Népszava, 1915. április (43. évfolyam, 155–183. sz.)
1915-04-01 / 155. szám
, 1915 április 1. az összeg azt jelenti, hogy a Népszava egész kaucióösszegének — 21.000 koronának — a másfélszeresét kellett a tíz év folyamán újból lefizetni. Valamint az első kaucióösszeget, ezt a 33.000 koronát is szegény vagyontalan proletárok adták össze — bizonyára a szájuktól a falatot elvonva — filléren önt. Nem szegte harci kedvüket, nem lohasztotta a Népszavához való törhetetlen ragaszkodásukat a politikai ellenfelek részéről megnyilatkozó könyörtelenség. De azt a tényt minden bizonnyal jól megjegyezték maguknak, hogy a hírlapóvadék intézményét Magyarországon kívül már majdnem mindenütt másutt eltörölték. És azt sem felejtjük, hogy „a szocialisták osztálya" ellen elkövetett" izgatásért vagy lazításért politikai ellenfeleink lapjai közül még soha egyetlen egyet sem ítéltek el, soha egynek a kaucióját meg nem nyirbálták. Meg kell az igazság kedvéért emlékeznünk arról is, hogy sok esetben még a munkásosztályhoz tartozó férfiaktól mentes polgári esküdtszék is túlzottnak találta azt a buzgalmat, amelyet kifejtettek ellenünk azok, akik a törvény korlátjai elé cipeltek bennünket, így fölmentéssel végződtek a Népszava ellen indított pörök, például:1908-ben 8 esetben, 1909-ben 7 esetben, 1910-ben 3, 1911-ben 2 és 1912-ben 14 esetben. Viszont a teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a Népszava terjedésének és terjesztésének megakadályozása politikai ellenfeleink állandó gondja volt. Az utcai elárusítás jogát a tíz év alatt alig élvezte a Népszava egyetlen egyszer is egyfolytában egy fél évig. A pályaudvarokról, a dohánytőzsdékből kitiltották, mialatt a legrongyabb ponyva- és pornográf szemét vígan terjeszkedhetett Emlékezetes az is, hogy 1909-ben egy bíróság „zsarolásban" mondta ki vétkesnek elvtársainkat és 6—6 havi börtönnel sújtották őket, mert a Népszaváért agitáltak ! A Népszavának tehát kijutott bőven ! Nem dicsekedhet vele, mert csak kötelességet teljesített. Semmire tekintettel nem volt, kivéve azt az egyet, hogy a magyarrekét. Ezek az állapotok meglehetősen sokáig tartottak. De midőn a mozgalom megerősödött, a nyomdát is átalakították. 1890-ben kerültem ismét vissza a párt nyomdájába. Ez még mindig a régi helyén volt, de a pincét átalakították, a Dob utcai frontot is hozzávették és most már két gyorssajtóval dolgoztak és modernebb fölszerelést szereztek. A személyzet most már 67 munkásból állott, mert nemcsak a párt-, hanem a szaklapokat is itt nyomták. A megnagyobbított nyomda mellett is meglehetősen rosszakvoltak a párt anyagi viszonyai. Mindamellett azon voltunk,hogy minél előbb szabaduljunk az egészségrontó pincétől. Végre 1892-ben átköltöztünk a Kemnitzerutca és Erzsébet-körút sarkán levő egyik nagyobb ház pincéjébe. A nyomda szövetkezetté alakult át. 25 forintos részvényeket bocsátottak ki és most már új, modern fölszereléssel rendezték be a nyomdát. A helyiség, bár ez is pince volt, palotának volt nevezhető a régihez képest. Most már csak sok munkára, lett volna szükség, de éppen ez hiányzott. A munkásmozgalom még nem volt eléggé erős, hogy egy közepes nyomdát föntartson. Idegen munkát pedig nem igen kapott, így vagy két évi vergődés után csődbe jutott a szövetkezeti nyomda. A tizeetendőr kiadóhivatal * Az 1904. évi pártkongresszus határozata értelmében a pártvezetőségnek a hetenkint háromszor megjelenő Népszavát 1905-ben napilappá kellett átalakítania. Most, amikor a Népszava napilap küzdelmes tíz esztendeje már mögöttünk van, most látjuk csak, hogy nem „átalakításról", hanem nagy és alapos munkát igénylő új vállalkozásról volt szó. Aminthogy nem lehet egy földszintes házikót négyemeletes palotává „átalakítani", úgy a Népszava napilapot sem lehetett az időszaki lap gyönge pillérein fölépíteni. Az új napilap előfizetőinek gyűjtésétközvetlenül a kongresszus után megkezdte a szervezett munkásság. Több terminus után végre 1905 április elsejére határozta el a pártvezetőség a napilap kiadását. A gyűjtött előfizetői címek 80 százaléka megváltozott időközben és alapos munkát adott a kiadóhivatalnak az uj címek megszerzése. Az 1905. év első három hónapját már az uj napilap előmunkálataira fordították. Amíg a régi Népszavát a fővárosban (beleértve Úijpestet és Erzsébetfalvát is) mindössze 9 kihordó vitte széjjel az elvtársaknak, a napilap megindításakor rögtön 29 alkerületre (vajonra) kellett a fővárost fölosztani. Ma pedig 52 alkerületre oszlik el a Népszava -előfizetők tömege, akik részére mintegy 230 személy hordja reggelenként a lapot. A Népszaa kihordásánál szükséges a decentralizáció. Munkáselőfizetőink valamennyien igen korán és valamenynyien szinte egyszerre kell hogy megkapják reggelenként a lapot. Ez pedig csak olyan módon lehetséges, ha apróbb és apróbb kerületekre osztjuk föl a várost és a messzebbfekvő városrészekbe magunk juttatjuk el a lapokat. Ez pedig a főváros, a külterületek és a környék nagy kiterjedése mellett csakis automobil-üzemmel volt lehetséges. A kis egylovas szállítókocsikat néhány évvel ezelőtt bérelt automobilokkal cseréltük ki. Ez A pártlapok megint, műhelyt cseréltek. Eleinte a Neumayer-féle nyomdába kerültek. Anyagi tekintetben ez az időszak meglehetős szomorú volt, mert a nyomda csak akkor nyomta ki a lapokat, ha azokat előre kifizették. 1895-ben napilap lett a Népszavából. Persze, polgári nyomdában nyomták és mondanom sem kell, hogy az anyagi és más egyéb bajok most érték csak el a tetőfokot. "Mikor a Népszava mint napilap megszűnt, végre ismét a munkások által alapított nyomdába kerültek a pártlapok. A szociáldemokrata párt nagyon érdekes időszaka volt ez. Állandóan detektívek ügyelték a nyomdát és a pártlapok még ki sem voltak nyomva, amidőn már egy-egy rendőrkapitány, a kezében vizsgálóbírói végzéssel, megjelent és a lapokat elkobozta. Megtörtént, hogy egy-egy rendőrtisztviselő a szedők mellé állott és addig nem ment el, mig előtte a lapok szedését szét nem osztották. A Gutenberg-nyomdából ismét a Neumayernyomdába kerültek a lapok. Majd midőn a Népszava kétszer és később hetenként háromszor jelent meg, a Fried és Krakauer-féle nyomdába kerültek. Itt is nyomorúságos, sötét pincében dolgoztunk. Szerencsére, ez volt a Népszavának utolsó rossz műhelye. Másodszor is napilappá változtatták a Nép, drága,ele hasznos befektetés volt, mert így lehetővé tettük azt, hogy a város minden, legtávolabb fekvő részén is, szinte egyidőben tudtuk a lapot a kora reggeli órákban az előfizetőkhöz juttatni. Két évvel ezelőtt az után már megjelentek a főváros utcáin a vörös emberes Aré?cs.?de?-autók, amelyekkel hajnalonkint a Népszava expediálását, nappal pedig a pártnyomda szállításait végeztettük. Most különben mindkét autónk, eredeti hivatásától messze eltérően, lőszert szállít valahol az északi harctéren a katonáknak. A Népsza-napilap megindításánál a vidéket is meg kellett szervezni az új napilap részére. Ezt a munkát lankadatlan buzgalommal végezte a, most súlyos betegen fekvő Ehrenfeld elvtárs. Munkálkodásának nyomán ma 76 vidéki városban önálló lapkezelője van a Népszavának, akik a lapot vidéken is házhoz szállítják. Csakis így volt lehetséges az, hogy az országos utcai árusítási tilalom többszöri megvonása nem okozott különösebb kárt a lapnak, mert a lap olvasóit, nem mint vevőket, hanem mint előfizetőket kezeltük az összes vidéki városokban. Az elmúlt tíz esztendőben a lapot ért hatósági rendszabályok és az üldözés különféle módja a kiadóhivatalnak is alapos munkát adott. Az összes magyarországi napilapokat és hetilapokat tíz év alatt együttvéve nem kobozták el annyiszor, mint a Népszavát csak egy „normális" esztendőben elkobozták. 1912-ben volt olyan hetünk, amikor hat latiból ötöt elkoboztak és volt olyan napunk is, amikor egymás után három új kiadást kellett adni az ügyészség jóvoltából. Természetesen a védekezés ösztöne bennünket is sok mindenre megtanított. Ezekről azonban majd csak a huszonötéves évforduló után lehet beszámolni. Amikor a rohanó esztendők egyik határ-, kövénél, a tíz esztendőnél megállunk egy pillanatra és visszatekintünk a megtett útra, nem szabad elfeledkeznünk mindazokrólakik az elmúlt tíz évben és remélhetőleg az elkövetkezőben is a Népszaváért agitáltak. Lehetetlen fölsorolni a sok lelkes Balog István nevét, akik sohasem szűnő lelkesedéssel és törhetetlen munkakedvvel hozták táborunkba az uj olvasók ezreit és ezreit. A" tíz éves Népszavát ezek az elvtársak tették erőssé és megdönthetetlenné és ezekben az elvtársakban bizakodunk az elkövetkezendő új tíz esztendő küszöbén. Bíró Dezső szavát és azóta már a modern követelményeknek megfelelő helyiségben dolgoznak szaktársaim. Én már nem dolgoztam ezekben a szép helyiségekben, de őszintén mondva, nem is irigylem ezeket a szaktársaimtól. De azt sem sajnálom, hogy végigjártam a rossz helyiségek kálváriáját, mert közelben láttam pártunk fejlődését és láttam azt is, hogy az igazi eszme nem ismer akadályokat. Leküzdöttük ezeket és tovább küzdünk. Év Korona . 1905 8122 L 1909. 3500 k 1907 3300 V 1908 3700 U 1909 700 • 1910 2750 1911 ..... 3000 1912 ...... 3350 1913 2400 1914 3000 összesen . . 33822 országi szociáldemokrata munkásság, a magyar proletárság érdekében semmiféle hatalomtól vissza ne riadjon. A munkásság is csak ezért szereti lapját és csak ezértkész kitartani lobogója mellett, még az itt fölsoroltaknál brutálisabb üldöztetések ellenére is Buchinger Manó. Illő még megírni, hogy mi lett a pártlapok első helyiségéből. Röviden végzek. Átköltözésünk után a betegsegélyző pénztár vízgyógyintézetet akart a régi helyiségben fölszerelni. Alaposan helyreállította a pincét, betoníroztatta és midőn már mindent rendben talált, hatósági engedélyt kért a vízgyógyintézet megnyitásához .A hatóság nem adta meg az engedélyt, mert még mindig nem felelt meg az egészségügyi követelményeknek, így a régi pártnyomda nagyobb része fáspince lett, kisebb részét pedig halottaskamrának alakították át. Most pedig már néhány éve lebontva áll a régi, nevezetes épület, ahol a magyar munkásmozgalom bölcsője állott. Várja, hogy a főváros végre építse oda a tervezett VII. ke-rületi elöljáróság hatalmas palotáját 6