Népszava, 1915. március (43. évfolyam, 112–154. sz.)

1915-03-01 / 112. szám

1915 márciu­s ! A londoni értekezlet­ é új­en vésztetett az ántant szocialistái­nak tanidcsocozásdíjat. Több ízben írtunk már arról a tanácsko­zásról, amelyet az ántantállamok és Bel­gium szocialistáinak küldöttei folytattak Londonban, amelyről azonban hivatalos tudósítás nem jelent meg, mert a tanácsko­zás résztvevői a tárgyalás lefolyását nem hozták nyilvánosságra. Az eddig ismert részletek után újabban még a következő tudósítások láttak napvilágot erről a ta­nácskozásról, amely ezek szerint az orosz szociáldemokrácia részvétele nélkül folyt le: (Amsterdam, február 24.) A „Daily Tele­graph" jelenti Parisból állítólag jól értesült forrásból. Sembat és Guesde a londoni érte­kezlet számára írásbeli nyilatkozatot dol­goztak ki, amelyet a belgák­­támogattak. Ez megrótta az állítólagos belgiumi kegyetlen­ségeket és a semlegesség­ megsértését. Ami­kor ezt a nyilatkozatot fölolvasták, az ango­lok hevesen tiltakoztak és kijelentették, hogy ezeket a kegyetlenségeket nem bizonyították be, mire Vaillant az angolokat hevesen megtámadta. Attól lehetett félni, hogy az értekezlet zavargásba fullad bele, m­íg végre a francia küldöttek csekély többséggel két vitás pont törlése mellett szavaztak. Egy francia küldött kijelentette, hogy ezután a hangulat hűvös volt. Természetes, hogy az ilyen jelentések in­diszkrécióra vezethetők vissza, amelyeknek helyességét nem lehet megállapítani. * A Bemer Tagnacht-nak jelentik Lon­donból . Az értekezlet megnyitása és az alakszerű­ségek elintézése után az orosz szociáldemo­krata párt központi bizottságának képvise­letében Maximovics elvtárs emelt szót. Til­takozott az értekezlet zavaros előkészítése ellen és az ellen, hogy az orosz szociáldemo­krata párt hivatalos képviselőit nem hívták meg. (A szónokot sem hívták meg, hanem csak bebocsátották.) Maximovics ezután a következőket mon­dotta : Az orosz szociáldemokrata párt kiált­ványában már kifejtette álláspontját. Most az értekezleten, mielőtt a béke komoly kér­déseire és egyebekre áttérnének, meg kell állapítani, várjon az értekezlet résztvevői egyesítik-e az általános szocialista forradalmi állásfoglalást Meg kell állapítani, hogy so­viniszták, pacifisták vagy szociáldemokraták gyűltek-e itt össze. Fölolvassa ezután az orosz szociáldemokrata párt központi bizott­sága nyilatkozatának fő pontjait. A fölolvasást nem fejezhette be, mert az elnök arra kérte, hogy várja meg a man­dátumvizsgáló bizottság működését. Közben Vaillant, Vandervelde, Macdonald, Ruba­novics jelentik ki álláspontjukat. Amikor Maximovics újra beszélni kezd és beszédét be akarja fejezni, megint félbesza­kítják. Ezután azt a kérést terjeszti elő, hogy nyilatkozatot tehessen, miért nem vesz részt az értekezleten Amikor ezt tőle megtagad­ták, elhagyta a termet, azzal a kijelentéssel, hogy az orosz szociáldemokrata párt nem vesz részt az értekezleten. Ennek indokolá­sát írásbeli nyilatkozatban adja át. Bruce Glacier minden fáradozása ellenére, am­ely­lyel iparkodott Maximovicsot rábírni, hogy vegyen részt az értekezleten, ez a jelenlevők felháborodása közben elhagyja a termet. így történt, hogy az orosz szociáldemokrata párt a londoni értekezleten nem vett részt és ez ellen erélyesen tiltakozott. * Mak­ov, az orosz szociáldemokrata párt szervező bizottságának tagja és Lapinsky, a lengyel szociáldemokrata párt tagja, a Ber­ner Tagnacht-bon­ a következő nyilatkozatot közlik: Több orosz és lengyel küldött nem tudott eleget tenni azoknak a szigorú alakiságok­nak, amelyeket az utóbbi napokban az ide­genektől az angol hatóságok az angol terü­letre való lépésnél megköveteltek. Alulírottak azok közé tartoznak, akik eb­ből az okból nem tudtak kellő időben Lon­donban megjelenni, hogy az értekezlet tár­gyalásain részt vegyenek. Ennélfogva kénytelenek vagyunk ezen az úton kinyilatkoztatni, hogy mi mindenesetre az értekezleten elfogadott határozat ellen szavaztunk volna, mert ez a határozat leg­fontosabb részében ép annyira homlokegye­nest ellenkezik a nemzetközi szocialista kon­gresszusok határozataival, mint az orosz és lengyel szociáldemokraták többségének föl­fogásával, akik a szociáldemokrata duma­frakció magatartásával egyetértésüket ki­jelentették. * A lett szociáldemokrácia is nyilatkozatot adott ki, amely szerint teljesen az orosz szo­ciáldemokrata munkáspárt központi bizott­ságának álláspontjára helyezkedik. HÍREK. * * * — Amikor a rekvirálást dobolják... A Pécsett megjelenő „Dunántúl" című­ lap írja: „Soha még oly zajos nem volt. Lőcs községe a nagy­rosta kattogásától, mint 23-án. Nem csoda. 21-én azt dobolták, hogy a kukoricáért a haza 30 ko­ronát ad, 22-én pedig a kereskedők ügynökei 86 koronát ígértek mielőbbi szállításra. Min­denki, aki csak tehette morzsolt, rostált 22—23-án ahelyett, hogy eladó kukoricakészletét a köz­ségi elöljáróságnál jelentette volna. Siettek el­adni, amit a haza földje termett, hogy ne kell­jen a hazának valamivel olcsóbbért odaadni, mint a nyerészkedő kereskedőnek! 24-én kocsi kocsit ért, vitték a kukoricát Pélmonostorra, véletlenül még a braidaföldi sorompó is nyitva maradt és igy még könnyebben jutottak a ke­reskedő hambárjához. A bengei korcsmában még sohasem ittak annyian egyszerre áldo­mást, mint 24-én. Hogyne, amikor 30 korona helyett 36 koronát sikerült kapni kukoricájuk­ért Mit szólna ehhez nagy Petőfink?! Nem az életüket, de még kukoricájukat is sajnálják sokan a hazától!" — Az atyuska arcképe. Bécsből jelentik: Lemberg városa lakóinak 20.000 fényképet küld­tek. Ez a sok kép mind a cárt ábrázolja. A ..Wiedenski Kurier Polski" írja, hogy egy hatalmas berámázott képet a lembergi polgár­mesternek is elküldtek, aki azonban az aján­dékot visszautasította azzal, hogy mint osztrák állampolgár, egy ideg­en uralkodó ajándékát nem fogadhatja el.­­ Kocsikon gyűjtenek a katonáknak. A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hi­vatala gyűjtőkocsikat indít Budapest utcáin, hogy összeszedje a főváros közönségének szeretetadományait a harctéren küzdő kato­nák, a rokkantak és szűkölködő családtagjaik számára. Ki amit nélkülözhet, adja oda a nemes célra. Gyűjtenek: ruhaneműt, felső­kabátokat, cipőt, fehérneműt, kalapot, stb., ha még használható állapotban vannak. Kü­lön járat szedi össze csomagolva az élelmi­szereket és élvezeti cikkeket, de csak ame­lyek romlásnak nincsenek kitéve és pedig: szivarokat, szivarkákat, dohányt, szivarka­papírot, pipákat, szipkákat, gyufatartókat, cukornemüeket, csokoládét, kakaót, szap­pant, fésűt, fogtisztító szereket, h­ajnyitó­gépet, stb. Minden adakozót kérnek, hogy egy papírlapra írja föl teljes nevét és lak­címét, valamint azt is, hogy mit adományo­zott A csomagokat előzőleg el kell készíteni, hogy a járat vezetője nyugta ellenében át­vehesse. Az adománygyűjtő kocsijáratok útirányát a lapokban előre fogják jelezni. Az első járat március elsején lesz az­­V. kerü­letben.­­ Megdrágult a sör is. A sörgyártáshoz szükségelt összes nyersanyagok áremelkedése, a malátatermelés hatósági korlátozása arra késztették a fővárosi sörfőzdéket, hogy sör­gyártmányaik árát 1915 március 1-től általáno­san fölemeljék. Eszerint március 1-től fogva a hordósör ára hektoliterenkint nyolc koronával, a palacksör ára pedig a palackok nagysága szerint 3—1 fillérrel emelkedik. — Magyar orvosok orosz hadifogságban. Említettük már, hogy a háború folyamán több magyar orvos került hadifogságba. A fogságba jutott­ orvosokkal azonban ellenfeleink nem úgy bánnak, mint ahogy azt a civilizált népek nemzetközi joga előírja, annyira, hogy e miatt már nemzetközi beavatkozást is kénytelenek voltunk kérni a Vöröskereszt genfi nemzetközi irodája útján. A háború esetére kötött genfi konvenció 9. szakasza értelmében az elfogott orvosokkal nem szabad úgy bánni, mint a hadi­foglyokkal. Ezzel szemben az oroszok hadifog­lyoknak tekintik őket, sőt nagy részüket Szibé­riába szállították. Hogy Szerbiában hogyan bánnak a fogságba jutott magyar orvosokkal, arra még nincsenek adataink, az oroszok bá­násmódjáról azonban már biztos tudomásunk van. Eddig a háború folyamán a magyar or­vosok és egészségügyi szolgálatot teljesítő or­vosnövendékek közül is több került hadifog­ságba Szerbiába és Oroszországba. A budapesti egyetem orvosi kara, bár nem hi­vatalos úton, de magánlevelekből értesülvén a hadifogságba jutott magyar orvosok és orvos­növendékek sorsáról, átiratban közbelépésre kérte föl a Hadifoglyokat Gyámolító Bizottsá­got. E bizottság már küldött is a genfi nemzet­közi bizottsághoz tiltakozó átiratot. — Szezonnyitó labdarúgó mérkőzések. A hideg idő ellenére is meglehetős számú közönség nézte végig vasárnap a fővárosban rendezett mérkő­zéseket. Az Üllői-úti pályán közel ezer, a Hun­gária úti pályán 6—700 néző jelent meg. Az utóbbi helyen rendezett két mérkőzés ered­ményei: TTC—Zuglói SC 3 : 2 (2 : 0), MTK—Kis­pesti AC 7:0 (1:0). A bajnokcsapat ebben a felállításban szerepelt: Knapp, Révész—Csü­dör, Binét—Kertész III.—Molnár, Klement— Kertész II.—Konrád I.—Konrád II.—Schaff­er. A kék-fehérek csak a második félidőben jöttek formába, amikor is teljesen kapuhoz szorították ellenfelüket. A goalokból Konrád I. kettőt, Ker­tész II. hármat, Konrád II. és Schaffer egyet­egyet lőttek. A kispesti csapatból egyedül a kapust (Vargá­t) lehet kiemelni, mert a hét goal ellenére is dicséretes munkát produkált. (Bíró: Sugár István.) Az Üllői­ úti pályán az FTC és a 33FC, tehát két békepárti egyesület mérkőzött olyan stílusban, hogy a legdurvább tettlegességek kerekedtek a pályán és a közön­ség között. Nagy része volt ebben az erélytelen, tehetetlen bírónak (Friedmann), aki ha eré­lyesen lépett volna föl, elejét vehette volna, minden botránynak. Mindent „élvezhetett" a közönség, csak sportot nem. Volt ott a pofoz­kodástól a késelésig minden. Ezen eredménye­ken kívül végeredmény 2:0 (1:0) az FTC ja­vára. Az FTC csapata a következőkből állott: Magyar: Wiener—Szandr­ovi­ts, Nagyhegyi— Kiss—Farkas, Telkes—Weisz—Pataky—Potya-Molnár. Ugyanott játszott a BTC—REAC is 3:0 (1:0) eredménnyel. Egyéb vasárnapi ered­mények a következők: Törekvés—III. ke­rületiek 1:1 (0:0), Főv. T. Kör—NSC 2 : 0 (0:0), BAK—Máv. gépgyáriak 5:1 (3:0), KAOE—UTE 2:0 (2 :0). — Panaszos sorok a harctérről. Nagyka­nizsán megjelenő „Zala" című lap J. M.-tól, a 20/11. hadtápzászlóalj 2. századának hadnagyá­tól a következő cenzúrázott sorokat kapta: zalai népfölkelők otthonhagyott családtagjai panaszkodnak, hogy a hadbavonultak hozzá­tartozóinak segélyezése igazságtalanul törté­nik s éppen az nem kap támogatást, aki arra legjobban rászorul. Hogyan harcoljon szívesen az a szegény népfölkelő, aki tudja, hogy ott­hon a családja éhezik és tönkre megy? Jól tenné ki szerkesztőség, ha kissé megbolygatná a kérdést." A nevezett lap azt fűzi hozzá ezek­hez a sorokhoz, hogy tudomása szerint a zala­megyei hatóságok mindent elkövetnek, hogy a segélyezés igazságosan történjék. „Mulasztás­nak vagy félreértésnek — folytatja — mégis kell előfordulnia, mert máskép aligha szomo­rítanák ilyen levelekkel derék katonáinkat itt­hon lévő hozzátartozóik." J. hadnagy levelét tehát az illetékes körök figyelmébe ajánlja. — A mezőtelegdi rablók. A mezőtelegdi csendőrség fölkérte a budapesti főkapitánysá­got, hogy nyomozza ki a mezőtelegdi határban elkövetett rablás tetteseit, akik a fővárosba szöktek. Napokig tartó munka után sikerült Jank Flórián 19, Bács Tógyer 20 éves és egy 15 éves suhanc személyében letartóz­tatni őket. Mindhárman beismerték, hogy a múlt héten a mezőtelegdi határban megtámad­tak fényes nappal egy gazdálkodót, tíz éves leányával együtt a földre teperték és huszon­három korona hatvan fillér készpénzüket el­vették.

Next