Népszava, 1918. augusztus (46. évfolyam, 177–203. sz.)
1918-08-01 / 177. szám
1918 augusztus iL M kievi merénylete JSlch&LOi>n tábornagy és Dressier zados maghalt* — H merénylő egy bizottság utasítására hirdetet t st lét. Ali Eichhorn tábornagy és Mirbach nagykövet ellen elkövetett merénylete a cári uralom borzasztó korszakának emlékét idézik föl. A szociáldemokrata párt mindig azt hirdette, hogy egyéni akciókkal, merényletekkel a társadalmi haladást előmozdítani nem lehet. De a cári Oroszországban a merényletek sürű egymásutánja érthető volt. Fanatikus, elkeseredett idealisták, akik kétségbeesve tapasztalták, hogy a demokratikus szabadság felé nyomuló békés haladás minden útját elzárják, próbálkoztak merényletekkel. Másokat a bosszú vágya vitt rá: a cári uralom a neki nem tetsző emberek ezreit végeztette ki vagy küldte Szibériába: barátaik, rokonaik hasonló megtorlással éltek. Minél nagyobb valamely országban az elnyomás, annál sűrűbbek a merényletek; minél nagyobb a demokrácia, annál ritkábbak. A cári rémuralom ilyenformán hatalmas merénylő-tradíciót teremtett Oroszországban, így magyarázható meg az is, hogy most némely, a német befolyást gyűlölő elemek ugyanazt a fegyvert próbálják — persze sezintén eredménytelenül — a németek fellen fordítani, amellyel a cári uralom és ennek vezetőemberei ellen küzdöttek valamikor. Eredményt ez a harci mód nem érhet el: Eichhorn helyébe más német tábornok fog kerülni, aki a német fegyverekre támaszkodva a német befolyást éppen oly bátran és keményen fogja érvényesíteni, mint Eichhorp tette. Ezért a merényletek csak a háború okozta általános gyűlölködést fokozzák, a németek és keleti szomszédjaik közti viszonyt újra elmérgesítik. Ennek elkerülésére kívánatos volna, hogy a németek Ukrajnában minél szabadabb utat engedjenek a demokratikus önkormányzatnak, hogy az antant ügynökeinek ne legyen módjukban úgy tüntetni föl a dolgot, mintha a németek az ukránokat el akarnák nyomni. * * Egyes köröknek a németek elleni nyílt lazítását egyébként mi sem jellemzi jobban, minthogy ukrán szovjet delegátusok nemcsak izzó gyűlölettel teli beszédeket tartottak Németország ellen, de már akkor nyíltan fenyegetődztek merényletekkel. szá Eichhorn meghalt. (Ktetl,július 31.) Eichhorn vezértábornagy tegnap este 10 órakor belehalt sérüléseibe. Kevéssel előtte Dressler százados is elhunyt. (Berlin, jnlius 31.) A Vorwärts az Eichhorn tábornagy elleni merénylethez a következő megjegyzéseket fűzi:A kiadott hivatalos távirat annak a véleményének ad kifejezést, hogy ennek az új merényletnek szálai szintén egészen Moszkvába nyúlnak vissza. Ez az esemény ismét újabb komplikációra adhatna okot a bolseviki kormánnyal. Az ötödik háborús év ilyen körülmények között nagyon komoly jelekkel kezdődik nemcsak a nyugaton, hanem a keleten is, mely utóbbival pedig forma szerint már békét kötöttünk. Nagyon tartunk attól, hogy ez a keleten kötött béke a német népnek még sok munkát fog adni. Hogyan történt a merénylet? (Berlin, július 31.) Kievből ideérkezett újabb jelentések szerint Eichhorn vezértábornagy ellen akkor követték el a merényletet, amikor délután két óra után segédtisztjével a kaszinóból kocsin hazafelé hajtatott. Két ember támadta meg nyílt utcán a kocsit és bombát dobott belé. A tábornagynak a bomba, leszakította jobbkezét és jobb felső combján is súlyos sérüléseket szenvedett. Dressler segédtisztnek mind a két lábát szakította le a bomba. Steinheil báró berlini ukrán követ a késő esti órákban megjelent a birodalmi kancellárnál és az Eichhorn tábornagy ellen elkövetett merénylet alkalmából az ukrán kormány mély sajnálkozásának adott kifejezést. A merénylő. (Berlin, július 31.) A vizsgálat eddig a következőket állapította meg: A merénylő Donskij Borisnak mondja magát, 23 éves és a moszkvai baloldali szociálforradalmi párt bizalmi embere. Állítólag csak néhány nappal ezelőtt ment Moszkvából Kievbe, miután pártjának központi bizottságától azt a megbízást kapta, hogy a vezértábornagyot ölje meg. Ebből a célból egy gömbölyű bombával, revolver 3- és pénzzel íratták el. (Berlin, julius 31.) A berlini lapok vezető cikkekben foglalkoznak a politikai merénylettel. A „Berliner Tageblatt" szerint úgy a kievi, mint az előző moszkvai merénylet a szociális-forradalmi párt merénylete, amely a bresz-litovski béke ellen irányul. A „BBpiche Tageszeitung" erélyes eljárást követel Ukrajnában amely ott helyreállítja a német tekintélyt. NÉPSZAVA 3 A Katonai ellátás és egy sereg interpelláció. A Képviselőház szerdai ülése. A törvényhozó urak élénk részvétlensége mellett evezgették szerdán is a várva várt nyári szünet felé. Rémségesen unatkozva, ide-oda ődöngve, nagy ásítozással „alkottak” ma is törvényeket. Megkezdték a katonai ellátásról szóló javaslat tárgyalását és a jelek szerint csütörtökön valószínűen el is intézik az egészet. Ennek a javaslatnak a tárgyalásánál a horvátok közül is föl fog szólalni valaki, hogy a horvát nemzet nagy sérelmeiről beszéljen. A horvát nacionalista urak szerint ugyanis nem a nyomorúságos kis ellátás fáj a horvát népnek, hanem az, hogy a javaslat címe „magyar honvédségről" beszél és nem emeli ki, hogy a honvédség horvát részéről is szó van ebben a dologban. Azt a kívánságukat, hogy a javaslat címe csak „királyi honvédség"-ről beszéljen, a magyar nacionalisták csütörtökön nyilván nagy felháborodással fogják visszautasítani. Egy csapat interpellációt is előterjesztettek. Fényes László az oroszországi hadifoglyok hazaszállításának nehézségeiről beszélt és utalt arra, hogy ezeket a nehézségeket főként németek idézik elő azzal, hogy a vasúti kocsikat, a vasútvonalakat gabonaszálításra maguknak foglalják le. Tisza István gróf az éhező magyar népről beszélt, úgy, ahogy egy ilyen ügyről egy Tisza István gróf beszélni tud. Tisza inkább az élelmezésügyi minisztert akarja kirobbantani az állásából és legkevésbé az a célja, hogy az ország lakosságának élelmiszerrel való ellátását igazán megjavíttassa. Azt a nagy nyomort, amibe a háborús viszonyok nemcsak a falusi lakosságot, hanem az egész magyar népet döntötték, Tisza csak akkor hajlandó észrevenni, ha valami politikai célját szolgálhatja vele. Választ egyik interpelláció sem kapott, pedig nagy részük megérdemelte volna, hogy azonnal válaszoljanak rá. * Bizottsági jelentések bemutatása és a kedden letárgyalt javaslatoknak harmadszori olvasásban való elfogadása után megkezdték a katonai ellátásról szóló törvényjavaslat tárgyalását A javaslatot Barta Ödön előadó ismertette és ajánlotta elfogadásra. Az első felszólaló Egry Béla a javaslattal kapcsolatban szükségesnek tartja, hogy a katonáknak és tiszteknek illetményeit fölemeljék. A mai illetmények olyan alacsonyak, hogy a sebesültek még mielőtt fölgyógyulnának, visszakéredzkednek a frontra. Itthon a katonákat a mai illetményeik mellett éhhalál fenyegeti. Kreskó Zoltán: Szégyenletes állapot! Egry Béla: Számadatokkal bizonyítja, hogy a tisztek helyzete tarthatatlan. A tisztek kénytelenek adósságba verni mamikat, hoszv megélhessenek. Fényes László: A vége az lesz, hogy saját magát fogja eladni mindegyik! Egry Béla: A testileg-szellemilegr agyonsanyargatott tisztek között olyan nagy az elkeseredés, hogy katasztrófa fenyeget, ha nem gondoskodnak róla Szükségesnek tartja, hogy a fizetésemelést a csendőrökre is kiterjesszék. Gondoskodni kell a csendőrök életbiztosításáról, a biztosítási díjat a kincstárnak kell fizetni. Tudomása van arról, hogy a csendőrség átszervezése folyamatban van, fölhívja a honvédelmi miniszter figyelmét arra hogy az ország egyes vidékein nincs elég csendőrség. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a Ház utasítja a kormányt, hogy a tényleges tisztek fizetésének fölemeléséről már most gondoskodjék. Elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését csütörtökön tartsa, a napirendre pedig tűzzék ki a katonai ellátásról, Gyöngyös újjáépítéséről és a közszolgálati alkalmazottak adósságainak rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. — A Ház ilyen értelemben határoz. Az Interpellációk előterjesztésére tértek át ezután. Gyapay Pál a csendőrség illetményeinek javítása és a földmivelő népesség fejadagjának emelése tárgyában interpellált. Popovics Sándor pénzügyminiszter a miniszterelnök helyett az interpelláció első részére válaszol: a csendőrség újjászervezéséről a tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak. Serényi Béla földmivelésügyi miniszter: Gyapay interpellációjában őreá is hivatkozott, most is föntartja, amit a múltkor kijelentett, hogy a kiutalt fejadag egy ember részére elegendő. Elsősorban a katonákat kell ellátni... Huszár Károly: A katonák nem kapják meg a porciójukat! Serényi Béla: A kormány nem könyöradományokat kínál, a kormány a lehetőséghez képest igyekszik a meglevő készleteket igazságosan szétosztani az ország lakossága között. Egyébként a közélelmezési miniszter nyilván meg fogja adni a választ. (Oroszországi hadifoglyaink hazaszállítása.) Fényes László a miniszterelnököt interpellálja a volt orosz birodalom területén fogságban volt magyar katonák hazaszállítása tárgyában. Az orosz békekötéssel diplomáciánk letette a vizsgát; a képtelenül naiv intézkedések folytán ma az a helyzet, hogy bár Oroszországgal békét kötöttünk, mégis háborúban vagyunk vele. Oroszországban levő fiaink helyzete nagyon bizonytalan. A gabonát is úgy vásároltuk, hogy a mi részünk végül Németországba került. A németek pedig a gabonaszállítások alkalmával úgy viselkedtek Oroszországban, ami nem alkalmas arra, hogy az oroszok rokonszenvét fölkeltse. Simontsits elnök kéri Fényest, hogy maradjon a tárgynál, minthogy igen sok interpelláció van bejegyezve. Fényes László: Ez a tárgyhoz tartozik. (Ellenmondások a jobboldalon.) Tisza közbeszól. Fényes László: Hogy a beszédemre szánt félóra alatt mit mondok, azt én határozom meg, nem pedig a képviselő urak. Az orosz fogolytáborok vizsgálatára a mi kormányunk egy pár tapasztalatlan és hozzá nem értő grófnőt küldött ki. Szurmay Sándor honvédelmi miniszter: Ezek igen nagy szolgálatokat tettek! Fényes László: Azt mondták: „Üdvözlet a hazából" és kimentek a barakból, mert nagyon piszkos volt ott. A németek alaposan láttak hozzá az ilyesmihez és szakembereket küldtek ki a vizsgálatra. A németek egészen máskép, sokkal helyesebben gondoskodtak fogságban levő véreikről, mint mi. A gyüjtőállomásokon a németek pénzzel, lelkesedéssel fogadták a hazatérőket, mi pedig vesztegzárral. Szurmay honvédelmi miniszter: Sok szó folyt erről. Fényes László: Szó, az igen. Kevés parlamentben folyik annyi beszéd és annyi ígéret, mint itt, de mindenütt több intézkedés történik. Kéri a honvédelmi minisztert, tegyen jelentést a Háznak, milyen intézkedések történnek, hogy a fogságban sínylődő magyarokat megmentsék a hazának? Ha már elmulasztottuk, hogy Brest-Litovskban helyes és okos békét kössünk, legalább most igyekezzünk arra, hogy a képtelen és zavaró gabonavásárlás helyett segítségére legyünk az orosz állami szervezetnek , a rend és béke helyreállításában. Interpellációjában kérdi a miniszterelnököt, hogy mekkora a még Oroszországban levő katonáink száma és milyen intézkedések történtek, hogy hazatérhessenek és erre segedelmet kapjanak? Nem latja-e szükségesnek a miniszterelnök, hogy az erkölcsi vesztegzár intézménye megváltozzon és a katonák az odaveszett értékeikért olyan kártalanításban részesüljenek, mint azok, akik a lejárt határidő előtt visszatértek? Végül: milyennek látja a külügyi kormány az orosz állapotokat, mik a tervei és hajlandó-e végre a gabonavásárlást megszüntetni, annál is inkább, mert az orosz területen a bekövetkezendő télen éhinség fenyeget? Ezután Förster Aurél a földmivelő népesség gabonával való ellátása, Fényes László a horvát honvédezredekbe beosztott magyar osztagok sérelmei, majd a parlamenti őrség javadalmazásának megjavítása érdekében terjesztett elő interpellációt. Választ egyik sem kapott. (Az éhség korszaka.) A következő interpelláló, Tisza István, az ország ellátásának nyomorúságáról beszél. Múltkor fölszólalása alkalmával, amikor ezekről a Házban beszélt, a közélelmezési miniszter azt mondotta, hogy Magyarország kellően el van látva az aratásig. Hogy milyen volt ez az ellátás pár hónappal ezelőtt, erre legutóbbi fölszólalásában rámutatott. Június 15-éig olyan fejadaggal látták el a vármegyék a lakosságot, amelyek alatta maradtak a normális szükségletnek és a lakosság csak egy csekély részét kapta meg a papiroson kiszámított fejadagnak. A julius 15-éig terjedő korszakot valóságos éhség korszakának lehet nevezni. .Július 15-től pedig egyes helyeken a lakosáig jtem kapott semmit, ugy hogy még a legszegtegebb néposztály is hihetetlen uzsoraáron, hallatlan árdrágítás útján tudta csak megszerezni a betevő falatját. Az a szenvedés, amelyet éhség és nélkülözés tekintetében a falusi lakosság egy része kiáltott, az utóbbi időben még fokozódott. Már fölhívta a múltkor a közélelmezési miniszter figyelmét arra, hogy sürgős szükséglet *