Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)
1896-01-04 / 1. szám
Előfizetési árak: Havonként frt.40 Negyedévre „ 1.20 Félévre „. „ 2.40 Egész évre „ 4.8© Szerkesztőség: Dalszínház-utcza 10. sz. ahova minden a lap részére vonatkozó levelek és küldemények intézendők. Kiadóhivatal: Dalszínház-utcza 10. sz. ahol hirdetések és előfizetések elvállaltatnak. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám 5 kr. Főszerkesztő : ILBERBESS Chefredakteur. (£*lfeftimme) Társadalmi és közgazdasági lap. A magyarországi szocziáldemokrata párt közlönye. Sopalcé u. tootfSimt'tljfdjaftliíljcS Sjatt. parttioroöu hrr nttíjrtrlünbirdicií SDjidhemokrstir. IljoinwutnntsprfifígRortotíkö — fi. — .40 SHevteíjc^rig „ 1.2© Önlbjaíjvig ... „ 2.40 éttnijgfrvi'g ... „ 4.8© Dalszinház-utcza ír. 10, rooíjtn oBe auf bie fit eb altion bejugljabenten 53riefe «nb fonftigen Senbungen jti ridjten ftnb. Jtbminifteiítiois: "• Dalszinház-utcza Hr. iö, TCO Síbormementé u. 3nfe» rate aufgenommentDerben. !ttan»fviptc wevbeu nlcfyt jurücfgegcbetí Felelős szerkesztő : CSERRENYÁK JÓZSEF veruntwortlieher Redakteur. dtitjefnummer 5 fr. Munkások! Elvtársak! Több "mint" 25 év óta a magyarországi munkások egy része harczot visel egymással, amely harczban az erők szétforgácsolódnak és amely a munkásmozgalmat egészséges fejlődésében hátráltatja. Míg más országokban a munkásmozgalom hatalmi tényezővé nőtte ki magát, mivel a hatalmi polcon állóknak számolniok kell, addig a magyarországi munkásmozgalom, noha a talaj édes hazánkban is nagyon termékeny, a visszonyok felette kedvezőek a modern munkásmozgalomra, még mindig kezdetileges stádiumban van és félő, hogy terebélyes fává mindaddig nem is növi ki magát, míg a gyeplőt a munkások nagy tömege nem fogja kezébe venni. Eddig a magyarországi munkásmozgalom élén állók között az érdekcsoport rendszere vert gyökeret. Az egyik érdekcsoport kedvezményeket tett a másiknak mindaddig, amíg észre nem vette, hogy előnyben fölülmúlta a másikat, amikor is aztán kezdetét vette a harcz, a testvérharcz, az erők szétforgácsolása, a munkásmozgalom hátráltatása, mi elleneink előtt nevetséges színben tüntette föl az egész munkásmozgalmat. Aki kezdettől fogva figyelemmel kisérte a magyarországi munkásmozgalmat, tudni fogja, azt fedezhette föl, hogy a pártviszályok mindig egy és ugyanazon forrásból indultak ki, mindig láthattuk, hogy a viszályt az önzés, az érdekhajhászás és a csúnya hiúság idézte elő. A munkásmozgalom élén állók egy ügyes sakkhúzással, reklámmal mindig értették tehetetlenségüket eltakarni és a munkások bizalmát megnyerni, hogy e bizalommal a legközelebbi alkalommal a legpiszkosabb módon visszaéljenek. Ez az önzés és a korrupczió rendszere volt. Azok az egyének, kik a társadalmi korrupció ellen küzdöttek, vagy legalább kellett volna küzdeniök, a legnagyobb mértékben korrumpálva voltak, dédelgették a korrupcziót. Oly elemek kerültek be a pártba, melyek szerepet akartak játszani a pártban — de csak a kuliszák mögött, csak titokban, nehogy valahogy a polgári körök — ahol szintén szerepet játszottak — megvetését kiérdemelték — a szocziáldemokrata pártban, „tevékenységük" szép mellékkeresetet biztosított nektek. Az eddigi pártvezetőségek a Paprika Jancsik, a bohóczok szerepet játszottak. Alig hogy a pártvezetőség meg lett választva, az egyik rész kizárta a másikat a pártból , mert az egyik érdekcsoport nem bízott a másikban. Alig hogy a párt vezetésével megbízott egyének működésüket megkezdték volna, mielőtt hivatásukat felfoghatták volna s mielőtt még a praktikus munkát megkezdhették volna a munkásosztály érdekében, mások által lettek felváltva, kik hivatásukat ép úgy nem tudták felfogni, mint nem tudták az előbbiek. S ép ennek tudható be, hogy a magyarországi szocziáldemokratikus mozgalom még mindig nem nőtt ki gyermekczipőiből, mert ottan, ahol ajtót, kaput nyitnak az önzésnek, az érdekhajhászásnak, ott egészséges és alapos munkát végezni nem lehet; ott, hol az egyik irigyli a másik dicsőségét, komolyságról szó sem lehet és ottan, ahol a munkásmozgalomból a megkívántató komolyság hiányzik, ott munkásmozgalomról szó sem lehet. Egyszóval: a modern munkásmozgalom élére komoly és tehetséges emberek kellenek, nem pedig színészek. És a magyarországi munkások egy része több mint huszonöt év óta nézi ezt a bohóczkodást, míg végre közömbösségéből fölébredt. A karácsonyi ünnepek alkalmával megtartott rendkívüli pártkongresszus, amelyen majdnem az összes fővárosi szervezkedett munkások, valamint a jelentékenyebb vidéki városok munkássága is képviseltette magát, a régi reakcionárius rendszerrel végre szakított és mint egy ember kijelentette, hogy nem engedi többé magát álbarátok által vezettetni és hogy tőlük őrizkedni fog. A kongresszus kimondta, hogy elvárja azoktól az emberektől, kikre a párt ügyeinek vezetését bízta, hogy az álbarátoktól védjék meg a munkásokat, a pártot tisztítsa ki a nem oda való elemektől és vesse meg végre valahára az alapját az egészséges munkásmozgalomnak. Alulírt végrehajtó bizottság nehéz feladatának teljes tudatában van, de a kongresszus által ráruházott kötelességnek eleget fog tenni minden körülmények közt és ép azért, mert tudja, hogy a rája várakozó munka nehéz, egész erejéből oda fog törekedni, hogy a magyarországi munkásmozgalmat helyes irányba és mederbe terelje. Dicsőséges múlttal nem igen dicsekedhetünk, még csak harczot sem nyertünk, sőt még csak alig ismernek bennünket. Nyíltan kimondjuk, hogy nehéz állásunkba vasakaratnál és ügyszeretetnél egyebet nem hoztunk, hanem ígérjük az elvtársaknak, hogy a kizsákmányolt munkásosztály érdekében önzetlenül és becsülettel fogunk közreműködni. Programmunk a nemzetközi szocziáldemokráczia programmja: „Az emberiség felszabadítása a politikai és gazdasági függőségből." Küzdeni fogunk a személyi kultusz ellen, mert a személyekhez magunkat nem kötjük; a munkásmozgalomban a hasznos erőket egyesíteni, nem pedig szétforgácsolni akarjuk. A munkásokat szakilag és politikailag szervezni fogjuk, mert számbavehető munkásmozgalmat teremteni csak e kétféle módon lehet. A munkások vezetőjükben ne imádjanak Istent, sem bálványt, hanem törekedjenek oda, hogy magukat maguk vezethessék. Erre azonban csak akkor lesznek képesek, ha a munkások megtanulnak önnállóan gondolkodni és cselekedni. A szervezkedés azonban még fegyelemre is tanít; csak jól fegyelmezett hadsereggel lehet szépet, jót és egészségeset végezni és teremteni, melynek tagjai a fegyelmet valami sérthetetlenek tekintik. Felette szükséges tehát, hogy a szakszervezkedések, nemkülönben a szaktanács is a külföldi szakszervezkedések mintájára — amennyiben már ezt viszonyaink megengedik — szervezkedjenek és hogy tevékenységüket a vidékre is kiterjeszszék. Ehhez a legelső lépés a szakegyleti titkárság megalapítása és a bizalmiférfi rendszer életbeléptetése kell hogy legyen. A bizalmi férfiakutasításokat fognak kapni, ami bennünket egyöntetű működéshez fog vezetni. . A kerületi silki vezetőket felkérjük, hogy haladéktalannul tevékeny agitácziót indítsanak, hogy a kebeletekhez tartozó egyének és nagyobb műhelyek munkásai minden alkalommal és mindenütt képviselve legyenek. Múlhatlan szükséges továbbá, hogy oly kerületekben, ahol szervezetek még nincsenek, ott haladéktalanul ilyeket teremteni, életbe léptetni. Ugyanaz szól a vidéki munkásoknak is; nektek is csatlakozni kell a szak és politikai szervezkedésekhez. Felhívjuk tehát a vidéki munkásokat, hogy a viszonyoknak megfelelőleg szervezkedéseket alakítsanak és az általuk választott bizalmi férfiak nevét és teljes címét adják a végrehajtó bizottság tudomására. A szervezkedett munkások harmonikus közreműködésének a végrehajtó bizottság első és legfőbb kötelességének fogja tartani, hogy a törvényes nyolcz órai munkaidő, az általános választási jog a szabad egyesülési és gyülekezési jog érdekében hathatós agitácziót fejthessen ki, hogy ausztria elvtársainknak a választási jog érdekében kifejtett harczukban segítségére legyünk. Időnk nagyon kevés. A burzsoázia lázas sietséggel a millenium-kiállítás megünneplésére készül; ez alkalommal a munkásoknak is ébren kell lenniök, hogy az ezredéves ünnepély alkalmával legalább egy csipetnyi kedvezményeket vívjanak ki az uralkodó hatalmaktól. A végrehajtó-bizottság különös gondot fog fordítani a földmivelő-munkások szervezkedésére ; itt az ideje, hogy a földmivelő-munkások felébredjenek nehéz álmukból. Daczára az alföldi kivételes törvénynek, utat és módott kell találni arra nézve, hogy a földmívelő munkások egy kalap alá kerüljenek. A végrehajtó-bizottság a hiszemben van, hogy e kérdés megoldása az öntudatos munkások együttes közreműködésével sikerülni is fog. A végrehajtó-bizottság a rendkívüli pártkongresszus határozata értelmében nemcsak arra fog törekedni, hogy az általános munkás beteg segélyzőpénztárt hatalmába kerítse, hanem arra fog törekedni, hogy a kerületi betegsegélyzőpénztárt is a munkások kezeire játszsza, nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is. A végrehajtóbizottság jelszavává tette. Ahol csak egy munkásintézmény létezik, azt maguk a munkások vezessék. Röviden ez a mi programmunk. Egyelőre többet nem ígérhetünk, mint azt, hogy a fönt elmondottak keresztülvitelére minden tőlünk telhető eszközt és alkalmat meg fogunk ragadni. Magától értetődik, hogy mi ezt egyedül keresztülvinni nem tudjuk; a nagy munka megvalósítására szükségünk van az összes magyarországi munkásokra. És elvárjuk minden egyes munkástól, kinek a magyarországi munkásmozgalom igazán szívén fekszik, hogy e nagy és magasztos munkánkban segítségünkre lesz, munkásokhoz! ced