Népszava, 1905. május (33. évfolyam, 65–89. sz.)

1905-05-03 / 65. szám

1905. május 4. NÉPSZAVA megnyilvánulásáért, hanem felelet az ellenségek­nek a lefolyt évben a munkásság ellen indított támadásaira. Öröm ez a támadások sikeres vissza­verése fölött, hadi szemle az elhatározott nagy végső küzdelemhez, az általános, egyenlő és tit­kos választói jogért. Az elmúlt évet joggal ne­vezheti Magyarország munkásnépe a küzdelem évének, mert az osztályellentétek sohasem érték el nálunk azt a kiélesedést, amellyel elértek a le­folyt évben. A gazdasági küzdelem terén a lakatosok, asz­talosok, építőmunkások állottak a csatatér első soraiban, a fővárosban és szerte az egész ország­ban majdnem minden szakmában szembe került egymással a tőke és munka, a kizsákmányoló és a kizsákmányolt munkás. A szervezett munkás­ság együttes ereje, testvéri szeretete és szerve­zettsége, mind e harcokat győzelmesen vivta meg s előbbre vitte a munkásság életfentartását, könnyebbé téve a nyakába szorított igát. A sztrájkrendeletek, amelyeket a kormány, a ki­zsákmányolók nyomása alatt és azok uszítására hozott nevetségesekké, hasznavehetetlenekké vál­tak, megtörtek az életigazságon és a munkásság szervezettségén. A szakszervezetek ellen indított hajszában az egész ország munkásnépe felemelte tiltakozó sza­vát és a bűnös kéz, amely a munkásság védő­várai után nyúlt, hogy szétrombolja azokat, te­hetetlenül lehullott. A kőmű­vesmunkások mostani győzelme, meg­pecsételése ama igazságnak, hogy szívós kitar­tásunk a szervezettségben, mindnyájunk számára meghozza a kívánt eredményt, szervezeteik legális elismerését, mint a munkások hivatott érdekkép­viseletét. Politikai téren nem szünetelt az osztályharc, sőt itt is élesebb, mélyebb lett. Elvtársaink leg­jobbjai a börtönökbe kerültek, a hatóságok kímé­letlen szigorúsággal vetették magukat a szociál­demokrácia igazságait hirdető agitátorokra és a párt irodalmára, különösen pedig a sajtóra, de mindeme jogtalanságok dacára, emelt fővel mu­tathat rá az ország munkássága arra, hogy nem csüggedt, nem gyengült mozgalmában, hanem erősödött és a támadásokra azzal felelt, hogy a szociáldemokrácia hatalmas fegyverét, a pártlapot, a Népszavát napilappá tette, örömére, dicsőségére és kiszámíthatatlan előnyére az ország elnyomott népének, bosszúságára és félelmére az ellen­ségeknek. Az általános, egyenlő és titkos választói jogért folytatott agitációt, a megvalósulás utolsó állo­másához vezette, belekényszerítve a polgári pár­tok képviselőit, hogy a választói jog megadására határozott ígéretet tegyenek. Megtették, de most az alakoskodás százféle formájában szeretnének az ígéret elől kibújni. Ez a májusi ünnep biztos záloga annak, hogy ez nem fog nekik sikerülni, biztos jele annak, hogy Magyarország munkásnépe harcrakészen áll, a szépszerével meg nem kapható jogot, harccal, az általános sztrájkkal küzdeni ki magának. Ebben a jelszóban nyújtunk testvéri kezet a világ min­den táján,létező és ünneplő elvtársainknak, test­véreinknek és azzal a felemelő érzéssel távozunk innen az ünnep színhelyéről, hogy kétszeres erő­vel és örömmel fogunk dolgozni ezután szer­vezeteinkért, eszménkért, a szociáldemokráciáért és lelkesedve vesszük fel a harc fegyverét az általános választói jogért. A vas- és fémmunkások dalszövetségének lelke­sítő éneke rekeszte be az ünnepet, amely után még a késő esti órákig maradtak együtt az elv­társak. * A fővárosi szakmák és szervezetek szin­tén megtartották külön-külön gyűléseiket, melyekről az alábbi tudósítások számol­nak be: Budapesten: Az V-VI. kerületi szervezett munkások vasárnap délután 3 órakor gyűlést tartottak a Fóthi­ úton levő kilenc ház előtti téren. A gyűlésen Vágó Béla és Tarcai Lajos elvtársak beszéltek, vázolva május elsejének jelentőségét. E gyűlésen a keresztény-szocialisták is megjelentek s miután érvekkel nem tudták megcáfolni a fölöttük el­hangzott vádakat, elmentek a közellévő karmelita­templomba, ahol meghúzatták a harangokat, hogy így zavarják meg a gyűlést. Ez a tettük azután, amely fényes bizonyságát adta szocialista voltunk­nak, még a hozzájuk húzódó józanabb emberek közt is nagy megbotránkozást keltett. Elvtársaink mindazonáltal alaposan elverték rajtuk a port s a meg­jelent­ keresztény szociálisok lefőzve kullogtak el a gyűlés színhelyéről. A nyomdászok körülbelül 1000-en, hétfőn délelőtt 10 órakor tartották meg gyűlésüket, amelyen a szónokok Gyü­rei Rudolf, Schwarz Ambrus, Jászai és Grü­nfeld elvtársak méltatták május elsejéizette jelentőségét. A gyűlésen Kirsteier János elvtárs volt az elnök, a jegyző pedig Neu­haus Vilmos elvtárs. A gyűlés kezdetén és végén az „Athenaeum."-ra Mirán­ énekelt. A grafikai munkások Vasvári Pál­ utca 4. szám alatti egyleti helyiségükben gyűléseztek, ahol Báron Ede elvtárs fejtegette németül május elsejének jelentőségét. A bádogos- és szerelőmunkások a Ba­ranyi-féle helyiségben gyűléseztek, ahol Schmidt elvtárs beszélt a munkások világünnepéről. A vas- és fémöntők az Óvoda­ utcában lévő Dosgyák-féle vendéglőben tartottak gyűlést, ame­lyen Péter József és Eoth Arthur elvtársak be­széltek május elsejének jelentőségéről. A II. kerületi munkások április hó 30-án jól látogatott népgyűlést tartottak, amelyen az első és második pontot, május elsejét és a sajtót Tarczai elvtárs fejtette ki, a harmadik pontot, az építőmunkások kizárását, Szem­ecz elvtárs fej­tegette. a Vidéken. Az erzsébetfalvai szervezett munkásság hétfőn délelőtt tartotta gyűlését. Délután pedig májusi ünnepet rendezett a Csepel-szigeten. Zágrábban a szervezett munkásság hét­főn délelőtt nagy népgyűlést tartott, hogy meg­ünnepelje május elsejét. A népgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozik az osztrák-magyar-olasz fegyverkezés ellen, amely veszélyezteti a népek békéjét. A kolozsvári elvtársak, mintegy 1500-an, körmenetet, majd ezután gyűlést tartottak, amelyen helybeli vezetőik beszéltek. A rendőrség előr­e betiltván a vörös zászlót, a körmenetben nemzeti színű zászló alatt mentek. A hatvani munkások folyó évi május else­jén népgyűlést tartottak. Joó Ferenc elvtárs lelkes szavakban emlékezett meg május elsejéről. Kristóf elvtárs az élesdi eseményekről emléke­zett meg. Beszéltek még Paraszt Ilona elvtárs­nő, Faragó, Paraszt Ferenc és Kristóf János elvtársak, továbbá Klippan Mari és Sprap Juli elvtársnők. A temesvári munkások május hó elsejét ünnepi menettel, mulatsággal és népgyűléssel ünnepelték meg. Biró János elvtárs németül, Strausz Fülöp elvtárs magyarul fejtegették a nap jelentőségét. A kassai szervezett munkások május 1-én népgyűlést, majd a Széchenyi-ligettől a Lajos­forrásig vezető 8 kilométernyi úton tüntető fel­vonulást rendeztek. Este táncmulatság volt. külföldön. Hivatalos táviratok. A bécsi szervezett munkások felvonulása igen szépen folyt le s a Práterbe kiérve, szakok szerint, 46 vendéglőben telepedtek meg. Csak az keltett némi izgalmat, hogy két zászlót elkoboz­tak. Egy munkást, aki egy rendőrt bottal meg­ütött, elfogtak, de a jegyzőkönyv felvétele után ismét szabadon bocsátották. A Práterből való kivonulásnál három teher- és bútorkocsi, amelyen sztrájkoló szállítómunkások ültek, nagyobb cso­portosulást idézett elő, melynek a rendőrség az által vetett véget, hogy az illető kocsikat mel­lékutcába terelte. A Práter-séta résztvevőinek számát 40—50.000-re teszik. Linc: A májusi ünnep az eddigi jelentések szerint egész Felső-Ausztriában zavartalanul folyt le. Lincben és a vidéken számos munkásgyülést tartottak. Trieszt: A Főtéren nyilvános munkásgyülés volt, amelyen több mint kétezren vettek részt. Szónokolt rittoni munkásvezér és az Avanti szerkesztője, a Laboratore szerkesztője pedig Gorki Maximról beszélt. E gyűléssel egyidőben hatszáz szlovén munkás is tartott gyűlést. Dél­előtt csak a pékboltok és élelmiszerkereskedések voltak nyitva, délután az összes üzleteket bezár­ták. Egy anarkistát, aki a munkásgyű­lés közben anarkista kiáltványokat akart kiragasztani és há­rom fiatalembert, akik a diákokat az iskolából­­való távolmaradásra akarták bírni, letartóztattak. Troppau: Sziléziában a májusi ünnep zavar­talanul folyt le. A Kohrisch-Ostrauban tar­tott népgyűlésen 10.000 munkás vett részt. Orlauban, ahol 15—20.000 munkás vett részt a gyűlésen, Cinger és Rieger képviselők beszél­tek. A bányamunkásoknak csak ötödrésze állt ma munkába. A gyárakban és a szénvidéken részlegesen, Vitkovicban azonban teljes erővel dolgoztak. Belgrád: A szerb szocialisták, noha az ő naptáruk szerint nem ma van május elseje, szin­tén ma ülték meg a szocialisták világü­nnepét. Korán reggel vagy ötezer munkás vörös zászló alatt a Mihály­ utcán a királyi palota előtt a top­csideri vendéglő­kertbe vonult, ahol gyűlés volt. Gyakran hangzott föl a kiáltás: Éljenek az orosz forradalmárok ! Pária: A munkástőzsdén tartott gyűlés viha­ros lefolyású volt. Határozatot fogadtak el, mely­ben a nyolcórai munkaidőt és hetenkint egy pihenőnapot követelnek. A gyűlés után a tömeg és a rendőrség közt kisebb összeütközések vol­tak, miközben 12 embert elfogtak. Saint-Etienne: Némi tüntetéssel folyt le május elseje. A rendőrség és a tüntetők közt összeütközésre került a dolog és lövéseket is váltottak. Két rendőr és három tüntető megse­besült. Több embert letartóztattak. Róma: Úgy itt, mint az összes nagyobb olaszországi városokban népgyűlések voltak, ame­lyek teljesen rendben folytak le. Toulonből táviratozzák, hogy tegnap délután számos tüntető csoport vonult végig zászló­vivőkkel az élén s az elővárosban kieszközölték az üzletek bezárását. A kávéházak vendégei kénytelenek voltak elhagyni a helyiségeket. A tiszteket és altiszteket, akik a tüntetők útjába kerültek, kényszerítették arra, hogy a menet előtt vitt piros és fekete zászlók előtt, tisztelegjenek. A tüntetők a Carmagnole-t és az Internationale-t énekelték és szidalmazták a hadsereget, a tőkét és a burzsoáziát. Egy matrózt agyonszúrtak. Amiensban az anarkisták tegnap tüntettek. Végigvonultak az utcákon. Verekedések is voltak. Többeket megsebesítettek. SZÍEÍtIDLE • Budapest, május 2. Beharangozó. Holnap nyílik meg a képviselőház új ülés­szaka. A kaszinók és kávéházak játékterme áthelyeződik a dunaparti sokmilliós palotába. Füstmentes, gótíves termekben folytatják majd a „munkát". Játéknak játék marad ez is, csak nagyobb a tét. Nem egyes emberek bőrére megy, hanem az egész országéra. Soha nagyobb bizalmatlansággal nem fo­gadtunk új ülésszakot, mint ezt. És soha nagyobb feladatok nem kínálkoztak meg­oldásra, mint ez idén. Elkeseredett választási harc megbuktatta a kormányzó többséget. Nem szigorúan körül­határolt politikai irányzat vesztette el a harcot, hanem a hatalom birtoklására köz­kereseti társaságba állott csoportokat. És nem új politikai irányzat győzött, hanem múló jelszavak köré letelepedett politikai orvvadászok koalíciója. Igen, orvvadászok! Mert nem programm­juk megvalósításáért küzdő hadsereg harcát vívják, hanem a hatalom birtokára meg­éhezettek szennyes tülekedését. Nekünk nem váratlan ez a fordulat. Sokkal jobban ismerjük a koalíciós urak erkölcsi fajsúlyát, mintsem hogy eleve ne lettünk volna tisztában, hogy mit várhat tőlük az ország. Reakciós választási rendszernek szükség­szerű terméke ez a mai parlament. Úgy termi meg önmagától a korrupció szennyét, mint ahogy az álló pocsolyavíz a poshadó békanyálat. Programmok helyét hatalmi vá­gyakozások foglalják el s vele a becsületes politikai harcokat koncért való marakodások váltják föl, így fest most a képviselőház, amint új tárgyalásra egybegyűl. Soha jogosabb bizal­matlansággal nem tekintett még erre a par­lamentre a munkásosztály. A fegyverkezés ellen. Május elseji ünnepeinken mindig foglal­koztatja a proletárságot egy-egy gondolat, amely kívül esik azon az eszmekörön, amely általánosságban fűződik ehez a világünnep­hez. A magyarországi munkásság esetleg mihamar döntő küzdelembe kerül a válasz­tói jogért. Természetes, hogy ünnepünknek ez volt a vezérgondolata — eltekintve az általánosságoktól, így esett, hogy nem volt alkalmunk kifejezésre juttatni egy olyan véleményünket, amelynek gyakori hangoz­tatására s amelynek szellemében való cse­lekvésre mihamar szintén szükség lehet. Az olasz-osztrák-magyar háborús készülődésekről van szó, amelyek ellen tudvalevőleg közös tüntetést tervez az érdekelt országok prole­tariátusa. Horvátországi testvérpártunknak azonban akadt alkalma, h­ogy május elseje is kifeje­zésre juttassa megvetését a nemzetközi mi­litarizmus iránt, amelynek most véres álda- 3

Next