac­tion­ális alapról

Next