Népszava, 1907. október (35. évfolyam, 233–258. sz.)

1907-10-11 / 241. szám

2 A „teljesen fölösleges tüntetés" tehát már­is hozott eredményeket. Gróf Andrássy Gyula és minisztertársai — a mostani nyi­latkozatokból úgy látszik — vannak olyan okos emberek, hogy megértik a mai nap tanulságát. Ha igen, akkor most már tény­leg nem fognak sokáig késedelmeskedni, hanem sietve előállanak a törvényjavaslat­tal, amely a választójogot általánossá teszi és kimondja,hogy a szavazás községenként és tit­kosan történjék. Ha ebben a várakozásunkban csalatkoznánk, akkor ... az utolsó szót még nem mondtuk ki. Ma mindenki azt a véleményt hangoztatta, hogy: Ilyent még nem látott Budapest! De ha a kormány nem csinálna becsületes választójogi tör­vényt, akkor — a mai nap a garanciája ennek — a munkásság mutathat még ilyenebbet is. Ha kell, megpróbálhatjuk, hány napig bir el a mostani uralom egy, még a mainál is nagyobb mértékű tömeg­sztrájkot ! A budapesti munkásság tüntetése. Ma hiába búgtak a gyárak. A munkások azért hajnalban már talpon voltak. Min­denki készülődött a nagy napra, mely ránk köszöntött. Amint megvirradt, a főváros arcára kirajzolódott, hogy a munkásság a mai napot a maga számára foglalta le. Az üzletek, amelyek ilyenkor nyítnak, zárva maradtak, az utcákon nem tülekedett, a dolgos hétköznapok jellegzetessége, a for­galom és amint a reggel felé hajolt a haj­nal, munkástömegek lepték be az utcákat. Az elvtársak serényen igyekeztek a gyü­lekező helyekre, hogy a demonstráló me­netben felvonuljanak. Reggelre ünneplőben volt az egész főváros, a menet út­vonalán a legtöbb ház fel volt lobo­gózva, számos erkélyt vörös drapériák­­kal feldíszítettek és az utcákon roe­rt jelent a polgárság is, hogy bebizonyítsa rokonszenvét tüntetésünkkel szemben. A munkásság találkozóhelyein egyre nagyob­bodott a tábor. Az elvtársak megható lel­kesedéssel készültek az ünnepre és várták a jelt, mely elindítja őket a nagy felvonu­lás útjára. Ennek a demonstrálásnak a lefolyása érdekelte csupán a fővárost. Az útvonalon, melyen a menet elhaladt, a polgárság ez­rei sorakoztak. Csudaszép őszi délelőtt kedvezett a menetnek. A fölvonulás a legnagyobb szabású volt és aki részt­vett benne, vagy végignézte, bizonyos, hogy soha el nem felejti. A tüntető tömegek végtelen áradata, komoly, öntudatos visel­kedése hódító volt. Az a rengeteg tábor, mely végighúzott ma a főváros utcáin, félelmes üzenet a munkásság ellenségeinek. A nagy napról és október 10-ének minden eseményéről a részletes tudósítást itt adjuk : A főváros nyolc nagy terén gyülekezett a munkásság." A Tisza Kálmán­ térről in­dult el először a menet és a főváros kü­lönböző részein olvadtak be a különböző gyülekező helyekről a munkások tízezrei. A gyülekezésről és a menetek útjáról a következőkben számolunk be. A gyülekezés. A Tisza Kálmán-téren. Röviddel hét óra után már kezdett élénkülni a tér, amely fölött akkor még hideg reggeli fugalmak gyönge, átlátszó ködfélarányokat libegtettek. Köröskörül a nagy területen az üzletek mind zárva, a hatalmas gázgyár csön­des; más napon ilyenkor már zsibong —nagy szénhalmokkal teli udvarán — a munka, ma csak néhány munkás állt munkába a gyár olyan helyein, amelyeket munkáskéz nélkül hagyni lehetetlen. A téren megteltek a padok a korán érke­zőkkel, a Népszínház­ utcai és a beletorkoló utcákban a gyülekező helyre készülő csopor­tok állanak: ünneplőbe öltözött szervezett munkások, valamennyinek a kalapjánál piros karton díszlik, rajtuk e fölírással: Éljen az általános, egyenlő és titkos választójog ! A téren s az utcákon csoportosuló munkások a nagy nap jelentőségét tárgyalják egymás között, tiszteletre méltó komolyság és teljes öntudat irányítják a beszédet, biztosítéka mindannak a méltóságteljes nyugalomnak, amely egész napon át uralkodott a fölvonuló százezrek között. Nyolc órakor megérkezett az első nagyobb csoport, a famunkások asztalos szakosztá­lyának egymagában is nagy csapata. Tömött sorokban jöttek, elől a szakosztály vörös zászlajával, a Kenyérmező­ utcában állottak fel. Közvetlen utánuk jöttek a kőfaragók, bőröndösök, a nyomdászok és a malommun­kások nagy, hatalmas csapatai, újságelárusítók és az újságkihordók, továbbá a faesztergályosok. Ekkor már egészen tömve volt a Ke­nyérmező­ utca és a térnek erre az oldalra eső útvonala. Több háznak az abla­kait vörös girlandokkal díszítették s minden­ünnen látható rokonszenvvel figyelték a gyü­lekező munkások nagy seregét. Lenn az utcán ezalatt megmozdult olykor s hatalmasan hul­lámzott a nagy tömeg; fölharsantak a forra­dalmi induló tüzes melódiái s a választójogot és gyülekezési jogot éltető harsány kiáltások nyomában zúgva támadt fel a tömeg él­jenzése. Fél 9 órakor a Kun­ utcán át zeneszóval jöt­tek a VIII. kerületi gázgyári munkások. Mind­egyikük vörös sapkában. Élénk lépést diktált a zeneszó: amint azonban a gyárhoz ér­tek, elcsöndesedett a menetelés, a zene­kar egy pillanatra elhallgatott és rá rögtön belecsapott a gyár csöndjébe a Mar­seillaise. A gyár fölött ma nem terjeszkedtek nehéz, komor füstfellegek, helyettük a forra­dal­mi ének hangjai, szálltak felette s friss fu­vazmák"vitték Telket rázó"­ melódiáit a leeléri pályaudvar felé, ahol a sínek rabszolgáit kö­tötte munkához a legnemtelenebb állami ter­rorizmus. A gázgyári munkások gyorsan, rendbe beékelődtek a tömegbe, széles, vörös vonal — a sapkájuk színe — mutatta felál­lási helyüket. Vörös karszalagú rendezők ékelték be közben a felvonuló szakmákat a Tisza Kálmán­térről felvonuló hatalmas menettestbe és a szociáldemokrata párt százezer példányban ki­adott röpiratát osztották ki. Ezt a röpiratot minden gyülekező helyen kiosztották s a kö­vetendő magatartásról oktatta ki az elvtársakat. Kivesszük belőle az alábbiakat: A legfontosabb, ami szem előtt tartandó, hogy a tüntető felvonulás megbontás nélkül történjék meg azon az útvonalon, amelyen végig akarunk haladni és hogy úgy a menet, mint az ezt követő nyilvános népgyűlés zavartalanul, komolyan foly­jon le. H­a a menetben résztvevők közé furakodnának a gent provokátorok, a rendező elvtársak csakúgy, mint az ily provokáló szándékú egyén közvelen szomszédai egyetlen hangos szó nélkül, annak rendje és módja szerint ejtsék módját annak, hogy a menet megbontására irányuló szándék ne járjon oly eredménnyel, aminő ellenségeinknek az óhaja. A legfontosabb tehát az, hogy az egész felvonu­lás zavartalan legyen. A provokációkkal nem sza­bad törődni. Erre legyenek figyelemmel elvtársaink tüntetésünk eredményessége érdekében. Pontban kilenc órakor indultak el a Kenyér­mező­ utcán át a rendben felállott szakmák. Elől kerékpárosok haladtak, utánuk, elsőnek a menet élén, a gázgyári munkások nagy tö­mege következett. A kerékpárosok előtt ha­ladó elvtársak sorában ott voltak Schuh­meier és Winarszki elvtársak, a Reichsrath tagjai, valamint több elvtársunk Bécsből és Belgrádból. Szépségében hatalmas képet nyújtott a Rákóczi-út, amikor a Tisza Kálmán-téren összegyűlt munkásság teljesen kibontakozott rajta. Az üzletek mind be voltak zárva, né­mely házon nemzeti szinű zászlók lengenek, rajtuk e fölírással: Éljen az általános, titkos választójog !• A demokrata polgárság rokon­szenvének és egyetértésének tanúbizonyságai. A gyalogjárókon tengersok nép áll, de az ára­dat magával ragadja a szervezetekhez nem tar­tozó, szocialista érzelmű embereket, is. Három­negyed óra eltelik, míg a tüntető menet be­fordul a Károly-körútra. Itt sok háznak az ablakait vörös díszekkel látták el. A Társa­dalomtudományi Társaság helyiségeinek az ablakai gyönyörűen fel voltak díszítve. Két ablak között fehér táblán fogot a népnek 1 felirás látható. A szocialista diákok, akik feltűnő nagy számmal vettek részt a tüntető felvonuláson, harsány éljenzéssel tüntettek itt Pikler Gyula egyetemi tanár mellett. Méltóságteljes nyugalommal, a proletár­öntudat büszke, felemelő érzésével vonul át a tüntetők sokasága a széles körúton. Ekkor már utána csatlakozott a kibontakozó oszlop­nak a kőbányai munkásság és türelmesen várják a csatlakozást az Almássy- Ferenc- és István-terekről felvonuló hatalmas oszlopok. Tíz órakor érkezett a menet a lipótvárosi bazilikához. A templomon javítási munkála­tokat végeztetnek mostanában. Körülötte üre­sen, elhagyottan állanak az építőállványok. A mai nap a miénk, ma a szabad jövőnek az alapjait követelik a munkások százezrei. Fél tizenegy órakor jutott el a menet a nyugati pályaudvarig, ott várt az újpesti munkásság és a Váci-úti gyárak munkássága. A pályaudvar előtt proletárdalba kezdenek a zenekarok s a forra­dalmi hangok csakhamar betörnek a Teréz­körút házai közé. Nyomába beomlik a tünte­tők serege a széles útra s az előbb üres ko­csiutat és gyalogjárókat ellepi a tüntetők so­kasága. Tizenkét óra felé némi izgalom borul a fel­vonuló tömegre. 4k., parlaui£eentből megérkezik a házelnök viselkedésének a hire s izgatottan adják szájról-szájra a menetben. De a nyugal­mat nem bontja meg ez sem; mindenki bí­zik abban a hatalmasan megnyilatkozó erő­ben, amely most még csak a lelkeket emeli, a hamu alatt ég, forr, mint a vulkánok dü­börgő lávája, de ha kitör, jogot és szabadságot teremt, amelyet olyan kétségbeesett erővel tartanak karmaik között a szuronyok mögé bújt hatalmasok, Szent László-téren. Szokatlan csend és nyugalom feküdte meg ezt a városrészt, amely telítve van zakatoló gyárakkal és komoran, égnek meredő, örökké füstölgő gyárkéményekkel. Reggeli hét óra s a gyárak kürtői mintha elnémultak volna. Nem riasztottak senkit ébredőre, nem szólítottak senkit sem munkára. A gyár­kémények olyan kopáron álltak, mint valami kialudt vulkán kráterjai. Az építkezéseknél a falak ridegen kopáran, az állványok üresen néptelenül tátongnak bele a verőfényes, nap­sugaras kék levegőbe. Üzletek, boltok zárva mindenütt. Látszólag ez még búskomorabbá tette a reggeli hangulatot. Azonban ez az óriási nyugalom és némaság nem a pusztu­lás látszatát kelti fel a szemlélőben, hanem valami fenséges, lélekemelő ünnepi hangulatot. Ünnep, nagy ünnep volt. Három­ezer kérges kezű munkás tette le a szerszámot egy napra, hogy oda dörögje a hatalmasok­nak, hogy: „Eddig és ne tovább ! Nem akar­juk tovább a jogtalanság lealázó szégyenét viselni. Ide azzal a legelemibb emberi jog­gal, mely bennünket, mint dolgos és hasznos polgárait ezen országnak, megillet". Reggel fél 8 órakor mintegy varázsütésre megnépesedtek az utcák és a munkások szá­zai ünneplő ruhában, diadalmas arccal igye­keztek a Szent László­ térre, a gyüleke­zés színhelyére. Nyolc órára mintegy 6000 munkás gyűlt egybe, mire a menet felállt. A menet élén a kőbányai szervezett mun- NÉPSZAVA 1907 október 11.

Next