Népszava, 1912. április (40. évfolyam, 79–103. sz.)
1912-04-23 / 97. szám
jét! Ezt mind megcsinálta az a rettenetes finánc azért a kettő fillérért, aminek érdekében elpocsékolt húsz fillér áru papirost és elpazarolt 10—20 koronába kerülő munkaidőt. No, most. A törvényhatóság megkapja, beiktatja, megszámozza a fizetési meghagyást és kiosztja a városi főügyésznek, aki kezébe veszi, tanulmányozza a finánc parancsát és a tanácsülésben két óráig tartó referátumot mond arról, hogy tartozik-e a város ezt a kettő darab fillért megfizetni vagy sem. A főügyész azt mondja, hogy fizesse meg az istennyila. Tessék a számlakiállító nyomdászt megleletezni, de a város ilyen kiadásokba nem mehet bele, mert hiszen nincs is erre alapja, mert a költségvetésben erre előirányzat nincs, egyébként is a pótadó magas és a polgárok érdeke megköveteli, hogy azok, akiket a bizalom a város élére állított, lelkiismeretesen gazdálkodjanak a közjavakkal. A tanácsban napokig tartó vita indul meg, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek. A vége az, hogy a jogügyi bizottságot összehívják, hogy mit csináljanak a kettő filléres kincstári követeléssel. A jogügyi bizottság a városi főügyész álláspontjára helyezkedik: nem fizetünk, inkább pörösködünk. A polgármester a déli sörözésnél mérges szemeket vet az adótárnokra, akivel eddig a legjobb barátságban volt és ha nem mondja is, de kiérzik a tekintetéből : — Nem szép tőletek, hogy a várost tönkre akarjátok tenni. A főügyész alapos tanulmányozást igénylő felebbezésben nekiront az adóhivatalnak és meg sem áll a közigazgatási bíróságig. Nagyvárad képviselője interpellálni fog a parlamentben. A per tíz-tizenöt évig eltarthat és az ország szeme mától kezdve ezen a két filléren függ: megsarcolják-e a várost vagy nem. A finánc, az a rettenetes stempli ember fagyos nyugalommal ül a hivatalában és tovább szagolgatja az aktákat, melyiknek van bélyeghiány szaga ? Ha fölfedez egyet, fölordít és pokoli gyönyörűséggel elől kezdi a kétfilléres komédiát, amely hányszor, de hányszor megismétlődik a bürokratizmus kacagtató, de boszantóan ostoba darabokat előadó színházában! — Víz helyett — karbolineum. Végzetes szerencsétlenség történt pénteken Sopronban, amelynek egy öreg munkásélet esett áldozatul. Pratscher János bánfalvi 65 éves munkás egy nyárilakban dolgozott. Munka közben megszomjazott és egy előtte álló korsóból ivott. A korsóban viz helyett karbolineum volt, a fiatal fák bekenésére szolgáló erős méreg. A szerencsétlen öreg munkás iszonyú kínok között kiszenvedett. A vizsgálatot meg sem indították. — Bányászsors. Perecesbányatelepen (Borsod) Urbánszki István a kőszénnel telt csillén dolgozott, közben lezuhant a mélységbe egy nagy kőszénrakásra. Súlyos sebeket szenvedett a lábán és a mellén. — A Rimaraurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság bánszállási (Borsod) telepén Szabó Károly fúrólyukat dinamittal akart megtölteni, de egy szénlap levált és Szabó lábát veszedelmesen megsértette. A Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete 24-én, szerdán este 1/18 órakor, a „Pester Lloyd" nagytermében (V., Mária Valériautca 12. szám) fölolvasó ülést tart, amelynek tárgya: Szende Pál dr. Kulturális fejlődésünk akadálya című előadása lesz. Vendégeket szívesen látnak. — A gyöngyélet elől menekült megint egy közvitéz. Obrenovics Péter 46. gyalogezredben közkatona borzalmas módon követett el öngyilkosságot a szegedi csapatkórházban, ahol gyógykezelés alatt állott. Még április 2-án történt, hogy borotvával belevágott a nyakába és azután megszökött. Azóta a katonának nyoma veszett és felsőbb hatósága — noha máskor mindig jelentette az öngyilkosságokat — most nem tett jelentést a rendőrségnek. A katona holttestét vasárnap délután találták meg az alsóvárosi földeken, ahol a kútba ugrott. — Harc a kutakért. Kesztölc esztergommegyei községben már hetek óta pusztíl a tífusz-járvány. A járásorvos véleménye szerint a kór a kutak vizéből terjed. Erre Pisuth Kálmán főszolgabíró a község hét községkútjának a betömését rendelte el, ami a vízhiányban szenvedő lakosság között nagy izgalmat és fölindulást keltett.A község elöljárósága látta a lakosság izgatott hangulatát és nem hajtotta végre a főszolgabírói rendeletet, tízre csendőröket vittek a faluba, de azok sem merték a két közkutat betömni, sőt az esztergomi szárnyparancsnokság egész legénysége elégtelennek bizonyult, hogy a főszolgabíró rendeletének érvényt szerezzen. A lakosság fölfegyverkezett, emberek, asszonyok ásóval, kapával vonultak ki a kutakhoz és vigyáztak a kútban levő kevés vízre. A főszolgabíró végül is visszavonta a rendeletét mindaddig, amig a gépgyárban a szükséges szivattyúskutakat elkészítik. Erre a lakosság megnyugodott és a csendőröket visszavezényelhették. És a tífusz erre megszűnt? — A háziurak meg a lakóik. Hogy a háziurak az örökös házbérfölsrólalásaikkal milyen helyzetbe sodorják szegény lakóikat, arra érdekes világot vet két öngyilkosság. Az egyik eset Párisban történt, ahol nem mindennapi módon állott bosszút egy Coctivy Viktória nevű párisi asszony a háziúron, amiért az látszólag ok nélkül fölmondta a lakást. A 46 éves asszonynak az az ötlete támadt, hogy öngyilkossá lesz és ezáltal olyan kellemetlenséget okoz a gyűlölt háziúrnak, amire az nincs elkészülve. Az öngyilkosság módjául a széngázzal való halált választotta. Az asztalon egy levelet hagyott hátra, amely a rendőrséghez volt címezve és a következőket tartalmazza: „Megölöm magamat, hogy bosszút álljak a háziam. A lakást, amelyben olyan sokáig laktam, senki sem fogja majd kivenni, ha megtudják, hogy benne öngyilkossá lettem."• A másik történet színhelye Budapest. R. Hugó irodafőnökharminchatéves feleségét, Brach Gizellát nagyon elkeserítette az, hogy a Barossutca 11. szám alatt lévő lakását fölmondották. Elhatározta, hogy ezért meghal. A hálószobában kinyitotta a légszeszcsapot, lefeküdt a díványra és várta a halált. Hozzátartozói azonban gyanúsnak találták az asszony hosszas elmaradását, rányitották az ajtót és a halálra szánt asszonyt ott találták eszméletlen állapotban. A mentőket hívták, akik magához térítették. Komolyabb baja nem történt. — Hatalmas forgószél pusztított Amerika Tenessee nevű oklahomai városában. A forgószél ötven házat elpusztított, két ember az életét vesztette. Más oklahomai városban is nagy kárt okozott a forgószél, ugyanígy Colorado államban is, ahol számos ember halt meg. — Kiöntött a Tisza Máramarosban, a folyó felső vidékén. A sok esőzés révén meggyülemlett viz más helyen is fenyeget. Igy — amint Szolnokról jelentik — Ujszász és Rékás községek között már a gátjait bontogatja. Két század katonaságot küldöttek ki a községek védelmére és az árvízvédelmi bizottság is működik. — Játékból gyilkolt A Zemplén vármegyei Mezőzomborban Fekete János 15 éves suhanc Flóbert pisztollyal rálőtt Jakab Ferenc 15 éves fiúra, akit a golyó halántékán talált. Beszállították a sátoraljaújhelyi kórházba, ahol élethalál között van. A gyilkos fiút letartóztatták. Azt vallotta, hogy játékból lőtt rá barátjára. Méreggel pusztították el a férjeiket. A lippai csendőrség román parasztasszonyokból álló valóságos méregkeverő szövetkezetet leplezett le. A társaság feje Kapruczán Györgyné, aki immár az ötödik férjével él. Az asszony beismerte, hogy előbbi négy férjét néreggel ölte meg. Terhelő vallomása alapján kivüle letartóztatott még a csendőrség öt más lippai asszonyt, akik szintén beismerték, hogy egykét férjüket már eltették láb alól. A mérget Kapruczáné szállította. A bűnügy szálai elnyúlnak Pécskára is, ahol Kapruczánné unokatestvérét, Gligor Vazult ölte meg a felesége a Kapruczánné mérgével. Gligort a múlt héten exhumálták és arzenikummérgezést konstatáltak. A bűnügyben a csendőrség tovább nyomoz. Vájjon milyen lehet ott a halottkémek munkája, ahol vígan mérgezhetik halomra egymást az emberek? — Himlőjárvány Aradon. Aradon nagy riadalmat keltett az egyik helyi lapnak külön kiadása, amelyben arról adott hírt, hogy fekete himlőjárvány van. A hír — jelentik Aradról — így nem igaz, mert csak az úgynevezett hólyagos himlő lépett föl a rendesnél jóval nagyobb mértékben. Szombat délelőtt Hangyán Jánosné koldusasszonyon az egyik tisztiorvos a hólyagos himlő tüneteit állapította meg, beszállították a járványkórházba. Vasárnap délután a gyermekmenhelyről, ahol azt hitték, hogy kanyaró lépett föl, három gyermeket szállítottak a járványkórházba. Ezenkívül a vármegyei közkórházban hét megbetegedés történt, sőt dr. Nausz alorvos is megkapta a hólyagos himlőt. A járványra való tekintettel a város egészségügyi bizottsága a polgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen átalakult járványbizottsággá. Elrendelték valamennyi elemi közép- és ipariskola bezárását, szerdán pedig a polgári iskola helyiségeiben egész napon át beoltják a jelentkezőket. Bár az orvosok és a kórházigazgató is kijelentették, hogy szó sincs fekete himlőről, a város közönsége körében nagy a félelem. A betegséget minden valószínűség szerint Anináról hurcolták. Az aninai bányászok között nagy mértékben dühöng a hólyagos himlő. — Eltemette a föld Gömörispánmezőn, a község határában levő homokbánijában Szendrei Antal munkást. A bányában dolgozott, amikor a bánya oldaláról mintegy 50 méter mázsa súlyú homoktömb leszakadt és maga alá temette. Holtan került ki a homok alól. A vizsgálat megindult. — Félt a veréstől, — gyilkolt. Máté Antal 58 éves háziszolga, aki Brassóban a Balló-féle korcsmában volt alkalmazva, vasárnap este összeszólalkozott a korcsmáros kocsisával, Sándor Jánossal. Tíz óra tájban Máté rendes nyugvóhelyére, a padlásra tért aludni Rövidesen utánament vasvillával a kocsis és ütlegelni kezdte az öregembert, akit a házbeliek nagy nehezen mentettek meg a dühöngő kocsis kezeitől. A kocsis azzal távozott, hogy majd jelentkezik, Máté anynyira megijedt a fenyegetéstől, hogy most már ő akarta ártalmatlanná tenni ellenfelét. Éjfél után magához vett egy fejszét, a padláslyukon leereszkedett az istállóba, ahol Sándor János kocsis mélyen aludt. Máté hozzálopódzott és a fejszével két rettenetes ütést mért a fejére, úgy, hogy a kocsis agyveleje szétloccsant és pár percnyi vergődés után meghalt. A gyilkos véres tette után a közeli vámszedőbódéba ment és arra kérte a vámszedőt, hogy telefonálja meg az esetet a rendőrségnek. A bódéban nem volt telefon, átment tehát egy korcsmába és inni kezdett, amig le nem tartóztatták. Azt vallotta, hogy a kocsis verésétől való félelmében követte el tettét. — A kongregációs tanbetyár. Soproni tudósítónk írja: A fraknóújteleki tanító a pofozást, ütést és rugdalást még mindig rendes pedagógiai segédeszköznek tartja. A fraknóújteleki gyermekek rettegve járnak az iskolába és már előre tippelnek, kit fog a „kongregációs" tanitóbácsi beteggé pofozni vagy félholtra rugdalni. Csak a múlt hetekben történt, hogy egy fiút olyan véresre vert, hogy napokig feküdt az ágyban. A szülők följelentésére a felettes hatósága hatvan korona rendbírságra ítélte a gyorskezű tanítót. Azonban hiába, a büntetésnek itt nem volt semmi néven hatása, mert a minap úgy fölpofozott egy kis iskolásleányt, hogy a szerencsétlen gyermek azóta folyton fájlalja a fejét. Az egész falu népe fölháborodott a brutális tanító ellen, aki ellen ismét megtették a följelentést A gyerekezű tanító, akinek hatáskörébe tartozik a felebarát szeretet érzésének a gyermek fogékony lelkébe való átplántálása, nagyfokú idegességével védekezik. — Megölte a gyermekét Kósa Gábor szentimrei legény. Eleinte tagadott, de azután beismerte, hogy a szeretője újszülött csecsemőjét valóban megölte. Letartóztatták. — Barkaszó községben (Bereg) Dávid Péter kovácsmester feleségének ikrei születtek. Az egyik gyermek holtan jött a világra, azt eltemették, az élűt pedig az apa elásta a szemétdombon. A kutyák kaparták ki a holttestet és igy a csendőrség rájött a gyilkosságra. Dávidot letartóztatták. — Elégett egy kisgyerek pénteken Kapuvárott. A szülők — Szalay József és a felesége — az istállóban foglalatoskodtak, a kisfiú a konyhában maradt. A gyermek nagyon közel mehetett a tűzhöz, a ruhája tüzet fogott; mire a szülők berohantak, addig olyan súlyos égett sebeket szenvedett, hogy egy napi kínlódás után meghalt. — — Zalaegerszegről jelentik: özv. Malek Mihályné birtokosnő Strudováron birtokán a szemetet összegereblyélte és meggyújtotta. A tűztől lángot fogott rutája; égő ruhában szaladt hazafelé a réten át. Sikoltozva érkezett háza elé, de akkor már teljesen összeégett és néhány perc múlva iszonyú kínok között meghalt. yI NÉPSZAVA 1912 április 24.