Népszava, 1904. március (32. évfolyam, 25–38. sz.)
1904-03-01 / 25. szám
1904. március 10. nekik a puskatus. És a kárpótlás? Örüljenek, hogy szabadon járnak és nem kerülnek akasztófára, mert a nagyságos szolgabiró urnak velük tetszett álmodni. Ezt az urat úgyis ismerjük már az „Ázsiából." Amilyen förtelmes ez az eset, annyira jellemző kép. Az ázsiai kisisten, a pocsolyában részegen fetrengő szolgabíró, aki álmában gyilkos szoczialistát lát, s a gyanútlan embereket börtönbe csukatja. Éppen, mint a kapitalista társadalom. Bocsánatot kérünk! Tévedtünk. Alázatosan bocsánatot kérünk. Hazudtunk és rágalmaztunk. Azt írtuk ugyanis, hogy Zmejánovics verseczi püspök úr, az aranykeresztes apostol, aki elvtársainkról, a nép kizsákmányolóiról prédikál, háromszáz koronát fizettet magának minden egyházközséggel szoczialistaellenes prédikálásáért. Bocsásson meg a püspök úr és adja ránk főpásztori áldását megtérésünkért. Helyreigazítjuk, visszavonjuk az állításunkat. Zmejanovics püspök úr, aki főpásztorhoz méltó atyai szeretettel óvja juhocskáit a népzsaroló istentelenektől, nem háromszáz koronát követel minden látogatásért az egyházközségtől. Nem háromszáz koronát, de háromszáz forintot. Bocsánatot kérünk, ha olyan kicsire taksáltuk a krisztusi szeretet és a főpásztori jóakarat árát, nyílni. Elismeri, hogy nekünk nincsenek zsidóbankáraink és püspökeink, pedig eddig úgy szólt a nóta, hogy nekünk vannak. Nekünk nincsenek, de önöknek, tisztelt „Új Lap", vannak, még zsidók is, hisz azokhoz is folyamodtak annak idején. Ami a párt alkalmazottainak „hizlalás"-át illeti, tudjuk, hogy az összes alkalmazottak fizetése egyharmada sincs a néppárt szerkesztőségei jövedelmének. Pedig a keresztény szocziális urakról már pártfelük is megírta, hogy haszonért dolgoznak. Az öntudatos munkás önfeláldozása s a szoczializmusnak, ennek az „őrültségnek és gonoszságnak" terjedése éppen nem titokzatos valami, nem titokzatos a pénzért szavazók kapzsisága sem. Mi önmagunkért, osztályunkért, öntudatosan és a tudománynyal vértezetten küzdünk, a papi hálóban vergődő nép pedig papi csatlós. A czéltudatos ember eszméért küzd, tehát áldozatkész. Az elbutított szolga pedig meghunyászkodik és nem szolgál ingyen. Reméljük, hogy ezentúl kevesebb rókaszerű hizelgést, de még több ilyen őszinte vallomást kapunk, bár mi nem tanulni akarunk a keresztény-szocziálisoktól (nincs mit), csak tanulmányozni őket. Ez is hasznos. A szegény ember fillére. Az „Új Lap" február 25-én a következőképpen kezdte meg vezérczikkét, amely a fenti czímet viseli: „Sohse resteljük: a legrosszabb embertől, legnagyobb ellenségünktől is tanulhatunk. Az istentelen, hazátlan, lelketlen szoczialistáktól is." Ne gondoljuk azonban, hogy valami ,„istentelen" tudományt vagy „felforgató" tanokat akarnak tanulni. Nem, de — áldozatkészséget. Feldicséri az égig az áldozatkészségünket és lelkesedésünket, közben „jött-ment zsidók "-nak czimezi a rajtunk „élősködő zsidóvezér"-einket ilyeténképp: „Kockáztatja munkáját, keresetét, családja megélhetését, egészségét, egyéni szabadságát és nem tágit, hanem küzd a felforgató eszmékért. . . Pénz kell... a szoczializmusnak is, ez az 5 kocsikenőcse is, nemcsak a „polgári" mozgalmaké. És van is pénze a szoczialista agitácziónak. Igen, de honnan teremti elő ezt a pénzt. Zsidóban társai, mágnásai, püspökei, akik támogatnák, nincsenek. És mégis van pénze vezéreinek hizlalására, gonosz újságjainak és röpiratainak terjesztésére, a pesti és vidéki agitáczióra, az agitátorok rendes fizetésére. Nem sok ez a pénz, de elég ... És minthogy az elbolondítottak, a szoczialisták, sajnos, sokan vannak, hát sok rongyos zsebből, sok hitvány fillér kerül elő és a fillérekből koronák, száz, ezer, tízezer koronák lesznek és meglevőn így a szükséges pénz, a szoczializmus, ez az őrültség, ez a gonoszság él, fejlődik,hódít, terjed. Hát te jó keresztény magyar, aki T ragaszkodol Jézusodhoz, hitedhez, hazádhoz, aki újra meg akarnád teremteni a keresztény Magyarországot, te mit csinálsz ? ... nem áldozol elvedért. Sőt te várod, hogy neked áldozzanak. Várod a mágnások és papok pénzét, voksod eladó és ha látod, hogy hazád tönkremegy a te közönyösséged, a te önzésed miatt , hát fegyelmet akkor sem ismersz, voksod akkor 13 eladó. ... Te keresztény magyar választópolgár, tedd a kezedet a szivedre és valld meg, hogy az a nyomorult szoczialista becsületesebben, önzetlenebbül küzd és áldoz a maga gonosz czéljaiért, mint te, a te igaz, magasztos, hazafias czélodért. Várjon tanulsz-e a szoczialistától, eleget ütöd át, megérdemli. Most tanulj tőle , megérdemled." Szóval, a néppárt választói megfizetett csőcselék, amelyet a papok és mágnások vesznek meg és hajtanak szavazni. Így vallja be az „Új Lap", amely szeretné, ha a „keresztény magyar" választópolgár (aki nem választó, az nekik nem számít), ha elárulja a proletárság ügyét, csak tudatlanságból és ne pénzért tegye, mert a papzsák nem akar eléggé meg NÉPSZAVA Budapest, 1904. február 29. A munkások választójoga. Említettük már, hogy gróf Tisza István miniszterelnök a választási reform dolgában egyebek közt gyárosokhoz és gyártelepekhez felszólítást intézett, hogy közöljék vele, a munkások mely kategóriáit vonhatná a reformba. Ez a körirata, amint most látjuk, így szól: Tekintetes Igazgatóság! A választási törvény reformja alkalmából a munkásosztálynak választói joggal való felruházása kérdését tanulmány tárgyává tettem. Mivel azonban nem a munkásosztály nagy tömegét, hanem csak a megbízhatóság és hivatottság szempontjából alkalmasnak látszó elemeket kívánom e jogban részesíteni, ennélfogva azon támpontoknak megkeresése mutatkozik szükségesnek, amelyek a munkásosztálynak szellemileg és erkölcsileg javarésze megállapítására, illetve kiválasztására megbízható alapot nyújtanának. E czél elérése végett és azon meggyőződés által vezéreltetve, hogy ezen kiváló jelentőséggel bíró kérdés minden irányban való megnyugtató megoldásánál a tekintetes igazgatóság részéről hazafias támogatásra számíthatok, a következő kéréssel fordulok a tek. Igazgatósághoz . Szíveskedjék az igazgatása alatt álló gyár munkásviszonyai felől és pedig munkabérek nagysága, a foglalkozások különböző nemei (felügyelő, előmunkás, munkavezető stb.) az alkalmazás állandósága t. i. a jobb munkások közül hányan vannak hosszabb, például 2, 3, 4, 5 stb. év óta a gyár szolgálatában feltüntetése mellett tájékoztatni. Szíves tájékoztatást kérek továbbá arra nézve, hogy a munkásviszonyok esetleg a gyárnál létező munkásegyletek viszonyainak mérlegelése mellett, mely ismérvek nyújthatnának megbízható alapot arra nézve, hogy a munkásosztálynak csupán a szellemileg és erkölcsileg java része nyerjen választói jogot. Az ügy sürgősségére való tekintettel becses válaszát mielőbb kérem. A delegáczió új ülésszaka. A delegáczió új ülésszakát ez év május 4—9-ike között, Budapestre hívják össze. Ennek lesz feladata az 1905-iki közös költségvetés elintézése. Ez alkalommal a király is Budapestre jön az udvarral együtt s a delegáczió egész tartama alatt itt marad. Az udvar itt tartózkodása alatt néhány nagyobbszabásu udvari ünnepség lesz. Az udvarral együtt a külállamokat képviselőnagykövetek és követek is Budapestre jönnek. Szóval lesz dinom-dánom, lesznek újra megszavazott százmilliók. Mégis csak boldog a magyar Választások. Nagylakon Nagy Sándor Kossuthpárti, Haász Antal kormánypárti és Szűcs János Ugronpárti között márczius 5-én lesz választás. Állítólag román nemzetiségi jelölt is van. Bodajkon 8-án lesz a pótválasztás a néppárti Perczel Béla és a kormánypárti Széchenyi vikor gróf között. Bodajk Fehér megyében van s ebben a megyében nincs kormánypárti képviselő. Ha Széchenyit sem választják meg, repül a főispán. KÜL_FÖLD). Kelet-Ázsia. Orosz-japán háború. A háború talán eltart másfél évig. De bármeddig is tartson, azzal fog végződni, hogy japán katona elevenen nem jut haza. Így beszélt az új fővezér, Kuropatkin orosz generális. Eszünkbe jut Roberts lord nagyhangú dicsekedése a búr-háború megkezdésekor, mert az orosz épp úgy áll most, mint Anglia akkor. Vereséget vereségre kap, sőt legujbb hatalmasan fölfújt „győzelme" sem egyéb, mint csúfos vereség. T. i. a japánok három vén rozzant hajót küldöttek a port-arturi kikötőbe telekővel s pokolgépekkel, abból a czélból, hogy a kikötőben elsülyednek , lehetetlenné teszik az orosz hajóhad mozgását. Az oroszok összevissza lőtték a három hajót, amelyek szépen el is sülyedtek a japánok örömriadalma között s az oroszok, mikor már teli kürtölték a világot a „győzelemmel", tudták csak meg a csúfos kudarcot. Szárazföldi összeütközés még nem volt, de már annyi bizonyos, hogy sokkal nagyobb serege van a japánoknak harczkészletben, mint a szállítás ezer akadálya által hátráltatott orosznak. Az európai áttekintés még mindig homályos találgatásra ad okot. Hogy Korea és Khina szövetséget szándékszik kötni Japánnal, ez számtalan kalandos kombináczióra ad alkalmat. Bizonyos ugyan, hogy minden európai uralkodó s a tőlük függő sajtó orosz-barát húrokat penget — Anglia kivételével — de biztos az is, hogy a szocziáldemokráczia mindenütt készen áll esetleges nagyobb háború megakadályozására. Egész Európa proletárátusa üdvözli az orosz szocziáldemokratákat most megindítandó nagy küzdelmükben. A bécsi szoczialista diákok hatalmas gyűlést tartottak, melyen dr. Ellenbogen elvtárs volt a szónok s a gyűlés üdvözletét küldte az orosz forradalmároknak s reményét fejezte ki, hogy ez a háború végre meg fogja buktatni a véres czári kényuralmat. A gyűlés után az orosz konzulátus előtt tüntetés volt. A párisi orosz szocziáldemokraták csoportja is tiltakozó gyűlést tartott a keletázsiai háború ellen. Elnöke volt Deutsch Leó, egyike a legrégibb orosz forradalmároknak, aki tizenhat évi száműzetés után szökött meg Szibériából. A szónok Pleckanov volt. A gyűlés határozatilag kimondta, hogy a háború nem egyéb, mint kapitalista csoportok munkája s ellene a japáni osztálytudatos proletárokkal együtt tiltakozik. Egyidejűleg felhívja az orosz forradalmárokat az abszolutizmus elleni küzdelemre. A gyűlés alatt Plechanov egy moszkvai levéllel bizonyítja, hogy az u. n. hazafias tüntetések nem egyebek, mint a rendőrség által rendezett, álruhában levő rendőrök és spiczlik gyűlései. A hajsza. Budapest, február 29. Az „Adevérul" lefoglalása. Az „Adevérul" megjelent, tehát megint lefoglalta az ügyészség utasítására a rendőrség, ezúttal a Spicuiri (Kalászok) és Foi goale (Üres lapok) czímű czikkek miatt. Azonban nem találhattak egy példányt sem, mert okulva a múltakon, csupán az ügyészséghez küldendő egy példányt nyomattuk ki, miután úgyis minden szám konfiskálva lesz, s csak az ügyészség által lefoglalt czikkek kihagyásával nyomatjuk ki a lapot, tehát ugyanazt az eljárást követjük, ami az osztrák cenzúránál törvényesen be van vezetve. Ha már czenzúra van, hát legyen nyílt czenzúra. A „szabad" Magyarország szégyene ez, nekünk nincs okunk titkolni, hogy középkori állapotokban vagyunk. A szaklapokat is üldözik már. A Famunkások Szaklapjának legutolsó számát az ügyészség lefoglaltatta. Hajrás Miskolczi hajsza. Miskolczi elvtársainktól a következő táviratot kaptuk: „Óriási tiltakozó népgyűlés a sajtószabadságért. Groszmanntól a szó megvonva. A népgyűlés karhatalommal szétverve." Ez a galád eljárás csak élesebbé fogja tenni miskolczi elvtársaink harczát. 56 Áldozat. A személyes szabadság elkobzása kezd ismét divatba jönni Magyarországon. Még mindig kisért az ungvári bútorgyári sztrájk, a hatóság sehogy sem akarja ezt elfelejteni, úgy látszik czélul tűzte ki, hogy megrémítse a munkásokat, nehogy ismét a sztrájk hatalmas fegyverét igénybe vegyék, nyomorúságos helyzetük javítására. A rendőrség a sztrájkból kifolyólag elítélt 56 munkást; a megbírságolt munkások az ítéletet megfelebbezték, de a rendőrség az 3. oldal.