Népszava, 1909. november (37. évfolyam, 259–283. sz.)

1909-11-02 / 259. szám

1909 november 3. NÉPSZAVA Rakovski elvtárs azonban dobrudsai szü­letésű, amely tartományt 1878-ban vették el a törököktől s Romániához csatolták, aminek révén Rakovski is román állam­polgár lett. Ezt a kormány sem tagadta, amit az is bizonyít, hogy a román hadse­regben szolgálhatott mint ezredorvos. A ki­utasítás csak azon esetben érvényes, ha az illetőnek kézbesítik az erről szóló hiva­talos írást. Rakovski azonban külföldre utazott, mielőtt azt neki kézbesíthették volna. Külföldről igyekezett igazát érvényesí­teni. Most pedig elérkezettnek látta az ide­jét annak, hogy hazautazzon. A veres­torony-szorosi határállomáson jelentkezett a román határrendőrségnél. A román rendőrség át akarta őt adni a magyar ha­tárrendőrségnek. Ez azonban nem volt hajlandó átvenni Rakovskit, mivel erre nem volt semmilyen utasítása. Erre a ro­mán rendőrség letartóztatta elvtársunkat s Bukarestbe szállította. A román kormány most természetesen végérvényesen akar szabadulni Rakovski­tól és formálisan kiutasítani. Azonban bök­kenője van a dolognak: Rakovskit ugyanis Oroszországból és Bulgáriából is kiutasí­tották, tehát csupán Ausztriába vagy Magyarországra lehetne kiutasítani. Ha pedig sem Ausztria, sem Magyarország nem fogadja be, nincsen más út, amelyen át Romániából eltávolíthatnák. Minden tisz­tességesen gondolkodó embert elvárhatja tehát, hogy sem az osztrák, sem a magyar kormány nem fog cinkos­társául szegődni a román kormánynak abban, hogy saját törvényeit és az európai szerződéseket fölrúgva, közönsé­ges bosszúművét végrehajthassa. A romá­niai munkásság vasárnap és hétfőn máris nagy tiltakozó népgyűléseket rendezett az egész országban. Ausztria és Magyarország munkássága is tudni fogja kötelességét, ha kormányaik elfeledkeznek a magukéról. Görögország. Lázadó tisztek — zendülő parasztok. Athén­ból jelentik, hogy eddig összesen 9 lázadó tisztet tartóztattak le. Typaldos állítólag a Parne-hegységbe menekült, ahol csendőrök bekerítették. Vasárnap minisztertanács volt, amelyre a főállamügyészt is meghívták, hogy véleményt mondjon. A főállamügyész szerint a zendülés politikai vétség volt, tehát a bűnö­sök polgári bíróság elé állítandók. A görög büntetőtörvénykönyv politikai vétség esetén meglássa ennek s minden másfajta rabszolgaság­nak végső, meghatározó okát: a gazdasági nyo­morúságot. Szociális érzésben, modern gondol­kodásban nagy haladást jelentett így minden­képpen A holnap asszonyai című munkája, amelyben meglátszik, miképpen győzi le Har­kányiban az ideológus emberbarátot a törté­nelmi materializmus módszerével dolgozó szo­ciológus. Támadó erőben és tudományos mód­szerben ú­jabb — bal felé való — fejlődést je­lentett Babonák ellen címen megjelent utolsó nagyobb munkája, amely az erkölcs gaz­dasági alapjait próbálta igen nagy tu­dományos apparátussal kimutatni, egyút­tal fegyvert szolgáltatni a babonás dog­matikus hit, a valláserkölcsi gondolkozásmód elleni harcra. Mostanában egy nagyobb, Magyarországnak XIX-ik századbeli történe­tét a történelmi materializmus alapján föl­táró művön dolgozott, amely már nagyon előrehaladott stádiumban van s amelynek alkalmas módon való befejezését nemcsak a korán elhunyt iránt való kegyelet, hanem a magyar történelmet igaz megvilágításban megismerni kívánó olvasóközönség is el­várhatja. Párhuzamosan ezzel az egyre radikálisabbá és forradalmibbá váló szellemi munkával ke­rült bele Harkányi a radikális polgárság agi­tációs és szervezkedő munkájába. A Társa­dalomtudományi Társaság, Szabad Iskola, szabadgondolkozó egyesületek egymásután használták föl és értékesítették lankadatlan és óriási munkaerejét. S egyike volt ama ke­veseknek, akik folyton "tisztábban és szaba­tosabban ismerték föl a munkásmozgalomnak minden irányban való nagy jelentőségét s ő lassú, de föltartózhatatlan evolúcióban kö­zeledett feléje. S aki közelről látta és meg­ Kunfi Zsigmond. nem ismer halálbüntetést. A főállamügyész azt ajánlotta a kormánynak, hogy Typaldost és követőit állítsák esküdtszék elé és az esküd­tek tudni fogják kötelességüket. Athénból táviratozzák, hogy Manolas kör­nyékén a trónörökös birtokain, amelyeket az állam nászajándékul adott neki esküvőjekor, a parasztnép föllázadt, követeli a földek par­cellázását és a parasztok közt való kiosztását. A zendülő parasztnép táviratokat küldött a királynak és a kormánynak. Németországi győzelmeink. — Újabb győzelem Szászországban.— A badeni eredmények. — A Népszava vasárnapi számában beszá­moltunk arról, hogy lipcsei elvtársaink egy ujabb mandátumot hódítottak a pót­választásoknál. A lipcsei győzelem egész Szászország munkásságát fokozott tevékeny­ségre buzdítja a többi pótválasztásoknál, ami újabb, eddig nem remélt győzelmekre vezet. Szombaton Schwarzenbergben volt pótválasztás, ahol Zimmer elvtársat válasz­tották meg 72­ szavazattal az egyesült reakció 6162 szavazata ellenében. A pótválasztásoknak ez a váratlan sikere remélhetőleg kitűnően fog érvényesülni kedden, amikor közel ötven kerületben fog mérkőzni pártunk az ellenféllel. A fő­választásoknál az első hírek szerint tizen­hat szociáldemokratát választottak. Később a szavazatok pontos összeszámítása után kitűnt, hogy egyik megválasztottnak kije­lentett elvtársunknak két szavazata hiány­zik ahhoz, hogy abszolút többsége legyen, így ez a mandátum is pótválasztás alá kerül. Eszerint Szászországban az eddig megválasztott 41 képviselő közül tizenhét szociáldemokrata. A konzervatív többség, amely a szociáldemokrácia ellen meg­csinálta a négyes pluralitáson alapuló vá­lasztójogi szörnyeteget, eddig csupán 15 mandátumot tudott megszerezni s csak 18 kerületben kerül pótválasztás alá. Ha pe­dig a szász liberális polgárság szabad­elvűsége nem volna közönséges humbug, akkor ez a reakciós tábor az uj ország­gyűlés legkisebb pártjává zsugorodna össze s a jól megérdemelt háttérbe vonulna. Elvtársaink azonban kizárólag a saját ere­jükre vannak utalva s csakis fáradságot nem ismerő agitációval lesznek képesek figyelhette gondolkodásmódjának és világné­zetének átformálódását, az tudta, hogy a ma­gyar munkásmozgalom igen rövid idő alatt egészen meg fogja hódítani ezt a finom és jól fölszerelt intellektust és ezt az acélos m­ű akaratot. Ha egyre dolgozó, tanuló, gondol­kodó agyvelejét meg nem fagyasztja ez a korai katasztrófa, akkor Harkányi Ede a munkásmozgalom barátjából a munkásosztály harcosává lett volna. Koporsójában most vele együtt ott pihen ez a volna is, sok más volnával egyetemben: mindmegannyi nagy vesztesége ennek a nyo­morult és nehezen mozduló ország jövendő­jének. S én — ámbár ez nem tartozik a nyil­vánosság elé — a szörnyű s hirtelenségében még csak brutálisabbá vált csapástól kóválygó fejemmel csak kínlódva tudok ezekre a vesz­teségekre gondolni, amikor nehézzé teszi szívemet és kényektől fátyolossá a szememet az a fájdalom, amely egyik legjobb és legrégibb barátjának elvesztésekor beborítja az embert. A szomorúság, amely megzsibbaszt minden gondolatjárást, csak arról beszél, hogy valaki, akit szerettünk, aki az életünknek egy darabja volt, nincsen többé. Nincsen többé — máról­holnapra, mielőtt lázadozó öntudatunk hozzá­törődhetett volna ehhez az újfajta, fe­kete valósághoz. Minden jelentőség eltörpül az egyén számára azzal a fájdalommal szemben, amelyet lelki életünk egy drága darabjának ez az amputálása okoz. S csak nehezen tudom leírni azt a búcsúszót, ame­lyet pedig az elment harcos barát, az elment egész ember most is megkövetel tőlem. Édes barátom, megpróbálom Te helyetted is végigharcolni a kemény csatát , még jobban megtépázni a már eddig is csúfosan megalázott reakciót. Egészen más a helyzet Badenben. Itten a liberálisok és egyéb haladó polgári pár­tok nem parasztfogásra használják sza­badelvű jelszavaikat, amelyeket elárulni készek a döntő pillanatban. A haladás ellenségei ellen való gyűlöletük szilárd meggyőződésből fakad s szívesen szövet­keznek a szociáldemokratákkal, hogy le­győzhessék a nép- és országrontó kleriká­lis-reakciós pártokat. Badenben elvtársaink 35 kerületben jöt­tek pótválasztás alá. A haladó pártokkal való megegyezés szerint a nemzeti szabad­elvűek és demokraták hat kerületben tá­mogatták elvtársainkat. A szociáldemokra­ták 12 kerületben támogatták a demokra­tákat és a nemzeti szabadelvűeket. Hat kerületben a szociáldemokraták és a nemzeti szabadelvűek támogatták a de­mokratákat. Tizenegy kerületben nem fenyegetett az a veszély, hogy a klerikális­ konzervatívok győzhessenek. A választási küzdelmet ezen kerületekben a li­berálisok ellen vívták meg elvtársaink és négy mandátumot hódítottak. A megegye­zés szerint a hat kerületben is szociálde­mokratát választottak, így a pótválasztá­sokon összesen tíz mandátumot nyertek elvtársaink. A főválasztáson nyert tíz man-­­­dátummal együtt tehát a szociáldemokrata csoport húsz tagra emelkedett a badeni tartomány­gyűlésen. A választások eredménye az, hogy a centrum és lógosa, a konzervatív párt három mandátumot veszített, ahelyett hogy több­ségre jutott volna, amint ezt remélték. Az új tartománygyűlés pártalakulásainál egyéb­ként balra való eltolódás mutatkozik. A nemzeti liberálisok hat mandátumot veszí­tettek pártunk javára. A centrum és a konzervatív párt három mandátuma közül kettő jutott pártunknak, egy pedig a demo­kratáknak. Az új tartománygyűlés pártjai a követ­kezőkép állanak. Húsz szociáldemokrata (azelőtt 12), 6 demokrata (5), 17 nemzeti liberális (23), 1 szabadelvű (1), 26 centrum (28), 3 konzervatív (4). A 29 reakciós kép­viselővel szemben tehát 44 baloldali kép­viselő áll. Ezek közül 26 szociáldemokrata és demokrata és 18 szabadelvű. Eszerint bármely párt is csak elvtársaink támogatá­sával tud kormányozni. A szociáldemokrá­cia pedig gondoskodni fog arról, hogy amennyiben ez a tartománygyűléstől függ, Baden nagyhercegséget csakis a nép ér­dekeinek figyelembevételével kormányozzák. 11 KÖZSÉGI ÜGYEK. Az uj lakásbérleti szabályrendelet. — A szabályzat ujabb méltatása. — Ta­nácsok. — A mai napon életbe lépett Budapest székes­főváros uj lakásbérleti szabályrendelete. Jó üzlet a könyvkiadóknak, uj eszközök a házbéruzsorásoknak, egy könyv és egy csomó ujabb megterhelés a lakóknak — ez az uj szabályrendelet mérlege. „A házbéruzsora és az uj lakásbérleti sza­bályrendelet" című cikksorozatban a Népszava (1909 május 14 és következő számok) rámuta­tott arra a gyalázatos szemfényvesztésre, amely az uj szabályrendelet ürügye alatt, a lakók védelmének jelszavával a háztulajdo­nosok érdekében készült. A leleplezéseknek csak egy foganatja lett : az igazságügyminiszter törölte a tervezetnek azon rendelkezését, amely a kereskedelmi zálogjog fogalmát akarta átcsempészni a lakás­bérleti jog területére, amely arra jogosította föl a bérbeadót, hogy a visszatartott ingókat minden bírói közbenjárás nélkül elárvereztet­heti. No meg az, hogy a Népszavában meg­jelent cikkekből okulva a Háztulajdonosok Egyesülete körlevelet adott ki — utmutatásul a szabályrendelet kijátszására.

Next