Népszava, 1909. szeptember (37. évfolyam, 206–231. sz.)

1909-09-01 / 206. szám

12 (*) UJ könyvek. Kuno Fischer: Hegels Leben, Werke und Lehre. I., II., III. kötet. 1. kötet ára 2 korona 40 fillér. — Dr. Gerhard Gotthardt: Bolzanos Lehre vom Satz an sich in ihrer Metho­dologischen Bedeutung. Ára 3 korona 60 fillér. — Athanasius: Das Cölner Osterdienstags-Protokoll. Ára 60 fillér. — Fritz Böhle: Band V. Kunst der Gegenwart. Ára 7 korona 20 fillér. — Dr. H. Dippe: Die wichtigsten Gcsundheitregeln für das' tagliche Leben. Ára 1 korona 80 fillér. — Arbeifer-Sekretariat Bremen Neunter Jahresbericht 1008. Ára 60 fillér. — J. G. Pestalozzi: Wie Gertrúd ibre Kinder lehrt. Ára 1 korona 44 fillér. — Kap­hat ók a A7cpszaua-könyvkereskedtísbcn. HÍREK. Aktalopás a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeumban föltűnő visszaélésnek jöt­tek a nyomára. Arról van szó, hogy a Múzeum egyik tisztviselője sikkasztott, csalt, tolvaj lele­ményt megszégyenítő furfanggal. A tisztviselő neve Kováts László, múzeumi segédőr, aki tizenkét éve van a Nemzeti Múzeum szolgálatában. A mult századra vonatkozó iratok rendezésével volt meg­bízva és ezek közül is az 1848—49-es évek emlé­keit rendezte és tanulmányozta az utóbbi időben. Föltétlen megbízható embernek tartották és azért bizták rá azt a rengeteg olvasatlan és lajstromba még nem szedett értékeket, melyeket az 1848—4­1-es iratok és följegyzések képeznek. El kell mondani ugyanis azt, hogy a Nemzeti Múzeum okmánytárában csak 1890. óta lajstro­mozzák tételenként a beszerzett vagy ajándékozás útján szerzett okiratokat. Azelőtt — tekintettel a rengeteg mennyiségre — az egyszerre, az egy­időben szerzett okmányokat egy közös borítékba helyezték, tételenként nem lajstromozták be, ha­nem csak azt vezették be, hogy a Múzeum állo­mánya egy új számmal, illetve egy új boríték­csomaggal szaporodott. A Nemzeti Múzeum okmánytárának igazgatásá­ban bekövetkezett új rendszer aztán revízió alá vette ezeket a csomagokat. A 48-as évek emlékeit egyenként elővették és az elmulasztott lajstro­mozást pótolták. Ezt a munkát végezte Kováts László. És így es­hetett meg, hogy a rája bízott okmányokból több ízben értékes csomagokat eltulajdoníthatott, illetve mások útján a Nemzeti Múzeumnak újból el­adhatta. A szenzációs fölfedezésre a véletlen vezette rá a rendőrséget, illetve a Múzeum igazgatóságát. Kováts ugyanis nem merte maga áruba bocsá­tani az okiratokat, hanem két diákot használt föl erre, akiknek szerepe mindezideig — míg K­o­vátsot ki nem hallgatták — nem áll tisztán. A két diák, R. és G. nevű ipariskolai tanulók két ízben a Múzeumnak adták el a Kovátstól kapott értékes iratokat. Ott éppen Kovátstól, mint a szak­referenstől kérdezték meg, mit érnek az iratok és ennek alapján vette meg azokat a Múzeum. Most, harmadízben, július közepe táján Kováts László újabb 53 darab iratot adott át Gy. János­nak és azt mondotta neki, hogy M­iller Adolf Üllői­ úti antiquar-kereskedőnek kinálja föl áruba. G. úgyis tett. Megalkudtak 500 koronában az ira­tokra, amit Müller csak akkor akart kifizetni, ha a Múzeum átvizsgálja azokat. Úgy látszik Müller­nek sokkal nagyobb összeget kínált a Múzeum az iratokért, mert a diák, — aki Kovátstól megtudta hogy mennyit ajánlott a Múzeum az iratokért, — már nem akart 500 koronás vásárt csinálni. Töb­bet követelt, illetve kérte vissza az iratokat. És hogy Müller nem akart elállani a jó vásártól, följelentést tett ellene a rendőrségen. Ez vezetett a bűnös nyomára. Firtatni kezdték, hol vette az értékes iratokat és a fiú bevallotta, hogy az okmányokat Kovátstól kapta és már három ízben tett ilyen szolgálatot neki. A rendőrség Kovátsot nem tudta előállítani, mert hetekkel ezelőtt elutazott.­­ Kováts Lászlónak kedden este kellett volna megérkeznie a keleti pályaudvaron. Elfogatására több detektív ment ki az állomásra. Kováts azon­ban nem érkezett meg, csak a felesége. Fénykép és személyleírás alapján fölismerték az asszonyt, akit nyomban leszállása után elfogtak és bekísértek az őrszobába. Kovátsné itt nem akart vallani. A de­tektívek erre átkísérték a főkapitányságra,ahol rövid faggatás után elmondta, hogy férjével hétfőn utaztak el Svájcból és Bécsen át gyanútlanul Budapestre tartottak. Érsekújvárott a lapokból megtudta Kováts, hogy az okmánylopásnak nyo­mára bukkantak, kiszállt a vonatból és elszökött. Hogy hová, azt nem tudja Kovátsné, Bécsen túl azonban aligha mehetett, mert mindössze húsz korona volt nála. Kovács Lászlóról egyébként az év folyamán az a hír terjedt el, hogy öngyilkosságot követett el.Hogy mi igaz ebből a hírből, mindeddig meg nem állapítható. — Mért ájult el Mü­ller professzor ? A nem­zetközi orvoskongresszusnak még nincs vége, talán jobb volna megvárni a végét és aztán elmondani mindazt, amit titokban kéne tar­tani a művelt államok orvosai előtt, nehogy a híres magyar vendégszeretetről alkotott is­meretük teljes legyen, mert jobb, ha hiányos marad, ha a dobraütött lovagiasságon esett csorbák ismerete nélkül távoznak tőlünk. Ámde most már késő, a sajtóban itt-ott el­szólták magukat a tudósítások. De csak itt-ott­ A legtöbbje még azt se akarta nyíltan meg­­mondani, hogy miért ájult el Müller Kálmán dr. professzor, a rendezés elnöke. Kimerült­séggel, a túlfeszített munka­ okozta izgatott­sággal magyarázták a professzor úr betegsé­gét, de nem volt igaz. Müller professzor ki­­bírta volna ezt, nem olyan gyönge fajú legény. Ámde Müller professzornak az idegeit más rohanta meg: nem a munka, megrohanták olyan ízetlenségek, olyan falusi neveletlensé­gek, amelyeket itt az orvoskongresszus meg­nyitása körül tapasztalt. A „Műcsarnok"-ban vasárnap este tört ki egy ismert magyar be­tegség, a falánksági láz. A buflet körül tört ki, ahol bizonyos ételek és italok voltak. Olyan kitörés volt ez, amelyre a legöregebb bankett-vendégek sem emlékeznek, akik már még a legközelebbi szomszédjuk zsebeit is telelopják étellel-itallal, gyümölccsel és szi­varral. A hazai kongresszusi i­agok, akik mindössze szomszédos forgalmú jeggyel ugrottak be Budapestre, az egész buffer-t learatták, elcsé­pelték, megemésztették azok elől, akik világ­részeket átszeltek idáig, m­íg a József főherceg uniformisában gyönyörködhettek. Egymást gázolva, tatárpusztításhoz, törökdúlásh­oz szük­séges erővel törtek rá a vendégszeretet tár­házára és fölfaltak, elkapkodtak mindent, még a virágokat is, amelyet a kongresszus idevitonlázott nő­vendégeinek szántak. Müller Kálmán professzor látta ezt a fa­lánksági lázt a gyomornak, a telhetetlenség­nek ezt a lecsillapíthatlan rohamát, látta, hogy a szivarok mint tűnnek el idegen országbeli vendégeink orra elől, látta, hogy a letaposott, félrelökött vendégek mily borza­dállyal, mily tehetetlenül nézik a morbus hungaricus-nak ezt a csillapíthatlan kitörését; látta, hogy a ruhatárban a magyarok az elsők, akik élethalál-harcot vívnak a kala­pokért, felöltőkért, botokért, hogy összetörnek mindent, hogy elvesz a vendégszeretet után a magyar lovagiasság, elvesz a külországi ven­dégek felöltőjével együtt és ezt Müller Kálmán dr. nem tudta tovább nézni, az idegei föl­mondták a szolgálatot és Müller Kálmán dr. elájult. Nem az általa végzett munka verte le a lábáról, hanem az a rettenetes munka, ame­lyet a hazánkbeli orvosok a magyar vendég­szeretet és lovagiasság leöklözése, agyonverése körül végeztek. Micsoda operáció volt ez! A kongresszus vendégei örültek, hogy életben maradtak, hogy egy-egy trachoma-orvos vagy körorvos gyomrába, kabátja zsebébe nem vesztek el, hogy a magyar kollégák nem ta­posták agyon őket. Ezért ájult el Müller professzor, ettől lett rosszul és nem csoda, mert a csömörnek ret­tenetes fajtájának kell lenni, amelyik az eszméletvesztéssel jár. Müller professzor már­visszanyerte eszméletét, de a magyar orvosok mikor gyógyulnak ki a morbus hungaricus­ból ? — Csöndélet az érdi Olvasókörben. Fehér­megyei Érd községből kaptuk a következő le­velet : Érd község lakossága boldog és megelégedett lehet, mert­ mindene megvan ehhez. Van szent­életű papja, akinek nincs unokanővére, van szé­pen éneklő kántora, aki a bort csak tanulmányo­zás céljából issza meg, van vagy 180 ezer korona adóssága, aminek harmadrészét mások helyett fizeti s van ezért körülbelül 48—50% pótadója. Van két jegyzője: az egyik már a bolondházban van, a másik a községházban. Valami azonban hiányzott a teljes boldogsághoz: a kaszinó, a kör. Hogy ez is legyen, a szentmise meghallgatása után összejöttek a falu nagyjai és kimondták, hogy csinálnak egy Polgári Olvasókört. Úgy is történt. Az úgynevezett „Jakli zsidó" csárdájában fölütötték a „kör" helyiségét, szereztek tagokat. A működés tehát megkezdődött, a kántor úr a kör helyiségében a borológiáról és ioológiáról tartott szakszerű előadásokat. A tagokat különböző paprikás halak elfogyasztásáról, néhány liter be­kebelezéséről szemléltető oktatásban részesítették. Hogy azonban e „közhasznú" ténykedésbe némi változatosság is kerüljön, István király­ napján a „Kör" érdemes vezetői tombolajátékkal egybe­kötött társas ivást rendeztek. A murira szép szám­ban jelentek meg a „Jakli zsidó" borára szomja­tok. Fölvonultak az elöljárósági tagok, köz­ségi képviselők és tomboláztak és ittak­ A mulatság szépen folyt, csak a „Jakli" bora volt huncut, mert egyszerre poharak, üvegek, székek, padok, különböző istvánnapi zsoltárok elmondása közben röpködtek a községi elöljárók és képvise­lők jóvoltából a koponyákhoz. A tombola­játékban pofonokat osztottak ki nyereménydíjak gyanánt. És ezzel a Szent István tiszteletére vagy emléke­zetére rendezett mult is befejeződött. Az olvasókört pedig ezen a szent estén fölavat­ták az ilyen keresztséget már megért hasonló ér­tékű intézmények közé. Ezt az eseményt jegyző­könyvileg fogják megörökíteni és a falu lakossága örömének fokozására sokszorosítva kiosztani. A pofonokat kapott elöljáró másnap megjelent a jegyzőnél fannál, aki a községházban van­ és panaszt akart emelni a tombolanyeremények soka­sága és súlyossága miatt azoknak kiosztója ellen-A jegyző­nk­ azonban atyai tanáccsal látta el őt s arra kérte a panaszkodót, hogy a legközelebbi korcsmában intézzék el az ügyet. A tanácsot meg­fogadták és mint jól nevelt olvasóköri emberhez illik — tovább ittak. — A nemzetközi orvoskongresszus. A kon­gresszus összes szakosztályai folytatták kedden a munkájukat, ezenkívül együttes ülés is volt a Nemzeti Múzeum dísztermében a fertőző be­tegségek ellen való immunitásról. A szakosztályok közül üléseztek: a gyógyá­szati, a belgyógyászati, az idegbaji, az elme­kórtani, a gégészeti, a katonai és haditenge­részeti egészségügyi szakosztály. Mindenik ülé­sen magyarországi és külföldi orvosok egy­aránt fejtették ki véleményüket. A nemzetközi orvoskongresszuson résztvevő orvosnők szerdán déli egy órakor összejövetelt tartanak a Margitszigeten. Indulás délben egy­negyed egy órakor a Műegyetemről. A nemzetközi orvoskongresszus keretében tartotta meg ülését a VIII. nemzetközi fül­­orvosi kongresszus. Beke Gyula egyetemi ta­nár francia, majd német nyelven köszöntötte a megjelenteket, akik között a szakmának világhírű kapacitásai is megjelentek. A jövő kongresszus székhelyéül 1912-re Bostont tűz­ték ki és erre a kongresszusra minden nem­zet részére kinevezték a tagokat az inter­nacionális bizottságba. Eddig Magyarország Ausztriával együtt volt képviselve, most azon­ban Magyarországot már külön küldöttek fogják képviselni. E. F. Rashford világhírű angol tudós ked­den délután 5 órakor tartotta meg előadását a rákbetegségről a Nemzeti Múzeum díszter­mében. Előadásának címe: A rák az emberben és állatban. Előadásának keretében, vetített képek kíséretében, bemutatta azokat az ered­ményeket, amelyeket a rákbizottság, a rák­kérdés mai fejlődésében elért. Minden ge­rinces állat, tehát az állat éppúgy mint az ember, megbetegedhetik rákban. A modern NÉPSZAVA 1909 szeptember­ 2.

Next