Népszava, 1903. november (31. évfolyam, 127–138. sz.)
1903-11-03 / 127. szám
, 1903. november 3. NÉPSZAVA A függetlenségi párt és az általános választói jog. A függetlenségi párt pénteken este értekezletet tartott, amelyen foglalkozott az új politikai helyzettel Ezen az értekezleten felszólalt Tóth János a függetlenségi párt egyik alelnöke és azt ajánlotta, hogy a párt az obstrukció beszüntetésének feltételévé tegye a parlamenti reformot. E beszéddel lapunk első helyén részletesebben foglalkozunk, itt csak magát a beszédet és a hozzáfűzött eszmecserét közöljük. A helyzetet illetőleg úgy látja, hogy a nemzet akarat szembe került a királyi akarattal. Az a kérdés már most, hogy ilyen helyzetben van e remény a győzelemre. Ha van remény, úgy nem lehet közöttünk senki, aki a küzdelmet gyengíteni akarná. De ha nincs remény, úgy a nemzetre kell bízni a választást. Csakhogy nem a mai választóközönségre. Hogy mi a katonai programmal szemben küzdeni fogunk, az nem szenved kétséget, csak az a kérdés, hogy a küzdelmet rendes, vagy rendkívüli eszközökkel akarjuk-e folytatni. Küzdelmünket tehát nem adjuk fel. De hogy milyen irányt fogunk követni s milyen eszközöket fogunk használni, azt tegyük attól függővé, hogy a jövő kormány hajlandó-e a közszabadságok terén a népnek szélesebb rétegeit az alkotmány sánczai közé felvenni. Ezt megszegezzük az új kormány mellének. Követeljük a kormánytól a választói jog kiterjesztését, a czenzus egyenlősítését, a kerületek új beosztását, az iparos és munkásosztálynak a választók kögé felvételét bizoyos határidőig megvalósítani, hogy a nemzet igaz akarata megnyilatkozhassék. Ha a kormány ezt megteszi, akkor ne akadályozzuk meg rendkívüli eszközökkel az állami élet működését, mert ezáltal alkalmat adunk egy tisztább nemzeti akarat megnyilvánulásának. Ellenkező esetben mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy a nemzetre appellálhassunk, mert a mai választási rendszer útján nem fejeződik ki a nemzet akarata. Azt óhajtja tehát, hogy csak az előre bocsátott dolgok megtudásaután határozzon a párt eljárása módjáról. Szatmári Mór: Tóth János ismét elhangzott fejtegetései után eláll attól, hogy a kilenczes bizottság programmjára elmondja véleményét. Kijelenti, hogy szívesen hozzájárul Tóth proposícziójához, mert maga is érzi a szükségét annak, hogy a küzdelmet oly térre vigyék, melyen a nemzet számára oly jelentős vívmányokat eszközölhetünk ki, melyeknek megvalósítása nem ütközik akadályokba. , Lukács Gyula csak arra figyelmeztet, hogy a kerületeket beosztani csak akkor lehet, ha a választási jog kiterjesztetik. Thaly Ferencz Tóth János álláspontját konszideráczió tárgyává teszi, de kevésnek találja, hogy már ezért az eddigi eljáráson változtassunk. Kossuth Ferencz osztja Tóth János nézetét, maga is gondolkozott rajta, csak azt nem tudja, hogy kivihető-e. A párt hétfőn folytatja tanácskozásait és kedden dönt e kérdés fölött. A sajtóban is visszhangot keltett mára függetlenségi párt állásfoglalása a parlamenti reform mellett. A Budapesti Naplóiban Vészi József képviselő erélyesen Tóth János álláspontja mellett foglal állást. A Magyar Szó szintén így nyilatkozik. Ellenben a Magyar Hírlap államférfiaskodik és bölcselkedik s „bebizonyítja", hogy Tisza nem tehet eleget a függetlenségi párt kívánságának. A Pester Lloyd úgy kerülgeti a kérdést, mint a macska a forró kását. A többi lap még nem nyilatkozott. KÜLFÖLI). Olaszország. Giolitti és a Sz0czialisták. Olaszországban kormányválság van. Giolitti miniszterelnök hetek óta kutat keres, de nem bar dülfire jutni s miután érzi, hogy az olasz ntwhHamaldeca már igen erős, eszközökről akart gondoskodni, hogy valahogy megpuhuljanak. Erőszakos eszközökről immár szó sem lehet. Be akar hát a minisztériumba venni egy szoczialistá. Jól tudva, hogy ez a tény meggyöngíti az osztalharczot. Fölszólította Turati elvtársat, aki a mérsékeltebb, inkább ideiglenes reformokra törekvő erős frakciónak a vezére, hogy mily feltételek mellett lépne be a minisztériumba. Trrii helyett Biskolati elvtárs utasította vissza a miniszterelnök ajánlatát. Kijelentve, hogy Olaszországban még nem fejlődtek annyira a viszonyok, mint Francziaországban, hogy a minisztériumba beléphetne szocialista. Egyben körvonalazta a követeléseket, amelyek ellenében támogatni hajlandók a minisztériumot. A nevezetesebbek: a belpolitika reformja olyatánképpen, hogy a munkásosztály fejlődése akadálytalanul haladhasson előre, a katonai kiadások leszállítása, a kényszertartózkodási helyek megszüntetése stb. A forradalmi szoczialisták soha se fognak beleegyezni a belépésbe, amit Turatiék csak „kissé korainak" tartanak. Spanyolország. A bilbaói Sztrájk. A bilbao-vidéki sztrájk óriási nagyságúvá és taktikában erőszakossá fejlődött. A sztrájkolók száma meghaladta a múlt hét végén az 50.000-et. Miután az éhség kiütött a sztrájkolók között, természetes, hogy kifosztották a kenyeres boltokat. A felkelők, revolverekkel felfegyverkezve, ezerszámra hatoltak be a városba és ott az üzleteket kifosztották. A csapatok többször lőttek a lázadókra, kik közül hetet megöltek és nagyon sokat megsebesítettek. A felkelők torlaszokat is építettek, melyeket a csapatok szuronyrohammal voltak kénytelenek bevenni. A tömeg megostromolta a kolostorokat, melyeket katonaság védelmezett meg. A kormány különvonatokon csapaterősítéseket küldött Bilbaóba. A sztrájkolók, akikhez legutóbb a kohómunkások is csatlakoztak, a várost valósággal megszállva tartják. Az utczákon véres harczok folytak."* A városba torkolló vasutak vágányait a sztrájkolók felszedték s a talpfákat elégették. Az áldozatok száma hat halott és 100 sebesült. A sebesültek közt több asszony és gyermek is van. A papok megtagadják a halottak temetésén való részvételt, mert életük az utczán veszélyben forog. Több kolostort a felkelők petróleummal öntöztek, hogy felgyújtsák. Ezek a dolgok mind a múlt hét végén történtek, ma már inkább nyugalom van, a vasúti közlekedés helyre állt, de a sztrájk még mindig tart. Japán, Keleti osztály-állam. Az egész világon elterjedt a hire, hogy a japáni hivatalos lap elkobzottnak jelenti ki a japáni munkáspárt forradalmi dalgyűjteményét s ezzel újra egy bizonyíték történt, hogy mindenütt még a „műveit" Japánban is osztályuralom van. Most meg Brüsszelen keresztül azt a hírt kaptuk, hogy ugyanott Osakában, ahol a dalgyűjteményt elkobozták, több forradalmi gyűlést oszlatott föl a rendőrség. A gépek elborítják a világot, fölforgatva mindenütt a termelési formákat, proletárokat létesítenek, akik majdan megdöntik az igazságtalan rendet. Így lesz az Japánban is és mi a messze keletre röpítjük a testvéri üdvözletünket a japán, a sárga testvéreknek, akiknek a harcza úgy látszik ezentúl nehezebb lesz a japán, angol, német, orosz s amerikai kapitalisták ellenállása folytán. Ázsiából. Budapest, november 2. Akik nem ismerik, milyen lehet az a Tisza-Hieronymi-Tallián-Perczel-féle kormány, akik elfelejtették már a kivételes állapotok megteremtőit Ázsiában, azok olvassák el Perczel Dezső 1898. évi belügyminiszteri rendeleteit. Három ilyen rendelet van csak, amely gúzsba, azaz engedélyhez köti az egyesületi és a gyülekezési jogot és tolonczkocsiba száműzi a szoczialista izgatókat. Aki pedig engedély nélkül gyülekezik vagy egyletet alakít, arra a szolgabíró rászabhatja a 15 napi elzárást és 200 korona pénzbüntetést, helyesebben még 10 napi elzárást. Ilyen Perczel-féle ítéletet éppen hármat kaptunk e héten, de hány száz és száz lehet olyan, amit titokban tartanak! 1. Torontál vármegyében a szerb proletárok között a szoczializmus eszméi mind nagyobb és nagyobb tért hódítanak. Népgyűléseket a legtöbb járásban hiába is jelentenek be az elvtársak, a szolgabírák nem engedik az „izgatókat" beszélni, hanem a csendőrök leselkednek, hol csíphetik nyakon a czuezilistákat. Dolován szeptember hóban beszélgetésre jöttek össze az ismerős elvtársak Kusitzky Márk házában. A pancsovai szolgabíró most mind a huszonkét elvtársat elítélte egyenként 5 napi elzárásra és 50 korona pénzbüntetésre, Kusitzky Márk elvtársat pedig 10 napi elzárásra és 100 korona pénzbüntetésre. Az utóbbit azért büntették súlyosabban, mert — az ítélet szerint — „a népgyűlés bejelentéséről neki első sorban kellett volna gondoskodnia." Népgyűlésről ugyan szó sem lehetett, de ha bejelentenek népgyűlést, akkor még öt ember sem jöhet össze, mert azonnal fölhangzik: „Oszoljatok, az apátok istenit" 2. Diósadon.. Szilágy vármegyében két zilahi elvtárs, Erdöközi András , és Bikfalvy József tartottak egy vasárnap érte-,kezletet. Jutalmul kaptak a Perczel-féle rendelet parancsára, 5—5 napi elzárást és 50—50 korona pénzbüntetést a zilahi szolgabirótól, aki az ítéletbe ezt a kis imádságot is bezárta. Diósad község lakossága a járásbeli községek közül szorgalom és békés természet tekintetében az elsők sorában foglal helyet és mint a járás lakosságának feje, minden alkalmat megragadnom kell azott eredmények elfojtására, mely cselekményekkel a vagyon és hivatalnoki osztály ellen izgatni akarnak és mely cselekmények a nép békés és nyugodt észjárását lelketlen ábrándokkal megzavarni szándékoznak. Éppen ezekre való tekintetből kellett a különben is büntetett előéletű vádlottakat érzékeny ebben megbüntetni, kik tervek kivitelében oly merészek voltak, hogy oly községben, ahol eddig szoczializmusról nem tudtak és ahol a csendőrség állomásozik, orozva akarták a nép megrontását kieszközölni. Nicolajevics a neve annak a kiváló szolgabírónak, aki efajta tehetetlen és lelketlen ábrándokat táplál és megbünteti, azokat, kik „orozva merészek a nép megrontását kieszközölni." Vakmerő két ficzkós lehet az a Bikfalvy és Erdőközy, hogy oda is belopódzanak, hol a „csendőrség állomásozik" / Szilágy vármegye szorgalmas, és békés népét ezentúl csak azokban a községekben zavarjuk meg, ahol nem állomásozik a csendőrség. Ezt szeretné a zilahi szolgabíró, aki jó szolgabíró lehetne valahol a bombák között, de ez után a fura ítélet után még Ázsiában is mulatnak rajta. Mogyoróson, Esztergom megyében asztaltársaságot alakítottak az elvtársak Vachaja Imre elvtársunk lakásán. A községi bíró,nak ez szeget ütött cseppet sem kemény fejébe és sietett az esztergomi szolgabíróságnál feljelenteni a „titkos" egyesületet és gyülekezetet. Vachaja elvtársat a szolgabiróság el is ítélte egy napi elzárásra, és 10 korona pénzbüntetésre, mert — Turay szolgabíró szavaival élve — „nála gyűltek össze elvtársai, akik közismert tévtanhirdetők, úgynevezett szoczialisták Nem is hangzik rosszul ez a titulus: „közismert tévtanhirdető!"1. Ajánljuk azok- nak az elvtársaknak figyelmébe, kiknek van pénzük névjegy vagy czimer készítésére. Várjuk szívszorongva a hírt Esztergomból, mikor égetnek már ott el máglyán egy ilyen tévtanhirdetőt?! Százharminczegy nap elzárást és ezerháromszáztíz korona pénzbüntetés, nem fizetés esetében kétszázhatvankét nap elzárás kiszabása után nem is érdemes megemlé-keznünk a gyűlésbetiltásokról. Az már nem is föltűnő, hogy Körmenden, Vas megyében, újból, 10-ik vagy 11-ik ízben, tiltja be a főszolgabíró a népgyűlést; hogy Újváron, Torontál vármegyében Facsenei szolgabíró megadja a népgyűlésre az engedélyt, csak jelentsék be a szónokokat. Ha bejelenjtik a szónokokat — aminek követelése csak a magyar szolgabirák agyában születhetett meg — akkor ha bejelentett szónokok idegen, izgató, lázító személye miatt nem engedik meg a népgyűlést. Gróf Tisza István milyen boldogan fogja majd jóváhagyni ezeket az ázsiai ukázokat. Mi meg folytatjuk csak azért is erősebben, mint valaha. HÍRJE £. Emlékünnep. — Saját tudósítónktól. ~ Ezévben is lerótta a kegyelet adóját a budapesti proletáriátus halottai iránt. Kizarándokolt sírjaikhoz, de nem azzal a czélzattal, amivel legtöbben : hogy gazdagságát fitogtassa a ragyogó sírokon vagy méla megadással ész nélkül keressen nyugovást a hit üres elveiben, hanem hogy megünnepelje szeretetével nagy harcsosai emlékezetét s magasztos példáikból uj erőt merítsen a zord. osztályharczra, amely életét betölti. Megállt egy pillanatra, könnyet ejtett az egyenesü árokra, hogy 3. oldal.