Népszava, 1918. augusztus (46. évfolyam, 177–203. sz.)

1918-08-01 / 177. szám

1918 augusztus iL M kievi merénylete JSlch&LOi>n tábornagy és Dressier zados maghalt* — H merénylő egy bi­zottság utasítására hird­et­et t st lét.­ ­ Ali Eichhorn tábornagy és Mirbach nagy­követ ellen elkövetett merénylete a cári ura­lom borzasztó korszakának emlékét idézik föl. A szociáldemokrata párt mindig azt hirdette, hogy egyéni akciókkal, merényletekkel a társa­dalmi haladást előmozdítani nem lehet. De a cári Oroszországban a merényletek sürű­ egy­másutánja érthető volt. Fanatikus, elkesere­dett idealisták, akik kétségbeesve tapasztalták, hogy a demokratikus szabadság felé nyomuló békés haladás minden útját elzárják, próbál­koztak merényletekkel. Másokat a bosszú vágya vitt rá: a cári uralom a neki nem tetsző emberek ezreit végeztette ki vagy küldte Szibériába: barátaik, rokonaik hasonló meg­torlással éltek. Minél nagyobb valamely or­szágban az elnyomás, annál sűrűbbek a me­rényletek; minél nagyobb a demokrácia, an­nál ritkábbak. A cári rémuralom ilyenformán hatalmas merénylő-tradíciót teremtett Orosz­országban, így magyarázható meg az is, hogy most némely, a német befolyást gyűlölő ele­mek ugyanazt a fegyvert próbálják — persze sezintén eredménytelenül — a németek fellen fordítani, amellyel a cári uralom és ennek vezetőemberei ellen küzdöttek valamikor. Eredményt ez a harci mód nem érhet el: Eichhorn helyébe más német tábornok fog kerülni, aki a német fegyverekre támaszkodva a német befolyást éppen oly bátran és kemé­nyen fogja érvényesíteni, mint Eichhorp tette. Ezért a merényletek csak a háború okozta ál­talános gyűlölködést fokozzák, a németek és keleti szomszédjaik közti viszonyt újra elmér­gesítik. Ennek elkerülésére kívánatos volna, hogy a németek Ukrajnában minél szabadabb utat engedjenek a­ demokratikus önkormány­zatnak, hogy az antant ügynökeinek ne legyen módjukban úgy tüntetni föl a dolgot, mintha a németek az ukránokat el akarnák nyomni. * * Egyes köröknek a németek elleni nyílt lazí­tását egyébként mi sem jellemzi jobban, mint­hogy ukrán szovjet­ delegátusok nemcsak izzó gyűlölettel teli beszédeket tartottak Német­ország ellen, de már akkor nyíltan fenyege­tődztek merényletekkel. szá­ Eichhorn meghalt. (Ktetl,­­július 31.) Eichhorn vezértábornagy tegnap este 10 órakor belehalt sérüléseibe. Ke­véssel előtte Dressler százados is elhunyt. (Berlin, jnlius 31.) A Vorwärts az Eichhorn tábornagy elleni merénylethez a következő megjegyzéseket fűzi:A kiadott hivatalos távirat annak a vélemé­nyének ad kifejezést, hogy ennek az új merény­letnek szálai szintén egészen Moszkvába nyúl­nak vissza. Ez az esemény ismét újabb kompli­kációra adhatna okot a bolseviki kormánnyal. Az ötödik háborús év ilyen körülmények kö­zött nagyon komoly jelekkel kezdődik nemcsak a nyugaton, hanem a keleten is, mely utóbbival pedig forma szerint már békét kötöttünk. Na­gyon tartunk attól, hogy ez a keleten kötött béke a német népnek még sok munkát fog adni. Hogyan történt a merénylet? (Berlin, július 31.) Kievből ideérkezett újabb jelentések szerint Eichhorn vezértábornagy el­len akkor követték el a merényletet, amikor délután két óra után segédtisztjével a kaszinó­ból kocsin hazafelé hajtatott. Két ember tá­madta meg nyílt utcán a kocsit és bombát do­bott belé. A tábornagynak a bomba, leszakította jobbkezét és jobb felső combján is súlyos sérü­léseket szenvedett. Dressler segédtisztnek mind a két lábát szakította le a bomba. Steinheil báró berlini ukrán követ a késő esti órákban megjelent a birodalmi kancellárnál és az Eich­horn tábornagy ellen elkövetett merénylet al­kalmából az ukrán kormány mély sajnálkozá­sának adott kifejezést. A merénylő. (Berlin, július 31.) A vizsgálat eddig a követ­kezőket állapította meg: A merénylő Donski­j Borisnak mondja ma­gát, 23 éves és a moszkvai baloldali szociál­forradalmi párt bizalmi embere. Állítólag csak néhány nappal­ ezelőtt ment Moszkvából Ki­evbe, miután pártjának központi bizottságától azt a megbízá­st kapta, hogy a vezértáborna­gyot ölje meg. Ebből a célból egy gömbölyű bombával, revolver 3- és pénzzel íratták el. (Berlin, julius 31.) A berlini lapok vezető cik­kekben foglalkoznak a politikai merénylettel. A „Berliner­­ Tageblatt" szerint úgy a kievi, mint az előző moszkvai merénylet a szociális-forra­d­al­mi párt merénylete, amely a bresz-litovski béke ellen irányul. A „BBpiche Tageszeitung" erélyes eljárást követel Ukraj­nában amely ott helyreállítja a német tekin­télyt. NÉPSZAVA 3 A Katonai ellátás és egy sereg interpelláció. A Képviselőház szerdai ülése. A törvényhozó urak élénk részvétlensége mel­lett evezgették szerdán is a várva várt nyári szünet felé. Rémségesen unatkozva, ide-oda ődöngve, nagy ásítozással „alkottak”­ ma is törvényeket. Megkezdték a katonai ellátásról szóló javaslat tárgyalását és a jelek szerint csütörtökön valószínűen el is intézik az egé­szet. Ennek a javaslatnak a tárgyalásánál a horvátok közül is föl fog szólalni valaki, hogy a horvát nemzet nagy sérelmeiről beszéljen. A horvát nacionalista urak szerint ugyanis nem a nyomorúságos kis ellátás fáj a horvát népnek, hanem az, hogy a javaslat címe „ma­gyar honvédségről" beszél és nem emeli ki, hogy a honvédség horvát részéről is szó van ebben a dologban. Azt a kívánságukat, hogy a javaslat címe csak „királyi honvédség"-ről be­széljen, a magyar nacionalisták csütörtökön nyilván nagy­ felháborodással fogják vissza­utasítani. Egy csapat interpellációt is előterjesztettek. Fényes László az oroszországi hadifoglyok hazaszállításának nehézségeiről beszélt és utalt arra, hogy ezeket a nehézségeket főként néme­tek idézik elő azzal, hogy a vasúti kocsikat, a vasútvonalakat gabonaszálításra maguknak foglalják le. Tisza István gróf az éhező ma­gyar népről beszélt, úgy, ahogy egy ilyen ügy­ről egy Tisza István gróf beszélni tud. Tisza inkább az élelmezésügyi minisztert akarja ki­robbantani az állásából és legkevésbé az­ a célja, hogy az ország lakosságának élelmiszer­rel való ellátását igazán megjavíttassa. Azt a nagy nyomort, amibe a háborús viszonyok nemcsak a falusi lakosságot, hanem az egész magyar népet döntötték, Tisza csak akkor haj­landó észrevenni, ha valami politikai célját szolgálhatja vele. Választ egyik interpelláció sem kapott, pedig nagy részük megérdemelte volna, hogy azonnal válaszoljanak rá. * Bizottsági jelentések bemutatása és a kedden letárgyalt javaslatoknak harmadszori olvasás­ban való elfogadása után megkezdték a katonai ellátásról szóló törvényjavaslat tárgyalását A javaslatot Barta Ödön előadó ismertette és ajánlotta elfogadásra. Az első felszólaló Egry Béla­ a javaslattal kapcsolatban szükségesnek tartja, hogy a ka­tonáknak és tiszteknek illetményeit fölemel­jék. A mai illetmények olyan alacsonyak, hogy a sebesültek még mielőtt fölgyógyulnának, visszakéredzkednek a frontra. Itthon a katoná­kat a mai illetményeik mellett éhhalál fenye­geti. K­reskó Zoltán: Szégyenletes állapot! Egry Béla: Számadatokkal bizonyítja, hogy a tisztek helyzete tarthatatlan. A tisztek kény­telenek adósságba verni mamikat, hoszv meg­élhessenek. Fényes László: A vége az lesz, hogy saját magát fogja eladni mindegyik! Egry Béla: A testileg-szellemilegr agyon­sanyargatott tisztek között olyan nagy az el­keseredés, hogy katasztrófa fenyeget, ha nem gondoskodnak róla Szükségesnek tartja, hogy a­ fizetésemelést a csendőrökre is kiterjesszék. Gondoskodni kell a csendőrök életbiztosításá­ról, a biztosítási díjat a kincstárnak kell fizetni. Tudomása van arról, hogy a csendőrség átszer­vezése folyamatban van, fölhívja a honvédelmi miniszter figyelmét arra hogy az ország egyes vidékein nincs elég csendőrség. Határozati ja­vaslatot nyújt be, amely szerint a Ház utasítja a kormányt, hogy a tényleges tisztek fizetésé­nek fölemeléséről már most gondoskodjék. Elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését csütörtökön tartsa, a napirendre pedig tűzzék ki a katonai ellátásról, Gyöngyös újjá­építéséről és a közszolgálati alkalmazottak adósságainak rendezéséről szóló törvényjavas­latokat. — A Ház ilyen értelemben határoz. Az Interpellációk előterjesztésére tértek át ezután. Gyapay Pál a csendőrség illetményeinek ja­vítása és a földmivelő népesség fejadagjának emelése tárgyában interpellált. Popovics Sán­dor pénzügyminiszter a miniszterelnök helyett az interpelláció első részére válaszol: a csend­őrség újjászervezéséről a tárgyalások előreha­ladott stádiumban vannak. Serényi Béla föld­mivelésügyi miniszter: Gyapay interpelláció­jában őreá is hivatkozott, most is föntartja, amit a múltkor kijelentett, hogy a kiutalt fej­adag egy ember részére elegendő. Elsősorban a katonákat kell ellátni... Huszár Károly: A katonák nem kapják meg a porciójukat! Serényi Béla: A kormány nem könyörado­mányokat kínál, a kormány a lehetőséghez képest igyekszik a meglevő készleteket igazsá­gosan szétosztani az ország lakossága között. Egyébként a közélelmezési miniszter nyilván meg fogja adni a választ. (Oroszországi hadifoglyaink hazaszállítása.) Fényes László a miniszterelnököt interpel­lálja a volt orosz birodalom területén fog­ságban volt magyar katonák hazaszállítása tárgyában. Az orosz békekötéssel diplomáciánk letette a vizsgát; a képtelenül naiv intézkedések folytán ma az a helyzet, hogy bár Oroszország­gal békét kötöttünk, mégis háborúban va­gyunk vele. Oroszországban levő fiaink hely­zete nagyon bizonytalan. A gabonát is úgy vá­sároltuk, hogy a mi részünk végül Német­országba került. A németek pedig a gabona­szállítások alkalmával úgy viselkedtek Orosz­országban, ami nem alkalmas arra, hogy az oroszok rokonszenvét fölkeltse. Simontsits elnök kéri Fényest, hogy marad­jon a tárgynál, minthogy igen sok interpellá­ció van bejegyezve. Fényes László: Ez a­ tárgyhoz tartozik. (El­lenmondások a jobboldalon.) Tisza közbeszól. Fényes László: Hogy a beszédemre szánt félóra alatt mit mondok, azt én határozom meg, nem pedig a képviselő urak. Az orosz fo­golytáborok vizsgálatára a mi kormányunk egy pár tapasztalatlan és hozzá nem értő gróf­nőt küldött ki. Szurmay Sándor honvédelmi miniszter: Ezek igen nagy szolgálatokat tettek! Fényes László: Azt mondták: „Üdvözlet a hazából" és kimentek a barakból, mert nagyon piszkos volt ott. A németek alaposan láttak hozzá az ilyesmihez és szakembereket küldtek ki a vizsgálatra. A németek egészen máskép, sokkal helyesebben gondoskodtak fogságban levő véreikről, mint mi. A gyüjtőállomásokon a németek pénzzel, lelkesedéssel fogadták a hazatérőket, mi pedig vesztegzárral. Szurmay honvédelmi miniszter: Sok szó folyt erről. Fényes László: Szó, az igen. Kevés parla­mentben folyik annyi beszéd és annyi ígéret, mint itt, de mindenütt több intézkedés törté­nik. Kéri a honvédelmi minisztert, tegyen je­lentést a Háznak, milyen intézkedések történ­nek, hogy a fogságban sínylődő magyarokat megmentsék a hazának? Ha már elmulasztot­tuk, hogy Brest-Litovskban helyes és okos bé­két kössünk, legalább most igyekezzünk arra, hogy a képtelen és zavaró gabonavásárlás he­lyett segítségére legyünk az orosz állami szer­vezetnek , a rend és béke helyreállításában. Interpellációjában kérdi a miniszterelnököt, hogy mekkora a­ még Oroszországban levő katonáink száma és milyen intézkedések tör­téntek, hogy hazatérhessenek és erre segedel­met kapjanak? Nem la­tja-e szükségesnek a miniszterelnök, hogy az erkölcsi vesztegzár in­tézménye megváltozzon és a katonák az oda­veszett értékeikért olyan kártalanításban része­süljenek, mint azok, akik a lejárt határidő előtt visszatértek? Végül: milyennek látja a kül­ügyi kormány az orosz állapotokat, mik a ter­vei és ha­jlandó-e végre a gabonavásárlást meg­szüntetni, annál is inkább, mert az orosz te­rületen a bekövetkezendő télen éhinség fenye­get? Ezután Förster Aurél a földmivelő népesség gabonával való ellátása, Fényes László a hor­vát honvédezredekbe beosztott magyar oszta­gok sérelmei, majd a parlamenti őrség java­dalmazásának megjavítása érdekében terjesz­tett elő interpellációt. Választ egyik sem ka­pott. (Az éhség korszaka.) A következő interpelláló, Tisza István, az or­szág ellátásának nyomorúságáról beszél. Múlt­kor fölszólalása alkalmával, amikor ezekről a Házban beszélt, a közélelmezési miniszter azt mondotta, hogy Magyarország­ kellően el van látva az aratásig. Hogy milyen volt ez az el­látás pár hónappal ezelőtt, erre legutóbbi föl­szólalásában rámutatott. Június 15-éig olyan fejadaggal látták el a vármegyék a lakossá­got, amelyek alatta maradtak a normális szük­ségletnek és a lakosság csak egy csekély részét kapta meg a papiroson kiszámított fejadagnak. A julius 15-éig terjedő korszakot valóságos éh­ség korszakának lehet nevezni. .Július 15-től pedig egyes helyeken a lakosáig jtem kapott semmit, ugy hogy még a le­gsze­gtegebb nép­osztály is hihetetlen uzsoraáron, hallatlan ár­drágítás útján tudta csak megszerezni­­ a betevő falatját. Az a szenvedés, amelyet éhség és nél­külözés tekintetében a falusi lakosság egy ré­sze kiáltott, az utóbbi időben még fokozódott. Már fölhívta a múltkor a közélelmezési mi­niszter figyelmét arra, hogy sürgős szükséglet *

Next