Népszava, 1906. október (34. évfolyam, 232–257. sz.)
1906-10-02 / 232. szám
1806. október 4. NÉPSZAVA zül) . . . mert jól tudták, hogy a törvényes tényezők, különösen a köznemesség nagy tömegének ellenszegülésén a reformkísérletek hajótörést szenvednének, megnyugodtak a törvényes formának mellőzésében. Arról is meg voltak győződve, hogy a császár szándékai és az általa meghonosított eszmék logikai következményei kizárják az abszolút kormány megszilárdulásának lehetőségét, hogy tehát előbb-utóbb az alkotmányos intézmények, tisztult alakban, vissza fognak állíttatni." Martinovics és társainak összeesküvése. Persze ezeket vagy eféle igazságokat nem fogad be az uralkodó osztályoknak és tintabuliknak történelmi tudata. Nekik csak addig kell a történelem és csak annyi kell belőle, ameddig hazugságok formájában az ő érdekeiket szolgálja. Mikor az egész tudós nem haragszik. Az emberi ész a legkülönösebb dolgokat kutatja. Tan olyan, aki a létnek nagy titkait fürkészi. Akad olyan, aki egy egész életet szán arra, hogy kiismerje a poloskák idegrendszerét. Találkozik olyan bolond német is, aki nem tud aludni, amíg meg nem tudja, milyen fazekakban főztek kétezer év előtt a germánok. De minket ezúttal sem ezek, sem a tudománynak egyéb titkai, eljövendő felfedezései, az élet nagy rejtélyei nem érdekelnek. A mi kíváncsiságunkat most csak az a kérdés izgatja: hogyan beszélhet és gorombáskodhat az egész tudós, amikor haragszik. A méltóságos hírlap házi zsidója, akarom mondani házi tudósa, a lap vasárnapi számában kijelenti, hogy ő nem haragszik a szociáldemokrata írókra és vezérekre, hanem inkább felkéri őket, fontolják meg eddigi taktikájukat és következményeit. Nem hiába ápolja a „B. H." a magyar sovinizmust, írói és régi magyar irodalmi szokásokat elevenítenek föl. A régi magyar íróknak volt szokásuk, hogy munkájukhoz odabiggyesztették, hogy milyen lelkiállapotban, miféle külső-belső körülmények között irták. így olvasunk egy régi vers végén, hogy az írója „szerző egy füstös házban" s „elvégezte egy somfabokorban, bánat és nyomorúság közt". A házi tudós is megmondja ehez képest, hogy cikkét nem haragjában írta. Ebben a nem haragos cikkben, amely a jó hang és jó modor nemzetileg szabadalmazott műhelyében készült, azt olvassuk, hogy a szociáldemokraták folytonosan bömbölik a feudalizmust, hogy a német katedraszocialistákat majmolják, hogy sárral dobálnak mindenkit és hogy a szociáldemokrata vezérek csak szitkozódni tudnak. Így beszél a műveit magyarul, amikor nem haragszik, amikor a nyilvánosság előtt hangfogót használ, amikor kér valamit a szociáldemokrata íróktól. Már most jó volna, ha valaki meg tudná mondani, hogyan gorombáskodhatik ez az úr és ez az újság, amikor haragszik, vagy amikor követel? Nehéz e kérdés annak a számára, aki azt hiszi, hogy ezeknek szókincsre vagy szótárra van szükségük. De egyszerű, mint a Kolumbusz tojása a dolog, ha belátja az ember, hogy az egész cikk nem egyéb, mint egyetlen szónak a körülírása. Ez az egy szó úgy hangzik, hogy coki. Magánosan, társaságban úgy beszélnek a magyar urak a szociáldemokráciáról. Nagy vívmány már az is, hogy ennek a lelkükből lelkezett szónak a körülírására hosszú cikkeket kell írni. Még mulatságosabbá teszi a dolgot az a körülmény, hogy abból az újságból való a fenti virágcsokor, amely éppen ma egy hete hánytorgatta a Népszava gorombasági szótárát. Komoly vitába pedig igazán céltalan bocsájtkozni a taktikánkról és annak következményeiről. Ne fájjon ettől a koalíciós tudománynak a feje. Majd már eligazítjuk mi magunk azt valahogy. Azonfelül pedig szíves nemzeti figyelmébe ajánljuk azt a jó magyar közmondást, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Budapest, október 1. Minisztertanács. A „Budapesti Tudósító" jelenti: Ma minisztertanács volt, amely délelőtti 10 órától délutáni fél 7 óráig tartott és amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. A minisztertanács kizárólag az 1907. évi költségelőirányzattal foglalkozott. Egy esti félhivatalos jelentése szerint az 1907. évi költségelőirányzat az idei költségvetéssel szemben 15—16 millió emelkedést mutat. A sajtószabadságért, Polónyi vármegyéjének, Nyitrának, a sajtószabadság ellen hozott ismeretes határozata most járja végig a törvényhatóságokat és mindenütt a legerélyesebb visszautasításban részesül. Győr városa szeptember 29-iki közgyűlésén került napirendre az átirat s az állandó választmány javaslatára elhatározták, hogy tiltakoznak az éjjeli ügyész intézménye ellen. Egyben kimondták, hogy a gondolat szabadságát megnyirbálni nem engedik s Kassa feliratához csatlakoztak, kívánva a sajtótörvény kiépítését s törvényhozási úton való megalkotását. A kiegyezés tárgyalása: Bécsből jelentik, hogy a gazdasági kiegyezés tárgyalására kiküldött bizottság ma délután 4 órakor tanácskozásra ült össze a miniszterelnökségi palotában, mely négy órától hét óráig tartott. A legközelebbi illés holnap délelőtt 2010 órakor lesz. A „N. Fr. Presse" esti lapjának értesülése szerint a bizottság a részletkérdések megvitatására albizottságot küld ki. Ebből a körülményből arra következtetnek, hogy a tárgyalások majd igen hosszúra nyúlnak. A „Times" válasza. Megemlékeztünk már a „Times" ama cikkéről, melyben az "Eighty Club" itteni látogatását a látogatás rendezőire nézve nem éppen legkellemesebb módon tárgyalja. .Illetékes helyen" erre egy nyilatkozatot adtak ki, melyre a „Times" tegnapi számában felel. A válasz lényege a következő: Nem igaz az az állítás, hogy a „Times" sokszor magyarellenes álláspontot foglalt el. Apponyi és Kossuth maguk is nagyon jól tudják, hogy ez állításuk mennyire hamis. Ellenben igaz, hogy a „Times" mindig hangoztatta azt, aminek megtételére Kossuthnak nem volt elég erkölcsi bátorsága, azt tudniillik, hogy az 1905 januári választások után a koalíciónak kötelessége lett volna a kormányt elvállalni és fölhagyva az esztelen jelszavakon való nyargalással, komolyan munkához kellett volna fognia. A „Times" ezen véleményét áprilisban, miután 15 drága hónapot elfecséreltek, Kossuth és társai is magukévá tették. Az pedig nagyon jól van úgy, hogy a „Times" tudósítója Bécsben székel. Mert ez megóvta attól, hogy komolyan vegye a koalíciónak magyar vezényszó után való kiabálását, mely vezényszót maga a koalíció is cserben hagyta most, hogy kormányra jutott s miután 18 hónapig biztosította arról a világot, hogy magyarjai kedvéért még a halálba is kész menni. Ha a magyar közéletet meg lehetett is mérgezni ezzel a megtévesztéssel, az idegen népek nem ültek fel neki. Azután így folytatja a „Times": „Az „Eighty Club" magyarországi látogatását néhány jelentős epizód kísérte. A Népszava, a magyar szocialisták vezető sajtója, az angol látogatók felvilágosítására angol kiadást adott ki e címmel: „Audiatur et altera pars". Ebben kifejti a lap, hogy a meghívás egyik célja az volt, hogy „az angol szabadelvűség zászlajával leplezzék a magyar hűbéri reakciót". A „Népszava" statisztikai adatokkal bizonyította a feudálisok befolyásának növekedését Magyarországon és kimutatta, hogy a nagy magyar latifundiumok egy emberöltő óta hatszorosukra szöktek fel." A „Times" e feleletével foglalkozik a ma esti „Magyarország" is. Mint hajdan a „B. H." a külföldi szocialisták véleményét rólunk, úgy most a „Magyarország" a „Times" feleletét művésziesen úgy formálja át, ahogy az neki a legjobban megfelel. Úgy tünteti föl a „Times", mintha mosakodnék és azt vetné a koalíció szemére, hogy nem volt bátorsága a vezényszóért küzdeni. Pedig éppen ellenkezőleg a „Times" azt veti a szemükre, hogy nem volt bennük becsület a hiti jelszavak elejtésére, amikor szükséges lett volna és hogy elejtik most, hogy a húsosfazék veszélyben ne forogjon. A „Magyarország" nevetséges őrületében azt hiszi, hogy még az angolok is félnek a magyar koalíciótól. Vagy legalább ezt szeretné elhitetni. És hogy elhitethesse — hamisít. Polónyi és a család szentsége. A király, a hivatalos lap közlése szerint, miniszteri osztálytanácsossá nevezte ki az igazságügyminisztériumban Sólyom Andort. — Ez az úr Polónyi Géza igazságügyminiszter unokaöccse. A szerb vámháború. Belgrádból jelentik: Löwenthal lovag, követségi tanácsos tegnap nyújtotta át a szerb kormánynak Ausztria-Magyarország válaszát a legutóbbi szerb jegyzékre. A horvát koalíció és a Starcsevics-párt. Zágrábból jelentik a „Kel. Ért."-nek. A koalíció klubja ma kommünikét tesz közzé, melyben kijelenti, hogy a klub a Starcsevics-párthoz felszólítást intézett az iránt, hogy hajlandó-e a tartománygyűlésben továbbra is kooperálni a koalíciós pártokkal. A Starcsevics-klub a felhívásra mindeddig nem adott választ. 3 A német szociáldemokrata párt országos gyülése. — Saját tudósítónktól. — Mannheim, szeptember 28. A pártgyülés ma délelőtti ülésében Kautsky visszavonta indítványának második pontját, a szavazás alá került első pont csak statisztikai értékű és jelentőségű. A pártgyülés azután 323 szavazattal 62 szavazat ellen megszavazta a Bebel-Legien-féle javaslatot, mely szerint a kölni szakszervezeti határozat nem ellenkezik a jénai határozattal és mely szerint a párt és szakszervezetek között idevonatkozólag felmerült differenciák, megszűnteknek tekintendők. A fentjelzett revolució ellen többek között Kautsky, Luxemburg, Zietz, Zuberl elvtársak szavaztak. Körülbelül egyhangúlag megszavazták a Bebelféle rezolució már közölt többi pontját. Következett az Elm vezetése alatt álló szakszervezeti csoportnak az anarcho-szocialisták, a lokalisták kizárására vonatkozó indítványa, mely felett azonban a pártgyűlés napirendre tért, egyben mellőzve a pártvezetőség ide vonatkozó indítványát is. A délutáni ülésen Schulz és Zetkin elvtársak referáltak a szocialista nevelésügyi álláspontról és az este beálltával előterjesztették az ellenőrző bizottsági jelöltek listáját. Az e listába foglalt szakszervezeti pártiak nagyrészben külön felszólalásban kérik személyük mellőzését, így Hue, Bömelburg, stb. Az ülés a „tömegsztrájk-rezoluciók"-ra megejtendő szavazással kezdődik. A szavazáshoz szót kér. Kautsky: Beterjesztettem javaslatomat, mert szükségesnek tartottam a benne foglalt elvi tételek kifejtését. A tárgyalás folyamán csodálkozva tapasztaltam, hogy a felszólalók egész sora magától értetődőnek tekinti ezeket az elvi pontokat, de holmi opportunista taktika címén visszautasítja őket. Tehát nem arról van szó, hogy e pontok helyesek, hanem, hogy az opportunista nézetek döntők-e . . . Singer (félbeszakítva): Minthogy kifejezetten megbeszéltük, hogy a javaslat visszavonása indokolás nélkül történjék, kérem a hosszabb fejtegetés mellőzését. Kautsky: Tehát: Attól tartok, hogy a szavazás hamisított eredményre vezetne és azért visszavonom határozati javaslatom 2-ik pontát, mely a vita tárgyát szolgáltatta. A megejtett szavazással a pártgyűlés elfogadja Bebel javaslatát, mely fentartja a jénai kongresszus határozatát és melynek első pontja de-