Népszava, 1909. szeptember (37. évfolyam, 206–231. sz.)

1909-09-05 / 210. szám

6 hogy akinél ilyen vasbotot találunk, mint amilyet nekünk előre fölmutattak a rendőrségen, fogjuk el, a roham után igy fogtam el én Juscsákot. Rónai dr. védő kérdésére elmondta, hogy Jus Csák nem a menekülőkkel egy irányban haladt. Tanú esküt tesz. Védők semmiségi panaszt jelentenek be. Bilincs a véres kézre. Matos János: Egyenruhában voltam a Oktogontéren. A tömeg az általános választójogot éltette és abcugolta a fekete grófot. A tüntetők között Szpacsek Sebestyént ismertem föl, „olyan" vasbot volt nála, továbbá két zsebkés, egy vascsavar, egy körző, két ökölnyi tégladarab. A rendőrség közé követ dobott, erre én elfogtam. A rendőrség nem lőtt. Dr. Gál kérdéseire beismeri, hogy Szpacseket akkor fogta el, mikor a fölhívás után a tömeg szétoszlott és megbilincselte. Tagadja, hogy ő vérezte meg, bár a rendőrorvos ezt igazolta. Azt mondja, már vérzett a bilincselés előtt. Nem ellenszegült, de szökni akart, azért bilincselte meg. Zágrábi módra. Dr. Gál ellenzi meghiteltetését, mert nyilvánvaló a tanú ellenségeskedése, aki hatalmas, erős ember létére ok nélkül bilincsbe ver egy gyönge, sebesült embert. Spacsek vádlott szemébe mondja a tanúnak, hogy hazudott. Ezért az elnök 24 órai sötét magánzárkára itéli. A védők erélyesen tiltakoznak ez ellen. Gál védő támadja az elnököt pártoskodása miatt s kijelenti, hogy igenis tudva valótlant állított a tanu. A törvényszék erre visszavonul s 100 korona pénzbirsággal sújtja dr. Gált, mert egyrészt a rendőri karhatalom kirendeltségére, másrészt a tárgyalás menetére és a tanura nézve sértő kijelentéseket tett. Ez ellen dr. Gál fölfolyamodást jelent be, mert, ha a tanu tudva valótlant állit, mellőzendő a megesketése s igy ezt a védőnek joga, sőt kötelessége fölhozni. Dr. Rónai semmiségi panaszt jelent be, mert az ilyen bírságolás a védelem jogait sérti, hiszen a védőnek joga van a tanu vallomását bírálni, sőt indítványozhatja a tanu letartóztatását is. Dr. Landler kéri, hogy a bíróság ezt az ügyet rendesen tárgyalja, úgy mint más ügyet, ne csináljon belőle kivételes politikai ügyet. Az elnök ezért rendreutasítja. Dr. Ladányi kijelenti, hogy bírságolással nem fogja az elnök a védőket kötelességük teljesítésétől visszatartani. Kéri továbbá, hogy az elnök minden tanu kihallgatása után hívja föl az érdekelt vádlottakat nyilatkozattételre. Törvénytelenek voltak a letartóztatások. Egy rendőrfelügyelő vallja eskü alatt. Kajtár István rendőrfelügyelő: Készenléti szolgálatban voltam kirendelve mintegy 50 gyalogrendőrrel. A lovasrendőrséget vezető kapitánynak bizalmas úton tudomására jutott, hogy a liget felől jön a tüntető csoport. A feloszlatásra felhívás után mintegy vezényszóra lövés dördült el. A főkapitányságon megállapíttatott, hogy a rendőrök is lőttek. A lefoglalt pisztolyok ócskák, a tüntetők messzire álltak, ezért nem okozhattak nagyobb kárt. Az utasítás az volt, hogy a tüntetés nincs megengedve, a tömeget föl kell oszlatni s aki nem engedelmeskedik, azt elő kell állítani. Dr. Ladányi kérdésére kijelenti, hogy egy tömeg a nyugati pályaudvar felől érkezett az Oktogonra s ez az ő fölhívására szétoszlott. Dr. Rónai kérdésére elmondja, hogy a lövés a lovasrendőrség felé 200 lépésről jött. Dr. Gál: Szabad-e egy rendőrnek elfogni azt az embert, aki a fölszólitás után menekül? — Ilyet nem tesz egy rendőr sem. Dr. Gál: Pedig ezt tizen vallották itt eskü alatt a rendőrök. Törvényesnek tartja ezt fölügyelő úr ? — Nem. Dr. Gál: Van ezen vádlottak között olyan, akit ön ellenszegülés miatt állíttatott elő? — Nincs. Nem is volt fölhívás a szétosztásra. Dr. László: Hallotta ön, hogy Bónis kapitány úr szóbeli fölhívást intézett? — Igen. Dr. László erre fölolvassa Bónis vallomását, hogy ő nem intézett szóbeli fölhívást, csak kürtjelzést. Erre a tanú kijelenti, hogy ő csak gondolta, hogy Bónis fölhívást intézett. Ha Bónis azt vallja, hogy nem intézett, akkor ez úgy áll, de kellett volna intéznie. Dr. László elébe tárja a nyomozás során tett vallomását, hogy a rendőrség 17 lövést tett. Föntartja-e ezt? — Fönn. Dr. László: Miért akadályozták meg a tüntető fölvonulást ? — Mert be volt tiltva. Dr. László: Magyarországon csak a szocialistáknak nem szabad tüntetni. Detektív, mint agent provocateur — joguivel. Csupor József detektív, Villámot és Jaczkovicsot állította elő, mert kiabáltak: nem kell félni, ne menjünk haza! Dr. László kérdésére mondja a tanú, hogy e két embert csak azért tartóztatták le, mert fölhívásra nem távoztak. Dr. László: Igaz-e, hogy ön jogtot hordott és egyik vádlottat elvtársnak szólította." — Erre nem felelek. Elnök: Nem is köteles felelni. Dr. Landler kéri megállapítani, hogy Mak László eskü alatt vallotta, hogy ő fogta el Jackovicsot, tehát hamisan esküdött. Dr. László az előbbi kérdés föltételét indítványozza s erre birói határozatot kér. Az elnök a kérdést nem rendeli el. Dr. Ladányi ellenzi e tanu meghiteltetését, mert agent provocateur s aki az, az nem tisztességes ember, ellenzi, mert detektív, a tüntetésben résztvett s fizetést kap azért, hogy tanúskodjék. Az elnök a védőt ezért rendreutasítja s a tanút megesketi. Hűvös Iván detektív: Az Oktogon-téren álltam este 7—8 óra óta. Hallottam a tömeg kiáltozását, hogy le kell ütni a rendőröket, hurrák! Csuporral együtt fogtam el két embert, azokat a vádlottak közül föl nem ismerem. Fölolvassák a tanu jelentését, amely szerint Villám és Jackovics vádlottakat fogtak el, mert azt kiáltották, hogy meg kell támadni a rendőröket. A tanu kijelenti, hogy a Villám botja nem volt olyan, mint a minta. Dr. Ladányi védő fölhívja figyelmét arra, hogy Villám csonkakezű, mire a tanu ezt mondja: én letartóztattam volna, még ha mankón jön is, ha vasbolja van. Dr. Klug Emil védő: Hallotta ön, hogy Villám és Jackovics mondták, hogy üssük a rendőröket ? — Nem tudom, csak körülöttük hallatszott. Král Ferenc rendőrfőügyelő, Bónis kapitány parancsára rendőreimmel elálltam az Andrássyutat a tüntető tömeg előtt. Én a tömegbe lovagoltam, amikor onnan előbb egy lövés, később egész sortűz dördült el, a Vörösmarty utcán leestem a lovamról, a ló megrúgott, azután elmentem. Dániel Dezső detektív nem ismer föl senkit a vádlottak közül, hogy a tüntető tömegben lett volna. A bekisérésnél közreműködött, de nem emlékszik, kinek a bekisérésénél. Fölolvassák a nyomozásnál tett vallomását, amely szerint Horváth Nándort fölismerte a lövöldöző csoportban. Erre a tanú megjegyzi, hogy tényleg látta őt, amint bekötözött fejjel két rendőr hozta. Horváth Nándor előadja, hogy őt karddal megvágták s a mentők rögtön bekötözték a fejét. Farnady Róza: Az Izabella utca 74. szám alatt szolgáltam. Amikor a lövéseket hallottam, mellettem állt Altmann Antal is. Vagy félórával a tüntetés után együtt mentünk ki az Andrássy-útra, ottan a rendőrök nekiestek Altmannak, elhurcolták, miközben karddal fején is megsebesítteték. Erre én elszaladtam. Dr. Landler: Ön akkor kedvese volt Altmannak. Ma is jó viszonyban van vele. A tanú: Nem, haragban vagyunk. A korona-tanu, akit nem esketnek meg. Mráz Ferenc: Kijelentem, hogy csak kérdések alapján tudok visszaemlékezni az esetre, mert az már egy évvel ezelőtt történt. Elnök: Tud-e az október 8-iki esetről, s tudja-e, kik vettek abban részt s kinél látott revolvereket. — Határozottan emlékszem, hogy revolvereket osztogattak, körülbelül 10—12 revolvert láttam október 8-án reggel 8—9 órakor a szakegyletben szakegyleti tagoknál. Titára, Kozmára, Ledererre határozottan emlékszem, mert ők mutogatták a revolvereket nekem és azt is mondták, hogy ezt azért kapták, hogy a rendőrségre lőjjenek a tüntetésnél. Elnök: Tudja-e azt, hogy honnan kapták a revolvereket ? — Tudom, hogy a vezetőségnek volt része a dologban. — Ki az a vezetőség ? — Horovitz, Frankl, Lay, Schubert és még többen. — Tudja, hogy ezek osztogatták és ha igen, honnan tudja? — Mert mindig sugdolóznak és ebből vélem, hogy ez alkalommal is részük volt benne. — Vasbotokat is látott? — Láttam és határozottan emlékszem, hogy október 9-én (!) a sztrájktanyán 3—4 embernél ilyen vasbotot láttam, mert nagyon érdeklődtem a dolog iránt. — Hogy jutott a vallomása a rendőrség elé ? — Mert hosszabb idő óta láttam és tapasztaltam, hogy a szakegylet vezetői csinálják az embertelenséget és mindig a munkások maradnak benn a lekvárban. Ezt már nem tűrhettem és ezért mentem a rendőrséghez, ahol följelentést tettem. — Mikor volt ön a rendőrségen? — Október 9-én reggel, magamtól mentem oda. — Hát Schuberttel, hogy került az ön vallomása szóba? — Október 16-án Schubert behívott a sztrájkbizottság szobájába és ottan vallatni kezdett. Később fölvitt dr. Ladányihoz és ott egy nyilatkozat aláírására kényszerítettek. Hogy mi állt a nyilatkozatban, arra nem emlékszem. Előzőleg azt mondták, hogy a rendőrségnél tett vallomásomat tagadjam; mondjam, hogy ütöttekvertek és hogy ily módon kényszerítettek a munkások elleni vallomásom megtételére. Mikor egyizben újabb sztrájksegélyért jelentkeztem, Frankl úr kiutasított és azt mondta, lőjjem magam főbe. Vas szavazóbíró: Tud arról, hogy ki födözi ama nyomtatványok költségeit, amelyek rendszerint úgy kezdődnek : Elvtársak ! Munkások ! ? — Ezt minden szakma maga födözi. Dr. Ladányi: Megismerné valamelyiket a vádlottak közül? Mráz: A védőknek nem vagyok hajlandó felelni. Elnök: De kell felelnie. Dr. Ladányi: Meg tudná ismerni Tita Árpádot ? — Hogyne, őt határozottan ismerem, hiszen október 8-án reggel 8—9 óra között együtt voltam vele a szakosztályban. — Hát mutassa meg, melyik az a Tita? Mráz: (Molnár Jánosra mutat.) Ez itt az. (Nagy mozgás.) Ladányi: Hát Kozmát meg tudná mutatni? Mráz: Ha itt van, akkor biztosan fölismerem. Elnök: Hát nézzen csak jól körül. Mráz (percekig körül hordozza tekintetét): Kozma nincs ezek között. Kozma (föláll): Itt vagyok. (Nagy mozgás.) Tita Árpád: Mrát nézzen én felém ! Hát nem ismer meg? Hát nem maga volt az, aki a detektívek szobájában az én szemem közé fújta a cigarettafüstöt ? Lássa én megismerem magát. Maga volt az, aki ottan pecsenyét evett, vörös bort ivott és pénzt csörgetett. Feleljen, ha van becsülete és ha nem akarja, hogy a maga vallomása miatt egy ártatlan ember a börtönben sínylődjék. Mráz: Én nem is említettem Titát, csak Schubert mondta nekem folyton a Tita nevét. Elnök: De hiszen még itt is említette, hogy Titát revolverrel látta a szakegyletben. Mráz : (hallgat.) Dr. Ladányi: Ön Krecsányi előtt is tett vallomást, mindjárt október 9-én. Az a vallomása megfelel a valóságnak? — Kijelentem, hogy a védő kérdéseire nem felelek, mert én nem vagyok jogász és nem hagyom magamat kiforgatni. Elnök: De felelnie kell. Most én teszem föl ezt a kérdést. Mráz : Amit ott mondtam, az igaz. Ladányi: Akkor maga Menyecskét, Mészárost, Sárvárit és Schubertet említette. Mráz: (ismét hallgat.) Ladányi: Hogy került maga Krecsányihoz? Hát honnét tudta maga, hogy jelentésével éppen Krecsányihoz kell mennie? Mráz: Hát annyi eszem nekem is van! Dr. Ladányi dr.: Kapott maga Krecsányitól pénzt? — Igen, két koronát ebédre. — Igaz-e, hogy többször kért pénzt azért, hogy vallomását Schubert ellen megváltoztassa és hogy dr. Landler egy alkalommal e miatt lecsirkefogózta és kidobta ? — Schuberttől csak segélyt kértem, én különben nem hagyom magam kiforgatni, engem három év óta a szakegylet kizsarolt. Dr. Landler dr.: Mikor júniusban ebben az ügyben a tárgyalás ki volt tűzve, járt-e aznap délelőtt a rendőrségen ? — Nem igaz, meg merek rá esküdni. — Nem találkozott-e velem Korody fogalmazó szobája előtt, ugyanannál a Korodynál, aki ezt az ügyet a rendőrségnél vezette s nem ment-e azután a detektivekkel ebédelni a korcsmába? — Nem és nem, én nem voltam ott. — Ide nézzen a szemembe s merje szemembe mondani! Mrát hallgat. NÉPSZAVA 1909 szeptember 5.