Népszava, 1912. április (40. évfolyam, 79–103. sz.)

1912-04-23 / 97. szám

jét! Ezt mind megcsinálta az a rettenetes finánc azért a kettő fillérért, aminek érde­kében elpocsékolt húsz fillér áru papirost és elpazarolt 10—20 koronába kerülő munka­időt. No, most. A törvényhatóság megkapja, be­iktatja, megszámozza a fizetési meghagyást és kiosztja a városi főügyésznek, aki kezébe ve­szi, tanulmányozza a finánc parancsát és a tanácsülésben két óráig tartó referátumot mond arról, hogy tartozik-e a város ezt a kettő da­rab fillért megfizetni vagy sem. A főügyész azt mondja, hogy fizesse meg az istennyila. Tes­sék a számlakiállító nyomdászt megleletezni, de a város ilyen kiadásokba nem mehet bele, mert hiszen nincs is erre alapja, mert a költségvetésben erre előirányzat nincs, egyébként is a pótadó magas és a polgárok érdeke megköveteli, hogy azok, akiket a biza­lom a város élére állított, lelkiismeretesen gazdálkodjanak a közjavakkal. A tanácsban napokig tartó vita indul meg, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek. A vége az, hogy a jogügyi bizottságot összehívják, hogy mit csináljanak a kettő filléres kincstári követelés­sel. A jogügyi bizottság a városi főügyész álláspontjára helyezkedik: nem fizetünk, in­kább pörösködünk. A polgármester a déli sörözésnél mérges szemeket vet az adótárnokra, akivel eddig a legjobb barátságban volt és ha nem mondja is, de kiérzik a tekin­tetéből : — Nem szép tőletek, hogy a várost tönkre akarjátok tenni. A főügyész alapos tanulmányozást igénylő felebbezésben nekiront az adóhivatalnak és meg sem áll a közigazgatási bíróságig. Nagy­várad képviselője interpellálni fog a parla­mentben. A per tíz-tizenöt évig eltarthat és az ország szeme mától kezdve ezen a két fil­léren függ: megsarcolják-e a várost vagy nem. A finánc, az a rettenetes stempli­ ember fa­gyos nyugalommal ül a hivatalában és tovább szagolgatja az aktákat, melyiknek van bélyeg­hiány szaga ? Ha fölfedez egyet, fölordít és pokoli gyönyörűséggel elől kezdi a kétfilléres komédiát, amely hányszor, de hányszor meg­ismétlődik a bürokratizmus kacagtató, de boszantóan ostoba darabokat előadó szín­házában! — Víz helyett — karbolineum. Végzetes szerencsétlenség történt pénteken Sopronban, amelynek egy öreg munkásélet esett áldoza­tul. Pratscher János bánfalvi 65 éves munkás egy nyárilakban dolgozott. Munka közben meg­szomjazott és egy előtte álló korsóból ivott. A korsóban viz helyett karbolineum volt, a fiatal fák bekenésére szolgáló erős méreg. A szerencsétlen öreg munkás iszonyú kínok kö­zött kiszenvedett. A vizsgálatot meg sem in­dították. — Bányászsors. Perecesbányatelepen (Bor­sod) Urbánszki István a kőszénnel telt csillén dolgozott, közben lezuhant a mélységbe egy nagy kőszénrakásra. Súlyos sebeket szenve­dett a lábán és a mellén. — A Rimaraurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság bán­szállási (Borsod) telepén Szabó Károly fúró­lyukat dinamittal akart megtölteni, de egy szénlap levált és Szabó lábát veszedelmesen megsértette.­­ A Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete 24-én, szerdán este 1/18 órakor, a „Pester Lloyd" nagytermében (V., Mária Valéria­utca 12. szám) fölolvasó ülést tart, amelynek tárgya: Szende Pál dr. Kulturális fejlődésünk akadálya című előadása lesz. Vendégeket szívesen látnak. — A gyöngyélet elől menekült megint egy közvitéz. Obrenovics Péter 46. gyalogezredben közkatona borzalmas módon követett el ön­gyilkosságot a szegedi csapatkórházban, ahol gyógykezelés alatt állott. Még április 2-án tör­tént, hogy borotvával belevágott a nyakába és azután megszökött. Azóta a katonának nyoma veszett és felsőbb hatósága — noha máskor mindig jelentette az öngyilkosságo­kat — most nem tett jelentést a rendőrségnek. A katona holttestét vasárnap délután találták meg az alsóvárosi földeken, ahol a kútba ugrott. — Harc a kutakért. Kesztölc esztergom­megyei községben már hetek óta pusztíl a tífusz-járvány. A járásorvos véleménye szerint a kór a kutak vizéből terjed. Erre Pisuth Kálmán főszolgabíró a község hét község­kútjának a betömését rendelte el, ami a víz­hiányban szenvedő lakosság között nagy iz­galmat és fölindulást keltett.­­A község elöl­járósága látta a lakosság izgatott hangulatát és nem hajtotta végre a főszolgabírói rendeletet, tízre csendőröket vittek a faluba, de azok sem merték a két közkutat betömni, sőt az eszter­gomi szárnyparancsnokság egész legénysége elégtelennek bizonyult, hogy a főszolgabíró rendeletének érvényt szerezzen. A lakosság fölfegyverkezett, emberek, asszonyok ásóval, ka­pával vonultak ki a kutakhoz és vigyáztak a kútban levő kevés vízre. A főszolgabíró végül is visszavonta a rendeletét mindaddig, amig a gépgyárban a szükséges szivattyúskutakat el­készítik. Erre a lakosság megnyugodott és a csendőröket visszavezényelhették.­­ És a tí­fusz erre megszűnt? — A háziurak meg a lakóik. Hogy a házi­urak az örökös házbérfölsrólalásaikkal milyen helyzetbe sodorják szegény lakóikat, arra ér­dekes világot vet két öngyilkosság. Az egyik eset Párisban történt, ahol nem minden­napi módon állott bosszút egy Coctivy Viktória nevű párisi asszony a háziúron, amiért az látszólag ok nélkül fölmondta a lakást. A 46 éves asszonynak­­ az az ötlete támadt, hogy öngyilkossá lesz és ezáltal olyan kellemetlenséget okoz a gyűlölt háziúr­nak, amire az nincs elkészülve. Az öngyilkos­ság módjául a széngázzal való halált válasz­totta. Az asztalon egy levelet hagyott hátra, amely a rendőrséghez volt címezve és a kö­vetkezőket tartalmazza: „Megölöm magamat, hogy bosszút álljak a háziam­. A lakást, amely­ben olyan sokáig laktam, senki sem fogja majd kivenni, ha megtudják, hogy benne öngyilkossá lettem."­­• A másik történet színhelye Budapest. R. Hugó iroda­főnök­­harminchatéves feleségét, Brach Gizel­lát nagyon elkeserítette az, hogy a Baross­utca 11. szám alatt lévő lakását föl­mondották. Elhatározta, hogy ezért meghal. A hálószobá­ban kinyitotta a légszeszcsapot, lefeküdt a dí­ványra és várta a halált. Hozzátartozói azon­ban gyanúsnak találták az asszony hosszas elmaradását, rányitották az ajtót és a halálra szánt asszonyt ott találták eszméletlen álla­potban. A mentőket hívták, akik magához térítették. Komolyabb baja nem történt. — Hatalmas forgószél pusztított Amerika Te­nessee nevű oklahomai városában. A forgó­szél ötven házat elpusztított, két ember az életét vesztette. Más oklahomai városban is nagy kárt okozott a forgószél, ugyanígy­ Colo­rado államban is, ahol számos ember halt meg. — Kiöntött a Tisza Máramarosban, a folyó felső vidékén. A sok esőzés révén meggyülemlett viz más helyen is fenyeget. Igy — amint Szolnokról jelentik — Uj­szász és Rékás községek között már a gát­jait bontogatja. Két század katonaságot küldöttek ki a községek védelmére és az árvízvédelmi bizottság is működik. — Játékból gyilkolt A Zemplén vármegyei Mezőzomborban Fekete János 15 éves suhanc Flóbert pisztollyal rálőtt Jakab Ferenc 15 éves fiúra, akit a golyó halántékán talált. Beszállí­tották a sátoraljaújhelyi kórházba, ahol élet­halál között van. A gyilkos fiút letartóztatták. Azt vallotta, hogy játékból lőtt rá barátjára.­­ Méreggel pusztították el a férjeiket. A lippai csendőrség román parasztasszonyokból álló valóságos méregkeverő szövetkezetet lep­lezett le. A társaság feje Kapruczán Györgyné, aki immár az ötödik férjével él. Az asszony beismerte, hogy előbbi négy férjét n­éreggel ölte meg. Terhelő vallomása alapján kivüle letartóztatott még a csendőrség öt más lippai asszonyt, akik szintén beismerték, hogy egy­két férjüket már eltették láb alól. A mérget Kapruczáné szállította. A bűnügy szálai el­nyúlnak Pécskára is, ahol Kapruczánné uno­katestvérét, Gligor Vazult ölte meg a felesége a Kapruczánné mérgével. Gligort a múlt hé­ten exhumálták és arzenikummérgezést kon­statáltak. A bűnügyben a csendőrség tovább nyomoz. Vájjon milyen lehet ott a halott­kémek munkája, ahol vígan mérgezhetik ha­lomra egymást az emberek? — Himlőjárvány Aradon. Aradon nagy riadal­mat keltett az egyik helyi lapnak külön kiadása, amelyben arról adott hírt, hogy fekete himlőjár­vány van. A hír — jelentik Aradról — így nem igaz, mert csak az úgynevezett hólyagos himlő lépett föl a rendesnél jóval nagyobb mértékben. Szombat délelőtt Hangyán Jánosné koldusasszo­nyon az egyik tisztiorvos a hólyagos himlő tüneteit állapította meg, beszállították a járvány­kórházba. Vasárnap délután a gyermekmenhely­ről, ahol azt hitték, hogy kanyaró lépett föl, há­rom gyermeket szállítottak a járványkórházba. Ezenkívül a vármegyei közkórházban hét meg­betegedés történt, sőt dr. Nausz alorvos is megkapta a hólyagos himlőt. A járványra való tekintettel a város egészségügyi bizottsága a pol­gármester elnöklésével ülést tartott, amelyen át­alakult járványbizottsággá. Elrendelték valamennyi elemi­ közép- és ipariskola bezárását, szerdán pedig a polgári iskola helyiségeiben egész napon át beoltják a jelentkezőket. Bár az orvosok és a kórházigazgató is kijelentették, hogy szó sincs fekete himlőről, a város közönsége körében nagy a félelem. A betegséget minden valószínűség sze­rint Anináról hurcolták. Az aninai bányászok kö­zött nagy mértékben dühöng a hólyagos himlő. — Eltemette a föld Gömörispánmezőn, a község határában levő homokbánijában Szendrei Antal munkást. A bányában dol­gozott, amikor a bánya oldaláról mintegy 50 méter mázsa súlyú homoktömb leszakadt és maga alá temette. Holtan került ki a homok alól. A vizsgálat megindult. — Félt a veréstől, — gyilkolt. Máté Antal 58 éves háziszolga, aki Brassóban a Balló-féle korcsmában volt alkalmazva, vasárnap este össze­szólalkozott a korcsmáros kocsisával, Sándor Jánossal. Tíz óra tájban Máté rendes nyugvó­helyére, a padlásra tért aludni Rövidesen utána­ment vasvillával a kocsis és ütlegelni kezdte az öreg­embert, akit a házbeliek nagy nehezen men­tettek meg a dühöngő kocsis kezeitől. A kocsis azzal távozott, hogy majd jelentkezik, Máté any­nyira megijedt a fenyegetéstől, hogy most már ő akarta ártalmatlanná tenni ellenfelét. Éjfél után magához vett egy fejszét, a padláslyukon leereszkedett az istállóba, ahol Sándor János kocsis mélyen aludt. Máté hozzálopódzott és a fejszével két rettenetes ütést mért a fejére, úgy, hogy a kocsis agyveleje szétloccsant és pár percnyi vergődés után meghalt. A gyilkos véres tette után a közeli vámszedőbódéba ment és arra kérte a vámszedőt, hogy telefonálja meg az ese­tet a rendőrségnek. A bódéban nem volt telefon, átment tehát egy korcsmába és inni kezdett, amig le nem tartóztatták. Azt vallotta, hogy a kocsis verésétől való félelmében követte el tettét. — A kongregációs tanbetyár. Soproni tudó­sítónk írja: A fraknóújteleki tanító a pofozást, ütést és rugdalást még mindig rendes pedagógiai segédeszköznek tartja. A fraknóújteleki gyerme­kek rettegve járnak az iskolába és már előre tip­pelnek, kit fog a „kongregációs" tanitóbácsi be­teggé pofozni vagy félholtra rugdalni. Csak a múlt hetekben történt, hogy egy fiút olyan véresre vert, hogy napokig feküdt az ágyban. A szülők följelentésére a felettes hatósága hatvan ko­rona rendbírságra ítélte a gyorskezű tanítót. Azonban hiába, a büntetésnek itt nem volt semmi néven hatása, mert a minap úgy fölpofozott egy kis iskolásleányt, hogy a szerencsétlen gyermek azóta folyton fájlalja a fejét. Az egész falu népe fölháborodott a brutális tanító ellen, aki ellen ismét megtették a följelentést A gyerekezű ta­nító, akinek hatáskörébe tartozik a felebará­t szeretet érzésének a gyermek fogékony lelkébe való átplántálása, nagyfokú idegességével véde­kezik. — Megölte a gyermekét Kósa Gábor szent­imrei legény. Eleinte tagadott, de azután beis­merte, hogy a szeretője újszülött csecsemőjét valóban megölte. Letartóztatták. — Barkaszó köz­ségben (Bereg) Dávid Péter kovácsmester felesé­gének ikrei születtek. Az egyik gyermek holtan jött a világra, azt eltemették, az élűt pedig az apa elásta a szemétdombon. A kutyák kaparták ki a holttestet és igy a csendőrség rájött a gyilkos­ságra. Dávidot letartóztatták. — Elégett egy kisgyerek pénteken Kapuvá­rott. A szülők — Szalay József és a felesége — az istállóban foglalatoskodtak, a kisfiú a konyhá­ban maradt. A gyermek nagyon közel mehetett a tűzhöz, a ruhája tüzet fogott; mire a szülők be­rohantak, addig olyan súlyos égett sebeket szen­vedett, hogy egy napi kínlódás után meghalt. — — Zalaegerszegről jelentik: özv. Malek Mihályné birtokosnő Strudováron birtokán a szemetet összegereblyélte és meggyújtotta. A tűztől lángot fogott rutája; égő ruhában szaladt hazafelé a réten át. Sikoltozva érkezett háza elé, de akkor már teljesen összeégett és néhány perc múlva iszonyú kínok között meghalt. yI NÉPSZAVA 1912 április 24.

Next