Népszava, 1892 (20. évfolyam, 1–53. sz.)

1892-04-08 / 15. szám

20. évfolyam. Budapest, 1892. árilis 8. rfGc /.Mt-15. szám. NÉPSZAVA A munkásnép érdekeit képviselő közlöny. Előfizetési­ dij: Magyarország és Ausztria számára: Egész évre 2.40 kr. — Félévre 1.20 kr. — Negyedévre 60 kr. — Egy hóra 20 kr. postai megküldéssel. Németország számára : Negyedévre 1.30 kr. A posta-szerződéshez tar­tozó országok részére : Negyedévre 2 franc. E­g­y • s­z­á in ára 5 k r. Megjelenik mind Szerkesztőség és 6. pénteken. kiadóhivatal: VI. k. Kemniszer-utcza Teréz-kurut sarkán. A szerkesztővel értekezni lehet: Hétköznapokkan 6—8 óráig este, ünnep- és va­sárnapokon délelőtt 8—10 óráig. Elvtársak! Gondoljatok május elsejére! Gondoljátok meg, hogy e napon munkástestvéreink milliói fogják követelni a nyolcz órai munkaidőt!­­ A­mit a gazdagok, a kapitalisták, a nagybirto­kosok,­­ a kizsákmányolók egytől-egyig megengedhetnek maguknak anél­kül, hogy valakinek az engedélyét kikérnék, vagy attól függ­nének,­­ azt a vagyontalannak, az életért keservesen küz­dőnek, értéket és vagyont termelő proletárnak vasszigorú ko­n­zekvenc­iával megtiltanák. Kis- és nagy­iparosok, kis- és nagybirtokosok, kis- és nagykereskedők szövetkeznek, egye­sülnek érdekeik, vagyonszerzésük fejlesztésére és megóvására; a kicsinyek természetesen külön a nagyoktól és meglehetős sikertelenséggel, mert a nagyok fejlődésének természetes tör­vénye úgy rendeli a dolgok folyományát, hogy a kicsit meg­egyék. A­mit a vagyonosnak e téren tenni szabad és amit annál egészen „magától érthető"-nek találnak, azt a szegény­nek megtiltanak, az a szegénynél a vakmerőség, a „veszedel­messég" kategóriájába tartozik. A kapitalisták önérdekeik fejlesztésére és megóvására szabadon szervezkedhetnek, egyesülhetnek, köthetnek ringet, kartellt, véd- és daczszövet­séget,­­ mert örékké a hatalom, a törvényhozás, a kor­mány; a proletárnak pedig megtiltják, ha egy nagyobb darab kenyér megkeresése végett társaival szövetkezik, egyesül. Ezt természetesen a „jogegyenlőség" elve teszi nálunk felfog­hatóvá. Újabban a nagybirtokosok szervezkednek és az actió, tekintve a mezőgazdasági munkások helyzetét, szerintünk bír némi érdekeltséggel olyannyira, hogy vele foglalkozzunk. Az országban lévő gazdasági egyesületek ugyanis szövetséget ala­pítottak, közös érdekeik fejlesztésére és megóvására. Formai dolog az egész és inkább csak amolyan parlamenti kezdemé­nyezési előőrsnek tekintendő, mert amint a szövetség elnöke, Desewffy Aurél gróf maga konstatálta,— és neki tudnia is kell, — „az országgyűlési képviselők nyolcz tizede mező­gazda." Amit tehát 8/10-része akar valamely testületnek, azon akarva-nem akarva, a fennmaradó 2/10-rész nem változtathat semmit, vagyis száz közül 80 mindig többséget képez. Hogy tehát a mezőgazdák mégis szövetséget alapítottak, az nem egyéb mint formai dolog, vagyis porhintés a mezőgazdasági proletárok millióinak szemébe. Ezek a nagybirtokos urak, kik a szövetségükben 50.000 tagot, tehát birtokost számlálnak és milliónyi forintot mint egyesületi vagyont mutatnak ki, nem akarnak egye­bet, mint törvényesen biztosítandó érdekképvise­letet a hatóságokban, a közigazgatásban, a megyében és ezenfelül állami szubvenc­iót kívánnak, a­melynek évi összegét 350.000 írtra állapították meg. Tehát a saját érdek­körükben hatóságot is akarnak képezni és annak sikeres foganatosítására a közadókból, a legszegényebb nép véres verejtékű filléreiből, állandó állami segélyt is kívánnak, noh­a szövetségi vagyonuk 4­­2 millióra rúg. Ezt a szubvencziót „okvetlen szükségesnek" mondották ki és ki vonná kétségbe, hogy azt mégis kapják, mikor a törvényhozás 8/10­ részét ők maguk képezik. Ha lehet valami, a­mi a mai államot, beleértve az ő dirigáló elemeit, parlamentjét, kormányát stb. leleplezni alkal­mas, úgy bizonyára az itt felsorolt adatok a legalkalmasab­bak erre. Ezekből az adatokból végtelen tanulságot vonhatunk le. Ötvenezer földbirtokos önérdekében hatósági szervezkedésre jogot követel és azt meg is fogja kapni, mert ő maga ül a törvényhozásban; állami szubvenc­iót akar érdekeinek sikeres fejlesztésére hogy ez túlságosan ne az ő saját pénzét vegye igénybe; ezt az állami segélyt megint ő maga fogja magának megszavazni abból a pénzből, a­mit a szegény nép fogyasz­tási adóban kénytelen megfizetni és ha kérdezzük, hogy tu­lajdonképpen mire való mindez, akkor azt a feleletet adhat­juk magunknak, hogy a nagybirtokosok azért szervezkednek ilyen módon, hogy a munkásaikat, a kizsákmányolt és a munkától s rossz táplálkozástól elcsigázott mezőgazdasági proletárokat sikeresen sakkban tarthassák, hogy a munkabé­reket kartellszerű­en tetszésük szerinti minimumra leszállíthas­sák és, hogy a természetben nekik összeadandó földtulajdonosi terményrészt közös megállapodás útján felcsigázhassák. És erre állami segélyt pénzben és hatalomban fognak maguknak törvény útján megszavazni. Megértjük most már, hogy mért nem kapnak a mező­gazdasági munkások jóváhagyott alapszabályokat, mért tiltják be minden összejövetelüket, mért nem engednek meg nekik gyűlést tartani és mert terem oly hamar a h­átok mögött a zsandár meg a katona, ha csak arról van szó köztük, hogy helyzetüket és annak javítására irányuló módokat akarják megbeszélni. Előttünk áll az egekig felnyúló válaszfal, mely osztályokat és osztályharczot teremt. A földbirtokosok körülsánczolják magukat mindazzal amit érdekük, vagyonhajhászásuk és ki­zsákmányolási mesterségük megkövetel és aztán megrendülnek, ha az a földig sújtott, moccsani is alig merő mezőgazdasági proletár felemeli a fejét. Előttünk áll az osztályállam az ő teljes valóságában s az a tény, hogy Magyarországon, a mai állami és társadalmi szervezet mellett, a midőn a törvényes jogegyenlőséget merő humbuggá és ostoba frázissá sülyesz­tették, — csakis a vagyonosnak van joga törvényes mázzal körülvett védpajzs alatt a vagyontalan felett uralkodni, hatal­maskodni és vele szemben véd- és dac­-szövetséget alkotni. De tanuljanak ebből a mezőgazdasági munkások, azok az éhező férfiak, nők és fejletlen gyermekek, kiknek verejtékes munkája hoz áldást a föld tulajdonosának, az államnak és társadalomnak. Az ő verejtékük teszi termékennyé azt a földet.

Next