Népszava, 1899 (27. évfolyam, 1–124. sz.)
1899-01-03 / 1. szám
2. oldal. módon csinálják e lapok a „közvéleményt". Teljesen légből kapott híreket, feltűnő betűből szedve, felhasábon és hasábon is tárgyalnak, oly élénken kiszínezve, hogy a szegény nyárspolgárnak csak úgy örül a szíve. Képzeljük, hogy hány filiszter itta megkönynyebbült lélekkel reggeli kávéját, mikor az Egyetértésből értesült, hogy immár vége van annak az átkozott szocziáldemokrata pártnak. Sajnáljuk, hogy el kell rontanunk ezek jókedvét, de kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az Egyetértés híre teljesen légből kapott. — Az „összeesküvők" ügye. A budapesti királyi büntető törvényszék nemrég tárgyalta Muzsik József, Hartmann Lajos és Kovács Gyula napszámosok bűnpörét, akik ,,merényletet" terveztek a király ellen. A törvényszék mind a három vádlottat a felségsértés elkövetésére létrejött szövetség bűntettének kísérletében bűnösnek nyilvánította és Muzsikot három esztendei, Hartmannt és Kovácsot pedig két-két esztendei fegyházra ítélte. A királyi tábla, ahova ugy az ügyész, mint a vádlottak föllebbeztek, megerősítette a törvényszék ítéletét. A másodbiróság döntését mos hirdették ki a törvényszéknél a vádlottak előtt, akik újra felebbezést jelentettek be. Az ügyész szintén felebbezett. — A takarékos polgármester. A polgári lapokban áll, hogy a polgármester legszigorúbban utasította a hivatalok vezetőit, hogy— takarékoskodjanak! A polgármester kijelentette, hogy a póthitelre vonatkozó előterjesztéseket szigorúan ellenőrizni fogja, s ha az előterjesztést nem okolja meg, akkor a tanácsban is és a közgyűlésben is tiltakozni fog a póthitel megadása ellen. Ugyanugyan polgármester úr! Hiszen nekünk semmi kifogásunk sincsen, ha takarékosságra inti hivatalnokait, de engedjen meg egy tiszteletteljes kérdést: Így akarja behozni azt a kétezer egynehány száz forintot, amit Bécsben két nap alatt el-„reprezentált ? !" Szobrászok helyzete. — A „műtermek". — A nyelvtudományban többé-kevésbbé minden szónak az értelme világosan körül van határolva és úgynevezett fogalomzavar csak vajmi ritkán fordulhat elő. Korunk azonban a hazugságok kora. S tartalomnélküli kifejezések; a minden jogalapot nélkülöző hangzatos hazugságok idejében élünk. Egyes szafvak, mihelyt azok gyakorlati alakot öltenek, egészen elvesztik eredeti értelmüket, s ami belőlük megmarad, az csak eltorzított, hazug elferdítése az igazinak. A modern frazeológia megteremtette azt a bizonyos nyelvtani párt, amitvel bátran szembecsaphatjuk a gyöngéket és hiszényeket. Ily módon kapunk Liberalizmust, amelynek vérszaga van és Czivilizácziót, amely mannlicherekkel söpri az emberiséget. Népkép-viselet lesz az osztályparlamentből, míg a Humanizmus nagy eszméje egy csirke fejében kénytelen magát meghúzni Mert szívtelen csirkefogó, aki lefelé lógatja a kakas taraját .... És ily módon válik Atelier (műterem) egy földalatti, nedves pinczehelyiségből! Atelier. Lássuk csak e szónak rövid definíczióját. A lexikon ezeket mondja : „Atelier az a munkahely, amelyben legkiváltkép művészek dolgoznak és amelyből művészi munkák kerülnek ki." Tehát oly helyiséget jelent, amelyben rendkívüli, feldolgozásában művésziesen megoldott tárgy vagy czikk készül. Ami onnan kikerül, ez nem csupán kenyérkereső eszköze egynehány embernek, hanem fölötte állván a hétköznapi termelésnek, az emberi géniusz jellegét viseli magán és kihívja a legkifejlődöttebb műszlés kritikáját. Ezt ma az ornamentikáról nem lehet elmondani. Rámutattam, hogy a gazdasági fojtogatások következtében nem képes a vásári munka színvonalán felül emelkedni és közönséges használati czikké változott át a vagyonszerzés koncertjében. Az „Atelier" kifejezés tehát már ezen egy oknál fogva nem állhat fönn. Tehát legalább külső formában hasonlít-e az a munkahely, ahol az ornamentális szobrászok dolgoznak, az ..atelierhez" ? Megvan-e legalább a berendezésnek tradiczionális ízlése, kényelme, tisztasági és az a bizonyos ..Ding an sich"-je, amely első pillanatra jellemzi az SMter féreismerhetlen mivoltát ? Ha még ez.t az összehasonlítást is megkockáztatjuk úgy az 'arnihmentikusoknál e kifejezés alkalmazhatósága egy ' csapással válik nevetségessé és tarthatatlanná ! 0' r/lriynoflex -Ne csináljunk kultuszt kifejezésekből. A szobrászok munkahelye tagadhatatlanul azonos a proletárság baktériumos műhelyeivel, sőt „művészeti rendetlenség" tekintetében határozottan alatta áll azoknak. A mélyen beásott, sötét pinczeműhelyek falairól gyilkos nedvesség árad ki és kútforrásává válik különféle betegségeknek. Az állandóan dohos szag és bűzös levegő különösen ott éri el tetőpontját, ahol a helyiség egészségtelen voltához még a feldolgozandó anyag mérges alkatrészei, u. m. por, kigőzölgés is hozzájárulnak. Fölösleges bizonyítani, hogy ily műhelyek az ember nemesebb szervi részeire egyenesen romboló hatással vannak. Állításaira igazolására ünnepélyesen hívom fel azon tiszteletreméltó — patkány-családokat, amelyek hosszas vándorlás után végre megelégedéssel állapodtak meg a szobrászok társaságában . . . Ilyen a mai ornamentális szobrász „atelierje", igaz, hogy nem mind ilyen. Vannak kivételek is. Ara ne igyekezzék senki hangulatot csinálni kivételes példákkal akkor, amikor a visszaélések általánosságáról számolunk be. Hisz én most, a politikai panamák napjaiban láthattuk, hogy még a szabadelvű pártban is vannak kivételek! Megszűnt-e azért a párt korrumpált és törpe lenni ? Ellenkezőleg. Az a néhány politikus éppen a kilépésével domborította ki a párt szennyes oldalát. És ha vannak még tiszta, az atelier fogalmát megközelítő munkahelyek, úgy nem-e éppen ezek segítségével láthatjuk meg az undorító és fölháborító ellentétet ? Méltók e ezek a ragályt terjesztő, dögvészes pinczebarlangok ahhoz a nimbushoz, amely az ornamentika nevéhez fűződik ? Alkalmas-e a patkány szomszédsága arra, hogy inspiratió gyúljon ki a lélekben ? És megfelelő állapot-e ez egy szobrászhoz, akinek a foglalkozások sajátszerű klasszifikálása folytán „társadalmi pozíczió” adatott meg? Menjünk még tovább ! . . . Körülbelül bizonyos, hogy minden szobrászban van egy ember. Egy ember, akit „isten a saját képmására teremtett meg." Ha már most szembeállítjuk egymással e két tényezőt, — a szobrászt az emberrel, — önkénytelenül is fölmerül a kérdés: érdemesek-e ezek egymásra ? Az az ember, aki öt méternyire a föld alatt, gazdasági gondokkal küzdve, gépiesen robotol a kereslet ütemei szerint, egyenlő partnere-e annak a Művészetnek, amely egészet, tökéleteset szomjúhozik; amely melegséget áraszt, csodálatra ragad és „isteni szikrából" pattogott ki ? Vagy megfordítva: méltó-e az Ember nagyszerűségéhez, jelentőségéhez és rendeltetéséhez az a szobrászmunka, amit öt méternyire a föld alatt, nyirkos és penészes falak között gyári módon csinálnak a nasív piacz számára ? És végtére : egyáltalán emberhez illő-e így dolgozni ? A felelet erre már rég nem titok. Ez az állapot épp oly embertelen, amily természetes egy kapitalisztikus termelési rendszer keretében. Az emberiség két csoportba sorakozva, kétféle jetszóatam kim. „Meggazdagodni mindenáron hangzik az egyik oldalon. „Élni mindenáron" jajdul vissza a másik. Erre megindul az az életveszélyes gazdasági tolongás, amely átvitt értelemben hasonlít a párisi bazárégéshez. Az Én karakterisztikuma tör ki valamennyiből és rug, tipor, vagdalkozik, akiben az életösztönnek csak egy lehelete is van. A nyomás felülről, a nagytőke és nagyipar világából jön, a körutazásában mindenkivel találkozik. Aki pedig találkozik vele, az kapkod, rúg és védekezik. Ebben is, mint minden tolongásban, az jut közelebb czéljához, aki erősebb. Így legutóbb a „Bourgogne" katasztrófájáról jegyzik föl, hogy egy roppant erejű athleta huszonnégy embert sújtott le a hajó fedélzetén, hogy útjából elhárítsa az akadályokat. A nemzetgazdasági értben a nagytőke az a rettenetes erejű, gigászi faktor, mely legkönnyebben jut czélhoz. Útjába elsősorban a kistőke esik, tehát ezt sújtja. Ez nem bírván szembeszállni a nagytőkével, úgy üti vissza , hogy lefelé üt! És így fokról-fokra lefelé keresik a kárpótlást és elégtételt, míg végre elérkezve az utolsó fórumig, a munkás képezi az összes csapások villámhárítóját. Csak természetes kiegészítése tehát ezen nemzetgazdasági hadjáratnak, ha a kistőke ily módon minden rendelkezésére álló raffinált fogásokhoz nyú,t hogy versenyképessé váljék hatalmas ellenfelével szemben. Kezdi a munkabérek leszorításán és folytatja a munkaidő fölemelésén. Ezt azonban megteszi a nagytőke is! A kistőke tehát nem állapodhatik meg annál a haszonnál, amit a munkás termelési erejének kizsákmányolásával ér el. Jönnek a házbérmegtakarítások ! Hogy mit jelent ez, azt már tudjuk a föntebb lefestett földalatti katakombák révén. Egy brutális gazdasági műtét, amelyet a munkás egészségével fizet meg! Egy „élelmes" ötlet, melynek legszebb eredménye a kórházi statisztikában kulminálódik. Ez az ötlet megteremtette a század legújabb típusát: a bányász szobrászt! És új törvényt, új aerát jelent az építészetben is. A kapitalisztikus termelési rendszer építészetének diadalát fogja dokumentálni, ha majd oly hatemeletes bérházakat kapunk, amelyek voltaképpen csak háromemeletesek A további láthatatlan háromemelet a föld alatt létezik majd, a munkások, a proletárok, a szobrászok részére. Szobrászok ! Le a pinczeműhelyekkel ! Kiss Nándor. NÉPSZAVA 1899. Elvtársak! Támogassátok a pártot nehéz küzdelmeben és terjeszszétek fáradhatatlanul a pártlapokat! Elolvasott pártlapokat nem szabad eldobni, hanem oda kell adni az indifferenseknek. EGYLETI MISÉK. Felhívás az angyalföldi munkásokhoz! Munkástársak ! A budapesti munkásképzőegylet vezetősége, több angyalföldi munkástárs óhajának eleget tett azzal, hogy az egyletet az angyalföldre, Csángó-utcza 7. szám a, Traversz-féle vendéglőben helyezte át, most tehát kitartós agitáczióra van szükség. Felkérünk benneteket angyalföldi elvtársak, egyletünk érdekében minél nagyobb agitácziót fejtsetek ki. Minden vasárnap este 5 órától kezdve lehet beiratkozni, beiratási díj 12 kr., havi illeték 20 kr. A tagoknak dúsgazdag könyvtár áll rendelkezésükre. Minden vasárnap tudományos előadást rendez a vezetőség. A magyarországi műszerészek szakegylete, jövő év január hó 14-én szombaton este 8 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyen minden szaktársnak kötelessége megjelenni. Az egyleti helyiség jelenleg a Szövetség- és Tivadar-utcza sarkán levő vendéglőben van. A „Szabadság" munkásképző-egyesület ez után kéri azon tagokat, akik 3 hónapnál többel hátralékban vannak, hogy tekintettel egyletünk nemes hivatására, hátraékaikat fizessék meg, ellenkező esetben töröltetni fognak. Budapest. A budapesti munkáskör helyisége ezentúl a Wesselényi- és Kertész-utcza sarkán levő Jablonszkyféle vendéglőben lesz, ahol minden szombat este érdekes felolvasás tartatik. A pécsi keramikai munkások szakegylete egyleti helyiségét új évtől kezdve a Felsővámház utcza 29. szám alá helyezte át. Figyelem, kolozsvári munkások ! A kolozsvári vas- és fémmunkások, asztalos, czipész és csizmadiaszakegyletekben hetenként hétfőn és pénteken este 8 órakor rendes felolvasások tartatnak, melyre vendégek is szívesen láttatnak. Figyelem elvtársak! E hó 7-én, szombaton jelenik meg a „Munkás-könyvtár" harmadik füzete. Czimer Miért nem maradtam néptanító. E refadkiai eidohco röpontra már előre is felhívjuk elvtársaink figyelmét. MULATSÁGOK. Meghívó A „ Vorwärts" német munkásképző egylet 1699. évi január hó 22-én a városi sörcsarnok (városliget, Király-utczai fasor átellenében) helyiségeiben a ,, Vas- és fémmunkások dalárdája" közreműködésével az egylet könyvtár-alapja javára hangversenynyel egybekötött bált rendez, melyre az egylet barátait és jóakaróit ezennel meghivja. — Belépti jegyek személyenkint előre váltva 40 kr., a pénztárnál 50 kr. — Jegyek kaphatók a „Népszava" könyvkereskedésében, az egylet bizalmi férfiainál, úgymint este a pénztárnál. — Kezdete este 8 órakor. Közlekedés az összes villamos vasutakkal és a társaskocsikkal. VEGYES. Felhívás az újpesti munkásokhoz ! Mindazokat, kik nekem még lapért járó pénzzel tartoznak, ez után kérem fel, hogy rövid idő alatt számoljanak el, mert különben érzékenyen megkárosítanak engemet. Rosenberg Ignácz, Újpest. Szerkesztői üzenetek: B. István, Bodmér. Czikke nem elég időszerű. A fontosabb politikai események annyira összetorlódnak most, hogy lehetetlen helyet szorítani. L. J., Budapest. A beküldött vezérczikket sajnos, nem közölhetjük, mert el vagyunk látva. G. B., Kassa. A tudósítás ezúttal megkésett, a jövőben kérünk gyorsabb értesítést. A magyarországi szocziáldemokrata párt tulajdona. Felelős szerkesztő: Pethő Sándor. Főmunkatárs : Csizmadia Sándor. Nyomatott Neumayer Ede könyvnyomdájában. Budapest, Szerecsey-utca 35.