Népszava, 1904. február (32. évfolyam, 13–24. sz.)
1904-02-02 / 13. szám
2. oldal. A félben maradt alku. Az obstruíók folyton verik a mellüket, hogy „nemzeti vívmányok" nélkül le nem szerelnek, de azért mégis szeretnének már nyugodni. Míg az obstrukczió a polgári közvélemény görögtüzében sütkérezett, addig nem volt baj. Ma már a néhány hangoskodó klerikális számára nem maradt más, mint a görögtűz bűzös füstje. Szederkényiék és Rakovszkyék fintorgatják az orrukat tőle és unják a komédiát. Éppen kapóra jött nekik a nemzeti párti Smialovszkynak indítványa, amely abból állott, hogy üljön össze egy pártközi alkudozó bizottság. A pártközi paktálóknak azt kellene eldönteniük, hogy mit kapjanak a klerikálisok cserébe a leszerelésért. A „nemzeti hadsereg" hasznai helyett megelégszenek most egy kis agrárpolitikával is, amint hírik. Engednek a hősök. Most azonban Tisza nem enged. Azt tartja, hogy minek paktáljon ő, minek vessen konevet a vonító obstrukcziónak, mikor az anélkül is berekedőfélben van. A maga szempontjából helyesen is gondolkozik. Így állott elő a jellemző helyzet, hogy a szájas, a „halálmegvető", a „küzdő" ellenzék szeretne alkudozni minden áron és a tunya kormánypárt az erélyes, aki nem alkuszik. Az obstrukczió erőtlenséségének kirívó bizonyítéka ez a megérdemelt semmibevevés. Tisza maga kijelentette Smialovszky indítványára adott válaszában, hogy a pártközi tanácskozás neki egyszerűen azért nem kell, mert ő tanács nélkül is tudja, mit cselekedjék. Tudja is: vár. Az indítványt leszavazták . Tisza vár, amíg maguktól berekednek a szájasok, míg a béka, amely ökörré akarta felfújni magát, szét nem pattan. Ez az idő pedig nincs messze, ha komolyabb fordulat be nem áll a politikai helyzetben. S azután minden marad a régiben. Az osztályparlament tökéletes tehetetlenségének jeleként megmarad a kétfejű sas és sárgafekete zsinór. Nekik ez fáj. Mi nem fogunk sírni ezután sem egy háromszínű gomb után, mint a gyerek. A tudomány bajnokai. A kapitalista társadalom rendszere mindenből pénzkérdést csinál. A megélhetés vagy a jobb megélhetés vágyát odafejleszti, hogy az emberi agynak legelvontabb működési terén is a vagyon lesz az alapgondolat. Az aranybornya imádása megrohasztja a tudományos életet is. A tudomány kenyérkeresetté, a tudós akadémikus irigy pályatárssá válik, aki érdekköröket alkot és a tudomány kérdéseit az érdekelt személyek szerint ítéli meg. A klikkhez tartozók mellett a másik klikk ellen folytatott hajsza persze lehetőleg burkolt. Az egyik akadémikus munkáját a másik égig magasztalja, a harmadik sárba rántja. A hozzá nem értő pedig csak a „nézeteltérésen" bámul és elfelejti, hogy a második akadémikus írásáért pedig az elsőnek magasztaló bírálatára fizet az akadémia busás írói díjat. Az utálatos érdek harcz és személyi hercze-harcza a magyar akadémia falai közül a napokban tört ki. Simonyiról egy egyetemi tanárról egy másik egyetemi tanár, Ballagi, könyvet írt, amelyben kimutatta, hogy a Simonyi szerkesztésében megjelent, óriási pénzbe kerülő szótárban huszonötezer hiba van. A tudományos nemtörődömségnek és silányságnak mintája ez a munka, amelyért a fizetést a nagyfejű akadémikusok vették fel, pedig az adatok nagy részét pár forintért szegény tanárjelöltek szedték össze — a tanár urak „útmutatása" mellett. Ők jobbat nem is adhattak, nem is kívánhatni, hogy annyi pénzért jobbat adjanak. A hibákat még hozzá nagy részt éppen a szerkesztő akadémikusok követték el. Simonyit ez a tényállás, a Ballagi Aladár könyve, a könyv nyomán megindult hírlapi hajsza semmiemberré tette. A szótár körül régebben folyik már a vita, amelynek során Simonyi is kisütött Ballagiról hasonló tudományos felületességeket és lelkiismeretlenségeket, amelyeknek egyedüli oka csak az lehet, hogy a tanár úr is a honoráriumért és nem a tudományért dolgozik. Pedig az egyetemi tanár legalább 5-8 ezer frtnyi jövedelme megengedné, hogy valaki önzetlenül foglalkozzék a tudománynyal. A tudomány voltaképpen az emberiség selyemruhája lehetne, de ma néhány akadémikus szaggatja egyes darabjait, hogy kaperarongyot csináljon belőle magának. Miért van s miért lehet ez így ? Mert a társadalom a legtöbb embertől megvonja a tudományos képzettséget. Mennél több a tudománynyal foglalkozó és iránta érdeklődő ember, annyival jobban ellenőrzik a tudósok tevékenységét. Annyival kevesebb a lehetőség a tudósok klikkjeinek megalkotására, a személyes hajszára és érdekharczra. Annyival igazságosabb, önzetlenebb és tiszteltebb lesz a tudós egyénisége. Annyival nagyobbat halad az emberiség előre a tudomány utáin. S ha majd a mi társadalmunk mindenkit műveltté tesz és minden igaz tudós megélhetését biztosítja, akkor nem lesznek tudományos díjbirkózók, de ezerszer többen lesznek a tudomány bajnokai. Addig pedig nem törődünk a burzsoázia e teremtményeivel, de szeretjük a tudást és tanulunk tovább. Minden tanultra fordított óránk közelebb hozza egy pillanattal a tudomány diadalát és nem szabad felejtenünk, hogy az igaz tudomány győzelme a proletárság győzelmével olvad egybe. NÉPSZAVA 1904. február 4. Ex-lex a háziiparban. Mi köze ennek a kettőnek egymáshoz? Hogy jut bele a háziipar az ex lexbe. Vagy inkább mit keres az ex-lex a háziiparban? Igaz, fura dolog, hogy ez a kettő párosul. Hiszen a háziiparban nem obstruálnak. A seprűk és kisszékek nem ellenzéki természetűek, még kevésbé azok, kik készítik őket. S ime mégis beállott náluk az ex lex. Darányi, mikor mer ki nem penderedett a miniszteri székből, úgy akart a gazdáknak olcsó és biztos munkásokat teremteni közvetett úton, hogy a téli időn is igyekezett a kivándorlásra mindig hajlandó földmivelőket odakötni a birtokosok kastélya végihez. Ezért fejlesztette olyan bámulatos energiával a háziipart. Hogy a fejlesztés minnél hatásosabb legyen, végső óráiban Dirányi állami pénzből vagy kétszázezer koronát helyezett kilátásba a kereskedelmi kamaráknak a háziiparczikkek vásárlására. Darányi azonban tervének megvalósítása előtt szerencsétlen edés következtében kikerült a miniszteri székből. Utódja Tallián most leiratokat intézett a kereskedelmi kamarákhoz, melyekben arról értesíti őket, hogy a háziipar állami támogatása abban marad, mert az ex-lex miatt a megfelelő összeg nem áll a kormány rendelkezésére. A honmentő akció tehát elakadt a kétszázezer koronán. Az ex-lex nem tudta megakadályozni, hogy az állam a legfelső emberétől kezdve le egészen a legutolsó kutyamosójáig mindenkinek ne adja a pénzt bőven, csak éppen a háziipart szorította nyakon. Sőt a hadsereg, mely sok milliót emészt föl, szintén megkapta pontosan a maga részét úgyszólván pereznyi késedelem nélkül, talán éppen azért nem jutott ki az úgy is igen sovány falat a háziiparnak. Akik a háziipartól csakugyan az ország megmentését várják, igen nagyon be vannak ijedve most Tallián megcsökönyösödése miatt. Hiszen ebbe belepusztul az ország! Tallián azonban csak a vállát vonogatja. Ő maga is szentül meg van győződve a házilag való iparkodás óriási horderejéről, de hát ha el kell vonnia valahonnan, csak nem vonhat el mástól, mint a néptől! Ez nagyon természetes. A birtokosoknak is lehet ennyi belátásuk. Ilyenformán az ország most nem lesz meg mentve. No, nem baj, majd megmentik, ha vége lesz az ex-lex-nek. Arra mindig van idő. Kik a „nép"-képviselők? Három képviselő úr összeférhetetlenségi ügye volt szombaton a bizottság előtt. Az elsőt, Baross Károlyt megfosztották a képviselőségtől, mert elmebeteg. Eddig nyugodtan szavaztatták a szerencsétlent. A másodiknak már nem volt akkora vétke, az csak vesztegetési ügyben szerepelt. Khuen-Héderváryról van szó, aki ellen Olay adott be feljelentést Papp Zoltán megvesztegetése miatt. A bizottság nem is tárgyalta a dolgot. Kimondotta, hogy nem illetékes a bűntettek és vétségek megállapítására és nem törődik az erkölcsiséggel. Tessék előbb bíróilag elítéltetni az illetőt. Khuen-Hédervárynak tehát sikerült kimászni a dologból, amit előre sejtettünk. Az összeférhetetlenségi bizottság határozata azonban súlyos áz ezért a felmentésért, mert voltaképpen annyit jelent, hogy a „gentlemanok parlamentjéében az erkölcsi sülyedtség nem számít, csak akkor van baj, ha az illető nem tud a bírósággal bánni. Ezután egész természetes, hogy Wolfner Tivadart, aki megesküdött rá, hogy a hadseregnek is szállító Wolfner Gyula czégtől jövedelmet nem húz, szintén felmentették. A bizottság sűrű pókhálóján átütöttek a nagy dongók, csak egy kis légy ragadt, belé, az is azért, mert bolond szegény. Őrültség, vesztegetés, hasznot húzás a katonaságtól. . . Jellemző három eset. Jellemző, de az eseteknél sokkal jellemzőbbek a magyar parlamentre az ítéletek. » Budapest, február 1. A képviselőházi pénteki ülésén Sághy Gyula akart mindenáron békét és Smialovszky ismert indítványának a hétfői vagy keddi ülés napirendjére tűzését kérte. Tisza gróf belement a dologba, mert — szerinte — neki mindegy, hogy mivel töltik az időt a képviselők. Nekünk bizony éppen nem egy kutya, de Tisza gróf így is, úgy is milliomos marad. Madarász azt követelte, hogy a miniszterelnök Ferencz Józsefet ne koronának, de királynak hívja, ha már a nevét nem említi. Utána Szederkényi jelentette ki, hogy Ő szeretné, ha béke volna, de neki „nemzeti vívmányok" kellenek. Batthyány Tivadar gróf két dolgot fejtegetett. Először azt, hogy neki nem kell önálló cseh állam, másodsorban a földmivelőknek az iparosokkal egyenlő választói jogot követelt. Az önálló cseh állam nem rajta áll és semmi köze hozzá, a másik dologban igaza van. Végül Lovászy kért téli ruhát a póttartalékosoknak nyári ruha helyett és Nyiry honvédminiszterrel veszett össze azon, hogy melyikük hibás a póttartalékosok dolgában . Mind akettő! Szombaton Smialovszky Valér okolta meg indítványát.. Tisza válasza után Kecskeméthy és Holló beszéltek arról, hogy ők „nemzeti hadsereg" nélkül nem hallgatnak el. Az interpellálók közül fölemlítjük Várady Károlyt, aki a cselédtörvényt akarja átalakítani. A legközelebbi ülés a delegácziók tárgyalásainak befejezése után lesz. Az új fiumei kormányzót, Roszner Ervin bárót beiktatták állásába nagy ünnepségek között. A vesztegető gróf báró utódja székfoglaló beszédében az autonómia hívének mondotta magát. A delegácziók. Az osztrák delegáczió már mindent megszavazott engedelmesen a katonaság számára, a magyar szerdán ül össze Bécsben. Kár a fáradságért és az utazgatásért. Üres forma az egész ülésezés. Úgyis megszavaznak ezek is mindent. A Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés ügyében Bécsben összeült a vámtanács. Most csak általánosságban foglalkozik a vámkérdésekkel, az érdemleges tárgyalás pár hétig elmarad még. A gyáriparosok szövetsége a delegácziók összeülése alkalmából arra kérte a kormányt, hogy hasson oda, hogy a közös hadügyminiszte