Népszava, 1906. október (34. évfolyam, 232–257. sz.)

1906-10-02 / 232. szám

1806. október 4. NÉPSZAVA zül) . . . mert jól tudták, hogy a törvényes tényezők, különösen a köznemesség nagy tömegének ellenszegülésén a reformkísér­letek hajótörést szenvednének, megnyugod­tak a törvényes formának mellőzésében. Arról is meg voltak győződve, hogy a császár szán­dékai és az általa meghonosított eszmék logikai következményei kizárják az abszolút kormány megszilárdulásának lehetőségét, hogy tehát előbb-utóbb az alkotmányos intézmények, tisz­tult alakban, vissza fognak állíttatni." Marti­novics és társainak összeesküvése.­ Persze ezeket vagy eféle igazságokat nem fogad be az uralkodó osztályoknak és tinta­buliknak történelmi tudata. Nekik csak addig kell a történelem és csak annyi kell belő­le, ameddig hazugságok formájában az ő­ érde­keiket szolgálja. Mikor az egész tudós nem haragszik. Az emberi ész a legkülönösebb dolgokat kutatja. Tan olyan, aki a létnek nagy tit­kait fürkészi. Akad olyan, aki egy egész életet szán arra, hogy kiismerje a poloskák idegrendszerét. Találkozik olyan bolond né­met is, aki nem tud aludni, amíg meg nem tudja, milyen fazekakban főztek kétezer év előtt a germánok. De minket ezúttal sem ezek, sem a tudománynak egyéb titkai, eljövendő felfedezései, az élet nagy rejtélyei nem érdekelnek. A mi kíváncsiságunkat most csak az a kérdés izgatja: hogyan beszélhet és gorombáskodhat az egész tudós, amikor haragszik. A méltóságos hírlap házi zsidója, akarom mondani házi tudósa, a lap vasárnapi szá­mában kijelenti, hogy ő nem haragszik a szociáldemokrata írókra és vezérekre, hanem inkább felkéri őket, fontolják meg eddigi taktikájukat és következményeit. Nem hiába ápolja a „B. H." a magyar sovinizmust, írói és régi magyar irodalmi szokásokat elevenítenek föl. A régi magyar íróknak volt szokásuk, hogy munkájukhoz odabiggyesztették, hogy milyen lelkiállapot­ban, miféle külső-belső körülmények között irták. így olvasunk egy régi vers végén, hogy az írója „szerző egy füstös házban" s „elvégezte egy somfabokorban, bánat és nyomorúság közt". A házi tudós is meg­mondja ehez képest, hogy cikkét nem ha­ragjában írta. Ebben a nem haragos cikk­ben, amely a jó hang és jó modor nemzetileg szabadalmazott műhelyében készült, azt olvas­suk, hogy a szociáldemokraták folytonosan bömbölik a feudalizmust, hogy a német ka­tedraszocialistákat majmolják, hogy sárral dobálnak mindenkit és hogy a szociáldemo­krata vezérek csak szitkozódni tudnak. Így beszél a műveit magyar­ul, amikor nem haragszik, amikor a nyilvánosság előtt hangfogót használ, amikor kér valamit a szociáldemokrata íróktól. Már most jó volna, ha valaki meg tudná mondani, hogyan gorombáskodhatik ez az úr és ez az újság, amikor haragszik, vagy amikor követel? Nehéz e kérdés annak a számára, aki azt hiszi, hogy ezeknek szókincsre vagy szótárra van szükségük. De egyszerű, mint a Kolumbusz tojása a dolog, ha belátja az ember, hogy az egész cikk nem egyéb, mint egyetlen szónak a körülírása. Ez az egy szó úgy hangzik, hogy coki. Magáno­san, társaságban úgy beszélnek a magyar urak a szociáldemokráciáról. Nagy vív­mány már az is, hogy ennek a lelkükből lelkezett szónak a körülírására hosszú cik­keket kell írni. Még mulatságosabbá teszi a dolgot az a körülmény, hogy abból az újságból való a fenti virágcsokor, amely éppen ma egy hete hánytorgatta a Népszava gorombasági szó­tárát. Komoly vitába pedig igazán céltalan bocsájtkozni a taktikánkról és annak kö­vetkezményeiről. Ne fájjon ettől a koalí­ciós tudománynak a feje. Majd már eliga­zítjuk mi magunk azt valahogy. Azonfelül pedig szíves nemzeti figyelmébe ajánljuk azt a jó magyar közmondást, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Budapest, október 1. Minisztertanács. A „Budapesti Tudó­sító" jelenti: Ma minisztertanács volt, amely délelőtti 10 órától délutáni fél 7 óráig tar­tott és amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. A minisztertanács kizárólag az 1907. évi költségelőirányzattal foglalkozott. Egy esti félhivatalos jelentése szerint az 1907. évi költségelőirányzat az idei költségvetéssel szemben 15—16 millió emelkedést mutat. A sajtószabadságért, Polónyi vármegyéjének, Nyitrának, a sajtószabadság ellen hozott ismere­tes határozata most járja végig a törvényható­ságokat és mindenütt a legerélyesebb visszautas­­ításban részesül. Győr városa szeptember 29-iki közgyűlésén került napirendre az átirat s az állandó választmány javaslatára elhatározták, hogy tiltakoznak az éjjeli ügyész intézménye ellen. Egyben kimondták, hogy a gondolat sza­badságát megnyirbálni nem engedik s Kassa feliratához csatlakoztak, kívánva a sajtótörvény kiépítését s törvényhozási úton való megal­kotását. A ki­egyezés tárgyalása: Bécsből jelentik, hogy a gazdasági kiegyezés tárgyalására kikül­dött bizottság ma délután 4 órakor tanácsko­zásra ült össze a miniszterelnökségi palotában, mely négy órától hét óráig tartott. A leg­közelebbi illés holnap délelőtt 2010 órakor lesz. A „N. Fr. Presse" esti lapjának értesülése sze­rint a bizottság a részletkérdések megvitatására albizottságot küld ki. Ebből a körülményből arra következtetnek, hogy a tárgyalások majd igen hosszúra nyúlnak. A „Times" válasza. Megemlékeztünk már a „Times" ama cikkéről, melyben az "Eighty Club" itteni látogatását a látogatás rendezőire nézve nem éppen legkellemesebb módon tárgyalja. .Il­letékes helyen" erre egy nyilatkozatot adtak ki, melyre a „Times" tegnapi számában felel. A vá­lasz lényege a következő: Nem igaz az az állítás, hogy a „Times" sok­szor magyarellenes álláspontot foglalt el. Apponyi és Kossuth maguk is nagyon jól tudják, hogy ez állításuk mennyire hamis. Ellenben igaz, hogy a „Times" mindig hangoztatta azt, ami­nek megtételére Kossuthnak nem volt elég erkölcsi bátorsága, azt tudniillik, hogy az 1905 januári választások után a koalíciónak köteles­sége lett volna a kormányt elvállalni és föl­hagyva az esztelen jelszavakon való nyargalás­sal, komolyan munkához kellett volna fognia. A „Times" ezen véleményét áprilisban, miután 15 drága hónapot elfecséreltek, Kossuth és társai is magukévá tették. Az pedig nagyon jól van úgy, hogy a „Times" tudósítója Bécsben székel. Mert ez megóvta attól, hogy komolyan vegye a koalíciónak magyar ve­zényszó után való kiabálását, mely vezényszót maga a koalíció is cserben hagyta most, hogy kor­mányra jutott s miután 18 hónapig biztosította arról a világot, hogy magyarjai kedvéért még a halálba is kész menni. Ha a magyar közéletet meg lehetett is mérgezni ezzel a megtévesztéssel, az idegen népek nem ültek fel neki. Azután így folytatja a „Times": „Az „Eighty­ Club" magyarországi látogatását néhány jelentős epizód kísérte. A Népszava, a magyar szocialis­ták vezető sajtója, az angol látogatók felvilágo­sítására angol kiadást adott ki e címmel: „Audiatur et altera pars". Ebben kifejti a lap, hogy a meghívás egyik célja az volt, hogy „az angol szabadelvűség zászlajával leplezzék a magyar hűbéri reakciót". A „Nép­szava" statisztikai adatokkal bizonyította a feudálisok befolyásának növekedését Magyar­országon és kimutatta, hogy a nagy magyar latifundiumok egy emberöltő óta hatszorosukra szöktek fel." A „Times" e feleletével foglalkozik a ma esti „Magyarország" is. Mint hajdan a „B. H." a külföldi szocialisták véleményét rólunk, úgy most a „Magyarország" a „Times" feleletét művészie­sen úgy formálja át, ahogy az neki a legjobban meg­felel. Úgy tünteti föl a „Times", mintha mosakod­nék és azt vetné a koalíció szemére, hogy nem volt bátorsága a vezényszóért küzdeni. Pedig éppen ellenkezőleg a „Times" azt veti a szemükre, hogy nem volt bennük becsület a hiti jelszavak elejtésére, amikor szükséges lett volna és hogy elejtik most, hogy a húsosfazék veszélyben ne forogjon. A „Magyarország" nevetséges őrületé­ben azt hiszi, hogy még az angolok is félnek a magyar koalíciótól. Vagy legalább ezt szeretné elhitetni. És hogy elhitethesse — hamisít. Polónyi és a család szentsége. A király, a hivatalos lap közlése szerint, miniszteri osztály­tanácsossá nevezte ki az igaz­sá­gügyminisztérium­ban Sólyom Andort. — Ez az úr Polónyi Géza igazságügyminiszter unokaöccse. A szerb vámháború. Belgrádból jelentik: Löwenthal lovag, követségi tanácsos tegnap nyújtotta át a szerb kormánynak Ausztria-Magyarország válaszát a legutóbbi szerb jegy­zékre. A horvát koalíció és a­ Starcsevics-párt. Zágrábból jelentik a „Kel. Ért."-nek. A koalí­ció klubja ma kommünikét tesz közzé, melyben kijelenti, hogy a klub a Starcsevics-párthoz fel­szólítást intézett az iránt, hogy hajlandó-e a tartománygyűlésben továbbra is kooperálni a koalíciós pártokkal. A Starcsevics-klub a felhí­vásra mindeddig nem adott választ. 3 A német szociáldemokrata párt országos gyülése. — Saját tudósítónktól. — Mannheim, szeptember 28. A pártgyülés ma délelőtti ülésében Kautsky visszavonta indítványának második pontját, a szavazás alá került első pont csak statisztikai értékű és jelentőségű. A pártgyülés azután 323 szavazattal 62 szavazat ellen megszavazta a Bebel-Legien-féle javaslatot, mely szerint a kölni szakszervezeti határozat nem ellenkezik a jénai határozattal és mely szerint a párt és szakszer­vezetek között idevonatkozólag felmerült diffe­renciák, megszűnteknek tekintendők. A fent­jelzett revolució ellen többek között Kautsky, Luxemburg, Zietz, Zuberl elvtársak szavaztak. Körülbelül egyhangúlag megszavazták a Bebel­féle rezolució már közölt többi pontját. Követ­kezett az Elm vezetése alatt álló szakszervezeti csoportnak az anarcho-szocialisták, a lokalisták kizárására vonatkozó indítványa, mely felett azonban a pártgyűlés napirendre tért, egyben mellőzve a pártvezetőség ide vonatkozó indítvá­nyát is. A délutáni ülésen Schulz és Zetkin elvtársak referáltak a szocialista nevelésügyi álláspontról és az este beálltával előterjesztették az ellen­őrző­ bizottsági jelöltek listáját. Az e listába foglalt szakszervezeti pártiak nagyrészben külön felszólalásban kérik személyük mellőzését, így Hue, Bömelburg, stb. Az ülés a „tömegsztrájk-rezoluciók"-ra meg­ejtendő szavazással kezdődik. A szavazáshoz szót kér. Kautsky: Beterjesztettem javaslatomat, mert szükségesnek tartottam a benne foglalt elvi té­telek kifejtését. A tárgyalás folyamán csodál­kozva tapasztaltam, hogy a felszólalók egész sora magától értetődőnek tekinti ezeket az elvi pontokat, de holmi opportunista taktika címén visszautasítja őket. Tehát nem arról van szó, hogy e pontok helyesek, hanem, hogy az opportunista­ nézetek döntők-e . . . Singer (félbeszakítva): Minthogy kifejezetten megbeszéltük, hogy a javaslat visszavonása indo­kolás nélkül történjék, kérem a hosszabb fejte­getés mellőzését. Kautsky: Tehát: Attól tartok, hogy a szava­zás hamisított eredményre vezetne és azért vissza­vonom határozati javaslatom 2-ik pontát, mely a vita tárgyát szolgáltatta. A megejtett szavazással a pártgyűlés elfogadja Bebel javaslatát, mely fentartja a jénai kon­gresszus határozatát és melynek első pontja de-

Next