Népszava, 1905. május (33. évfolyam, 65–89. sz.)
1905-05-03 / 65. szám
1905. május 4. NÉPSZAVA megnyilvánulásáért, hanem felelet az ellenségeknek a lefolyt évben a munkásság ellen indított támadásaira. Öröm ez a támadások sikeres visszaverése fölött, hadi szemle az elhatározott nagy végső küzdelemhez, az általános, egyenlő és titkos választói jogért. Az elmúlt évet joggal nevezheti Magyarország munkásnépe a küzdelem évének, mert az osztályellentétek sohasem érték el nálunk azt a kiélesedést, amellyel elértek a lefolyt évben. A gazdasági küzdelem terén a lakatosok, asztalosok, építőmunkások állottak a csatatér első soraiban, a fővárosban és szerte az egész országban majdnem minden szakmában szembe került egymással a tőke és munka, a kizsákmányoló és a kizsákmányolt munkás. A szervezett munkásság együttes ereje, testvéri szeretete és szervezettsége, mind e harcokat győzelmesen vivta meg s előbbre vitte a munkásság életfentartását, könnyebbé téve a nyakába szorított igát. A sztrájkrendeletek, amelyeket a kormány, a kizsákmányolók nyomása alatt és azok uszítására hozott nevetségesekké, hasznavehetetlenekké váltak, megtörtek az életigazságon és a munkásság szervezettségén. A szakszervezetek ellen indított hajszában az egész ország munkásnépe felemelte tiltakozó szavát és a bűnös kéz, amely a munkásság védővárai után nyúlt, hogy szétrombolja azokat, tehetetlenül lehullott. A kőművesmunkások mostani győzelme, megpecsételése ama igazságnak, hogy szívós kitartásunk a szervezettségben, mindnyájunk számára meghozza a kívánt eredményt, szervezeteik legális elismerését, mint a munkások hivatott érdekképviseletét. Politikai téren nem szünetelt az osztályharc, sőt itt is élesebb, mélyebb lett. Elvtársaink legjobbjai a börtönökbe kerültek, a hatóságok kíméletlen szigorúsággal vetették magukat a szociáldemokrácia igazságait hirdető agitátorokra és a párt irodalmára, különösen pedig a sajtóra, de mindeme jogtalanságok dacára, emelt fővel mutathat rá az ország munkássága arra, hogy nem csüggedt, nem gyengült mozgalmában, hanem erősödött és a támadásokra azzal felelt, hogy a szociáldemokrácia hatalmas fegyverét, a pártlapot, a Népszavát napilappá tette, örömére, dicsőségére és kiszámíthatatlan előnyére az ország elnyomott népének, bosszúságára és félelmére az ellenségeknek. Az általános, egyenlő és titkos választói jogért folytatott agitációt, a megvalósulás utolsó állomásához vezette, belekényszerítve a polgári pártok képviselőit, hogy a választói jog megadására határozott ígéretet tegyenek. Megtették, de most az alakoskodás százféle formájában szeretnének az ígéret elől kibújni. Ez a májusi ünnep biztos záloga annak, hogy ez nem fog nekik sikerülni, biztos jele annak, hogy Magyarország munkásnépe harcrakészen áll, a szépszerével meg nem kapható jogot, harccal, az általános sztrájkkal küzdeni ki magának. Ebben a jelszóban nyújtunk testvéri kezet a világ minden táján,létező és ünneplő elvtársainknak, testvéreinknek és azzal a felemelő érzéssel távozunk innen az ünnep színhelyéről, hogy kétszeres erővel és örömmel fogunk dolgozni ezután szervezeteinkért, eszménkért, a szociáldemokráciáért és lelkesedve vesszük fel a harc fegyverét az általános választói jogért. A vas- és fémmunkások dalszövetségének lelkesítő éneke rekeszte be az ünnepet, amely után még a késő esti órákig maradtak együtt az elvtársak. * A fővárosi szakmák és szervezetek szintén megtartották külön-külön gyűléseiket, melyekről az alábbi tudósítások számolnak be: Budapesten: Az V-VI. kerületi szervezett munkások vasárnap délután 3 órakor gyűlést tartottak a Fóthi úton levő kilenc ház előtti téren. A gyűlésen Vágó Béla és Tarcai Lajos elvtársak beszéltek, vázolva május elsejének jelentőségét. E gyűlésen a keresztény-szocialisták is megjelentek s miután érvekkel nem tudták megcáfolni a fölöttük elhangzott vádakat, elmentek a közellévő karmelitatemplomba, ahol meghúzatták a harangokat, hogy így zavarják meg a gyűlést. Ez a tettük azután, amely fényes bizonyságát adta szocialista voltunknak, még a hozzájuk húzódó józanabb emberek közt is nagy megbotránkozást keltett. Elvtársaink mindazonáltal alaposan elverték rajtuk a port s a megjelent keresztény szociálisok lefőzve kullogtak el a gyűlés színhelyéről. A nyomdászok körülbelül 1000-en, hétfőn délelőtt 10 órakor tartották meg gyűlésüket, amelyen a szónokok Gyürei Rudolf, Schwarz Ambrus, Jászai és Grünfeld elvtársak méltatták május elsejéizette jelentőségét. A gyűlésen Kirsteier János elvtárs volt az elnök, a jegyző pedig Neuhaus Vilmos elvtárs. A gyűlés kezdetén és végén az „Athenaeum."-ra Mirán énekelt. A grafikai munkások Vasvári Pál utca 4. szám alatti egyleti helyiségükben gyűléseztek, ahol Báron Ede elvtárs fejtegette németül május elsejének jelentőségét. A bádogos- és szerelőmunkások a Baranyi-féle helyiségben gyűléseztek, ahol Schmidt elvtárs beszélt a munkások világünnepéről. A vas- és fémöntők az Óvoda utcában lévő Dosgyák-féle vendéglőben tartottak gyűlést, amelyen Péter József és Eoth Arthur elvtársak beszéltek május elsejének jelentőségéről. A II. kerületi munkások április hó 30-án jól látogatott népgyűlést tartottak, amelyen az első és második pontot, május elsejét és a sajtót Tarczai elvtárs fejtette ki, a harmadik pontot, az építőmunkások kizárását, Szemecz elvtárs fejtegette. a Vidéken. Az erzsébetfalvai szervezett munkásság hétfőn délelőtt tartotta gyűlését. Délután pedig májusi ünnepet rendezett a Csepel-szigeten. Zágrábban a szervezett munkásság hétfőn délelőtt nagy népgyűlést tartott, hogy megünnepelje május elsejét. A népgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozik az osztrák-magyar-olasz fegyverkezés ellen, amely veszélyezteti a népek békéjét. A kolozsvári elvtársak, mintegy 1500-an, körmenetet, majd ezután gyűlést tartottak, amelyen helybeli vezetőik beszéltek. A rendőrség előre betiltván a vörös zászlót, a körmenetben nemzeti színű zászló alatt mentek. A hatvani munkások folyó évi május elsején népgyűlést tartottak. Joó Ferenc elvtárs lelkes szavakban emlékezett meg május elsejéről. Kristóf elvtárs az élesdi eseményekről emlékezett meg. Beszéltek még Paraszt Ilona elvtársnő, Faragó, Paraszt Ferenc és Kristóf János elvtársak, továbbá Klippan Mari és Sprap Juli elvtársnők. A temesvári munkások május hó elsejét ünnepi menettel, mulatsággal és népgyűléssel ünnepelték meg. Biró János elvtárs németül, Strausz Fülöp elvtárs magyarul fejtegették a nap jelentőségét. A kassai szervezett munkások május 1-én népgyűlést, majd a Széchenyi-ligettől a Lajosforrásig vezető 8 kilométernyi úton tüntető felvonulást rendeztek. Este táncmulatság volt. külföldön. Hivatalos táviratok. A bécsi szervezett munkások felvonulása igen szépen folyt le s a Práterbe kiérve, szakok szerint, 46 vendéglőben telepedtek meg. Csak az keltett némi izgalmat, hogy két zászlót elkoboztak. Egy munkást, aki egy rendőrt bottal megütött, elfogtak, de a jegyzőkönyv felvétele után ismét szabadon bocsátották. A Práterből való kivonulásnál három teher- és bútorkocsi, amelyen sztrájkoló szállítómunkások ültek, nagyobb csoportosulást idézett elő, melynek a rendőrség az által vetett véget, hogy az illető kocsikat mellékutcába terelte. A Práter-séta résztvevőinek számát 40—50.000-re teszik. Linc: A májusi ünnep az eddigi jelentések szerint egész Felső-Ausztriában zavartalanul folyt le. Lincben és a vidéken számos munkásgyülést tartottak. Trieszt: A Főtéren nyilvános munkásgyülés volt, amelyen több mint kétezren vettek részt. Szónokolt rittoni munkásvezér és az Avanti szerkesztője, a Laboratore szerkesztője pedig Gorki Maximról beszélt. E gyűléssel egyidőben hatszáz szlovén munkás is tartott gyűlést. Délelőtt csak a pékboltok és élelmiszerkereskedések voltak nyitva, délután az összes üzleteket bezárták. Egy anarkistát, aki a munkásgyűlés közben anarkista kiáltványokat akart kiragasztani és három fiatalembert, akik a diákokat az iskolábólvaló távolmaradásra akarták bírni, letartóztattak. Troppau: Sziléziában a májusi ünnep zavartalanul folyt le. A Kohrisch-Ostrauban tartott népgyűlésen 10.000 munkás vett részt. Orlauban, ahol 15—20.000 munkás vett részt a gyűlésen, Cinger és Rieger képviselők beszéltek. A bányamunkásoknak csak ötödrésze állt ma munkába. A gyárakban és a szénvidéken részlegesen, Vitkovicban azonban teljes erővel dolgoztak. Belgrád: A szerb szocialisták, noha az ő naptáruk szerint nem ma van május elseje, szintén ma ülték meg a szocialisták világünnepét. Korán reggel vagy ötezer munkás vörös zászló alatt a Mihály utcán a királyi palota előtt a topcsideri vendéglőkertbe vonult, ahol gyűlés volt. Gyakran hangzott föl a kiáltás: Éljenek az orosz forradalmárok ! Pária: A munkástőzsdén tartott gyűlés viharos lefolyású volt. Határozatot fogadtak el, melyben a nyolcórai munkaidőt és hetenkint egy pihenőnapot követelnek. A gyűlés után a tömeg és a rendőrség közt kisebb összeütközések voltak, miközben 12 embert elfogtak. Saint-Etienne: Némi tüntetéssel folyt le május elseje. A rendőrség és a tüntetők közt összeütközésre került a dolog és lövéseket is váltottak. Két rendőr és három tüntető megsebesült. Több embert letartóztattak. Róma: Úgy itt, mint az összes nagyobb olaszországi városokban népgyűlések voltak, amelyek teljesen rendben folytak le. Toulonből táviratozzák, hogy tegnap délután számos tüntető csoport vonult végig zászlóvivőkkel az élén s az elővárosban kieszközölték az üzletek bezárását. A kávéházak vendégei kénytelenek voltak elhagyni a helyiségeket. A tiszteket és altiszteket, akik a tüntetők útjába kerültek, kényszerítették arra, hogy a menet előtt vitt piros és fekete zászlók előtt, tisztelegjenek. A tüntetők a Carmagnole-t és az Internationale-t énekelték és szidalmazták a hadsereget, a tőkét és a burzsoáziát. Egy matrózt agyonszúrtak. Amiensban az anarkisták tegnap tüntettek. Végigvonultak az utcákon. Verekedések is voltak. Többeket megsebesítettek. SZÍEÍtIDLE • Budapest, május 2. Beharangozó. Holnap nyílik meg a képviselőház új ülésszaka. A kaszinók és kávéházak játékterme áthelyeződik a dunaparti sokmilliós palotába. Füstmentes, gótíves termekben folytatják majd a „munkát". Játéknak játék marad ez is, csak nagyobb a tét. Nem egyes emberek bőrére megy, hanem az egész országéra. Soha nagyobb bizalmatlansággal nem fogadtunk új ülésszakot, mint ezt. És soha nagyobb feladatok nem kínálkoztak megoldásra, mint ez idén. Elkeseredett választási harc megbuktatta a kormányzó többséget. Nem szigorúan körülhatárolt politikai irányzat vesztette el a harcot, hanem a hatalom birtoklására közkereseti társaságba állott csoportokat. És nem új politikai irányzat győzött, hanem múló jelszavak köré letelepedett politikai orvvadászok koalíciója. Igen, orvvadászok! Mert nem programmjuk megvalósításáért küzdő hadsereg harcát vívják, hanem a hatalom birtokára megéhezettek szennyes tülekedését. Nekünk nem váratlan ez a fordulat. Sokkal jobban ismerjük a koalíciós urak erkölcsi fajsúlyát, mintsem hogy eleve ne lettünk volna tisztában, hogy mit várhat tőlük az ország. Reakciós választási rendszernek szükségszerű terméke ez a mai parlament. Úgy termi meg önmagától a korrupció szennyét, mint ahogy az álló pocsolyavíz a poshadó békanyálat. Programmok helyét hatalmi vágyakozások foglalják el s vele a becsületes politikai harcokat koncért való marakodások váltják föl, így fest most a képviselőház, amint új tárgyalásra egybegyűl. Soha jogosabb bizalmatlansággal nem tekintett még erre a parlamentre a munkásosztály. A fegyverkezés ellen. Május elseji ünnepeinken mindig foglalkoztatja a proletárságot egy-egy gondolat, amely kívül esik azon az eszmekörön, amely általánosságban fűződik ehez a világünnephez. A magyarországi munkásság esetleg mihamar döntő küzdelembe kerül a választói jogért. Természetes, hogy ünnepünknek ez volt a vezérgondolata — eltekintve az általánosságoktól, így esett, hogy nem volt alkalmunk kifejezésre juttatni egy olyan véleményünket, amelynek gyakori hangoztatására s amelynek szellemében való cselekvésre mihamar szintén szükség lehet. Az olasz-osztrák-magyar háborús készülődésekről van szó, amelyek ellen tudvalevőleg közös tüntetést tervez az érdekelt országok proletariátusa. Horvátországi testvérpártunknak azonban akadt alkalma, hogy május elseje is kifejezésre juttassa megvetését a nemzetközi militarizmus iránt, amelynek most véres álda- 3