Népszava, 1897 (25. évfolyam, 1–13. sz.)
1897-01-08 / 1. szám
10. szám. a Kossuthpártban sántikáló demokratákon, hogy csak most fedezik föl népszabadságért és alkotmányos jogokért rajongó szívüket, amikor egy külföldi érzi a magyar „szabadság aczélfürdő"-jének kellemeit. Azt a brutális önkényt és jogtiprást, melyet a munkásokkal naponként elkövetnek, a demokrata urak mindenkor hallgatólag jóváhagyták. Ha már anynyira buzgólkodnak abban, hogy egy idegen számára szerezzék meg Magyarországon a menedékjogot, teremtsék meg a menedékjogot a belföldieknek is. Miért nem jutott az uraknak akkor eszükbe tüntetni, amikor Cián Jánost czipelték bilincsekbe verve, a fővárosba csupán a czélból, hogy innen örök időre kiutasítsák a közigazgatási úton, amint a Szibériába száműzöttekkel szokás? E kérdésre nem várunk feleletet, mert igen jól tudjuk, hogy ezen tüntetésnél csak azon szellem vezérli a demokrata urakat, mely ama amerikai kereskedőt arra birta, hogy Munkácsynak képét („Krisztus Pilátus előtt") megvásárolja és nyilt üzletében kiállítsa: jámbor vevőket akarnak a boltba csalni. Par nobile fratrum — nemes pár fráter ez a Kossuth Ferencz és otthon Olaszhonban maradt öcscse Kossuth Lajos Tivadar. Ferencz úr ideköltözött hozzánk Magyarországba, hogy átvegye nagy atyja szellemi örökségét és „megváltsa" a népet. A megváltás nagy művét azzal kezdte, hogy eladta apjától örökölt jó hangzású nevét a tönk szélén álló és kétes hitű kizsákmányoló vállalatoknak. Lett vezérigazgató egy külföldi biztosító társulatnál, főmunkatársa egy lepedő nagyságú lapnak és igazgató egy bukófélben levő fecskendőgyárban. Ez utóbbi gyár munkásai — mintegy 300 jó magyar, nagyobbrészt családos ember — csakhamar érezték a Ferencz ur áldásos működését. Hogy fizetése csorbítást ne szenvedjen, a munkások bérét egy harmadával leszállította, így csinált a nép reménye a szegény emberek száraz kenyeréből — kalácsot és pecsenyét, de saját magának. Hasonló kaliberű úriember lehet Ferencz úr öcscse, Lajos Tivadar is. Nápolyból a következőt írják: „Nemrégiben történt, hogy az olasz földközi tengeri vasutak hivatalnokai beperölték a társaság vezérigazgatóját, Kossuth Lajos Tivadart, mert önhatalmúlag s jogtalanul leszállította a fizetésüket. A bíróság fölmentette Kossuthot, a hivatalnokokat keresetükkel elutasította s elmarasztalta a perköltségek kifizetésében." A nápolyi bíróság természetesen magyarul ítélt. " Valaha áldották a Kossuth nevet széles e világon. Most a nagy név törpe örökösei szerencsésen elérték azt, hogy sok szegény nyomorgó ember azt sóhajtja: „Kossuth! Kossuth! úgy áldjon meg az Isten, amint velünk bántál!" A gyilkos kizsákmányolás. Kedden reggel rémes szerencsétlenség történt, a Kőbányai-úton levő Ganzgyárban. Szakemberek és munkások egy új kazánt próbáltak ki reggel 9 órakor. A kazán azonban óriási robbanással megrepedt és a szétrepülő aczél szilánkok hat munkást sebesítettek meg. Egyik rögtön meghalt, a többi öt eszméletlen állapotban vívódott a halállal. A sebesültek közül alig van remény, hogy egyik vagy másik felépüljön. A tőke egyre szedi áldozatait, a kizsákmányolás emberi testeken gázol végig és a profit minden egyes forintjához munkások vére tapad. Meddig fog még e gyilkos rendszer fennállani ?! Szoczialista községtanács. A Temerinben lefolyt községi választások kivételképen nem a szolgabíró erőszakoskodásaival végződtek, hanem a lakosság akarata jutott érvényre, ami csakugyan páratlanul áll a községi választások történetében. A szolgabirótól értesültünk, hogy kik lesznek kandidálva, a régi birón kívül két oly ember, ki hivatásának nem felelt volna meg. Mi azonnal sürgönyileg kértük a főszolgabírót, hogy a nép jelöltjét is jelölje, de nem vártuk be az eredményt, hanem felkerestük a régi birót és leköszönésre birtuk, de ő nem akart leköszönni az utolsó pillanatig, midőn vádakkal illettük, melyek be is bizonyultak, midőn azzal illettük, hogy ő erőszakkal akar biró lenni és a nép zsírján élni. Végre használt a beigazolt vád és megköszönte az eddigi bizalmat. Erre Varga János belekerült a jelöltek közé. Ivanics Pál kikiáltotta, Varga János lesz a birónk, a tömeg rázúdította az „éljen a világot megváltó szocziáldemokrata párt!" A lelkesülés perczekig tartott. Biróhelyettes lett Vigi István, községi gazda Bujdosó Pál, közgyám Tóth József, pénztárnok Nagy István. Ezek egyhangúlag lettek megválasztva. Esküdteknek pedig a következő elvtársak: Gror András, Gábor Pál, Zséli János, Barna Ist-Balla Mátyás. Egyet átengedtünk a németajinára. Elég sajnos, hogy a németek még erméinket nem igen ismerik, pedig a nyomor, szöttük is éppen úgy el van terjedve, mint ,k. társaink az egész országban, szervezkedjeétek, ezt a nagy győzelmet mi azért arategy kissé szervezve vagyunk. Ha szerveigyobb lesz az egész országban, akkorunk minden téren, rajta tehát elvtársak, hogy igy maradjon, a tudatlanság egyre hogy egy szebb hajnal fakadjon, hiszen is győz az ész. T. szolgáltatás Hódmezővásárhelyen. A szot jó talaja van Hódmezővásárhelyen, k, melyeket „lelketlen izgatók" ültettek gyár munkásnép szívébe, gyönyörűen nyílnak és a jövő számára egészséges bimbókat fakasztanak. Hanem az illat, mely kiárad belőlük, valami különös erőt tartalmazhat, mert elkábulnak tőle a nagy urak és összefacsarja finoman érző orrukat. .... Kapkodva keresik az eszközöket, melyekkel megsemmisíthetnék a mérges virágokat, meghaló szeretettel gyógyítgatják a haldokló, megsebbzett hazaszeretetet. És nagyon csalódnak, akik azt hiszik, hogy Hódmezővásárhelyen csak a szoczialisták munkája hajt gyümölcsöket ! Ennek a sok keresésnek, gyógyitgatásnak, rossz vége lehet, félünk, nagyon félünk, hogy az urak leleményessége még kitalálja azt a módot, miképen lehet a szoczializmust egy félóra alatt kiirtani. Máris nagyon közel járnak hozzá, bizonyítja ezt az alábbi eset. Csengeri Imre mint kocsis szolgált Hódmezővásárhelyen Demján József urnál. A napokban — pontosan betartva a fölmondási időt — kilépett szolgálatából és visszamaradt tíz forintnyi bérét kikérte. Hanem Dómján az okos ember, őt nem lehet becsapni! . . . Hiszen a szolgálati idő alatt egy ócska megromlott húzó szij elszakadt, ezért két forintot okvetlen vissza kell fogni! Vissza is fogta! Csengeri tiltakozott ez ellen, mondván, hogy a szijat ki lehet javítani, majd megcsináltatja, és nem volt hajlandó beleegyezni a két forint jogtalan levonásába. Erre Demján úr megmutatta, hogy ő nemcsak okos ember, hanem, ha kell a férfi is! Megmutatta, hogyan kell a munkással „elbánni" a mikor a pénzét kéri és hogyan lehet a szocziálizmust kiirtani! Rávetette magát Csengerire, elkezdte ütni, amire az természetesen védelmezte magát. A dulakodás hevében azonban egyszerre csak váratlanul, mint napsugáros égből a villám, hirtelen lecsapódott — a Dómján ur pipája! És ott menten össze is tört sok ezer darabra! Könnyes szemekkel nézte Dómján ur megboldogult pipájának földi maradványait és nemes haragjában visszafogta volt kocsisának, Csengeri Imrének az egész bérét! Bravó, Demján úr! Szinte el tudjuk képzelni ezt az urat, amint annyi szemekkel, ravasz ábrázattal eszelte ki ennek az épületes pipaölésnek a tervét .... Csengeri ezután Póka László alkapitányhoz ment és feljelentette az esetet. Másnap az alkapitány beidéztette Csengorit és tudomására adta, hogy a törvény (?) Csengerit kártérítés czímén 12 forint pénzbüntetésre ítélte! Följegyzésre méltó az is, hogy az alkapitány úr hivatalos elfoglaltsága közt teljesen megfeledkezett a két fél szembesítéséről, s csak úgy a saját becses véleménye szerint ítélte el a panaszost! . . . Nem fűzünk több kommentárt hozzá, fölösleges is volna, mert az átok már benne rejlik magában az ilyen s eféle esetekben. Csak rajta uraim! Ezek a Póka-Domján-féle parolázások és igazságszolgáltatások éppen alkalmassak arra, hogy a szoczializmust kiirtsák, a haldokló hazaszeretetet felüdítsék. Egyelőre fölhívjuk az igazságügyminiszter figyelmét Póka alkapitányra, Demján urat pedig a legmelegebben ajánljuk az elvtársaknak. K. N. Visszautasítás. Várkonyi István, ez a „proletár" háziúr,lapjában nem a földművelők érdekeivel és bajaival foglalkozik, hanem csupán azt a czélt tűzte maga elé, hogy az eddigelé példásan összetartó földművelő elvtársak között a békét megbontsa, a pártban viszályt teremtsen és a legjobb elvtársakat rágalmazza, hasonlóan a burzsoák és anarkisták lapjaihoz, így cselekedett Szemenyei orosházi elvtárssal is Egy gőgös és vagyonára dölyfös tőkepénzes modorában szemére veti a szegény földművelő embernek azt a pohár bort és falat kenyeret, amivel egyszer házában megkínálta. Elmondja koldusnak, aki — szerinte — házába betolakodott. Szemenyei elvtársunk egy hoszszabb és jogos fölháborodásában nem épen udvarias visszautasítást küldött be pártlapunknak, hogy a piszkos támadásra megadja a megillető választ. A beküldöttet kivonatosan közöljük, hogy mindenki, még a félrevezetettek is lássák, milyen csúnya eszközökkel küzd az az Aréna-úti háziúr, azonban az élesebb jelzőket töröltük. Szemenyei elvtárs ezeket hja: »A Várkonyi István dirigátorsága alatt megjelenő »Földművelő« czimü revolver deczember 25-iki számában egy czikk jelent meg »förmedvény« czimmel, mely czikk személyemmel foglalkozik. — Szánalom azoknak, kik kutyától báránykölyket várnak , de még azoknak jobbak, kik Várkonyitól förmedvénynél egyebet is képzelhetnek. — Azt irja, hogy én czikkemben mindent, csak jót nem irtam. Hát meg az is várhat valakitől jó szót, aki azt az országos kongresszus által megválasztott pártvezetséget szünet nélkül gyalázza. Hiszen ön is ott volt munka pártvezetőségnek a megválasztásán és agitált a megválasztatásuk érdekében. Igaz, hogy oda is úgy jutott be, mint tilos helyre szoktak, t. i. Czeglédről a kongresszusra egy Várkonyi István nevű földművelő elvtársat küldtek és ettől — miután neveik egyeztek — elezigánykodta a megbzólevelet és igy ő képviselte a Czeglédieket a nélkül, hogy azt Czegléden tudták volna. Hát Várkoryi ur ! Ki volt akkor ott már a kongresszuson is . . . ember? — Nézzük tovább, mit ír a fölmedező Várkonyi úr. írja, hogy én, küldöttségem alkalmával, hivása és akarata ellenére elég szemtelen voltam hozzá szállni minden pereputyostul. — Hát igen tisztelt Várkonyi úr ! Ön vagy igen feledékeny, vagy nagyon gonosz lelkű ember, ha förmedvényei közepette annyit hazudik, ahány szót ír. Kérem ! Emlékezzen csak vissza, mikor nőm és barátnője reggel 6 órakor Budapestre érkeztek, meg sem melegedtek Önnél, elmentünk a városba és este 4 órakor jöttünk vissza Önhöz, és már fél 5 órakor ott volt Feldmann elvtárs nejével és nejének nővérével, hogy elvisznek magukkal, mint vendégjeiket. Ön mit tett? Engem behítt a mellékszobába és azt mondotta, hogy kitakarítsam azt a büdös zsidót a házból, ahogy mert az ide jönni ! Ön nem engedi kedves vendégeit senki által elvezetni, hanem, hogy a dolog feltűnő ne legyen, ön azon az ajtón megy vissza, amelyiken jöttünk, én pedig a másikon és hívjam el őket valamerre és szökjek el tőlük. Ezzel magamra hagyott, hogy egy Budapesten soha nem járt ember majd elvezet tévútra egy budapesti vendégszeretetét fölajánló elvtársát. — Most kérdem, Várkonyi úr ! Nem őrült ember az, aki ilyen eljárást követ egy, az életben először látott elvtársával? És nem szemtelen ember-e az, a ki ilyen eljárása mellett is szoczialistának meri magát nevezni ? — Most pedig vegye tudomásul hogy többet nem piszkítom be magam azzal, hogy Önnel foglalkozom. Támadásait ezentúl tudomásul sem veszem és rájuk, válaszolni nem fogok. — Orosháza, 1896. deczember hó 30-án. Szemenyei Imre.* Ezen levélből megítélhetik elvtársaink, hogy az igazságért és a szegény nép nemes eszméje mellett küzdhet-e az az erőszakos ember, akinek egyedüli fegyvere a piszkos rágalom és alávaló hazugság? NÉPSZAVA 3. oldal. Irodalom. Anarchizmus és szoczializmus. A „Népolvasótár" ezentúl két részből fog állani: szórakoztató és tudományos részből. Több oldalról felhangzott kívánságnak megfelelően ugyanis a Népolvasótár" czímű irodalmi vállalat kiadói és szerkesztői elhatározták, hogy a „Tőke nyomorultjai" czimű regény füzeteihez minden alkalommal tudományos jellegű munkát mellékelnek. Az első melléklet már most az e hó 10-én megjelenő második számú regényfüzethez adva lesz. Éspedig Plechanownak, a kitűnő orosz szoczialista írónak „Anarchizmus és szoczializmus" czímű nagybecsű műve, kitűnő magyar fordításban fog mellékeltetni. Most, amikor nálunk is megpróbálkozik egy holdkóros csoport anarchista párt teremtésével, kétszeresen fontos ez a mű, amelyben elvtársaink kimeríthetetlen, sújtó érveket találnak az anarchia badarságai ellen. Az „Anarchizmus és szoczializmus", amely szintén folytatásokban jelenik meg, úgy lesz mellékelve a regényhez, hogy a megrendelők kivehetik, összegyűjthetik, és ha befejeződik a mű, éppen úgy mint a regényt, beköthetik, amely czélra a „Népolvasótár" díszes bekötési táblákkal fog szolgálni. A regényfüzet terjedelme változatlan marad. Mint az első füzet, a továbbiak is egy és fél ivesek lesznek. A melléklet pedig egy fél ivre, szükség esetén egész évre fog terjedni. Tehát az egész füzet 2—2'/s ives lesz. A „Tőke nyomorultjai" -nak megrendelői a melléklettel együtt továbbra is tiz krajczárért kapják a füzeteket. Újonnan jelentkező megrendelők a regény első füzetét úgy a fővárosban, mint a vidéken megkapják, a fővárosban házhoz szállítva és vidékrelegalább tíz megrendelőnek egy községben, postán küldve. — Elvtársaink ebből is láthatják, hogy a „Népolvasótár" szerkesztőiben komoly az igyekezet arra, hogy tisztességes magyar munkásirodalmat teremtsenek és a munkásolvasóközönség igényeinek eleget tegyenek. De a vállalat, amely nagy anyagi áldozatokat hoz, csak úgy állhat fenn, ha önzetlenül támogatják, ha kiadványait minden ektárs megrendeli és ha a lehető legszélesebb rétegekben, különösen az indifferenseknél terjesztik. Megrendelések ugy a fővárosból, mint a vidékről a „Népolvasótár" kiadóhivatalába (VII., Garay utcza 32, I. era. 9) egyszerű levelezőlapon intézendők. A tudományos rész munkatársai: Abel Ádám, Bokányi Dezső, Csebrenyák József, Goldner Adolf dr., Guttenberg Pál, Forgó Gyula dr., Pfeifer Sándor, Palágyi Lajos, Radó Géza dr., Szirányi László dr., Schwartz József dr., Suhogó. Gyűlési tudósítások, Budapest Az elmúlt hetekben több fontos gyűlés tartatott a fővárosban. Az egyik a munkanélküliek gyűlése volt karácsony előtti napon, melyen vagy 2000 ember vett részt. Az összes helyiségek zsúfolásig megteltek. Napirenden a munkanélküliek karácsonya állott. A szónokok, Schwarz és Teszársz kimutatták a mai termelési rendszer ferdeségeit, mely oka a munkanélküliségnek s ostorozták illő szavakkal a kapitalistarendszer támaszait. A nagy számban kivonult rendőrség nem bírta a munkásokat rendetlenségre birni. — Karácsony harmadnapján délelőtt is tartatott gyűlés, melyen a munkások sorsa és a munkásvédelem állt, valamint a magyar jogviszonyok Krecsányi, a kiküldött rendőrkapitány azonban sehogy sem akarta engedni a tudomásul vett napirendhez való szólást és támaszkodva az erőszakra, drabantjaira, kiket a gyűlésre hozott már kezdetben provokálta a szónokot és nyomban fel is oszlatta a gyűlést, nem engedte, hogy a resiczai bányaszerencsétlenségről tárgyalva legyen. Valóságos csoda, hogy a munkásság annyira vissza tdta magát tartani, hogy Krecsányit érintetlenül hagyta. Ha nem lettek volna szocziáldemokraták a gyűlésen, Krecsányi, ki oly kihívóan, oly törvénytelenül és mondjuk oly erőszakosan jár el, bizony nem távozott volna el szárazon. — Délután ugyanezen napirenddel Budán volt gyűlés. Ami Pesten tiltva volt az Budán meg van engedve, pedig egy rendőrség hatáskörébe tartozik Buda is. Ott beszéltek Schwarz Safranek, Ruztska, Wanko és Kohn elvtársak. Ecsetelték amunkások sorsit és a resiczai bányaszerencsétlenség okát kikelve a tőkepénzes osztály alázatos szolgája, a kormány ellen, mely megzajlik minden előtt, ha azt a birtokos osztály kívánja, "de egyszersmint büntetlenül hagy mindent, ha az" ő gazdája, a burzoázia kapzsisága száz embernek egyszerre oltja ki az életét. Hogyvíd, január 6-án este ugyancsak a már említett naprenddel ismét tartatott gyw-'is a pesti oldalon. Wanko és Tesmársz elvtársak a munkások sorsáról beszéltek, de különösen a resiczai bányaszerencsétlenségről, mely azért következett be, mert a szellőztető már két év óta nem volt működésben. A munkások napokkal a szerencsétlenség előtt jelentést tettek a bekövetkezendő veszélyről, de a mérnökök felügyelők nema feleltek meg kötelességüknek, nem tettek intézkedéseket sok maguk nem mentek a bányába. Maga a hatóság, amint azt a szerencsétlenség konstatálja, két év óta nem gyakorolt felügyeletet. A magyar jogviszonyokról Pfeifer és Kohn elvtársak beszéltek. Pfeifer elvtárs kitűnő vágásokkal lapította össze az egész magyar szabadság épületét. Állást foglalt páter Stojarovszki mellett s a gyűlés tiltakozott annak kiszolgáltatása ellen. Teljes joggal és éles szatírával jellemezte a polgári demokratákat kik csak az osztrák demokraták felhívása folytán tesznek látszólag tiltakozást a magyar hatalom erőszakoskodása ellen. Az impozáns