Népszava, 1903. november (31. évfolyam, 127–138. sz.)

1903-11-03 / 127. szám

,­ 1903. november 3. N­É­P­SZAVA A függetlenségi párt és az általá­nos választói jog. A függetlenségi párt pénteken este értekezletet tartott, amelyen foglalkozott az új politikai helyzettel Ezen az értekezleten felszólalt Tóth János a függetlenségi párt egyik alelnöke és azt ajánlotta, hogy a párt az obstrukc­ió beszüntetésének feltételévé tegye a parlamenti reformot. E beszéddel lapunk első helyén részletesebben foglalkozunk, itt csak magát a beszédet és a hozzáfűzött eszme­cserét közöljük. A helyzetet illetőleg úgy látja, hogy a nemzet akarat szembe került a királyi akarattal. Az a kérdés már most, hogy ilyen helyzetben van e remény a győzelemre. Ha van remény, úgy nem lehet közöttünk senki, aki a küzdelmet gyengí­teni akarná. De ha nincs remény, úgy a nem­zetre kell bízni a választást. Csakhogy nem a mai választó­közönségre. Hogy mi a katonai program­mal szemben küzdeni fogunk, az nem szenved kétséget, csak az a kérdés, hogy a küzdelmet rendes, vagy rendkívüli eszközökkel akarjuk-e folytatni. Küzdelmünket tehát nem adjuk fel. De hogy milyen irányt fogunk követni s milyen esz­közöket fogunk használni, azt tegyük attól függővé, hogy a jövő kormány hajlandó-e a közszabadságok terén a népnek szélesebb rétegeit az alkotmány sánczai közé felvenni. Ezt megszegezzük az új kormány mellének. Követeljük a kormánytól a választói jog kiterjesztését, a czenzus egyenlősítését, a kerületek új beosztását, az iparos és munkásosztálynak a válasz­tók kögé felvételét bizoyos határidőig megvalósítani, hogy a nemzet igaz akarata megnyilatkozhassék. Ha a kormány ezt megteszi, akkor ne akadályozzuk meg rendkívüli eszközökkel az állami élet működését, mert ez­által alkalmat adunk egy tisztább nem­zeti akarat megnyilvánulásának. Ellenkező esetben mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy a nemzetre appellálhassunk, mert a mai választási rendszer útján nem fejeződik ki a nemzet akarata. Azt óhajtja te­hát, hogy csak az előre bocsátott dolgok megtu­dása­­után határozzon a párt eljárása módjáról. Szatmári Mór: Tóth János ismét elhangzott fej­tegetései után eláll attól, hogy a kilenczes bizott­ság programmjára elmondja véleményét. Kijelenti, hogy szívesen hozzájárul Tóth proposícziójához, mert maga is érzi a szükségét annak, hogy a küzdelmet oly térre vigyék, melyen a nemzet számára oly jelen­­tős vívmányokat eszközölhetünk ki, melyeknek meg­valósítása nem ütközik akadályokba. , Lukács Gyula csak arra figyelmeztet, hogy a kerületeket beosztani csak akkor lehet, ha a vá­lasztási jog kiterjesztetik. Thaly Ferencz Tóth János álláspontját konszide­ráczió tárgyává teszi, de kevésnek találja, hogy már ezért az eddigi eljáráson változtassunk. Kossuth Ferencz osztja Tóth János nézetét, maga is gondolkozott rajta, csak azt nem tudja, hogy kivihető-e.­­ A párt hétfőn folytatja tanácskozásait és kedden dönt e kérdés fölött. A sajtóban is visszhangot keltett már­­a függetlenségi párt állásfoglalása a par­­­lamenti reform mellett. A Budapesti Napló­iban Vészi József képviselő erélyesen Tóth János álláspontja mellett foglal állást. A Magyar Szó szintén így nyilatkozik. Ellen­­ben a Magyar Hírlap államférfiaskodik és bölcselkedik s „bebizonyítja", hogy Tisza nem tehet eleget a függetlenségi párt kí­vánságának. A Pester Lloyd úgy kerül­geti a kérdést, mint a macska a forró kását. A többi lap még nem nyilat­kozott. K­Ü­LF­Ö­LI). Olaszország. Giolitti és a Sz0czialisták. Olaszországban kor­mányválság van. Giolitti miniszterelnök hetek óta kutat­ keres, de nem bar dülfire jutni s miután érzi, hogy az olasz ntwhH­amald­eca már igen erős, eszközökről akart gondoskodni, hogy vala­hogy megpuhuljanak. Erőszakos eszközökről immár szó sem lehet. Be akar hát a miniszté­riumba venni egy szoczialistá. Jól tudva, hogy ez a tény meggyöngíti az osztalharczot. Fölszólította Turati elvtársat, aki a mérsékeltebb, inkább ideiglenes reformokra törekvő erős frakc­iónak a vezére, hogy mily feltételek mellett lépne be a minisztériumba. Trrii helyett Biskolati elvtárs utasította vissza a miniszterelnök ajánlatát. Ki­jelentve, hogy Olaszországban még nem fejlődtek annyira a viszonyok, mint Francziaországban, hogy a minisztériumba beléphetne szoc­ialista. Egyben körvonalazta a követeléseket, amelyek ellenében támogatni hajlandók a minisztériumot. A nevezetesebbek: a belpolitika reformja olyatán­képpen, hogy a munkásosztály fejlődése akadály­talanul haladhasson előre, a katonai kiadások le­szállítása, a kényszertartózkodási helyek meg­szüntetése stb. A forradalmi szoczialisták soha se fognak beleegyezni a belépésbe, amit Turatiék csak „kissé korainak" tartanak. Spanyolország. A bilbaói Sztrájk. A bilbao-vidéki sztrájk­ óriási nagyságúvá és taktikában erőszakossá fejlődött. A sztrájkolók száma meghaladta a múlt hét végén az 50.000-et. Miután az éhség kiütött a sztrájko­lók között, természetes, hogy kifosztották a kenye­res boltokat. A felkelők, revolverekkel felfegyverkezve, ezer­számra hatoltak be a városba és ott az üzleteket kifosztották. A csapatok többször lőttek a láza­dókra, kik közül hetet megöltek és nagyon sokat megsebesítettek. A felkelők torlaszokat is építet­tek, melyeket a csapatok szuronyrohammal voltak kénytelenek bevenni. A tömeg megostromolta a kolostorokat, melyeket katonaság védelmezett meg. A kormány különvonatokon csapaterősítéseket kül­dött Bilbaóba. A sztrájkolók, akikhez legutóbb a kohómunkások is csatlakoztak, a várost valóság­gal megszállva tartják. Az utczákon véres har­czok folytak."* A városba torkolló vasutak vágá­nyait a sztrájkolók felszedték s a talpfákat el­égették. Az áldozatok száma hat halott és 100 sebesült. A sebesültek közt több asszony és gyermek is van. A papok megtagadják a halottak temetésén való részvételt, mert életük az utczán veszélyben forog. Több kolostort a felkelők petró­leummal öntöztek, hogy felgyújtsák. Ezek a dolgok mind a múlt hét végén történtek, ma már inkább nyugalom van, a vasúti közlekedés helyre állt, de a sztrájk még mindig tart. Japán, Keleti osztály-állam. Az egész világon elterjedt a hire, hogy a japáni hivatalos lap elkobzottnak jelenti ki a japáni munkáspárt forradalmi dalgyűjte­ményét s ezzel újra egy bizonyíték történt, hogy mindenütt még a „műveit" Japánban is osztály­uralom van. Most meg Brüsszelen keresztül azt a hírt kaptuk, hogy ugyanott Osakában, ahol a dal­gyűjteményt elkobozták, több forradalmi gyűlést oszlatott föl a rendőrség. A gépek elborítják a vi­lágot, fölforgatva mindenütt a termelési formákat, proletárokat létesítenek, akik majdan megdöntik az igazságtalan rendet. Így lesz az Japánban is és mi a messze keletre röpítjük a testvéri üdvözletünket a japán, a sárga testvéreknek, akiknek a harcza úgy látszik ezentúl nehezebb lesz a japán, angol, német, orosz s amerikai kapitalisták ellenállása folytán. Ázsiából. Budapest, november 2. Akik nem ismerik, milyen lehet az a Tisza-Hieronymi-Tallián-Perczel-féle kor­mány, akik elfelejtették már a kivételes állapotok megteremtőit Ázsiában, azok ol­vassák el Perczel Dezső 1898. évi belügy­miniszteri rendeleteit. Három ilyen ren­delet van csak, amely gúzsba, azaz enge­délyhez köti az egyesületi és a gyülekezési jogot és tolonczkocsiba száműzi a szoczialista izgatókat. Aki pedig engedély nélkül gyü­lekezik vagy egyletet alakít, arra a szolga­bíró rászabhatja a 15 napi elzárást és 200 korona pénzbüntetést, helyesebben még 10 napi elzárást. Ilyen Perczel-féle ítéletet éppen hármat kaptunk e héten, de hány száz és száz lehet olyan, amit titokban tartanak! 1. Torontál vármegyében a szerb proletárok között a szoczializmus eszméi mind na­gyobb és nagyobb tért hódítanak. Nép­gyűléseket a legtöbb járásban hiába is jelentenek be az elvtársak, a szolgabírák nem engedik az „izgatókat" beszélni, ha­nem a csendőrök leselkednek, hol csíp­hetik nyakon a czuezilistákat. Dolován szeptember hóban beszélgetésre jöttek össze az ismerős elvtársak Kusitzky Márk házá­ban. A pancsovai szolgabíró most mind a huszonkét elvtársat elítélte egyen­ként 5 napi elzárásra és 50 korona pénz­büntetésre, Kusitzky Márk elvtársat pedig 10 napi elzárásra és 100 korona pénz­büntetésre. Az utóbbit azért büntették súlyo­sabban, mert — az ítélet szerint — „a népgyűlés bejelentéséről neki első sorban kellett volna gondoskodnia." Népgyűlésről ugyan szó sem lehetett, de ha bejelente­nek népgyűlést, akkor még öt ember sem jöhet össze, mert azonnal fölhangzik: „Oszoljatok, az apátok istenit­­" 2. Diósadon.. Szilágy vármegyében két zilahi elvtárs, Erdöközi András , és Bik­falvy József tartottak egy vasárnap érte-,­kezletet. Jutalmul kaptak a Perczel-féle rendelet parancsára, 5—5 napi elzárást és 50—50 korona pénzbüntetést a zilahi szolgabirótól, aki az ítéletbe ezt a kis imádságot is bezárta. Diósad község lakossága a járásbeli községek közül szorgalom és békés természet tekintetében az elsők sorában foglal helyet és mint a járás lakosságának feje, minden alkalmat megragad­nom kell azott eredmények elfojtására, mely cse­lekményekkel a vagyon és hivatalnoki osztály ellen izgatni akarnak és mely cselekmények a nép békés és nyugodt észjárását lelketlen ábrán­dokkal megzavarni szándékoznak. Éppen ezekre való tekintetből kellett a külön­ben is büntetett előéletű vádlottakat érzékeny eb­­­ben megbüntetni, kik tervek kivitelében oly me­részek voltak, hogy oly községben, ahol eddig­ szoczializmusról nem tudtak és ahol a csendőrség állomásozik, orozva akarták a nép megrontását ki­eszközölni. Ni­colajevics a neve annak a kiváló szolgabírónak, a­ki efajta tehetetlen és lel­ketlen ábrándokat táplál és megbünteti, azokat, kik „orozva merészek a nép megron­tását kieszközölni." Vakmerő két ficzkós lehet az a Bikfalvy és Erdőközy, hogy­ oda is belopódzanak, hol a „csendőrség állomásozik" / Szilágy vármegye szorgalmas, és békés népét ezentúl csak azokban a községekben zavarjuk meg, ahol nem állomásozik a csendőrség. Ezt szeretné a zilahi szolgabíró, aki jó szolgabíró lehetne valahol a bombák között, de ez után a fura ítélet után még Ázsiában is mulat­nak rajta. Mogyoróson, Esztergom megyében asztal­társaságot alakítottak az elvtársak Vachaja Imre elvtársunk lakásán. A községi bíró­,­nak ez szeget ütött cseppet sem kemény fejébe és sietett az esztergomi szolgabíró­ságnál feljelenteni a „titkos" egyesületet és gyülekezetet. Vachaja elvtársat a szolgabiróság el is ítélte egy napi elzárásra, és 10 korona pénzbüntetésre, mert — Turay szolgabíró szavaival élve — „nála gyűl­tek össze elvtársai, akik közismert tévtan­hirdetők, úgynevezett szoczialisták Nem is hangzik rosszul ez a titulus: „közismert tévtan­hirdető!"1. Ajánljuk azok-­ nak az elvtársaknak figyelmébe, kiknek van pénzük névjegy vagy czimer készíté­sére. Várjuk szívszorongva a hírt Eszter­gomból, mikor égetnek már ott el mág­lyán egy ilyen tévtan­hirdetőt?! Százharminczegy nap elzárást és ezerhárom­száztíz korona pénzbüntetés, nem fizetés esetében kétszázhatvankét nap elzárás kiszabása után nem is érdemes megemlé-­­keznünk a gyűlésbetiltásokról. Az már nem is föltűnő, hogy Körmenden, Vas megyében, újból, 10-ik vagy 11-ik ízben, tiltja be a fő­szolgabíró a népgyűlést; hogy Újváron, Torontál vármegyében Fa­csenei szolgabíró megadja a népgyűlésre az engedélyt, csak jelentsék be a szónokokat. Ha be­jelen­j­tik a szónokokat — aminek követelése csak a magyar szolgabirák agyában szü­­­lethetett meg — akkor ha bejelentett szó­nokok idegen, izgató, lázító személye miatt nem engedik meg a népgyűlést. Gróf Tisza István milyen boldogan fogja majd jóváhagyni ezeket az ázsiai ukázokat. Mi meg folytatjuk csak azért is erősebben, mint valaha. H­ÍRJE £. Emlékünnep. — Saját tudósítónktól. ~ Ezévben is lerótta a kegyelet adóját a budapesti proletáriátus halottai iránt. Ki­zarándokolt sírjaikhoz, de nem azzal a czélzattal, amivel legtöbben : hogy gazdag­ságát fitogtassa a ragyogó sírokon vagy méla megadással ész nélkül keressen nyu­govást a hit üres elveiben, hanem hogy megünnepelje szeretetével nagy harcsosai emlékezetét s magasztos példáikból uj erőt merítsen a zord. osztályharczra, amely életét betölti. Megállt egy pillanatra, könnyet ejtett az egyenesü árokra, hogy 3. oldal.

Next