Népszava, 1891 (19. évfolyam, 1–52. sz.)
1891-10-09 / 41. szám
19. évfolyam. Budapest, 1891. október 9. 41. szám. NÉPSZAVA A munkásnép érdekeit képviselő közlöny. postai megküldéssel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. k., Kemnitzer utca« 6 Németország számára . Negyedévre 1.30 kr. A posta-szerződéshez tart Ierézikörut sarkanytozó országok részére : Negyedévre 2 franc. y^J*®}^ szerkesztővel értekezni lehet: Hétköznapokbon 6—8 óráig este, ünnep- és va Egyes számára a kr. sáralapokon délelőtt 8—10 óráig. Előfizetési díj: Magyarország és Ausztria számára: Egész évre 2.40 kr. — Félévre 1.20 kr. — Negyedévre 60 kr. — Egy hóra 20 kr. Megjelenik minden pénteken. Munkások! Elvtársak! Terjesszétek lapjaitokat! Önkéntes adakozások pártczélokra: Dolak J. —.20. Újévnapja —.20, B. R. —.10., Langer Fer. —.20, Budapesti kőfaragók 5.—, Szucsányi I. —.12, Újvidéki elvtársak 3.—, Tarok nyeremény —.10, Dr. Z. —.35, N.Becskereki elvtársak 5.—, Wér Otto, Budapest 1.—, Verseczi elvtársak 2.—, összesen 17 frt 24 kr. ^ A két nemzet. Disraeli, az angol államférfiú, költő és szocziálpolitikus, „Sybil" czimű híres regényének ilyen alczímet adott: „or thetwo Nations" — ami magyarul annyit tesz: „vagy a két nemzet." De ezalatt nem nemzetiségi elvek szerinti két nemzetet értett, melyek csak a nemzetiségi izgatók, a demagógok és az ignoránsok számára léteznek, minthogy — legfeljebb a czigányokat kivéve, nincs többé Európában tiszta, vegyületlen nemzetiség, — hanem olyan nemzeteket értett, melyek legmagasabb kulturális értelemben, a politikai-szocziális együvétartozás, az osztály- és érdekközösség értelmében foghatók fel. „A két nemzet"gy értendő: a gazdagok nemzete és a szegények nemzete, — a kapitalisták nemzete és a munkások nemzete, — a vagyonosok nemzete és a proletárság nemzete. Disraeli, a népnek ilyen módon való elválasztásakor, midőn túl. két nemzetre osztotta, csakis saját hazáját, Angolországot tartotta szem előtt, hol az osztályelválás már 50 évvel ezelőtt, mikor a regény megjelent, már teljesen befejezett tény volt, holott a többi, gazdaságilag kevésbé kifejlődött államokban az osztályelválás akkoriban leginkább még csak a kezdetlegesség stádiumában volt, de még egy államban sem érte volt el fejlődésének tetőpontját. Ma azonban a fejlődési folyamat minden kulturállamban annyira haladott már, hogy az osztályelválás mint teljesen befejezett tény áll előttünk, noha nem tagadható, hogy itt-ott még némi ködfátyolkép és a középkorbeli kispolgárság maradványai a kevésbé gyakorolt szem előtt még alkalmasak eltakarni a tátongó űrt. A föld összes kultúrnépei két nemzetre oszlanak; a két nemzet ugyanazonos a föld összes kultúrnépei közt, de az érdekeik különbsége, az ellentét köztük oly nagy, hogy ezek mellett a nyelv, faj és vallás különbsége semmivé zsugorodik össze. Az osztály ellentét túlhaladja és homályossá tesz minden egyéb ellentétet. Előtte eltűnik minden egyéb különbség. A franczia burzsoá érzékében és gondolkozásában hasonlít a némethez és az angol burzsoához épúgy, mint egyik tojás a másikhoz. Ugyancsak ez áll az összes országok munkásairól, kik egy szívvel, egy lélekkel egyenlően szenvednek, egyenlő dolgok után törekednek; gyűlöletük, szeretetük, czéljuk ugyanazonos, az érzelmek és a gondolkozás egyenlők, olyannyira, hogy a fajbeli rokonság soha, még csak megközelítőleg sem teremthette volna meg jobban. A két nemzet közt természetesen különbség áll fenn e tekintetben. A vagyonosok, az uralkodók, a kapitalisták, a vállalkozók nemzete nem volt képes az érdek-és osztályközösséget nemzetközi társadalmi rendszer alapjára fektetni, a másik nemzet azonban megtette. A különbség oka a két nemzet lényeg-különbözőségében rejlik. A vagyonosok és uralkodók nemzetét az arany utáni hajsza eltereli az eszménytől és ezzel a hajszával kapcsolatos versenyharcz akadályozza őt az ész- és tervszerű együttműködésben. A másik nemzetet, ,t. i. a munkások és proletárokét ellenben, az elnyomatás közössége, az érdekközösség felismerésére és az együttműködés nélkülözhetlenségére bízta. Innen van, hogy az a kép, amit a két nemzet ez idő szerint mutat, olyannyira különbözik egymástól. ott, a vagyonosok és uralkodók nemzeténél szánalomraméltó elneveszettség és tervszerűtlenség vehető észre. Gazdasági és politikai téren a gachis universeil, — az általános kapkodás, amit ifjabb Dumas Sándor már évtizedekkelezelőtt, mint a mai állami és társadalmi rendszer signaturáját jelzett. Képtelen ez a nemzet a legegyszerűbb társadalmi problémákat megoldani a legveszettebb gazdasági zűrzavarban elszédülve, tévelyegve, — a jelenen, önönmagán kétségbeesve, a minden logikát, minden észszerűséget nélkülöző nyers és durva hatalom szalmaszálaiba kapaszkodva, — áll a vagyonosok és uralkodók nemzete tehetetlenül, a vasmarka dilemma előtt: általános háború vagy általános bukás Nem talál más lehetőséget arra, hogy e borzasztó kételyből megmeneküljön, minthogy tehetetlenségében egyesíti mind a kettőt és ezzel fenyegeti az emberi társadalmat, hogy letaszítja abba az örvénybe, melyből az általános háború és az általános bukás bámészkodik ránk. Mindenütt tehetetlenség és zsibbadás, — jámbor óhajok, képtelenség — szép szavak, rút cselekmények, — felkiáltó ellenmondás szavak és tettek közt — békebiztositékok, háborúra való készülődések — czivilizáczió-mázolás és visszaesés a legvadabb, legéktelenebb barbárságba. Mennyire különbözik ettől a színjátéktól a másik nemzet, a munkások és proletárok nemzete. Két évvel ezelőtt Párisban, alig két hónappal ezelőtt Brüsszelben gyűltek össze e nemzet képviselői nemzetközi tanácskozásra, ahol egyesültek is. Egység a gondolkodásban és értelemben, szolidaritás, egyenlőség az érdekekben, egyetértés a czél és eszközök tekintetében — tiszta fogalmak, czéltudatosság, eltökéltség és egyértelműség. Nem merült fel kérdés, amely fölött meg nem egyeztek volna. Ami nem kellett, az közös megállapodással mellőztetett, ami pedig czélravezetőnek találtatott, arra nézve az egyesítés szilárd, széttéphetlen kötelékké vált. Ha ez a nemzet dönthetne az országok és népek sorsa felett, akkor a háború veszély sötét felhői egy pillanat alatt szétoszlanának, a politikai és gazdasági hadiállapot megszűnne és az emberiség békében élhetne az emberiség jólétének, az emberi nem ápolásának. De ennyire még nem jutottunk. Nagyon jól van azonban, hogy a vagyonosok és uralkodók nemzete oly kézzelfoghatólag, oly világosan igazolta be mindenki előtt," hogy képtelen a világ fölött uralkodni és képtelen rendezett állapotokat teremteni. MYC /A/. Elvtársak! H©feledkezzetek meg az agfitactionális alapról