Népszava, 1908. augusztus (36. évfolyam, 183–207. sz.)
1908-08-01 / 183. szám
10 a felelősséget ebben az esetben nem lehet másokra áthárítani. Legközelebb be fogjuk igazolni, hogy az állami munkásbiztosítási hivatal törvénytelenül működik. Be fogjuk igazolni, hogy a törvényben körülírt szervei még meg sem alakultak, a hivatalnak tehát nincs semmi intézkedési joga. Be fogjuk bizonyítani, hogy az alapszabályok megváltoztatásával visszaélt hivatalos hatalmával és a beteg munkások ezreit jogtalanul fosztotta meg a magasabb segélyektől. Az autonómia már megtette a lépéseket az állami munkásbiztosítási hivatal cudar törvénytiprásának visszaverésére. De ettől függetlenül fölhívjuk a kereskedelmi kormányt, hogy minél előbb nevezzen ki elnököt a hivatal részére. Olyan elnököt, aki nem akarja bürokratikus együgyűséggel csődbe kergetni a munkásbiztosítás ügyét és aki tisztában van azzal, hogy a munkásbiztosítás intézményének végtelen kárára szolgál az, ha az önkormányzatot megsemmisítik. .. SZEMLE, BELFÖLD. A választójogi reformról, bár egyik lap szerint Andrássy még mindig dolgozik a javaslatán, a másik szerint pedig a tizenkét számozott példányban már a pártvezérek kezén forog, napról-napra kerülnek ki újabb részletek. Megemlítendő itt elsősorban, hogy a ,Budapesti Hírlap", amelynek tegnapelőtti vezércikke azt a látszatot keltette, hogy Rákosiék ismerik a javaslatot s ennek alapján íródott meg, hogy mi várható a reformtervezetben, pén-teki számában a következőket írja: A választójogi reform kérdéséről itt minapi cikkelyünk élénk föltűnést keltett. A lapok legnagyobb része foglalkozik fejtegetésünkkel, de csodálatosképpen a „Budapesti Hírlap" elmélkedését, amely kizárólag a mi szellemi termékünk, kapcsolatba hozzák a kormány titkolt javaslatával, amelyet nem ismerünk s amelyről ennélfogva természetesen nem is nyilatkozhatunk ... A probléma adva van s egy egész nagy politikai, jogbölcseleti és szociológiai irodalom dúsan segítheti az ízót a kérdés kifejtésében és minden oldalról való megvilágításában . . . Ezek után már most röviden visszautasíthatjuk azt a fölfogást, mintha a mi választójogi tanulmányunk megírására a rugót a kormány szándéka, akarata, avagy sugalmazása adta volna meg. Lehet, hogy a „B. H." a „politikai, jogbölcseleti és szociológiai irodalom" alapján írta meg, mi várható a belügyminiszter reformtervezetétől s minden mellékgondolat nélkül el is lehetne fogadni, ha ez a szabadkozás nem volna olyan föltűnően gyors s nem eme, a „B. H."-nál különös féltékenységgel őrzött jólértesültség rovására is. Körülbelül ezen a véleményen van az „Alkotmány" is s ezzel ma ismét teljes közömbösséggel, szó nélkül veszi tudomásul a tervbe vett pluralitást. Összehasonlítja a „B. H." és a „P. H.tt. értesülését és csak annyit jegyez meg, hogy a két értesülés — födi egymást. Péntek esti számában a „Budapesti Napló" a kerületek beosztásáról és szaporításáról ad hírt a következőkben: A választójog alapja értelmi cenzus, az írniolvasni tudás lesz, de nem csupán magyarul, hanem bármely nyelven. Ez lesz a plurális választójog alsó foka. Ez alap ellen valószínűleg nemzeti és egyéb szempontból tiltakozni fognak. Az ilyen aggodalmak eloszlatására szaporítják a kerületeket. Összesen harminc mandátummal lesz több az új törvény szerint, mint most. A szaporodás nagy része a városokra fog esni, így Budapest egymagában huszonkilenc mandátumot kap. A szavazás nem lesz titkos. NÉPSZAVA 1908 augusztus 1. Ami a kerületek szaporítását illeti, Andrássy Gyula maga is kijelentette, hogy a városi kerületek számát — tekintettel a városi lakosság nagyarányú szaporodására — szaporítani óhajtja. A román lapok is sokat írnak mostanában a készülő választási reformról. Feltűnő, hogy mindnyájan egyértelműleg azt írják, miszerint autentikus értesülésük van arról, hogy a király nem hajlandó hozzájárulni Andrássy törvénytervezetéhez. Még Metianu metropolita lapja, a „Telegraful Roman" is azt írja, hogy udvari körökből tudja, hogy a király a plurális rendszert semmi esetre se fogja elfogadni. Vesztegetés. Ennek a kormánynak még a nyomorúság is alkalmas az öndicsérő himnuszok elzengedezésére s az ínségesek segítésének rendszerét egyszerűen a közpénzekből való vesztegetéssé formálja. „A nyomorgó kisiparosok megmentése" pompás jelszó a számukra, amelyek leple alatt kortesek jutalmazását, választófogdosást lehet rendezni gépek és pénz ajándékozásával. A felvidéki ínség hasonló alkalom. Az ínséges kisgazdák közt Árva-, Turóc- és Liptómegyékben 10.000 koronát osztatott ki a kormány. A tót nemzetiségiek most kiderítették, hogy Bulla, a puritán néppárti főispán ezt a pénzt kormányhű és klerikális kortesek között osztogatta szét. Nem a nyomor foka, hanem a kormányhűség — az volt az előföltétel az inségkölcsön s az adományok osztogatásánál. Más szóval: a humanizmus címén megint vesztegettek. A munkáltatók mozognak már! A budapesti kereskedelmi és iparkamara már megkezdte az ipartörvényjavaslat beható és minden irányba kiterjedő tárgyalását. Egyfelől az országos jellegű ipari és kereskedői egyesületekkel, másrészt pedig a kerületébe tartozó ipartestületekkel már a legközelebbi időssen Ttilácskozásokat fog tartani és ezeknek az eredményét lehetőleg már szeptember havában a kormány elé fogja terjeszteni. Az ipartestületeket arra is fölhívta, hogy a tervezetnek most megjelent II. részét, épp úgy, amint ez az I. résszel történt, saját körükben beható tárgyalás alá vegyék és fölmerülő észrevételeiket augusztus hó 20-ig a kamarával közöljék, aminek a megtörténte után a kerületbeli ipartestületek Budapestre közös értekezletre fognak összehivatni. Bármily rossz is a törvénytervezet a munkásokra nézve, a tőke már megmozdult, hogy még inkább megrontsa. Úgy látszik, mindenre készen kell állanunk, mikorára a törvény fölött döntésre kerül a sor. ___ Szterényi meneszt. Ily című hírünkre cáfolat érkezett. A hír szerzője most válaszol a cáfolatra: Pulszky Garibaldi főfelügyelő áthelyezésének körülményeit megvilágítottam. Az érdekelt főfelügyelő s a kereskedelmi minisztérium helyett a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság jelentkezik a fölhívásra. A főkérdést el nem döntő mellékjárulékra akarja terelni a figyelmet, hogy kiérdemelje gazdájának elismerését s tovább húzza azokat a milliós szubvenciókat, amelyekre most már szüksége nincs, mert már annyira felgyarapodott, hogy 6-7 százalékos osztalékokat ad részvényeseinek a mai pénz-szűk s pangó viszonyok között Nincs tehát szükség arra, hogy az állam polgárainak milliói ennek az állami són, pamuton, gépen és olajon hízott társasadnak továbbra is odaajándékoztassanak. A miniszteri tanácsosi segédlettel dolgozó Elektársaság, úgy látszik, nem fér a bőrében, annyira bízik Szterényiben. Csak innen magyarázható az a vakmerősége, mellyel kijelenti, hogy Fiuméban már nem folytat kereskedelmet. Leszögezem ezen nyilatkozatát. A „Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság" bevallott és alapszabályszerűleg körvonalazott célja: „A magyar termékek külföldön való értékesítése”. Ezért alakult. Nem lehetne kifogást tenni, ha a társaság a magyar gépeket, olajat, sőt Triesten keresztül szállítja az esetben, ha a szállítási tarifa így kedvezőbb. Az üzleti üzlet és ilyenkor nincs hazafiság, nincs Fiume. És a nagytőke nemzetközi. Ám Elekék elképesztő állami szubvenciót vágnak zsebre működésükért s a minisztérium egy tanácsosa ül bent az igazgatóságban. Elekék most azt mondják, hogy otthagyták Fiumét. Miért? Mert ott kellett hagyniuk. A kereskedelmi minisztérium eltiltotta a proviziós üzletektől, a levagyonozott árukra való kölcsönzésektől a társaságot. Emlékeznek erre Elekék? Azóta nehéz egy hajót megtölteni rakománnyal Fiuméba. Triestben ellenben vígan megy az üzlet. Ezt úgy hívják, hogy proviziós hazafiság. Nincs külön szubvenció Fiuméra, hát nincs szállítás se. De a társaság nem mond igazat. Kié a Fiumei Kereskedelmi Részvénytársaság? Nem az önöké, Elek úr? Ugye, hogy mégis van egy kis szivattyúsok Fiuméban. Egy kis álképlet, amely mögött a budapesti társaság áll, így fest az önök „jóhiszeműsége." A kormányzati politika egy tehetetlen mágnást állított Fiume élére, a kereskedelmi kormány politikája pedig ráduplázott a baklövésekre. Ennél különbül intézte volna e szerencsétlen kikötőváros ügyeit a kecskeméti polgármester is. A Kereskedelmi Részvénytársaság elhagyta Fiumét, mint maga is beismeri, de nem hagyta el Triestet, ahol kiküldi az ország saját s az államvasutak gépgyárának gépeit Ha ez üzlet, hát akkor vegyék el az állami támogatást, a milliókat, a Szterényi barátságát ettől a társaságtól. Megáll ez a saját lábán is, hiszen már banküzlete is van. Ki onnan az állam embereivel, akiket nem az üzlet, hanem az állam fizet! Nincs helyük ott, ahol ily szempontok az irányadók. Ez a válaszom a fogadatlan prókátoroknak: Eleknek és Szalainak. A kérdés különben nem ez volt. Hanem az, hogy miért ment el Zágrábból Pulszky? Erre nyilatkozzanak — nem a kitartottak, hanem gazdáik. Rövid belpolitikai hírek. A „Neue Freie Presse" arról értesül, hogy a kormányok a delegációkat szeptember hó 25-re fogjá összehívni Budapestre. Horvát koalíciós képviselők állítása szerint a kormány még mindig üldözi azokat a hivatalnokokat, akik a legutóbbi választás alkalmával az ellenzékre szavaztak. Az áthelyezések napirenden vannak, ami erősen terheli Horvátország autonóm költségvetését. Karlócáról táviratozzák. Az önálló párt pénteken délután értekezletet tartott, amely este 6 órakor ért véget. Az értekezleten történteket a legnagyobb titokban tartják és megállapodásaikról semmit sem hoztak nyilvánosságra. Este 9 órakor a radikális párt tart értekezletet. A szombati pátriárkaválasztás elé az egész szerb nemzeti egyház nagy várakozással tekint. A nagyatádi kerületben szombaton lesz a képviselőválasztás. A választók Piszár Antal dr. barcsi ügyvéd és Kommen Elek dr. közül csoportosakhat," akik't mindketten függetlenségi és 48-as párti programmal indulnak a választási küzdelmbe. KÜLFÖLD. Angolország. A munkáspárt a népek egymásra uszítása ellen. A Népszava londoni tudósítója jelenti: A Labour Party vezetősége a következő határozati javaslatot fogadta el legutóbbi ülésén: „A Labour Party országos vezetősége több, mint egy millió szervezett munkás képviseletében tiltakozik egyes apró érdekelt klikkek lelkiismeretlen kísérletei ellen, melyek úgy Angolországban, mint Németországban arról szeretnék meggyőzni a népet, hogy a két ország között kikerülhetetlen a háború, továbbá elítéli a két kormány által folytatott provokáló politikát és harci készülődéseket, melyek veszélyes előítéleteket támasztanak a népekben és gyöngítik azok elhatározását, hogy a háborúnak ellentálljanak. A vezetőség ezért biztosítja Németország munkásait, hogy Nagybritannia szervezett munkássága sohasem csatlakozott azokhoz, akik ellenséges gyanút terjesztenek és hogy meg van győződve arról, hogy a két nép közötti háború gyalázatos bűn volna, mely sohasem lenne lehetséges azok nélkül, akik megvásárolták a sajtót és akik a híreket meghamisítják, hogy saját politikai szenvedélyeiknek és gazdasági érdekeiknek szolgáljanak; a vezetőség ezért felhívja a német munkásokat, hogy együttműködjenek vele a harcias propaganda legyőzésére és a két nép közötti állandó jóakarat biztosítására". Polgári forrásból érkezett londoni távirat jelenti még, hogy az angol alsóház munkáspártja ez ügyben a jövő tavasszal husznból álló küldöttséget meneszt Berlinbe, hogy a német szociáldemokratákkal közös tiltakozó akciót kezdjenek a háború és a két nemzet egymásra való uszítása ellen. Macdonald, az alsóház tagja és Bebel Ágost elvtárs elvállalták ennek a nemzetközi tüntetésnek a vezetését Oroszország. „Sajtószabadság". Az orosz fősajtóhivataltól kiadott „Könyvkrónika" adatai szerint a folyó év első öt hónapjában (január—május) az