Népszava, 1917. október (45. évfolyam, 245–270. sz.)
1917-10-13 / 255. szám
6 ladtak a munkásküldöttség tagjai , a vörösszalagos koszorúkkal és elvtársaink impozáns csapata. A Rákóczi-uton végig óriási tömeg kisérte a menetet. A temetőben. Háromnegyed 5 óra vott, amikor a gyászmenet a Kerepesi temetőbe ért A sírnál az egyházi szertartás után a magyar államvasutak munkásainak „Testvériség" dalárdája gyönyörű gyászdalt énekelt. Ezután dr. Kunfi Zsigmond elvtárs a s sociáldemokrata párt nevében a következő nagyhatású búcsúbeszédet mondotta: " Szólnom és különös föladat az enyéta", amikor, mint a faociáldemokrata párt megbízottja, a politika!, g»SdaS(ig5, szociális túlsó prrt küldött)«, bnesnzom mflgltcMStTve, * tömegek gyászát felméceoWtt a népjogok ügyének nagy halottjától, Jnsth Gynlától. GyfitsunV kútfeje nemcsak az az aggodalom, amely a kürös ügyünket ért veszteség miatt él becmibik, name»* a hírra, amelyet oly ffrp'iral «-.emben érzünk, aki életének javát t* erejének teljességét a nép politikai fölmtbadi'ldsánal szentelte, hanem mindezeken fölül a« an emberi bánat is, amelyet oly egész embernek, kemény karakternek, ily parapíis élőfának kidőlte okoz. Ha ellenségünk lett volna, akkor is becsültük volna Justh Gyulit, mert oly férfin volt, akit lehetetlen volt nem becsülni- hogy Mi dologban fegyver baráton volt, örültünk neki, hogy ennyi derékség, ennyi elvhűség, annyi férfias rendíthetetlenség azt az ügyet szolgálta, amelyet ő is, mint a magyik villam sorsdöntő kérdésének éreztünk. Mi döngettük a kaput , a komor zaj riadalmat keltett csak a politikai hatalom bástyáin belül. Justh Gyula azok közé a kevesek közé tartozott, akik a kívülről bisztíódó, zavaros zajban meghallották a jövendő nj világ harangjának kongó szavát, mert eső fajából kinőtt neme* magyar maga w tromj ihatta az uj világot és mert nemcsak eszével, hanem szivével is hallgatta a dübörgő életet. S valóban ám az elem, az érzés is temperamentum melegsége volt az, amely a 'skoci áldemokrata párt tagjainak ésTasík Gyulának «eggmásbék való viszonyát bensőbbé tette, mint amilyen j» politikai fegyverbarátság volt: tudtuk, hogy nem lehet közömbös a nép szenvedései iránt", nem lehet teljesen meghissélt ember a mai világrenddel és társadalmi renddel az, aki ilyen szenvedélyesen, ilyen türelmetlenül követeli a népuraimé,és a politikai jogok teljesítését. Ez az érzés kölcsönöz gyászunknak a konvencionálisnál igazabb szintem mélységet. De azért különösnek is érzem tisztemet, amikor mint nemzetközi szociáldemokrata e nemzeti politikus előtt, amikor mint forradalmi eszmék híve, a mai rend egyik képviselője előtt jellképesen meghajtom a türekeéseink fölött lebeg", vörös lobogót. De könnyebbé válik ez a munka, ha arra gondolok, hogy a borzalmak és ézenségek három háborús esztendeje sokakat meggyrcült a mai állami rend helytelenségéről és átalakulásra megérett voltáról, ha számba veszem, hogy Justh Gyula életének fő törekvése a nép és nemzet között való szakadék áthidalása volt, ha reiki szemem elé idézem azt a nemes buzgalmat, amellyel Justh Gyula nemzetét attól óvta, hogy a maradiság és elfigomfis erőire építse fel létét. A túlsó párt szava azért igaz marad, mert a jólét, hatalom, szabad idő és egészség kincseinek való egyenlőtlen részesedés az innens és túlsó part lakóira bontja a társadalmat. De a jogok bolthajtásos hídja, ha megépül, könnyebbé, emberségesebbé, mérgezett fegyverek használatától mentessé válik a közlekedés a két város lakói között. Ily hidépitő volt Justh Gyula és ha az ország népe most valóban meg fogja kapni 'fit már oly régen megillető jogait, akkor az egyének között, akiknek ereje, deréksége, esse és akarata nagy részese ennek a sikernek, egy sincsen, akit több okunk volna szívünk és megbecsülésünk érzésfoglalatába zárni, iflent Justh Gyula. Ezt meg kellett mondanunk ennél a sírnál, ahonnan azt az akaratot visszük magunkkal, hogy a Justh Gyula rendületlenségével, lankadatlan akaratával és megalkuvást nem ismerő elvhnségével álljunk meg a népjogoknak nagy csatájában. Az Országos Radikális Párt nevében Jászi Osz.Ktír mondotta a következőket: Mély megilletődéssel teszem le Justh Gyula sírjára az Országos Radikális Párt koszorúját. Nem volt az utóbbi időben politikus, aki oly magasra emelkedett volna pártok és osztályok fölé, mint ez a tiszta és messzelátó férfin. Justh Gyula valóban a magyar népnek és az egész magyarországi népnek élő lelkiismerete volt. "A legsötétebb órában derült nyugalommal vitte előre a haladás megtépett zászlaját. A jövő történetírója meg fogja állapítani róla, hogy az eszme győzelme senkinek sem naagyobb érdeme, mint az övé. Ha egykor a nép szabadsághoz, kultúrához, joghoz fog jutni, a hálás utókor lelkében egy név sem fog fényesebben élni, mint a Justh Gyuláé. Úgy fáj nekünk, hogy az elkövetkezendő nagy időkben többé nem fog Justh Gyula mellettünk,állni. Justh Gyula emléke örök erkölcsi lecke marad, hogyan kell a népért küzdeni makulátlan jellemmel és soha meg nem nyugvó akarattal. A Kossuth Lajos-párt nevében dr. Nagy György volt képviselő beszélt. Az államvasúti munkások „Testvériség" dalárdájának gyászdala után leeresztették a koporsót. * A függetlenségi és II-as párt délben fél órakor értekezletet tartott, amelyet Justh Gyula emlékének szentelt. Az értekezleten Károlyi Mihály gróf, a párt elnöke, emelkedett hangú gyászbeszédet mondott: — Ő volt az a férfiú — úgymond —, aki a független, szabad, nemzeti Magyarország eszményét főképp programnak demokratikus irányú kiépítésében és fejlesztésében találta. Jgérezte, hogy a huszadik században független, szabad államot csak demokráciával lehet építeni és föntartani. Ezeknek az eszméknek hódolt egész életén át és már a háború előtt is ő volt az, aki a legerőteljesebb alakban vitte be a párt minden mozgalmába a demokratikus követeléseket. Az álalános, egyenlő és titkos választójognak a legtörhetetlenebb hive, küzdő katonája és egyben vezére volt. Károlyi mély hatásu beszéde után az értekezlet elhatározta, hogy Justh Gyula emlékét a párt szoborral is megörökíti és e célból országos gyűjtést indít. HIRBIC meszt fejszenyél. — Mese. — Jött a favágó és kezdte döngetni az erdő fáit. Nagy sóhajtozás, siránkozás támadt köztük. — Átkozott, átkozott legyen a favágó, aki ilyen kegyetlenül pusztít bennünket! Verje meg az isten! Így jajgattak a fák. De egy öreg társuk megszólalt: — Testvérek, nincs igazatok. A favágó nem árthatna nekünk, ha az erdő nem adott volna neki fejszenyelet. Magunkra vessünk! Proletárok rengeteg nagy erdeje, te adod a te favágóidnak a fejszenyeleket: a csendőrt, a hajcsárt, a besúgót, a sárga és a keresztényszaociális sztrájktörőket. * * * —• Államtitkárt kérek! Ma reggel kellemetlen hiányokra ébredtem, öltözködés közben vettem észre, hogy a nadrágomról hiányzik egy gomb, hogy nincs tiszta galléromés nincs államtitkárom. Államtitkárom! Igenis, államtitkárom. Amióta koalíciós kabinet van, azóta minden pártárnyalatnak, minden felekezetnek, minden jobbnevű asztaltársaságnak van egy-két államtitkára, akit kitárgyalt, kijárt vagy kiverekedett magának. El lehet mondani, hogy minden jóravaló famíliának az asztalán van egyállamtitkár vagylegrosszabb esetben egy-két főispán fölfektetve. Szétnézek: üres az asztalom. Aztán eszembe jut a mulasztásom: elfelejtettem ezt a szükségleti cikket beszerezni. Pedig ez nem jól van így. Micsoda családapa az olyan, aki a mostani viszonyok között egyegy államtitkár beszerzéséről nem gondoskodik? Igazán mulasztás, könnyelműség az ilyesmi. Öltözöm és csaladok Wekerléhez. — Kegyelmes uram, bocsásd meg, hogy eddig várakoztattalak, de a kukoricabeszerzés, a burgonya után való szaladgálás annyira lekötötte minden időmet, hogy még eddig nem értem rá arra, hogy az államtitkárra vonatkozó igényemet bejelentsem. Ugyebár, nálad kell ezt bejelenteni? Vagy az államtitkárra szóló igényeknek külön bejelentőhivataluk van? Talán a Igény-Központot keressem föl? Mindegy, kegyelmes uram, magad is beírhatod a noteszedbe és a legközelebbi minisztertanácson vidd majd keresztül. — ? ? ? -- Hogy minek nekem az államtitkár? Hát csak azért kell, hogy legyen. Ha már mindenkinek van, ha már mindenki beszerezte a magáét, én sem szeretnék télire államtitkár nélkül maradni. — Ill — Igazad van, kegyelmes uram, nagyon jó a háznál egy-egy államtitkár. Az ember sohasem tudja, hogy kinek mikor veheti valami hasznát. A múltkor is elveszett egy ajánlott levelem és magamnak kellett megreklamálnom. Mennyivel könnyebben menne az ilyesmi, ha szólhatnék az álamtitkáromnak: Pajtikám, légy szíves, reklamáld meg ezt a recepicót. —• ? ! ? — Hogy minek nézem én az államtitkárt? Kegyelmes uram, olyan szíves és udvarias embernek, aki tudja, hogy mivel tartozik nekem, amiért az államtitkári székbe beültettem és akinek minden hivatalos dolga arra irányul, hogy ezt a tartozását a megfelelő formák között lerója. — Ili -- De igenis. Szeretném én azt az államtitkárt látni, akinek én nyomtam alá a széket, hogy ülj erre, te mafla te is, hogy a belépésemkor nem pattan-e föl a székről, nem siet-e elébem. Szervusz, édesem, mivel szolgálhatok? Utóvégre egy-egy államtitkár mindig tudhat valamivel figyelmes lenni, annyival is inkább, mert ez nem kerül pénzébe. Az embernek sok apró ügye-baja van. A múltkor is megbírságolt a kihágási bíróság 10 .koronája és még csak egy rongyos államtitkár sem volt a kezem ügyében, akivel ezt a haszontalanságot elintéztettem volna. — .? ! ? — Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy én így fogom föl az államtitkárságot. Ha más valaki másképen fogja föl, az csupán nézeteltérés. De ha én egyszer mint párt, mint felekezet, mint asztaltársaság, mint egyéni kiválóság egy-egy államtitkárt a kormányzás kocsijára ültetek, a gyeplőt a kezébe adom, megkövetelem, hogy arra hajtson, amerre én akarom. —• ! ! ! ! — Így van ez, kegyelmes uram és amikor azt látom, hogy minden valamirevaló embernek van egy-egy államtitkárja ,akkor én is megkövetelem a magamét. Jó az államtitkár a háznál. Hogy milyen legyen? Jó lesz egy középtermetű, barna, nem túl kövér, de nem is túlsovány és a fogai épek legyenek. A különös ismertetőjeleket elengedem. Itt egy ítélet, olvassátok! (Hat krajcárért hat hónapi börtön.) Lakner Béla félkarú újságárus ez év február 20-án a városligeti vasúti állomáson jegyet akart váltani Vecsésre. Sokan voltak a pénztár előtt, Lakner nem tudott előrefurakodni és ezért megkérte Lukics György katonát, váltana részére is jegyet. A jegy ára fejében átadott a katonának egy koronát. Néhány perc múlva hozta a katona a jegyet és a visszajáró pénzt. Mielőtt a vonat befutott volna, egy rendőr Lakner Bélát és Lukics Györgyöt előállította a rendőrségre. Az történt ugyanis, hogy a katona az ő katonai igazolványába beírta Lakner Béla nevét és ezzel az igazolvánnyal kettőjük részére váltott jegyet, ami által Lakner javára 22 fillért megtakarított. A pénztárkezelőnő észrevette ezt, szólt a rendőrnek és emiatt állították elő őket. A katona azonban időközben megszökött és így csak Lakner került a vádlottak padjára, még pedig közokirathamisítás büntette miatt. A pénteki tárgyaláson azzal védekezett, hogy ő nem ismerte Lukics Györgyöt, nem tudta, hogy katonai igazolványába belehamisította a nevét. A bíróság azonban mégis bűnösnek mondotta ki a közokirathamisítás bűntettében, de tekintettel büntetlen előéletére, a kár rendkívül csekély voltára, a kiszabható legkisebb büntetéssel, hat hónapi börtönnel sújtotta. Az ügyész a büntetés súlyosbításáért, a vádlott védője, dr. Landler Jenő elvtárs a bűnösség kimondása miatt föllebbeztek. — Borzalmas halál a malomban. Székesfehérvárról jelentik: Az itteni Akots-féle gőzmalomban mindenesként volt alkalmazva Szloboda Ignác 19 éves legény, aki utasítás nélkül (!) lement a malom pincéjébe, ahol a gépek állanak. A legény vigyázatlanul közeledhetett a hatalmas lendítőkerékhez, amelynek szíja elkapta és a kerekek közé sodorta, amelyek mindkét lábát és karját leszakították a törzsről, a végtagnélküli törzset pedig a földre lökvén, végtagjait darabokra törték. A gépházból jövő szokatlan zajra figyelmes lett a molnár, aki már csak a véres tragédia utolsó jelenetét láthatta. A hatósági vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenségnek „kizáróan" a mindenes „vigyázatlansága" volt az oka. — Az erzsébetfalval villamos. 1Panasz. A főváros urai méltán megérdemlik a kitüntetést, különösen azon intézkedéseikért, hogy az erzsébetfalvai gripeakocsik mamát csökkentették, a 32-es kocsikról a sxitkocsit lecsatoltatták és a kérés-könyörgés ellenére még délben sem járnak pótkocsik. A környékbeli gyárakból ezrével jönnek ki délben és este a munkások, egyedül a fegyvergyárból 1500— 2000 munkás megy, azaz hogy csak menne haza. Utazunk lépcsőn, ütközőn, ki hol tud. Miért van ezt Nincs szén? Hát a Közútt tud szenet teremteni. A Városi urainak nincs arra hatalmuk, hogy szenet kapjanak. Legalább három pótkocsival ellátott különkocsit kérünk délben és este 3:17-re. Még az urak a kitüntetés fejében egyszer megtehetnék, hogy mint kalauz működjenek csak egy napig az erzsébetfalvai vonalon, akkor talán kapnánk kocsit és a kalauzok pedig tűrhető „fizetést". — Egy fegyvergyári munkás. — Fölrobbantott orosz kaszárnya. Stockholmból táviratozzák. A Don melléki Rosetovban a polgári őrség számára berendezett kaszárnyát ismeretlen tettesek fölrobbantották. A merénylet nagy izgalmat keltett. — Az állami alkalmazottak figyelmébe. A Néf*Ea.vaolvasó állami tisztviselők, dijnokok, kezelők, altisztek szolgák és egyéb alkalmazottak közölték eímüket a Nappznva. werkeztőségért. NÉPSZAVA F.I.OPSZETfilNK SZÍVES FIGYET.MÉfflK! Sorfin előfordul az, hogy előfizetőink könyvrendeléseiket és az ezekért járó összegeket a kiadóhivatal címére küldik be. Minthogy a Népszava könyvkereskedése a kiadóhivataltól távol fekszik, arra kérjük előfizetőinket, hogy minden könyvrendelést és csókért járó minden pénzüfanetet közvetlenül a könyvkereskedés rímére (VII. Erzsébet-korát 85) ízírenkedjenek beküldeni. Tistelettel: a NyiPSZAVA kiadóhivatala. lyit október 1I.