Népszava, 1904. augusztus (32. évfolyam, 94–106. sz.)

1904-08-02 / 94. szám

1904. augusztus 2. NÉPSZAVA maskodásával, amely a népet megalázza és sza­badságában korlátozza. A kragujeváczi véres összeütközésen, amelyen tisztek és polgárok öl­dösték és veszedelmesen megsebezték egymást, elkeseredetten kiabálták a parasztok : — Legyen vége a mostani társadalmi és állami rendnek ! Le a hadsereggel! Le a monarkiával! Oroszország: ínség Oroszországban. A keletázsiai háború bor­zalmas hatása mutatkozik Oroszországban. Az ipar, kereskedelem pang, a mezőgazdaságot a nagy szá­razság tönkretette, az adókat felemelték és a há­ború czéljaira rövid úton be is hajtják, szóval nyomor, éhség ütött tanyát az enélkül is nyomo­rult porbasujtott orosz nép közt. A kétségbeejtő állapotról most a következőket jelentik Varsóból, Lodzban, Lengyelország egyik legfontosabb ipari központjában, csaknem az összes munkások munka és kenyér nélkül maradtak. Az utczákon minden­felé kiéhezett, beteg és éhségtől összeeső alakokat lehet látni. A koldulás­, lopás és rablás nagyon elhatalmasodott. A leggyakoribb esetek közé tar­tozik, hogy az anyák gyermekeiket, ha nem tud­ják őket eltartani, egyszerűen kiteszik. Hogy mily irtózatos a nyomor, legjobban mutatja az az eset, mely a múlt szombaton történt Lodzban. Egy elég jól öltözött munkásember járkált az utczákon, karján egy gyermeket vitt és megvételre kínálta a járókelőknek. Mikor a rendőrség letartóztatta, azt vallotta, hogy gyermeke két napja már nem evett és kénytelen eladni, hogy éhen ne haljon. Sokan az embert őrültnek tartották, mások azon­ban részvétet tanúsítottak iránta és megajándé­kozták. Tiraszpol városkából, mely Dél-Oroszor­szág leggazdagabb vidékén fekszik, azt jelentik, hogy az egész vidéken az 1802. évi nagy nyomo­rúság megismétlődését, várják. Nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság is a legszomorúbb állapotban van. Tavaly ősz óta az időjárás a lehető legrosz­szabb volt.. A múlt évi ősz rendkívüli szárazsága miatt nem lehetett rendes időben vetni. A remény­ség, hogy legalább a tél nedves lesz, nem teljese­dett. Hó­ az egész tél folyamán alig volt. A nyár szintén teljesen száraz és két-h­árom hónap alatt alig volt néhány jelentéktelen eső. A vidék min­denfelé egészen le van sülve. A marhákat már régóta tavalyi szalmával etetik. A lesoványodott marhákat nagy tömegben hajtják mindenfelé a piac­ra, de mert kevés a vevő, nevetséges áron kénytelenek eladni Akiknek módjukban van, maf­h­áikat a szomszédos kormányzóságba, különösen Podoliába hajtják, ahol némileg jobb termésre van kilátás. Szintén igen rossz lesz a gyümölcs- és szőlőtermés is. A májusi fagyok alatt a gyümölcs­fák teljesen elfagytak, sőt a gyöngébb fák egé­szen megfeketedtek. Mindenfelől csak panaszos hangokat lehet hallani. Az élelmiszerek ára — a hús kivételével — hallatlan magasra emelkedett. Ezzel szemben azonban a munkabérek nagyon le­szállottak s az átlagos napszám 25 képek (60 fillér). Az ipar és kereskedelem mindenfelé pang és min­denki általános rettegéssel néz a tél elébe. A tar­tományi kormányzóság felhívta a kormány figyel­mét, hogy a hadiköltségeken kívül igen jelenté­keny összegeket kellene a nyomorban sínylődő lakosság fölsegítésére fordítani. Varsói lapok je­lentik, hogy a háború által fölidézett gazdasági válság folytán Varsóban 36.000, Lodzban 10.000 és Kalisban 8.000 munkás maradt kenyér nélkül. Ha­sonlóan vigasztalanok a viszonyok a többi tarto­mányokban. Az oroszok hóhéra. Budapest, augusztus 1. Még alig tudunk megbízható adatokat Plehve-nek, az oroszok hóhérának meg­gyilkolásáról. Az orosz lapokat a c­enzura némítja el s az orosz rendőrség a leg­szigorúbban őrködik, hogy minél kevesebb részlet jusson nyilvánosságra. Még azt se tudjuk biztosan, hogy akit elfogtak, tény­leg a merénylő-e. Több külföldi lapnak jelentik Pétervárról, hogy a rendőrség a letartóztatásokkal hamis nyomon jár, mert Plehve gyilkosa biztonságban van. Annak a fiatal­embernek kilétét, akit a merénylet alkalmával letartóztattak, még nem tudták megállapítani. Kórházban fekszik, mert a véres esemény közben ő is súlyosan meg­sebesült. A bomba szilánkjai érték-e őt is, vagy öngyilkos kísérlete közben kapta sebét, nem tudni. Eddig már többször ki­hallgatták, de nem akar vallani semmit, még a nevét sem akarja megmondani. Azzal sem jöttek még tisztába, hogy a bombavető egyedül állott-e a merénylet­ben, vagy voltak-e társai. De a rendőrség valóságos hajszát indí­tott mindazok ellen, akikről hiszi, hogy a jelenlegi állapotokkal nincsenek megelé­gedve. A legutóbbi három nap alatt több száz embert letartóztattak és ezek egy részét a Péter-Pál-erődbe vitték, mert a törvényszéki börtönök már zsúfolva van­nak. A denuncziálás fénykorát éli és a politikai rendőrséget valósággal ostromol­ják följelentésekkel. Száz és száz ember szívja ártatlanul, pusztán valamely ellenségének följelentése folytán a börtön dohos levegőjét. Nagy az öröm mindenütt a külföldön élő orosz menekültek között, akiket a zsarnokság kiüldözött hazájukból. New­ Yorkban egy oroszokból és lengyelekből álló ötezer főnyi tömeg­gyűlést tartott s ugy ünnepelte Plehve gyilkosát, mint a szabadság hősét, az igazságosság mártírját, aki egy szörnye­tegtől szabadította meg a világot. Az új­ságok szerkesztőségei elé kiakasztott és Plehve meggyilkolásáról szóló táviratokat több ezer főre menő, oroszokból, finnekből és lengyelekből összeverődött tömeg állta körül. Ezek az emberek vad örömrival­gással fogadták a híreket, azután haza­siettek, ünnepi ruhába öltöztek s elő­készületeket tettek fölvonulások és öröm­ünnepek rendezésére. A lengyel- és zsidó­egyesületek vezetői fölhívásokat küldöttek a tagoknak, hogy vegyenek részt a Plehve meggyilkolása alkalmából megtartandó hálaadó istentiszteleten. Genfben egy cso­port orosz férfi és nő a „Tribüne de Gé­névé" nyomdája előtt verődött össze és várta az esti lap megjelenését. Hangosan olvasták a Plehve meggyilkolásáról szóló híreket, aztán az utczán végig tánczoltak és énekeltek. Berlinben német elvtársaink egy gyű­lést tartottak, amelyen élesen ostorozták a német kormány ama eljárását, hogy mindenben szolgálatot igyekszik tenni az orosz kormánynak. A gyűlésen dr. Lieb­knecht elvtárs elhunyt nagy előharc­o­sunk fia, többek között a következők mondotta: Pénteken az a hír érkezett, hogy Plehve, a vil­nai véreb meghalt (Perczekig tartó viharos taps és helyeslés), hogy ezt az embert, akinek kezé­hez százezer elnyomott munkásnak vére tapad, megérdemelt módon kivégezték. Berlinben egyet­­len egy ember se volt, aki ne mondta volna: Hála Istennek, hogy ettől a lidércznyomástól megszabadultunk! A tett bizonyára borzasztó, de nem lehetséges, hogy miatta felháborodjunk. Láttam tegnap oroszokat, akik a hit hallatára egymást megölelték és megcsókolták és gyer­mekek módjára sírtak. Valamennyien érezték, hogy Plehve halála a szabadulás órájának kö­zeledését jelenti. A merénylő, aki életét koc­­káztatta, egy népet mentett meg zsarnokától. Őrizzük meg ennek az embernek hálás és tisz­teletteljes emlékét. Nekünk az a kötelességünk, hogy az orosz szoczialistákat támogassuk és ki­jelentem, hogy valahányszor csak tehetem, kül­deni fogok nekik nyomtatványokat és az összes szoczialistákat felkérem, hogy ugyanezt tegyék. (Viharos helyeslés). Ezután más szónokok is ugyanebben az értelemben beszéltek és valamennyien azt mondták, hogy a német szoczialisták kötelessége orosz testvéreiket támogatni és nekik minden Németországban meg­engedett szoczialista nyomtatványt elkül­deni. Erről egyébiránt értesíteni fogják a német kormányt is, úgy hogy jövőben nem lehet majd a szoczialisták ellen tit­kos szövetkezés miatt pert indítani. Valószínű, hogy az orosz zsarnokság nem okul s azt hiszi, hogy a jelenlegi rendszert a nép elnyomásával tovább is fenn lehet tartani. Mégis vannak jelek, amelyekből következtetni, hogy az orosz hatalmasok is remegni kezdenek. Cseri­kov, Varsó kormányzója beadta lemondá­sát. Cserikovot Bobrikov finn kormányzó megölése valósággal idegbeteggé tette és most, hogy Piuhve mi­ggyilkolásáról érte­sült, állap­ota ari nyír-­ sá­gosodott, hogy nem tudj­­t váld az állásával járó izgal­makat­ elviselni. Bizonyá­ri még irtózatos áldozatokat fog követelni a zsarnokság elleni küzde­lem, patakokként fog ömleni az orosz nép vére s az ugyons.ti.y.k­.avott nép még m­ár egyszer vesz véres boszut elnyomatásáért, de a küzdelem vége csak az orosz nép szabadsága lehet. 3. oldal. Ostromállapot Esztergom­megyében. Tokod, július 30. Esztergommegyében ostromzár alá vet­ték az összes bányafalvakat. Valamennyit katonasággal és csendőrökkel szállták meg. Ezek mindent elkövetnek, hogy a töme­get a végsőkre provokálják. A tolonc­ozás és elfogatás százszámra folyik. Akit meg­találnak, aki valamiért szemet szúr, azt se kérdés, se beszéd elfogják, ahol talál­ják és viszik. Két-három embernek sem szabad összejönni, mert vagy elfogják őket, vagy széjjelvernek közöttük. Az elkese­redés már oly óriási, hogy Albert Ferencz bányabiztost, akinek ezen állapotok fel­idézésében nagy része van, Csolnokon a nők kőzáporral fogadták. A munkások el vannak szánva akár meghalni, de nem engedni. Ezzel szemben nem használ semmiféle erőszak. A bánya­felügyelő betiltotta a „Népszava" árusítá­sát — hogy mi jogon, azt csak ő tudja. Az a joga a hatalom, amely a kezében van és az a sok száz szurony, mely mögötte áll. Ezekre támaszkodva mindent szabad ezeknek az uraknak! A bányatársaság kitért minden békés megegyezés elől s mindent elkövetett, hogy az elkeseredést a végsőkig fokozza. Most ki vannak élesedve az ellentétek — bármi történjék is, a felelősség a kapzsi társa­ságot és a mindig szolgálatára kész ható­ságokat terheli ! * Más oldalról a következő tudósítást kapjuk: Az annavölgyi sztrájkban nem történt változás. A hatóságok és különösen a bányakapitányságok mindent elkövetnek, hogy a munkások ellenállását megtörjék. Első dolguk volt, hogy Grabner Henrik elvtársunkat kiutasították az annavölgyi telepről. Grabner erre lakást bérelt magá­nak Sárisápon, de a csendőrök csakhamar kiszimatolták ezt és innen meglánczolva mint egy rablógyilkost, börtönbe kisérték. Egy napig ott tartották és azután erős fedezet mellett eltolonczolták. Grabner 21 évig állott a munkásnyuzó társaság szolgálatában. — Józsa i, s sok más elv­társat más községekből tolonczoltak ki. Szóval, működik a Tisza-rendszer. A julius hó 30 ára egybehívott gyűlést a következő ostoba indokolással tiltották be: 5129/1904. Esztergomi járás főszolgabírójától. Másolat: Tekintetes Főszolgabiróság ! Alulírottak tiszte­lettel bejelentjük, hogy az összes bányamunkások 1904. évi julius hó 30-án, délután 2 órakor a ma­gasi kemenczéknél Csolnoknál nyilvános gyűlést tartanak. Napirend: 1. A sztrájk okai. 2. A társ­láda-igényekről. Tisztelettel kérjük ezen bejelen­tésünket szívesen tudomásul venni. Tisztelettel: Pfluger Mihály s. k., Koll János s. k., Stoll József s. k., Liener József s. k., Puts Pál s. k. Végzés: Pfluger Mihály és társainak ezen bejelentését tudomásul nem veszem, s a fentjelzett gyűlésnek megtartását nem engedélyezem. Mert: A bejelentésben a szónokok nevei megnevezve nincsenek, valaminthogy az sem foglaltatik benne, hogy a rend fentartásáért a felelősséget kik vállal­ják el. De különben is, az annavölgyi bányamunkások között kiütött sztrájk már befejezést nyert f. hó 27-én reggel, amely határidővel mindama munká­sok, akik addig munkába nem állottak, — a m. kir. bányakapitányság idevonatkozó, s kellőleg közhírré tett hirdetménye szerint, — a bányaszolgálatból, a társládára való igényük elvesztése mellett, el­bocsájtattak. A sztrájk tehát ily módon befejeztetvén, — s a békéltető tárgyalások újból fel nem vétethetvén, merőben felesleges, hogy a munkások, ez idő szerint, e tárgyban ujabb tanácskozásokat tartsa­nak ,­­ sőt az elbocsájtott munkások összegyüle­kezése csakis a közrend megbontására vezethet, aminthogy erre a közelmúlt napokból példáim is vannak, amidőn ugyanis a munkából elbocsájtott.

Next